Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 7.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. december 10. hétfő, 03:28; Megbeszéljük

5. oldal / 5

Gazdasági kérdésekről
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - Néhány friss gazdasági fejleménnyel kapcsolatban kérem a véleményét, közöttük is talán elsőként egy gazdaságdiplomáciai kérdésben. Ugyanis a Nemzeti Bank ma rendezett egy konferenciát, és azon nem más, mint maga az Európai Központi Bank elnöke is jelen volt és előadást tartott, ráadásul a Nemzeti Bank függetlenségének fontosságát emelte ki, és külön is megdicsérte Simor András munkáját. Mit jelent ez, ha megpróbáljuk egy kicsit elhelyezni egy ilyen konferencia és az európai bankelnök jelenlétének a súlyát, jelentőségét?

Mihályi Péter: - Ez nyilván egyfajta kiállás, egyfajta gesztus, másrészt egyfajta búcsúzkodás is, hiszen a bank mostani vezetésének tavasszal lejár a mandátuma, és lehetséges, hogy nem lesz már más alkalom arra, hogy a központi bank elnöke tiszteletét tegye. Tehát én azt gondolom, hogy ennek alapvetően szimbolikus jelentősége van.

- De ez a szimbolikus jelentőség nem a kormányt dicséri, hanem inkább a Simor-féle bankpolitikát.

- Egy szakmai-kollegiális elismerés, és ez persze nagyon fontos, de azért a tudósítások szerint elhangzott ott egy fontos mondat a központi bank elnökének a szájából, nevezetesen, hogy ő is kockázatosnak ítélte meg a most folyó kamatcsökkentési hullámot, ami ugye a jegybank vezetésének ellenére történik, a kormány által kinevezett monetáris tanácstagok többségi döntése alapján, és ennek van némi jelzésértéke a piac felé is.

- Akkor egy kicsit konkrétabban a gazdasági fejleményekre áttérve, ma hozta nyilvánosságra a Statisztikai Hivatal, hogy októberben is visszaesett az ipari termelés, márpedig ez volna a magyar gazdaság húzóágazata. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy egyelőre nem tudunk szabadulni a recesszióból?

- Igen, ez egyértelmű, sőt én azt gondolom, hogy egy olyan recesszióspirálba kerültünk bele az elmúlt két évben, aminek a legvalószínűbb kimenetele az, hogy ez továbbra is így fog maradni. Nem látszik, hogy hol tudna a magyar ipar kitörni ebből. Ehhez nagyon gyors és kedvező változásnak kéne bekövetkezni Nyugat-Európában és elsősorban Németországban. Ez eléggé bizonytalan.

- Úgyhogy ott sem következik be, de ott nem recesszióval, csak legfeljebb nagyon mérsékelt növekedéssel számolnak. Ugye nálunk még rosszabb a helyzet, mint a nyugat-európai nagy és vezető gazdaságoknál, amelyek lelassultak, egyik-másik még vissza is esik, de a magyar gazdaság még rosszabbul szerepel.

- Így van. És nem látszik semmi jel, hogy ebből hogyan tudnánk kiemelkedni, tehát ilyen számok még jönnek a következő hónapokban is.

- Ebben a helyzetben különösen meglepő volt a kormány tegnapi döntése, amellyel elhatározták, hogy január elsejétől tíz százalékkal csökkentik a háztartások rezsiköltségeit, a gáz és az elektromos energia díját. Ezt olyan időszakokban szokták megtenni, amikor nagymértékben esik a világpiacon az olaj, gáz, elektromos energia ára. Bizonyos szempontból ez az utóbbi egy évben azért meg is történt, ha nem is nagyon zuhant, de visszaesett a világpiaci ár. De általában ez egy piaci folyamat szokott lenni, valamilyen módon a magáncégek, amelyek ebben az üzletben érdekeltek, érvényesítik valamelyest ezeket az ármozgásokat akár fölfelé, akár lefelé. Itt viszont az állam lépett közbe, és drasztikusan úgy döntött, hogy lefelé viszi ezeket az árakat. Mi ennek a politikain kívül gazdasági értelme?

- Ha egy kicsit távolabb visszatekintünk az időben, akkor azt látjuk, hogy 1998 óta mindig akkor kerülnek a gáz- és villamosenergia-árak a politika látóterébe, amikor választásra készülnek. A választások évében mindig lassan el szokták mondani, hogy emelkednek, vagy nem emelkednek. Őszintén szólva nekem ez tűnik az egyetlen racionális magyarázatnak, hogy ez a választási kampány vagy egy előrehozott választási kampány része. Ahhoz képest, hogy mondjuk ez belekerül az érintett vállalatoknak hetven-nyolcvanmilliárdba, ez egy ügyesen megfinanszírozott választási kampány.

- De ha a vállalatoknak hetven-nyolcvanmilliárdjába kerül, akkor ezek közül a vállalatok közül több veszteségessé válik, hiszen nemcsak ez sújtja őket, hanem például ez a hirtelenjében bevezetett közművezeték-adó is. A villanyvezetékeket, a gázcsöveket, a telefonkábeleket, mindent megadóztatnak méterre, és tudjuk, hogy ez sok tízmilliárd forint plusz kiadást jelent ezeknek a cégeknek. Így annyi teher zúdul a vállukra egyszerre, hogy ebből nyereségesen kijönni nem lehet. Láttuk éppen a közelmúltban, hogy az állam valamiért megveszi az E.ON földgáz ágazati részlegét, és már ott is az volt a helyzet, hogy az E.ON az elmúlt években több tízmilliárd forint veszteséget szenvedett el az állami árpolitika miatt. Nem lehet, hogy az a tudatos politika zajlik, hogy ellehetetlenítik ezeket a különböző közmű cégeket, amelyek jórészt nyugati vállalatok birtokában vannak, hogy rákényszerítsék őket az eladásra, és aztán az állam olcsón rátehesse ezekre a kezét?

- Könnyen lehet, hogy vannak olyan politikai vagy gazdasági vezetők, akik ezt a gondolatot forgatják a fejükben, ezzel együtt én nem tartom valószínűnek, hogy ez bekövetkezzen, mert a kormánynak egyre kevesebb pénze lesz, és azért az olcsóbb eszközök is nagyon-nagyon drágák. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy – és maradjunk most csak a gáznál és a villanynál – ezen vállalatok arra fognak rákényszerülni, hogy a veszteségeiket, amiket a lakosság ellátásában elszenvednek, ráterheljék más vállalatokra. Tehát nyilván ők is fogyasztanak gázt és villanyt, és ezen valamennyit visszaszednek. Ez összességében természetesen inflációt fog eredményezni, tovább rontja a magyar iparvállalatok versenyképességét, újabb munkanélküliséghez fog vezetni, de ezek mind-mind középtávú folyamatok, és hiteltől függnek.

- És szétterülnek. Tehát a lakosság azt mondhatja, hogy na, milyen jó a mi kormányunk, tíz százalékkal csökkentette ezeket a rezsiköltségeket.

- Meg nem látszik az összefüggés. Én ezt tartom egy valószínű forgatókönyvnek.

- Pedig Orbán Viktor kilátásba helyezte, hogy ő szeretné ezeket a cégeket vagy ezek egy részét állami tulajdonban látni, és akkor az emberben még az is fölvetődik, hogy na jó, és tegyük föl, olcsón hozzájut az állam ezekhez – bár ez az olcsó is sokba kerül, és sok százmilliárdos kiadás, aminek nincs meg a fedezete –, de az is elképzelhető, hogy utána újból privatizálják őket, csak már nem nyugati vevőknek.

- Természetesen ez is elképzelhető, de én nem tartom valószínűnek, hogy ez bekövetkezzen. Szerintem ezek inkább csak ilyen végig nem gondolt és végig nem számolt álmok, a politikai hatás van végiggondolva és végigszámolva.

- A napokban Róna Péter, az ismert közgazdász nyilatkozott nemcsak politikai kérdésekről, hanem gazdaságiakról is Kálmán Olgának az Egyenes beszédben, és ott megemlítette, hogy szerinte az elmúlt években, és nemcsak az Orbán-kormány idején, hanem előtte is rossz volt a gazdaságpolitika, mert szerinte jellemző adat, hogy egy forintnyi gazdasági növekedésre húszforintnyi eladósodás jutott. Ez nekem első hallásra is túlzó adatnak tűnik, nem tudom, hogy az Ön számára mennyire hangzik annak.

- Róna Péter kiváló pénzügyi szakember és nyilván nagyon tudja, hogy mit beszél és milyen alapon. Valószínűleg itt félreérthetően fogalmazott, mert való igaz az, hogy nagyon sokféle adósságadat forog a szakmában. Amiről mostanában szoktunk beszélni, az a bizonyos nyolcvan százalékos eladósodottság, az az ország eladósodottsága, amiben mindenki benne van, a lakosság, a vállalatok stb. Aztán lehet bruttót meg nettót nézni, meg lehet devizában meg forintban, tehát nagyon-nagyon sokféle szám forog itt. A dolog lényege igaz, hogy tudniillik Magyarország nagyon-nagyon el van adósodva és ez nagyon nagy baj. Az, hogy most melyik számot hogy nézzük, az tényleg lehet már szakemberek számára vita. Ha egy dolgot megnézünk – és most direkt kicsit készültem erre a beszélgetésre és pontosan megnéztem –, hogy az állam hogyan adósodott el, tehát az államháztartás, költségvetés, önkormányzatok, nemzeti bank együtt a rendszerváltás óta, akkor azt látjuk az adatokon, hogy a rendszerváltás előtt néhány évvel nagyon nagy volt már a baj. 1987-ben rekordmagasságot ért el ez az eladósodottság, az akkori GDP-hez képest olyan hetvenöt százalék volt.

- Hát a rendszerváltás után még egy ideig fölfelé ment, ugye összeomlott a KGST, satöbbi, a magyar ipar egy része, és fölment kilencven százalék körülire.

- De hangsúlyozom, hogy az államadósságáról beszélek és nem a vállalatokról. Tehát most csak az állam adósságát mondom, az a rendszerváltás során is folyamatosan csökkent, 93–94-ben egy picit emelkedett, de ez kisebb, mint amennyi korábban volt, és utána a Bokros-csomag hatására az állam adóssága jelentősen lecsökkent 2002-ig ebben a hosszú periódusban, majd onnan elkezdett megint növekedni. De azért még most sem állunk olyan rosszul, mint a rendszerváltás előtt álltunk. Tehát ha a mai helyzetet összehasonlítom az 1988-assal, akkor azt lehet mondani, hogy körülbelül álltunk olyan hetvenhárom-hetvennégy százalékon és most meg ötvenkettőn.

- Ez a nettó államadósság?

- Nem, ez még mindig a bruttó, de csak az állam adóssága. Tehát ebben most nincs figyelembe véve, hogy az államnak van devizatartaléka meg ilyesmi, ez a tartozás. Ezért mondom, hogy nagyon nehéz, pláne egy ilyen rádióbeszélgetésben ezeket pontosan értelmezni. A lényegben Róna Péternek igaza van, nagyon el van adósodva az ország és ebből következik egy nagyon nehéz döntés majd egy következő kormányra, nevezetesen, hogy muszáj kinőni ezt az államadósságot és minden eszközt alá kell rendelni a növekedésnek.

- Most már hirtelen megbicsaklottam a gondolatmenetemben, mert azt akartam mondani, hogy akkor látszólag Orbán Viktor gazdaságpolitikája jó, hiszen úgy tűnik, mintha mindent alárendelne az adósságcsökkentésnek. De a mondat második fele úgy hangzott, hogy növekedést kellene generálni, annak pedig mintha minden eszközzel vernék szét az alapjait.

- Pontosan erről van szó. Tehát az a gazdaságpolitika, amelyik szavakban az államadósság csökkentéséről szól, valójában mindenféle más intézkedések okán a gazdaság lassítását eredményezte és azt is kellett, hogy eredményezze. Most gondoljunk arra, ahogy az adócsökkentés történt, gondoljunk a nyugdíjpénzek államosítására, amiből ugye MOL-részvények lettek, meg Rába, meg egyebek. Szóval itt a növekedés motorjai lettek kihúzva a konnektorból.

- És akkor még végül behozom a beszélgetésbe Varga Mihály nyilatkozatát az IMF-ről. Ugye ez örök témánk most már egy éve, hogy ugyan az IMF-fel nem nagyon valószínű már az a megállapodás, de az IMF elsősorban a növekedést szeretné látni és itt többek között ez is okoz gondot a vele folytatott tárgyalásokban, ami közvetve annak az elismerését jelenti, hogy ezek szerint a magyar kormány meg nem tud növekedést produkálni, és az IMF éppen ezt látja bajnak és problémának.

- Ez is igaz, de szegény Varga Mihály nagyon nehéz helyzetben van, mert ő az IMF-fel való tárgyalásokért felelős államtitkár. Tárgyalások viszont nincsenek. Azt meg mégsem mondhatja, hogy visszaadja a tárcáját, mert úgysem lesz az IMF-fel megállapodás, tehát neki időről időre azt kell mondani, hogy ő a fizetését nem csak úgy hiába kapja, hanem azon dolgozik, hogy legyen megállapodás. Valószínű, hogy nem lesz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!