rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 3.

Miről fognak tárgyalni a kormánnyal?
Kiss Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnökségi tagja


Bolgár György:
- Mi van Önökkel? Csend van. Készülnek a vizsgára vagy készülnek valami másra?

Kiss Dávid: - A vizsgákra mindenképpen készülünk, hiszen nekünk is zajlik a vizsgaidőszak, és azt hiszem, hogy az ünnepek után egy kicsit mindenkinek még a pihenésen is jár a gondolata. De én úgy gondolom, hogy onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk januárban. És az elmúlt napokban már felvettük a kapcsolatot egymással is, és most felvesszük a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, akikkel decemberben az elmúlt heteket együtt küzdöttük végig, ha lehet így mondani.

- Ez rendben van, hogy egymással újból felveszik a kapcsolatot, ez viszonylag könnyű. És a kormánnyal vagy a miniszterrel?

- A miniszter úr arra tett nekünk ígéretet, amit remélünk, hogy tartani is fog, hogy január első felében megkezdődhet egy olyan tárgyalássorozat, ami több fordulóból fog majd állni, és amin az összes érintett szervezet képviselteti majd magát. A hallgatók, a Rektori Konferencia, a szakszervezet. És a mi kérésünk az volt, hogy amikor majd ennek a módjáról meg kell állapodnunk, akkor a civilek is valamilyen formában ott tudjanak lenni a véleményükkel. Ha nem is ugyanúgy, ahogyan a hivatalos törvényben rögzített érdekképviseleti szervek, de mindenképpen találjanak ők is meghallgatásra. Az igaz, hogy még január 3-áig, tehát a mai napig nem kaptunk meghívást, de én azt gondolom, hogy talán így az év elején az első napokban egy kis türelemmel mi is tudunk lenni. Jövő héten mindenképpen várjuk már ezt a felkérést. Mi tegnap küldtünk egy levelet a minisztériumba, amelyben ismételten jeleztük az erre vonatkozó szándékunkat. Egy dolog van, amit viszont sajnálattal tapasztaltunk, hogy a kérésünk ellenére, az ott elhangzottak ellenére a felvételi tájékoztató online formájában nem jelentek meg a kapacitásszámok olyan formában, ahogyan az kívánatos lett volna. Ami azért probléma, mert keretszámok híján a felvételire készülő fiatalok nemigen tudhatják most, hogy mi alapján jelöljenek ki sorrendet a bejelölni kívánt szakok listáján. Eddig az segített nekik a latolgatásban, hogy a keretszámok meg voltak adva. Nemcsak szakterületre lebontva országos összesítésben, hanem intézményenként is. Ez most hiányzik.

- Most tehát nem tudják, hogy hova jelentkezzenek, milyen szakokra, mert az esélyeseket nem látják tisztán, ugye?

- Így van. Az talán világos mindenkinek, hogy mi iránt érdeklődik, de nem mindegy, hogy melyik intézménybe milyen eséllyel tud bekerülni valaki. És ez ugye a sorrendnél számít, hiszen a jelentkezésnél preferenciasorrendet kell megadni a kívánatos szakok között. És ennél azért az is szokott számítani, hogy mekkora lehetőség van oda egyáltalán bejutni, milyen keretszámok voltak eddig megadva. Most keretszámok híján nem csodálkozom rajta, hogy bizonytalanok a felvételizők. Ezért kértük, hogy legalább az intézmények által megadott kapacitásokat hozzák központilag nyilvánosságra. Ez online formában nem történt meg.

- Lehet azt mondani erre, hogy ez részletkérdés és akár egy napon belül is korrigálhatják, ugye? Ez azt jelentené, hogy már csak részletkérdések ügyében van Önök között nézeteltérés, mert azzal, amit a kormány megígért a karácsonyi ünnepek előtt, Önök alapvetően elégedettek?

