rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 18.

A Balog Zoltánnal folytatott megbeszélésről
Domján Zsolt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökségi tagja

Bolgár György: - Megszakadtak a tárgyalások a diákvezetők és az illetékes miniszter között, Balog Zoltán azt mondta, hogy a kormány meghallotta a diákok hangját, de a Hallgatói Önkormányzatok nem hallják a kormány hangját. Mi volt az amit nem hallottak?

Domján Zsolt: - Hát mi szerettük volna meghallani a kormány hangját, azonban továbbra is azt tapasztaltuk, mint ami eddig a sajtó kommunikációban történt, hogy konkrétumokról nem esett szó és folyamatos az elterelés, sőt olykor még politikai felhangok is felütötték a fejüket, és ezen a ponton úgy éreztük, hogy ennek a tárgyalásnak mi csak vesztesei lehetünk. Ezért a tárgyalás vége előtt kijöttünk a teremből.

– De nem mondta azt Balog Zoltán, hogy jövőre negyvenezer főiskolás és egyetemista tanulmányait fizetné ki a kormányzat, illetve az állam az alapszakokon, és ez még több is, mint az idei tanévben?

– Hát ez konkrétan nem hangzott el a tárgyalásokon, pedig feszegettük a kérdést, hogy miből lesz a felsőoktatás finanszírozása megoldva jövőre, illetve a most felvételiző diákok mikor fogják megtudni pontosan, hogy milyen körülmények között kezdhetik meg tanulmányaikat. Ezekről folyamatosan csak maszatolásokat kaptunk, és semmilyen írásos előterjesztést nem kaptunk. A holnapi kormányülésre beterjesztendő anyagokról pedig részleteiben nem tudtunk beszélni, mert tulajdonképpen egy Á beszélt B-hez, B beszélt Á-hoz de konkrétumokról sajnos nem tudtunk beszélni.

– Ez azt jelenti, hogy Balog Zoltán csak a tárgyalásokon kívül újságírók előtt mondta azt, hogy holnap a kormány negyvenezer államilag finanszírozott képzési hely meghirdetéséről dönt? Önöknek meg nem mondta a szemébe és fülébe?

– Nekünk annyit mondott, amiről a sajtóból is értesültünk, hogy egy felülről nyitott felsőoktatást képzelnek el, hogy ez a koncepció a jelenlegi keretszámokkal egyenértékű koncepció, ami szerint intézmények és szakonként állapítják meg a ponthatárokat és az intézmény kapacitást veszik figyelembe, hogy hol hány hallgató tanulhat államilag finanszírozott képzésben. Szerintük nem egy alulról szerveződő felsőoktatásnak kellene lenni, hanem egy felülről nyitottnak, amit jelenleg még nem tudunk megfogni. Annyit tudunk, amit tegnap az országgyűlés elfogadott, mielőtt ugye találkozni tudtunk volna a miniszter úrral.

– Amikor a miniszter azt mondta, hogy egy felülről nyitott rendszert fognak bevezetni, vagyis hogy nem lesz pontosan meghatározva, hogy 40 220, mert ha jobban fognak felvételizni a diákok vagy jobb ponteredményeket érnek el, akkor lehet, hogy 42 330 lesz, ezt valahogy így kell érteni. Erre Önök mit mondtak, hogy ez kevés nekünk, pontos adatok kellenek vagy tessék leírni? Mi volt az Önök válasza?

– Én feltettem miniszter úrnak azt a kérdést, hogy ezeket a ponthatárokat a felvételi előtt vagy után szeretné meghatározni, ugyanis mind a kettőnek nagyon súlyos következményei vannak. Ha utána szeretné meghatározni, miután az emberek letették az érettségijüket, akkor tulajdonképpen ugyanaz a helyzet áll elő, mint amit jelenleg elképzeltek, hogy akkor annyi hallgatónak fogják megadni a lehetőségét és a minőségét, a minőségnek a csúszkáját úgy tologatni, ahogy a finanszírozás források megengedik. Ha pedig előtte, akkor nem számolnak azzal, hogy az érettséginek, tehát a bekerüléshez szükséges pontok összegyűjtésének a feltétele, tehát az érettségi, hogy az milyen nehézségű és amit egy adott évben az érettségi színvonala mondjuk kicsit magasabb vagy sokkal magasabb mint az elmúlt években, akkor nem lehet úgy belőni előre ezeket a ponthatárokat, hogy az tükrözze a valóságot. Tehát szerintünk ez egy rossz döntés, ez egy kommunikációs trükk, aminek most megpróbálják…

– Magyarán azzal a gyanúperrel élnek, hogy mind a két esetben a kormánynak lehet ráhatása arra, hogy végül is hányan kerüljenek be a felsőoktatásba.

– A módosító javaslat azt mondta ki, hogy eddig a kormány határozta meg a keretszámokat, most ezt a döntési jogkört a miniszter kezébe adta, tehát nem látjuk azt, hogy ez változtat-e valamit. És egyébként mi nem a keretszámok rendszerét kritizáltuk, ezt azért elmondanám, attól függetlenül, hogy miniszterelnök úr azt mondta, hogy a hallgatók nem értik a keretszámok rendszerét és ezért eltörli. Nem, mi nem a keretszámokat nem értjük, mi azt nem értjük, hogy a kormány milyen felsőoktatási politikát folytat, és erre szerettünk volna ma választ kapni, de továbbra sem kaptunk választ.

– Amikor Ön feltette a kérdést, hogy akkor ez most így lesz-e vagy amúgy, a miniszter mit mondott?

– Erre a kérdésre konkrétan nem kaptam választ.

– Hogy zajlott egyáltalán a tárgyalás? Önök feltettek egy kérdést, a miniszter pedig beszélt valami másról? Önök megint feltettek egy kérdést, és a miniszter megint mondta a magáét?

– Igen, tehát nehezen lehetne definiálni a műfaját ennek a megbeszélésnek vagy tárgyalásnak. Az elején megegyeztünk abban, hogy egyszer az egyik oldal, egyszer pedig a másik oldal mondja el a véleményét, illetve tesz fel kérdéseket. Ugye értelemszerűen mi érkeztünk úgy, hogy kérdéseket teszünk fel, mert tulajdonképpen lassan két és fél éve bizonytalanságban vagyunk, mert mindenki egyetért abban, hogy a felsőoktatás átalakításra szorul, csak hát jelenleg annyi az átalakítás, hogy kevesebb forrásból kell megoldani a felsőoktatás működését.

– De amikor a miniszter azt mondta, hogy eltörölték a tandíjat és a keretszámokat is, akkor Önök erre azt mondták, hogy nem addig van az?

– Ezek így konkrétan nem hangzottak el.

– Ez sem hangzott el?

– Továbbra is azt tudom mondani, hogy semmit írásban mi nem láttunk, egy módosítás történt tegnap, ami a felsőoktatási intézmények autonómiáját tovább szűkíti. Illetve a plusz módosító javaslattal ugye megteremtették miniszterelnök úrnak a vágyálmát, hogy a keretszámokról szó ne essen szó a törvényben. Csak tulajdonképpen a mechanizmusa legyen ugyanaz.

– A megszakadt tárgyalás után Balog Zoltán olyat is nyilatkozott, hogy a hallgatók nevében tárgyaló egyes szereplők politikai érdekeket követnek és a tárgyalások megszakításában érdekeltek. Ezt sem mondta el a tárgyalásokon?

– Hát ezt nem mondta el, igazából.

– Tehát nem vádolta egyiküket sem azzal, hogy valamelyik pártnak vagy szervezetnek a politikai érdekeit képviselik?

– Nem, szerencsére ezt nem tette meg.

– Ja, ezt csak utána az újságíróknak mondta.

– Igen. Igen.

– Akkor mivel álltak fel? Hogy köszönjük szépen, ebből nekünk elég, mit szeretnénk hallani a miniszter úrtól és akkor majd esetleg folytatjuk a tárgyalásokat? Mondtak valami ilyesmit?

