Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 2.



Bolgár György kérdései 2013. január 2-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy csupa jó hírrel indult az év, legalábbis a kormánypárti Magyar Nemzetben. Rezsicsökkentéssel természetesen, és a jóval több mint húszszázalékos béremelési ígérettel a pedagógusok számára. Ezt pedig Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár helyezte kilátásba, ugyancsak a Magyar Nemzet olvasóinak. Lehet, hogy a sok múlt évi megszorító csomag például ennek ágyazott meg?

Ezzel kapcsolatban egyébként mit várnak, folytatódnak-e a diáktüntetések vagy a kormánynak sikerült lehűtenie a kedélyeket?

Következő témánk, hogy mégsem akar csökkenni az államadósság. A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai szerint a nemzeti össztermék 78,6 százalékán áll az államháztartás adóssága. Lesz ez még így se?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy elkezdődtek az ellenzéki egyeztetések a szocialisták és a Bajnai-féle Együtt 2014 Mozgalom között. Először közjogi alkotmányossági kérdésekről tárgyalnak, és csak érdekességként: az MSZP-t Bárándy Gergely képviselő, az Együtt Mozgalmat az édesapja, Bárándy Péter képviseli többek között. Családban marad?

Végül mi a véleményük arról, hogy egyes fideszes politikusok nekimentek az Alkotmánybíróságnak, amiért az szerintük alaptörvény-ellenes határozatot hozott amikor megsemmisítette az alaptörvény egyes átmeneti rendelkezéseit. Nehogy már az alkotmánybírák azt higgyék, nekik mindent szabad?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mi változott január elsején?
Becz György, a budaörsi Illyés Gyula gimnázium tanára

Bolgár György: - Mi történt a mai nappal a budaörsi közoktatásban? Például az Önök gimnáziumában vagy az általános iskolákban mi változott? Egyáltalán Budaörs mit csinált az iskoláival?

Becz György: - Az igazság az, hogy a mai nappal még semmi, holnap fogunk szembesülni egy sor dologgal. Ugye szeptember óta folyik ezeknek a dolgoknak az előkészítése. Nagyon sok mindent nem látunk még, nem tudjuk, hogy az átszervezések, ezek a szervezeti átalakítások hogy fogják érinteni az intézményeket. Budaörsön az önkormányzat átvállalta az intézmények működtetését, és ahogy egy magyar viszonylatban relatíve gazdag városhoz illik is, a gazdasági működtetést a város vállalta.

- Ez elvileg azt jelenti, hogy pontosan ugyanolyan a helyzet, mint a múlt évben volt? Vagy ugyanolyannak kellene lennie? Megkapják az állami támogatást, mint eddig és semmi nem változik?

- Szó sincs erről. Az önkormányzat a működtetést vállalta fel, tehát igazából az eddigi gazdasági tevékenységet viszi az önkormányzat. A szervezeti és a tartalmi működés a járási kormányhivatalhoz fog tartozni. A tanterületi vezetőhöz egész pontosan.

- Csak a működés egy része maradt az önkormányzat kezében.

- Igen.

- És hogy ez pontosan hogy fog zajlani, azzal már tisztában vannak? Vagy még azzal sem?

- Elég komoly vita volt, nálunk is szerveződött volna egy ilyen külön intézmény. Mi Kis Kunónak hívjuk ezt a kis intézményfenntartó központot.

- Mert ugye a nagy, az Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központ.

- Igen, hát elég egyszerű neve van és a működése sem egyszerű, mint tudjuk. A város vezetése és a képviselőtestület nagyobbik része úgy látta jónak, hogy a polgármesteri hivatal ezeket a feladatokat fel tudja vállalni, tehát nem kell egy újabb vízfejet alkotni itt külön Budaörsön, hanem a polgármesteri hivatal alkalmazottai és munkatársai fogják ezt nagyrészt bonyolítani. De például az igazgató – ez egy nagyon extrém eset ugye – nem lesz a főnöke a takarítónőnek vagy a karbantartónak, ad abszurdum nem adhat utasítást az iskolában működő műszaki vagy gazdasági dolgozóknak.

- Tehát ha valahol mondjuk kiöntik a szemetes vödröket a rendetlenkedő diákok, akkor nem mondhatja azt az igazgató a takarítónőnek, hogy Marika legyen kedves összetakarítani azon a folyosón?

- Ad abszurdum ez így nem fog megtörténni, de ilyenfajta összeférhetetlenségek vannak. Az igazgató kizárólag az iskola szakmai működtetéséért felel, de még szabadságot sem engedélyezhet a kollégáknak, azt is a járási oktatási hivatal vezetője teheti csak meg a jövőben.

- Ez most tényleg elég sokkolóan hat, hogy az iskola igazgatója nem beszélheti meg a tanáraival, hogy te most akkor ettől eddig szabadságra mész, most megcsinálhatod, mert olyan a helyzet a tantestületben, hogy tudják pótolni az óráidat, vagy most ne menj el szabadságra, mert senki nincs itt, éppen gyesen van az, aki helyettesíteni tudna és így tovább. Ki a fene tudná ezt eldönteni, ha nem az igazgató, vagy kivel kéne ezt megbeszélni? Ehhez képest elmegy majd a járási központba a kérelem?

- Drága Bolgár úr, én Önnel teljesen egyetértek, mert ez nálunk idáig így működött, és nagyon jól működött. Lehet, hogy írásban, lehet, hogy szóban kell engedélyt kérni. Ez az, amit még nem látunk át, hogy hogyan működik majd ez az egész rendszer. Mert mi például a nevét ismerjük már a járási oktatási központ vezetőjének, de nem tudjuk, hogy kivel dolgozik, ki lesz a mi közvetlen felettesünk, kihez kell fordulnunk, ha bármilyen problémánk van.

- Egyáltalán hol vannak helyileg, azt tudják?

- Azt tudjuk, mert egy rendkívül értelmes kormányzati döntés értelmében a harmincezres Budaörs helyett a tizenhatezres Budakeszi lett a járásközpont itt a környéken. Szóval nekünk Budakeszire kell majd elmenni ilyen ügyek intézése miatt.

- Mi volt ebben a mögöttes szándék? Nehogy véletlenül ez a szoclib fészek – ugye a polgármester még mindig Wittinghoff Tamás – legyen a járási központ?

- Nézze Bolgár úr, egy ilyen népszerű műsorban nem biztos, hogy én bólinthatok arra, amit Ön mondott. Mi azt gondoljuk, hogy sajnos van ilyen mögöttes tartalom, ugyanis a józan ész és az itt működő kormánypárti képviselők is amellett lobbiztak, hogy Budaörs legyen a járásközpont. Csenger-Zalán Zsolt, a terület országgyűlési képviselője testületi ülésen ígéretet tett, hogy mindent el fog követni. Ehhez képest Budakeszi lett a központ. Tehát minden ilyen ügyünkkel oda kell majd menni.

- A dolog akkor elvileg működhet, ha az ügyeket a budakeszi központ mondjuk visszaruházza a budaörsiekre, és azt mondja, hogy nem kell ilyenekkel hozzám jönnötök, adjátok ki a szabadságot, ahogy gondoljátok, aztán majd lepapírozzuk. Lehet, hogy ez a szokásos magyar módi lesz?

- Ha én a járási oktatási központ vezetője helyében lennék, akkor én még egy fél évig biztos hogy azt mondanám az igazgatónak, hogy intézkedjetek saját hatáskörötökben úgy, ahogy eddig. Ugyanis szerintem megbolondulnának, ha a hozzájuk tartozó összes oktatási intézmény hasonló jellegű problémáit kezelniük kellene.

- Mik az egyéb ügyek, amelyeket ez a járási központ végül is kezelni fog, és amit esetleg kezelnie is kell, mert nem lesz más, aki megtegye?

- Elsősorban a szakfelügyelői tevékenység, tehát újra bevezetik a szakfelügyelői posztokat, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a tartalmi munkát ellenőrizzék az oktatási intézményekben.

- Fel is vették már a szakfelügyelőket? Vagy pályáztattak állásokra? Vagy hogy megy ez?

- Én nem tudok erről, és a saját tantárgyamban nem is találkoztam olyannal, aki tudná, hogy ki lenne az. Tehát még nem kaptunk erről információt.

- Eleve úgy kezdtük a beszélgetést, hogy majd holnaptól tudnak meg több dolgot, de miért holnaptól? Hát nem ma van az első munkanap?

- Igen, de holnap lesz az első tanítási nap, tehát mi elvileg még szabadságon vagyunk.

- Ja, értem.

- Azért mondtam, hogy valószínűleg holnap szembesülünk ezekkel a dolgokkal. Az is elképzelhető, hogy már a holnapi e-mailek között ott lesz az az értesítés, amelyben közlik velünk ezeket az információkat.

- Én mondjuk megnéztem az interneten, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központban kit lehet elérni, hát magát az intézményt sem lehet elérni, mert a honlap nem működik. Lehet, hogy a többi dolog is körülbelül így állt össze az év elejére?

