rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 7.



Bolgár György kérdései 2012. december 7-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz küldte a sokat vitatott választási eljárási törvényt, de csak bizonyos részletkérdéseket kifogásolt benne, és nem magát a kötelező regisztrációt. Vajon ebből ez, az következik-e, hogy a regisztrálás mindenképpen marad, vagy egy kiskapu még nyitva van? Ugyanis a bíróság főtitkára röviddel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a testület megvizsgálhat más rendelkezéseket is, és meg is semmisítheti őket, ha ezek a jogbiztonságot sértenék. Átlép-e az Alkotmánybíróság a Fidesz-kormány árnyékán?

Másik témánk, hogy Semjén Zsolt súlyos tudományetikai vétséget követett el, jelentős szövegrészeket használt szakdolgozatához megjelölés nélkül más munkákból, magyarul plagizált, de az Eötvös Loránd Tudományegyetem nem hozhat ellene szankciókat, mert ezt az eljárási szabályok nem teszik lehetővé. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy lezártnak tekinti az ügyet. Tényleg, ezzel le van zárva, vagy Semjénnek távoznia kellene?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az egyetemi hallgatók népszavazást szeretnének az ingyenes felsőoktatási helyek tömeges leépítésének megakadályozására? Ha egyszer már bevált?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az amerikai külügyminiszter egy nemzetközi fórumon figyelmeztetett a magyar demokrácia meggyengülésére, lecsúszására? Méghozzá Oroszországgal és Belorussziával együtt említve minket! Hillary Clinton Dublinban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ülésén beszélt. Falra hányt amerikai mogyoró?

És végül beszéljük meg, hogy Orbán Viktor megnézi a tegnap elmaradt Videoton-meccset Lisszabonban, annak ellenére, hogy a fehérvári csapat már kiesett az Európai Ligából, függetlenül a mérkőzés eredményétől. Ilyen egy igazi szurkoló, a bajban is kitart a csapat mellett?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Áder János alkotmánybírósági beadványáról
Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke

Bolgár György: - Nem mint klubrádiós műsorvezető, hanem akár úgy is, mint a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke, de még inkább mint egykori, nem is olyan régi vezető pártpolitikus, akinek már volt alkalma közelről látni alkotmánybírót, Alkotmánybíróságot, alkotmánybírósági határozatot, sőt köztársasági elnököt is, úgyhogy arról kérdezlek, hogy ez a mostani lépése Áder Jánosnak, amellyel normakontrollt kért az Alkotmánybíróságnál a választási eljárási törvényről, mennyiben felel meg a demokrácia elvárható szabályainak?

Kuncze Gábor: - Hát az az érdekes, hogy maga az alaptörvény és az átmeneti rendelkezések nem felelnek meg a demokrácia szabályainak, Áder János ugyanis – ez benne van egyébként az Alkotmánybírósághoz forduló levelében – nem vizsgálhatta a regisztrációt magát, mert az átmeneti rendelkezéseket az alaptörvény részévé tették. Az van a szövegben, hogy miután az alaptörvény része, ezért azzal kapcsolatban nem teszek fel kérdést, viszont azt megelőzően hosszan értekezik az alkotmány 13. cikkelyéről, valamint az átmeneti rendelkezéseknek azokról a paragrafusairól, amelyek beiktatják az előzetes regisztrációt, és látszik a szövegből, hogy van egy belső ellentmondás, ezzel azonban az államfő nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ugye az ellentmondás abban van, hogy az általános választójog mindenkit megillet, pont. A regisztráció pedig arról szól, hogy kivéve azokat, akik nem regisztráltak, tehát ez egy olyan korlátozó szabály mégiscsak, amely nem tud érvényesülni. De én a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordulásának egy másik vetületére szeretném felhívni a figyelmet. Ha Áder János most aláírta volna gondolkodás nélkül ezt a törvényt, és volt már olyan köztársasági elnökünk, amelyik megtette volna, abban az esetben mások fordulhattak volna az Alkotmánybírósághoz, amelyet pedig így nem kötött volna a harmincnapos határidő, ha meg viszont márciusban vagy áprilisban foglalkozik például a törvénnyel, akkorra már a két hetven évet betöltött alkotmánybírónak lejár a mandátuma, és a Fidesz újabb klienseket tud kinevezni, ilyen módon a 2010. után kinevezett Fidesz-kliensek többségbe kerülnek, vagyis Áder János megteremtette annak a lehetőségét, hogy ez az Alkotmánybíróság, amelyiknél talán a szakmaiság mégiscsak többségben van, érdemben vizsgálja meg a törvényt.

– Ha jól értem, Te most dicséred a köztársasági elnököt?

– Hát e tekintetben a köztársasági elnök akciója pozitív, és ha valaki az utolsó mondatig elolvassa az előterjesztését, az úgy fejeződik be, hogy kéri a vizsgálatot, különös tekintettel a 13. cikkellyel való összefüggésekre, azok pedig az általános választójogról szólnak, mindenki választójogáról szólnak. Na most hozzáteszem rögtön, hogy ráadásul olyan az eljárási törvény, amelyet most a parlament elfogadott, hogy alkotmányosan ugyan nem lehet belekötni, de egyébként tartalmazza a választási csalás lehetőségét, vagyis ha az Alkotmánybíróság mindenre azt mondja, hogy ez totál alkotmányos, ez kétszáz százalékig alkotmányos, akkor is ezzel a törvénnyel csalni lehet, márpedig tudjuk, ha egy darabban a falon pisztoly van, akkor előbb-utóbb az el fog sülni. Ezzel a törvénnyel is valójában ez a helyzet, és ez nagyon nagy baj, függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság most valószínűleg számos pontban igazat fog adni Áder Jánosnak, és reményeim szerint alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani a regisztrációt is. Most egyébként szerintem nemcsak a magyarok, hanem Európa szeme is az Alkotmánybíróságon van, és hát ugye Sólyom László pedig megmondta, hogy mi az, ami miatt ők itt eljárhatnak. Nagyon nagy kérdés, hogy felismerik-e a demokrácia iránti felelősségüket, vagy pedig szemet hunynak, és ebben az esetben további kiismerhetetlen folyamatokat indíthatnak el.

– Mindenesetre ha nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni belőle, de azért az ember elgondolkozhat azon, hogy az Alkotmánybíróság főtitkára ma adott egy nyilatkozatot az MTI-nek, és ebben kitért arra, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálata ugyan kizárólag az elnök által megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, de a testület az indítványban megjelölt rendelkezésekkel szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezéseket is vizsgálhatja, sőt megsemmisítheti, ha ennek az elmaradása, mármint a megsemmisítés elmaradása a jogbiztonságot sértené. Vagyis máris előre, még mielőtt az alkotmánybírák megnézhették volna, vagy megvizsgálták volna, azt mondta: valamilyen módon kiterjesztően értelmezte az államfői levelet, és azt mondta, hogy tulajdonképpen csak arra, de azért mégsem csak arra vonatkozhat az alkotmánybírósági határozat!

– Igen, ugye Áder János kifogásainak egy része a regisztrációval kapcsolatos, nem magát a regisztrációt támadja, mert ahogy ő állítja, azt nem teheti. Viszont a regisztráció különböző szabályait igen, ugye hogy lehet regisztrálni, hogy miért van különbség ilyen, olyan, amolyan választópolgárok között, és ha ezt megteszi, akkor íme, ott van, innen egy lépés vizsgálni magát a regisztrációt, aminek a léte miatt különböző alkotmányellenes elemek kerülnek be a törvénybe. A regisztráció törvénybe iktatásával pedig az alaptörvényen belül keletkezett ellentmondás az alaptörvény és az alaptörvénybe emelt átmeneti rendelkezések között. A dolog mindenképpen beteg, és ráadásul, még egyszer mondom, ezen túlmenően meg a csalás lehetőségét is magában hordja. Az az érdekes, hogy a csalás lehetőségének alkotmányosságát nem lehet vizsgálni, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy például napokig nem tudjuk majd meg az eredményt, nem lehet megtudni, hogy több százezer szavazat a határon túlról kiktől, hogyan érkezett, ezt senki nem ellenőrizheti! Ugye nem lehet ellenőrizni, hogy a választási bizottság elnöke kitilthatja a nemzetközi megfigyelőket. Abban az esetben, ha egy szavazókörbe egy párt nem tud legalább két ellenőrt küldeni, akkor nem küldhet egyet se. Ezek mind-mind arról szólnak, hogy a Fidesz felé lejt igen erősen a pálya, és én arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy amikor az alkotmányos tételeket rendbe tették, akkor még mindig ott van egy csalásra lehetőséget adó törvényünk, és ilyen azért a korábbiakban nem volt, lehet, hogy voltak visszaélések, de nem a törvény teremtette meg a csalás lehetőségét!

– De talán még az alapvető jogok országgyűlési biztosa, az egyetlen megmaradt ombudsman is fordulhat az Alkotmánybírósághoz, őt már, illetve akkor már az Alkotmánybíróságot nem köti ez a harminc napos határidő, mint most. Vagyis elhúzhatja az arra adandó választ, de ha az ombudsmannak alapvető kételyei volnának, és a választás pedig közeledik, akkor azért nehéz úgy tennie az Alkotmánybíróságnak, hogy ó, hát ezt halasszuk el a következő félévre!

– Igen, csak ismét arra hívom fel a figyelmet, hogy a Fidesz által delegált legújabb tagok, talán Stumpf kivételével, rendre úgy szavaznak, ahogy az a Fidesznek tetszik, és eközben nem érdekli őket sem a magyar alkotmány, sem az alkotmányosság, sem az Alkotmánybíróság korábbi döntései, sem az Európai Unió vonatkozó jogszabályai. Na most ha még kettőt beküldenek, akkor ők már többségben vannak, és attól kezdve olyan alkotmányos lesz itt minden, hogy rossz lesz nézni!

– Van még egy érdekes eleme a köztársasági elnök levelének is meg a mai alkotmánybírósági főtitkári nyilatkozatnak is, tudniillik Áder János mellékelte az indítványához az ellenzéki pártok hozzá megküldött észrevételeit, és azért ez egy érdekes jelzés, hogy nem tette őket a magáévá, de azért odanyomta az Alkotmánybíróság elé, hogy tessék, nézzétek meg ezt is. És a főtitkár arra a kérdésre, hogy vajon ez az indítvány részének tekinthető-e, nem mondott semmit, tehát nem utasította el kapásból, de nem mondta azt sem, hogy ez nem az elnöki beadvány része!

– De megint arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezeknek az észrevételeknek a jelentős része a regisztrációval volt kapcsolatos, amellyel kapcsolatban Áder János nem emelhetett alkotmányossági kifogást, és mégis megküldte őket. Az utolsó mondat pedig azt mondja, hogy különös tekintettel vizsgálják az általános választójogot, szóval minden abba az irányba mutat, hogy az Alkotmánybíróság most, ha képes a sarkára állni, ha igazán fontos neki a magyar demokrácia, és ha igazán fontos az egyik legfontosabb demokratikus intézmény, a szabad választás, akkor most megteheti, hogy lép ebben a kérdésben!

– Akkor nem God save the queen, nem Isten óvja a királynét, hanem Isten óvja az Alkotmánybíróságot!

– Hát szerintem inkább Isten óvja a magyar demokráciát, annak aztán az Alkotmánybíróság most, ha akarja, ennek fontos eleme lehet!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A felsőoktatás leépítése ellen nem jó a népszavazás
Semjén András, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa

Bolgár György: - Ön többek között oktatásfinanszírozással is foglalkozik, úgyhogy arról szeretném kérdezni, amit a kormány a napokban elhatározott, hogy tudniillik drasztikusan csökkenti az ingyenes felsőoktatási helyek számát, illetve az arra adott hallgatói válaszról – legalábbis egyelőre ez látszik válasznak–, hogy népszavazást kezdeményeznek a tandíjmentes felsőoktatás érdekében.

Semjén András: - A probléma meglehetősen összetett. Önmagában az egy sajnálatos kérdés, hogy egy ilyen finanszírozás-politikai eszköz, mint a tandíj ilyen nagypolitikai céllá vált. Igazából az oktatásirányításnak oktatáspolitikai célokat kellene kitűzni és azok megvalósításán munkálkodni. Az egy oktatáspolitikai cél lehet a felsőoktatás-politika kapcsán, hogy széles és egy egyenlő hozzáférés legyen a felsőoktatáshoz. Ezt lehet biztosítani tandíj mellett is, lehet biztosítani tandíj nélkül is. Általában azért az utóbbi időszakban a világ felsőoktatásában a tandíj irányába történik elmozdulás, ami nem véletlen.

- A költségvetések mindenhol egyre nehezebb helyzetben vannak és a felsőoktatás meg egyre drágább.

- Igen, és rengeteg más ágazatnak igazából jogosabb igényei vannak a költségvetési támogatásra, mint a felsőoktatásnak, hiszen a felsőoktatás által közvetített hasznok fő haszonélvezője mégis a hallgató, aki odajár. Az ilyen társadalmi hozamok eltörpülnek az egyéni hozamokhoz képest. Igazából megoldhatóak lennének akár diákhitellel, akár valamilyen utólagosan visszafizetendő hallgatótámogatási, illetve olyan hitelrendszerrel, mint amilyen Angliában vagy Ausztráliában is működik. A hallgatók a tanulmányaik alatt nem fizetnek semmit, tehát a hallgatói fizetőképesség, a család fizetőképessége nem korlátozza azt, hogy ki az, aki felsőoktatásba mehessen, ugyanakkor ezek általában jövedelemfüggő visszafizetésű rendszerekben vannak megoldva, mind az angol, mind az ausztrál modell, tehát igazából csak akkor kell elkezdeni visszafizetni a tandíjat, ha a jövedelem mondjuk elérte Ausztráliában az átlagjövedelmet vagy Anglia esetében meghaladja a huszonegyezer fontot.

- Tehát, ha van miből.

- Ha van, persze.

- Olyan rendszer van-e, amit Orbán Viktor képzel el és többször is mondott, hogy mindenki fizessen és mindenki fizesse ki a képzésének költségeit?

- Sajnos az a módszer, ahogy most pillanatnyilag át próbálják alakítani a felsőoktatás finanszírozását, minden sebből vérzik, mert a probléma ezzel az Orbán-vízióval, hogy ez valami önfenntartó felsőoktatás. Ha ezt ő esetleg nem tudná, akkor mondanám – bár nem valószínű, hogy hallgatja ezt a rádiót –, hogy önfenntartó felsőoktatás a világon sehol nincsen. Rendkívül eltérő mértékben osztozik a költségeken a társadalom, illetve a hallgató és a hallgató családja. Az egyik véglet az észak-európai országok, Svédország, Norvégia, Izland, ahol szinte minden költséget az állam vállal. A másik véglet esetében a költségek több mint ötven százalékát fizeti a hallgató és a hallgató családja, mondjuk Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea ilyen ország. Nincs összefüggés aközött, hogy a hozzáférés szélessége – tehát az, hogy mondjuk egy korosztály hány százaléka jut be a felsőoktatásba – és ingyenesség van-e vagy nincs, mert ezekben az országokban, például Ausztráliában, ahol meglehetősen magas halasztott tandíjak vannak, a világon a legmagasabb a hozzáférés. Tehát a huszonnégytől harmincöt éves korcsoport legnagyobb része, rengetegen járnak a felsőoktatásba.

- Csak aztán, ha megfelelő állásuk és fizetésük van, vissza tudják fizetni.

- Akkor igen.

- Ezért kérdezem, hogy a hallgatói önkormányzatok első felindulásból elkövetett válasza, hogy népszavazást kezdeményeznek a tandíjmentes felsőoktatás bevezetésére, jó válasz-e vagy félrevisz?

- Ez egy helytelenül feltett kérdésre adott helytelen reakció, gondolom én, mert ha a kormányzati javaslatot értelmezem kérdésnek – bár nem kérdés, hanem válasz egy igazából meg nem kérdezett kérdésre –, akkor erre a diákok reagáltak. De ez egy nagyon rossz válasz szerintem, mert nem egy ilyen eszközről kellene népszavazást tartani és újabb akadályokat gördíteni egy normális, átgondolt, különböző megegyezéseken keresztül kialakított, elfogadható, igazságos felsőoktatás-finanszírozási rendszer útjába, hanem el kellene kezdeni ezt a tárgyalási folyamatot.

- Magyarán indulatból, egy népszavazásból nem lehet felsőoktatást szervezni.

- Nem. Igazából a felsőoktatás finanszírozása – mint ahogy minden más ilyen közszolgáltatás finanszírozása is – nagyon bonyolult kérdés. Egy ilyen népszavazással egyszerűen eldönthető, igen-nemmel megválaszolható kérdéseket lehet feltenni, itt nem lehet olyan kérdést feltenni, ami ne lenne ahhoz túl bonyolult, hogy jó választ lehessen rá adni. Ezt nem népszavazáson kellene eldönteni.

- Magyarán, ha Ön most diák volna, a diákönkormányzatnak valamilyen vezetője, akkor mit javasolna, hogy mit csináljunk?

- Azt gondolom, hogy a sztrájk és az egyetemfoglalás megfelelőbb lépés, mint a népszavazási kezdeményezés. Ha ezek ellen a jelenlegi drasztikusan lecsökkentett létszámok ellen tiltakoznak, akkor abban teljesen igazuk van, mert ennek semmi értelme nincsen, ez valami iszonyatosan rövid távú költségvetési gondolkodás lehet, de hosszabb távon az intézmények nem fogják tudni feltölteni a létszámaikat, el kell bocsátani majd oktatókat és végkielégítéseket kell fizetni, emiatt pedig egy csomó intézet össze fog dőlni és be fognak zárni.

- Ez egy öngerjesztő romlási folyamat lesz.

- Egyszerűen rontja a felsőoktatás színvonalát, minőségét, ráadásul Magyarországon jelenleg sem az a helyzet, hogy a népesség túl nagy aránya végezne felsőoktatásban. Bár az utóbbi években egy rendkívül rossz ízű médiakampány folyt a felsőoktatási túlképzés ellen, de erről valójában egyáltalában nincsen szó.

- Magyarán, akkor ha megoldás nincs is, de legalább a megoldás felé vezető úton a diákoknak is, meg az egyetemi vezetőknek is sürgősen tárgyalásokat kellene követelniük a kormányzattól?

- Azt kellene igazából kérni és követelni, hogy egy átgondolt, normálisan előkészített finanszírozási reform legyen, ezt pedig azonnal vonják vissza. Ahol felsőoktatás-finanszírozási reformot csinálnak, például Angliában, ott az úgy történik, hogy először felkérnek egy bizottságot – amit mondjuk egy lord vezet lehetőleg –, hogy vizsgálja meg a helyzetet. Erre van mondjuk egy év, aztán ezt előterjeszti a kormánynak, utána már a következő kormány fog feltehetően dönteni arról, hogy akkor most milyen válaszlépések történnek, eközben eltelik kettő-három év, utána megszületik egy törvény, ennek a törvénynek az előkészítéséhez születik egy fehérkönyv, amire legalább fél évig lehet reagálni az érintett szakmai szervezeteknek és a lakosságnak. Majd amikor mindez megtörtént és mindezek a dolgok becsatornázódtak és politikailag is úgy látszik, hogy a dolog átvihető, akkor szavaznak. Ehhez képest itt a felsőoktatási törvénynek az a módosítása, ami az elmúlt év elején történt, három év alatt ment át.

- Akkor szerintem először keressünk egy lordot, aztán zöld gyepet, négyszáz évig öntözzünk, aztán talán van remény.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



2006 őszén erőszakos kormánydöntési kísérlet történt
Debreczeni József, a 2006-os ősz című, nemrég megjelent könyv szerzője

Bolgár György: - A könyveddel kapcsolatban a napokban elkezdődött egy furcsa ügy, az egyik szereplő, Révész Máriusz, fideszes képviselő kilátásba helyezte, hogy bíróság elé visz téged. Hogy állnak ezek a bírósági ügyek? Volt már feljelentés, tudsz róla valamit, vagy sem?

Debreczeni József: - Nem tudok róla, olyan bejelentés nem hangzott el, hogy megtörtént volna a dolog, illetve én sem kaptam természetesen semmiféle értesítést, de mindenekelőtt azt szeretném nagyon egyértelműen elmondani, leszögezni, hogy ez a könyv nem Révész Máriuszról szól, hanem egy olyan eseménysorozatról, amely minimum 2002-ben kezdődött és 2012. december 7-én is tart még. Természetesen a középpontban a 2006. szeptember-októberi erőszakos események vannak, ahol Révész Máriusz egy csúnya kis epizód szereplője volt. Szerintem most az zajlik az, amit megszokhattunk már a fideszes kommunikációban, hogy egy ponton megpróbálnak fogást keresni, utalok itt például a Fidesz közeli vagy fideszes cég, taggyűlés vagy nem taggyűlés, a Tokaj-szőlőhegy ügy, szerintem most ilyesmire megy ki a játék.

- Tehát nem a tartalmi kérdésre koncentrálnak, hanem egy esetleges formai hibára, és ezzel hiteltelenítik el a tartalmi mondanivalót.

- Igen. Egy abszolút jelentéktelen ügyre próbálják kihegyezni a dolgot, ez ügyben próbálnak pert indítani. Itt mindjárt be is jelentem, hogy én abszolút állok a per elébe, biztos vagyok ugyanis abban, hogy semmi olyasmit nem írtam, nem tettem olyan tényállítást ebben a könyvben, se Révész Máriuszra vonatkozóan, sem egyebekben, amit ne tudnék alátámasztani.

- Révész az október 23-ai Fidesz-nagygyűlés és a szélsőséges tüntetés összekeveredésekor sérült meg, a rendőrök valamilyen módon – pontosan nem tudjuk máig sem, hogyan – bántalmazták, és te azt írod, hogy furcsán viselkedett, az eszméletét ugyan nem vesztette el, de úgy viselkedett, mint egy részeg. Még hozzá is teszed, hogy ne legyen félreértés, ez nem tényállítás, szubjektív benyomás, viszont Révész ezt kifogásolja.

- Így van. Révész egyébként számtalanszor nyilatkozta, hogy nem emlékszik semmire az égvilágon, tehát teljes filmszakadás van nála, annak ellenére, hogy semmi olyan sérülést nem szenvedett, agyrázkódást vagy hasonlót, ami ezt indokolná. Az Astoriától jött vissza késő este – már teljesen sötét volt a videofelvételen is –, és bement az oszlatási területre, odament a rendőrsorfalhoz. Ez egyébként egyértelműen törvénysértő, hiszen a hangszóróból folyamatosan hangzottak el a felszólítások, hogy hagyják el és milyen irányokban hagyják el a területet. Odament a rendőrsorfalhoz, nem alkalmaztak vele szemben erőszakot, aztán eltelt három-négy perc, és utána történt az erőszak. Csakugyan leverték, földre került, de azt nem lehet rekonstruálni, hogy mivel

- Ez egy ház ablakából készült videón látható.

- Igen. Itt jegyeztem meg – tényleg ez a szubjektív benyomásom–, hogy imbolygott.

- De lehet, hogy az ütésektől, nem?

- Az is lehet, igen. Van egy Index-tudósítás, egy mondat, amit én szintén idézek, hogy két utcával arrébb szedték fel és vitték be a kórházba, alig tudott járni. Eleve ez után a mondat után írtam én ezt, hogy akár részeg is lehetett, de ez a könyvben tényleg csak egy hasonlat és nem több. Révész Máriusz viszont erre hegyezi ki a dolgot, és végig is házalta a médiát ezzel, volt az ATV-ben, Hír TV-ben, Echo TV-ben, a teljes jobboldali média, a Lánchíd Rádió is ezzel foglalkozik. Ez úton szeretném neki megköszönni ezt a tevékenységét. Meg vagyok győződve róla, hogy nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a könyv, egyáltalán a megjelenés híre bekerült a köztudatba, és örömmel jelenthetem, hogy a Bookline általános sikerlistáján volt, a szerelmes regényektől a krimikig, minden létező műfajú könyv van az egyhetes eladási listán, mégis három nap után az általános lista élére került a könyv, a Libri online sikerlistáján ugyanez a helyzet. Nyilvánvalóan Révész Máriusznak is szerepe van ebben, tehát köszönöm neki.

- Ez a Gábor Zsazsa-effektus, mindegy, hogy mit mondanak rólad, csak beszéljenek rólad valamit, ugye?

- Ha szabad félig komolyan egy kérést előadnom, akkor én azt se bánnám, ha itt a Klubrádióban – ahogy az ATV-ben is kapott több mint tíz percet – is tíz percig szidalmazna, ez nekem rengeteg olvasót hozna. Egyelőre csak itt a Klubrádióban tudtam elmondani az álláspontomat, de bízom benne, hogy az ATV-ben is sikerül majd, nemcsak Révész Máriuszt hallgatják meg, hanem a másik felet is.

- Azért nem nagyítanám fel Révész Máriusz marketinges szerepét, mert lehet, hogy a közönség valóban arra kíváncsi alapvetően, hogy mi a fene is történt 2006 őszén, hiszen sok mindent hallottunk, sok mindent láttunk is a saját szemünkkel, aztán mintha egyesek megpróbálták volna elérni, hogy ne higgyünk a saját szemünknek. Mindenesetre állandóan visszatérő referencia-időszak ez a 2006 ősze és valóban nagyon sok minden múlt ezeken az eseményeken, az ember szeretné látni, hogy ki, hogyan, miképpen mozgatta vagy mozgathatta azokat a szereplőket, akik ott néha erőszakosan, néha az erőszak áldozataként megjelentek a fővárosi színen.

