Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 30.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. december 02. vasárnap, 05:53
- Megbeszéljük
Bolgár úr a „a Jobbik malmára hajtja a vizet”
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, Debrecen polgármestere
Bolgár György: – Először arról szeretném kérdezni, hogy mi az Ön véleménye erről a jobbikos botrányról, a zsidó képviselők és kormánytagok összeírásáról? Aztán ez úgy lett módosítva, hogy a kettős állampolgárságúak összeírásáról.
Kósa Lajos: – Szerintem felháborító! Hát ezek nem tudják, mit beszélnek. Éppen ebben az ügyben sietek most haza, mert hogy hat órakor a város, a református egyház, a katolikus egyház és a zsidó hitközség a nagytemplom elé hívta a debrecenieket, hogy gyújtsunk egy gyertyát, és püspök úr fog mondani pár szót azzal kapcsolatban, hogy ez a gondolkodás, ez a politika minden szempontból elfogadhatatlan és tiltakozunk ellene. Én magam is ott leszek.
– Igen, ezt hallom, és örülök is neki, mert úgy gondolom, hogy ez fontos és ott kell lennie mindenkinek, aki számít ilyen esetekben. Csak furcsa volt nekem, hogy ma reggel a miniszterelnök a szokásos hosszú reggeli rádióinterjújában egyetlen szóval sem beszélt erről, pedig akkor már tudni lehetett azt is, hogy vasárnap például a Parlament előtt egy demonstráción Rogán Antal is beszélni fog, együtt Mesterházy Attilával és Bajnai Gordonnal, ami meg aztán végképp szokatlan Magyarországon.
– Nézze, mindenki a Fidesz és a kormány részéről ez ellen tiltakozott. Az, hogy egy interjúban a rádióinterjút készítő miért nem kérdezi erről az interjúalanyt, erről mindenképp a riportert kell megkérdezni, és nem az interjúalanyt! Egyébként pedig énszerintem itt kár a kákán a csomót keresni, mert ha a kákán is a csomót keressük egy ilyen perdöntő ügyben, akkor az pont nem azt sugallja, hogy közös fellépés kell, mert vannak határok, amit soha nem lépünk át, hanem megint belevesszük azt a pitiánerséget, ami pont ilyenkor tilos szerintem.
– De a miniszterelnök megszólalása éppen hogy nem pitiáner. Az adna meg...
– Nem pitiáner...
– ...az adna igazán nagy hangsúlyt annak, hogy ez most valóban egy súlyos határátlépés volt és tűrhetetlen minden józan ember számára Magyarországon.
– De mondom, Bolgár úr, ha ezt csináljuk, és a kákán is a csomót keressük, és ha a miniszterelnök megszólal, akkor megkérdezik majd az agrárminisztert egy legközelebbi interjúban, vagy felteszi nekem a kérdést, hogy igen, de a Fazekas Sándor miért nem. Ha ő is megszólalt, igen, de akkor Martonyi miért nem. Ha ő is, akkor igen… és ennek nem lesz vége. De ha Ön tényleg így áll ehhez a kérdéshez, akkor, amikor napnál világosabb, hogy mindenki, aki számít, minden politikai erő testületileg, személyében is elítéli ezt… én is adtam ma számos interjút, egyikben sem tértem ki erre a kérdésre, nem volt téma, nem kérdezték. De ettől függetlenül tiltakozom, elhatárolódom. De ha ezt csinálja Ön, akkor ne haragudjon, de pont a Jobbik malmára hajtja a vizet, én ehhez nem lennék partner.
– Én szeretném nem a Jobbik malmára hajtani a vizet és ezért...
– Nem azt mondom...
– ...gondolom úgy, hogy szükség volna...
– ...nyilván öntudatlanul...
– ...szükség volna a miniszterelnök hangjára és megszólalására is.
– Nézze, a miniszterelnök úr számtalanszor teljesen világossá tette, hogy nekünk nem politikai barátunk, hanem politikai ellenfelünk a Jobbik. Nem értünk vele egyet, a Jobbik bennünket ekéz a legjobban, a miniszterelnökkel egyetemben mindennaposak a parlamenti viták. Ha figyeli a parlament magyar közéletét, akkor pontosan tudja, hogy semmi módon nem értünk ezzel a politikával egyet. Kövér Lászlótól Áder Jánoson át tényleg … és meglehetősen szokatlan, de politikai akcióban is részt veszünk, mert szeretnénk jelezni, hogy itt egy olyan határhoz érkeztünk, amit tilos átlépni a demokráciában, ezért lesz a vasárnapi meglehetősen szokatlan összetételű gyűlés, és akkor most Ön azon akad meg, hogy a miniszterelnök egy konkrét interjúban pont erről a kérdésről nem beszélt, mert erről nem kérdezték. De a helyzet a következő: tényleg akkor itt nagyon nagy baj a felfogásban, mert mondom, lehet, hogy Ön nem akarja, de ezzel pont azoknak a malmára hajtja a vizet, akik azt mondják, hogy ez az egész balhé csak pártpolitikai keretekben értelmezhető, és egyébként úgyis kibújik a szög a zsákból, mert nem ez a probléma, hanem van itt egy baloldali-jobboldali ellenállás, és ezt az egész rasszista ügyet tulajdonképpen politikai bunkónak használják és nem érdemben arról van szó, hogy van egy határ, amit nem lépünk át. Szerintem ez óriási baj, ha ön ezt komolyan gondolja. Óriási baj...
– Én mindent komolyan gondolok...
– ...mert megakadályozza azt...
– ...amit kérdezek!
– ...hogy jóérzésű emberek, pártpolitikai meggyőződéstől függetlenül, egy olyan ügy mellé álljanak, ahol fontos minden demokratikus erő összefogása. A kákán is csomót keresés ezt akadályozza. Ha ezt Ön nem érti, azon nem lehet segíteni, de akkor tényleg nagyon nagy a baj, mert amit mindig mondtunk, ha az antiszemitizmust, ha a rasszistázást, ha a ... nácizást politikai fegyverként használják, akkor megakadályozzák azt, hogy akkor, amikor tényleg itt van a kertek alatt a baj, akkor közösen össze lehessen fogni jó érzéssel azon emberekkel, akikkel szinte egy csomó kérdésben nem értünk egyet, de közösen azt gondoljuk, hogy eddig és nem tovább.
– A Fidesz például szervez demonstrálókat vasárnapra?
– Ott lesznek Fidesz-politikusok, de szándékosan nem pártalapon csináljuk a dolgot, mert az a mi meggyőződésünk, hogy ha komolyan vesszük azt, hogy itt az embereknek egy bizonyos ügyben a rasszizmus elítélésében, a listázásban az ellen össze kell fogni, akkor nem pártpolitikai alapon szervezünk, mert a pártpolitikai alapon való szervezés elválaszt és nem összehoz bennünket. Érti? Ezért helyes az, ha demokratikus meggyőződésünk okán beszélünk egy olyan közös ülésen, ahol egyébként a rasszizmus ellen emeljük fel a hangunkat, és ezen az okon beszél Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Rogán Antal, és nem mint MSZP-elnök, Fidesz-frakció, Összefogás-2014, mert ha ebben a metszetben szerveződik, akkor az elválasztja az ottani embereket, mert azt fogják gondolni, amit egyébként nagyon sokan pártpolitikai erők, megint revolverezik majd a jobboldalt, a baloldalt, bejön egy csomó olyan kombináció, amivel nem szabad foglalkozni ilyenkor, mert megakadályozza azt, hogy igazán alapkérdésekben együtt gondolkozzunk.
– A kormány a kijelentés másnapján kiadott egy közleményt, igaz, ez szinte szóról szóra megegyezett korábbi incidensek nyomán kiadott közleményekkel, de azért benne van egy olyan kijelentés, hogy a kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen és mindent megtesz, hogy ezeket a gyűlölködő kijelentéseket, hangokat visszaszorítsa. De mi az, amit megtesz, és mi az a legszigorúbb fellépés? Van ennek konkrét tartalma? Tervez valamit a kormányzat, hogy ezt a határt ne léphessék át?
– Hát ebben a konkrét kérdésben pontosan az a helyzet, hogy a parlamentről szóló törvényt szeretnénk módosítani, hogy a mindenkori házelnöknek legyen eszköze a parlamenti mentelmi jog mögé bújó képviselők esetében is arra, hogy ennek valahogy gátat vessen. Egyébként pedig az több mint figyelemre méltó, hogy ha visszagondol a polgári és a szocialista kormányok idején történtekre, valahogy a jobboldali kormány mindig megtalálta azokat az eszközöket, amivel megakadályozta azt, hogy ne a fasiszták meneteljenek a főváros utcáin.
– Hát szerintem nem találta meg...
– Valahogy a baloldali...
– ... mert menetelnek!
– Na, Bolgár úr, biztos észrevette, hogy a budai kitörés emléknapjára szervezett utcai menetelés eddig csak baloldali kormányok alatt volt, jobboldaliak alatt nem.
– De azt is észrevettem, hogy...
– Biztos ilyenkor...
– ...a Hősök terén nyugodtan...
– Bácsfi Diána meg nem is tudom, Potyka bácsi vagy ki a bánat, ilyen tényleg nehezen minősíthető, ilyen radikális jobboldali, nagyon zavaros eszméket terjesztők hogy, hogy nem, mindig a baloldali pártok alatt kaptak erőre, a jobboldali kormányok esetén nem! Egyébként nyilván minden egyes konkrét esetben a konkrét helyzetet kell megnézni, hogy akkor mit lehet tenni.
– Hát most viszont úgy látszik, a parlamentben nyithatják ki a szájukat olyanok, akik korábban nem mertek ilyeneket mondani a parlamentben, de mondhatják parlamenten kívül is, hogy a cigányokat...
– Nem voltak, nem voltak...
– ...például táborba kell zárni.
– ...nem voltak parlamenti tagok, biztos észrevette, hogy a Jobbik a parlamentben azért nem tudta kinyitni a száját 2010...
– Én úgy emlékszem, a MIÉP például...
– ...mert...
– ...tagja volt a parlamentnek és most is a...
– De most itt a Jobbikról van szó egész konkrétan. Az, aki ezt a felháborító mondatot mondta, ő egy jobbikos parlamenti képviselő.
– Igen, ez kétségtelenül így van. No, de áttérve egy-két más témára, még ha megengedi...
– De még valamit akartam.
– Tessék!
– Nem értettem ezt a Hősök terét.
– Hát a Hősök terén ugye a Magyar Gárda nyugodtan felvonulhatott, új tagokat avathatott. Hogy ez mennyiben minősíthető felvonulásnak az ország egyik leghíresebb, legnevezetesebb terén… ott álltak katonai alakzatban, a rendőrség nem csinált semmit, és másutt is az országban történtek hasonló gyülekezések, felvonulások, egyenruhástul vagy egyenruhára nagyon hasonlító szerelésben.
