Kuruzslás
- Részletek
- 2012. november 25. vasárnap, 06:11
- Szász Anna
Szász Anna
Aki itt él ebben az országban, tudja, hogy az egészségügy, az egészségügyi intézményrendszer fokról fokra romlik. Egyre több pénzt vonnak ki az ágazatból, vagy egyre kevesebbet kap a költségvetésből, ez csak megfogalmazásbeli különbség. Ami kétségbevonhatatlan, statisztikailag bizonyítható tény, hogy az országból egyre több orvos, nővér vándorol el. Mennek Angliába, Norvégiába, Németországba. Jó ismerősöm, ötven körüli nő, sebész, hétvégenként Londonba repül, ott ügyel az egyik kórházban. Egy ilyen ügyelettel többet keres, mint az egész havi fizetése itthon.
Mit lehet erre mondani?
Ahogy fogynak az orvosok, ahogy szegényednek az intézmények, úgy növekednek a várólisták, egyre hosszabb időt kell várni egy kivizsgálásra vagy egy műtétre. Olykor csak arra, hogy a rendszeres gyógyszerszedők megkapják az esedékes receptjüket.
A körzeti orvosi gárda elöregszik, számos körzeti, vagy ahogy mostanában nevezik, család orvosi státus betöltetlen.
A magánklinikákon, amelyeket eddig a gazdagok és a jómódú felső középosztálybeliek vettek igénybe, mostanság új páciensek jelennek meg. A kevésbé jómódúak, akik mégis hajlandóak anyagi áldozatra, mert olyan betegségben szenvednek, hogy a kivizsgálás, beavatkozás, kezelés nem tűr halasztást.
De ami igazán riasztó, az emberek egyre gyakrabban fordulnak kuruzslókhoz. Valójában nem is könnyű megítélni, hogy kik azok, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Engem naponta hívnak föl- és meg különböző cégek nevében, ilyen-olyan csoda műszerekkel egész testre vonatkozó kivizsgálásokra, egészségügyi felvilágosításokra, amelyekről biztosan tudom, hogy a vendéglőben zajló előadás, mert a csábításhoz hozzátartozik a helyszín, előbb-utóbb valami méregdrága táplálékkiegészítő vagy reuma elleni eszköz ajánlásába torkollik. Ezeket én elvből, még mielőtt a telefonáló ügynök vagy szervező bővebben kifejtené az ajánlatait, rövid úton elutasítom. Noha sajnálom a telefonálókat, többnyire nők, akik ezt nyilván nem lelkesedésből vagy mély meggyőződésből teszik, hanem mert ez a pénzkereső munkájuk.
Nem, nem állok kötélnek, én még mindig bízom az állami egészségügyben. Az emberek jó része azonban épp ezt a bizalmát veszítette el, és válik a sarlatánok kiszolgáltatottjává.
Az egészség nem üzlet. Hirdette ezt az elmúlt kormányzati ciklus idején, amikor megpróbálták az egészségügyi viszonyokat átláthatóbbá tenni, és a magánbiztosítókat az egészségügy finanszírozásába bevonni, az akkori ellenzék, a ma kormányon lévők.
Holott az egészségnél nincs nagyobb üzlet. Óriási profittal működik a gyógyszeripar.
Hasonlóképpen a vény nélkül kapható készítmények, a táplálékkiegészítők, fogyasztószerek, immunerősítők, vitaminkombinációk, homeopatikus szerek előállítói és forgalmazói. Ha az ember egy-két órát ül esténként a tévé előtt, számtalanszor hallhatja elhadarni ezt az éppen reklámozott szerre vonatkozó szlogent: „A kockázatokról és mellékhatásokról…stb., stb.”
Engem különösen az a reklám irritál, amelyiken egy apa közli, hogy kisfiának fájt a füle, de attól a bizonyos, sokszor reklámozott szertől, amit úgy kedvelnek a magyar anyák, elmúlt.
A fülfájás nem játék, ezzel nem lenne szabad otthon kísérletezni. A fülfájós kisgyereket, tetszik, nem tetszik, orvoshoz kell vinni. Az én legfiatalabb, Dani nevezetű unokám óvodáskorában fülfájós volt. És én minden alkalommal elvittem az egyik gyerekkórház fülészeti ambulanciájára. A gyerek tudta, hogy mi vár rá, útközben, a metrón közölte, hogy „Én megbízom a Juhász doktor néniben.” A doktornő pedig érzéstelenítés után bizony, felszúrta a fülét, mert a tűvel szabályos és apró likat alkotott a dobhártyán, amelyen eltávozott a gyulladáskor keletkezett genny, míg, ha magától tör utat, az nagymértékű roncsolást okoz. Ma nem divat a fülszúrás, de az orvos legalább antibiotikummal gyógyítja a gyulladást, és nem csupán a tüneteket, a fájdalmat csillapítja.
És tudjuk, az a magyar lakosság, amelyik népszavazáson tiltakozott a háromszáz forintos receptdíjak ellen, felbecsülhetetlen összegeket csúsztat orvosi zsebekbe paraszolvenciaként.
De akkor még mindig orvosi ellátásért fizet.
Ám a kuruzslók is elkérik a maguk honoráriumait. És nem diagnózist, nem gyógyítást adnak cserébe, hanem ráolvasást és a gyógyítás illúzióját.
Televízión keresztül adnak lelki tanácsadást. Rádióban tartanak előadást olyan gyógymódokról, amelyeket az orvoslás nem szentesített.
Múlt héten dr. Zacher Gábor, az Erzsébet kórház toxikológiai osztályának vezetője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában beszélt arról, hogy az összes ma divatos méregtelenítő, vagy másként léböjtnek nevezett kúra hatalmas átverés, amely csak a fitneszipart gazdagítja.
Ami a kuruzslást illeti, van némi személyes tapasztalatom. Négy évvel ezelőtt tornaórán egy gumikötelet húztam ki, amikor a jobb vállamban elszakadt az ín. Hosszú időbe telt, amíg egyáltalán kiderült, hogy az állandósult fájdalmat mi okozza. Ha nincs a családomban reumatológus, akkor nem jutok el addig, hogy ezt az ínszakadást meg lehet és meg is kell műteni. Az a magánorvos, aki ultrahangvizsgálattal az ínszakadást diagnosztizálta, azt javasolta, hogy vagy fizioterápiás kezelésnek vessem alá magam, vagy vegyem föl a kapcsolatot a munkatársnőjével.(!) Megtettem. A munkatársnő valami méregdrága táplálékkiegészítőt javasolt. Ilyen ostobaságnak nem dőltem be.
Már jelentkeztem a Sportkórház sebészetén, már megállapodtunk a műtét időpontjában, amikor a leányom, aki féltett a műtéttől, megkért, hogy menjek el egy gyógyító asszonyhoz, aki az ő kollégájának valamilyen külső daganatát elmulasztotta. Merő kíváncsiságból elmentem. A gyógyító asszony lakása teli volt mindenféle giccses csecsebecsével. Már ez is gyanút keltő volt. A magyarul akcentussal beszélő asszony kikérdezett, majd hosszan beszélt arról, hogy ő a gyógyító-varázsló képességét a nagyanyjától örökölte. Ezt követően egy hokedlira ültetett, körbejárt, és egy teniszütőhöz hasonlító eszközzel legyezgetett. Eközben elmondta, hogy ő a szembajoktól a vérbajig mindent képes volt meggyógyítani. Ami ugye, nem akármilyen teljesítmény. Egyébiránt, a beszédstílusából nyilvánvalóan következtetni lehetett, hogy bizony, ez az asszony primitív személyiség. Nehéz volt megőriznem a komolyságomat, miközben hallgattam a sikeres gyógyításainak történetét.
Egy óra hosszat keringett körülöttem és legyezgetett. Az óra letelte után megkérdezte, hogy elmúlt-e a fájdalom. Nem, már hogy is múlt volna el. Leperkáltam a tiszteletdíját, és elbúcsúztam egy érdekes tapasztalattal gazdagabban.
Elhangzott a Civil Rádió Kávészünet című műsorában, 2012. november 21-én
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!