Csak a náciellenes „békemenet” után!




Azt hiszem, a vasárnapi tüntetés híre nyomán éljük meg az első olyan konfliktust, vitát, amilyenben sokszor lesz még részünk a következő másfél évben. A konfliktus arról szól, hogy bármely nemes cél érdekében – legyen az a demokrácia, a jogállam helyreállítása vagy a nácik elleni tiltakozás – szabad-e Orbán Viktort és a pártját nekünk, demokratáknak a keblünkre ölelnünk, szabad-e azt hinnünk, hogy a Fidesz végre észhez tért, és tudomásul vette, hogy kötelessége komolyan venni a fajgyűlöletet, és kötelessége az eddig semmibe vett demokratikus ellenzékkel, szervezetekkel és személyekkel közösen, nyilvánosan megüzenni a saját híveinek is, hogy ez így, ahogy eddig csinálták, nem megy tovább.

Tudom, hogy sokan igennel válaszolnak a kérdésre. A vasárnap délutáni demonstráció szervezői és fellépői biztosan, de nagyon sok polgártársunk is, aki mindig talál olyan magasabbrendű célt, amelynek érdekében egyrészt szőnyeg alá kell söpörni a demokratikus ellenzéki térfél mégoly súlyos ellentéteit is (nekem például most nem lenne szabad írnom ezt a cikket, mert csak „szétverem” a végre megszületett nagy egyetértést), másrészt meg kell feledkezni azokról a tragikus méreteket öltő bűnökről, amelyeket a most „összefogásra” jelentkezők egyike, a Fidesz az elmúlt évtizedben, két évben és tegnap elkövetett, és holnap el fog követni. (Már látom, hogy Orbán Viktor szolgalelkű végrehajtóival fogjuk újraépíteni azt a köztársaságot, amelyet ők dúltak szét. Csak annyit kell tenniük, hogy mintha mi se történt volna, jelentkeznek a feladatra, mint most Rogán, és nyomban el lesz felejtve minden.)

Én nem így látom.

*

Ami a saját nézetkülönbségeinket illeti: úgy látom, hogy mindig nyílttá kell tennünk és tisztáznunk kell őket, és így, a nézetkülönbségek fenntartása mellett megkeresni az elfogadható közös nevezőinket. Mert ha nem így járunk el, a nemes összefogás kényszerének elmúltával előtérbe kerülnek az addig elfojtott ellentétek, és keserű csalódás, vádaskodás és egyre súlyosabb szétesés lesz a dolog vége. Sohasem fogok tehát egyetérteni például azokkal a polgártársaimmal, akik a választási „összefogást” a nézetkülönbségeken és az érdekellentéteken való méltóságteljes és önfeláldozó felülemelkedésként képzelik el. Nincs ilyen, és nem is várható el ilyesfajta összeborulás egyetlen párttól és szavazótábortól sem. Csak az várható el, hogy az értelemszerűen létező különbségek nyílt fenntartása mellett ésszerű kompromisszumokat kössenek egy konkrét cél, jelen esetben a Fidesz leváltása érdekében. Már megírtam – Kell-e új népfrontpolitika a Fidesszel szemben? –, hogy ezért nem értem az LMP merev elzárkózását sem az MSZP-től, a félelmüket, hogy már a puszta szóbaállás az MSZP-vel „megrontja” őket (noha nem sokban tér el a véleményünk a szocialistákról, van egy nagy különbség, hogy én nem vagyok politikai párt). Az LMP-nek ugyanis a rendelkezésére áll a nyilvánosság. Azt is nyomban nyílttá teheti, ha hamis szándékokat észlel, azt is, hogy mit fogad el közös nevezőként a fideszes romhalmaz eltakarítása érdekében, és mi az, amiben különböző maradt a véleménye. Pontról pontra, problémáról problémára, módszeresen és rendszeresen. Én meg, a választó, boldog leszek, ha látom, hogy felismerték és megnevezték a problémákat, megtalálták a közös pontokat, és a megmaradt véleménykülönbségek alapján még mindig el tudom dönteni, melyikük megoldása, világértelmezése áll hozzám közelebb, tehát a következő, a 2014-es után következő szabad választáson kire adom a voksomat. Nem beszélve arról, hogy ezzel a doktriner merevséggel csak azt érték el, hogy megint az MSZP került lépéselőnybe: ők megmaradnak zárványnak, az MSZP meg gáláns tárgyalási ajánlattal bizonyítja a nagyérdeműnek „összefogási” hajlandóságát. Nem minősítgetni és szidalmazni kell biztonságos távolságból, hanem nyílt tartalmi vitában konfrontálódni az MSZP-vel.

*

Ami a Fidesz hirtelen megtérését, azaz Rogán fellépését illeti: úgy látom, hogy nincsenek és nem szabad hogy legyenek közös ügyeink ezzel a párttal (az más kérdés, hogy ők adják Magyarország kormányát, így értelemszerűen nem fogok azért drukkolni, hogy minél kevesebb pénzt kapjanak most, büntetésként, attól az Európai Uniótól, amely ellen folyamatosan uszítanak és amely eddig legalább némi ellensúlyát jelentette Orbán jogot és elvet semmibe vevő kormányának. Sajnos vannak ügyek, nem is kevés, amelyben mindannyiunk élete össze van kötve ennek a gátlástalan társaságnak a ténykedésével. Ez is ilyen, különösen hogy az Unió 2014-ben induló költségvetési ciklusáról van szó, s akkor Orbánék már a süllyesztőben lesznek).

Nem fogom bizonyítani, mi mindent követtek el ellenzékben és kormányon. Tudjuk mindannyian, nap mint nap erről beszélünk és írunk, néhányan közülünk hosszú évek óta.

Ezért a Fidesz képviselője szerintem csak akkor állhat fel a demokraták és antirasszisták dobogójára

1. ha előbb a saját hívei dobogójára felállt. Ha bérciviljeivel újabb békemenetet szerveztet a Jobbik, a náci, a melegellenes, a cigánygyűlölő beszéd és magatartás ellen. Ha Orbán Viktor többet nem pogácsázik a nagy nyilvánosság előtt a szakmányban zsidózó és cigányozó Bayer Zsolt békemenetszervezővel. Ha nem csengenek olyan végzetesen egybe a Jobbik és a Fidesz elképzelései a kívánatos magyar útról. És sorolhatnám, de mint említettem, nem fogom. A lényeg: Rogán Antal ne nekünk, minden rendű és rangú demokratáknak és antirasszistáknak, ne a civilizált nyugati világnak, hanem a saját híveinek jelentse be, pártja és főnöke képviseletében – aki heti szokásos interjújában egyetlen szót sem vesztegetett arra, amiért Rogánt vasárnap odaküldi a pódiumra –, hogy vége az eddigi politikának és munkamegosztásnak (hogy ugyanis a Fidesz-holdudvar nyugodtan zsidózzon, ők meg a nagypolitikában beérik sunyi összekacsintásokkal és utalásokkal). Mellesleg azt sem hiszem el, hogy Orbán a rasszizmus elleni fellépésben őszintén közösködni akar azzal a politikai ellenzékkel és azoknak a polgároknak a tömegével, akiket napi, demokráciát és életeket romboló gyakorlatában módszeresen és következetesen semmibe vesz. Nem hiszem és nem is fogadom el.

2. ha ez a párt hosszabb időn át a politikájával, politikusainak a napi megszólalásaival, a kezében lévő kormányzati eszközök használatával bizonyította, hogy a rasszizmus ügyében nemcsak újabb tisztességtelen játszmát játszik – hisz nyilván semmi szüksége erre a világméretű megvetésre, amelyet ismét sikerült kiváltania –, nemcsak újabb, demokratának látszó homlokzatot épít a világ és a saját autokrata természete közé, hanem komolyan gondolja, amit vasárnap Rogán – bármi legyen is az – el akar mondani.

Nem lehet, egyszerűen nem lehet megengedni ennek a pártnak és egyetlen képviselőjének sem semmiféle pálfordulást. Nem szabad asszisztálni hozzá! Nem lehet nem elutasítani a próbálkozásaikat.

Leírtam már a véleményemet arról is, nem is olyan régen, hogy hiszek abban, hogy az ember is, de az emberek megtestesítette szervezet is képes önreflexióra és önkorrekcióra, hiszek abban, hogy a tapasztalatai mindenkit formálnak, és hiszek abban, hogy az ember és meggyőződései változását el kell fogadnunk: senkit sem határoz meg kizárólag a múltja, amíg él, és módja van változni.

De épp az önkorrekciót, a változás lehetőségét teszi hiteltelenné minden köpönyegforgatás, képmutatás, ügyek és emberek cinikus felhasználása „önképformálásra”. És rohaszt el belülről továbbra is minden tiszta és igaz, jó szándékú és meggyőződésből fakadó ügyet, kezdeményezést és kiállást.

Ahhoz, hogy a Fidesznek elhiggyük, tiszta a szándék, amivel Rogánt odaküldte a vasárnapi demonstrációra, az egyes és kettes pontnak teljesülnie kell. Kell! Mert addig vasárnap sem indulhatunk ki másból, csak abból, amilyen a Fidesz szombaton és pénteken, és csütörtökön volt. Kemény és hosszú munka, bizonyítás kell ahhoz, hogy elhiggyük, valóban megbánták, amit ez ellen az ország ellen, ellenünk elkövettek.

*

Hogy én mit tennék ilyen körülmények között, amikor sokadmagammal demonstrálni akarom, hogy elég a fajgyűlöletből, de ebben a szándékomban határozottan akadályoz, mondhatnám, megkeseríti a szám ízét Rogán felléptetése és fellépése?

Talán elmennék. Elmennék, ha tudnám, hogy a szervezők által ránk kényszerített Rogán felszólalását mindannyian néma csendben hallgatjuk végig, és amikor befejezte, néma csendben vesszük tudomásul. Mert Rogán gyalázásával nem ejthetünk foltot a saját tüntetésünkön – ha már a szervezők foltot ejtettek rajta –, és semmiféle tetszésnyilvánítással sem igazolhatjuk ennek az embernek és pártjának a pálfordulását.

De mivel erre semmi esély, én nem leszek ott. Ám nem is beszélek le senkit a részvételről, ki-ki döntse el, mit tart erről a szervezésről.


origo.hu/Pályi Zsófia

És még egy megjegyzés a végére. Ugyanis annak sem értem az indokát, hogy Rogán mellett miért csak két másik vezető politikus szólal fel, Mesterházy Attila és Bajnai Gordon. És miért nem beszél a másik két demokratikus parlamenti párt, az LPM és a DK képviselője? Ha ugyanis azt akarták demonstrálni a szervezők, hogy a parlamenti pártok ezentúl tényleg politikai gettóba zárják a Jobbikot, és egységesen a fajgyűlölet elítélésére szólítják fel a szavazóikat és minden magyar állampolgárt, akkor nekik is ott a helyük. (Megjegyzem, a Demokratikus Koalíció volt az egyetlen párt, amely a Jobbik betiltását követelte – velük, ahogy Krémer Ferenccel is, mélyen egyetértek. Azt is megjegyzem, hogy vastagon és két évtizede ment már a zsidózás a magyar focipályákon – lásd 1988-as kis könyvemet, a Hajrá MTK?-t –, amikor először hallottam, 2003-ban, magyar politikus és kormánytag szájából, Gyurcsány Ferenc sportminiszteréből azt, hogy „mindenki vegye tudomásul, innen többé nem megy vonat Auschwitzba”). Ha viszont nem ez volt a – rosszul kivitelezett – szándék, akkor azt nem értem, hogy miért Mesterházy Attila? Ez egy szocialista rendezvény volna? De akkor ezt miért nem tették nyílttá? Vagy megbízta tán az LMP és a DK a szocialista párt elnökét, hogy őket is képviselje a tüntetésen? Mert Bajnai Gordont meghívását értem, a maga félpolitikusi-félcivil létében mindkét szférát joggal és méltán képviselheti. De kit képvisel, a saját pártján és szavazóin kívül, Mesterházy Attila, így egymagában?

Mindent összevetve az az érzésem, hogy valakik megint csúnya politikai játszmát játszanak a háttérben, és ehhez, sajnos, egy nagyon-nagyon komoly ügyet és sok-sok tiszteletre méltó felháborodást használnak fel.


Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!