Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 14.



Bolgár György kérdései 2012. december 14-ei műsorban


Mai műsorunkban 

megbeszéljük, hogy tovább tart a diákok tiltakozása az egyetemi tandíjak kiterjesztése, az ingyenes felsőoktatási helyek drasztikus csökkentése miatt. Orbán Viktor tegnap még azt üzente Brüsszelből, hogy a hétvégén ezt is elintézik, ahogy a héten a költségvetést vagy a minimálbért. De ma már csak a jövő hétre ígérte a megoldást. Mint mondta, idő kell ahhoz, hogy a diákok megértsék: ez jó nekik. Vajon visszavonul-e Orbán, vagy olyan itt biztos nem lesz?

Ezzel kapcsolatban mit szólnak ahhoz, hogy a kormányhoz nagyon közeli Magyar Nemzet mai vezércikkében bírálja a felsőoktatási átalakítást, és fölveti, hogy ha Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár netán felajánlaná lemondását, a kormányfőnek ezt érdemes volna elfogadnia. Lehet, hogy már ezen gondolkoznak? És az is lehet, hogy Hoffmann Rózsa ezt nem tudja, mert tegnap egy kecskeméti rendezvényen a tiltakozó diákoknak azt mondta: ha valaki nem akar diákhitelt felvenni, és a családja szegény, akkor legyen annyi ambíciója, hogy megkíséreljen eljutni a csúcsokra, felmászni fél lábbal a Himalájára.

Következő témánk, hogy az Origo hírportál értesülései szerint az Alkotmánybíróság előtt megbukhat a választási regisztráció, mégpedig azon az alapon, hogy a parlament az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe foglalta a regisztrációt, holott ez nem átmeneti, hanem tartós, végleges szabály. El tudják képzelni, hogy még ez a mostani, erősen átalakított alkot-, Alkotmánybíróság is ujjat merne húzni a kormánnyal?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az alapvető jogok biztosa, az ombudsman tiltakozott az egészségügyi kormányzat terve ellen, amely szerint a rákbetegek egy része nem juthatna a korszerű, drága gyógyszerekhez? Szerinte a kezelés nemcsak finanszírozási kérdés. Hanem még milyen?

És végül beszéljük meg, hogy Bárdossy László, a háborús bűnök miatt kivégzett egykori miniszterelnök emlékére tartottak szentmisét vasárnap Szombathelyen, többek között egy újnyilas szervezet közreműködésével. Mit kell ezen csodálkozni?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A gyógyíthatatlan rákbeteg korlátozott kezelésének tervéről
Donáth László evangélikus lelkész, volt MSZP-s országgyűlési képviselő

Bolgár György: - Mondhatnám azt is, hogy aki ma nem nyilatkozik, az Balog Zoltán református lelkész, az emberi erőforrások minisztere, akihez több kérdésem is lett volna a felsőoktatási átalakítással meg a diáktüntetéssel kapcsolatban. A téma, amit Önnek vetnék föl, hogy az egészségügyi kormányzat tervezete szerint bizonyos előrehaladott stádiumban lévő rákbetegek nem juthatnának hozzá a korszerű, viszont drága gyógyszeres kezeléshez. Azért mondom, hogy Balog Zoltánt is megkérdezhetném, egyrészt, mert illetékes, másrészt mert Önhöz bizonyos szempontból más összefüggésben fordulok ebben az ügyben. Teológiailag megközelíthető-e valahogy ez a nagyon praktikusnak, gyakorlatiasnak látszó intézkedési terv? Nincs pénze az egészségügynek, mit csináljunk, spórolnunk kell, akiken már nem nagyon tudunk segíteni vagy csak kicsit könnyebbíteni tudjuk az életük hátralévő részét, azokon ne segítsünk, vagy ne segítsünk annyira. Van-e tehát valamilyen teológiailag érvényes és az egész társadalomra erkölcsileg érvényes, lehetséges megközelítés is?

Donáth László: - Szeretném azt hinni, hogy Balog Zoltán erről semmit nem tud! Szeretném azt gondolni, hogy ő, aki valamikor verbum domini volt, ezzel a hihetetlen sok területet maga alá vonó minisztériummal nem veszítette el sem az emberi arcát, sem a nevét, sem azt a lelkészi esküt, amely minden teremtmény, nemcsak az erősek, a gazdagok, a sikeresek, hanem még inkább a nyomorultak, az út szélére lököttek, a fogyatékosok, a sokfajta testi-lelki kínt hordozók szolgálatára rendelte legalább harminc éve. Ebből az következik, hogy amiről Ön beszél, az nem egyszerűen valamely speciális keresztényetikai szempontból vagy teológiaetikai szempontból súlyos, hanem az ember emberségét érintő, egyetemlegesen érvényes botrány. Ember és ember között különbséget tenni egészségi állapota, betegségi foka, gyógyíthatósága, hasznossága szerint, a társadalom szempontjából megengedhetetlen. Nem játszhat szerepet a gazdasági mutatók javítása szempontjából az, hogy valakit minél gyorsabban eltüntessenek az élők közül.

- Szóval azt mondja, hogy ez nemcsak keresztényi erkölcsbe ütköző, hanem az általános emberi normáknak sem megfelelő lépés volna?

- Azt gondolom, hogy az a szerencsétlen miniszteriális tisztviselő, aki ezt az egészet papírra rótta, az vagy elfelejtette, hogy őt is anya szülte és egyszer neki is – egy kórházi ágyon vagy az otthonában – szembe kell néznie a halállal, a fájdalommal, a magánnyal, annak a botrányával, hogy mit is jelent az emberi lét. Ha pediglen parancsra tette – az sem egy könnyebb helyzet –, akkor azokat kell tetemre hívni, akik úgy gondolják, hogy szabad, hogy nagyobb értéke van annak a gazdasági nyereségnek, pénznek, amit így meg lehet spórolni az OEP-en keresztül, mint annak a gyalázatnak, ami csak növeli a magyar társadalom morális züllöttségét.

- Ön azonban több parlamenti cikluson keresztül is országgyűlési képviselő volt és szembe kellett néznie azokkal a dilemmákkal, amelyek minden kormányzó erőt hatalmukban tartanak, hogy tudniillik ezt is el kéne intézni, ezt is meg kellene csinálni, itt is tisztességesnek kellene lenni, de ehhez sincs pénz, meg ahhoz sincs pénz, meg amahhoz sincs pénz.

- Muszáj Önbe fojtanom a szót, mert ezek a közhelyek haszontalanok, kár erre az időt fecsérelni! Ez pont ugyanígy van egy család életében, minden család gazdálkodik, ahol több gyermek, több nemzedék van, ott még komplikáltabb, nehezebb a család pénztárcáját jól kézben tartani.

- Csak arra akartam rákérdezni, hogy amikor a szocialista-szabaddemokrata kormányok próbáltak meg mondjuk kifejezetten az egészségügyben spórolni bizonyos szolgáltatások vagy ellátások leépítésével, korlátozásával, akkor nem ütközött-e hasonló problémákba, mint amit ez a mostani tervezet nagyon egyértelművé tesz mindenki számára?

- Az én emlékezetem szerint, ha az akkori kormányzatok ilyen megszorításokra kényszerültek, azokat komoly parlamenti vita előzte meg, az a nyilvánosság előtt folyt, különben nem tudtam volna hozzászólni. Amiről Ön beszél, az egy miniszteri rendelet, amely ha nem kerül ki a minisztérium honlapjára, az ördög nem talál rá és senkit nem fog megbotránkoztatni, az OEP úgy hajtja végre, mint annak idején a náci Németországban a fogyatékosok legyilkolását teherautógázzal.

- Na de emlékszik Ön is, hogy éppen Molnár Lajost, a szabaddemokrata egészségügyi minisztert „mengelézték” le valamilyen tiltakozó gyűlésen annak idején, pedig nem voltak ilyen konkrét lépései, hanem csak az egész rendszert próbálta meg valamiféle racionális vagy feltételezhetően racionális keretbe szorítani.

- Ez mindig újra és újra annak a közösségnek közös ügye, disputája lehet, illetve annak kell lennie, akiket érint. Hiszen itt arról van szó, hogy olyan rákbetegeket segítő gyógyszerek felírása vagy fel nem írása a probléma, akiket kvázi gyógyíthatatlannak minősítenek vagy olyanoknak, akikkel már nem érdemes bajlódnia az egészségügynek, ezen emberek érdekében megszólalni akkor is morális kötelesség, ha egy darab kenyere is alig marad az embernek – félreértés ne essék.

- Úgy látszik, hogy az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosa, az ombudsman is hasonlóképpen gondolkodik, mert negyvennyolc óra telt el a hír napvilágra kerülése óta, és ma írt egy levelet az egészségügyi államtitkárnak, amiben nagyon élesen kifogásolja és elfogadhatatlannak tartja ezt a tervezett intézkedést. Vagyis úgy látszik, hogy vannak határok, amelyeket még az államigazgatás vagy a közélet bizonyos fontos helyein lévő vezető tisztségviselői sem tartanak normálisnak és elfogadhatónak, és kilépve a saját működési keretük szabályaiból, nem várják meg a nem tudom én hány napos határidőket, meg nem gyűjtik össze a tiltakozásokat és aztán fogalmaznak egy panaszt, hanem azonnal reagálnak rá. Ennyire súlyosnak érzi Ön is, hogy ez tipikusan olyan lépés vagy olyan tervezet, amire azonnal reagálni kell és el kell utasítani?

- Persze. A gond abban van, hogy rengeteg olyan dolog történik körülöttünk – és ez az élet szükségszerűsége –, amely újra és újra megbotránkoztat. Ha Ön ismeri az Evangéliumot – bízom benne, elég régóta beszélgetünk akár rádióban, akár attól függetlenül, s én mindig újra és újra Szentírást citálom a fejére –, azt mondja Názáreti Jézus, hogy botránkozások kell hogy essenek, de jaj annak, aki botránkoztat. A világ tele van szörnyűséggel, újabb és újabb az ember emberségét megkérdőjelező, az arcunkat tönkretevő törekvésekkel, erre mondjuk azt, hogy van ebben a világban valami nagyon ördögi, ugyanakkor aki ezzel azonosul, aki ehhez adja a nevét, az arcát, a tehetségét, a szorgalmát, a munkaidejét, annak jaj!

- Lehet, hogy pénz nincs, de akkor is emberségesnek kell lenni?

- Pénzből mindig kevés van, és akinek nagyon sok van, az mondja a leginkább, hogy nincsen neki. Nem kívánom kutatni azt, hogy hol vannak a pénzek, mi lett a pénzekkel, ki mire hasznosítja vagy nem hasznosítja őket. Egyet tudok, akár van pénz, akár nincs pénz, a másik ember emberségét meggyalázni olyan, mint a Názáreti Jézust leköpni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Ahogy a saját leváltását látja
Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. leváltott ügyvezető igazgatója

Bolgár György: - Ha két hónappal ezelőtt véletlenül beszéltünk volna, akkor gondolt volna arra, hogy nem lesz állása december végére?

Bátyai Edina: - Hú! Az az igazság, egy elég furcsa tendencia van a városban 2010. október 3-a óta.

- Az önkormányzati választások óta?

- Így van. Szeged városa, úgy tűnik, nem tud megnyugodni, hiszen a város tizenöt stratégiai cége éléről tizennégyet már akkor rögtön két menetben leváltott a Fidesz-frakció.

- Pedig az önkormányzati testületben a Fidesz és a Jobbik együtt többségben van.

- Fidesz, kereszténydemokrata és a Jobbik.

- Igen.

- És tulajdonképpen én voltam az egyetlen cégvezető, aki talpon maradt két évvel ezelőtt.

- Amikor a másik tizennégyet leváltották, akkor azt érezte, hogy Ön is veszélyben van, vagy esetleg Önnek azt mondták, hogy kedves Edina, Ön maradhat, mert Önnel meg vagyunk elégedve, vagy hogy zajlott ez?

- Nem így zajlik. Tulajdonképpen azt kell hogy mondjam, nagyon jók a szabadtér gazdasági mutatói, jók voltak a gazdasági válság előtt is, most a gazdasági válság idején pedig megbízható, üzembiztos gazdálkodást folytat a Szabadtéri Játékok, és elég megmagyarázhatatlan lett volna abban a helyzetben...

-… Hát az a legkevesebb, hogy megmagyarázhatatlan. A megmagyarázhatatlant gyakran meg tudják magyarázni, vagy legalábbis azt hiszik.

- Maguknak mindenesetre biztos hogy meg tudják magyarázni.

- De ezek szerint Önt közvetlenül egy jó ideig nem érintette ez, mert talán túl nagy botrányt váltott ki végül is ez az igazi országosan ismert cég, amelyik a Szegedi Szabadtéri Játékokat szervezi. Az, hogy egy szegedi városi cég kinek az irányítása alatt áll, tulajdonképpen nem jut el az országos nyilvánosságig, ugye?

- Hát most már odajutott.

- Nem, a másik tizennégyre gondolok.

- Ja, hogy a másik tizennégy. Hát, hogy a szemét el van-e szállítva vagy a villamos jár-e, vagy hány forint Szegeden a villamosjegy, nyilván ennek a rezgései nem érintik az országos közvéleményt.

- De valaminek mégiscsak kellett lennie, hiszen azt a mai napig nem tudom megmagyarázni – Ön talán meg tudja –, hogy lehetett olyan ürügyet keresni az Ön eltávolításához, amihez közvetlenül nem is lehetett köze. Bár a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz tartozik ez a bizonyos REÖK-kiállítóterem, ahol egy botrányt kiváltott kiállítási tárgy miatt indult el az egész támadássorozat Ön ellen, de ez önmagában valószínűleg kevés lett volna ahhoz, hogy pillanatok alatt leváltsák. Mi volt mögötte?

- Nézze, a botrányt ők csinálták, a közvéleményből senki egy zokszót sem szólt a nevezett installáció ügyében, a vendégkönyvbe senki egy elmarasztaló bejegyzést nem írt be, tehát ezt a politikusok generálták.

- De miért akarták Önt eltávolítani, ha két évig nem tették?

- Azért, mert ez egy nagyon tetszetős, patinás intézménye a városnak, az országnak, és úgy tűnik, hogy van rá bőven jelentkező.

- Ezt is meg kellett szerezniük?

- Biztos vagyok benne.

- Ahhoz képest nem egy országosan ismert művészeti vezetőt vagy kulturális szervezőt választottak, mert azzal talán igazolni lehetne, hogy nem Bátyai Edina, hanem XY. De az, akit választottak, egyrészt ismeretlen, másrészt a mögötte lévő teljesítmény nagyon kevés, és akkor még valószínűleg kicsit túlzottan jóhiszeműen fogalmazok. Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a fideszes frakcióvezetővel baráti viszonyban van, tehát több sebből vérzik a dolog. Ennél jobbat is kitalálhattak volna, nem?

- Szerintem ez nem egy európai, intelligens forgatókönyv, amit ők kitaláltak. Én nem ex-igazgatóként, hanem szegedi állampolgárként vagyok fölháborodva, hogy milyen összetételű a kulturális bizottság Szeged városában. Mert ha egy ilyen puccsszerű leváltást megterveznek és megszerveznek, akkor legalább a törvényekkel lennének tisztában, hogy hogyan lehet az előadóművészeti törvény hatályba lépése óta igazgatót elmozdítani, illetve a helyére mást kinevezni. Tehát egész egyszerűen nevetséges, mert ezek az emberek nem írnak, nem olvasnak, nem járnak színházba, és nem járnak kiállítóházba, csak akkor, ha botrányt neszelhetnek meg.

- Ön egyáltalán látta azt a kiállítást, amiből botrányt csináltak? Ha föltűnt volna, és nem tetszett volna az a bizonyos installáció, akkor szólhatott volna, hogy ezt ne tegyük be, mert ebből cirkusz lesz?

- Nézze, én nem szeretek védekezni. Nekem ebben a városban semmi szégyellnivalóm nincs, és nagyon nevetségesnek tartanám, ha most arról tartanék előadást az ország hallgatóinak, hogy én azt a kiállítási tárgyat, ezt a vitatott installációt láttam-e, vagy sem. Egyébként nem láttam, mert a szabadtéri évad érdekében éppen művészeket szerződtettem Budapesten azon a héten, amikor ez a kiállítás nyílt november hónapban. Viszont miután ürügyet kerestek, ez nyilván elég indok arra, hogy az embert fölállítsák. De borzasztó nagy hézag van a két dolog között, a vitatott installáció, illetve a Szabadtéri Játékok nyári programsorozata között hatalmas nagy szakadék van, és nincs átjárhatás az ok-okozati összefüggés szerint. Én úgy érzem, hogy erre ők régóta készültek, nyilván vannak irigyeim, rosszakaróim ebben a városban. Most valahogy összetalálkoztak, és egy bizonyos témakörben összekapaszkodtak, majd nyilván ki fog derülni azokból a lepottyantott júdásfillérekből az elkövetkezendő időszakban, hogy ki mit kap a képviselők közül ezért cserébe.

- Az, hogy Önt még az előző kormányzati ciklusban választották meg vagy nevezték ki, azt is jelenti, hogy Ön mondjuk a szocialista polgármester, Botka László embere vagy az MSZP embere volt, akit mindenképpen el kellett kergetni?

- Az az igazság, hogy én, miután egy művészeti intézményt vezettem, és huszonöt éves korom óta itt is dolgozom más beosztásban, mindig azt láttam és azt tanultam, hogy nem szabad a politikát bevinni a színházakba és a művészeti intézményekbe. Én soha senkinek nem mondtam el, hogy milyen politikai beállítottságom van, de miután 2004-ben a polgármester dr. Botka László volt, és a mai napig dr. Botka László a város polgármestere, aki egyébként egy nagyon nagy formátumú politikus, ezért a sablont nagyon könnyen ráhúzzák az emberre. Aki a munkaszerződését aláírja, az nyilván annak az embere. Én nem vagyok barátságban a főnökeimmel és nem szoktam bratyizni.

- És ezek szerint politikai kijelentéseket sem tett az elmúlt nyolc év alatt.

- Nem, én mindig elhatárolom magam.

- Azt, hogy Önt le akarják váltani, esetleg olyasmiből nem érezte, hogy szóltak Önnek a színfalak mögött kettesben, hármasban fideszesek, hogy jobb volna, ha magától menne el, mert ez így nem tartható?

- Nem szóltak, de miután a Fidesz-frakción belül is vannak értelmes és normális emberek, meg vannak jó ismerőseim, magánemberként nagyon sokszor szóltak. Tehát ezalatt az elmúlt két év alatt nagyon sok segítséget kaptam tőlük, ami aztán mostanra valahogy megszűnt. Ennek nyilván megvan az oka, én azt is el tudom képzelni, hogy nem is rólam szól ez a történet, hanem mondjuk a jobbikos képviselő védelméről vagy a Botka László büntetéséről. Nagyon nehéz ezt most kiszámítanom.

- Nem reménykedett abban, amikor Szörényi Levente például a nyilvánosság előtt kiállt Ön mellett – és ő mégiscsak a jobboldalhoz köthető sok szempontból, nem titkolta sosem a politikai szimpátiáját, mégis megvédte Önt is, meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat is, meg Alföldi Róbertet is, aki rendezné jövőre az István, a királyt –, hogy erre megváltozik talán majd a Fidesz magatartása a városban, de talán a fővárosban is, és más lesz ennek a második önkormányzati testületi ülésnek az eredménye, mint az elsőé volt?

- Én nem szeretek ilyen apropókkal dolgozni, nem hiszek a csodákban. Két éve egy vesszőfutást tudok magam mögött ebben a városban, és szerintem ha a pápa jött volna ide, akkor sem változott volna meg a véleményük.

- Most valami olyasmit mondott, amit az elmúlt tíz percben így nem mondott ki. Két év vesszőfutás volt, tehát ahhoz képest, hogy nem mondták ki nyíltan, hogy Önt le kell váltani, a mindennapokban mégis vesszőfutás volt az élete?

- Ha egy cég jól működik, akkor a mindennapi munkában nyilván nincsen vesszőfutás. De amikor bizonyos érdekcsoportok, bizonyos művész-önjelöltek elkezdenek az ember széke körül ólálkodni, akkor nyilván azt vesszőfutásként éli meg.

- Belekötöttek a döntéseibe vagy a terveibe, vagy hogyan ment ez?

- Nem, hanem például jön egy telefon, hogy te figyelj már, valakivel a Balatonon jachtozok, és arról beszél, hogy jövőre nálatok mit fog bemutatni – mindezt az én tudtom és Keserű Ági, a művészeti vezetőnk tudta nélkül, akkor ezt úgy éli meg az ember, hogy nyilván valakik próbálkoznak. Vagy egy ilyen vicces sztori, hogy tavaly nyáron kaptam egy jelzést, hogy bizonyos családi vasárnapi ebédnél eldöntötték az emberek azt, hogy engem hogy fognak leváltani, és hogy fogják a Fejedelem című produkciót bemutatni Szegeden. Ez egyértelműen Kelemen Csabához köthető.

- Az Ön utódjához.

- Igen. Nem szeretnék Kelemen Csaba bőrében lenni, mert Szeged nem Magyarország. Szokták mondani, hogy New York nem Amerika, és Amerika nem New York.

- No, mi vár Kelemen Csabára Szegeden?

- Ez azért egyetemi város, itt rendkívül magas az emberek IQ-ja. Nem a politikusoké, hanem Szeged város lakóié, és igen magasak az elvárásaik.

- És mi vár akkor Önre ebben a talán nem tipikusan magyar városban?

- Nézze, én most meg fogom találni az ünnepek alatt a békémet. Van két gyönyörű gyermekem, meg egy remek férjem, és majd kipihenjük magunkat meg ezt a meghurcoltatást.

- De gondolom, szeretne azért még csinálni valamit a karrierjében és a hivatásos életében is. Mit fog tudni találni?

- Most van egy pályázat, engem attól a pályázattól eltiltani nem lehet.

- Ez nagyon jó ötlet! Megpályázza a saját állását és hátha megnyeri, hátha győz a józan ész.

- Ez az egyik verzió. A másik verzió az, hogy az ember elmegy a városból vagy elmegy az országból.

- El kéne mennie, komolyan?

- Nem tudom. Ezek nem kikristályosodott tervek. Most fölfekszem háttal a hullámokra és sodródok.

- Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak, hogy még ezen is gondolkozhat? Nyilván azért a Szegedi Szabadtéri Játékokat Európában számon tartják, sőt még Amerikában is. Olvastam róla sokszor nagyon dicsérő cikkeket, kommentárokat, kritikákat, úgyhogy tudják, mi ez, és akkor nyilvánvalóan tudják, hogy Ön kicsoda. De van ezen a pályán lehetősége egy magyar fesztiválszervező egyéniségnek?

- Miután nem próbáltam, nem tudok erre a kérdésre válaszolni, ezt majd a jövő mutatja meg.

- Mégis hol szeretne dolgozni?

- A szülővárosomban szeretnék, ahol élek.

- Akkor sok sikert a pályázatához!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Szentmise Bárdossy emlékére Szombathelyen
Czeglédi Csaba, a szombathelyi önkormányzati MSZP-frakció vezetője

Bolgár György: - Azért keresem Önt, mert a ma megjelent az Élet és Irodalomban egy Amerikában élő magyar közíró cikke, aki egyébként gazdasági üzleti szakember, csak évek óta foglalkozik a magyar politikával is. Ő fölfigyelt arra, hogy Szombathelyen a hétvégén, vasárnap engesztelő szentmisét tartottak a mártírhalált halt, de tulajdonképpen helyesebb úgy fogalmazni, hogy háborús bűnök miatt kivégzett Bárdossy László egykori miniszterelnök emlékére. És ő ezt felháborítónak tartotta, nemcsak azért, mert Amerikában élve az is eszébe jutott, hogy Bárdossy volt az, aki hadat üzent az Egyesült Államoknak 1941-ben és persze a Szovjetuniónak is, úgyhogy a doni katasztrófa elsősorban az ő nevéhez fűződik tulajdonképpen, hanem azért is, mert ennek a szentmisének a szervezésében és az előző években is hasonlóképpen megtartott engesztelő misék szervezésében új nyilas szervezetek is részt vettek és részt vesznek. Szombathelyen mekkora visszhangja van egy ilyen – ezek szerint már nem először megtartott – misének?

Czeglédi Csaba: - Az az igazság, hogy évekkel ezelőtt hallattuk azért páran a hangunkat. Ez sok eredménnyel nem járt, és sokan ugyan nem beszélgettek erről, de azt mondtuk, hogy mi magunk azért nem fogunk emiatt tiltakozni, mert egyrészt ha egy katolikus templomban zajló misével kapcsolatosan megszólalnak a szocialisták, akkor azt többen rögtön az egyház támadásának vélik. Tehát nyilvánvalóan felszínesen megközelítve az ügyet, inkább azon az állásponton voltunk, hogy mi magunk legalább nem próbálunk meg ennek reklámot csinálni.

- Mert még a végén kiderülne, hogy van rá igény?

- Hát nem tudom. Alapvetően az a szomorú, hogy sokan nem voltak, akik ez ellen a hangjukat vagy szűkebb vagy tágabb körben fölemelték. Azt tudni kell, hogy az összes magyarországi várost figyelembe véve Szombathelyen pusztították el a legtöbb zsidó magyar embert, a város lakosságának több mint a tíz százalékát sikerült vagy a kőszegi erdőben lelőni, vagy Auschwitzba elhurcolni. Ezért nem is nagyon maradt Szombathelyen senki, aki ez ellen tiltakozni tudna, és ugye vagyunk többen, akikre rögtön az egyházellenesség bélyegét sütnék rá, hiszen egy katolikus templomban szokták megtartani ezt az engesztelő szentmisét. Ami a szerencse ebben az ügyben, hogy a képek tanúsága szerint túl sokan a koszorúzáson nem vettek részt. Meg nyilvánvalóan abba is nehéz belekötni, hogy valakinek megkoszorúzzák a sírját, hiszen ha valakiknek ez fontos, akkor ezt az ember azért tiszteletben tartja. Próbáltuk magánvéleményként kezelni az erről kialakított véleményt, és a másik az, hogy én tudom, hogy ha páran megszólalnánk, akkor nem állna senki mellénk. És annyi ügy van, ami miatt küzdeni kell, hogy nehéz több fronton harcolni.

- Azért az ember egy kicsit megdöbben ezen. Persze értem én az összes körülményt, ami meghatározza, hogy végül is miért nem emeltek szót ellene, de ez abból a feltehetően reális helyzetértékelésből származik, hogy egy: a szocialisták rögtön kapnának a fejükre, hogy már megint az egyházat támadják; kettő: sokan azt vetnék fel, hogy akkor mi is a baj Bárdossy Lászlóval, ami azért elég döbbenetes. Jó, nem történelemórák tanítására kérné föl az ember a helyi politikusokat, de azért azt gondolná, hogy csak vannak még a jobboldali többségben is olyanok, akik azt gondolják, és talán hajlandók volnának a nyilvánosság előtt is vállalni ezt, hogy nem Bárdossyt, Horthy egykori miniszterelnökét, a Szovjetuniónak és Amerikának hadat üzenőt, a zsidótörvények egyik kezdeményezőjét kellene itt védeni és az ő emlékére szentmisét tartani, mert ez legalábbis visszatetsző! Ezek szerint nincs a Fideszben vagy a KDNP-ben ilyen politikus Szombathelyen?

- Nincs. De azt elárulhatom így utólag is, hogy annyi döntés született nálunk – ennek én voltam az egyik szószólója –, hogy ha a Jobbik ezen szervezett formában részt vett volna, akkor én a közgyűlésen mint frakcióvezető nyilvánvalóan ezt a dolgot szóvá tettem volna. És szerencsére vagy véletlenül a helyi Jobbik nem vett részt ezen a megemlékezésen, ezért végül is mi a képviselő-testületi ülésen – éppen tegnap volt a legutóbbi – külön nem tettük szóvá. Ha a Jobbik részt vett volna rajta, akkor én mint önkormányzati képviselő egy másik önkormányzati képviselőnek azért biztos elmondtam volna a keresetlen véleményemet az ügyben, de erre szerencsére nem került sor. Hadd legyek jóhiszemű és hadd gondoljam azt, hogy a jobbikos képviselőknek volt annyi eszük, hogy ehhez nem asszisztáltak.

- Tehát, hogy néhány szélsőséges szervezet megtette, az egy dolog, akkor ne ártsa bele magát a politika, de ha már egy politikai szereplő, a képviselő-testület egyik tagja is odaállt volna, akkor az már szót érdemelt volna.

- Akik engem ismernek, azok tudják, hogy én nem félek sarkos véleményt kialakítani vagy elmondani. Tehát abban Ön is bízzon meg a hallgatók is, hogy ebben az esetben megtettem volna, hogy szóvá teszem. De szerencsére – mondom, hadd legyek jóhiszemű – volt annyi eszük, hogy ebben ők nem akartak részt venni, és ez csak annak a kilenc vagy tíz embernek volt fontos, aki részt vett a temetőben lévő koszorúzáson. Én személy szerint azt el tudom fogadni, hogy nekik ez fontos.

- Az akár még rendben is van, vannak emberek, akik így gondolkodnak, nem kell ezt megtiltani feltétlenül.

- Azt hozzáteszem, hogy amikor én fölszólaltam a városi képviselőtestületben, hogy talán Ságvári Endre szobrát nem kellene ledönteni az utolsó közterületi szoborként, ami megmaradt – ezt egyébként tavaly sikerült a fideszes többségnek eltüntetnie –, akkor kaptam én hideget-meleget, hogy egy terroristát védek. Tehát azért annyira nem nyugodt a hangulat Szombathelyen. Ki sem volt írva a szoborra, hogy Ságvári Endre, csak mindenki tudta, hogy azt róla készítette a szobrász.