– Nézze, két dolgot azért akkor rögzítsünk. Az egyik, hogy amikor a Fidesz azt kezdeményezte, hogy pontosan ezek miatt a problémák miatt a gyülekezési szabadsággal élésnél valamilyen kereteket teremtsünk, mert ellenkező esetben nem tudunk ezzel mit kezdeni, akkor mindenki a leghangosabban itt elkezdett visítani, jajveszékelni, hogy vége a demokráciának és olyanokat vizionáltak, ami egyszerűen nem volt igaz. Mi azt mondtuk, hogy az ilyen jelenségek elleni fellépésnél újra kéne gondolni azt, hogy a gyülekezés ügyben mit engedünk meg és mit nem. Na most a helyzet az, hogy ebben az ügyben a kutya nem támogatott bennünket innentől kezdve, mert mindenki azt vélte, hogy a Fidesz a demokráciát akarja korlátozni, holott egyébként ez egyáltalán nem igaz. Egy másik ügyre hadd hívjam fel a figyelmét. Magyarországon furcsa módon ugye bennünket a náci, a neonáci eszmék ügyében a legkevesebben mindig az Egyesült Államok szokott megszólítani, hogy azonnal intézkedjünk és csináljunk valamit. Na most hol van az az internetes fórum és annak a szervere, ami a legvadabb neonáci eszményeket terjeszti Magyarországon? Az Egyesült Államokban. Mit csinált az Egyesült Államok arra a kérésre, amikor a magyar kormány azt kérte, hogy tegye lehetővé, hogy ezek az uszító eszmék ne jelenhessenek meg az interneten egy amerikai szerverről? Tudja mit csináltak, még csak nem is válaszoltak.
– Mert az amerikai törvények ezt nem teszik lehetővé.
– Akkor hogy van ez?
– Ilyen egyszerű ez.
– Jó, jó. Na most ez a probléma ezzel, amit Ön mondott, a Hősök terei üggyel is együtt...
– Na de nálunk nagyon könnyű a törvényeket megváltoztatni, itt nálunk az alkotmányt is nagyon könnyű, az Egyesült Államokban nagyon nehéz, úgyhogy az amerikaiak nyilván arra gondolnak, Önöknek megvan a lehetőségük arra a parlamentben, hogy a törvényeket e szerint változtassák meg.
– Hát nézze, amikor például az internetszabályozás kérdését felvetettük, amit egyébként most már számosan felvetnek, akkor a médiatörvény kapcsán a leghevesebb ellenállásba ütköztünk, biztos észrevette.
– Igen.
–Tehát eddig egyébként nem azt mondtuk, hogy korlátozni akarnánk a, az internetet, csak arra hívtuk fel a figyelmet és egyébként a Breivik-ügy abszolút megmutatta ennek a veszélyeit, hogy nem jó az, hogy a világhálón teljesen szabadon mindenfajta ordas eszmét lehet terjeszteni, meg arról lehet hosszas tanulmányokat írni, hogyan kell kiirtani faji alapon különböző embereket, meg hogy lehet gyűlöletet kelteni, mert ez nem jó. De mégis mi voltunk a demokrácia legmegveszekedettebb ellenségei, amikor ezeket a problémákat egyáltalán fel mertük vetni, hogy egyébként lehet-e valamilyen módon ezt a kérdést szabályozni.
– A probléma valóban súlyos és érdemes is fölvetni hazai meg nemzetközi fórumokon is, úgyhogy biztatom Önöket erre, de valószínűleg azért nem bíztak Önökben...
– Hát a nagy megértést pont a baloldaltól, Önöktől nem fogadták be!
– Igen. Ugyanis mindenki gyanút fogott baloldalon is, de a világon is az Egyesült Államokig bezárólag, hogy egy olyan kormány mondja ezt és olyan médiatörvény megalkotója mondja ezt, amelyik egy teljesen egypárti médiatanácsot, médiafelügyeleti szervet hoz létre, ráadásul olyan hatáskörökkel, amelyeket még a magyar Alkotmánybíróság is túlzottnak tart!
– Ahogy egyébként épp ilyen egypárti médiairányítás volt a Gyurcsány-kormány idején is.
– Milyen volt a Gyurcsány-kormány idején? Én úgy emlékszem, ott volt Szalai Annamária is, Tirts Tamás is...
– Igen. Ilyen díszembernek, mert egyébként a...
– Díszembernek? Nem volt...
– Igen, mert hogy egyszerűen nem – hogy is mondjam – konszenzusos alapon születtek a döntések, hanem nemes egyszerűséggel a kormánytöbbség által delegált emberek akarata szerint.
