Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 29.



Bolgár György kérdései 2013. január 29-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az IMF kifejezett figyelmeztetése ellenére ma ismét csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. Ahol a hamarosan távozó elnök és két alelnöke kisebbségben van. Ezek szerint a kormány nem fél a farkastól és a háromszáz forint fölötti eurótól sem? Vajon miért?

Másik témánk, hogy a jelek szerint bukik a botrányos nyilatkozatokat adó Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Értesülések szerint az elnökség próbálja lemondásra bírni, de ha mégsem mondana le, közgyűlésen hívnák vissza. Pünkösdi művészkirályság?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a hallgatói hálózat szellemes válaszban utasította vissza a kormánypárti Magyar Nemzeti tegnapi támadását, amely szerint a diákmozgalmat amerikai stratégák készítik fel az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállásra. Illetve szocialista és volt SZDSZ-es politikusok segítik őket. A lap hozzájutott a hálózat belső levelezéséhez, és abból vonta le következtetéseit. A HaHa blogján válaszul az jelent meg, hogy például egyik tagjuk Orbán Viktor egyik lányával táncolt és Martonyi külügyminiszter irodájában gyakornokoskodott. Egy másik édesapja pedig Áder János köztársasági elnökkel együtt volt katona. Nevetségessé tudják tenni az egyébként nevetséges vádakat?

És végül mi a véleményük arról, hogy a XXII. kerületi budafoki önkormányzat épületére kitűzik a székely zászlót a szolidaritás jeleként. A fideszes polgármester azzal indokolta a döntést, hogy a székelyföldi önkormányzatok vezetőit pénzbírsággal fenyegetik, ha a zászlót kirakják a középületekre. Ez a helyes válasz?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az új webbankról és a pénzügyi biztosságról
Doubravszky György, a pénzügyi jogok biztosa

Bolgár György: - 2011 őszén beszéltünk itt a műsorban, akkor a bajba jutott devizaadósok megsegítésére próbált összehozni egy társulást, hogy hátha néhány ezren vagy néhány tízezren összefogva kedvező kamatozású forinthitelekre tudják átváltani a devizatartozásukat. Gondolta akkor, hogy ilyen sokra viszi? Én nem tudom, hogy a devizatartozásától megszabadult-e, de hogy a pénzügyi jogok biztosa lett Önből, felvetődött ez bármikor is az álmaiban?

Doubravszky György: - Tudni kell, hogy én vállalkozó vagyok, húsz éve családi vállalkozásom van. Sokan gondolják, hogy most, hogy a pénzügyi jogok biztosának kineveztek, felvitte az isten a dolgomat, de én szeretném tisztázni, hogy anyagi értelemben ez nekem egyáltalán nem előrelépés.

- Eszembe sem jutott ez a dolog. De Ön egy könyvkiadót vezetett, azért onnan nem annyira egyenes út vezet az egyébként akkor még nem is létező pénzügyi ombudsmani tisztség felé.

- Úgy gondolom, hogy az egyik oldal az, hogy könyvkiadó vagyok. A másik oldalról viszont, ha olyan helyzet adódik, akkor szeretek civil mozgalmakat szervezni, volt már rá példa az életemben, hogy ha úgy érzem, hogy valami nagy igazságtalanság történik a közösséggel, akkor talán tehetségem van hozzá, hogy ilyenkor az indulatok helyett konstruktív irányba tereljem a dolgokat.

- Ha valakinek valami kétsége lett volna efelől, akkor szerintem most már meggyőződhetett róla, hogy Önnek van tehetsége, hiszen például ebben a hiteltársulás-ügyben elment Matolcsy György miniszterhez. Az sem olyan könnyű, én például nem tudok eljutni hozzá, de Önnek sikerült, és ezek szerint nemcsak megnyerte az ügynek, hanem annyira szimpátiát és bizalmat tudott kelteni maga, illetve az elképzelései iránt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium végül is Önt bízta meg ezzel a pénzügyi ombudsmani feladattal. Szóval kétségtelen, hogy a siker megvan. Mivel vette rá a minisztert erre?

- Matolcsy miniszter úrhoz úgy kerültünk be, hogy írtunk egy levelet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, és ő jelölte ki Matolcsy miniszter urat arra, hogy velünk szakmai tárgyalást kezdjen. Ez volt tavaly októberben. Tehát ez a bizalomépítés bizony egy év volt, ezért úgy gondolom, hogy civil oldalon is és a minisztérium oldaláról is elég sok munka van ebben, hogy ez a híd szerep, ami tulajdonképpen az állam és a civilek között létrejött, így megvalósult.

- A pénzügyi biztos a híd szerep, erre gondolt?

- Így van.

- Mindjárt erre is rátérünk, de a kiindulópontnál még egy picit elidőzve, mi lett ebből a bizonyos hitel- vagy adóstársulásból? Sikerült összehozni azt a néhány tízezer devizaadóst, akiknek kedvezőbb feltételek mellett próbáltak forinthiteleket szerezni, méghozzá valamilyen társulás keretében, hogy hátha ez a sok új kuncsaft megmozgatja valamilyen bank fantáziáját?