- Elképzelhető. Én ugyan nem próbáltam még a budaörsi oktatási irányítóközpontot elérni. De ha a központ nem működik, akkor egy ilyen kicsi alegysége sem valószínű, hogy működik.

- Akkor nézzük a dolgot még egy praktikus szempontból. Lehet, hogy nincs honlap, lehet, hogy Budakeszin van ez a járási központ, lehet, hogy onnan kell majd engedélyt kérni akár a szabadságok kiadására is. De bárki, akit Önök ismertek eddig, akár a megyéből, akár a városból, akár Budakesziről, akár Budapestről vagy az Oktatási Minisztériumból – olyan már nincs, mindegy –, beszélt Önökkel arról, hogy nyugalom, ez így lesz, meg úgy lesz, x-hez forduljatok vagy z-hez, vagy ha valami problémátok van, hívjatok fel engem? Volt bármiféle személyes egyeztetés, hogy nyugalom, 2013 januárjától ez így lesz, akár láttok papírt róla, akár nem?

- Megmondom Önnek őszintén, hogy én ilyen központi hivatalos egyeztetésről nem tudok, a polgármester úr, aki felvállalta a helyi pedagógusok képviseletét is, tárgyalt a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központ vezetőjével, aki tanácsokat kért tőle, illetve a véleményére volt kíváncsi azzal kapcsolatban, hogyan működtethető, hogyan működik városi szinten egy ilyen intézményfenntartás, mint például a budaörsi. De én ezen kívül nem tudok konzultációról. Nálunk van egy rendkívül agilis kereszténydemokrata testületi képviselő, ő azt mondta, hogy nyugodjunk meg, minden rendben lesz, az államtitkárság képben van és kezelni fogja a problémát, és az átmenet zavartalan lesz. Mondta ő egy nagyobb fórum előtt itt a gimnáziumban. Mi ezt nagyon komoly kételyekkel fogadtuk akkor is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A magyar gazdaság 2013-ban
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter

Bolgár György: - Esz engem a sárga irigység.

Oszkó Péter: - Hogyhogy?

– Azt olvasom, hogy a Financial Times, a világ egyik legtekintélyesebb lapja az év egyik legjobb, azt hiszem, harmadik legjobb vendégkommentárjának választotta az Ön egyik cikkét, elemzését az Orbáni gazdaságpolitikáról.* Én itt évtizedek óta kínlódom, írásban, beszédben, televízióban, Ön pedig pénzügyminiszter volt, ír egy kommentárt, és mindjárt a legjobb vendégkommentárok közé emelkedik. Hogy csinálja?

– Hát pontosítsunk, mert ez nem minőségi rangsor volt, hanem a legolvasottabb írásoké.

– Akkor abban is megvert. Hát mit csináljunk? Mindenben ver.

– Ez egy olvasottságilag feldolgozott rangsor volt. Annyiban valóban érdekes az eredmény, hogy ez a blog nemcsak Magyarországról szóló írásokat tartalmazott, hanem az egész világról, Olaszországtól Brazíliáig, mindenféle vendégírásokat. És ezen belül ez nemcsak nekem szól: az, hogy egy Magyarországról szóló írás ilyen előkelő helyet foglalt el, azt jelenti, hogy úgy tűnik, az olvasók ez iránt érdeklődést mutattak.

– Ez annyira így van, hogy főleg a múlt év elején, amikor is például az Ön cikke megjelent, a világ legtekintélyesebb lapjaiban rendszeresen abszolút vezető helyen volt Magyarország. Az Economist például közöl egy olyan kis grafikonfélét, amelyben jelzi, hogy egyes országokról vagy térségekről éppen mennyit írtak vagy mennyit kommenteltek, és Magyarország rendszeresen ott szerepelt a legolvasottabb témák között. Vagyis tényleg volt egy olyan időszak, amikor nagyon érdekeltük a Nyugatot. Miközben mostanában mintha ez lecsengőben volna. Mintha megszoktak volna bennünket. Ezek ilyenek, nem lehet rajtuk segíteni, Ámen. Nincs ilyen érzése?

– De, és ez nem feltétlenül jó hír, bár ezt most a mutatóinkon vagy napi szinten azért nem érezzük, mert borzasztó nagy a pénzbőség a világban, tehát mindenre jut pénz. A pénzügyi befektetők mindent finanszíroznak, de ez nem azt jelenti, hogy egyébként mi ne lennénk fekete báránynak elkönyvelve. Tehát ha egyszer megint pénzszűke lesz, akkor valószínűleg mi kerülünk le először azoknak a listájáról, ahova egyáltalán bárki pénzt helyez ki. Sajnos én is azt gondolom, hogy van egyfajta ilyen lemondás Magyarországgal kapcsolatban. Tavaly év elején még meglepetés volt, ez a meglepetés most már egyfajta ítéletté változott.

– Mikor kerülhetünk megint – noha ez nem biztos, hogy jó nekünk – a lapok címoldalaira meg a nyugati világ érdeklődésének központjába? Ha mégis kialakul valamiféle válság, egy újabb válsághullám Európában, és ez magával sodor bennünket is? Na, akkor felfigyelnek rá, hogy lám, ez lett a következménye az unortodox gazdaságpolitikának?

– Hát itt ez már megszokottá vált Magyarországon, én azt sem gondolom, hogy ezzel feltétlenül címlapra kerülünk. Tehát ha egy kellemetlen válsághullám Magyarországot megint negatív érinti, akkor csak az történik, amire mindenki számíthat, tehát ennek önmagában nincs hírértéke. A meglepetésnek van hírértéke. Tehát ha jelentősen rontunk vagy jelentősen javítunk, valószínűleg szerintem avval lehet a hírekbe kerülni.

– Engem kisebb dolgokkal is meg lehet lepni egyébként. Például nem értettem az elmúlt hetekben azt, amikor 270 valahány forintig erősödött a forint az euróval szemben, most meg az év végén nem értettem, hogy hirtelen 292–293–294-re gyengült. Ön érti ezeket a folyamatokat? Mert egyik sem tragikus ugyan, vagy egyik sem valami kifejezetten és határozottan és tartósan pozitív, de azért mégsem akármilyen ugrálás ez 278-tól 294-ig. Mi van emögött?

– Hát nyilván ez egyfajta kiszámíthatatlanságot mutat, ami a gyengesége jele. Ha össze-vissza fúj a szél, akkor nyilván azokat fújja alapvetően össze-vissza, akik nehezen állnak a lábukon. Magyarországgal kapcsolatban is erről van szó. Tehát nyilván a magyar gazdaságpolitika olyan képet festett magáról, hogy minden nap éppen amilyen hangulatban kel a világ, olyan hangulatban ítélkezik róla. És amikor éppen amiatt ijedezik mindenki, hogy ki lesz az új jegybankelnök, akkor nyilván ez a gyümölcsét meghozza. Amikor meg ezek az ijedtségek elmúlnak, akkor akár váratlan mértékben is vissza tud erősödni a valuta.

– Van valamilyen elképzelése arról, hogy milyen gazdaságpolitika lesz itt 2013-ban? Ugye az, hogy a nemzeti bank elnöke, illetve a személye változik, és hogy a kormányzatnak vannak bizonyos dédelgetett tervei a devizatartalékkal kapcsolatban, ezt részben biztosan tudjuk, mármint a személyi változást, részben meg azért voltak erre utalások. De hogyan függ össze mindez a választások anyagi előkészítésével, hogyan függ ez össze az elmúlt hónapokban sorozatosan végrehajtott megszorító csomagokkal, hogyan függ ez össze azzal, hogy az oktatási államtitkár megint megígérte, hogy lesz itt béremelés a pedagógusoknak, nem is húsz százalék, hanem annál jóval több. Meg hogy például mostantól a rezsiköltségeket leszállították, és még lesz ennek folytatása is, ígérte Orbán Viktor. Szóval mi készül itt? Milyenfajta gazdaságpolitika és miből?

– Hát ugyanaz az értelmetlenség fog folytatódni, ami eddig. Egymást teljesen kizáró és megvalósíthatatlan célkitűzések, rengeteg károkozás fog történni, és mindezt majd mindenféle maszlagokkal próbálja eladni a kormány. Eddig is ez volt, nyilván annyiban lesz változás, hogy még jóval kevesebb a pénz. Mert ami tartalékokat fel tudott élni a kormány, azt már felélte. A magánnyugdíjpénztári vagyont, a tartalékokból ugye más semmi nincsen ehhez képest, pedig szeretne egyre többet költeni, minél közelebb kerülnek a választásokhoz. Tehát talán még élesebbek lesznek az ellentmondások. És emiatt mindig mindent adott pillanatban próbál majd kezelni a kormány, és ide-oda sodródik. Nagyjából erre lehet számítani szerintem.

– A Nemzetközi Energia Ügynökség, korábban a Mol vezető közgazdásza az utóbbi időben egyre keményebben bírálja a kormányzati politikát. Most az Indexnek adott egy interjút, és egészen odáig ment, hogy az a fajta árszabályozás, amit itt Orbánék bevezettek, az bizony létezik: Moldáviában, Bolíviában, Szenegálban. Meg lazán 13. századinak minősítette a gondolkodásmódot. Ennyire drámai a helyzet?

– Ez egy teljesen valószerű bírálat, nyilván Varró László olyan helyzetben van, hogy nem függ magyar kormánytól és magyar politikusoktól, ezért őszintén véleményt mondhat. De nem hiszem, hogy olyan véleményt mondott volna, amit nagyon sok szakember ne osztana, aki esetleg nem meri kimondani a véleményét.

– Azzal együtt, hogy ezt sokan elmondják, sokan ilyen keményen, mások esetleg kicsit finomabban, az, amiről sokan úgy gondolták, hogy be fog következni előbb-utóbb, még egy évvel ezelőtt is, hogy tudniillik egyszer csak megtámadják a forintot és 320-nál, 340-nél áll meg az euróárfolyam, és megindul a támadás a magyar gazdaság ellen, egyszerűen azért, mert a piac annyira nem bízik a kormányzatban és politikájában, ez mégsem következett be. Lehet, hogy ez a hazárdjáték végül is sikeres lesz?

– Ennek a hazárdjátéknak messze nincs vége, de én azt gondolom, hogy hibás az a gondolkodás, amely bármiféle támadásról spekulált volna.

– Most nem a rosszindulatra gondoltam, hanem egyszerűen a piac mozgására. Amikor úgy érzik, hogy ez már fenntarthatatlan.

– De nem is elég a támadás, tehát itt nem arról van szó.

– Igen. Nem jó a szó. Igaz.

– Igen. Rosszat akarna Magyarországnak vagy kifejezetten kipécézné. Nem. A piacon mozgók igen jelentős többsége nem is foglalkozik Magyarországgal. Pláne nem támadja. Aki foglalkozik vele, az alapvetően inkább kockázatot vállal Magyarországgal kapcsolatban, amikor itt befektet. És valóban volt annak veszélye, hogy azok, akik kockázatot vállaltak, akik befektettek, egyszer csak elkezdenek menekülni. Ez nem következett be, de ezt az elején mondtam. Azért nem, mert alapvetően a nagyobb államok jegybankjainak a beavatkozása következtében sokkalta több a befektethető pénz a piacon, mint egyébként azt korábban bárki gondolta volna vagy amilyen helyzet volt korábban. Amiből nyilván oda is jut, ahol egyébként nagyobb a kockázat és nagyobb a megbízhatatlanság. Tehát most jut Magyarországra is, vagyis kizárólag külső körülmények miatt nem következett be ez a fajta beomlás, ez a fajta veszély. De azért nem gondolom, hogy ez az állapot örökre fenn fog maradni, tehát nem lehet állandóan hazardírozni. Az előfordul, hogy ha az ember lemegy a kaszinóba és megteszi a pirosat, akkor bejön. Vagy még az is előfordulhat, hogy kétszer-háromszor bejön, de ha örök időkig minden pénzét fennhagyja a piroson, akkor egyszer ki fog jönni a fekete.

– 2013-ban mire számít? Fennmarad ez a pénzbőség a nemzetközi piacokon? Hiszen látjuk, hogy a fejlett világ nehezen jön ki a válságból, és nyilván az egyik ösztönzője a gazdasági növekedésnek mégiscsak a pénzbőség kell hogy legyen. Tehát elvileg úgy látszik, hogy fennmarad.

– Én azt gondolom, hogy igen. Hogy az elkövetkezendő időszakban rövid távon nem fog ez változni. Látszik most az Egyesült Államokban zajló folyamatokból, az ott hozott döntésekből, hogy inkább a deficit plafont tolják feljebb, mintsem hogy forrásokat kelljen kivonni a gazdaságból. Tehát ez a tendencia fenn fog maradni, azt gondolom, az állami döntéshozatal és a jegybanki beavatkozások szintjén is. De azért fontos elmondani, hogy Magyarországnak már régen nem az a problémája, tehát régen nem az a gond, hogy egyébként finanszírozható-e az államháztartás, és hol van a forintárfolyam. Hanem az, hogy teljesen eltűnt a gazdasági növekedés az országból. Tehát hiába van nekünk finanszírozható államháztartásunk, amikor a foglalkoztatási viszonyok folyamatosan romlanak, a jövedelemtermelés folyamatosan romlik. Magyarán, egyre kevesebb a pénz a gazdaságban, és egyre kevesebb pénzből élnek az emberek.

– Az Ön egyik jóslata az elmúlt napokban, hetekben éppen az volt, hogy így még évekig nem lesz gazdasági növekedés vagy érzékelhető gazdasági növekedés Magyarországon. Orbánék annyira elrontották az alapokat, hogy teljesen lebénult a magyar gazdaság, nincsenek tartalékok, nincsen potenciálja a gazdasági növekedésnek.

– Ez így van. A foglalkoztatási viszonyok nem javulnak, beruházás nincsen, tehát senki nem foglalkozik ma azzal érdemben Magyarországon, hogyan lehetne jobban, több értéket előállítani és abból több jövedelmet termelni. Ez a folyamat ma Magyarországon az elmúlt két év gazdaságpolitikájának eredményeként teljesen leállt. És valószínűleg több évre állt le. Ebből az ország rengeteg fog veszíteni.

– Nem lát olyan törekvést, hogy miután a bankszektort tönkretették, de azért közben megpróbálnak valamiféle állami részvétellel egy újfajta, ha nem is bankrendszert kialakítani, de új banki szereplőket piacra vinni és majd ezeken keresztül megpróbálják a hitelezést serkenteni – legutóbb még egy webbankról is elkezdtek regélni, bár őszintén szólva nem nagyon látom át, hogy akár web, akár fiókokkal működő bank, honnan lesz pénze…

– Igen, erre forrása nincs az államnak. Az államnak annyira nincs pénze, hogy a felsőoktatásból meg mindenhonnan máshonnan kell kivonni a forrásokat. Persze néhány beruházásra költ azért az állam, de valójában az állam most kifejezetten szegény szereplője a magyar folyamatoknak. Úgyhogy arra számítani, hogy a kivont, megcsappant hitelezési forrásokat majd pont az állam fogja pótolni, ez teljes botorság. És ez csak azt mutatja, hogy nincs érdemi koncepció arra, hogyan lehet beindítani Magyarországon a hitelezést és a növekedést.

– Miután Ön a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványnak is egyik vezető, oszlopos tagja, és ezért személyesen is érdekelt a demokratikus ellenzék, az Együtt Mozgalom sikerében, vajon milyen gazdaságpolitikai elképzelések lehetnek azok, amelyek megállíthatják ezt a hazárdjátékot, ezt a lecsúszást, és helyreállíthatják a növekedés alapjait Magyarországon? Mit lehet tenni, ha megtörténik a… hát nem is csoda, de a remélhetőleg bekövetkező, várható esemény, hogy az ellenzék megnyeri a 2014-es választásokat. Akkor mit csinál a gazdaságpolitikával?

– Hát remélem, azért lesz kicsit több időnk is, hogy egy ilyen kérdést megválaszoljak és nem így kell összefoglalnom. Ugye egyéb kérdésben, adópolitikában, beruházások támogatásában, foglalkoztatáspolitikában már mondtunk kritikai megjegyzéseket, és jeleztük, hogy mi mást kéne csinálni ahelyett, amit a kormány csinál. A hónap végéig, tehát január végéig mi egy nagyobb tanulmányt és kutatási anyagot fogunk közzétenni arról, hogyan áll a magyar gazdaság, és mit kellene tenni ahelyett, amit a mostani kormány csinál. És nagyon reméljük, hogy 2014-ben ebből a lehető legtöbbet meg is lehet majd valósítani.

– Nahát akkor kitűzte a céldátumot. Január vége. Várjuk a tanulmányt, és akkor beszélgetünk legközelebb.


* Lásd kiemelt híreinkben: A harmadik legnépszerűbb írás 2012-ben az FT-blogon Oszkó Péteré



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!





Egyeztetések kezdődtek a demokratikus ellenzékben
Bárándy Gergely, az MSZP országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Ön ma délután azt az MSZP-s tárgyaló delegációt vezette, amely az Együtt 2014 Mozgalom képviselőivel, megbízottaival elkezdte az egyeztetést a demokratikus ellenzéki pártok felkészüléséről valamiféle közös indulásra, illetve ennek megalapozásához valamilyen közös program kidolgozására. Ahogy az Index írta, a saját édesapjával egyeztetett. Így volt?

Bárándy Gergely: - Részben természetesen ez megállja a helyét, de hadd egészítsem ki azzal, hogy itt nem két fél ült egymással szemben, hanem öt politikai szervezet egyeztetett, tehát több demokratikus politikai erő, amiből az egyik az MSZP, a másik valóban az Együtt 2014. De a Magyar Szociáldemokrata Párt és a DK is itt volt. Szóval nem mi ketten ültünk az asztalnál egymással szemben.

- Gondoltam, hogy nem így van. Egyébként vannak nézetkülönbségek a családban? Például közjogi kérdésekről?

- A családban a nézetkülönbségek általában legfeljebb a gyereknevelés mikéntjéről szoktak szólni. Nem szoktunk egymással vitába keveredni közjogi kérdésekben. Alapvetően egyébként kettőnknek hasonló az álláspontja, nyilván van benne eltérés. Ez attól teljesen független, hogy van-e családi kapcsolat vagy nincsen. Tudom, hogy ez most nagyon jópofa dolog, hogy mi ketten ültünk egymás mellett, de gyakorlatilag mi itt mind a ketten, ugyanúgy, ahogy a többiek is, a szervezeteink álláspontját képviseltük. Tehát ezek messze nem magánvélemények, hanem szervezeti vélemények, egyesületi, pártvélemények stb. Az igaz, hogy a hangulatot ez nyilvánvalóan pozitív értelemben befolyásolta, de ugyanígy pozitív értelemben befolyásolta az is, hogy a tárgyaló delegációban is volt szocialista államtitkárok, miniszterek, országgyűlési képviselők ültek. Természetesen voltak olyanok is, akik nem azok.

- De még lehetnek. Mégis hogy zajlott ez az egyeztetés? Az Együtt 2014 egy alkotmánytervezetet is vitt magával, most azt elolvasták vagy már előzőleg ismerték, esetleg elkezdtek róla vitatkozni vagy csak kitűztek bizonyos célokat és megegyeztek abban, hogy ebben és ebben kellene valamiféle közös nevezőre jutnunk?

- Körbeküldtük egymásnak a szakmai álláspontunkat, különböző terjedelemben, meg volt, aki pozíciós papírt küldött körbe és volt, aki valóban kész koncepciót. A mi anyagunk például a kettő közt volt félúton, egy terjedelmét tekintve körülbelül kilenc- vagy tízoldalas koncepciótervezet volt. Ma azon kívül, hogy a tárgyalásokat egy hét múlva folytatjuk és heti rendszerességgel fogunk ülésezni közjogi kérdésekben, meg tudtunk állapodni a célokban és az alapelvekben. Erről egyébként a sajtó számára egy anyagot ki is adtunk, tehát ezek nemcsak frázisok, hanem konkrétumok, és szerepelnek ebben a papírban. Megállapodtunk arról, hogy ugyan formális értelemben legitim, de tartalmi és társadalmi értelemben nem tekintjük legitimnek a mostani alaptörvényt, éppen ezért egy új alkotmány megalkotását tűztük ki célul. Azonban azt is hozzátettük, hogy ez egy nagyon széleskörű társadalmi konszenzussal kell hogy megvalósuljon. Éppen ezért egy kétlépcsős alkotmányozás mellett tettünk le egyhangúlag a voksunkat, ami azt jelenti, hogy először a jogállamiság alapvető követelményeit állítanánk helyre azonnal a kormányváltás után, és ezt követően kerülne sor az új alkotmány megalkotására, mondom még egyszer, nagyon széleskörű társadalmi konszenzussal.

- Ki fogják tűzni, meg fogják határozni azokat a lépéseket, amelyek, mondjuk egy kormányváltás után nélkülözhetetlenek és megteendők, akár a kormányzás első heteiben, hónapjaiban? Vagy ilyen konkrétumokat nem fognak meghatározni.

- De, meg fogunk határozni egészen konkrét lépéssorozatokat mind a közjog területén, mind más területen, hiszen a válságnak Magyarországon az egyik eleme az, hogy a jogállamiságot lebontotta a mostani kormány. Ugyanígy beszélhetünk a szociális válságról és a gazdasági válságról. Mi több témában kezdeményeztük egyébként a megbeszélést, úgymint oktatáspolitika, gazdaságpolitika, szociálpolitika, önkormányzatiság, és ezek egyik elemének tekintjük a közjogi egyeztetéssorozatot. Az összes területen szeretnénk konkrét javaslatokkal előállni, és őszintén reméljük, hogy a szövetségesekkel együtt ez sikerülni is fog.

- Léteznek-e majd A és B változatok, első és második verziók azzal összefüggésben, hogy sikerül-e kétharmados többséget szerezniük egy választás után, vagy esetleg csak az ötven százaléknál valamivel többet? Mert ugye az első esetben akár alkotmányozhatnak is, a második esetben viszont tele lesznek megalkuvási kényszerrel.

- Ez így van, ahogy mondja. De én azt gondolom, hogy egy politikus legyen optimista. Tehát mi abból indulunk ki, hogy bízunk abban, hogy egy ilyen széleskörű ellenzéki összefogással a kétharmad, főleg a megváltozott választójogi rendszerben, megteremthető, hiszen itt a feles többséget és a kétharmados többséget nem sok szavazat választja el egymástól, ellentétben mondjuk a korábbi rendszerrel.

- Vagyis lehet, hogy a Fidesz változtatásai éppen ellene fognak szólni ebben a tekintetben, ha megváltozik a választói hangulat.

- Pontosan így van. Ugye a Fidesz ötvenhárom százalékkal nyert kétharmadot, és ha a jelenlegi választójogi rendszerben választották volna meg őket 2010-ben, akkor ugyanezzel az ötvenhárom százalékkal több mint háromnegyedes többségük lenne az országgyűlésben. Magyarán szólva nem egy elszállt gondolat az, hogy esetleg kétharmados többséget szereznek az ellenzéki erők, hiszen még egyszer mondom, kicsi a különbség a feles és a kétharmados többség között, pontosan a túlkompenzáció miatt. De értelemszerűen gondolni kell arra is, hogy mi van, ha mégsem jön ez össze, hanem „csak” az egyszerű többség. Ezekre is lesznek megoldási javaslataink. Én szeretném ezt egységben kezelni, és az egységes javaslatsornak bizonyos elemei megvalósíthatóak feles többséggel, bizonyos elemei pedig nem. De azt tudom mondani, hogy még a közjog területén is, ahol pedig az ember első ránézésre azt gondolná, hogy ilyen lehetőség nincs, ott is van számos olyan pont, ahol van mozgástér feles többség esetén is. Nem is beszélve az oktatási, a szociális vagy a gazdasági területekről, ahol pedig alapvetően feles többséggel lehet majd eredményeket elérni. Vagy, hogy egy példát említsek, a közjogban ugyan az ombudsmanok számát nem lehet változtatni, de azt meg lehet tenni, hogy az ombudsman-helyetteseknek olyan jogkört biztosít a parlament a sima feles többségű ombudsman-törvény rendelkezéseinek a megváltoztatásával, ami már majdnem olyan státuszt eredményez, mintha ők önálló országgyűlési biztosok lennének. Nem azt mondom, hogy ez a terv, ez csak egy példa.

- Ha éppen ezt a megoldást választanák, akkor megcsinálható.

- Megvalósítható lenne. És más területeken is, az igazságszolgáltatás területén is számos olyan rendelkezés van, ami feles többséggel változtatható. Változtathatóak az igazságszolgáltatás működésére kiható legfontosabb jogszabályok, mint a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv, polgári eljárás, büntetőeljárás, gazdasági törvények. És azt gondolom, hogy az olyan emberek számára, akik az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülnek, úgy tűnik, hogy ha ezeket módosítja egy kormány, olyan, mintha az igazságszolgáltatási rendszerben történt volna bizonyos változás. Tehát én azt tudom mondani, hogy van minimum tervünk és természetesen lesz maximum tervünk is.

- Hogyan képzelik el ezeket az egyeztetéseket? Ha megállapodnak valamiben, akkor azt teljes egészében nyilvánosságra hozzák, esetleg már menet közben is? Ha vannak olyan részek, amikben megegyeztek, akkor tájékoztatják a közvéleményt, vagy megvárják, amíg mindenben sikerül megállapodni és majd csak akkor?

- Nem, úgy tervezzük, ahogy egyébként ezt a mostani megbeszélés után tartott sajtótájékoztató is bizonyítja, hogy egyrészt beszámolunk a közvéleménynek arról, hogy hol tartanak a tárgyalások. Nyilván abban az esetben, ha van valamilyen eredménye a tárgyalásnak, mert nyilvánvalóan lesznek olyan napok, amikor egyszerűen folytatjuk a már megkezdettet, de még nem fejezzük be. Másrészt, ha sikerül elfogadnunk bizonyos megoldásokat, akkor azt ugyanúgy, ahogy ma is, a sajtó rendelkezésére bocsátjuk, mert ma is készült egy konkrétumokat tartalmazó anyag.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!