rss      tw      fb
Keres

A Galamusról



A gyászos működésfelfüggesztés után kezdhetném a folytatásról szóló értesítést bizakodva is: ez volt az utolsó eset, hogy anyagi okok miatt arról kellett értesítenünk a Galamus olvasóit, hogy nem megy tovább – mert megoldódott a Galamus finanszírozása. És kezdhetném pesszimistán is: ez volt az utolsó eset, mert megy még egy rövid ideig, aztán szép csendben kimúlunk. Mind a kettő igaz lenne: az elsőben a reményeink lennének hangsúlyosak, a másodikban a jelenlegi helyzet, és az a tény, hogy egy újság életében egyetlen ilyen drasztikus lépésre van lehetőség, és ha ez „csak” rokonszenveket mozgatott meg, támogatói szándékokat nem ébresztett, tudomásul kell venni, és a következő anyagi csődnél szép csendben abba kell hagyni.

Mind a kettő elképzelhető.

Az elmúlt csaknem két hétben nagyon sok kedves és roppant jóleső gesztust kaptunk az olvasóktól, a vendégszerzőinktől, sőt olykor kollégáktól is. Az derült ki belőlük, amiről értelemszerűen nincs ismeretünk a napi gyakorlatban, hogy fontos számukra, sőt sokan szeretik is, amit csinálunk, és az is, hogy miért: vagyis a munkánk visszaigazolása.

És kaptunk pénzbeli támogatást is. Amiből meg – a mi olvasatunkban – az derül ki, hogy akik még ma is, az elszegényedő Magyarországon is abban a helyzetben vannak, hogy nemcsak szeretnének, hanem tudnak is támogatni egy ilyen nyilvánossági fórumot, kevesen vannak.

Ma, a január 17-ei működésfelfüggesztés után úgy állunk, hogy ki tudtuk fizetni az adósságainkat – már ez is nagy dolog, mert nem jön a végrehajtó –, és szűkösen elleszünk még két, két és fél hónapig.

És megkerestek bennünket egy-két olyan ajánlattal is – ez a remény magyarázata –, amely esetleg hosszabb távon biztosíthatja a Galamus fennmaradását. Ez sok mindentől függ, és időbe telik, mire kiderül, hogy bármi is megvalósulhat-e belőlük.

Azokról az emberekről – tele van velük a magyar internet – hadd ne beszéljek most, akiknek fogalmuk sincs arról, mennyi napi munkával készül egy ilyen napi frissítésű (még ha lehetőségeiben korlátozott is) internetes vélemény- és hírportál, mi több, nem is akarják felszámolni a saját tudatlanságukat, ezért úgy gondolják, és nem is szégyellik leírni, hogy mi bizonyára hazudunk a Galamus fenntartási költségeiről vagy az olvasók pénzéből akarunk a Galapagos-szigeteken nyaralni, ezért „zsaroljuk ki” a támogatásokat. És azokra a hangokra sem szeretnék reagálni, amelyek ennek a liberális, kommunista vagy éppen zsidóbérenc nyilvánossági fórumnak a megszűnésén örömködtek. Úgy látszik, akár létezünk, akár nem, a mandiner.hu-nak és a kurucinfónak megbízhatóan szállítjuk a klikkeket.

Ezzel szemben mindannyiunk nevében megköszönöm a rengeteg kedves levelet és Facebook-bejegyzést, amelyben a Galamus olvasói elmondták, hogy fontosnak tartják ezt a fórumot és drukkolnak nekünk.

És mindenekelőtt köszönöm annak a nyolcvan-kilencven Galamus-olvasónak, köztük általunk is nagyra tartott értelmiségieknek, a pénzbeli támogatását, akik az elmúlt két hétben hozzájárultak ahhoz, hogy ma a folytatásról írhassak. Sokan közülük régi támogatóink – három év alatt a Galamus ma már napi 12–17 ezer olvasója közül közel ezren segítettek abban, hogy fenn tudjuk tartani az újságunkat.

Velük együtt bízunk benne, hogy ez nem csak néhány hónapig lesz így.


A Galamus-csoport nevében


Mihancsik Zsófia
felelős szerkesztő



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!