Vissza az álomvilágba? Bye-bye LMP!
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2012. november 27. kedd, 04:22
Érdekes hírről számolt be az ATV az Egyenlítő TV Facebook-oldalára hivatkozva. Karácsony Gergely, az LMP lemondott frakcióvezető helyettese elszólta magát, hogy jobban utalja a szocialistákat, mint a Fideszt, és állítólag feltárta motivációit is: azért támogatta csak az együttműködést az Együtt 2014-gyel, hogy ne Bajnai Gordon legyen a miniszterelnök, vagyis hogy az LMP az összefogás résztvevőjeként megvétózhassa Bajnai újbóli jelölését. A hír nem hangszalaggal alátámasztott, kiszivárogtatták egy zártkörű rendezvényről, s utóbb Karácsony Gergely cáfolta is, hogy azt mondta volna, ami kikerült a nyilvánosság elé. Ő ugyanis éppen azt igyekezett kifejteni, hogy a politika nem épülhet ilyen indulatokra. Ezzel együtt is ezek a mondatok illeszkednek egy másikhoz, amelyet viszont mindenki a saját fülével hallhatott az ATV Szabad szemmel című műsorában. Karácsony ott annak az elgondolásának adott hangot, hogy még az is előfordulhat, hogy az E-14 kifullad, azáltal, hogy nem csatlakozott hozzá az LMP, s még el is fogyhat körülötte a levegő. (Akárhogy is, ez arra utal, hogy vállalják, lehet szerepük egy összefogási kísérlet esetleges kudarcában.) Még megváltozhat a választási rendszer is az utolsó pillanatban stb., stb.
Vagyis az LMP-t igencsak zavarja egy olyan demokratikus mozgalomnak a puszta léte, amely valamennyi demokratikus szervezet együttműködését tűzte ki célul a Fidesz leváltása érdekében. Most ezzel a hírrel világossá válhatott a két frakciórész közti különbség lényege is. Nem az együttműködés akarása vagy nem akarása tekintetében tér el az álláspontjuk, mert egyikük sem akar együttműködni mindenkivel. Csak a módszerben gondolkoznak másként, hogy ugyanis kívülről vagy belülről aknázzák alá a minden demokratikus szereplővel való összefogás szándékát.
Ez a helyzet rosszabb, mint feltételeztem, mert én eddig úgy gondoltam, hogy az LMP-nek legalább az egyik fele képes volt megérteni, hogy a „középen állás” hamis mítoszára épített identitása felülvizsgálatra szorul, minthogy már nem demokráciában élünk. De láthatóan, még mindig bele van ragadva az egész pártvezetés a középen állás elképzelésébe, s ez önmagában irracionális, zsákutcába vivő gondolkodásra vall.
Jobb tehát, hogy kívül maradtak. Legalább mindenkinek világos lesz, hogy kik képesek adekvát választ adni a jelen kihívására, és kik képtelenek. És paradox módon igazolódik, hogy a „lehet más” pártokráciája bizony nem lett más: pártlogikákba süppedt szereplőit nem érdekli a megváltozott társadalmi és közjogi helyzet, nem érdekli az sem, hogy a saját választóik és szimpatizánsaik mit akarnak. Holott róluk számos alkalommal maguk is úgy nyilatkoztak, hogy többségükben összefogás-pártiak. Paradox az is, mennyire vakok, amikor nem látják, hogy minden lépésükkel szembemennek állítólagos fő céljukkal is, hogy ugyanis kiegyensúlyozni szeretnék a szocialisták túlsúlyát a demokratikus térfélen. Azzal, hogy ma még mindig minden közösködést kizárnak, éppen ennek a lehetőségét szüntetik meg, miközben a tényt, hogy a legerősebb ellenzéki pártról van szó, értelemszerűen nem képesek kiküszöbölni. A választó ebből mit fog érzékelni? Hogy valakik politikai infantilizmussal ítélnek meg egy helyzetet, s a választók le fogják vonni a konzekvenciát. Ne legyen kétsége senkinek afelől sem, hogy a szocialisták nem fogják kizárni az együttműködést az E-2014-gyel, mert a valósághoz való viszonyuk jobb, éppen ezért azt sem követelik előtte, hogy alakuljanak párttá, miként ezt Róna Péter tette hétfőn reggel.*
Utóbb lehet majd megint keseregni, hogy „kétosztatú” maradt a magyar politikai rendszer. (Noha, ettől függetlenül, ma másképp kétosztatú).