- A hiteltársulásban annak idején harmincezer regisztrált volt és háromszázötven milliárd forintról szerettünk volna tárgyalni bankokkal. Sajnos egy hónap után be kellett látnunk, hogy egyetlen bank sem állt velünk szóba. Tulajdonképpen tudomást sem vettek rólunk. Ekkor vetődött fel ennek a bizonyos webbanknak, a civil állami banknak a gondolata, amiről nem tudom, hogy minden hallgató tudja-e, de tavaly decemberben miniszteri biztost kapott, és bízom benne, hogy február elején a kormány elé kerül az előterjesztés. És akkor talán május-szeptember között valamikor ez a bank el is indulhat.

- De ez a miniszteri biztos különbözik a pénzügyi biztostól? Tehát ez nem az Ön üzlete már?

- Persze. Őt Körtvélyesi Lászlónak hívják. Egyébként amikor engem kineveztek, aznap lemondtam a Webbank Tőketársaság Zrt-ben viselt minden pozíciómról és üzletrészemről. Ez egy nagyon fontos dolog, összeférhetetlen egyébként a kettő.

- Legyen azért világos a hallgatók számára, hogy amikor mi 2011 októberében beszéltünk, akkor Ön már felvetette ezt a webbank-ötletet, tehát nemcsak a hiteltársulás volt az Ön elképzelése, hanem az is, hogy létre lehetne hozni állami közreműködéssel egy ilyen lényegében fiókok nélkül működő virtuális bankot, amelyik a világhálón olcsóbban, kisebb adminisztrációval létre tudna hozni egy olyan pénzügyi szolgáltatást, ami Ön szerint hiányzik. Olcsóbban tudna végül is hiteleket nyújtani, és gyorsabban az érdeklődők számára. Ezek szerint megnyerte Ön Matolcsy Györgyöt ennek is.

- Itt azért látni kell azt, amit az elején én egy kicsit tréfás szlogennek gondoltam, hogy vagy találunk egy bankot, vagy csinálunk egyet. A bankok nem vettek rólunk tudomást, tehát igazából ezt meg kellett valósítanunk. A bankok hozzáállása volt, ami kikényszerítette azt, hogy egy ilyen civil állami összefogás létrejöjjön ezen a területen.

- Azon kívül, hogy a civil összefogás meg ez az ötlet is kellett hozzá, mit tud, hogy áll a dolog? Mert azért fizikai infrastruktúra, épületek, fiókok nélkül is pénz kell hozzá. Anélkül nem fog menni, mert nem tudnak hiteleket adni. A kormány ehhez ad pénzt?

- Én most azt mondom, ami az újságokban is megjelent, mert körülbelül ennyit tudok. A bank 6 milliárd forintos alaptőkével indulna, ennek a felét az állam, felét a civilek adnák. Nyilvánvalóan először az államnak kell adnia.

- Milyen civilek adnak össze 3 milliárd forintot?

- A civileken azt értem, hogy magánszemélyek, vállalkozások, önkormányzatok, külhoni magyarok. Ez azért elég nagy társaság. A 3 milliárd pedig így kimondva soknak tűnik, de ha elosztjuk, akkor tulajdonképpen 3 ezerszer 1 millió. Tehát ha a tömegek ebben aktívan részt vesznek, akkor azért ez nem olyan nagy összeg, amit ne lehetne összeszedni.

- És az Ön reményei szerint ez akár tavasszal el is indulhat? Ha februárban a kormány elé kerül, akkor tavasszal lesz egy új webbank?

- Inkább május és szeptember között. De ez a szakemberek dolga, erre nekem rálátásom nincsen.

- Igen. Akkor térjünk át a másik témára. Ezek szerint ez a része a tevékenységének félig sikeres volt, a hiteltársulásból nem lett semmi, mert a bankokon ez elbukott, de bankot fognak csinálni minden jel szerint. Hogy milyen eredménnyel, az ki fog derülni. De Önnek van egy új fontos funkciója, híd szerepben pénzügyi biztos lett. Mit jelent ez a híd szerep? Ott áll a hitelezők és a hitelt felvevők között?

- Ezt többen is megfogalmazták, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem területén az utóbbi években voltak hiányosságok. Nagyon nehéz megfogni, hogy pontosan mi is volt ez, de meggyőződésem, hogy ha ez a terület jól működött volna, akkor devizahitel-probléma olyan értelemben, ahogy ma látjuk, nem létezne. Tehát látszik az, hogy valahol ezen a pénzügyi védőhálón lyuk volt és tulajdonképpen az én feladatom nagy általánosságban, hogy ezt a részt befoltozzam.

- Csak hogy ez világos legyen: ha akkor is lett volna pénzügyi biztos, amikor elindultak a devizahitelek, akkor Ön egy esetleges akkori pénzügyi ombudsmanként azt mondta volna, hogy állj, ne adjunk ilyeneket, mert ennek nagyon nagy veszélyei vannak?

- Így van. Nemcsak hogy azt mondtam volna, hanem be is bizonyítottam volna, hogy ennek milyen veszélyei vannak, és akkor úgy gondolom, hogy ez ebben a formájában nem jöhetett volna létre.