- Ezt próbáltam meg rekonstruálni. Nyilvánvalóan nekem is volt egy képem és egy ítéletem arról, ami történt mindazok alapján, amit kortárs szemtanúként láttunk valamennyien a Hír TV képernyőjén és más módokon. Egy évet fordítottam erre a munkára, aminek a túlnyomó része abból állt, hogy mindenféle fellelhető dokumentumot feldolgoztam, a Gulyás-féle parlamenti bizottság például nagyon hasznos volt ebből a szempontból, annak ellenére, hogy legkevésbé sem az objektív ténymegállapításra vagy vizsgálatra törekedett, de minden létező szereplőt meghallgatott, a rendőri vezetőktől kezdve a sértettekig. Természetesen a Gönczöl- bizottság jelentését, Morvai Krisztinát, a Balsai-jelentést, minden létező dokumentumot elolvastam, nagyon sok szereplővel beszélgettem. Úgy gondolom, hogy sikerült összeraknom nemcsak azt, hogy mi történt percről percre – mondjuk a tévéostrom vagy október 23. esetében –, utcáról utcára rekonstruálva a történteket, hanem az egész hátterét is, hogy micsoda politikai szervező és kommunikációs munka folyt már messze szeptember 17. előtt, az őszödi beszéd néhány mondatának napvilágra hozatala előtt. Egyértelműen és számomra is meghökkentő élességgel összeállt sok-sok mozaikból az a kép, ami alapján bárhol ki tudom jelenteni, akár a bíróságon is, hogy egy erőszakos kormánydöntési kísérlet történt 2006 őszén, aminek aztán persze nagyon hosszú távú következményei lettek, hiszen a Balsai által beterjesztett semmisségi és amnesztiatörvény révén a mostani autokratikus rezsim igazolásához, legitimálásához hozzájárul az a hamis kép, amit 2006-ról kialakítanak. Legalább akkora hazugság vált közkeletűvé a 2006-os őszről, mint annak idején a Kádár-rendszerben az 1956-os forradalomról, csak fordított előjellel. Akkor egy spontán kitört forradalomról és szabadságharcról hazudták azt, hogy előre megszervezett ellenforradalom és a csőcselék randalírozása volt. Most pedig egy nagyon alaposan előkészített, megszervezett, mindenféle politikai háttér- és nyílt támogatással rendelkező, egyáltalán nem demokratikus, mondom, erőszakos kormánydöntési kísérletet próbálnak a spontán népharag vagy a demokratikus indulat megjelenéseként beállítani. Még az is közös, hogy forradalminak nevezte magát mind a két rezsim, amelyik ezt a tevékenységet folytatta, a Kádár-kormány forradalmi munkás-paraszt kormánynak, ez a mostani meg fülkeforradalminak nevezte. Mind a ketten ezt a hazugságot próbálták legitimálni.

- Egy kicsit snassz ez a fülkeforradalmi kifejezés, de tényleg forradalmi. A véleményed, várakozásaid, tapasztalataid szerint van arra komoly esély, hogy valaha is előkerül valamilyen bizonyíték, dokumentum mindarra, ami a közvetett bizonyítékok és ismereteink alapján nagyon valószínű?

- Legjobb ismereteim szerint tényleg nem hallgattak le politikusokat, csak szélsőséges szervezetek képviselőit a tévéostrom után. Így került a képbe például Ékes Ilona fideszes képviselő vagy Demeter Ervin, akik megemlítődtek ugyan, de olyan típusú bizonyítékot, hogy mondjuk Orbán Viktor és Kubatov Gábor között – nem véletlenül említem a Fradi mostani elnökét, az akkori pártigazgatót – milyen telefonbeszélgetések zajlottak le mondjuk a tévéostrom éjszakáján, ezt soha nem fogjuk megtudni. Úgy gondolom, hogy ebben a könyvben olyan mértékben sikerült az eseményeket és az összefüggéseket megmutatni és megvilágítani, hogy ennek alapján az az ítélet, amit az előbb mondtam, és amit megismétlek, hogy erőszakos kormánybuktatási kísérlet és a Magyar Köztársaság demokratikus rendje elleni támadás történt, nyugodt szívvel ki lehet jelenteni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Gazdasági kérdésekről
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - Néhány friss gazdasági fejleménnyel kapcsolatban kérem a véleményét, közöttük is talán elsőként egy gazdaságdiplomáciai kérdésben. Ugyanis a Nemzeti Bank ma rendezett egy konferenciát, és azon nem más, mint maga az Európai Központi Bank elnöke is jelen volt és előadást tartott, ráadásul a Nemzeti Bank függetlenségének fontosságát emelte ki, és külön is megdicsérte Simor András munkáját. Mit jelent ez, ha megpróbáljuk egy kicsit elhelyezni egy ilyen konferencia és az európai bankelnök jelenlétének a súlyát, jelentőségét?

Mihályi Péter: - Ez nyilván egyfajta kiállás, egyfajta gesztus, másrészt egyfajta búcsúzkodás is, hiszen a bank mostani vezetésének tavasszal lejár a mandátuma, és lehetséges, hogy nem lesz már más alkalom arra, hogy a központi bank elnöke tiszteletét tegye. Tehát én azt gondolom, hogy ennek alapvetően szimbolikus jelentősége van.

- De ez a szimbolikus jelentőség nem a kormányt dicséri, hanem inkább a Simor-féle bankpolitikát.

- Egy szakmai-kollegiális elismerés, és ez persze nagyon fontos, de azért a tudósítások szerint elhangzott ott egy fontos mondat a központi bank elnökének a szájából, nevezetesen, hogy ő is kockázatosnak ítélte meg a most folyó kamatcsökkentési hullámot, ami ugye a jegybank vezetésének ellenére történik, a kormány által kinevezett monetáris tanácstagok többségi döntése alapján, és ennek van némi jelzésértéke a piac felé is.

- Akkor egy kicsit konkrétabban a gazdasági fejleményekre áttérve, ma hozta nyilvánosságra a Statisztikai Hivatal, hogy októberben is visszaesett az ipari termelés, márpedig ez volna a magyar gazdaság húzóágazata. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy egyelőre nem tudunk szabadulni a recesszióból?

- Igen, ez egyértelmű, sőt én azt gondolom, hogy egy olyan recesszióspirálba kerültünk bele az elmúlt két évben, aminek a legvalószínűbb kimenetele az, hogy ez továbbra is így fog maradni. Nem látszik, hogy hol tudna a magyar ipar kitörni ebből. Ehhez nagyon gyors és kedvező változásnak kéne bekövetkezni Nyugat-Európában és elsősorban Németországban. Ez eléggé bizonytalan.

- Úgyhogy ott sem következik be, de ott nem recesszióval, csak legfeljebb nagyon mérsékelt növekedéssel számolnak. Ugye nálunk még rosszabb a helyzet, mint a nyugat-európai nagy és vezető gazdaságoknál, amelyek lelassultak, egyik-másik még vissza is esik, de a magyar gazdaság még rosszabbul szerepel.

- Így van. És nem látszik semmi jel, hogy ebből hogyan tudnánk kiemelkedni, tehát ilyen számok még jönnek a következő hónapokban is.

- Ebben a helyzetben különösen meglepő volt a kormány tegnapi döntése, amellyel elhatározták, hogy január elsejétől tíz százalékkal csökkentik a háztartások rezsiköltségeit, a gáz és az elektromos energia díját. Ezt olyan időszakokban szokták megtenni, amikor nagymértékben esik a világpiacon az olaj, gáz, elektromos energia ára. Bizonyos szempontból ez az utóbbi egy évben azért meg is történt, ha nem is nagyon zuhant, de visszaesett a világpiaci ár. De általában ez egy piaci folyamat szokott lenni, valamilyen módon a magáncégek, amelyek ebben az üzletben érdekeltek, érvényesítik valamelyest ezeket az ármozgásokat akár fölfelé, akár lefelé. Itt viszont az állam lépett közbe, és drasztikusan úgy döntött, hogy lefelé viszi ezeket az árakat. Mi ennek a politikain kívül gazdasági értelme?

- Ha egy kicsit távolabb visszatekintünk az időben, akkor azt látjuk, hogy 1998 óta mindig akkor kerülnek a gáz- és villamosenergia-árak a politika látóterébe, amikor választásra készülnek. A választások évében mindig lassan el szokták mondani, hogy emelkednek, vagy nem emelkednek. Őszintén szólva nekem ez tűnik az egyetlen racionális magyarázatnak, hogy ez a választási kampány vagy egy előrehozott választási kampány része. Ahhoz képest, hogy mondjuk ez belekerül az érintett vállalatoknak hetven-nyolcvanmilliárdba, ez egy ügyesen megfinanszírozott választási kampány.

- De ha a vállalatoknak hetven-nyolcvanmilliárdjába kerül, akkor ezek közül a vállalatok közül több veszteségessé válik, hiszen nemcsak ez sújtja őket, hanem például ez a hirtelenjében bevezetett közművezeték-adó is. A villanyvezetékeket, a gázcsöveket, a telefonkábeleket, mindent megadóztatnak méterre, és tudjuk, hogy ez sok tízmilliárd forint plusz kiadást jelent ezeknek a cégeknek. Így annyi teher zúdul a vállukra egyszerre, hogy ebből nyereségesen kijönni nem lehet. Láttuk éppen a közelmúltban, hogy az állam valamiért megveszi az E.ON földgáz ágazati részlegét, és már ott is az volt a helyzet, hogy az E.ON az elmúlt években több tízmilliárd forint veszteséget szenvedett el az állami árpolitika miatt. Nem lehet, hogy az a tudatos politika zajlik, hogy ellehetetlenítik ezeket a különböző közmű cégeket, amelyek jórészt nyugati vállalatok birtokában vannak, hogy rákényszerítsék őket az eladásra, és aztán az állam olcsón rátehesse ezekre a kezét?

- Könnyen lehet, hogy vannak olyan politikai vagy gazdasági vezetők, akik ezt a gondolatot forgatják a fejükben, ezzel együtt én nem tartom valószínűnek, hogy ez bekövetkezzen, mert a kormánynak egyre kevesebb pénze lesz, és azért az olcsóbb eszközök is nagyon-nagyon drágák. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy – és maradjunk most csak a gáznál és a villanynál – ezen vállalatok arra fognak rákényszerülni, hogy a veszteségeiket, amiket a lakosság ellátásában elszenvednek, ráterheljék más vállalatokra. Tehát nyilván ők is fogyasztanak gázt és villanyt, és ezen valamennyit visszaszednek. Ez összességében természetesen inflációt fog eredményezni, tovább rontja a magyar iparvállalatok versenyképességét, újabb munkanélküliséghez fog vezetni, de ezek mind-mind középtávú folyamatok, és hiteltől függnek.

- És szétterülnek. Tehát a lakosság azt mondhatja, hogy na, milyen jó a mi kormányunk, tíz százalékkal csökkentette ezeket a rezsiköltségeket.

- Meg nem látszik az összefüggés. Én ezt tartom egy valószínű forgatókönyvnek.

- Pedig Orbán Viktor kilátásba helyezte, hogy ő szeretné ezeket a cégeket vagy ezek egy részét állami tulajdonban látni, és akkor az emberben még az is fölvetődik, hogy na jó, és tegyük föl, olcsón hozzájut az állam ezekhez – bár ez az olcsó is sokba kerül, és sok százmilliárdos kiadás, aminek nincs meg a fedezete –, de az is elképzelhető, hogy utána újból privatizálják őket, csak már nem nyugati vevőknek.

- Természetesen ez is elképzelhető, de én nem tartom valószínűnek, hogy ez bekövetkezzen. Szerintem ezek inkább csak ilyen végig nem gondolt és végig nem számolt álmok, a politikai hatás van végiggondolva és végigszámolva.

- A napokban Róna Péter, az ismert közgazdász nyilatkozott nemcsak politikai kérdésekről, hanem gazdaságiakról is Kálmán Olgának az Egyenes beszédben, és ott megemlítette, hogy szerinte az elmúlt években, és nemcsak az Orbán-kormány idején, hanem előtte is rossz volt a gazdaságpolitika, mert szerinte jellemző adat, hogy egy forintnyi gazdasági növekedésre húszforintnyi eladósodás jutott. Ez nekem első hallásra is túlzó adatnak tűnik, nem tudom, hogy az Ön számára mennyire hangzik annak.

- Róna Péter kiváló pénzügyi szakember és nyilván nagyon tudja, hogy mit beszél és milyen alapon. Valószínűleg itt félreérthetően fogalmazott, mert való igaz az, hogy nagyon sokféle adósságadat forog a szakmában. Amiről mostanában szoktunk beszélni, az a bizonyos nyolcvan százalékos eladósodottság, az az ország eladósodottsága, amiben mindenki benne van, a lakosság, a vállalatok stb. Aztán lehet bruttót meg nettót nézni, meg lehet devizában meg forintban, tehát nagyon-nagyon sokféle szám forog itt. A dolog lényege igaz, hogy tudniillik Magyarország nagyon-nagyon el van adósodva és ez nagyon nagy baj. Az, hogy most melyik számot hogy nézzük, az tényleg lehet már szakemberek számára vita. Ha egy dolgot megnézünk – és most direkt kicsit készültem erre a beszélgetésre és pontosan megnéztem –, hogy az állam hogyan adósodott el, tehát az államháztartás, költségvetés, önkormányzatok, nemzeti bank együtt a rendszerváltás óta, akkor azt látjuk az adatokon, hogy a rendszerváltás előtt néhány évvel nagyon nagy volt már a baj. 1987-ben rekordmagasságot ért el ez az eladósodottság, az akkori GDP-hez képest olyan hetvenöt százalék volt.

- Hát a rendszerváltás után még egy ideig fölfelé ment, ugye összeomlott a KGST, satöbbi, a magyar ipar egy része, és fölment kilencven százalék körülire.

- De hangsúlyozom, hogy az államadósságáról beszélek és nem a vállalatokról. Tehát most csak az állam adósságát mondom, az a rendszerváltás során is folyamatosan csökkent, 93–94-ben egy picit emelkedett, de ez kisebb, mint amennyi korábban volt, és utána a Bokros-csomag hatására az állam adóssága jelentősen lecsökkent 2002-ig ebben a hosszú periódusban, majd onnan elkezdett megint növekedni. De azért még most sem állunk olyan rosszul, mint a rendszerváltás előtt álltunk. Tehát ha a mai helyzetet összehasonlítom az 1988-assal, akkor azt lehet mondani, hogy körülbelül álltunk olyan hetvenhárom-hetvennégy százalékon és most meg ötvenkettőn.

- Ez a nettó államadósság?

- Nem, ez még mindig a bruttó, de csak az állam adóssága. Tehát ebben most nincs figyelembe véve, hogy az államnak van devizatartaléka meg ilyesmi, ez a tartozás. Ezért mondom, hogy nagyon nehéz, pláne egy ilyen rádióbeszélgetésben ezeket pontosan értelmezni. A lényegben Róna Péternek igaza van, nagyon el van adósodva az ország és ebből következik egy nagyon nehéz döntés majd egy következő kormányra, nevezetesen, hogy muszáj kinőni ezt az államadósságot és minden eszközt alá kell rendelni a növekedésnek.

- Most már hirtelen megbicsaklottam a gondolatmenetemben, mert azt akartam mondani, hogy akkor látszólag Orbán Viktor gazdaságpolitikája jó, hiszen úgy tűnik, mintha mindent alárendelne az adósságcsökkentésnek. De a mondat második fele úgy hangzott, hogy növekedést kellene generálni, annak pedig mintha minden eszközzel vernék szét az alapjait.

- Pontosan erről van szó. Tehát az a gazdaságpolitika, amelyik szavakban az államadósság csökkentéséről szól, valójában mindenféle más intézkedések okán a gazdaság lassítását eredményezte és azt is kellett, hogy eredményezze. Most gondoljunk arra, ahogy az adócsökkentés történt, gondoljunk a nyugdíjpénzek államosítására, amiből ugye MOL-részvények lettek, meg Rába, meg egyebek. Szóval itt a növekedés motorjai lettek kihúzva a konnektorból.

- És akkor még végül behozom a beszélgetésbe Varga Mihály nyilatkozatát az IMF-ről. Ugye ez örök témánk most már egy éve, hogy ugyan az IMF-fel nem nagyon valószínű már az a megállapodás, de az IMF elsősorban a növekedést szeretné látni és itt többek között ez is okoz gondot a vele folytatott tárgyalásokban, ami közvetve annak az elismerését jelenti, hogy ezek szerint a magyar kormány meg nem tud növekedést produkálni, és az IMF éppen ezt látja bajnak és problémának.

- Ez is igaz, de szegény Varga Mihály nagyon nehéz helyzetben van, mert ő az IMF-fel való tárgyalásokért felelős államtitkár. Tárgyalások viszont nincsenek. Azt meg mégsem mondhatja, hogy visszaadja a tárcáját, mert úgysem lesz az IMF-fel megállapodás, tehát neki időről időre azt kell mondani, hogy ő a fizetését nem csak úgy hiába kapja, hanem azon dolgozik, hogy legyen megállapodás. Valószínű, hogy nem lesz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!