Róna nyilvánvalóan azért forszírozza, hogy az E-2014 váljon párttá, mert akkor riválissá fokozható le, így az LMP könnyebben kezelhetné, ellenfélként viszonyulhatna hozzá, és megszűnne az a zavaró tényező, hogy épül egy ellenzéki tömb, amelyhez a csatlakozás kényszere a politikai racionalitás és morál miatt még mindig feszítően fennáll. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, Bajnaiék ezt nem adják fel ilyen könnyen, és jól számítanak, mert a bennük lévő lehetőség lényege, hogy nagy és erős ellenzéki tömb ígéretét hordozzák. A bizonytalanokat ez, és csak ez győzi meg és mozdítja ki. Miközben nyilván az LMP is tisztában van azzal, hogy nem lehet győzni a baloldal nélkül, mégis azt a fals, idealisztikus elképzelést hirdetik, hogy vannak jobboldaliak, akik a demokráciát és az LMP-t választják majd a Fidesz helyett. Azoknak a kiábrándult jobboldaliaknak a szemében, akik a mai Magyarországon legfeljebb elhanyagolható számban vannak jelen mint demokráciát akaró csoport, szemben azokkal, akik a jobboldali felsőbbrendűségüket bármi áron biztosító politikai formációkat preferálnak, az LMP mindig zavaros, liberális, balos kvász marad. És joggal, hiszen Schiffer András maga nyilatkozott úgy, szintén az ATV-ben, hogy ő és frakciótársai baloldaliak, az LMP pedig egy globalizációkritikus ökopolitikai párt. Érdekes, hogy ennek ellenére és ezzel egyidejűleg képes hinni abban, hogy az LMP jelenthet valós alternatívát a jobboldaliak számára. Az Orbán-rezsim leváltásához kell egy erős LMP, mondta, amit – végighallgatva az interjút – akár úgy is értelmezhetünk, hogy ha lesz ilyen, azért, ha meg nem, akkor azért nemigen lehet az LMP szövetségére számítani.
Jellemző módon változatlanul a sajtó és a véleményformáló értelmiség jó része sem képes érzékelni a valódi téteket. Azok, akik eleve nem akartak tudomást venni arról, hogy az E-2014 nem rivális párt akar lenni, hanem platform, hirtelen temetni kezdik a szerveződést, mondván, hogy ha sem az MSZP, sem az LMP nem fog csatlakozni, akkor vagy párttá kell alakulnia, vagy muszáj elhalnia.
Hihetetlenül deprimáló, hogy miközben a magyar politikai helyzet egyre inkább leírható egy egészen egyszerű képlettel: demokráciát vagy diktatúrát akarunk, a hazai értelmiségi elit már megint képtelen betölteni szerepét a történelmi kihívásoknak megfelelően. Legalább annyiban, hogy ennek a helyzetnek a mibenlétét világosan közvetíteni tudja. Miközben elvitathatatlan demokratikus elkötelezettségük ellenére Gyurcsány és Bajnai korábbi morális felelősségén rágódnak (minden napra jut egy-egy ilyen publicisztika, interjú, nyilatkozat) és még véletlenül sem bocsátkoznak azoknak az áligazságoknak és a valóságnak a szétszálazására, amelyek már-már babonás előítéletekként mérgezik a közgondolkodást, vakon elmennek a mai morális kihívás mellett. Még véletlenül sem feszegetik, hogy mégis milyen következménye lesz annak, ha a demokratikus térfél szereplői nem találják meg egymással a közös hangot. Ha nem értik meg, hogy a másfajta politikai kultúra éppen ennek a folyamatában alakulhat ki. Mintha lenne más alternatíva. Mintha lenne más megoldás, mint amit éppen az E-2014 képvisel, és tetszik, nem tetszik, ebben egyetlen következetes támogatója van, csatlakozástól függetlenül, minden megbélyegző fanyalgás ellenére, és az éppen a DK. Ha a demokratikus térfél megint megbukna, vajon kik lesznek majd a bűnbakok? A kérdés költői!
* Lásd kiemelt hírünket (Róna Péter: "Én világosan megmondtam Bajnainak, hol van az előre vezető út"), illetve Krémer Ferenc írását: Miről beszél Róna Péter
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!