- Ezt abszolút nem mondanám, talán azért ezt emeltem én is ki, mert ez a legsürgetőbb. Ugye mindannyian tudjuk, hogy a hallgatói szerződés kardinális kérdés, és az is, hogy minden szakon legyen ingyenes férőhely. De a felvételi időszak napjai pörögnek, ezért kértük, hogy ezt – bár részletkérdés véleményem szerint is, de mégiscsak a legsürgetőbb kérdés – próbáljuk meg minél hamarabb rendezni. A december 22-ei találkozón nem született megállapodás, nem született semmiféle kompromisszum vagy egyezség a kormány és a HÖOK között. Talán ami egyetlen pozitív fejlemény volt, az a tárgyalás hangneme, ami egészen más volt, mint az azt megelőző keddi tárgyaláson. Ott egy kicsit arrogáns volt a légkör, és mi is úgy éreztük, hogy nem igazán tudunk érdemben hozzászólni semmihez, nem is kíváncsiak a véleményünkre, ezért idő előtt megszakadt a tárgyalás. Szombaton ez más légkörben folyt tovább, ígéretet arra kaptunk, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben korábban a kormány határozottan elzárkózott, lesz lehetőség januárban érdemben tárgyalni, alternatív megoldásokat keresni. Mi kértük, hogy a hallgatói szerződés is kerüljön fel erre a listára. A miniszter úr azt mondta, hogy az ő számára ez egy elfogadható út. Én ugyanakkor azt is megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy már másnap este egy szórakoztató műsorban a miniszterelnök egészen máshogy nyilatkozott.

- Nem kell szórakoztató műsort nézni.

- Én magam nem néztem, de azért hallottam róla.

- Azért nem véletlen, hogy ott mondta el, hogy minél többen láthassák és hallhassák. Nyilván ez volt a cél.

- Én sem tartom véletlennek. Jelen pillanatban én azt gondolom, hogy mi nem tehetjük meg, hogy kétségbe vonjuk még az előtt a miniszter elhangzott szavát, mielőtt a következő körben leülünk. Azt hiszem, hogy ez alapvetően fontos hozzáállás a mi részünkről egy tárgyalásnál. Én nagyon remélem, hogy ez a másik oldal részéről is így lesz, ezt elvárhatjuk onnan is. Mert ha egyszer ígéretet kaptunk valamire, akkor azt illik tartani.

- Kormányzati oldalról meg a kormánypárti sajtóból azt szűri le az ember, hogy tulajdonképpen már mindenben azonos állásponton vannak a tiltakozó diákok, illetve a kormányzat. Egyetlenegy vitakérdés maradt, ez a röghöz kötés, illetve az a szerződés, amit a hallgatóknak alá kell írniuk, ha ingyenes képzésre tartanak igényt. De ha Önöket hallgatom meg olvasom, akkor úgy érzem, hogy azért ez nem ennyire egyszerű. Mert több olyan nem is annyira részletkérdés van, amiben az álláspontok még távol vannak egymástól. Mik ezek?

- Hogyne, Ön ezt jól látja. Az egyik legfontosabb a röghöz kötésen kívül annak a tizenhat szaknak a kérdése, ahol a mostani bejelentések szerint a jövő évtől csak tandíjas formában lehetne tanulni.

- Aminek a bejelentése ugye az után következett be, hogy közölték, hogy akkor mégiscsak ötvenötezer ingyenes hely lesz.

- Azt is mondták, hogy megállapodtunk mindenben, másnap pedig a kormány határozatban közölte, hogy nemcsak a már tavaly is bekerült vagy előtte meglobogtatott jogász és gazdasági helyeken, hanem újabb szakokon, nemzetközi tanulmányokon, a kommunikációs szakon, andragógián és még néhány más szakon…

-… Azt az andragógiát fordítsuk le. Ez ugye felnőttképzésként ment át a köztudatba, de gyakorlatilag ez a népművelés szak, ami nagyon is kedvelt, és ahova nagyon sokan jelentkeznek.

- És nagyon fontos szak, hiszen ez továbbképzéseket is jelent, és olyan emberekkel való foglalkozást, olyan emberek képzését, akik más módon, fiatal korukban vagy a rendszeresített oktatásban nem tudtak részt venni.

- És összességében ezeken a csak tandíjas szakokon azért tízezres nagyságrendű a jelentkezés. Tehát nem kevés.

- Valóban, ezek a legnépszerűbb szakokhoz tartoztak. Elég, ha a nemzetközi tanulmányokat említem meg, vagy a kommunikációs szakot. Ugye a hiedelem szerint – és ezt a kormány is előszeretettel hangsúlyozza – ezeken a szakokon diplomás munkanélkülieket képeznek, akik majd gyorsétteremben tudnak csak elhelyezkedni. Ez nem így van. Ezeken a szakokon helyezkednek el a leggyorsabban és majdnem a legnagyobb fizetéssel friss diplomásként a fiatalok. Éppen a napokban láttam ezt a statisztikát, amely mutatja, hogy a kommunikációval kapcsolatos munkák, teendők jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a GDP-hez, mint néhány kétkezi munka.

- Jaj de örülök, akkor itt most mi ketten hozzájárulunk a GDP növekedéséhez. A mínuszból pluszba fordítjuk át. Visszatérve az alapkérdésekhez. Ez Önök között változatlanul komoly nézetkülönbség, hogy nem lehet ennyi fontos és népszerű szakon csak tandíjas képzést bevezetni, ugye? Önök ezt ellenzik?

- Így van. Nekünk volt egy javaslatunk, hogy akkor kisebb mértékben legyenek államilag támogatott helyek ezeken a szakokon, de mindenképpen – és ezt hangsúlyozom – a legjobbak számára legyenek elérhetők államilag támogatott formában. Az, hogy a legjobbak köre milyen széles, milyen intézményeket takar, megegyezés kérdése, és arról érdemes egy olyan vitát nyitni, ahol a rektorok is és nyilvánvalóan a hallgatói önkormányzatok is részt tudnak venni. De ne legyen olyan szak, ahol az országban nem lehet államilag finanszírozott formában tanulni. Az is el szokott itt hangzani érvként, hogy azért nem szükséges, mert itt majd jóval magasabb fizetést kapnak, akik kikerülnek a munkaerőpiacra. Ez azt hiszem, hogy igaz, az előbb én magam is megerősítettem ezt, csakhogy azt felejtik el hozzátenni, hogy aki nagyobb fizetést kap, az jóval nagyobb mértékben járul hozzá a közteherviseléshez is, több adót fizet. Tehát ez ilyen formában inkább hasznot hoz az államháztartásnak, mintsem hogy plusz kiadást jelentene. És ami inkább elvi kérdés, hozzáállásbeli különbség, és ez is egy ok, amiért mi nem engedünk, hogy úgy látjuk, borzasztó rossz út az, amikor megbélyegeznek szakterületeket, megbélyegeznek hivatásokat, és azokat a fiatalokat, egy generációt, akik hivatásszerűen, elkötelezetten szeretnének valamivel foglalkozni. Mert az érdekli őket, mert erre készültek. És amit már talán számtalanszor megismételtünk, hogy ezeket a változásokat nem lehet így ésszerűen bevezetni, ezekre a változásokra legalább két és fél évet kell hagyni a bevezetés időpontját illetően.

- Tehát nem lehet egyik hétről vagy egyik hónapról a másikra bevezetni őket.

- Egy felvételire készülő gimnazista felveszi a fakultációit már a 11-re, különórákra jár, ami nem kevés pénz a szülei vagy mások pénzéből, például a nyelvi oktatás miatt.

- Vagy miből akar emeltszintű érettségit tenni. Aminek hirtelen megint plusz jelentőséget kezdenek tulajdonítani kormányzati részről, hogy már az ELTE bölcsészkarra is csak így lehetne felvételt nyerni.

- Igen. Hozzáteszem, mi ezt jó iránynak tartjuk, mert amikor arról beszélünk, hogy a minőséget szeretnénk erősíteni ezekkel az intézkedésekkel, akkor érdemes talán minőségi szűrőket alkalmazni és minőségi korlátokat emelni, nem pedig anyagi korlátokat vagy ilyen mondvacsinált elvi korlátokat.

- Csak időt kell adni arra a fiataloknak, a diákoknak, hogy erre felkészüljenek.

- Ez minden változásra igaz, de azt hiszem, hatványozottan igaz az oktatásra, ami nagyon kényes rendszer.

- Jól vettem ki a szavaiból? Egyszer mondta, de gondolom nem véletlenül, hogy ebből nem engedünk.

- Nem.

- Ha összesítve próbáljuk meg a dolgot értékelni, ezekben a kérdésekben Önök nem akarnak engedni? Úgy gondolják, hogy ez mindenképpen az Ön, Önök véleményét tiszteletben tartva kell hogy rendeződjék végül?

- Ehhez valóban ragaszkodunk. A hallgatói szerződés kérdése annyiban összetettebb, hogy ott a célokban, azt hiszem, nincs különbség a kormány és a hallgatók vagy más egyetemi érdekeltek között. Ez a cél pedig valóban egy nemes cél, az, hogy a fiatalság itthon maradjon és ezért az országért dolgozzon.

- Például ne Norvégiába akarjon menni orvosnak, hanem itthon akarjon orvos lenni.

- Akár tanuljon Norvégiában, de jöjjön ide haza dolgozni és kamatoztassa itthon a tudását. Én azt gondolom, hogy ebben nincsen különbség. A különbség abban van, hogy ezt milyen módon kívánjuk elérni. Én azt hiszem, hogy az a fajta büntető-szankcionáló mentalitás, amit most a kormány a hallgatói szerződéssel alkalmazni kíván, kontraproduktív. Sokkal nagyobb elégedetlenséget szül, sokkal inkább arra ösztönzi azokat, akikben megfordul a gondolat, hogy elhagyják az országot, hogy akkor engem itt nem is akarnak marasztalni olyan eszközökkel, amik az én jövőmet segítik, hanem csak korlátozni akarnak, csak büntetni akarnak. Akkor is, ha maga a cél jogos, azt eredményezi, hogy mégiscsak elmennek ezek a fiatalok. Mi inkább olyan eszközöket szeretnénk látni, amelyek maradásra ösztönzik őket. Amelyek a munkahelyi lehetőségeket bővítik, a fizetéseket emelik és közelítik a nyugat-európai színvonalhoz. Tehát a diplomás fiatalok közérzetét erősítik.

- Ami nem tiltás, hanem ösztönzés.

- Így van. Én azt hiszem, bár én magam pedagógus nem vagyok, nem is ilyen szakon tanulok, hogy ez egy alapvető pedagógiai elv, hogy ösztönözni kell és nem tiltani, és akkor nagyobb eredménnyel érünk el valamit. Hát erről kívánjuk a kormányt meggyőzni. Még egyszer hangsúlyozva, hogy a cél, ami miatt a kormány ezt bevezette, olyan cél, amivel mi azonosulni tudunk, csak az eszközökben nem tudunk egyetérteni.

- Milyen határidőt tűztek ki maguk elé, hogy megegyezzenek ezekben a kérdésekben?

- A legtöbb kérdés olyan, amiben muszáj a következő hónapokban dűlőre jutni, hiszen a felvételi eljárásnak olyan módon is vége lesz, hogy egyszer csak kihirdetik a ponthatárokat, kihirdetik majd nyár elején, hogy ki hova került be, és akkor már ezeket nem nagyon lehet korrigálni. Ha a következő hónapokban minden szakon biztosít a kormány államilag finanszírozott helyeket, akkor lehet módosítani a preferenciasorrenden a jelentkezésekben. Erre mindig van lehetőség az érettségit követő egy-két hétben. A hallgatói szerződés is olyan kérdés, ami igazából hosszabb távon fejti ki a negatív hatásait, na persze most is vannak, hiszen mentálisan azért nem mindegy, hogyan áll valaki a felsőoktatáshoz. De az azért mégiscsak majd a diploma után jelentkezne. Tehát én azt gondolom, hogy a legfontosabb most az – és erre szeretnénk első körben fókuszálni, nem a jelentősége miatt, hanem inkább az időbeliség miatt –, hogy minden szakon megpróbáljuk elérni, hogy legyen államilag finanszírozott férőhely.

- Az év végi tiltakozó demonstrációk nagy lendületet és nagy figyelmet biztosítottak Önöknek és mindenképpen erősítették az Önök tárgyalási pozícióját. De ha a következő heteket, hónapokat alkudozással, kompromisszumkötéssel, tárgyalásokkal fogják tölteni, ami egyébként elvileg nagyon helyes, akkor lehet, hogy éppen az a lendület veszik el, ami erőt adott Önöknek. Érzik ezt a paradoxont?

- Paradoxont nem látok. Én egyet tudok érteni Önnel, hogy decemberben ez nagy lendületet adott és erősített minket és azt hiszem, hogy most ez a lendület továbbvihet minket egy tárgyalás során, amikor azt tapasztaljuk, hogy a tárgyalás nem megfelelő eszköz, nem vezet célra, vagy ismét nyomatékot kell adni a tárgyalásoknak. Ha a leendő másik tárgyalás kiharcolását kell mondjuk elérni vagy meg kell erősíteni, hogy tömegek állnak egy-egy szándék mögött, akkor a demonstráció eszközéhez kell ismételten nyúlni. Én azt hiszem, hogy ügyesen kell alkalmazni ezeket, szélesebb a repertoárja ennek a fellépésnek, amit most a diákság és a hallgatóság együttesen folytat. A siker kulcsa abban rejlik, hogy mikor és milyen arányban alkalmazzuk ezeket az eszközöket. Szerintem a legnagyobb feladat és kihívás most az, hogy lássuk, mikor mit kell alkalmazni és milyen irányba kell elmozdulni. Én most azt gondolom, hogy meg kell adni az esélyt arra, hogy tárgyalás során rendezzük ezt a kérdést. Ha nem sikerül, akkor a HÖOK továbbra is kész és hajlandó az utcára is vonulni és tovább küzdeni a többi szervezettel ugyanúgy, ahogy ezt megtette decemberben is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái