rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 7.

Bolgár György kérdései a 2010. július 7-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor már jövőre új alkotmányt szeretne. A miniszterelnök erről az LMP frakciója előtt beszélt mindenki meglepetésére. Hová ez a sietség? Ugyanezen a találkozón Orbán Viktor közölte, ragaszkodik a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztéséhez az állami intézményekben. Mert továbbra sem nyugszik bele abba, hogy akár csak egy olyan állami alkalmazott is legyen Magyarországon, aki azt gondolja, hogy lehet folytatni azt, ami az elmúlt nyolc évben Magyarországon történt. De mi történt? Lopás és hatalmaskodás, ahogy a miniszterelnök mondta? És ha ilyesmi is történt, csak az elmúlt nyolc évben? Ha pedig van nemzeti együttműködési nyilatkozat a falon, akkor nem lesz se lopás, se hatalmaskodás?

Másik témánk, hogy a kormánytól független Költségvetési Tanács szerint a bankokra kivetendő 130 milliárd forint adóból a bankok legalább 80 milliárdot át fognak hárítani az ügyfelekre. Ebből pedig mintegy 50 milliárdot a lakosságra. Most akkor a bankok fizetnek vagy mi?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Dávid Ibolya, Herényi Károly és egy volt szocialista képviselő, Tóth Károly is gyanúsított lett az UD Zrt. megfigyelési ügyben. Önök értik ezt? MDF-eseket figyeltek, de a megfigyeltek kezeltek törvényellenesen adatokat?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Csányi Sándor az OTP vezére lett az MLSZ elnöke. Ettől majd pénz is lesz a fociban?

És végül beszéljük meg, hogy árvízkárosultak tüntettek Felsőzsolcán, mert sokan se pénzt, se építőanyagot nem kaptak tönkrement házuk kijavítására vagy újjáépítésére. Fogy a türelem?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Orbán látogatásáról és az alkotmányozásról
Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese


Bolgár György:
- Önöknél járt ma Orbán Viktor miniszterelnök. Hogy zajlik egy ilyen maga nemében újdonságnak számító találkozó? Mennyi ideig tartott? Kérdezték a miniszterelnököt vagy ő tartott egy előadást és utána kérdezték?

Karácsony Gergely: - Sajnos valóban rendhagyó műfaj ez, hogy ellenzék és kormánypárt személyes találkozón találkozik. Én azt remélem, hogy sikerült ebből hagyományt teremteni, és remélem, hogy a miniszterelnök úr más frakciókba is ellátogat. Illetve azt is remélem, hogy mi is találkozhatunk majd más parlamenti frakciók tagjaival. Egyébként körülbelül másfél óra hosszú volt ez a beszélgetés. Először a miniszterelnök úr húsz-huszonöt percben összefoglalta, a saját nézőpontjából elmondta, hogy mik a fő motivációi a kormánynak, úgy a politikai, tehát a közjogi intézkedésekben, mint a gazdaságpolitikában. Utána nem is kérdések, inkább észrevételek és kérdések keveréke jött az LMP-frakciótagok részéről, végül a miniszterelnök úr újra reflektált, akkor már elég röviden, az elhangzottakra.

- Mennyire volt az Önök számára megnyugtató? Azért az elmúlt hetekben az LMP is egyre erőteljesebb hangon kritizálta a kormányt, és ha egyetlenegy elemét ennek a kritikahullámnak ki lehet emelni, akkor nagyjából úgy gondolom, hogy az Önök véleménye szerint is mintha a demokrácia és a demokratikus jogok korlátozásának irányába hatna számos kormányzati intézkedés, illetve törvény.

