Az Ab-döntés: egyelőre tévedtem


Első előzetes megjegyzés: számomra (is) igen nagy megkönnyebbülést okozott az alkotmánybírósági döntés a regisztrációs kötelezettség eltörléséről. Praktikusan is – nem kell a nyakamba vennem a várost, hogy elzarándokoljak az okmányirodába vagy a jegyzőhöz, most már csak a legközelebbi nemzeti dohányáruda helyének kiderítésére kell majd polgári energiákat fordítanom – és elvi okokból is, amit nem kell hosszabban magyarázni.

Második előzetes megjegyzés: megvetem az összeesküvéselméleteket, a lusta és az egyszerűbb, gonoszabb magyarázatokkal is beérő ember menekülésének tartom a tájékozódás és a gondolkozás fáradságos kötelezettsége elől.

Magam is szégyellem, hogy most mégis ebbe a bűnbe estem, de oly mélyen ülő bizonyosság bennem, hogy Orbán és a Fidesz tisztességes meccsekre nem, csak manipulatív és cinikus hatalmi játszmákra képes és hajlandó, hogy kénytelen voltam egy roppant ellenszenves lehetőségen elgondolkozni.

Ez a feltevés így szólt: pusztán csalóka látszat az, hogy a magyar Alkotmánybíróság szuverén módon és a legjobb szakmai meggyőződése szerint döntött. Ezzel szemben a valóság az volna, hogy a bíróság engedélyt kapott Orbántól erre a döntésre.

Legalábbis a kétharmadrészt Fidesz-jelöltekből álló alkotmánybíróság megfelelő tagjai.

Megmagyarázom, honnan eredt ez a sanda gyanú.

Mit láttunk eddig? Azt, hogy az Orbán meg a fideszes kétharmad által 2010 után döntési pozícióba juttatott főtisztviselők többségükben és az ügyek többségében valóban a szerint viselkednek és a szerint járnak el, ahogyan az a kiválasztásuk és a kinevezésük módjából első pillantásra világos volt: a megfelelő kulcspozíciókból segítik Orbán állami teljhatalmának a kiépítését, illetve a társadalom ehhez szükséges megtévesztését (lásd a közmédia működését).

Az Alkotmánybíróság 2011-es „feltöltése” nyilvánvalóan ugyanezt a célt szolgálta (lásd akkori és a Salamon László alkotmánybíróvá választása alkalmából készült „frissített” hírösszefoglalónkat). A tizenöt fős létszámúra növelt Alkotmánybíróságban ma már csak négy olyan alkotmánybíró van, aki korábban, amikor a pártoknak még meg kellett állapodniuk az új alkotmánybírók személyéről, az MSZP és/vagy az SZDSZ jelöltje volt (értsd: a stallumért sohasem tartoztak semmivel a Fidesznek, azaz nem függenek tőle). Tizenegyen korábbi vagy újsütetű Fidesz-jelöltek. Amiből logikusan az következne, hogy a regisztráció megsemmisítéséről szóló Ab-döntésnek nem lett volna szabad megszületnie, vagy ha mégis megszületett, az Orbán jóváhagyásával történt. Meg tudnám indokolni, miért döntöttek volna úgy Orbánék, hogy minden harcias és jogtipró erőfeszítésük dacára végül mégis inkább lemondanának a regisztrációról, de ennek az indoklásnak csak akkor volna jelentősége, ha a prekoncepcióm igazolódott volna.

Mert természetesen megpróbáltam igazolni. Nem szeretek prekoncepciókat elfogadni, még önmagamtól sem, ezért lehetőségeim szerint utánanéztem a 2011 júliusa után született alkotmánybírósági döntéseknek, elsősorban azoknak, amelyek szembementek Orbánék szándékaival. Kikerestem a döntésekről szóló híreket, részben magukat a döntéseket is (bennfentes információim nincsenek). Az alább következőket találtam.

***

2012 júliusában született meg a bírák nyugdíjazásának szabályozásáról szóló döntés. A törvényi szabályokat minimális többséggel nyilvánította alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság (ezért a hatálybalépés napjára, 2012. január 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette). Akkor a 15 tagú testületből 7-en – Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária – fűztek különvéleményt a döntéshez, azaz nem értettek egyet a határozat érdemi részével (csak az alkotmánybíróság elnökének szavazata döntötte el a kérdést). Közülük egyedül Lenkovics Barnabás volt régebbi Fidesz-jelölt (2007), a többiek mind a kétharmad újsütetű kinevezettjei.

Ugyancsak 2012 júliusában döntött az Alkotmánybíróság arról, hogy alkotmányellenes kormányrendeletben szabályozni a hallgatói szerződések (így a „röghözkötés”) feltételeit, ezért az erről szóló kormányrendeletet megsemmisítette. A határozattal egyet nem értő különvéleményesek ezúttal Balsai István, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária.

2012 novemberében a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását nyilvánította alaptörvény-ellenesnek az Ab. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybíró fűzött különvéleményt, mert nem értettek egyet az alkotmánybírósági döntés lényegi részeivel.

2012 decemberében a családfogalom elsősorban KDNP-s szűkítő értelmezését semmisítette meg az Alkotmánybíróság, Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla különvéleményével.

2012. december végén a bíróság közjogi érvénytelenség miatt – tartalmi vizsgálat nélkül – megsemmisítette az alaptörvény egyes átmeneti rendelkezéseit, köztük az előzetes választási regisztrációra vonatkozókat (nem átmeneti, hanem hosszabb távra szóló szabályozásnak találta őket, vagyis úgy látta, hogy az országgyűlés túllépte a jogalkotásra szóló felhatalmazás kereteit). Különvélemények: Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária.

A 2013. január 4-én kihirdetett, és a választási eljárásról szóló több rendelkezést, így az előzetes regisztráció intézményét is immár tartalmilag alkotmányellenesnek nyilvánító Ab-határozathoz ismét Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Szívós Mária fűzött különvéleményt. Részben azért, mert nem tartották jogszűkítőnek az előzetes regisztrációt, részben azért, mert úgy látták, az Alkotmánybíróságnak nem lett volna joga érdemben (sem) vizsgálni a rendelkezéseket.

Egy évvel korábban, 2011 októberében az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította az egyes ágazatokat terhelő különadókról szóló törvényt támadó indítványokat, mivel megállapította, hogy nincs hatásköre az elbírálásukra.

„Megkerülte” a döntést a magánnyugdíjpénztárakról szóló beadványok ügyében, vagyis addig halogatta hónapokon át, míg végül 2012. január elsejével „elvesztek” a korábbi beadványok ebben az ügyben is (a hírek szerint ennek ellenére a ma már sajnos megszokott alkotmánybírósági kiszivárogtatás nyomán változtatott maga a kormány és parlamenti kétharmada az Ab-nál felpanaszolt állami nyugdíjmegvonás szabályán annál a 103 ezer embernél, aki a fenyegetések hatására sem adta oda korábbi magánmegtakarításait Orbán államának. A kiszivárogtatásokról lásd például az Index 2012. januári írását: Paczolay egyelőre csak figyelmezteti a kiszivárogtatókat, és Hanák András apróját: Alkotmánybírósági döntés: volna néhány kérdésem).

2011 decemberében közjogi érvénytelenség miatt semmisítette meg az egyházügyi törvényt az Alkotmánybíróság (a kétharmad itt is már a határozat nyilvánosságra hozása előtt lépett, azaz előre tudott az Ab várható döntéséről). Az ellenvéleményen lévők: Dienes-Oehm Egon, Paczolay Péter, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária. Ugyancsak alkotmányellenesnek találták a médiaszabályzás egyes passzusait (ellenvélemények: Balsai István, Lenkovics Barnabás és Pokol Béla), illetve több büntetőeljárási szabályt.


Határozathirdetés – MTI

Vagyis a krónikus ellenvéleményezők – más szóval a fideszes kétharmad törvényhozását rendszeresen védelmükbe vevők – az Alkotmánybíróság létszámának egyoldalú felduzzasztása után elsősorban a 2011. szeptember elsejétől kinevezett új alkotmánybírók: Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária. Közülük Balsai István és Pokol Béla fideszes és kisgazda politikusok voltak, Szalay Péter ügyvédként rendszeresen képviselte a bíróságokon peres ügyekben a Fidesz és Orbán ügyeit, Szívós Mária pedig „a 2006-os zavargások során indult büntetőeljárások idején került a közérdeklődés középpontjába, amikor az általa vezetett tanács az első fokon eljáró bírósági döntések döntő többségét megváltoztatva szabadlábra helyezte az utcai zavargásokban részt vevő, előzetes letartóztatásba helyezett személyeket” (és egyik kitüntetett meghallgatottja volt a 2006-os eseményeket „vizsgáló” parlamenti bizottságnak). Dienes-Oehm Egont 2011-ben a KDNP jelölte alkotmánybírónak, Stumpf István volt kancelláriaminiszter esete a maga egyetlen különvéleményével – őt már 2010 júliusában beültette a Fidesz az Alkotmánybíróságba – megfejtendő. A jövőben fog kiderülni, valóban megtért-e a Fidesztől saját korábbi szakmájához és jelenlegi rangjához, vagy gyakorlott játékosként csak taktikusan kivár. Lenkovics Barnabás az egyetlen régi Fidesz-jelöltként csatlakozik rendszeresen a csoporthoz. (A különvéleményekben megfogalmazott álláspontok természetesen sokszor eltérnek egymástól, de tartalmi vizsgálatuk nálam képzettebb jogászok feladata és komolyabb dolgozat tárgya lehet.)

Mindezek alapján be kellett látnom, a számomra hozzáférhető bizonyítékok amellett szólnak, hogy hiába a „fideszesnek” tekinthető kétharmados többség, az Alkotmánybíróság idén január 4-én kihirdetett határozatával elsősorban szakmai döntést hozott.

Azt is elmondom, miben látom én a magyarázatot.

Először is abban, hogy az Alkotmánybíróság tagjai nemcsak politikai, hanem hazai és külföldi szakmai közegben is mozognak. Akiknél korábban dilemmát okozhatott a pártlojalitás és a szakmai igényesség közti választás, egy idő után azok is kénytelen voltak eldönteni, melyik késztetésnek és nyomásnak engedelmeskednek inkább. A döntést megkönnyíthette a korábbi, már említett pártegyeztetési kényszer, vagyis az, hogy az alkufolyamatban az MSZP (és sajnos az SZDSZ) egy-egy ismert liberális jelöltet feláldozhatott (ez nem egyszer megtörtént), cserébe azért, ha a Fidesz lemond egy-egy szélsőségesen őskonzervatív vagy kifejezetten és erőteljesen jobbos elkötelezettségű jelöltről. Vagyis korábban a jelöltválasztásnál a pártelkötelezettség mellett mindig voltak szakmai szempontok is, érthető, ha az évek során a szakmai mérce esett súlyosabban a latba.

Másodszor is abban, hogy a Fidesz elkövette azt a (saját szempontjából) hibát, hogy az általa módosított alkotmánybírósági törvényben 9-ről 12 évre emelte az alkotmánybírói mandátumot, és kiiktatta az alkotmánybírók újraválasztásának lehetőségét. Orbánék megoldása logikus volt: a megemelt létszámú alkotmánybíróságba nyomban benyomhatták a saját jelöltjeiket, az időközben nyugdíjba kényszerülő alkotmánybírók helyére is az ő kétharmaduk választhat majd párthű alkotmánybírókat, akik aztán szorgalmasan akadályozhatják még nyolc évig az esetleg utánuk következő kormányok munkáját. Az újraválasztásnak pedig 12 éves mandátum után nemigen van értelme, lévén hetven év a nyugdíjkorhatár az alkotmánybíróknál, és nem húszévesen kapják a stallumot. Így viszont a kormányzók nem zsarolhatják az újraválasztással a már és még működő alkotmánybírókat.

Arra tehát még láthatólag várni kell, hogy valódi fideszes (Fidesz-hű) többség alakuljon ki az Alkotmánybíróságban. De nem sokáig. Balsai, Dienes-Oehm, Pokol, Szalay, Lenkovics és Szívós mellé februárban belép Salamon László volt MDF-es, később fideszes politikus. Akkor jönnek csak nehéz idők Paczolay Péter alkotmánybírósági elnökre, mert Salamonnal hétre növekszik a potenciális és folyamatos ellenvéleményezők száma. Ám nem sokáig kell majd elnöki szavazattal eldönteni a határozathozatalok irányát. A hetvenéves Holló András helyét ugyanis áprilisban foglalja majd el a kétharmad által eddig meg nem nevezett új alkotmánybíró-jelölt, amivel a 15 fős testületben 8-ra nő a nyilvánvalóan Fidesz közeli tagok száma.

Úgyhogy elképzelhető, hogy az Alkotmánybíróság talán utolsó, szakmai alapon meghozott döntésének voltunk tanúi a 2013. január 4-ei határozathirdetéskor.

Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!