rss      tw      fb
Keres

Hülyék



Közgazdasági közhelynek számít, hogy egy ország fejlettsége azon mérhető, hogy a szolgáltató szektor milyen fokon járul hozzá a GDP-hez, azaz a nemzetgazdaságon belül megtermelt összes jövedelemhez. Ugyancsak közhely, hogy a szolgáltató szektor erősödésével párhuzamosan értelemszerűen változnak a belső arányok: az ipar és a mezőgazdaság (kivált az utóbbi) egyre kisebb, a szolgáltató szféra egyre nagyobb mértékben „felelős” egy adott ország gazdagodásáért. A skála a kétharmad és a háromnegyed között mozog, az élen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia jár, Magyarország a Gyurcsány-korszakban (2005) még benne volt a kétharmadban.

Mivel kicsiny hazánkban az „unortodoxia” (szabad fordításomban: az „újhítűség”) van divatban, semmi csodálni való nincs abban, hogy az Orbán–Matolcsy-féle gazdaságpolitika még ezekkel a szimpla igazságokkal is szembefordul.

Támad, mert folyamatosan támadó kedvében van, és ehhez momentán a felsőoktatás „frontját” választotta. Azok az egyetemi és főiskolai szakok, ahol a NEMMI közleménye szerint NEM lesznek állami ösztöndíjas férőhelyek, azaz csakis költségtérítéses (vajon mennyi lesz?) formában lehet jelentkezni, néhány más mellett az alábbiak: alkalmazott közgazdaságtan, emberi erőforrások, gazdaságelemzés, gazdálkodási menedzsment, kereskedelem és marketing, nemzetközi gazdálkodás, pénzügy és számvitel, turizmus vendéglátás, üzleti szakoktató, igazságügyi igazgatási, munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatás, kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi tanulmányok, jogász.

Kifejezetten érdekesnek találom, hogy tudós kollégáim java erről a listáról helyesen, de meglehetősen felszínesen ítélkezik, mivel  úgy találja, hogy Orbánék „a legnépszerűbb” szakokat teszik fizetőssé. A listának azonban nem a népszerűség a legbensőbb sajátja, hanem az, hogy a szóban forgó szakokon a szolgáltató szektor jövendő értelmiségét képezik – illetve nem képezik, ha mondjuk az egyetem fél évente 800 ezer forintban állapítja meg a költségtérítést, magyarul: tandíjat.

Ha valaki érveket keresne ahhoz, hogy az oktatási rendszer „átalakításával” – amelyet Orbán a Vasárnapi Újság névre hallgató rádióműsornak (Kossuth) adott interjújában nem átallott, immár önnön hazugságainak ingoványában vergődve, „az elmúlt két és fél év egyik legnagyobb tettének” nevezni – milyen irányban halad ez az ország, csak nézze meg a fönti listát még párszor. Rájön, hogy mivel a szolgáltató szféra fölött pattogtatják az ostort, ezek annyira hülyék, hogy nincs is mód más kifejezést használni. Aki nem hiszi el a kétszer kettőről, hogy négy, az hülye, igen, hülye.

P.s. Ha már Vasárnapi Újság. Hallották, amint Perjés Klára, a veterán, alázatoskodva-göcögve megemlítette, hogy miután egyre több gyerek születik (saját statisztika?), ő már azt is hallotta, hogy „jönnek a Matolcsy-gyerekek”???!!!! Amivel csak azt akarta mondani, hogy Matolcsy gazdaságpolitikája „már most” növeli a családgyarapítási kedvet. Hihetetlen! Erre szokták mondani az angolok, hogy „you don’t mean it”, azaz ezt mégse gondolod komolyan.

P.s.2. Ezt a marhaságot Orbán persze eleresztette a füle mellett, bár válaszolhatta volna azt is, hogy a magyar köznyelv a politikus+szaporulat paradigmából egyetlen fogalmat őriz: a Ratkó-gyerekekét. Az ötvenes évek elejét Ratkó Anna népjóléti miniszter abortusztilalmat léptetett életbe, minek folytán exponenciálisan növekedett a népszaporulat. Lehet, hogy Perjés Klára tud valamit, csak ezt a tudását Matolcsy-mezbe öltöztette?

(Aczél Endre)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!