- De tegyük fel, hogy így lett volna, és bebizonyította volna. Viszont Önnek nem lettek volna, mint ahogy ma sincsenek, olyan jogosítványai, amelyek alapján megakadályozhatná akár a devizahitel-konstrukciókat vagy bármi mást, ami most van a magyar pénzügyi világban.

- A kormánytól kaptam egy felhatalmazást és azt a jogot, hogy bármilyen jogosítványt kérhetek magamnak. Tehát az, hogy most milyen jogaim vannak, semmit nem jelent azt illetően, hogy fél vagy egy év múlva milyen jogaim lesznek. Van egy probléma, amit meg kell oldani, a kormánynak ez határozott szándéka, én pedig bízom benne, hogy képes leszek ezt a dolgot igazságosan rendezni.

- Azt hogy kell érteni, hogy kérhet bármit? Persze, hogy kérhet, de a kormány meg azt mondhatja, hogy sajnos Doubravszky úr, ezt nem tudjuk megadni.

- Előfordulhat, de úgy gondolom, hogy ha jól érvelek és meg tudom mutatni, hogy milyen előnyei vannak, ha egy bizonyos jogosítványt megkapok, akkor nem hiszem. Mivel látom azt, hogy teljesen egyértelmű, hogy a kormány az egész devizahiteles-problémát határozottan meg akarja oldani záros határidőn belül, ezért úgy gondolom, az érdekek abszolút közösek.

- Arra adjon nekem magyarázatot, mert abszolút nem értem, hogy még mindig több százezren vannak beragadva a devizahitelben, és látjuk, hogy a forintárfolyam nem nagyon kedvez nekik. 240 körül van még mindig a svájci frank árfolyama, ez rettenetes árfolyam, és nagyon sokakat, mindenkit borzasztó helyzetbe kényszerít, akinek például svájcifrank-hitele van. Miközben ott van ez az árfolyamgát-rendszer, amelynek keretében 180 forintos árfolyamon lehetne évekig törleszteni úgy, hogy a különbséget majd részben az állam és a bankok átvállalják, tehát nem kell teljes egészében az adósnak visszafizetnie, az adósok jelentős része mégsem csatlakozott ehhez a rendszerhez. Mivel lehet ezt magyarázni? Mindenki a saját pénztárcájának ellensége volna?

- Van egy mondás ugye, hogy félem a görögöket, még ha ajándékot hoznak is.

- De nem a bankok, hanem a kormány hozta ezt az ajándékot, ő kényszerítette rá a bankokra.

- Itt alapvetően az emberek azt látják, hogy ebben az árfolyamgátban a bankoknak van szerepe. És most már olyan fokú a bizalmatlanság, hogy egyszerűen bármit vesznek elő a bankok, nagyon sok ember azt mondja, hogy nem, köszönöm szépen, inkább várok.

- Nem próbálja őket rábeszélni arra, hogy emberek, még mindig jobban jártok azzal, ha csatlakoztok ehhez, mint ha vártok a bizonytalanra. Lehet, hogy később még majd kitalál valamit a kormány vagy kitalálnak valamit a bankok, de addig is fizessetek kevesebbet, törlesszetek kevesebbet, ezzel nem veszíthettek. Nem kéne szólnia?

- A közeljövőben tervezem, hogy egy nagyon érthető, átfogó leírást fogok adni a honlapomon, a pénzbiztos.hu-n erről az árfolyamgátról. De ezzel együtt úgy gondolom, hogy felnőtt emberek vagyunk, tehát senkinek nem mondhatom azt, hogy most jó vagy rossz, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

- Azt mondja, hogy bármit kérhet a kormánytól és akkor annak megfelelően változnak a jogosítványai, de egyelőre javaslatokat, ajánlásokat tehet. Milyet tett eddig?

- Ne felejtsük el, hogy egy hónapja neveztek ki, és a hivatal még nem állt fel. Mivel nincs elődje a hivatalnak az apparátus szempontjából, most kell megteremteni a kereteket, tehát ez egy folyamat.

- Mekkora költségvetése van? Vagy még az sincs?

- Még ez is tárgyalás alatt van, tehát tulajdonképpen még korai lenne bármit mondani.

- Mije van? Van egy titkárnője egyáltalán?

- Nincs.

- Egyedül van? Nehogy azt mondja, hogy ott ül a könyvkiadójában és fogadja a telefonomat.

- Nem ülök a könyvkiadóban, de még nincs munkatársam. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy mivel én a vállalkozói szektorból jöttem, ahol a gyorsaság és hatékonyság kulcskérdés, ezért ha rajtam múlt volna, akkor már január legelején elindult volna a hivatal. Itt alkalmazkodnom kell a közigazgatás tempójához. Én nagyon bízom benne, hogy ha alapjáraton is, de egy-két héten belül el tud indulni a hivatal.

- Mégis, van valamilyen jelzés arra vonatkozóan, hogy mire számíthat? Hogy mennyi emberre vagy költségvetésre, mondtak valamit?

- Azt lehet látni, hogy olyan nyolc-tízfős lesz a csapat. Csak azért, hogy a nagyságrendeket lássuk, mondjuk a PSZÁF-ban 550-en dolgoznak, tehát látszik az, hogy arányaiban hogy viszonyul egymáshoz a két hivatal. Ezzel együtt úgy gondolom, és azt mondtam a miniszter úrnak, hogy én inkább kevés oroszlánnal dolgozom.

- Mint 550 nyúllal? Vagy ezt nem mondta?

- Nem, de nem is gondolom.

- Akkor milyen szerepe van Önnek, ha ott van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 550 emberrel, fantasztikus apparátussal, nagy múlttal és állandó ellenőrzési lehetőségekkel. Hozzájuk képest Ön mit tud nyújtani?

- Vannak olyan zugai a pénzügyi fogyasztóvédelemnek, ahová a PSZÁF keze nem ér el. Másrészt én, mivel abszolút a civil oldalról jöttem, napi kapcsolatban vagyok az emberekkel, sokkal inkább érzem az ő problémáikat, ezért jobban tudom ezeket kommunikálni. Tehát úgy gondolom, hogy a két hivatal abszolút ki fogja egymást egészíteni, legalábbis amikor Szász Károly elnök úrral találkoztam, akkor ezt beszéltük meg. Semmiképpen sem konkurenciái egymásnak, hanem inkább kiegészítik egymást.

- Kíváncsi vagyok, mint ahogy 2011 októberében is kíváncsi voltam, úgyhogy minden jót kívánok.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A véleménycikkek hangneméről
Gavra Gábor, a hvg.hu főszerkesztője

Bolgár György: - Nem erről szeretnék veled beszélni, csak fontosnak tartom, ezért megkérdezem, hogy a Semjén-ügy le van zárva? Nincs semmi a tarsolyotokban?

Gavra Gábor: - Mi nem zártuk le.

- Ő lezárta persze, ezt tudjuk.

- Ez a szíve joga.

- De a kérdésem arra vonatkozott, hogy tudtok-e még valamit az ügyben vagy még esetleg dolgoztok-e valamin?

- Dolgozunk ezen. Hogy mondjam, tesszük a dolgunkat.

- Jó, ez már önmagában érdekes információ, köszönöm. És a hvg.hu-nak így utólag is azt kell mondanom, hogy elismerésemet kell kifejeznem, mert nagyon módszeresen és pontosan dolgoztok ilyen ügyekben. De az elismerés után jöjjön a kritika, mert erről akarok beszélni veled. Az elmúlt két-három napban két olyan véleménycikket is olvastam nálatok, amiről azt gondolom, hogy nem volna szabad így írni. Megmondom, mire gondolok. Az egyik Paul Lendvaival kapcsolatos, az egyik ismert szerzőtök írt róla „A NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) hasznos idiótája” címmel, azzal a filmmel kapcsolatban, amely az osztrák közszolgálati televízióban lement néhány hónapja, majd a közelmúltban a magyar közszolgálati tévében is. A másik pedig Felcsuti Péter volt bankigazgatóról, a Haza és Haladás Egyesület egyik alapítójának blogbejegyzéséről született „Politikai szellentés” címmel. És mind a két esetben az a rossz érzésem támadt, hogy nem lehet, nem szabad elintézni egy normális, kedvelt, jó színvonalon működő vezető hazai hírportálon olyan embereket, akiknek komoly teljesítményük van és akiknek a teljesítményét, véleményét vagy akár munkáját lehet vitatni. Kell is, de nem lehet így elintézni őket, hogy az egyik hasznos idióta, a másik pedig politikai szellentést követett el.

- Melyikkel kezdjük?

- Amelyikkel akarod.

- Jó. Kezdjük szerintem az utóbbival. Ugye ez egy viszontválasz volt egy külsős szerzőnk részéről arra az egyébként rendkívül furcsa hangvételű közleményre, amelyet az Együtt-2014 múlt héten pénteken vagy csütörtökön kiadott a hvg.hu egyik hírére hivatkozva. A hvg.hu pontosan Felcsuti Péter a Magyar Narancson vezetett blogjának akkor legutóbbi bejegyzésére reagált. Illetve nem reagált, hanem szemlézte ezt a bejegyzést. Ez a bejegyzés pedig az azt megelőző hétvégén Ausztriában a sorkötelezettségről lezajlott népszavazással foglalkozott. És annak az esélyét vagy annak a szükségességét latolgatta, hogy fenntarthatók-e a hivatásos hadseregek a modern nyugati államokban vagy sem.

- Felcsuti elgondolkodott ezen, hogy jó-e így, ahogy most van.

- Igen. Mi szemléztük ezt a bejegyzést, és erre egy meglehetősen furcsa és érthetetlen, indulattól fűtött közlemény született az Együtt-2014-től. Olyan közlemény egyébként, amelyet utoljára éppen Semjén-ügyben a kormányszóvivőitől, a Miniszterelnökség sajtóirodájától hallottunk Havasi Bertalantól, amiben hazug és szenzációhajhász címadással vádolt meg minket.

- Mi volt a címe a ti szemléteknek?

- Az volt, hogy – igyekszem szó szerint idézni – a Haza és Haladás alapítója szerint szükség lehet a sorkötelezettség visszaállítására. A hír pedig arról szólt, hogy a Haza és Haladás Egyesület alapítója szerint – ugye Felcsúti Péter az egyik alapítója a Haza és Haladás Egyesületnek – szükség lehet a sorkötelezettség visszaállítására.

- Vagy legalábbis ezt fontolgatta ebben a blogbejegyzésében.

- Így van. Nem írtuk azt, hogy szükséges és nem írtuk azt, hogy ez a Haza és Haladás álláspontja.

- De azért a címből az ember azt a következtetést vonhatja le – ismerjük az olvasói szokásokat –, hogy Haza és Haladás ilyesmiken gondolkozik.

- Kezdjük szerintem azzal, hogy politikai pártoktól vagy legalábbis politikai párttá alakulni szándékozó formációktól szokatlan ilyen hangú közlemények kiadása, hacsak nem a Jobbikról vagy mondjuk a KDNP-ről van szó. És annak az ambicionálása, hogy ők egy tőlük és valamennyi politikai erőtől függetlenül működő sajtóterméknek a szerkesztési gyakorlatában korrepetálnák…

-… Mondjuk, hogy igazad van, és csak annyival tudom őket menteni, hogy nem akarják, hogy a nevükhöz ez kötődjön, hiszen ez nem az ő hivatalos álláspontjuk. De ők erről nem tárgyaltak, nem akarják visszaállítani a sorkötelezettséget. Tegyük fel, hogy száz százalékig nektek van igazatok és ez a közlemény úgy rossz, ahogy van, méltánytalan és félremagyarázza a ti szemléteket.

- Én nem akarok ez ügyben ítélkezni.

- De akkor miért nem a Haza és Haladás ellen írtatok egy megjegyzést.

- Nem írtunk mi senki ellen semmit. Ott kezdődik, hogy én még azt sem mondom, hogy ez egy méltánytalan közlemény volt. Mindenkinek joga van ilyen közleményeket kiadni. Ezzel semmi probléma nincsen. Szereptévesztésről van szó. Tehát ha akár a Kereszténydemokrata Néppárt mondjuk Semjén-ügyben, akár az Együtt-2014 sorkötelezettség-ügyben azt gondolja, hogy ő újságokat szerkeszthet, akkor az tévedés. Illetve akkor is, ha azt gondolja, hogy újságokat oktathat ki arról, mi a helyes címe egy adott hírnek.

- Igazad van. Szereptévesztés. És ráadásul tudjuk, hogy ez öngól szokott lenni. De erre nem az a válasz, hogy valaki ír nálatok egy politikai szellentés című kirohanást, amelyben olyan mondatok vannak, hogy egy ilyen szolidan lelakott választási alternatíva – ugye ez volna a Haza és Haladás – megfeszíti magát a közlevegőben, hogy csak úgy recseg-ropog- mennydörög, pedig ekkorát még a mostani kikupálatlan szerzők is előbb csak otthon csendben, nadrágvarrás mentén eregetnek sunyin, lapjával és utána zavartan fütyörészve, picit még el is pirulva széjjelnéznek, hogy hallotta-e valaki. Nem engedhet meg magának egy komoly hírportál ilyen hangnemet egy komoly emberrel szemben, akinek vagy igaza van, vagy nem. Eltöprengett valamin, amin egyébként Ausztriában például népszavazást mertek rendezni.

- Így van. Először akkor beszéljünk arról, hogy mi ezzel személyében támadtuk-e Felcsúti Pétert vagy nem. Természetesen nem támadtuk, bár hozzáteszem azt is, hogy egy bármilyen komoly hírportál vagy újság véleményrovatának akár személyében is joga van támadni bárkit.

- Persze, én is úgy gondolom. Csak a hangnemre gondolok, hogy ezt nem kéne használnotok, mert ez, még ha szellemesnek gondolja is a szerző, akkor sem a tiétek. Lehet szellemesnek és nem durván sértőnek, bántónak lenni.

- Nagyon köszönöm, hogy megosztod ez ügyben a véleményedet velem is meg a kedves hallgatókkal is. Én tiszteletben tartom a véleményedet, azt gondolom, nagyon fontos, hogy bárki a véleménycikkében meddig megy el. Nálunk rasszista, valakit személyében megalázó, emberi jogokat vagy emberi méltóságot sértő hangvételig nem megyünk el semmiképpen és soha. Egyébként pedig nyilvánvalóan a véleményszerzőink időnként a határokon belül olyan dolgokat engedhetnek meg maguknak, ami másnak, mondjuk ebben az esetben neked nem tetszik. Én ezt tiszteletben tartom, hogy neked ez nem tetszik.

- Úgy gondolom, hogy ez azon a határon, amit te most körülírtál, túl van.

- Én meg másképpen.

- Ahogy a Paul Lendvai, a NER méltán kiröhögött hasznos idiótája megjelölés szintén túl van rajta.