– Vagy igen, vagy nem. Amikor véletlenül éppen többségben voltak, akkor sikerült, de amikor nem voltak többségben, akkor meg nem sikerült, és általában egyezkedniük kellett, ez volt a médiatörvény lényege korábban. Most meg senkivel nem kell egyeztetni, ez a médiatörvény lényege ma.
– Hát nem így van. Hát ha nem a parlamenttel kell egyezkedni, mert ugye mi nem a kormányszintre emeltük ezt, hanem vagy a parlamenti térre…
– De hát a parlamentben meg szintén nem egyezkednek senkivel, mert kétharmaduk van, és úgy gondolják, hogy az mindenre magyarázat, és elegendő és elég legitimitás is, úgyhogy nem kell mással...
– Hát ez nem így van.
– ...egyeztetni.
– Ez nem így van, Bolgár úr! Hát egy sor kérdésben például, ami a parlamenti előterjesztés volt, beépítettük az általunk is megszavazott javaslatokba az ellenzéki felvetéseket.
– Itt volt ez a legnagyobb vihart kiváltó ügy a választási eljárási törvény megváltoztatása, ami...
– Abba is beleépítettük...
– ...amibe, ami...
– ...ahol a kopogtatócédulák elvetése az ellenzéktől jött, és mi azt mondtuk, hogy tartsuk meg a kopogtatócédulák rendszerét, de miután az ellenzék azt mondta, hogy ez túlságosan nagy teret ró a kisebb szervezetek jelöltállítása kapcsán a jelölő szervezetekre, ezért végül is egy sokkal egyszerűbb, lényegében ötszáz fős aláírásgyűjtést vettünk küszöbnek.
– Ehhez én csak gratulálni tudok, ez egy...
– Nem kell gratulálni...
– ...ez egy jó irányú változás. De most fogadja el tőlem őszintén, ez egy jó irányú változás. Viszont alapvetően súlyos korlátozást építettek be ezzel a regisztrációval, és ezt Európa...
– Nem, nem korlátozás.
– ...jobb- és baloldali sajtója egyaránt...
– De Bolgár úr...
– …megállapítja!
– ...senkit, senkit nem korlátozunk az ég egy adta világon, és egyébként ez sem igaz, mert én magam is olvastam nemzetközi sajtóban megjelent cikkeket azzal kapcsolatban, hogy egyébként ez az általunk a szavazás lebonyolítására választott rendszer egyrészt nem példa nélküli, mert van, igen, kettő: teljesen elfogadható demokratikus szempontokból, még a Velencei Bizottság is azt mondta, legalábbis most a hírek alapján az az előzetes álláspont, hogy egyébként ez elfogadható szabályozás. És hogy nem, érdemben nem korlátozzuk természetesen senkinek a választójogát...
– Erre én...
– ...ilyen szabályozást...
– ...kíváncsi vagyok, mármint a Velencei Bizottságra, de az azért tény, hogy a parlamentben az ellenzék sorozatos tiltakozását semmibe vették, pedig mégiscsak egy alapvető változásról...
– Hát a helyzet, az az...
– ...van szó.
– De Bolgár úr, hát az ellenzék három pártja három különböző dolgot akart. A szocialisták az eljárási törvényben azt mondták, hogy legyen kötelező szavazás...
– Nem, ezt csak fölvetették kvázi egy...
– De igen.
– ...egy abszurd ellenjavaslatként.
– Nem, nem, nem, nem. Ezt pontosan akkor volt, amikor arról volt szó, elindult az eljárási törvény egyeztetése, akkor ezt vetették föl, hogy szerintük ez a jó megoldás, a Jobbik azt vetette fel, hogy legyen egyfajta oktatási vagy ilyen képzettségi cenzus, a nyolc általános elvégzéséhez kössük az eljárásban azt, hogy ki szavazhat, az LMP pedig azt mondta, hogy szerintük a régi rendszer jó volt. Na most ebből aztán hogy lesz kompromisszum?
– De a vége mégis az volt, hogy az ellenzéki pártok azt mondták, ez a regisztráció így biztos hogy nem jó és elfogadhatatlan. Hogy hogyan indultak, ez egy...
– Igen, de az általuk...
– ...másik kérdés.
– …javasoltakból nem lehet értelmes kompromisszumot összegyúrni, gondolja meg.
– De azt igen...
– Egyébként pedig az ellenzéki pártoknál a helyzet a következő: a tényeket nem vették figyelembe. Olyan mértékben megváltozott a szabad munkaerőválasztás okán Magyarországon a választók mozgása, hogy nincs olyan nyilvántartási rendszer, ami alapján most le lehetne bonyolítani normálisan a választásokat, kizárnánk belőle gyakorlatilag több százezer választópolgárt. Ez azért csak nem lehet cél.
– Hát az a több százezer választópolgár, aki az elmúlt két évben elhagyta Magyarországot – kérdezem zárójelben, hogy miért? – valóban...
– Hát azért, mert Bolgár úr, állj! Azért, mert külföldön vállaltak munkát.
– Igen, én is így gondolom.
– Ez baj? Úgy értem, hogy azt...
– Hát amikor Gyurcsány idején elhangzott egy ilyen mondat, Önök azt mondták, ez baj.
– Nem, dehogy ezt mondtuk, Bolgár úr, ne bolondozzon már! Hát azért legyünk egy kicsit tényszerűbbek ennél, tán ennél becsüljük meg jobban a hallgatókat, lehet, hogy ők nem szenvednek amnéziában. Gyurcsány Ferenc, azt hiszem, mint miniszterelnök azt mondta, hogy el lehet menni, el lehet menni, és erre mondtuk azt, hogy egy miniszterelnök, ha ezt mondja, az baj. Mi pedig azt mondjuk, hogy haza lehet jönni, sőt gyertek haza! Nem önmagában az a baj, hogy ha valaki elmegy dolgozni, ha a miniszterelnök elküldi, az baj. Hanem azt...
– De a miniszterelnök a vállalkozókat...
–...tudták... állítani.
– ...a vállalkozókat küldte el, de nem komolyan, hanem akkor, amikor tiltakoztak a négyszázalékos szolidaritási adó bevezetése miatt, ami ugyebár mégiscsak egyfajta nemzeti közös tehervállalásnak lett volna része.
– A miniszterelnök úr akkor, Gyurcsány Ferenc abban a kontextusban mondta ezt az „El lehet menni”-t, nem önmagában a négy százaléknak, annak kapcsán, hogy, akinek nem tetszik az ő politikája, el lehet menni, el lehet menni Szlovákiába. Miért? Nem mondom. Mi azt mondjuk, hogy jöjjenek haza, és nem önmagában azt tartjuk bajnak, ha valaki az élete egy szakaszában külföldön vállal munkát, mert ilyen lehetséges, sőt, sőt bizonyos esetekben még előnyére is válhat nemcsak neki, hanem az országnak. Mi azt mondjuk, hogy jöjjenek haza, ezért támogatjuk az Akadémia elnökének azt a programját, ami a külföldön tapasztalatot szerzett magyar kutatók hazacsábítását szorgalmazza, azért támogatjuk azt a munkahelyvédelmi programot, ami a költségvetésbe most beépült, dacára annak, hogy az ellenzék azt mondta, hogy erre biztos nem lesz forrás. Jelentem, van, mert pontosan azt akarjuk mondani a magyaroknak és azoknak, akár itthon vannak, akár külföldön dolgoznak most, hogy Magyarországon igenis van lehetőség és minden erővel azon dolgozunk, hogy a magyar emberek, a magyar fiatalok, középkorúak, idősek itthon tudjanak boldogulni.
– Hát reméljük, hogy ennyiből sikeresek lesznek, de arra vagyok még kíváncsi a végén, hogy vajon miért van az, hogy az elmúlt hetekben egymás után három megszorító csomagot jelentettek be, és mintha túlteljesítenék a külföldi várakozásokat is, szóval többet spórolnak, takarékoskodnak, mint az egyébként elvárható volna. Egyesek feltételezik, hogy az a céljuk, hogy kikerüljenek mindenképpen a túlzott deficiteljárás alól, és akkor aztán azt csináljanak a költségvetéssel, amit akarnak, akár 2013. második felében elkezdjenek hatalmas pénzeket osztogatni. Ugye ez csak rémhír?
– Mindjárt az első mondatánál azért hadd kérdezzek valamit, Bolgár úr. A kormány van túlzottdeficit-eljárás alatt, vagy Magyarország?
– Magyarország, de hát természetesen a kormány...
– Magyarország.
– ...irányítja Magyarországot!
– A kormány, így, ez kétségtelen. Ezért csak azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ha úgy fogalmaz, hogy kikerüljenek a túlzott deficiteljárás...
– Kikerüljünk, fogalmazzuk át.
– Köszönöm szépen, így van. A magyarok közösen. Ön is, Bolgár György, én is Kósa Lajos, MSZP, SZDSZ, most már olyan nincsen, LMP...
– Nem baj, ha kikerülünk, teszem hozzá, az egy jó dolog.
– Közösen, mert ez közös nemzeti érdek, és ugye azt is lehet tudni, hogy 2004 és 2010 óta, amikor szocialista kormányok voltak, és amióta az unió tagjai vagyunk, sosem kerültünk még ki a túlzott deficiteljárás alól, és azt is lehet tudni, ha csak a tényeket nézzük, hogy amióta Orbán-kormány van, azóta mindig három százalék alatt volt a költségvetési hiány!
– Ez 2010-ben nem igaz, 2011-ben pedig a magánnyugdíjpénztárak vagyonának elvételével volt igaz.
– A három százalék alatt voltunk, vagy sem?
– 2010-ben nem, 2011-ben igen...
– Igen.
– ...2012-ben meglátjuk.
– Még az unió is azt mondja, hogy az alatt leszünk, sőt már a 13-at is elfogadta, hogy az alatt leszünk. De igaza van, meglátjuk. Mindenesetre eddig az unió állandóan azzal hozakodott elő, hogy a különböző bizonytalanságok miatt vitatta a magyar kormány egyébként tényekkel is alátámasztott – lásd 2011 – igazát. Na most is lefolyt egy ilyen vita, és ennek kapcsán mi ajánlottunk egy programot az Európai Bizottságnak, pontosabban az ECOFIM-nek először, tehát a pénzügyminiszterek tanácsának, amit egyébként végül is az elfogadott. Ez nem túlzó, vagy kevésbé túlzó, úgy ítélték meg, hogy elégséges. Az pedig, hogy egy jövőre vonatkozó jóslásban a 2014-es költségvetésben mi lesz, na most ilyen látnok csak egy van eddig, Ollie Rehn, aki tuti fixen, százalék pontossággal, sőt tized százalék pontossággal...
– Nem, van még egy, Matolcsy György is, ő legalább húsz...
– Nem, nem, Matolcsy György...
– ...évre előre lát.
– Na de az a hosszú távú tendenciákat tekintetbe vége még mindig egyébként könnyebb, mint rövid távra. Gondolja csak meg, ha azt mondom, hogy Magyarország éghajlata a következő húsz évben valószínűleg melegedni fog, ez mégis csak más, mint ha azt mondom, hogy 2014 júliusában egyébként a középhőmérséklet 24,3 fok lesz, mint amit mondott Ollie Rehn, század pontossággal megmondta, hogy mennyi lesz a költségvetés hiánya 2014-ben, mikor még a 13-as költségvetés sincs elfogadva. Azért ez olyan képesség, amit irigylünk a színtestvérünktől, mert én is szeretném, ha látnám a lottóötös számokat, de még ezt biztos Ön is szeretné. Mármint nem a múltba, de a jövőre nézve.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
