Hülyék, vagy…?
- Részletek
- 2013. január 02. szerda, 04:18
- Aczél Endre
Többen kérdezik – olykor erőteljes politikai csomagolásban –, hogy vajon miként fog működni 2013 szeptemberétől a kötelező hit- és/vagy erkölcsoktatás. Magyarul: ugyan mely képzett, erre a sajátos célra sajátosan kiképzett pedagógusok nevelik majd az általános iskolásokat? (A Toldyban, ahol Antall tanított, 1961-ben vezették be a pszichológia oktatását: egyetlen ember volt alkalmas rá, az is a Szovjetunióban szerzett diplomát, nem pszichológusit. Ráadásul, mint utóbb kiderült, besúgó volt, a későbbi miniszterelnök, hogy úgy mondjam, „házi besúgója”.)
Tisztelt urak és hölgyek, vallásosok és ateisták, párthívek és pártonkívüliek, KDNP-tisztelők és nem-tisztelők, hagyjanak fel a fejtöréssel: sajnálatos módon senkik nem fogják nevelni az általános iskolásokat.
Erdő Péter bíboros, a magyar római katolikus egyház feje, egykori Pázmány-rektor morgolódik, mert ő is pontosan tudja ezt. Országunknak nem hogy képzett vallás- és erkölcsoktatói, még ugyanebbe a kategóriába sorolható teológusai sincsenek (ha Semjén Zsoltot kivonom az egyenletből).
Pedig voltak. Amikor a hitoktatás a plébániákba szorult – példának okáért a Rákosi-rendszer végén és a Kádár-korszak elején, hogy személyes példával éljek –, akkor a hozzám hasonló ifjakat egy Dr. Bán, egy Dr. Edelényi, egy Dr. Andrásfalvy oktatta gyöngéd szeretettel a budai Anna templomban, és még akkor se mondtak csúnyát, ha a sekrestyés fia az oltár előtti szőnyegbe lökte a taknyát. Dr. Edelényit, a „Kopaszt” ma is élénken őrzöm az emlékezetemben, mert bőségesen (plusz pingpong-órákkal) jutalmazta a hajnali miséken, továbbá a májusi litániákon nyújtott ministráns-teljesítményeket, ráadásul Don Bosco életéről szóló diafilmeket vetített nekünk akkor, amikor Magyarországon még nem voltak diafilmek, pláne nem a Vatikánból importált, kitűnő minőségű pingpongasztalok.
Ma alighanem egy szemernyi doktor sincs a tanárjelöltek között, meglehet, jelöltek sincsenek, amiképp… Amiképp orosz tanárok se voltak akkor, amikor abban a bizonyos 1950-es évben, Rákosi Mátyás egyeduralmának kiteljesedésekor kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását, félrelökve az összes többit. Ami már csak azért is érdekes volt, mert maga a „Borzas” kitűnően beszélt angolul. 1946-ban, az Egyesült Államokban járván, a többi, járatlan, jóval kevésbé iskolázott magyar politikussal (például Nagy Ferenc miniszterelnökkel) ellentétben elkápráztatta nyelvtudásával vendéglátóit, interjúkat adott, pompás sajtót kapott – utóbb szovjet elvtársai le is kapták ezért a tíz körméről.
Képzett orosz tanár egy szál se volt az általános és középiskolákban, de sebaj. A diktatúrák mindig képesek rá, hogy önnön hülyeségeiket gyorsan „korrigálják”. (Lásd: választási regisztráció ma.) Beindult az átképzés. Német-, angol- és franciatanárok tömegei kaptak idehaza készült orosz tankönyveket, és, hogy megtarthassák az állásukat, a diákjaikkal együtt tanultak oroszul. (Amiről csak a diákok nem tudtak, én se.) Szólásmondás volt annak idején: „egy órával vannak a gyerek előtt”. Amit neki megtanítottak ma, ők megtanulták tegnap. (Például a Pistáról, a téeszcsé gépészéről és Éváról, a fejőnőről szóló friss történeteket, amelyekkel csak az volt a baj – az itteni oroszok remekül szórakoztak rajta –, hogy Évának – „Jevának”, mert így volt ejtendő – arrafelé kizárólag zsidó lányokat hívtak, ha-ha.) Közelről láttam. Gyermekkorom nagy-nagy barátja, később népszabadságos kollégám, Ortutay-Lovas Gyula édesanyja pontosan ezt csinálta. Eredetileg némettanár volt.
De könyörgöm, 2012/13-ban csinálni ugyanezt?! Ezek tényleg hülyék. Meglehet, rosszabbak: rákosisták.
Lásd ehhez Jakab Attila írását: Erdő Péter és a kötelező hitoktatás (a szerk.)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
