Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 11.



Bolgár György kérdései 2012. december 11-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük az egyetemi hallgatók hídfoglaló tüntetését. Vajon tudnak-e annyi erőt és határozottságot mutatni a diákok, hogy a Orbán-kormány visszalépjen az ingyenes felsőoktatási helyek számának drasztikus csökkentésétől? Vagy hiába minden? Orbán Viktor levelét megírta a HÖOK elnökének, és ebben közölte, hogy a kormány megalakulása óta nyílt lapokkal játszik, nincs itt semmi meglepetés. Hacsak így nem?

Másik témánk, hogy tovább gyűrűzik a Semjén-plágium ügy. Az ELTE tizenkét professzora felszólította a miniszterelnök-helyettest és egykori témavezetőjét, akinek később megjelent könyvéből hosszú részleteket vett át szakdolgozatába Semjén, vagy fordítva, hogy tisztázzák mi az igazság. Amíg ez nem történik meg, a szakdolgozat nem tekinthető érvényesnek. Jelentik ki az aláírók. Köztük Ferge Zsuzsa, Huszár Tibor, Örkény Antal és a szociológia tanszék vezetője Fokasz Nikosz. Na és akkor mi van? Ettől még a miniszterelnök-helyettesi kinevezés érvényes. Mindesetre a fideszes Deutsch Tamás nem bír magával, máris reagált imígyen: Az volt és lesz ennek a szoclib értelmiségi csapatnak a veszte, hogy mindent túllihegnek. Hogy nem bírnak a vérükkel. Hajjaj. Már megint a vér?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egy kereszténydemokrata parlamenti képviselőt, Salamon Lászlót jelölték a kormánypártok alkotmánybírónak a hetven évét hamarosan betöltő Bihari Mihály helyére. Alakul a legfőbb bírói kormánytestület?

És végül beszéljük meg, hogy a Tárki felmérése szerint Orbán Viktort tartják az emberek a rendszerváltás utáni huszonkét év legrosszabb miniszterelnökének. Igaz, a Magyar Távirati Iroda erről elfelejtette tájékoztatni a közvéleményt. Tűri még a nyomdafestéket a közszolgálati iroda?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Tárgyalnak a közmédia létszámcsökkentéséről
Kapuvári Gábor, a Közszolgálati Médiumok Üzemi Tanácsának elnöke

Bolgár György: - Hogy áll a huzakodásotok az MTVA vezetésével? Mi a helyzet az elbocsátásokkal?

Kapuvári Gábor: - Ha a tárgyalásokat érted huzakodások alatt, akkor ez úgy tűnik, ma délben lezárult. Tegnap akartuk lezárni, azonban nem sikerült megegyezni, és a központi üzemi tanács nem írta alá a megegyezést. Ma délig adott nekünk gondolkodási időt, de nem volt min gondolkodni. Olyan feltételek vannak a megegyezésben, amelyek aláírhatatlanok. És ezért mi nem láttuk el kézjegyünkkel.

- És most akkor mi lesz?

- Két dolog lehet, és az egyiknek már hallom hírét folyosói pletykákból, hogy a menedzsment, bizonyítandó a jó szándékát, fenntartja azokat a kedvezményeket, amelyeket a megállapodásban lefektettünk volna. És bár nincs megállapodás, mégis meglépi azokat a lépéseket. Ezt nagy örömmel látnánk.

- Áhá, de anélkül, hogy veletek tárgyalnak?

- A velünk folytatott tárgyalásban is elhangzott egy 10-20 fős csökkentés, de 40 nem. Tehát, kérdezem én, a megállapodásba miért nem lehetett ezt belefoglalni?

- De ne nektek legyen igazatok. Nem?

- Én nem tudom, de nekünk volt a tegnapi tárgyaláson körülbelül tíz javaslatunk, amiből ha jól számoltam, egyet fogadtak el. És ezek nem mind kerültek volna pénzbe az intézménynek.

- De ha jól emlékszem, akkor Ti nagyjából azt szerettétek volna elérni, hogy körülbelül a tervezett létszám felét bocsássák csak el jövőre, és cserébe, hogy a spórolásnak is legyen valamiféle alapja, ne legyen béremelés az ott maradók számára.

- Igen, ezt a szakszervezetek ajánlották fel, és szakszervezetekről lévén szó, ez megdöbbentő. Tehát az alkuban egészen odáig elmentek volna, hogy ne legyen jövőre bérrendezés, cserébe ne küldjenek el annyi embert. Ez szakszervezeti ajánlat volt, és azt gondolom, hogy szakszervezetektől ez a legnemesebb gesztus.

- Erre mi volt a reakció?

- Nagyon sok mindenre nem volt a válasz. Hogy egy egészen érthetetlen és egyszerű példát mondjak, javasoltuk, hogy a megállapodás című dokumentum alcímét változtassuk meg, és legyen benne az, hogy a csoportos létszámleépítésben érintettek számának csökkentéséről és a következmények enyhítéséről.

- Mert most mi az alcím? Vagy nincs is alcím?

- A jelenlegi dokumentumnak ez volt az alcíme: Megállapodás csoportos létszámcsökkentés tárgyában. Nem a csoportos létszámcsökkentésről, hanem a hatását enyhítő körülményekről kívántunk megállapodni.

- És nem általánosságban csoportos létszámcsökkentésről, hanem erről a konkrét létszámcsökkentésről akartatok beszélni.

- Igen. És a megállapodás szándékával mentünk tegnap.

- Függetlenül attól, hogy az MTVA vezetése mit fog csinálni magától és mit nem, mi az, ami az üzemi tanács kezében van mint bármilyen eszköz vagy lehetőség, hogy a történeteket befolyásolja?

- A központi üzemi tanács most valószínűleg hátra fog lépni egy lépést, mert a legfrissebb információ...

-… Ez vívásban nagyon jó eszköz, de biztos, hogy ebben a szóbeli vagy munkaügyi vívásban is jó?

- Nézd, én kardvívó voltam, ott általában a hátrálást kitörés szokta követni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a sporthasonlat itt használható. Én csak mondom, hogy azért léptünk mi most hátra, mert ha jól sejtem – és jól sejtem – most a szakszervezetek lépnek, mert ezekben a percekben hozzák létre a sztrájkbizottságot.

- Nocsak. És úgy ítéled meg saját tapasztalataid alapján, hogy ez több puszta adminisztratív jellegű fenyegetésnél? Hogy tudunk mi sztrájkbizottságot is létrehozni, hiszen erre van lehetőség. Tehát van is az emberekben elszántság arra, hogy akár sztrájkkal próbálják megvédeni a többieket?

- Ezt én nem tudom megítélni, hogy a szervezettség milyen erős. Azt tudom, hogy nagyon elkeseredett a hangulat ebben a négy intézményben. Tehát az emberek azt gondolják, hogy ez az újabb megtizedelés, sőt, a továbbiak kilátásba helyezése kezdi reménytelenné tenni a jövőképet. Még egy dolog, amit elfelejtettem mondani, itt talán mosolyra húzódik a szád. A tegnapi tárgyalásoknál az egyik olyan pont, amikor letettük a ceruzát, az volt, hogy a munkabékére hivatkozva a menedzsment ezt a megállapodást bármikor egyoldalúan felbonthatja. Ezt kellett volna aláírni.

- Tényleg? Nem is mosolygok, nevetek rajta. Hát ez nagyon jó.

- Úgyhogy azt gondoltuk, hogy mivel ez már másnap felmondható...

-… Nem bíztok eléggé bölcs vezetőitekben.

- De. Nagyon bízunk. Ezzel kezdtem ezt a beszélgetést is, hogy nagyon reméljük, hogy az az áldozatvállalás, amit aláírattak volna velünk, most valóra válik nélkülünk is.

- Van arról bármilyen adatotok, hogy az elmúlt két, két és fél évben hogyan cserélődött ki a közszolgálati média alkalmazotti köre? Tehát nemcsak arról, hogy itt körülbelül több lépésben is csökkentik egyharmadával a létszámot – lehet, hogy most már többel is, mint egyharmaddal –, hanem közben azért jó néhány új ember is került be a közszolgálatba.

- Vannak ilyen információim. Hogy mást ne mondjak, tegnap is vettek fel munkatársat.

- Ha már kirúgnak valakiket, legyen legalább valaki, aki pótolja őket, nem?

- Ez így nem mehet, mert így automatikus a munkaügyi bíróság. De az kétségtelen, hogy – ahogy itt most mondják – minőségi cserékre folyamatosan sor fog kerülni.

- És honnan jön a minőségi csere?

- Azt nem tudom, de szóbeszédet te is ismersz.

- Óh, hát hallottam én Echo tévéről, Hírtévéről.

- Én is hallom mindenfélét.

- Értem. A Klubrádióból mintha nem mentek volna oda.

- Nem találkoztam még klubrádiós munkatárssal.

- Én sem. De ami késik, nem múlik. Hadd kérdezzek egy kicsit más dolgot, mert ezek szerint a dolog ott áll, hogy sztrájkbizottság, és aztán meglátjuk, hogy mihez kezd ezzel a közszolgálati.

- Ugye a sztrájkbizottság automatikusan hét nap tárgyalás, mert a törvények elrendelik.

- Ebből az üzemi tanács kimarad? Ez már csak a szakszervezetek dolga lesz?

- A törvény azt is elrendeli, hogy sztrájkkal az üzemi tanács oly módon sem foglalkozhat, hogy nem gátolhat és nem támogathat. Tehát nekünk abszolút neutrálisnak kell lenni sztrájk-ügyben. Az nincs leírva a törvényben, hogy ugyanakkor nem figyelhetünk.

- Akkor kérdezek valamit, amiről én nem tudok, de te nyilván azonnal tudod a választ. Tartalmi kérdésekbe, programok, műsorok tartalmába bármilyen módon beleszólhat-e az üzemi tanács? Hogy mi hangzik el, hogyan hangzik el, vagy mi nem hangzik el?

- Nézd, a törvény ezt lehetővé teszi. Sőt, ugye félévenként fontos tartalmi és gazdasági kérdésekről a menedzsmentnek kötelező tájékoztatást adnia az üzemi tanács számára. Tehát elviekben igen. Sőt, ezeken a tárgyalásokon mindig hangsúlyozni szoktuk mindkét oldalról, hogy a központi üzemi tanács a törvény szerint a vezetés része, tehát ilyen módon nekünk minden a dolgozók nagyobb csoportját érintő intézkedésről tudnunk kell.

- Arról például hallottál, hogy a Tárkinak volt egy közvélemény-kutatása tegnap, ami arról szólt, hogy az elmúlt huszonkét év legrosszabb miniszterelnökének az emberek Orbán Viktort tartják. Ellenben a Magyar Távirati Iroda ezt nem tartotta szükségesnek kiadni. Millió hírt ad ki naponta az MTI, de ez nem szerepelt benne.

- Erről nem tudok. Őszintén szólva nem járatom az MTI híreket, tehát ezt most hallom először.

- Csak azért mondom, mert talán érdemes felvetni. Ugye mindenféle közvélemény-kutatást rendszeresen továbbít az MTI. Vannak országos és vannak vidéki hírek, nemcsak külföldiek. Amikor ma megpróbáltam volna az MTI vezetésétől megtudni, hogy mégis hogyan felejthették ki ezt a legalábbis érdekes hírt, ami sokat is mond a mai politikai helyzetben, akkor elzárkózott mindenki a nyilatkozat elől. Magyarán még a kérdésekre sem hajlandók válaszolni. De hátha az üzemi tanács kérdésére hajlandóak lennének.

- Nyilván tartanak attól, hogy csőbe húzod őket, és inkább nem nyilatkoznak.

- Én nem húzok csőbe senkit, csak megkérdezem, hogy lehet az, hogy 2012-ben a Magyar Távirati Irodában egy ilyen hírt nem adnak ki, ellentétben az általános normális szokásos gyakorlattal.

- Igen. Érdekes és meglepő.

- Felvethet ilyet az üzemi tanács?

- Fel, ha van tárgyalási periódus. Ha van olyan diskurzus, amiben egyébként mi megállapodtunk korábban a menedzsmenttel, hogy havonta csúcsszintű találkozót tartunk és egy-egy problémát megbeszélünk, végigtárgyalunk, a megoldásokat közösen találjuk ki. Az üzemi tanácsnak mégiscsak legalább ötszáz év szakmai múltja van.

- De tudod, a cenzúrának is van ötszáz éves szakmai múltja.

- Igen. De hátha ezeket a problémákat meg lehet beszélni. Van gondunk elég, tehát sok beszélnivaló van. Ilyen találkozóra azt hiszem, talán csak egyszer került eddig sor.

- Akkor ideje megtartani a másodikat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mennyi nyugdíj folyik ki Ukrajnába egy nem újratárgyalt szerződés miatt?
Korózs Lajos az MSZP elnökségének tagja

Bolgár György: - Néhány hónappal ezelőtt beszéltünk itt a műsorban arról, hogy az ukrán médiában megjelentek különböző tudósítások arról, hogy Magyarország a határon túl élő magyarok számára felajánlott állampolgárságot ki tudja, milyen módon vonzóbbá akarja tenni azzal, hogy a nyugdíjasoknak magyar nyugdíjat ígér. Ezt az ukrán média még számszerűsítette is, hogy körülbelül háromszáz eurónyi nyugdíjat ajánl fel a kormány például az Ukrajnában élő magyaroknak, akik magyar állampolgárokká is szeretnének válni.

- Sőt, ebből készült egy televíziós műsor odakint, amit egy internetes újság és az MTI átvett és közölte Magyarországon.

- Így van. Akkor arról beszéltünk, hogy ez igaz vagy nem igaz. A magyar hatóságok tényleg tesznek erre célzásokat vagy netán nyíltan verbuválnak új magyar állampolgárokat például Kárpátalján, hogy gyertek, csatlakozzatok és akkor még ilyen nyugdíjat is kaphattok? Akkoriban nem tudtunk a végére járni a dolognak. Történt-e azóta valami?

- Történni történt. Néhány dolgot érdemes azért fixálni. Van egy szerződés, amely most közel ötvenéves, Budapesten 1962. december 20-án kötötték meg, a Szovjetunióval kötött szerződésről beszélek, amelyet 1963 januárjában hirdettek ki Magyarországon. Az tény, hogy 2009-ben a Bajnai-kormány már lerakott az asztalra és átadott az Orbán-kormánynak egy ezt a szerződést felmondó új szerződéstervezetet, a teljes mellékletével együtt. A törvénytervezet, a kihirdetésről szóló kormányrendelet és az igazgatási eljárásról szóló rendelet és ennek a mellékletei a Külügyminisztérium számára elő voltak készítve. Én az elmúlt napokban ezeket a papírokat mind megtaláltam.

- Mert a hatvanas években kötött szerződések a különböző szocialista országokkal arról szóltak, hogy ha átköltözne ide, mondjuk a Szovjetunióból valaki és magyar állampolgárrá válna, itt lenne jogosult nyugdíjra, akkor az itteni szabályok és kereseti viszonyok alapján kell megállapítani a nyugdíját. Ugye körülbelül erről szól?

- Igen, viszont mindig elfelejtik azt, hogy a szerződő felek arról állapodtak meg, hogy ez csak akkor érvényes, ha egymás állampolgárai lakcímet változtatnak, átköltöznek vagy olyan munkakörük van. Tehát itt azért nemcsak arról van szó, hogy valaki anyagi előny megszerzése céljából él egy ilyen lehetőséggel, bár bizonyára van ilyen is. Viszont azóta nyitottabbá váltak itt a határok, annak idején nem nagyon volt jellemző, hogy költözködtek, csak arra volt példa, hogy egy-egy cég vagy vegyesvállalat munkatársai egyik országban vagy a másik országban dolgoztak, esetleg oda házasodtak.

- Igen, a házasság azért nem volt kizárható.

- Igen. De ugye a rendszerváltás után itt teljesen más helyzet alakult ki, mert egyértelművé vált, hogy a környező országokban hasonló jövedelmi viszonyok és hasonló nyugdíjrendszerek voltak, viszont néhány országban pedig teljesen eltérő nyugdíjszínvonal volt. Következésképpen meg lehetett állapítani egyfajta irányultságot. Magyarul nem tudok arról, hogy magyar állampolgár kért volna a román társadalombiztosítástól román nyugdíjmegállapítást, de tízezrével voltak olyan román állampolgárok, akik magyar nyugdíj megállapítást kértek az elmúlt évtizedben.

- Hiszen háromszor magasabb volt az itteni nyugdíj, és ez nyilván, mondjuk, az ukrajnai nyugdíjasokra is vonatkozott volna vagy ugyanez lett volna érvényes, hiszen annál is magasabbak voltak általánosan a nyugdíjak.

- Itt a szovjet utódállamokról van szó és ebben a szerződéstervezetben, amit most megnyitottam – itt van előttem –, az egyezmény a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió Szocialista Köztársaság – ez nem mondom végig – közt köttetett annak idején. Bár Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása az elkövetkezendő néhány évben nem valószínűsíthető, Magyarország folyamatosan ajánl és nyújt segítséget Ukrajna számára az európai perspektíva tekintetében és szorgalmazzuk, hogy legyen társulási típusú megállapodás. Mindenképp előremutató egy olyan egyezmény megkötése országaink viszonylatában, amelynek szabályozási elve és az ezen elveken alapuló egyes rendelkezései EU-konformok, és így az uniós szabályozás szellemét tükrözik. Ez egy közös szándék volt a két ország között, hiszen ez a szerződés mellékletében volt olvasható.

- Bajnai ideje alatt, 2009-ben elkészült egy szerződéstervezet, hogy alakítsák át, módosítsák azt az 1960-as években született szerződést, amely lehetőséget teremtett volna arra, hogy ha mondjuk az Ukrajnában kettős állampolgárságot – bár ott törvénytelen, nem ismerik el, de mégis – suba alatt megszerzi valaki, és az ukrán hatóságok nem szereznek róla tudomást, ő pedig idejön, akkor magyar állampolgársággal esetleg magyar nyugdíjat kapjon. No de azon kívül, hogy a Bajnai kormány előkészítette ezt, mi történt?

- Az, hogy ezek a dokumentumok nyilván ott maradtak, és az átadás-átvétel valamilyen részét képezték a kormányváltás miatt. Ami érthetetlen számomra, az az, hogy mi történt ezzel a tervezettel, hiszen már le volt részben vagy teljes egészében tárgyalva, meg volt szövegezve a szerződés módosítása és minden hozzá kapcsolódó törvény és rendelet meg volt alkotva, itt van előttem, bárkinek be tudom mutatni. A mellékleteiben egyértelmű utalás történik arra, hogy Magyarország ezzel nemhogy nem jár jól, hanem Magyarországnak ezek kemény százmilliókba, milliárdokba kerülnek majd. Itt olvasom, hogy a fentiek alapján megállapítható, hogy a jelenleg hatályos szociálpolitikai egyezmény fenntartása éves szinten plusz kilencszáz millió forint többletkiadást jelent. Írja ezt 2009-ben a szerződés melléklete a 2007-es adatokra hivatkozva.

- De ez csak Ukrajnára vonatkozik, ugye? Kilencszázmillió többletet okoz.

- De a többlethez azt hozzá kell tenni, hogy 2007-ben ez az összeg már ötezer millió forintot tett ki és erre jött rá a kilencszázmillió többlet. Mindaddig, amíg az új szociális biztonsági egyezmény nem lép hatályba, az említett összeg éves szinten a jelenleg hatályos egyezmény alapján benyújtott új kérelmek eredményeképp körülbelül kilencszázmillió forinttal növekszik, ez azt eredményezi, hogy 2009-ben a szociálpolitikai egyezmény alkalmazásából származó kiadások összege már hétmilliárd forintra tehető.

- Hűha.

- Ez van a mellékletben.

- Ehhez képest 2012 végéig az Orbán-kormány nem terjesztette elő az ukrán félnek, hogy kössük már meg például azért, mert így évente többmilliárd forintot lehetne spórolni?

- Én nem állítok semmit. Most csak azt mondom, amivel szembesülök. Azt tudom, hogy tárgyaltak a nyáron, itt egy kormányközlemény, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közleménye, amely a következőket tartalmazza. Hazánkba látogatott az ukrán nyugdíjalap igazgatóságának elnöke küldöttség élén, tárgyalt Soltész Miklóssal, pont, pont, pont, nem ragozom tovább. A tárgyalások fókuszában az ukrán-magyar nyugdíjakra vonatkozó megkeresésekkel kapcsolatos együttműködés állt, a nyugdíjalapok közötti adategyeztetések mellett, aminek köszönhetően gördülékenyebbé válhat a biztosítottak ellátása. Ez mindenekelőtt a kárpátaljai magyarok számára kiemelkedő jelentőségű. Ez van a közleményben, amelyet kiadtak 2012 nyarán.

- Akkor lehet, hogy az Orbán-kormány nem is akarja ezt a szerződést megkötni, nem? Lehet, hogy valamiért úgy gondolja, hogy az az érdeke, hogy a kárpátaljai magyarok számára a szociális biztonságot ilyen támogatással növelje.

- Ez nagyon egyoldalú támogatás. Ugyanis az ukrán fél a tárgyalások ideje alatt azt szorgalmazta, hogy a természetbeni juttatásokra ne terjedjen ki a megállapodás felmondása, illetve az egész átalakítása, csak a pénzbeli ellátásokra, mert akkor az ukrán fél azon az állásponton volt, hogy Ukrajnában például az egészségügyi ellátórendszer és annak a nyilvántartása és informatikai háttere nem alkalmas arra, hogy ezt az egészet beemeljék ebbe a megállapodás-tervezetbe. Hangsúlyozom, ott szűkítették arra, hogy ha valaki kölcsönösen nyugdíjmegállapítást kér vagy mondjuk külföldön, tehát a másik ország területén dolgozik és balesetet szenved, mondjuk egy üzemi baleset következtében, akkor a rokkantsági nyugdíjeljárás szabályai hogyan alakuljanak és hogyan állapítsák meg a nyugdíját. Ez semmi másról nem szólt. Az biztosan látszik, hogy ez a hétmilliárd forint – hiszen évről évre növekszik az igénylők száma – múlt évi. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden évben kiad egy évkönyvet, de ebben már nem számszerűsítik, hogy mennyien igényeltek külföldiek – konkrétan Ukrajnából – magyar nyugdíjat. Annyi van ebben az évkönyvben, hogy egy évben hetven százalékkal nőtt azok száma, akik igényeltek magyar nyugdíjat.

- Amikor legutóbb beszéltünk, akkor Ön azt ígérte, hogy az MSZP a parlamentben majd kérdést tesz fel a kormány illetékeseinek, hogy igaz-e, hogy esetleg az állampolgárságra igényt tartó határon túli magyarokat Ukrajnában például ezzel a nyugdíjjal is próbálják befolyásolni. Azt tudom, hogy a DK tett fel ilyen kérdést és kapott olyan választ, hogy nem, ez nem igaz.

- Így van, azt válaszolták, hogy nem.

- De ezek szerint valamitől mégiscsak nő a nyugdíjat igénylők száma.

- Én nem feltételezek semmit, csak a szememnek hiszek. Egy részében az ügynek úgy voltam érintett, hogy tagja voltam a Bajnai-kormánynak és tudom, hogy ment tárgyalás és ezt nem a szociális, hanem az Egészségügyi Minisztérium bonyolította. Azért, mert régen ez a kettő együtt volt és a tárgyaló fél már évek óta működött, hiszen 2005-ben a román csatlakozáskor Romániával le kellett tárgyalni ezt a szerződést. Előtte egyszerűbb volt a képlet, mert mondjuk Csehszlovákiával, a lengyelekkel, ciprusiakkal stb. egyszerre csatlakoztunk, és nekik is érdekük volt ezt felmondani.

- Akkor most adná magát, hogy meg kéne kérdezni a kormánytól vagy a nyugdíjbiztosítási igazgatóságtól, hogy miért is és kiknek a nyugdíjkérelmei miatt vagy mitől nő meg ilyen nagymértékben a magyar nyugdíjra igényt tartók száma és ez mekkora kiadás. Nem?

- Nézze, az elmúlt napokban a Pest Megyei Hírhatár lapcsoport egy eszméletlen oknyomozást folytatott és cikkeket írogatott. Több tízezren olvasták el ezeket a cikkeket, lehet látni az interneten. A  Hír24 átvett információkat tőlük és megkérdezte az ONYF-től, hogy akik Magyarországon igényelnek nyugdíjat, azok személyes adatait, a papírjait jogukban áll-e ellenőrizni, mert Szabolcs megye egyes részein pletykaként terjed, hogy fiktív papírokkal is igényelnek ilyen ellátásokat. Nem tudtak rá válaszolni. Megkérdezte az újságíró a tegnapi nap folyamán, hogy vizsgálják-e az iratok valódiságát. Nem válaszoltak rá. Megkérdezték tőlük, hogy növekedett-e a száma azoknak, akik magyar nyugdíjat igényelnek. Nem válaszoltak rá. Megkérdezték tőlük, hogy mekkora nyugdíjat kapnak átlagosan azok az emberek, akik például Ukrajnából Magyarországon nyugdíjat kértek. Nem válaszoltak rá. Akkor most én mit feltételezzek?

- De ez a legbiztosabb. Az, hogy Ön mit feltételez egy dolog, de talán az MSZP képviselőcsoportjából valaki a kormány illetékesének feltehetné ezeket a kérdéseket, nem?

- Írásbeli választ igénylő kérdést fogunk intézni hozzájuk, mert ennek most már kell hogy nyoma legyen. Az nem járja, hogy egy nagyon egyszerű statisztikai adatot képtelenek megmondani egy újságírónak. Tehát itt tényleg nem rólam vagy nem is annyira az MSZP-ről van szó.

- Nem, Önök itt csak kvázi közbeeső közvetítők, akik megpróbálják az emberek kérdéseire megszerezni a választ. Ha már az emberek, illetve a média képtelen erre választ kapni. Nem?

- Én nem feltételezek semmit, de itt két dolog lehetséges. Egyszerűen csak bénáznak, tárgyalgatnak és nem maradnak semmiben, de ennek nem értem a logikáját. Ezt a régi szerződést már három év óta fel kellett volna mondani, és kihirdetni az új megállapodást. Először is megkötni az új szerződést, ratifikálni.

- Vagy nem bénáznak.

- Vagy nem bénáznak, valami más szándékuk van ezzel az egésszel, mismásolnak, húzzák az időt, mert lehet, hogy szavazatokat akarnak vásárolni. Csak arra utalnék, amikor az a bizonyos parlamenti képviselő és kormánytisztviselő, az Orbán-kormány egyik vezető politikusa azt mondta, hogy állampolgárságot adnak a határon túli magyaroknak és húsz évre bebetonozzák magukat. Konkrétan Mikola István mondta ezt. A Hírhatár lapcsoport még a videót is betette az újságcikkbe. Kérem szépen, nekem ehhez nincs mit hozzáfűznöm, de egyet biztosan látok. A magyar társadalombiztosítás nemhogy nem nyer ezzel az egésszel – hiszen itt van előttem a szerződéstervezet mellékletében –, hiszen 2009-ben már a 2008-as adatok értelmében több mint hétmilliárd forintot fizetett a magyar állam.

- Igen. Akkor talán ezt az írásbeli választ próbálják meg a kormányból kicsikarni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az antiszemitizmus egy szétesett nemzet tünetegyüttese
Hont András, a hvg.hu szerzője

Bolgár György: - Ma megjelent egy érdekes hosszú cikke a hvg.hu-n, a gondolkodása arról, hogy ezt a nemrégiben szervezett Kossuth téri antináci tüntetést hogyan értik-értelmezik félre sokan, akár jószándékúan, akár félreértésből. És úgy veszem ki, hogy lényegében a kiindulópontja meg végső következtetése is az, hogy Magyarországon nem megvédeni kell zsidó honfitársainkat, mert nincs kifejezett fenyegetés velük szemben. A zsidók Magyarországon csak ürügynek számítanak. Ürügyként hozzák fel őket, ürügyként hivatkoznak rájuk vagy ürügyként támadják őket. De azért, miközben én ezzel alapvetően egyetértek, annyiból mégiscsak van ügy is a zsidók körül, hogy itt-ott vannak antiszemita incidensek, konkrét személyeket érintő kisebb nagyobb támadások. Mint ahogy zsidók is vannak még ellenük való fellépés meg zsidóellenes támadások is léteznek. Nem?

Hont András: - Azt a rádióhallgatók valószínűleg nem látták, hogy menet közben én azért ingattam a fejemet.

– De, hallották. Én hallottam az ingát.

– Szóval én arról én nem írtam, hogy magát az antináci tüntetést hogyan értik félre, mert azzal nem igazán tudok mit kezdeni. Én a magam részéről az egész demonstrációt teljes egészében feleslegesnek gondolom így ebben a formában.

– De ezt nem írta le?

– De, azért ez benne van a cikkben, hogy azon a héten, amikor az ellenzék esélyeit jelentősen csorbító törvényt fogadnak el, amelyik biztosan meg fog valósulni, tehát a választók regisztrációja, aközben az ellenzék egy olyan jelenség ellen tüntet vagy egy olyan fenyegetés ellen tüntet, amelyik biztos, hogy nem fog megvalósulni. Gondolok itt a zsidók regisztrációjára. És mindeközben azon vitatkozik, hogy részt vehet-e ezen a tüntetésen a kormánypárt frakcióvezetője avagy sem. Ez azért így benne van a cikkben.

– Ez benne van. No de ettől még a dolognak az az egyik fő közlendője, hogy nincs igazán zsidókat érő fenyegetés, nem is valószínű, hogy lesz, ezért nem is ezzel szemben kell fellépni.

– Így van. Nemcsak azt írom, hogy ürügy, hanem azt is, hogy szimbólum. És azt is, hogy metafora.

– Ettől még azért a magyarországi zsidók jelentős része nemcsak ürügyként, szimbólumként metaforaként érzi magát rosszul, hanem ténylegesen a mindennapi életében is. A különböző szimbólumokat, akár szóbeli fenyegetéseket mégiscsak konkrétan érzi a bőrén, nem?

– Fogalmam sincsen, hogy Magyarországon Simicska Lajoson és Lázár Jánoson kívül ki érzi magát jól.

– Ez jó volt. Rendben.

– Ezt is írom, hogy ami itt kvázi a zsidók körül kialakul, az nem a zsidókról szól, hanem egy már régen szétesett nemzet tünetegyüttese. Értve ezalatt a magyar nemzetet. Többek között azért merül fel ez a kérdés is folyamatosan, mert saját magunkkal nem vagyunk rendben. Mármint magyarok, és a magyarok alatt értve minden más egyéb identitással is rendelkező embert, tehát zsidót is.

– Ahogy írja, nem a zsidókat kell védeni, az országot kell kezeltetni.

– Így van.

– Rendben, de ebben a kezelésben az egyik tünetegyüttes a zsidók helyzete vagy a zsidók ürügyként való felhasználása, adott esetben a zsidózás és az abból következő rossz érzés.

– Nem, frusztrált az ország. Van egy elég szigorú felépített logikai része ennek a cikknek. Pontokba is szedem. Amiből Ön is idéz. Én ott azt írom, hogy a zsidók nem tényezők. Később a cikkben még ennél is elvágólagosabban fogalmazok, mert azt írom, hogy nincsenek is zsidók, létezésük a statisztikai hibahatár. Annak idején ebben az országban – persze változó, hogy az országnak éppen mekkora volt a területe – élt közel egymillió zsidó. Bár nagyon különböző szokással, identitással, magyarsághoz való viszonyulással rendelkező zsidó, de mégis élt ennyi. Ebből maradt Magyarországon nyolcvan-százezer, egyes legmerészebb becslések szerint százhúszezer. Úgy, hogy döntő többségükben asszimiláns családok leszármazottja. Akiknek nagy része nem is tartaná magáról nyilván azt, hogy ő zsidó, abban az esetben, hogy ha nem lett volna holokauszt.

– De ha nagyon sokan a szemére hányják, hogy ő zsidó, akkor lehet, hogy előbb-utóbb érezni fogja.

– Ez is igaz. De miért hányják a szemére? Azért, visszakanyarodva erre, mert frusztrál az egész ország. Tehát azt mondom, hogy amikor a zsidókérdés felmerül, akkor is, amikor vannak effektíve zsidók sokan, az egész ország életét, a vidékét és a fővárosét, a vallási életet és a világi lapokat. És ha felmerül akkor is, amikor nincsenek mert bármennyit is mondunk ma a Magyarországon élő zsidókként, a zsidóként élő emberek száma azért az nagyon-nagyon kevés, szóval ha ilyenkor is felmerül, akkor ebből azért megállapíthatjuk, hogy a „zsidó kérdésnek” ezt most idézőjelen belül mondtam, talán mégsem a zsidók az okai.

– De nálunk ugye a zsidók kérdése, hogy akkor ne a zsidó kérdést használjam én sem, a zsidók kérdése különböző kódolt formában vetődik fel. Amikor bankkormányoznak meg a bankok nem tudom milyen elítélendő…

– Nem tudom egyébként, hogy a bankárkormányzás alatt feltétlenül mindenki ezt érti-e, aki használja. Aki hallja, azok közül sokan érthetik így.

– A kizsákmányoló bankok, a nem tudom mivel, az erőfölényükkel visszaélő bankok, aztán más oldalról a szellemi élet liberálisai, akik ugye minden hagyományt elvetnek. Ez is sokak szerint érthető zsidózásként is.

– Jó, de ez szerintem sok, persze érthető és minden ok megvan rá, hogy érzékenyen reagáljanak ilyen kijelentésre emberek, de ez nem feltétlenül ilyen szándékkal hangzik el. Na tehát. Azt akarom mondani vagy azt akartam írni sok minden más mellett, hogy a zsidó, amikor először a 19. század végén felmerült, aztán nagyon erősen a 20-as években és 30-as években, jelölt valamit. Jelölt mindent, amit a megszokottól idegennek éreztek. Írok erre példákat is. Egymással abszolút ellentétes fogalmakat. Jelölte ugye a finánctőkét, meg a bankárokat, de jelölte éppen ugyanúgy a szocializmust is. És most is metafora: az érthetetlen a nyomasztó, a minket körülvevő, a rejtélyeit megmutatni nem akaró nagyvilágot sűrítik ebbe a szóba, meg azokat a nagyvilágiaknak gondolt hazai embereket, akiket…

– Akik összeesküsznek a világ különböző befolyásos köreivel, ellenünk.

– Így van. Na most ez a metafora annak idején pusztító valósággá vált. Emberek százezreit fizikai létében elpusztító valóssággá. Ez még egyszer ebben az országban ilyen formában nem fog bekövetkezni, mert hát hiszen nincsenek elpusztítandó százezrek. Nincsen már elzabrálható vagyon. Nem lehet kitépni a kóser mezuze az ajtófélfából. Nem lehet elvinni a dunyhát, az eszcájgot, semmit. Mert nincs. Tehát akkor itt van a remek alkalom elgondolkodni azon, hogy az egész micsoda. És én teszek egy olyan megkülönböztetést, amely megkülönböztetés megtétele nem erkölcsi kötelessége azoknak, akik érzékenyen és félelemmel reagálnak a két világháború közötti Magyarország káros folyamatainak felemlegetésére. De a megkülönböztetés praktikus okokból mégiscsak jó lenne. Hogy egészen más, ha egy folyamat pusztító véggel jár vagy a pusztításba vezet, és megint más az, ha valaki szándékosan pusztítani akar. Gyilkol effektíve. Mégpedig azért, mert ebben a folyamatban a részvétel nem biztos, hogy tudatos. Tehát aki zsidózik, nem feltétlenül tudja, hogy mit mond.

– De ezzel nem ad felmentést azoknak, akik előhozzák a tiszaeszlári vérvádat vagy akik azt mondják, hogy nemzetbiztonsági kockázat az izraeli állampolgárság, a zsidó magyar?

– Nem, nem. Szerintem ez fordítva igaz. Nem felmentést adok, hanem elveszem a lehetőséget a kibújás alól. Ugyanis amikor feláll valaki a parlamentben, demonstráción, és azt mondja az antiszemita lapokat és személyeket megtűrő politikai tábor személyének, hogy ti olyanok vagytok, mint Szálasi, akkor ő ezt ki fogja magának kérni és magát tényleg nem érzi annak. De ha a vád úgy hangzik el, hogy amit ténylegesen folytat, az arra irányul, tehát hogy megtűr antiszemita lapokat, személyeket a hátterében, és ez olyan folyamat, amely pusztításba vezet, akkor nem adom meg a lehetőséget, hogy valami olyasmi ellen védekezzen, amit tényleg nem csinált. Magyarán. Rogán Antal elhatárolódása a teljesen egyértelműen és nyíltan antiszemita párttól szép, csak érdektelen. Ugyanis én például soha nem feltételeztem róla, hogy ő lelkiekben jobbikos lenne vagy bármiféle kárt, rosszat akar a zsidóknak. Neki nem erre kell felelnie. Neki a Magyar Hírlapra kéne válaszolnia.

– Hogy egy ilyen lap miért bírja a Fidesz közvetett támogatását? Például?

– Még csak nem is annyira közvetett. Hát amikor az előző kormány idején, szerintem egyébként taktikai okokból meglehetősen balek módon, de mégis pontosabban kettővel előző kormány idején a miniszterelnök a Magyar Hírlap bojkottjára szólított fel, akkor a Fidesz politikusai saját szájukkal védték meg a lapot, és tekintették a sajtószabadság meggyalázójának ezt a kormány.

– Na de ha mégis van ez az összejátszás, akkor én értem, hogy erre kellene felelnie a Fidesznek. De nem zárja-e le legalább a szélsőjobb felé való továbbcsúszás esélyét az, hogy Rogán Antal valami másra felel kétségtelenül, mert nem gondoltuk róla azt, hogy náci nézeteket vallana, de mégis látványosan lezárja az utat a Fidesz szélsőjobbra tolódása előtt.

– De én azt mondom, hogy a Fidesz nem tolódik a szélsőjobbra, a Fidesz csinálja egy ideje amit csinál, szerintem cinikus és léha.

– És attól még együttműködik a szélsőjobbal, akár a Jobbikkal is?

– Azonosítsa be őket szélsőjobbként. Nem fogom elmondani a cikkemet, mert nagyon hosszú és ez nem is alkalmas rá, ha az ember valamit megír, akkor azt szóban ne ismertesse. De hozom példaként Horthyt is. Tehát Horthy egy meglehetősen bonyolult korszakot fémjelez. Majdnem azt mondtam, hogy Horthy egy meglehetősen bonyolult személyiség, csak ez így nem lett volna igaz. Mert Horthy nem egy bonyolult személyiség. Szóval egy meglehetősen bonyolult korszakot fémjelez. Az ő emléke meglehetősen sok mindent jelent sok mindenkinek. És akik mondjuk Horthyról akarnak teret elnevezni vagy Horthy emlékművet akarnak avatni, akkor azok nem feltétlenül arra gondolnak, hogy Hortynak mi volt a szerepe négy-hatszázezer magyar ember kiirtásában. Egészen más mozgatórugói vannak ennek.

– De talán nem szabad hagyni, hogy ne gondoljanak arra is.

– Igen, csak akkor ehhez arra kéne érkeznie a bírálatnak, ami van. Tehát azt mondom, hogy rendben, Horthy Miklós kormányzó valóban egy lehetetlen helyzettel nézett szembe a második világháború előestéjén. Meg az egész húszéves regnálása alatt. És ezt a lehetetlen helyzetet nem tudta megoldani. A vége az lett, hogy több százezer magyar elpusztult, az ország itt állt lebombázva, ismételten területeit vesztve. Ezért nem állítunk neki emlékművet. Egyébként Horthy Miklósról és a magyar múltról lehet méltányos vitákat folytatni folyóiratokban. Ebből a vitahelyzetből nem kell kiengedni. De amikor valaki egyből túltolja a biciklit, feláll és azt mondja, hogy a Horthy emlékművel rehabilitálni akarjátok az antiszemitizmust, ez így ebben a formában nem lesz találat. Nem találja el.

– De arról meg nem lehet vitázni, hogy a Kossuth teret 44-es állapotába akarják visszaállítani. Márpedig az egyszerre szimbolikus üzenet és tartalmi üzenet is.

– Hát nem tudom, hogy emögött egyébként valamiféle tudatosan végiggondolt…

– Gondolja, hogy nem tudatosan költenek el húszmilliárdot a parlament előtt?

– Nem tudom, hát nézze, hát hogy is mondjam. Hát ha Fekete Györgyben és a Magyar Művészeti Akadémiában maga valamiféle tudatosságot fel bír fedezni, akkor én gratulálok.

– Én fel tudok, csak nem tetszik.

– Szóval én azt gondolom, hogy itt egy zavart esztétikai valami van. Hogy is mondjam, kissé vegyes. De hogy éppen mi tetszik meg a kormánynak és hogy ezt milyen dátumokhoz köti, az teljesen esetleges. Ahogy eléveti a szórvány műveletlenség.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!