- Valóban az elmúlt hetekben elég éles, sokszor kőkemény kritikát mondtunk a kormánytöbbség politikájáról. Én azt gondolom, hogy még inkább nyilvánvalóvá vált ebben a beszélgetésben, ami eddig sem volt egy nagyon rejtett dolog, hogy mi nagyon mást gondolunk a demokráciáról. A miniszterelnök úr kifejtette azt, hogy szerinte a 89-es jogállami forradalom egy olyan intézményrendszert hozott létre, amely nem működőképes, és az a felhatalmazás, amit ők kaptak, alkalmas arra, hogy változtassanak ezen. Mi pedig elmondtuk, hogy szerintünk a 89-es jogállami intézményi keret alapvetően jó lenne, ha ezt karbantartanánk, kinyitnánk az állampolgárok felé az intézményeket és megerősítenénk a független intézményeket. Ennek tulajdonképpen az ellenkezője történik. Ez a beszélgetés nem nyugtatott meg minket azzal kapcsolatosan, hogy a miniszterelnök úr vagy a kormány szeretne változtatni az eddigi politikáján. Sajnos be kell látnunk, hogy nem szeretnének. Egy dolog, ha úgy tetszik, jó hír, hogy a miniszterelnök úr azt elég egyértelművé tette a beszélgetésen, hogy továbbra is a parlamentáris rendszerben gondolkodnak. Tehát a fél-elnöki vagy az elnöki rendszert saját felvetéseképpen zárta ki. Legalább ez kiderült, ha más haszna nem is volt a beszélgetésnek. De nem feltétlenül azért volt szükség erre a beszélgetésre, hogy rájöjjünk arra, mennyire egyetértünk, hanem önmagában annak a kifejezése miatt, hogy a vitáknak is megvan a helye a politikában. A parlament alapvetően egy konfrontatív, vitázó hely. De meg kell tartani azokat a hidakat, ahol aztán mégiscsak bizonyos kérdésekben egymásra tudnak találni a politikai szereplők, hogy ne tekintsük ellenségnek egymást. Ezt volt hivatott kifejezni a beszélgetés.

- Igen. Ezzel sokféle feltételezésnek vetett véget. Tegyük fel, hogy pontot is tett mindegyiknek a végére, hiszen sokan gondolták azt, hogy Schmitt Pál elnökké választása meg az új alkotmány kidolgozása együtt majd azzal a következménnyel fog járni, hogy jövőre, vagy két év múlva valamiféle erős elnökkel felálló új köztársaság alakul Magyarországon, és ez az új erős köztársasági elnök akár Orbán Viktor is lehet. Ezek szerint ő nem ebben gondolkodik, ugye?

- Ezt ő maga mondta el. Én valahogy úgy láttam a kormány politikájának fejlődési ívét, mintha kicsit de Gaulle-i politika lenne, retorikájában is nagyon hasonlított rá. Ugye de Gaulle volt az, aki Franciaországban a félelnöki rendszert bevezette. Ami egyébként, csak megjegyzem, Franciaország politikai stabilitásának jót tett, de a magyar közjogi hagyományokba nem illeszkedik. És én nagyon büszke vagyok arra, hogy Magyarországon parlamentarizmus van, és nagyon szeretném, ha így is maradna. Azt gondolom, hogy az LMP minden képviselője így van ezzel.

- Csak a parlamentarizmus is lehet ilyen, meg lehet olyan. Önök szerint másnak kéne lennie. Orbán Viktor pedig az elmúlt húsz évhez képest gondol valami egészen mást. Valami kiderült az ő szavaiból arról, hogy a kormány még miket tervez? Mert látjuk, hogy a médiától kezdve a nemzeti együttműködési nyilatkozaton át az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáig, a számvevőszéki elnökig, különböző független testületek összeállításáig a Fidesz valóban nagyon mást gondol. Lehet, hogy abból a megfontolásból, hogy ezek nem jól működnek, mert állandóan vitáznak arról, hogy ki legyen a testületben és ki nem. De ha egyértelműen mindig a kétharmad dönti el, hogy ki legyen és mi legyen, akkor az nem biztos, hogy igazán demokrácia lesz. Tehát kiderült, hogy még mit akarnak változtatni?

- Azt hiszem, hogy ilyen szempontból semmi konkrétum nem hangzott el. A beszélgetésnek az volt inkább a fő iránya, hogy Orbán Viktor megpróbálta - ő maga kerülte ezt a kifejezést - elmagyarázni nekünk, hogy amit csinálnak, azt miért csinálják. Például a politikai nyilatkozat állami hivatalokban való kihelyezésével kapcsolatban elég érdekes érvelést adott elő.

- Ezt ő maga hozta szóba?

