rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 6.

Kardos Gábor, nemzetközi jogász, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, a Nemzetközi Jogi Tanszékének vezetője


Bolgár György:
- Érdekes kormányhatározat jelent meg a napokban a Magyar Közlönyben, amelyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának, az olaszországi állami iskolákkal kapcsolatos keresztállítási tilalomra vonatkozó ítéletével kapcsolatos aggályokról van szó. Ebben a magyar kormány azt állapítja meg, hogy aggodalommal értesült az bíróság döntéséről, amely megkérdőjelezi Olaszország jogát arra, hogy az állami iskolákban keresztet helyezzen el. Emellett a kormány kinyilvánítja az Apostoli Szentszékkel és Olaszországgal, valamint minden olyan állammal való szolidaritását, amely sérelmezi a bíróság vonatkozó határozatát. Szokásos dolog az, hogy egy kormány, konkrétabban a magyar kormány, határozatban mondjon ellent a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága bármely ítéletének?

Kardos Gábor: - Ebben az esetben a magyar kormány nincs egyedül. Ha jól emlékszem, hat vagy hét európai állam - például a szomszédból Ausztria vagy Lengyelország - tett hasonló jellegű nyilatkozatot. Egyébként ilyen a lehető legritkább esetben fordul elő. Az ügy nem tekinthető teljes mértékben lezártnak, mert lesz még egy fellebbviteli jellegű eljárás, a strasbourgi emberi jogi bíróság nagykamarája előtt.

- Vagyis lehet fellebbezni az ítélet ellen.

- Igen. Ezek a nyilatkozatok azonban természetesen nem tekinthetők ilyennek, hiszen ezt csak az olasz kormány tehette meg, és meg is tette.

- Nem tudom, hogy Ön olvasta-e az ítéletet és indoklását. Lényegében azt mondják ki, hogy nem szabad kötelezően kifüggeszteni a feszületet az olasz iskolákban, mert ez összeegyeztethetetlen az állam semlegességével és ez az állam túlhatalmának megnyilvánulása, tehát jogsértő. Ön lát ebben támadható vagy eséllyel megtámadható megállapítást?

- Ez a döntés indokolásában is és konklúziójában is a német alkotmánybíróság krucifix-ügyben hozott ítéletére hasonlít, amely szintén egy feszületállítási ügy volt. Bajorország miatt született ez az ítélet, ahol szintén hasonló jellegű gyakorlat uralkodott. Ebben az esetben, az olasz kormány arra hivatkozik, hogy ez a jelkép az államisággal szoros összefüggésben van, és tulajdonképpen az olaszság maga magában foglalja a keresztény vallási jelképek használatát. Ennek az érvelésnek az a lényege, hogy azon olaszok számára, akik nem tekintik magukat vallásosnak vagy esetleg más vallások követői, a tantermekben elhelyezett feszületek kulturális jelképek.

- Tehát azzal érvelnek, hogy ez egy vallási jelkép ugyan, mégis az is elfogadja őket a kulturális hagyomány részeként, aki nem vallásos. Vagyis senki nem fogja semmilyen módon sérelmesnek vagy valamiféle erőszakos beavatkozás jelképének tekinteni, és nem úgy értékelik, hogy kötelező vallásosnak lenni. Csak tudomásul veszik, hogy ez Olaszország hagyományainak része. Esetleg ez Magyarország hagyományainak is része?

- Legjobb tudomásom szerint Magyarországon nincs ilyen gyakorlat.

- Egyelőre nincs.

- Visszatérve a strasbourgi bírósághoz, ha az ő szemszögükből nézzük a kérdést, akkor a dolog úgy vetődik fel, hogy vajon ennek az ügynek az eldöntését, tehát a vallásszabadság és az állam-egyház viszonyának ezt a dimenzióját emelje-e európai szintű szabállyá vagy ne. Vagyis döntsön erről a kérdésről, vagy éljen azzal a lehetőséggel, amit a bíróság az elmúlt évtizedekben alakított ki, hogy bizonyos kérdésekben szándékosan megtartóztatja önmagát. Ilyenkor azt mondja, hogy ez a kérdés a helyi viszonyokra, kultúrára, hagyományokra, felfogásra van bízva, és nem szükséges feltétlenül európai szinten értelmezni a problémát. Ebben az ügyben, a kvázi első fok – hiszen ez szabályosan nem tekinthető olyannak, mint egy felsőfokú eljárás – európai szintre emelte a problémát, és a német alkotmánybíróság értelmezése alapján döntött. Ha a nagykamara megváltoztatja ezt a döntést, azzal a nemzeti jogalkotó illetve jogalkalmazó gyakorlatára hagyja ezt a kérdést.

- De ez az Olaszországra vonatkozó döntés akkor is megmarad? Hiszen gondolom egy olasz magánember perelte be az olasz államot, és ebben az ügyben foglalt állást a strasbourgi emberi jogi bíróság. Tehát ez lényegében, a konkrét ügyben csak Olaszországra vonatkozik.

- Ez természetesen Olaszországra vonatkozik, és az ügy mindig is rá fog vonatkozni. Hiszen a strasbourgi bíróság döntései konkrétak, és egy ország egy konkrét ügyben kerülhet elmarasztalásra. Az más kérdés, hogy általános gyakorlattá vált, hogy az ítéletek legfontosabb, értelmező megállapításait a többi európai állam is úgy tekinti, mint az adott dologhoz kapcsolódó jog helyes és európai szintű értelmezését.

- Azt lehet mondani, hogy valamiféle európai precedensnek tekintik?

- Valami ilyesminek, igen. Tulajdonképpen azért nem lehet teljes joggal precedensnek nevezni, mert maga a strasbourgi bíróság is később ezt megváltoztathatja. Egyébként zárójelben jegyezném meg, bár az ügy lényegéhez hozzátartozik, hogy az Amerikai Egyesült Államokban erről a kérdésről ellentmondásos bírói ítéletek születtek. Például az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága hozott olyan döntést, amely megtiltotta a tízparancsolat kifüggesztését, hasonló érvek alapján, mint amiket most a strasbourgi emberi jogi bíróság felhozott. Ugyanakkor tudunk olyan döntéséről is az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának, amelyben nem állapította meg az állam semlegességének és laicitásának sérelmét azzal kapcsolatban, hogy a képviselőházban a törvényalkotási ülésszakok imával kezdődnek. Minden ülésszak imával kezdődik, amihez tulajdonképpen lelkészeket kérnek fel, hogy segítsék a ház tagjait.

- Igen. Visszatérve a strasbourgi bíróságra, Ön szerint az ügy a nagykamara elé kerülhet, kvázi másodfokon?

- Így van, pontosan.

- Ez az elsőfokúnak nevezhető ítélet hány bíró bevonásával született? Valahol olvastam, hogy azért nem egy bíró dönt, hanem több.

- Hét bíró döntött.

- Tehát egy héttagú testület, amiben volt belga katolikus egyetemi professzor, török professzor és magyar is mellesleg, és egyhangú döntéssel hozták ők heten ezt az ítéletet.

- Ez így van.

- A nagykamarában hányan vannak?

- A nagykamara egy ennél nagyobb létszámú testület.

- Tehát az mondjuk a strasbourgi bíróság teljes testülete?

- Igen, kivéve azokat, akik tagjai valamelyik eljáró kamarának, vagyis benne vannak a hétszemélyes kamarákban. A többi ember együttese jelenti a nagykamarát, amely pontosan az ilyen elvi szempontból nagy jelentőségű és iránymutatónak tekinthető döntések meghozatalára vagy a korábbi, ilyen irányba mutató döntések jóváhagyására vagy megváltoztatására van kitalálva.

- Ezt majd figyelemmel fogjuk követni, de most szeretném egy másik kérdésben is kikérni a véleményét. Egy ma délutáni hír szerint Magyarország, illetve a külügyminisztérium megindította az eljárást az Európai Bizottságnál abban az ügyben, hogy Szlovákia tavaly augusztusban megakadályozta Sólyom László, köztársasági elnök belépését szlovák területre. Tehát az Európai Unió bizottságához fordultunk ebben az ügyben, amely úgy döntött, hogy Szlovákiának joga volt ezt megtenni. Mi a különbség a bizottsági, illetve a bírósági eljárás között? Egyáltalán a bizottságnak milyen testülete foglalkozik ezzel, és úgy értékelhető-e ez, mintha most első fokon született volna döntés? Bár ez nem bíróságon született, hanem egy másik testületben, most mi másodfokon egy magasabb testülethez fordulunk, hogy foglaljon állást ebben.

- Ez nem értékelhető ilyen módon. Arról van szó, hogy a konstrukció szerint olyan esetekben, amikor egy tagállam egy másik ellen fordul az uniós jog megsértése miatt, akkor lehetőséget adnak a bizottság számára, hogy állást foglaljon. Ugyanis el szeretnék kerülni vagy el szerették volna kerülni azt, hogy a közösségi jog végrehajtása kétoldalú veszekedésekbe torkolljon. Következésképpen ennek a jelentősége viszonylag korlátozott, ugyanakkor mutatja, hogy a bizottság jogi szakértői ezt az esetet úgy értékelték, hogy mivel egy államfő látogatásáról volt szó, az általános nemzetközi szabályokat kell alkalmazni, nem pedig az európai uniós jogot.

- Vagyis az emberek szabad áramlása az úgy általánosságban rendben van, de ha az a szabad mozgásban elvileg nem korlátozható ember történetesen államfő, akkor mégiscsak különleges szabályok érvényesek rá.

- Így van. Az a lényeg, hogy ez egy speciális eset-e vagy nem az.

- Mondjuk, ha egy szakasz katona menne át Szlovákiába, valamilyen szobor avatására, akkor valószínűleg ők együtt, egy szakasz katonaként szintén külön elbírálás alá esnének?

- Engedéllyel léphetnének csak át.

- Pedig ők is magyar állampolgárok, elvileg vonatkozik rájuk a szabad mozgás joga, de mégis engedéllyel mehetnének csak át.

- Igen. Egyébként a vitának a jogi része pontosan ekörül csúcsosodik ki, és ebben kell majd a luxemburgi uniós bíróságnak döntést hoznia. Tehát az a nagy kérdés, hogy ha valaki államfő, akkor a szabad mozgás joga háttérbe szorul-e az ő esetében vagy sem. Igazság szerint olyan jellegű jogvita, amely ilyen módon tette fel a kérdést, hogy ez a két jogrendszer, illetve a belőlük eredő szabályok pontosan hogyan viszonyulnak egymáshoz, még nem volt. Mivel az uniós jog értelmezésének tekintetében monopóliummal rendelkezik a luxemburgi bíróság, ezért megint egy olyan üggyel állunk szemben, amelynél nagyon érdekes lesz látni azt is, hogy pontosan milyen konklúziókra jutnak, és azt is, hogy milyen indokolás alapján rendezik el a kérdést. Tehát az én megítélésem szerint, ez egy nyitott ügy.

- Mindenesetre az új tagállamok segítenek finomítani az európai uniós jogot.

- Így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!