rss      tw      fb
Keres

Mi írjuk, ti hamisítjátok… folytatás



Csütörtök reggel ez a szöveg jelent meg a Petíció az Almádi Gimnáziumért Facebook-oldalon: „Páran sérelmezték, hogy miért tettük ki a Jobbik állásfoglalását, páran, hogy a TASZ-t. Néhány kommentelő között vita alakult ki a tandíj/nem tandíj ügyben. Ez az oldal független minden párttól, minden jelenleg folyó vitától, s próbál objektíven beszámolni az Almádiban történtekről. Ahogy a diákok is tegnap elhatárolódtak attól, hogy politikai színezetet kapjon a céljuk, mi is azt tesszük.” (Az előzményeket lásd hírösszefoglalónkban: Folytatódtak a diákmegmozdulások: előállítás, feljelentés, Almádiban tisztelgő sorfal.)

Hogy a honlap objektíven számol be, ez talán vitatható. Ugyanis szerda reggel így tudósított: „Online közvetítés: A végzősök sorfallal fogadták reggel a tanárokat, köztük az igazgatót.” Az MTI átvette a hírt, vagyis az egész ország arról értesült, hogy a diákok tisztelegtek az igazgató előtt is. Az információ engem őszintén szólva meglepett, hiszen miért szolidárisak a diákok egy olyan igazgatóval, aki továbbítás céljából jegyzőkönyvezte a véleményüket, és aki miatt az egész ügy kirobbant? Szerda este aztán már így szólt a tudósítás: „Reggel az optimistábbak már úgy keltek, hogy GBT [az igazgatónő] lemond, de sajnos ez nem történt meg. A diákok, tiszteletüket kifejezve, sorfallal várták a tanárokat… A diákok átadtak GBT-nek egy levelet, majd ő hebegett, majd habogott, majd HR [Hoffmann Rózsa] hívására Pestre robogott.” A két variáció közül valamelyik nem igaz, tehát objektív tudósításnak sem nevezhetjük azt, amit az oldal nyújt. Szerencsére, szerintem, nem is feladata.

Hogy az oldal független minden párttól és minden jelenleg folyó vitától, és a diákok sem szeretnék, ha „politika színezetet” kapna a céljuk: akkor az mi, hogy felháborodásból,  tiltakozásul és szolidaritásból elindították az oldalukat? Hivatalos szervek tűrhetetlen akcióba fogtak, valószínűleg elemi emberi és diákjogokat sértve és a hatalmukkal visszaélve (remélhetőleg az ombudsman vizsgálata majd kideríti, pontosan hogyan is történt a dolog és mi az, ami történt). Hogy nevezik az oldal elindítói azt, ha ilyesmi ellen tiltakoznak? Mi ez, ha nem a legtisztább politizálás? Megismétlem, amit szerdán írtam („Mi írjuk a történelmet, ti hamisítjátok”): okos ember felhagy azzal a magyar betegséggel, amely a politikát és a politizálást a pártszolgálattal vagy a pártszimpátiával azonosítja. Egyéneknek, közösségeknek ügyeik vannak Magyarországon, problémáik, amelyeket sok esetben, mint a jelenlegiben is, a hatalom különböző szintű képviselői okoznak. Ha véleményt mondanak róla, ha tiltakoznak ellene, a hatalom magatartása ellen tiltakoznak. Ez politizálás, a szó legnemesebb értelmében, akárki van hatalmon. Nem tagadni és szégyellni kell ezt, hanem büszkén vállalni, mert az öntudatos és szabad polgár magatartása ilyen – amilyen az övék is volt, amikor elindították az oldalt.

Ha a fideszes és jobbikos szülők és szimpatizánsok, akik a pártjaik hatalmáért és nem önmagukért meg a gyerekeikért gondolkoznak,  majd „balossággal” meg „liberálissággal” vádolják meg őket – sőt, mint látom, már elkezdték a „bolsizsidózást” is, de az oldal működtetői, nagyon helyesen, közölték, hogy ezt nem tűrik, és törlik az uszító hangú bejegyzéseket –, csak önmagukról állítanak ki bizonyítványt. És ismétlem, az öntudatos és szabad polgár tiltakozik ez ellen a magatartás és módszer ellen, mert nem azonosíthatja senki a saját ügyeikben, a saját problémáikban való fellépésüket és állásfoglalásukat sem oldallal, sem párttal. Még akkor sem, ha pártok hasonló szellemben foglalnak állást. Nem a pártok csinálták az embert, fordítva van: az emberek hoztak létre pártokat, éppen azért, hogy a nagypolitika színterein is legyen képviseletük. De ettől még ők nem azonosak egyetlen párttal sem, és főként nem engedhetik meg, hogy a pártbélyegtől való félelem elfojtsa a saját életükről meg a gyerekeikéről szóló vitáikat.

Ezt az orbáni pártpolitikáról és hatalomról való leválást hiányoljuk, már mióta, a jobboldali és konzervatív beállítottságú embereknél: értelmiségieknél, újságíróknál, közembereknél. Hogy képesek legyenek ügyekben és ne Fidesz-érdekben és Orbán-szerelemben gondolkozni. Ha legitimnek fogadjuk el a jobboldal címkézéseit, ha a címkézéstől való félelmünkben nem merjük végigvinni a saját ügyeinket, ha hagyjuk, hogy már csírájában elfojtsanak minden nyomásgyakorlást, minden szerveződést, minden valódi, állampolgári politikai kezdeményezést, akkor leszünk az a „következmények nélküli” ország, amelyet a Facebook-oldal egyik pesszimista hozzászólója felpanaszol.

(Mihancsik Zsófia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!