- Én megértem és tiszteletben tartom ezt a véleményedet, de azt gondolom, hogy nincs. Tehát erről hosszan lehet vitatkozni.

- Ez ízlésbeli kérdés, generációs kérdés vagy micsoda? Vagy lehet ezt konkrétabbá is tenni?

- Nem hiszem, hogy ízlésbeli vagy generációs kérdés lenne. Azt gondolom, hogy persze, lehet azon vitatkozni, hogy a 20. század első évtizedeinek egyik kedvelt bolsevik szófordulatát, tehát a hasznos idióta kifejezést használja-e valaki a 21. század elején vagy nem.

- Lendvai biztos emlékszik még rá, tehát ha rá célzott, ő biztos tudja, hogy miből származik.

- Azon is lehet egyébként vitatkozni, hogy jó vagy rossz volt-e az egyébként a köztévé által tálalásra méltónak tartott Lendvai-féle dokumentumfilm. A mi szerzőnknek ez volt a véleménye, én pedig ki fogok állni természetesen a szerzőink mellett.

- Ezt is vártam és egyébként úgy gondolom, hogy egy hírportál vezetője vagy egy sajtóorgánum vezetője részéről mindig is ez a tisztességes megoldás, tehát nem vártam tőled azt, hogy most elkezd ütlegelni a szerzőidet. Elviekben akartam róla beszélni.

- Azt gondolom egyébként, hogy bármilyen véleményrovatban az a helyes egyensúly, ha az ilyen markáns vélemények és az ennél szofisztikáltabb elemzések együtt vannak. Nagyon megtisztelő, hogy erről beszélgethetünk itt a hallgatók előtt és én a te véleményedet maximálisan tiszteletben tartom, de ezzel együtt én mind a kettőre azt mondom, hogy azokon a határokon belül van, amit egy magát mértékadónak tekintő hírportál megengedhet magának. És mind a kettő abban az értelemben eléri a célját, hogy sokan felkapják rá a fejüket. Te is felkaptad a fejedet rá.

- Nem ez a magyarázat? Nem ez van mögötte, hogy de ebben a mai világban olyan dolgot kell írni, olyan címet kell adni, hogy szellentés legyen benne, meg idióta legyen benne és ha még Lendvait is hozzátesszük, akkor még inkább oda fogok nézni, el fogom olvasni?

- Ez is elképzelhető. De ha például olyasmi fordul elő, hogy esetleg olyan címet adunk, amit mondjuk utólag a szerkesztő vagy akár a főszerkesztő sértőnek vagy bántónak vél, akkor azt utólag megváltoztatjuk, és nem szégyelljük azt, hogy ebben az esetben felülvizsgáltuk a saját álláspontunkat. Az ilyen esetekben mindig fel is tüntetjük, hogy megváltoztattunk egy adott címet. Tehát ilyen van, és ha ez ügyben mondjuk úgy látjuk, hogy korábban hibáztunk, akkor megváltoztatjuk. Ebben a két esetben én nem látom ezt, egyébként pedig azt gondolom, hogy a provokatívabb hangvétel egyszerűen hozzátartozik a mind a kettőnk számára rendkívül fontosnak tartott szólásszabadsághoz. Arra biztosan jó, hogy akik erre felkapják a fejüket és adott esetben megbotránkoznak, azoknak talán egy része elgondolkozik azon a kérdéskörön, amivel az adott véleménycikk foglalkozik. Tehát például elgondolkodik azon a kérdésen, hogy vajon mennyire a magyar valóságot mutatja be a Lendvai-féle film. Vagy hogy egy olyan, egyébként már visszavonult és nyugállományba vonult bankár, tehát lehet azt mondani, civil ember, civil férfiú, mint Felcsuti Péter, ha alapítója lesz egy politikai ambíciójú egyesületnek, akkor azt követően magánemberként megnyilvánulhat-e egy ilyen fontos társadalmi kérdésben, mint a sorkötelezettség kérdése, vagy onnantól kezdve politikusként és ennek a felelősségnek a tudatában kell-e megnyilvánulnia.

- Minden tartalmi gondolatoddal egyet tudok érteni. A formával és a személyeskedéssel nem.

- Egyet még hozzáteszek. Felcsuti Péter reagált levélben erre a cikkre, ahogy Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció alelnöke is reagált a Lendvai-filmről szóló cikkében, természetesen.

- És nincs bennük személyeskedés.

- Természetesen ezeket a reakciókat mi nagyon szívesen lehozzuk. Azt gondolom, hogy azoknak a véleményeknek és reakcióknak is helye van a véleményrovatunkban, amelyekkel akár tartalmilag nem értünk egyet. Még egyszer mondom, hogy valószínűleg ezek a válaszok sem születtek volna meg, és ezek a viták sem indultak volna el, ha az alapcikkek nincsenek.

- Ha nem vagytok ilyen durván provokatívak?

- Ha az alapcikkek nem provokatívak. Nézd Gyuri, hogy mi a durván provokatív és mi a nem durván provokatív, ez megint ízlésbeli kérdés.