– Bárdossy pedig háborús bűnös. Az Élet és Irodalom szerzője beszámol arról, hogy érdeklődött a szombathelyi ferences plébánosnál, illetve a budapesti központban is, és a budapesti központban azt állították, hogy ők nem is tudtak arról, hogy Bárdossy-emlékmise lesz, és hogy ezt csak a szombathelyiek tudták. Ez ugyan érdekes, az ember felvonja a szemöldökét, hogy ilyesmiről nem tudnak, de a szombathelyi ferences plébános meg azt válaszolta, hogy ez nem is probléma, mert amikor fölveszik a szándékot, hogy szeretnének ilyen engesztelő misét rendelni, akkor csupán a keresztnevet írják fel. És a László névből nem derül ki, hogy mi az illető vezetékneve, a miséző pap sem fogja bemondani vasárnap, hogy éppen Bárdossyról van szó. Azért ez sem a dolgok egyenes intézése vagy vállalása.

- Szombathelyiként ehhez hadd ne kelljen hozzáfűznöm véleményt, amiatt, amit az elején is mondtam, hogy ha ilyen széles körben az ember megfogalmazna egy véleményt, akkor abban a pillanatban rásütnék az egyházellenességet. Egyébként ebben a ferences templomban esküdtem, hogy ezt a személyes részét is elmondjam, tehát nyilvánvalóan egy rossz szót nem fogok mondani. Egy dolog biztos, hogy nyilvánvalóan kisebb-nagyobb, mostani időkben kisebb, korában azért nagyobb támogatottsága volt ennek a Bárdossy volt miniszterelnök halálával kapcsolatos megemlékezésnek.

- Tehát most nem lehet azt állítani, hogy Bárdossy-kultusz van Szombathelyen. Bár szombathelyi születésű, de nincs kultusza.

- Annyiban van kultusza, hogy azért nagyon sok szombathelyi azt hiszi, hogy ő ténylegesen ott van eltemetve Szombathelyen, és pontosan megvan a sírhelye, és ennél a sírhelynél volt a megkoszorúzása. Tehát a háttérben lappang ez a fajta kultusz, és évekkel ezelőtt ez erőteljesebben jelent meg. Most azt kell mondanom, hogy a mérvadó politikai pártok részéről szerencsére nem volt komolyabb érdeklődés a dolog iránt.

- Tehát támogatás nem volt, de ellenkezés sem.

- Nem, de az biztos, hogy a kultusz a háttérben lappang, hiszen internetes fórumokon, kör e-mailekben és engem városi képviselőként is invitáltak erre a megemlékezésre. Tehát az biztos, hogy volt mozgolódás a háttérben, különben el sem terjedt volna ennek a híre. Én úgy gondolom, hogy akár ezres nagyságrendről is beszélhetünk, akik tudtuk, hogy van ez a megemlékezés, ezért is mondom, hogy azért a helyén van kezelve a dolog, hogy kilenc-tízen vettek részt ezen, legalábbis a temetőben.

- Az nem ugyanaz természetesen, mint a misén.

- Ott biztos többen voltak. De ha tényleg csak a keresztnevét mondták a volt miniszterelnöknek, akkor lehet, hogy a többség nem is tudta, miről van szó. Ezt most vagy elhisszük, vagy nem. Közeledik a karácsony, hadd legyünk jóhiszeműek ebben a kérdésben.

De azért figyeljenek erre a lappangó Bárdossy-kultuszra.

- Higgye el nekem, hogy én odafigyelek rá. Az az óriási baj, hogy ha én megszólalnék, vagy páran megszólalnánk, akkor nem kapnánk helyben senkitől sem segítséget. És úgy, hogy az ember ott van Szombathelyen, egyedül, szövetségesek nélkül, úgy nehéz. Ezért mondtam azt, hogy nagyon sok fronton sem én, sem más nem tud harcolni, és ugye azokat, akiket ez közvetlenül érintene, családostul, írmagostul kiirtottak.

- De ez nem csak zsidó ügy.

- Természetesen, csak azt mondom, hogy akik ebben szövetségesek lehetnének, azok nincsenek.

- Most nem azt mondom, hogy a Fidesszel szövetségre kell lépni, de elvárható volna tőle...

– Higgye el nekem, hogy sajnos tőlük nem elvárható.

- Próbálják figyelmeztetni őket a felelősségükre.

- Ismerjük a véleményüket, azt rádióadás nem bírja el, hogy én elmondjam erről a véleményemet. Egy dolog biztos, hogy ők ebben nekünk nem lennének a szövetségeseink, valószínűleg inkább másoknak lennének a szövetségesei, de ez a téma már túlmutat a rádiós beszélgetés lehetőségein.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!