rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 7.

A felsőoktatás leépítése ellen nem jó a népszavazás
Semjén András, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa

Bolgár György: - Ön többek között oktatásfinanszírozással is foglalkozik, úgyhogy arról szeretném kérdezni, amit a kormány a napokban elhatározott, hogy tudniillik drasztikusan csökkenti az ingyenes felsőoktatási helyek számát, illetve az arra adott hallgatói válaszról – legalábbis egyelőre ez látszik válasznak–, hogy népszavazást kezdeményeznek a tandíjmentes felsőoktatás érdekében.

Semjén András: - A probléma meglehetősen összetett. Önmagában az egy sajnálatos kérdés, hogy egy ilyen finanszírozás-politikai eszköz, mint a tandíj ilyen nagypolitikai céllá vált. Igazából az oktatásirányításnak oktatáspolitikai célokat kellene kitűzni és azok megvalósításán munkálkodni. Az egy oktatáspolitikai cél lehet a felsőoktatás-politika kapcsán, hogy széles és egy egyenlő hozzáférés legyen a felsőoktatáshoz. Ezt lehet biztosítani tandíj mellett is, lehet biztosítani tandíj nélkül is. Általában azért az utóbbi időszakban a világ felsőoktatásában a tandíj irányába történik elmozdulás, ami nem véletlen.

- A költségvetések mindenhol egyre nehezebb helyzetben vannak és a felsőoktatás meg egyre drágább.

- Igen, és rengeteg más ágazatnak igazából jogosabb igényei vannak a költségvetési támogatásra, mint a felsőoktatásnak, hiszen a felsőoktatás által közvetített hasznok fő haszonélvezője mégis a hallgató, aki odajár. Az ilyen társadalmi hozamok eltörpülnek az egyéni hozamokhoz képest. Igazából megoldhatóak lennének akár diákhitellel, akár valamilyen utólagosan visszafizetendő hallgatótámogatási, illetve olyan hitelrendszerrel, mint amilyen Angliában vagy Ausztráliában is működik. A hallgatók a tanulmányaik alatt nem fizetnek semmit, tehát a hallgatói fizetőképesség, a család fizetőképessége nem korlátozza azt, hogy ki az, aki felsőoktatásba mehessen, ugyanakkor ezek általában jövedelemfüggő visszafizetésű rendszerekben vannak megoldva, mind az angol, mind az ausztrál modell, tehát igazából csak akkor kell elkezdeni visszafizetni a tandíjat, ha a jövedelem mondjuk elérte Ausztráliában az átlagjövedelmet vagy Anglia esetében meghaladja a huszonegyezer fontot.

- Tehát, ha van miből.

- Ha van, persze.

- Olyan rendszer van-e, amit Orbán Viktor képzel el és többször is mondott, hogy mindenki fizessen és mindenki fizesse ki a képzésének költségeit?

- Sajnos az a módszer, ahogy most pillanatnyilag át próbálják alakítani a felsőoktatás finanszírozását, minden sebből vérzik, mert a probléma ezzel az Orbán-vízióval, hogy ez valami önfenntartó felsőoktatás. Ha ezt ő esetleg nem tudná, akkor mondanám – bár nem valószínű, hogy hallgatja ezt a rádiót –, hogy önfenntartó felsőoktatás a világon sehol nincsen. Rendkívül eltérő mértékben osztozik a költségeken a társadalom, illetve a hallgató és a hallgató családja. Az egyik véglet az észak-európai országok, Svédország, Norvégia, Izland, ahol szinte minden költséget az állam vállal. A másik véglet esetében a költségek több mint ötven százalékát fizeti a hallgató és a hallgató családja, mondjuk Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea ilyen ország. Nincs összefüggés aközött, hogy a hozzáférés szélessége – tehát az, hogy mondjuk egy korosztály hány százaléka jut be a felsőoktatásba – és ingyenesség van-e vagy nincs, mert ezekben az országokban, például Ausztráliában, ahol meglehetősen magas halasztott tandíjak vannak, a világon a legmagasabb a hozzáférés. Tehát a huszonnégytől harmincöt éves korcsoport legnagyobb része, rengetegen járnak a felsőoktatásba.

- Csak aztán, ha megfelelő állásuk és fizetésük van, vissza tudják fizetni.

- Akkor igen.

- Ezért kérdezem, hogy a hallgatói önkormányzatok első felindulásból elkövetett válasza, hogy népszavazást kezdeményeznek a tandíjmentes felsőoktatás bevezetésére, jó válasz-e vagy félrevisz?

- Ez egy helytelenül feltett kérdésre adott helytelen reakció, gondolom én, mert ha a kormányzati javaslatot értelmezem kérdésnek – bár nem kérdés, hanem válasz egy igazából meg nem kérdezett kérdésre –, akkor erre a diákok reagáltak. De ez egy nagyon rossz válasz szerintem, mert nem egy ilyen eszközről kellene népszavazást tartani és újabb akadályokat gördíteni egy normális, átgondolt, különböző megegyezéseken keresztül kialakított, elfogadható, igazságos felsőoktatás-finanszírozási rendszer útjába, hanem el kellene kezdeni ezt a tárgyalási folyamatot.

- Magyarán indulatból, egy népszavazásból nem lehet felsőoktatást szervezni.

- Nem. Igazából a felsőoktatás finanszírozása – mint ahogy minden más ilyen közszolgáltatás finanszírozása is – nagyon bonyolult kérdés. Egy ilyen népszavazással egyszerűen eldönthető, igen-nemmel megválaszolható kérdéseket lehet feltenni, itt nem lehet olyan kérdést feltenni, ami ne lenne ahhoz túl bonyolult, hogy jó választ lehessen rá adni. Ezt nem népszavazáson kellene eldönteni.

- Magyarán, ha Ön most diák volna, a diákönkormányzatnak valamilyen vezetője, akkor mit javasolna, hogy mit csináljunk?

- Azt gondolom, hogy a sztrájk és az egyetemfoglalás megfelelőbb lépés, mint a népszavazási kezdeményezés. Ha ezek ellen a jelenlegi drasztikusan lecsökkentett létszámok ellen tiltakoznak, akkor abban teljesen igazuk van, mert ennek semmi értelme nincsen, ez valami iszonyatosan rövid távú költségvetési gondolkodás lehet, de hosszabb távon az intézmények nem fogják tudni feltölteni a létszámaikat, el kell bocsátani majd oktatókat és végkielégítéseket kell fizetni, emiatt pedig egy csomó intézet össze fog dőlni és be fognak zárni.

- Ez egy öngerjesztő romlási folyamat lesz.

- Egyszerűen rontja a felsőoktatás színvonalát, minőségét, ráadásul Magyarországon jelenleg sem az a helyzet, hogy a népesség túl nagy aránya végezne felsőoktatásban. Bár az utóbbi években egy rendkívül rossz ízű médiakampány folyt a felsőoktatási túlképzés ellen, de erről valójában egyáltalában nincsen szó.

- Magyarán, akkor ha megoldás nincs is, de legalább a megoldás felé vezető úton a diákoknak is, meg az egyetemi vezetőknek is sürgősen tárgyalásokat kellene követelniük a kormányzattól?

- Azt kellene igazából kérni és követelni, hogy egy átgondolt, normálisan előkészített finanszírozási reform legyen, ezt pedig azonnal vonják vissza. Ahol felsőoktatás-finanszírozási reformot csinálnak, például Angliában, ott az úgy történik, hogy először felkérnek egy bizottságot – amit mondjuk egy lord vezet lehetőleg –, hogy vizsgálja meg a helyzetet. Erre van mondjuk egy év, aztán ezt előterjeszti a kormánynak, utána már a következő kormány fog feltehetően dönteni arról, hogy akkor most milyen válaszlépések történnek, eközben eltelik kettő-három év, utána megszületik egy törvény, ennek a törvénynek az előkészítéséhez születik egy fehérkönyv, amire legalább fél évig lehet reagálni az érintett szakmai szervezeteknek és a lakosságnak. Majd amikor mindez megtörtént és mindezek a dolgok becsatornázódtak és politikailag is úgy látszik, hogy a dolog átvihető, akkor szavaznak. Ehhez képest itt a felsőoktatási törvénynek az a módosítása, ami az elmúlt év elején történt, három év alatt ment át.

- Akkor szerintem először keressünk egy lordot, aztán zöld gyepet, négyszáz évig öntözzünk, aztán talán van remény.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái