rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 4.

A foglalkoztatási statisztikák bizonytalanságairól
Linnerné Eperjesi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője

Bolgár György: - Ma két gyorsjelentést is kiadtak, az egyik szerint ötvenötezer fővel dolgoznak többen ma Magyarországon, mint egy évvel ezelőtt, pontosabban ez a szeptember-novemberi időszakra vonatkozik, és a másik szerint változatlan a munkanélküliségi ráta, 10,6 százalékos. Ezen belül nyolcezer fővel nagyobb a munkanélküli létszám, mint az egy évvel korábbi időszakban. Elsőre ez a két szám ellentmondásosnak tűnhet a hallgatók fejében: mitől van az, hogy valamennyivel nőtt a munkanélküliség, ugyanakkor többen dolgoznak, mint tavaly?

Linnerné Eperjesi Erzsébet: - Ez csak látszólagos ellentmondás, mert a foglalkoztatottnak nem ellentéte a munkanélküli. Ennek a felvételnek a fogalmi rendszere szerint három kategóriával dolgozunk, a foglalkoztatottakkal, a munkanélküliekkel és az inaktívakkal. Az inaktívak azok, akik egyik kategóriába sem tartoznak, a foglalkoztatottak, akiknek van állásuk, és ebben dolgoztak is, a munkanélküliek azok, akik aktívan állást keresnek, és ha találnának állást, el is tudnának helyezkedni. Mind a két kritérium nagyon fontos ebből a szempontból. Míg az inaktívak azok, akik nem keresnek állást, vagy nem tudnak, tehát ezeket a kritériumokat nem elégítik ki. Tehát akkor, amikor nő a foglalkoztatás, és változatlan a munkanélküliség, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kevesebb az inaktív, tehát a gazdasági aktivitás nagyobb lett.

– Mitől nő a gazdasági aktivitás?

– Hát a gazdasági aktivitás… a munkaerő-piacon jelen lévők, tehát tulajdonképpen a munkanélküli az, aki bármikor el tudna helyezkedni, tehát egészen másfajta viszonya van a foglalkoztatáshoz, mert ha lenne állása, akkor rögtön el tudna helyezkedni, míg egy inaktívnak esetleg több hónapba telik, amíg úgy tudja rendezni a körülményeit, hogy tényleg állásba tudjon kerülni.

– De vajon társadalmilag mi magyarázza azt, hogy az aktívak száma megnövekedett? Mi ösztönözte őket, mert nyilván nem arról van szó, hogy hirtelen több az egészséges ember, aki nem tehetetlenül otthon próbálja gyógyítani magát, hogy visszatérhessen a munkaerő-piacra, hanem valamiért őket ösztönzik, hogy térjenek vissza ide...

– Térjenek vissza, így igaz, a munkakínálatot több dolog is ösztönözte ebben az időszakban. Ide kell sorolnunk a nyugdíjazási feltételek szigorodását, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a különböző munkanélküli ellátások időtartamának csökkenését, ez mind aktívabbá teszi az egyes embereket abban, hogy munkát keressenek. Aztán az is odatartozhat, hogy ha romlik a család helyzete, akkor az eddig inaktív tagok is igyekeznek elhelyezkedni, munkát találni: többkeresőssé válhat egy család, tehát nagyon sokféle szempont van, ami ezt a tendenciát erősíti.

– Elvileg nézve ez az ötvenötezer fős foglalkoztatotti létszámnövekedés, pláne válságos körülmények között, szépnek mondható. De néhány héttel ezelőtt volt egy másik jelentésük, amiben részleteiben vizsgálták, hogy kiket és hogyan foglakoztatnak, és abból kiderült, hogy a versenyszférában az öt vagy annál több főt foglalkoztató vállalkozásokban csökkent a foglalkoztatottak száma mintegy harmincötezerrel. Magyarán a gazdaság döntő részében, legszámottevőbb részében, ahol a nemzeti jövedelem alapvetően képződik, ott kevesebben dolgoztak. És ha hozzávesszük a közszférát, és ebben nemcsak a közmunkások, közfoglalkoztatottak vannak benne, hanem például a minisztériumi vagy KSH-dolgozók, ott ugyan valamennyivel nőtt a foglalkoztatás, de elsősorban a közmunkásoknak tudható be. A kettő együtt, a közszféra és a versenyszféra együtt még mindig csökkenő tendenciát mutatott, a múlt év végéhez képest Magyarországon majdnem húszezerrel kevesebben dolgoztak ezen a két területen. Akkor hogy jön ki az ötvenötezer fős foglalkoztatotti létszámbővülés?

– Hát teljesen más alapú ugye a két felvétel. A versenyszférát, illetve a hozzánk csatolt költségvetési szférát megjelenítő jelentésünk a gazdaságnak a stabilabb részét nézi. A munkaerő-felmérésben, amiben most közzétettük az adatokat, jobban megjelennek a foglalkoztatás egyéb formái, az alkalmi, az időszakos munkák, elvileg a gyakran a nem bejelentett foglalkoztatás egy része is megjelenik, nem tudjuk, hogy mekkora része.

– Mert hogy ezek a statisztikai adatok részben abból származnak, hogy megkeresnek embereket, és megkérdezik őket, hogy dolgoznak-e?

– Ez főként abból származik, igen. Tehát különböző kérdéseket teszünk föl nekik, és abból derítjük ki, hogy dolgoznak-e, vagy nem dolgoznak.

– Tehát a gazdaság, illetve a társadalom különböző területein a stabil foglalkoztatottak száma csökkent, de az egyéb területeken nőtt.

– Igen, ez az ötven feletti kört nevezzük mi annak, ami amúgy viszonylag stabilabbnak tekinthető, ezek a más területeken pedig, be is írtuk a jelentésbe, hogy a közfoglalkoztatás kiterjesztése majdnem háromnegyed részét magyarázza ennek a, a növekedésnek, tehát ennek az ötvenötezer fős növekedésnek, mert itt azért a közfoglalkoztatott is másképp jelenik meg.

– Azt milyen jelenségként lehet értékelni, hogy a mondjuk alkalmi munkások vagy a szürkezónában alkalmazottak vagy ilyen-olyan módon, tehát nem stabil módon foglalkoztatottak száma nőtt az elmúlt egy évben? Ez milyen gazdasági, társadalmi folyamat? Vagy ez nem a KSH-ra tartozik?

– Hát tulajdonképpen azt tapasztaljuk, hogy az atipikus foglalkozásokban növekedett… például a részmunkaidős foglalkoztatás jóval gyorsabban nő, a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya gyorsabban nő, tehát ilyen jelek vannak, amit a statisztikai kiadványokban, statisztikai tükörben egy picit részletesebben meg lehet találni, vagy az adatbázisokban. De számos kutatás is foglalkozik ezzel jelenleg, legutóbb a munkaerő-piaci tükör jelent meg a Közgazdasági és Regionális Kutatóközpont tollából, ahol aztán részletes tanulmányok is foglalkoznak azzal, hogy milyen tendenciák vannak, tehát inkább ezeket a tanulmányokat érdemes ilyen szempontból nézni.

– Olvastam olyan feltételezést, hogy a foglalkoztatottak számába beleszámítódnak azok is, akik esetleg nem is Magyarországon, hanem mondjuk Ausztriában vagy Németországban dolgoznak. Hiszen ezeken a felméréseken alapuló statisztikák, hogy elmennek mondjuk Kovács nénihez, és megkérdezik, hogy és akkor dolgozni tetszik-e, és a családban a gyerek, és ő elmondja, hogy igen, dolgozik, de hogy éppen Ausztriában vagy egy budapesti gyárban, az már nem szerepel benne. Lehetséges, hogy még az is előfordulhat, hogy az Ausztriában nagyobb számban munkát vállalók is beleszámítanak a foglalkoztatottak számába?

– Igen, a munkaerő-felmérésben azért az a definíció, hogy egy éven belül dolgozik-e külföldön, tehát nem régebben, mint egy éve van külföldi munkahelye. Ha belekerül valaki olyan a mintába, akinek a háztartásába tartozik ez az ember, tehát tulajdonképpen közös háztartásban élnek, akkor ő is szerepelhet ebben a felvételben. De miután ez mintavételes felvétel, ezeknek a létszámoknak a meghatározására nem alkalmas.

– Pontos számot lényegében csak a költségvetési szférából, illetve...

– Tulajdonképpen a migrációs statisztikából lehet inkább mondani.

– De úgy egyáltalán foglalkoztatottakról igazán pontos számot az öt főnél többet foglalkozatók, illetve a költségvetési szféra intézményeiből lehet kapni?

– Igen, tehát azok más jellegű statisztikák, mint a mintavételen alapuló...

– Azok konkrét statisztikák, ugye?

– Igen, tehát ott tulajdonképpen a költségvetési szféra az adminisztratív forrásból adódik, illetve az teljes körű megfigyelés, az ötven fő feletti vállalkozásokra vonatkozó megfigyelés szintén teljes körű, de az öt és ötven fő közötti már mintavételes, úgyhogy ebből is szoktak módszertani problémák adódni. Tehát ez a létszám már nem annyira biztos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!