rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 22.

A választási törvény buktatói az ellenzék számára
Szabó Zoltán, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja

Bolgár György: - Az elmúlt napokban itt többször is szóba került az a meglehetősen bonyolult helyzet, amellyel az ellenzék szembenéz a 2014-es választások előtt, hogy a jelenlegi szabályok szerint legalábbis rá lenne kényszerítve arra, hogy együtt lépjen fel, de azért ennek az együttes fellépésnek, együttes indulásnak sok nehézsége, hátulütője van, és hát a szabályok mindenesetre meglehetősen furcsa megoldásokat is eredményezhetnek. Tegnap Tóth Zoltán választási szakértővel lényegében abban maradtunk, hogy a szavazatmaximálás céljából egy teljes ellenzéki összefogásra volna szükség, hogy egy közös pártszövetség induljon közös listával, és meg is állapodjék az egyéni választókerületekben egy közös jelöltről. Ön mivel ért egyet és mivel nem, illetve milyen alternatív megoldásokat tud elképzelni?

Szabó Zoltán: - Ez tökéletesen így van egyébként, ahogyan Ön mondta és ahogy Tóth Zoltánnal tegnap megállapodtak. A szavazatmaximálás szempontjából mindenképpen az a legjobb, ha a demokratikus ellenzék közös egyéni jelöltekkel és közös listával indul. A Demokratikus Koalíció egyébként ezt szorgalmazza már meglehetősen régen. Mindazonáltal van olyan lehetőség, ami ha nem is maximálja a szavazatokat, de legalább a fontosabbik részt, azt tudniillik, hogy az egyéni választókerületekben ne egymást üssék ki a jelöltek, azt meg lehet oldani akkor is, ha az ellenzék nem tud megállapodni a közös listákban. Két ilyen megoldás is elképzelhető, hangsúlyozom még egyszer, egyik sem olyan jó, mint ha közös listával indulnának.

– Mert szavazatok vesznek el.

– Mert szavazatok vesznek el, de azt a részét megoldja a dolognak, hogy az egyéni jelöltek nem egymás ellen indulnak. A két megoldás egyike az, hogy az ellenzék megállapodik 27 olyan választókerületben, ahol vélhetőleg úgyis jobboldali fölény lesz, és ebben a 27-ben indítja az egyéni jelöltjeit az összes ellenzéki párt, akár egymás ellenében is. Ezzel mindegyik megszerzi a jogot arra, hogy listát állítson. Igaz, hogy ezek egymással szemben fognak indulni, de ezek a választókerületek előreláthatólag úgyis elvesznének. Ez az egyik megoldás.

– Akkor itt két kérdésem is van. Az egyik az, hogy mostani tudásunk szerint van legalább 27 ilyen körzet, ahol a Fideszt szinte lehetetlen megverni?

– Hát mostani tudásunk szerint ugye ennél lényegesen több is van. De nagyon remélem, hogy ez a mostani tudásunk nem lesz érvényes másfél év múlva.

– De és a másik dolog, amit kérdezek, illetve felhozok, a hallgatók nem biztos hogy ennyire tájékozottak, mint például a politikusok, hogy a 27 azért egy bűvös szám, mert a törvény szerint legalább 27 választókörzetben kell egy pártnak jelöltet indítania ahhoz, hogy úgynevezett országos listát állíthasson.

– Így van, de azt nem írja elő a törvény, hogy minden pártnak 27 másikban kéne jelöltet állítani.

– De még, de még előírhatja.

– Igen, ezzel ne adjunk tippeket, Önnek ebben igaza van. A másik lehetőség az, hogy az ellenzéki pártok tekintet nélkül arra, hogy milyen körzetek vannak, mindegyik állít 27 egyéni jelöltet, így egymással szemben is fognak állni jelöltek. Ezzel mindegyik megszerzi a jogot a saját lista állítására, és utána meghatározott arányban visszaléptet minden jelöltet úgy, hogy minden választókerületben csak egy ellenzéki jelölt maradjon.

– Itt is ugye még bekövetkezhet egy olyan változat a törvényben, olyan módosítás, hogy na de akkor már nem számít. Aki visszalépteti a jelöltet, az már nem indíthat mégsem országos listát.

– Jó, de tudja, hogy van ez. Ne mondjunk semmit arról, hogy mit tehet meg a Fidesz és mit nem. Éppen ma olvastam, hogy kétharmad birtokában tulajdonképpen a rablógyilkosság is lehet jogszerű, csak éppen nem változtat azon a tényen, hogy megölnek és elveszik az értékeimet. Tehát mind a két lehetőség arról szól, hogy a demokratikus ellenzéki pártok úgy indulnak, hogy megállapodtak abban, hogy minden választókerületben csak egy demokratikus ellenzéki jelölt indul, az összes többi őt támogatja, ezzel szemben külön-külön tudnak listákat állítani.

– Azt magyarázza el, hogy miért vesztenének szavazatokat az ellenzéki pártok, ha ezt a módszert választanák szemben a közös pártszövetség, tehát egy pártszövetség indulásával egy lista állításával és mindenütt egy közös jelölt állításával.

– Pontosan erre akartam rátérni. Hogy ez azért nem ideális megoldás, mert immár hat ilyen kettős választás – tehát, hogy van egyéni választókerület is meg van listás szavazás is – áll mögöttünk, és ebből az a tapasztalat, hogy ahol egy pártnak nincs egyéni jelöltje, abban a választókerületben lényegesen az országos átlagánál, saját országos átlagánál lényegesen alacsonyabb szavazatszámot kap. Nagyon egyszerű belátni, hogy miért van így. Abban a választókerületben az illető párt helyi kampányt nem folytat, helyi jelöltje nincsen, aki azt a pártot megszemélyesítené, csak az országos kampány éri el az ott élő választókat, tehát kisebb a hatékonysága a kampánynak, mint ha volna egyéni helyi jelöltje is. Ezért tehát akármiféle megállapodás van, azok a listák, amelyekhez tartozó egyéni jelölt nem indul abban a választókerületben, azok a listák egy-két százalékkal kevesebbet kapnának abban a választókerületben. Ez pedig országosan összeadva nagyon sok is lehet. Legalábbis abból a szempontból nagyon sok lehet, hogy megvan-e a Fidesz eltávolításához megítélésem szerint és a Demokratikus Koalíció álláspontja szerint feltétlenül szükséges ellenzéki kétharmad.

– Tegyük fel, hogy a pártok mégiscsak azt a megoldást választják, hogy 27 vesztésre ítélt körzetben elindítanak saját jelöltet, hogy aztán tudjanak országos listát, saját országos listát állítani. A többi helyen meg közös jelölteket indítanak. Csakhogy a közös jelöltek töredékszavazatai, akár nyernek, akár vesztenek, mert most már a győztes is kap ilyen szavazatokat, ilyen pótszavazatokat, szóval a közös jelöltnek ezek a töredék szavazatai csak a közös listán hasznosulhatnak. Az egyéni pártlisták pedig ezeket nem használhatják fel. Tehát ebben is veszteség éri őket nem?

– Ez tulajdonképpen az egyes pártok szempontjából lehet hogy veszteség, az egész ellenzék szempontjából nem az. Hiszen a közös ellenzéki lista, mert ugye van 79 választókerület ahol a pártok közös jelölteket állítanak, következésképpen egy közös listát is fel lehet állítani. A közös lista profitál ennek a 79 választókerületnek az esetleges töredékszavazataiból. Tehát ez az egész ellenzékre nézve valószínűleg – nem számoltam ki, de – nem jelentene jelentős veszteséget. Még egyszer mondom, itt az igazán jelentős veszteséget egy olyan esetben, amikor közös vagy majdnem közös egyéni jelöltek mellett nem közös a lista, ez igazából azt jelenti, hogy azokban az egyéni választókerületekben, ahol egy pártnak nincs jelöltje, de van listája, ott a lista lényegesen kevesebb szavazatot kap, mint ha indított volna jelöltet is. Ezt pedig tényleg a legegyszerűbb úgy elkerülni, ha minden választókerületben valamilyen név alatt – mondok egy fantázia nevet, Demokratikus Ellenzék 2014, fantázianév alatt – egy erre a célra bejegyzett választási párt jelöltjeként indul minden ellenzéki jelölt. Megállapodott arányban, hogy melyik párt melyik választókerületben adja a közös párt jelöltjét, megállapodva abban, hogy a listán milyen arányban szerepelnek az egyes pártok jelöltjei. Ez a szavazatmaximálás szempontjából mindenképpen az ideális állapot.

– És abból a szempontból nem káros vagy hátrányos, hogy ez a Demokratikus Ellenzék nevű formáció csak ilyen néven alakíthat majd frakciót a parlamentben? Mert a jelenlegi szabályok szerint így tűnik.

– A jelenlegi szabályok szerint valóban, de…

– És akkor megszűnne az MSZP, a DK, az LMP és a többi.

– Ez kétségtelen tény, de hát erre tegnap már megtalálták Önök is a megfelelő választ, nincs szükség arra, hogy ez bekövetkezzék. Az új parlamentnek lehet az az első határozata, hogy módosítja a házszabályt, és visszaállítja az eredeti rendet. Szerintem egyébként nemcsak hogy lehet, de ilyen típusú határozatoknak kell lenniük az első határozatoknak.

– Igen, értem, de egy olyan megoldás nem képzelhető el a mai szabályok szerint, hogy demokratikus ellenzék, kötőjel, MSZP-Együtt-DK-LMP pártszövetség? És akkor meg vannak nevezve mondjuk a külön szövetséget alkotó pártok, és ezek a pártok, úgy mint a Fidesz-KDNP, aztán külön frakciót is alakíthatnak.

– Ezt őszintén szólva nem tudom. Én nem látom azt, hogy a mai házszabályi rendelkezések értelmében ma újra alakíthatna-e külön frakciót a KDNP. Ez legalábbis vitatható.

– Ne idegesítse őket.

– Legalábbis vitatható a mostani szabályok szerint. Én azt gondolom, mindenképpen tisztább megoldás, hogy azt a házszabályi rendelkezést, amit kizárólag azért találtak ki most a ciklus közepén, hogy a Demokratikus Koalíciónak hiába van 10 képviselője, ne lehessen frakciója, és amit reményeim szerint addigra az Alkotmánybíróság, amelyik azóta befogadta az ezzel kapcsolatos panaszunkat, ítéletet hoz és ez az ítélet az lesz, hogy az alkotmányellenes volt ez a megkötés, tehát azt remélem, hogy ez addigra nem lesz. De egyébként meg lehet csinálni azt is, amit Ön mond, csak még egyszer mondom, ha kellene egy olyan pártnevet találni, amit már lehet nyomtatni egy választási cédulára, ami nem jelenti azt, hogy a választási plakátot csak úgy lehet készíteni, hogy a plakáton kizárólag a pártnak a neve szerepel, mert semmi másnak nem marad hely. Tehát végső esetben még az is egy megoldás, amit Ön mondott, de nem hiszem, hogy ez lesz.

– Hát az lesz az apróbetűs rész. Nem?

– Igen. De mondom, nem hiszem, hogy erre feltétlenül szükség volna. Ezt is meg lehet fontolni. Az igazán lényeges ebből a szempontból az, hogy bár technikai lehetőség van arra, hogy a pártok közös jelöltekkel de külön listán induljanak, ez a technikai lehetőség is szavazatvesztéssel, pontosabban mandátumszám-csökkenéssel jár. Ezért aztán a legcélszerűbb az, ha az ellenzéki pártok minden tekintetben közös jelöltekkel és közös listán indulnak. Ezt reményeim szerint a magyar történelemben egyszer kell majd megcsinálni, mert utána vissza lehet állítani azt a normális helyzetet, amikor a pártok természetes módon versengenek egymással.

– Ez kicsit úgy hangzott, mint az az elhíresült Orbán mondás, hogy egyszer kell nyernünk, de akkor nagyon.

– Nem, itt most azt mondom, hogy egyszer kell trükköznünk, de akkor nagyon. Egyszer kell a külön az ellenzék hátráltatására kitalált választási szabályokat megkerülni, és ha egyszer ezeknek a szabályoknak az ellenére sikerült az ellenzéknek döntő győzelmet aratnia, akkor visszaállíthatja a normális szabályokat. Mert hát azért lássuk be, ezek a pártok különböző pártok, mert nem mindenben akarják ugyanaz.

– Ezt nevezik demokráciának.

– Így van. Nem normális helyzet, hogy ők össze vannak kényszerítve abban, hogy együtt induljanak. De ha egyszer ez a kényszer, akkor a Demokratikus Koalíció álláspontja az, hogy ezt a kényszert tudomásul kell venni, el kell fogadni, és aztán ha győztünk, akkor vissza kell állítani az egyébként normális demokratikus állapotot.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!