rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 13.

3200 felmentett volt kormánytisztviselőről tudunk – uniós eljárást indítottak
Gál Csaba ügyvéd

Bolgár György: - Azzal kapcsolatban fordulok Önhöz, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottságához, illetve a Parlament elnökéhez fordult petíciós beadvánnyal tíz, indoklás nélkül felmentett volt magyar kormánytisztviselő. Kérdéseim a következők. Mi az Európai Parlament Petíciós Bizottsága? Mi van a petíciós beadványban, és hogy kerül az egészbe Ön? Kezdjük az utóbbival.

Gál Csaba: - Ez a legegyszerűbb kérdés. Jómagam is indokolás nélkül felmentett volt kormánytisztviselő vagyok, tehát a személyes érintettségem fennáll. Az Unió Petíciós Bizottsága az Európai Parlament nagyon fontos szerve. Gyakorlatilag bármelyik uniós polgár fordulhat ehhez a szervhez, az Európai Unió működését érintő bármilyen olyan kérdéssel kapcsolatban, amelyben személyesen érintett. Ez az a Bizottság, amely megtárgyalhatja az uniós polgárok panaszait, beadványait, javaslatait az Unió jogalkotásával kapcsolatban, illetve magának az uniós jognak az alkalmazásával kapcsolatban.

- De mit tud tenni a Parlament, illetve annak Petíciós Bizottsága? Hiszen különböző jogsérelmekkel, az otthoni jogi lehetőségek kihasználása után, az emberek Strasbourghoz az Emberi Jogi Bírósághoz fordulhatnak.

- Itt két dolog körvonalazódik. Több szálon futtatjuk ezeket az ügyeket, és az egyik vonal az uniós jog megsértésével kapcsolatos. Mint uniós polgár személyesen – illetve a többi kolléga, akik érintett ezekben az ügyekben – a luxemburgi Európai Bírósághoz csak az Európai Bizottságon keresztül tudunk eljutni. Tehát arról van szó, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottsága, miután megtárgyalja a beadványunkat és elfogadhatónak minősíti, egyrészt az Európa Parlament plenáris ülését is tájékoztathatja a kezdeményezésünkről, és ott határozatot hozhat – ez egy kvázi képviseleti jellegű tevékenység –, illetve az Európai Bizottsághoz fordulhat, annak eljárását kezdeményezve. Az Európai Bizottság, ha a beadványunkat alaposnak találja, az eljárását követően – ez egy több lépcsős eljárás – fordulhat egyezménysértésre való hivatkozással az Európai Bírósághoz.

- Tehát ezt próbálják Önök elérni ezzel a petíciós beadvánnyal, hiszen ez az ügy talán nem keltett akkora figyelmet és nem kavart akkora vihart, mint például a magyar bírák kényszernyugdíjazása, amely ügyben az Európai Bizottság többször is fellépett, többször kérte a változtatásra a magyar kormányt. Többször figyelmeztette, és végül, amikor semmi sem segített, az Európai Unió luxemburgi bíróságához fordult, és az ugyan ítéletet hozott, de a magyar kormány még mindig nem lépett. Ezt csak zárójelben jegyzem meg.

- Így van. Igen, a luxemburgi bíróság november 6-án hozta meg a C286/2012-es számú ítélet. Gyakorlatilag ugyanezt az eljárási modellt követi a mi ügyünk is, hiszen a bírók ügyét az indokolás nélkül felmentett volt kormánytisztviselők és köztisztviselők ugyanúgy érinti, sőt, időrendben megelőzte. Ha a jogszabály keletkezésének körülményeire utalhatok néhány szóban, ezt már 2010. május 20-án, még a második Orbán-kormány megalakulását megelőzően benyújtották – a T45-ös számú törvényjavaslatról volt szó –, és 2010. július 6-án hatályba lépett az indokolás nélküli felmentés jogintézménye. A köztisztviselőkre nézve pedig 2011. január elsején.

- A dolgot az bonyolítja, hogy 2011. május végétől az Alkotmánybíróság kimondta  az indoklás nélküli elbocsátás alkotmánysértő voltát.

- Igen, 2011. február 18-án jelent meg a Magyar Közlönyben ez az Ab-határozat.

- Csak adott néhány hónap átmeneti időt a kormánynak, hogy ha még akar, akkor kirúghat indokolás nélkül másokat, mert május 31-étől vált ez alkotmánysértővé érdekes módon.