- Igen. Nyilván érezte, hogy jobb, ha ő hozza szóba, különben mi vetnénk fel ugyanezt a kérdést. Ő azt magyarázta el, és azt kell, hogy mondjam, hogy ebben tulajdonképpen van némi igazság, miközben összességében szerintem nem állja meg a helyét, hogy a magyar társadalomban, a magyar állam működéséből annyira hiányoznak az értékek, azok a kiindulópontok, amik közösek lehetnek, és annyira fontos lenne, hogy legyen egy szemléletváltás az állami intézményekben, hogy ennek a nyilatkozatnak a közzététele ezt próbálná pótolni. Erre mi azt mondtuk, több képviselő is szóvá tette, hogy lehet arról beszélni, hogy Magyarországon van egy ilyen értékválság, de ezt nem lehet megoldani egy parlamenti határozattal és nem lehet ilyen oktrojált módon az állampolgárokra rákényszeríteni egy direkt politikai álláspontot. Hiszen ne felejtsük el, hogy ha kétharmada van a Fidesznek, az máshonnan nézve azt jelenti, hogy ezt a nyilatkozatot csak a Fidesz-KNDP szövetség szavazta meg. És Orbán Viktor arra utalt, hogy ha lenne az alkotmányjognak egy olyan preambuluma, ami az egész magyar alkotmányos rend működését szolgálná, és amire felesküdnek az állami tisztviselők, akkor azt a preambulumot kellett volna kirakni. Ez nekem egy szimpatikusabb irány. Tehát én is azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha a magyar politikai közösségnek, a Magyar Köztársaság polgárainak lenne egy közös ethosza. Valami olyasmi, mint Amerikában, ahol az alkotmány igen nagy becsben van. Csak nálunk nem alakult ki ez a tekintély az évszázadok során.

- Nincs egy több mint két évszázados alkotmányunk.

- Igen. Sajnos ezt nem lehet pótolni. Ezt több képviselő is szóvá tette részünkről, hogy ezzel pontosan azt fogja elérni, hogy az emberek megint elfordulnak az állami intézményektől és megint úgy érzik majd, hogy valamit le akarnak nyomni a torkukon. Gyakorlatilag lassan egy évszázada vannak politikai kurzusok, politikai nyilatkozatok, amiket kiraknak képletesen a falakra. Ebből nem jött létre még a nemzeti egység. Ami szerintem is egy komoly probléma, hogy nincsenek a politikai kultúrákon belül olyan territóriumok, amikben többé-kevésbé egyet tudunk érteni, ami a magyar politikai közösség alapját jelentheti. De ezt a hiátust nem lehet így megoldani, sőt tulajdonképpen ez kontraproduktív, mert ez tovább rombolja a magyar politikai közösséget. Látjuk is, hogy arról szól a diskurzus, hogy melyik intézmény rakja ki, melyik nem. Majd amikor meg fognak jelenni ezek a nyilatkozatok, mondjuk az iskolákban, akkor például a szülői közösségek azon fognak összeveszni, hogy miért van kirakva meg miért nincs kirakva. Tehát pontosan az ellenkezőjét éri el, mint amit a miniszterelnök úr előadott. Ott van benne az igazság magva, csak összességében szerintem nem állja meg a helyét.

- Ráadásul, ahogy itt olvasom a beszámolókat erről a találkozóról, Orbán Viktor azzal is indokolta a ragaszkodását a nyilatkozat kifüggesztéséhez, hogy nem szabad, hogy egy állami alkalmazott is azt gondolja, hogy folytatódhat az, ami az elmúlt nyolc évben történt. Ebből viszont az következik, hogy a nemzeti együttműködésből azok, akik az elmúlt nyolc évért „felelősek”, mondjuk a szocialisták vagy a liberálisok, ki vannak zárva. Mert azok valami olyat csináltak, ami elfogadhatatlan a nemzeti együttműködés rendszerében. Így mindjárt nincs nemzeti együttműködés, hanem kirekesztés van.

- Valóban ez egy nagyon szerencsétlen formula volt, ezt a miniszterelnök úr ezen a zártkörű beszélgetésen el is mondta. Megint itt van egy apróság, amibe lehet kapaszkodni, hogy mentsük ezt az érvelést, hogy valóban egyfajta szemléletváltásra az állami hivatalokban szükség lenne. De én ezt messze nem ilyen pártpolitikai dimenzióba helyezném el. És messze nem az elmúlt nyolc évvel szembeállítva. Hanem azzal a kultúrával szembeállítva, ahol a polgárok vannak az államért és nem az állami intézmények vannak a polgárokért. Ilyen mentalitást valóban sok helyen fülön lehet csípni a magyar állami intézményekben.

- De ez még a világháború előtti időkre is visszavezethető.

- Sajnos, ez régi magyar átok. Lehet, hogy már honfoglaláskor hoztuk magunkkal, nem tudom. De az biztos, hogy ez nem nyolc éve kezdődött és nem is így kell megoldani.

- Ha már szóba került az új alkotmány preambuluma, Orbán azt is mondta Önöknél, hogy szeretné, ha ez jövőre meglenne. Hogy a preambulum-e vagy az egész alkotmány, mondjuk szerintem a kettő külön nemigen értelmezhető, azt nem tudom. És azt mondta, hogy a preambulumot lehetne kirakni majd az állami intézmények falára. De mennyire jó dolog az, hogy ezek szerint akár egy éven belül új alkotmány lesz? Nyilván vannak olyan kiváló emberek, akik egy hét alatt is tudnak alkotmányt írni, de egy ilyen szövegnek és egy ilyen alaptörvénynek épp az a lényege, hogy a lehető legszélesebb körben a lehető legnagyobb egyetértéssel hozzák tető alá, írják meg, fogadják el. Vagyis a procedúra nagyon rövidnek látszik.

- Valóban, amikor Orbán Viktor említette, hogy azt reméli, jövő tavasszal lesz új alkotmány, akkor a képviselőtársaimon, például Schiffer András arcán egy furcsa hangulat futott át. Az alkotmányelőkészítő bizottságban már óvatosabban fogalmazott és csak a preambulumot említette. Elképzelhető, hogy el lehet a lehető legjobb preambulumot készíteni jövő tavaszig. De én nem látom az okát annak, hogy annyira siessünk ezzel, hacsak nem akarjuk lecserélni ezt a politikai nyilatkozatot a falakon. Akkor ez egy érv lenne amellett, hogy a lehető leghamarabb legyen preambulum. Ráadásul már a parlamenten belül, amikor az eseti bizottság felállításáról döntöttünk, nem is voltak ilyen határidők. Úgyhogy ezzel egy kicsit új helyzetet teremtett a miniszterelnök úr, hogy bedobta a jövő tavaszt.

- Akkor valószínűleg ezzel a határidővel kell számolni, mert szerintem a legfontosabb ember ebben a kormányzatban Orbán Viktor.

- Valószínűleg ez így van, igen. Az biztos, hogy mi az alkotmányozással kapcsolatosan többször elmondtuk, hogy önmagában azzal sem feltétlenül értünk egyet, hogy csak a parlament alkotmányoz. Én tudom, hogy a kormány felállított egy alkotmányozó testületet, amibe a miniszterelnök felkért különböző embereket, akik között vannak tényleg fajsúlyos figurák, de vannak olyanok is, akik szerintem nem. De most nem akarok belemenni a személyekbe. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy 21. századi társadalomban, ahol éppen az lenne a dolgunk, hogy a magyar társadalom eddig passzív rezisztenciába vonult civil aktivitását egy kicsit erősítsük, be kellett volna vonni a teljes civil társadalmat a lehető legszélesebb körben az alkotmányozási folyamatba, és nem gondolom, hogy ezzel sietnünk kellene. 1989-90-ben maga Orbán Viktor is arra hivatkozott, hogy azért nem lett tökéletes az az alkotmányos rendszer, mert részben aktuálpolitikai érdekek határozták meg. Megjegyzem, ez a tétel most is áll, ahogy látom a dolgokat. Másrészt pedig az idő nyomása miatt. Most nincs időnyomás, nincsen összeomlás, van egy működő alkotmányos intézményrendszer, ami kétségtelenül nem tökéletes, de van időnk arra, hogy ne jövő tavaszig akarjunk alkotmányt hozni és ne csak ebben a viszonylag szűk körben, amit a magyar parlament vagy éppen a kormány által felkért szakértők jelentenek. Ebbe be kéne vonni a magyar társadalom különböző közösségeit, a civil szervezeteket, bárkit, akinek lehet véleménye, lehet szava egy olyan alkotmány megalkotásában, amit aztán tényleg büszkén vállalunk mindannyian, akik a magyar politikai közösség tagjai vagyunk. És joggal elvárható legyen, hogy erre az alkotmányra esküdjenek a közszolgák, és ez tényleg egy olyan dolog legyen, ami kint lehet a közfalakon.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!