- Jó, ez mindig ízlésbeli kérdés és mindig adott esetben dől el. Az egyiknél egy kicsit túlmegy, a másiknál nem megy túl a határon. Én úgy éreztem, hogy ez a kettő most túlment rajta és ezért gondoltam, hogy érdemes erről beszélni.

- Nem értünk egyet, de nem baj szerintem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Jogszerű-e a HaHa belső levelezésében turkálni?
Jóri András ügyvéd, volt adatvédelmi biztos

Bolgár György: - A műsorunkban egy hallgató felvetette azt a kérdést, amely bennem is motoszkál tegnap óta, hogy a Magyar Nemzet című lap hozzájutott a Hallgatói Hálózat elnevezésű diákmozgalom belső levelezéséhez és ezt elolvasva arra a következtetésre jutott vagy olyan híreket osztott meg a nyilvánossággal, hogy a HaHa újabb tüntetésekre, esetleg kormányhivatalok elfoglalására készül és amerikai stratégák készítik fel ezt az szervezetet az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállásra. Ha ezt valóban hírnek lehet nevezni, akkor ez egy érdekes információ. De a kérdésem – és ezért fordulunk Önhöz – a következő. Mi van akkor, ha egy lap belső levelezéshez jut hozzá? Minden gond és minden további nélkül nyilvánosságra hozhatja a tartalmát?

Jóri András: - Ez nem egy egyszerűen megítélhető probléma, itt elég komplex jogi kérdéssel állunk szemben. Induljunk az elejéről, ami legegyszerűbb. Ha itt szigorúan védett adatokról van szó – minősített adatoknak hívja ezt most a magyar jog, régebben volt államtitok, szolgálati titok –, akkor nem hozható nyilvánosságra, hiszen ezen adatok nyilvánosságra hozatala Btk-ba foglalt bűncselekményt valósít meg.

- Ez nem minősített adat, nem szolgálati titok, hanem egy civil diákszerveződés.

- Egyébként azt is fontos elmondani, hogy magát a minősítést is úgy kell megoldani, hogy az nyilvánvaló legyen mindenki számára. Itt most ez nyilvánvalóan egyébként sem merül fel.

- Mit írnak rá ilyenkor, amiből kiderülhet?

- Meghatározott minősítési jelöléseket kell tenni a papíralapú adathordozóra vagy az elektronikus adathordozóra. Nyilván e-mailben nem is lehet ilyeneket küldözgetni. Ami itt történt, az esetleg egy jóval enyhébb bűncselekményt valósíthat meg, a levéltitok megsértése tényállását. Ez akkor valósul meg, ha valaki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész – ezzel a furcsa szóval él a Büntető Törvénykönyv. Az már nyilvánvaló a magyar joggyakorlatból, hogy ha egy e-mailt valaki kifürkész, tehát nem a saját címére érkezett e-mailt szándékosan, a megismerés céljából elolvas, akkor ezzel a levéltitok megsértése bűncselekményt megvalósítja. Itt annyival komplikáltabb a helyzet, hogy egy levelezőlistáról beszélünk, s ott eleve kérdés, hogyan került ez ki. Nem tartom valószínűnek, hogy egy újságíró hacker módszerekkel tört volna be, és így ismerte volna meg a küldeményt.

- Tegyük fel, hogy a lista egyik tagja elküldte nekik, hogy nézzétek, milyen érdekes.

- Igen, ebben az esetben viszont az én értelmezésem szerint nem valósult meg ez a bűncselekmény, hiszen egy számára érkezett küldeményt küldött tovább. A büntetőjogban mindig a legszorosabb, legszűkebb értelmezést kell követni. Megjegyzem, ha a bűncselekményt megvalósítanák, még akkor sem lenne hivatalból üldözendő, az érintetteknek még akkor is kellene lépéseket tenni, hogy itt valamilyen vád emeltessék és eljárás induljon.

- Induljunk ki egy kicsit korábbi időkből vagy korábbi fogalmakból. A levéltitok megsértése mindenki számára egyértelmű, nem szabad kinyitnom másnak a levelét, más címére érkezett levelet, nem az enyém, nem szabad hozzájutnom, pláne nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezt az állam sem teheti meg és így tovább. De az elektronikus levél is levél. Ha egymás között levelező partnerek abban a tudatban leveleznek egymással és írnak egymásnak ezt vagy azt, hogy az közöttük marad, akkor nyilvánvalóan másként fogalmaznak, mást osztanak meg egymással, mint ha tudnák, hogy ez nyilvánosságra is kerülhet. Ha tehát – és akkor menjünk vissza a levélhez – mondjuk a köztem és az Ön közötti levelezést egyszer csak úgy döntök, hogy nyilvánosságra hozom anélkül, hogy Önt értesíteném, nem követek el mégis valamilyen törvénysértést?

- Úgy vélem, nem, mert azt gondolom, hogy ezt kifejezetten egy harmadik személy valósíthatja meg, aki kifürkészi ezt a közleményt. Érdekes egyébként, hogy ebben a körben a levéltitok megsértése valamiképpen megkülönbözteti a hagyományos és az új médiát. Ugyanis illetéktelen átadás megvalósulhat papírlevél esetén, tehát ha mondjuk mi ketten levelezünk és Ön ezt valakinek átadja, vagy akár zárt körben levelezünk és valakinek átadja, aki egy illetéktelen harmadik személy. Viszont az elektronikus médiacsatorna esetében az nem minősülhet kifürkészésnek, ha valaki átadja egy harmadik személynek a számára érkezett küldeményt.

- Akkor a többiek leverhetik rajta, hogy hogy merte átadni a Magyar Nemzetnek a levelezést, de ezek szerint nem bűncselekmény.

- Nem. Ha végiggondolja, elég sok ilyen eset jött most napvilágra az utóbbi időben. Ez a legutóbbi, aztán ezek a Kubatov-féle ügyek is ide tartoznak, ott is videofelvétel és hangfelvétel került ki. Itt nyilván mindig eseti mérlegelést kíván az, hogy tájékoztassunk valami fontos dologról, ez szembekerülhet azzal, hogy védjük az egyén magánszféráját vagy egy csoport valamilyen titkait. Én azt gondolom, itt nagy felelőssége lenne a sajtónak, hogy valamilyen olyan egységesen elfogadott és mindenki által követett etikai szabályokat alakítson ki, amelyek alapján mindenki számára egyértelművé válnának a határok.

- Még a kifürkészésnél egy pillanatig időzzünk el. Ha egy sajtótermék úgy gondolja, hogy be tud jutni ezeknek a hallgatóknak a belső levelezésébe, valaki ajánlott egy jó módszert és onnét remek dolgokat fog megtudni, aztán közzéteszi a lapjában, az törvénytelen volna?

- Mindenképpen, hiszen ez eleve megvalósítaná az említett tényállást, hogy küldeményt kifürkész, amit valamilyen távközlési hálózaton – értsük ide akár az e-mail forgalmat is – keresztül továbbítanak. Tehát igen, ez megvalósítana egy büntető törvénykönyvi tényállást. Még egyszer mondom, hogy ez egy úgynevezett magánindítványos tényállás.

- Tehát a Hallgatói Hálózatnak kellene a bírósághoz fordulnia.

- Így van. Nem lehet elvárni a nyomozóhatóságtól, hogy kérelem hiányában lépéseket tegyen az ügyben.

- Ha egyszer a HaHa úgy érzi, hogy az ő érdekeit ez súlyosan sértette, akkor neki kell jogorvoslatért a hatósághoz fordulnia.

- Pontosan ez a helyzet.

- Ön hogyan képzelné el azt, hogy a média felelősségteljesen viselkedjen ilyen és ehhez hasonló ügyekben?

- Adatvédelmi biztosként is erőteljesen a nyilvánosság pártjára álltam sok esetben. Én ebben az ügyben is azt gondolom és a saját közléseim esetén is úgy járok el, hogy mondjuk a Facebookon vagy olyan levelezőlistákon, amelyeket többen olvasnak, olyasmit írok le, ami vállalható akár a nyilvánosság előtt is. Felhasználóként mindenkinek tudnia kell, hogy ezek a technológiák sérülékenyek, sokféle új veszéllyel állunk szemben. Amit itt közöl valaki – és nem egy-két személy közti –, az elég könnyen és nyomtalanul nyilvánosságra kerülhet. Az, hogy most itt röviden etikai szabályokat alkossak a médiának, talán túl nagy feladat lenne. Annak idején egyébként mi megpróbáltunk konferenciákat szervezni a tényfeltáró újságírásról, hogy ezeket a szabályokat megpróbáljuk egyértelműsíteni. Ez most is aktuális vita, ami még a bírósági gyakorlatban is folyik. Például, hogy jogtalanul rögzített személyes adat az is, ami egy videofelvételen vagy egy bekapcsolva hagyott mobiltelefon felvételei között van, annak ellenére, hogy egy korrupciós cselekményt bizonyít. Ebben az esetben vajon lehet-e azt mondani, hogy ez bizony nem használható fel az adott ügyben, vagy itt jogosulatlan adatkezelés történt?  Erre van egy közelmúltbeli jogeset a Pécsi Ítélőtábláról, amely azt mondja ki, hogy bizony a közérdek ilyen esetben akár igazolhatja azt is, hogy a közvetlen cselekmény – tehát a felvétel készítése – nem mindenben felel meg az adatvédelmi jognak. Ezek komoly diskurzust kívánó kérdések.

- Mindenkori mérlegelést kíván, hiszen minden ügy más lehet. Nem biztos, hogy a jogsértés ugyanakkora, illetve a jogsértéssel nyilvánosságra kerülő bizonyíték olyan súlyú lehet, hogy erősebb, mint a jogsértés maga.

- Pontosan. Tehát lehet, hogy olyan jogsértésre derítünk fényt, amiért megéri a kisebb jogsértés. Önnek is mint újságírónak mondom, hogy nem bíznám ezt a jogászokra, mert akkor a végén egy autonóm jogrendszerből jönnének ki az eredmények. Jó lenne újságírói fórumokon is gondolkodni erről és a jogászokkal közösen kialakítani egy olyan szabályrendszert, amely a gyakorlatban is alkalmazható lenne.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!