- Igen, tehát február 18-ai az Ab-határozat kihirdetése, és május 31-ig időt kíván biztosítani a jogalkotónak arra, hogy megfelelő módon szabályozza ezt a kérdést. A gyakorlatban ez további tömeges elbocsátásokhoz vezetett. 3200 körüli felmentett volt kormánytisztviselőről tudunk. A köztisztviselők számát nem ismerjük, de az is ezres nagyságrendű.

- 3200 kormánytisztviselőt rúgtak ki indoklás nélkül?!

- Igen. Az összlétszám öt százalékát. A sajtóban korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kiadott adatokra hivatkozok, amikor ezt a számot mondom.

- És akkor ezres nagyságrendben még köztisztviselőket is utána.

- Igen. Akik az önkormányzatoknál vagy egyéb autonóm hatóságoknál dolgoztak. Náluk rövidebb volt ez az időszak, mert 2011. január elsejétől – az Alkotmánybíróság következő hasonló döntése alapján – április 26-áig lehetett ezt megtenni. Nálunk viszont még hatályban tartottak egy súlyosan alkotmányellenes jogszabályt is.

- Hogyan befolyásolta ez az alkotmánybírósági határozat – még ha furcsa halasztással, csúsztatással is – azokat a munkaügyi pereket, amelyeket nyilván az elbocsátott kormánytisztviselők, illetve köztisztviselők egy része indított a saját korábbi munkáltatója ellen? Mit csináltak a munkaügyi bíróságok?

- Az Alkotmánybíróság, bár megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést, csak a jövőre nézve, pro futuro hatállyal, és hatályban tartotta. A későbbiekben – tavaly májusban – meghozta a 35/2011-es Ab-határozatot parkolási ügyekben, amely egy olyan meghatározó jelentőségű alkotmánybírósági határozat, ahol ki van mondva, hogy a bírónak az előtte folyamatban lévő bírósági ügyben csak alkotmányos jogszabályokat kell alkalmaznia, tehát kötelessége az eljárást felfüggeszteni és az Alkotmánybírósághoz fordulni annak érdekében, hogy egy már korábban megsemmisített, de az adott ügyben még alkalmazandó jogszabály vonatkozásában kimondja az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalmat. Itt kapcsolódik be a mi ügyünk a képbe, ugyanis az történt, hogy idén július 16-án meghozta az Alkotmánybíróság a 34/2012-es és a 35/2012-es Ab-határozatot. Az első 47 bírói indítványt bírált, egyesített egy ügyiratszám alatt, a második pedig 15-öt. A 47 indítvány a volt kormánytisztviselők perére vonatkozott, míg másik 15 a köztisztviselők ügyeire vonatkozó indítványt tartalmazta. Az Alkotmánybíróság elutasította a bírói indítványokat, és akként foglalt állást, hogy a jogbiztonság, illetve a törvény előtti egyenlőség biztosítása érdekében a bíróságok, a magyar munkaügyi bíróságok továbbra is kötelesek alkalmazni ezt az egyébként Alaptörvénybe, nemzetközi szerződésbe, illetve az unió jogába ütköző rendelkezést is.

- Elég faramuci helyzet.

- Igen. De hagyott egy kiskaput az eljáró bíróknak: az Alkotmánybíróság a határozatának a végén úgy rendelkezett, hogy az eset összes körülményeinek a figyelembe vételével alkalmazható. Tehát a bíróság úgy ítélheti meg, hogy adott esetben rendeltetésellenesnek minősítheti azt a tényt, ha mondjuk valakinek február 18-át követően került sor a felmentésére és a munkáltató tudott arról, hogy ez a munkáltatói intézkedés alkotmányellenes, ám mégis alkalmazta azt. A gyakorlatban ez úgy nyilvánult meg, hogy nagyon sokáig nagyon sok elutasító határozat született. Az utóbbi két-három hétben sikerült kettő per vonatkozásában eredményeket elérnünk a Fővárosi Törvényszéken.

- Tehát most már a bírók mintha figyelembe vennék, hogy ez egy alkotmánysértő törvény volt.

- Igen. Egyes tanácsok legalábbis így gondolják, a Fővárosi Törvényszéken két ítéletről tudunk, illetve a Szegedi Munkaügyi Bíróság is hozott négy darab elsőfokú, tehát még nem jogerős ítéletet.

- De közben a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon meg úgy döntöttek egy indoklás nélkül elbocsátott kormánytisztviselő ügyében, hogy jogtalan volt, az európai joggal szemben álló és kártérítést is ítéltek neki. Ez milyen hatással kell hogy legyen a magyar ügyekre? Elvileg ezt azonnal át kellene vezetni a magyar joggyakorlatba.

- Igen, ez egy autonóm ítélkezési fórum, egy nemzetközi bíróság, nem az Unió bírósága, hanem az Európa Tanácsé, 27 tagállam egyezménye alapján létrehozott bíróság, az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján ítélkezik. Ez a bíróság kimondta a K.M.C. kontra Magyarország ügyben, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkelyébe – amely a tisztességes eljáráshoz való jogot szabályozza – ütközik ez a típusú eljárás, amit velünk szemben alkalmaztak. Ugyanis az a mód, ahogy megszüntették a jogviszonyunkat, kiüresíti a jogorvoslathoz való jogunkat, gyakorlatilag formálissá teszi a jogorvoslatot, hiszen a perbe vitt jogok vonatkozásában nincs mit a bíróságnak igazán felülvizsgálni. Sok kolléga a mai napig nem tudja, hogy miért került sor a felmentésére. Így gyakorlatilag nem tud mit bizonyítani.

- Akkor visszatérve a kiinduló ponthoz, vagyis az Európai Parlament Petíciós Bizottságához küldött beadványukhoz, illetve az esetleges strasbourgi perekhez, mert gondolom nem ez az egyetlen, hanem majd jönnek utána mások is. Ezek hogyan kapcsolódhatnak össze? Van-e arra bármilyen esélyük, hogy akár az Európai Parlamenten és az Európai Bizottságon keresztül az Unió luxemburgi bíróságában és vele párhuzamosan az Európa Tanács Emberi Jogi Bíróságán is elégtételt kapnak az indoklás nélkül elbocsátott kormány-, illetve köztisztviselők?

- Azt gondolom, hogy igen, ugyanis két szálon fut a történet, mint már említettem. Az első lehetőség uniós polgárként az Európa Parlament, illetve a Bizottságon keresztül a luxemburgi bíróság ítélete lenne, de előbb nyilvánvalóan kell a bizottság állásfoglalása és támogatása is adott esetben. Ez egy lassabb folyamat, de elindulhat. Ha a luxemburgi bíróság ítéletét így el tudjuk érni, akkor ebben az esetben ez minden magyar munkaügyi bíróságra kötelező lesz.

- És aki nem fordult magyar munkaügyi bírósághoz, az semmiképpen nem profitálhat már ebből?

- Profitálhat belőle, mert a petíciónkat támogatólag, csatlakozóan aláírhatja. A személyes érintettséget kell igazolni egy ilyen típusú eljárásnál az uniós jog szerint.

- Tehát aki nem fordult magyar bírósághoz, még az is csatlakozhat az Önök petíciójához?

- Igen, a petícióhoz, illetve a szerveződő perközösséghez pedig gyakorlatilag olyan volt kollégák csatlakozhatnak – indokolás nélkül felmentett volt kormány- vagy köztisztviselők –, akik a magyar munkaügyi bíróságokhoz fordultak harminc napon belül a felmentő okirat átvételét követően normál jogorvoslattal. Teljesen mindegy, hogy most hogy áll a jogorvoslatuk,  első-, másod- vagy harmadfokon vannak, az a lényeg, hogy vagy legyen folyamatban az ügyük jelenleg is valamilyen szakban, vagy pedig hat hónapon belül legyen mondjuk egy jogerős elutasításuk, egy másodfokú jogerős ítéletük. Ebben az esetben szeretettel várjuk őket a társaságban, mert párhuzamosan jelenleg ez a júliusi Ab-határozat lehetővé teszi azt – legalábbis úgy ítéljük meg –, hogy párhuzamosan megindítsuk az Európai Emberi Jogi Bíróságon is a pert. Ugyanis azt állítjuk, hogy nincs hatékony jogorvoslat továbbra sem Magyarországon, hiszen a minimum alapjogvédelmi sztenderdeknek sem felel meg sajnos sok esetben a bírósági gyakorlat.

- A dolog bonyolult, de ezek szerint nem reménytelen.

- Még egy mondatot szeretnék mondani, aki szeretne csatlakozni a kezdeményezésünkhöz, létrehoztam egy email postafiókot, ide várjuk a jelentkezését: indokolasnelkül@gmail.com

- Ez az indokolás nélkül remélem bevésődik mindenkinek, bár már biztos benne van a fejükben az érintetteknek régóta, amióta indokolás nélkül rúgták ki őket.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái