rss      tw      fb
Keres

Alaptörvényekről


                  Nagy Gábor


A mai Svéd Királyság és NER-Magyarország avagy – hogy az ország nevét szégyenlősen kíméljem – Nerisztán jellemzőinek bizonyára kicsi a metszethalmaza. Ennek egyik eleme, hogy mindkettő rendelkezik alaptörvénnyel. Az alábbiakban röviden azt idézem fel, miként alakult ki a svédországi. A királyság alaptörvényeinek bemutatását nem kizárólag az indokolja, hogy tanulni nem szégyen, különösen a tapasztaltabbtól, hanem az is, hogy a svédországi tömegtájékoztatás – amint a Galamus olvasói is értesülhettek róla – növekvő aggodalommal tudósítja olvasóit, hallgatóit, nézőit a nerisztáni rezsim tetteiről, az itteni életviszonyokról.

A királyságnak szigorúan vett alkotmánya (författning) nincs, van viszont négy alaptörvénye (fyra grundlagar).


RF

Az alaptörvények közül a legfontosabb az állam kormányzását, igazgatását szabályozza (Regeringsformen, RF). Egyebek között rögzíti, hogy minden közhatalom a néptől ered, az irányítás pedig a véleményalkotás szabadságán, továbbá az általános és egyenlő szavazati jogon alapul. Rendelkezik egyebek között a vallásszabadságról és a halálbüntetés tiltásáról is.

Az első olyan törvénykönyvek, amelyek a királysággá összeálló területek minden bennszülött lakójára vonatkoztak, a 14. század közepén készültek el, és változtatásokkal bár, a 18. századig maradtak érvényben. Érvényesek voltak tehát akkor is, amikor az első RF-et az országgyűlés 1634 nyarán elfogadta.

Az utóbb harmincévesnek elnevezett európai háború idején vagyunk. A hadakozás, amelybe négy éve kezdett német földön II. Gusztáv Adolf, a király halálától függetlenül nyereséges, az otthoni állapotokat az arisztokrácia a tetszése szerint alakíthatta át, Krisztina királynő még gyerek. A 65 paragrafusra tagolt RF kidolgozása és elfogadtatása elválaszthatatlan a kancellári hivatalt bő négy évtizeden át viselő Axel Oxenstierna személyétől. A kancellár a modern svéd állam egyik megalapítója. Az RF számos területet szabályozott, az állam igazgatásától kezdve a különböző szintű bíróságok működéséig. Intézkedései természetesen a korabeli viszonyok szerint értelmezendők. Itt, szükségképp torzítva, csak azt emelem ki belőle, hogy uralkodni képes személy hiányában a fő hatalmat elméletileg a huszonöt fős országtanács, gyakorlatilag az öt nagy hivatal vezetőjének a kezébe helyezte. Történetesen úgy adódott (erről bővebben lásd Holdvilág Charlie magyarázatát a Radzeer zátonyra futásáról), hogy ekkor az öt hivatalból a legfontosabb, a kancellária élén Axel Oxenstierna állt, a legtekintélyesebb, az igazságszolgáltatással foglalkozó élén Gabriel Gustavsson Oxenstierna, a pénzügyekért felelős hivatalt pedig Gabriel Bengtsson Oxenstierna irányította.

Az 1634. évi RF az első kiegészítést 1660-ban kapta, az egyeduralmat kialakító XI. Károly kiskorúsága idején. Módosították 1719-ben és 1772-ben is, a nagy átalakításra azonban 1809-ben került sor.

1809 a mai svéd történeti tudat számára talán a legtraumatikusabb időszak kifejezője. Az Orosz Birodalom elvette a királyság keleti felét, csaknem polgárháború tört ki, és megbuktatták a királyt is. Az ez évi RF ezért is nyugodott a hatalmi ágak szétválasztásán. Egészen az 1974-ben érvényben lépő korszerűsítésig hatályban maradt. Az akkor korszerűsített RF máig él. Létrejöttéről érdemes tudni, hogy a parlamenti pártok évekkel korábban addig tárgyaltak róla, amíg egy kicsi vidéki szállodában össze nem rakták az egész tervezetet. (A szöveghez természetesen ismételten hozzáírtak az eltelt évtizedekben, amiként az élet kívánta, például az EU-ba való belépés).


SO

Az alaptörvények közül az eredeti alak érvényességét tekintve az örökléssel foglalkozó (Sucessionsordningen, SO) a legrégebbi, 1810-ben fogadták el. Miután 1809-ben a gusztáviánus kor IV. Gusztáv Adolf megbuktatásával véget ért, új uralkodó után kellett nézni. A választás végül egy birodalmi lovassági tábornokra, Jean Bernadotte-ra esett, akit az átmeneti megoldásként trónra ültetett XIII. Károly adoptált, és aki XIV. Károly János néven a királyság jelentős uralkodója lett. (Egyebek között a svéd-norvég unió létrehozója.) Természetesen az SO is változott az eltelt két évszázad alatt. Miközben megmaradt egyebek között az az eleme, hogy a trón betöltője csak ágostai hitvallású lehet, érvényét vesztette az, amelyik a házasságot szabályozta. Ennek megfelelően a trónörökös is lényegében szabadon választhat párt magának, amint ezt a legújabban Viktória koronahercegnő döntése mutatja. (A királynak és a kormánynak egyetértési joga van a többi herceg és hercegnő esetében is, de mindez ma formálisnak tekinthető. Ha egyetértésük nélkül kerülne sor az esküvőre, a trónörökös elveszítené a jogát a trónra.)


TF

A svéd állampolgárok joggal lehetnek büszkék a sajtószabadság szabályozására (Tryckfrihetsordningen, TF). A mai forma 1949 óta érvényes, az első szabályozást azonban 1766-ban fogadták el. Ez évi rendeletében Adolf Frigyes király tiltotta és büntette Isten, az (ekkor a Svéd Királyságban kizárólagos) evangélikus hit, valamint a királyi felség bármilyen sérelmével járó kiadványokat, ám megengedte minden olyan szöveg bármilyen nyelvű kiadását, amely nem ütközik az említett korlátokba. Ezt az országgyűlésen elfogadott szabályozást III. Gusztáv király az államcsínye után érvénytelenítette ugyan, ám, miután 1792-ben őt magát érvénytelenítették az ismert gyilkossággal, a sajtószabadság visszatért. Része lett az 1809. évi RF-nek is, a 86. paragrafusban. A szöveget egyetlen szónyi változtatással az 1949. évi TF első fejezetének első paragrafusa átvette – a szabadságon kevéssé fog az idő: minden svéd ember (1809), vagy ahogy ezt 1949-ben mondták, minden svéd állampolgár szabadsága, hogy bármilyen, a közhatalom által előzetesen támasztott akadály nélkül adjon ki írást, továbbá, hogy csak a tartalom miatt idézhető törvényes bíróság elé, és hogy csak azért büntethető, ha a tartalom ellentétes a köznyugalom megőrzésére hozott törvénnyel.


YF

A véleménynyilvánítás szabadságának alaptörvényi szabályozása (Yttrandefrihetsgrundlagen, YF) a legfiatalabb alaptörvény, 1991-ben kelt. Amíg a TF a nyomtatott sajtóra, tehát az újságokra és a könyvekre érvényes, ez a rádióra, a televízióra és hasonlókra. Célja „biztosítani a véleménycsere szabadságát, a felvilágosítás szabadságát és teljeskörűségét, és a művészi alkotás szabadságát”.

A svéd országgyűlésbe bejutott szélsőséges párt, az SD története az utóbbi időben a sorozatos botrányok története. Mivel a Svéd Királyság nem következmények nélküli ország, az SD több parlamenti képviselője is lemondott. Az utolsó e sorban a párt egyik meghatározó alakja, aki a botránya kitörése után Magyarországon bújt meg (na jó: pihent). Az, aki az ő parlamenti helyét elfoglalta, Magyarországról vándorolt ki Svédországba. Még ha kedvet is kapna az alaptörvények neresítéséhez, egyelőre várnia kell: „Egy alaptörvény megváltoztatásához az szükséges, hogy az országgyűlés két, azonos tartalmú döntést hozzon, a két döntés között pedig legyen egy általános országgyűlési választás. Az országgyűlésnek nem szabad elsietett döntéseket hoznia, amelyek korlátozzák az emberek szabadságait és jogait” – áll a Svéd Királyság Országgyűlésének honlapján. A testület népszavazást (folkomröstning) is elrendelhet olyan javaslatról, amely alaptörvényre irányul. Ezt a két egyező döntés közötti országgyűlési választással együtt kell megtartani. Ha a népszavazás nem utasította el a javaslatot, akkor szavaznak ismét a képviselők az előterjesztés elfogadásáról. Az eljárást szeretettel ajánlom egy leendő demokratikus Magyar Köztársaság törvényhozóinak a figyelmébe.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!