– Hát mi arra szerettünk volna garanciát kapni, hogy a kormány a jelenlegi intézkedéseit függessze fel a felsőoktatással kapcsolatban, és közös megegyezésen alapulva, tehát a hallgatók és felsőoktatás különböző szereplőinek a véleményét és javaslatait beépítve építse újra a felsőoktatást. Erre igen választ nem kaptunk, illetve a hallgatói szerződésben sem engedni a kormányzat. Ezért azt mondtuk, hogy jelenleg nem tudunk tovább beszélni, főleg úgy, hogy írásban sem látunk semmilyen előterjesztést, és így azért nehéz kommunikálni. Egy felsőoktatási rendszer azért nem úgy működik, hogy három nap alatt megoldjuk, hanem hosszas kutató és előkészítő munkának a folyományaként kellene megalapozni a következő tíz-tizenöt évet. Hiszen ha ma hozzányúlunk a rendszerhez, annak eredménye ugye csak három-öt év múlva látható elsősorban. Ilyen felelőtlenül hozzányúlni egy ekkora rendszerhez szerintünk nagyon is nem jó üzenet.

– Ön ott volt tegnap este a rádiónál?

– A rádiónál nem voltunk ott, ugyanis mi az oktatási egyeztető fórumnak a megalakításán voltunk, ahol a rektori konferenciával a felsőoktatásban dolgozó szervezeteivel és az oktatói hálózat képviselőivel, illetve ugye a HÖOK és a pedagógusok képviselőivel adtunk ki egy közös nyilatkozatot, tehát egy közös társadalmi felhatalmazással próbáljuk ráébreszteni a kormányt arra, hogy a jelenlegi oktatási politikája rossz irányba vezet.

– Hány csatornán dolgoznak egyszerre vagy párhuzamosan?

– Mármint mire gondol?

– Hát úgy értem, hogy ugye ott voltak sokan a rádiónál, aztán átmentek a színművészeti egyetemre, Önök dolgoztak a szakszervezetekkel. Szóval hány fórumon vagy hány egyeztető csatornán működnek most a diákvezetők?

– Hát igyekszünk minél szélesebb platformokat megszólítani, és ezért is törekszünk arra, hogy egységesen kommunikáljunk, mert úgy érezzük, hogy itt a kormányzat sokszor próbál közénk éket verni, ezeket próbáljuk azzal kiküszöbölni, hogy közösen sokat találkozunk, sokat dolgozunk és közösen támogatjuk egymás rendezvényeit, illetve megmozdulásait. Ezzel megpróbáljuk elérni azt, hogy tényleg felnyissuk az emberek szemét, hogy itt tényleg rossz irányba menő folyamatok vannak.

– Azért kérdeztem ezt a rádiót, mert az imént egy hallgató azt mondja, hogy este kilenckor beolvastak ugyan egy összefoglalót a hatpontos követelésükről, de aztán este tízkor, bár azt ígérték, hogy akkor ezt részletesen ismertetik, közölték, hogy ez mégsem megy, mert nem is hatpontos a követelés, hanem huszonegy pontos. Ön tud arról, hogy kétféle verzió volt, és így ki lehetett bújni ennek ismertetése alól?

– Hát mivel nem voltam ott, ezért erre nem tudok mit mondani.

– De nem ismer semmiféle huszonegy pontos követelést?

– A huszonegy pont, ha jól tudom, a tegnapi humánplatformos. A Humán platform által megrendezett tüntetésnek volt pontsorozata, ami tartalmazza egyébként a felsőoktatással kapcsolatos hat pontot.

– Értem. Akkor tulajdonképpen már csak egy kérdésem van: hogy állnak a szervezéssel holnapra és mit akarnak a sztrájkkal elérni? Hány helyen, kik sztrájkolnának és hogyan?

– Jelen pillanatban a középiskolákról tudunk beszámolni, ugyanis a felsőoktatásban azért már vizsgaidőszak van. A tegnapi fórumon jelentették be a hallgatók, kíváncsian várjuk, hogy hányan fogják…

– Ebben az egyetemisták nem működnek közre? Vagy nem próbálnak a szervezésben részt venni? Vannak egyáltalán ilyen kapcsolataik?

– Természetesen megpróbálunk segíteni. Hát azért a diákoknak nyilván vannak kérdéseik, és amennyire tudunk, segítünk nekik. De természetesen nem szeretnénk annyira belefolyni, hogy ez a mi üzenetünk legyen, hanem itt igazából csak a technikai részletekben segítünk nekik, hogy ha szeretnének bejelenteni egy rendezvényt a rendőrségen, akkor azt hogy tudják megtenni. Egyértelműen inkább a perifériáról segítjük őket, de nem befolyásoljuk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái