rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 21.



Bolgár György kérdései 2012. november 21-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy vajon kelljen-e egészségügyi járulékot fizetniük a nyugdíjasoknak. Erről a nap folyamán kínos vitába keveredett a kormány, saját eddigi egészségügyi miniszteri biztosával, aki egy konferencián azt mondta, hogy bruttósítani kellene a nyugdíjakat, és akkor mintegy 300 milliárd forint társadalombiztosítási járulékot fizethetnének a nyugdíjasok. Enélkül ugyanis fenntarthatatlan a rendszer. A Kormányszóvivői Iroda azonnal idegesen reagált, mondván, hogy Bodrogi Józsefnek a megbízatása egy hete lejárt és semmiféle jogosultsága nincs beszélni erről. A kormány napirendjén pedig nem szerepel az elképzelés. Nem zörög a haraszt?

Másik témánk, hogy új platform alakult az LMP-ben azokból, akik ellenzik, hogy a párt nem akar tárgyalni az Együtt Mozgalommal a csatlakozásról. Közeledik a pártszakadás?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Bokros Lajos jobbközép konzervatív pártot alakít. Van esélye?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Orbán Viktor szívélyes levélben köszöntötte Torgyán Józsefet 80. születésnapján. Fideszes fátylat a múltra?

És végül beszéljük meg, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes a gyanúba keveredett doktori disszertációjában Mick Jaggert ördögnek, a Rolling Stonest pedig sátánistának nevezte. De Semjént nem ezért szeretjük?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Csak választási szövetségnek van esélye
Tóth Zoltán, választási szakértő

Bolgár György: - Az ATV Újságíróklub című műsorában két nappal ezelőtt felvetettem, hogy elvileg lehet olyan választási együttműködés is a demokratikus ellenzéki pártok között, hogy a pártoknak saját országos listájuk van, ugyanakkor megállapodnak közös jelöltekben. Azonban annak vannak szabályai, hogy mennyi jelölt kell egy listaállításhoz, ezért a pártok számát is korlátozza a jelöltek számának korlátozása. Hogyan működik ez pontosan? Mi az, ami ezt a lehetőséget vonzóvá vagy nehezen megvalósíthatóvá teszi? Egyáltalán melyik az a lehetőség, ami a legkézenfekvőbb a demokratikus ellenzéki pártok számára, és ami legnagyobb esélyt kínálja nekik a győzelemre?

Tóth Zoltán: - Egy adott szavazatmennyiséggel maximális képviselői helyek számát elérni. Ez a célja minden egyes pártnak. A mostani választási törvény furfangos dolgokat vitt ebbe a rendszerbe, ezért elég nehezen érthető az a szabályrendszer, amelyet beiktattak. Egyszerűsítek a dolgon, hogy érthetőbb legyen. Kétfajta mód képzelhető el. Az egyik az, amikor az úgynevezett szingli pártok önálló jelölteket állítanak. Tehát amikor egy párt az egész országban, vagy annak egy jelentős részén saját jelölteket indít, és nem közösködik senkivel.

- Az a cél, hogy elérje az ötszázalékos küszöböt, mert akkor bekerülhet a parlamentbe, illetve ha egy egyéni jelöltje nyer egy választási körzetben, akkor is.

- Így van. Most egy szigorúbb szabály lépett életbe, mégpedig az, hogy egy párt csak egyfajta formációban indulhat a választásokon. Tehát vagy önálló pártként indul egyéni jelöltekkel és ennek megfelelően önálló listával, vagy más pártokkal, közös jelöltekkel. Ez nagyon megnehezíti a dolgot azokban az esetekben, amikor a pártok nehezen tudnak egyezségre jutni a közös jelöltek és a közös országos lista ügyében. Hiszen adott mennyiségű szavazattal maximális mennyiségű képviselőhelyet lehet szerezni. Tehát meg lehet azt tenni, hogy egy párt indít közös jelölteket is, de huszonhét önálló jelöltet is indít annak érdekében, hogy önálló listája legyen. Azonban akkor azzal számolni kell, hogy a közös jelöltekre leadott szavazatok mind elvesznek.

- Próbáljuk egy kicsit konkrétabbá tenni ezt a példát. Mondjuk az MSZP úgy dönt, hogy mint a legnagyobb ellenzéki párt, neki szüksége van önálló MSZP-s listára, és állít huszonhét egyéni jelöltet. Emellett viszont megállapodik az LMP-vel, a DK-val, Bokros pártjával, akárkivel, hogy ők mind abban a huszonhét körzetben az MSZP-s jelöltet fogják támogatni. Ez azt jelenti, hogy mivel az illetőnek MSZP-s név alatt kell indulnia, nem mondhatják azt, hogy ő az MSZP valamint X és Y pártok közös jelöltje?

- Ekkor jogilag csak saját jelöltje lehet a pártnak. Politikai koalíciót köthet, mint korábban a második választási fordulóban, amikor ugye egy pártjelölt indult, de megegyeztek a többi párttal, hogy azok őt fogják támogatni.

- Tehát a praktikus együttműködés lehetséges, de akkor a huszonhét körzetben el kell magyarázni a választóknak, hogy itt nem indul például DK-s jelölt vagy LMP-s jelölt, és mindegyik párt azt kéri, hogy az MSZP jelöltjére szavazzanak, mert ő kvázi a közös jelöltjük.

- Így van.

- Viszont ez azt jelenti, hogy csak az MSZP fog ezekből a szavazatokból profitálni. Az DK, az LMP és a többi párt nem, hiába támogatták ők is a szavazataikkal ezt a közös jelöltet. Ezért aztán senki sem érdekelt abban, hogy a demokratikus ellenzéki pártok közül néhány saját jelöltet állítson. Az volna ezek szerint mindenki számára a legkifizetődőbb, ha mindenhol közös jelölt indulna, mondjuk közös pártcímen vagy akárhogyan. Ebben az esetben a jelölteket az MSZP, az LMP és a többi párt együtt kiválasztaná, egy nevet kitalálnának – mint például Demokratikus Ellenzék vagy Együtt, vagy akármi –, és akkor viszont minden ebben résztvevő párt részesedne a leadott szavazatokból?

- Ezzel van egy újabb jogi probléma, mert megszüntették az úgynevezett kapcsolt lista intézményét. A közös listára leadott szavazat közösnek számít, és nem jelenik meg sem a szavazólapon, sem a jegyzőkönyvekben, hogy ki melyik párt miatt szavazott a közös jelöltre. Ez egy politikai akadály, ami jelenleg az ellenzéket akadályozza abban, hogy közös jelölteket indítson, mert nem lehet pontosan megmondani, hogy ki hány szeletet tett bele a torta egészbe.

- Magyarán a legkifizetődőbbnek látszó taktika az, hogy mindenhol induljon egy közös jelölt. Ez a pártok számára a saját felmorzsolódásuk gyakorlati kivitelezése is lenne. Hiszen vagy megállapodnak előre, hogy az MSZP aránya mondjuk hatvan százalék, az Együtt Mozgalomé harminc, az LMP-é öt, a DK-é öt és így tovább, vagy ha nem tudnak megállapodni, akkor létre kell hozniuk egy közös pártot. Akkor a dolog tiszta és világos volna, és akkor nem vész el szavazat. Azonban, ha nem tudnak közös pártot alapítani, és megmarad az MSZP is, az LMP is, meg a többi is, akkor végeláthatatlan viták kezdődhetnek el, amelyek talán nem is érnek véget soha.

- Így van. Én ezért javasoltam, hogy még a választások előtt az együtt gondolkodó demokratikus pártoknak saját maguk között a politikai szabadságjog alapján kéne szervezni egy előválasztást. Így megmérnék, hogy adott választókerületben melyik pártnak van a legnagyobb támogatottsága, és az ellenzéki oldalról mindenki az ennek megfelelő közös jelöltre szavazna.

- Tehát az Ön javaslata szerint, érdemes volna valamiféle előválasztáson eldönteni, hogy melyik pártnak mekkora a támogatottsága egy-egy választókörzetben. Azért bármennyire jól hangzik ez – és mondjuk az Egyesült Államokban jól is működik –, Magyarországon hogyan lehetne egy ilyet megszervezni? Hiszen nemcsak az a probléma, hogy itt ennek nincs hagyománya. A pártoknak nincs rá apparátusuk, és nincs rá pénzük sem. Kik lennének azok, akik részt vennének egy ilyen előválasztáson? Mennyire lehetne biztos abban bármelyik ellenzéki párt, hogy fideszes vagy jobbikos szavazók nem akarnák tönkretenni az ő előválasztásukat, és olyanokat előtérbe állítani, akiknek valójában kisebb az esélyük? Szóval, hogyan lehetne ezt megfelelően kivitelezni?

- Ezek valóban nagyon fontos kérdések, azonban a javaslat technikai kivitelezésével akkor érdemes foglalkozni, amikor látható, hogy valakik már hajlanak egy ilyesfajta megoldásra. Visszakanyarodva egy előző gondolatra, van egy nagyon lényeges behatároltság. Ez a fajta országos listaindítási jog eléggé szűkösre szabja az ellenzék által indítható pártok számát.

- Csak három lehet.

- Így van, azonban már most több szereplő van a pódiumon, mint három.

- Elmondom, hogy mindenki tudja, hogy azért lehet három, mert százhat egyéni választókörzet lesz, és huszonhét helyen kellene egy pártnak ahhoz önálló jelöltet állítania, hogy állíthasson országos listát. Négyszer huszonhét pedig már száznyolc, ezért lehet csak három párt.

- Így van. Nagyon fura dolog, hogy olyan matematikai kényszerek teremtődtek politikailag, amelyek miatt én úgy látom, hogy nem lehet a szavazás napján megoldani ezt a dilemmát, hanem a pártoknak előre kell tisztázniuk a dolgokat. Visszatérnék arra a kérdésére, hogy hogyan lehetne kivitelezni ezt az előzetes szavazást. Ma az ország lakosságának körülbelül egy százaléka minden nap szavaz elektronikusan vagy telefonon. Önök is használják ezt a fajta szavazást a Klubrádióban, tehát tudja, hogyan működik ez. Kellő biztonsági intézkedésekkel megvalósítható, hogy egy készülékről csak egyszer lehessen telefonálni. Ez természetesen pénzbe kerül, de a politikai szabadságjogok gyakorlása ma egyébként is pénzbe kerül. Hiszen a kormány épp arra akar minket rávenni, hogy a saját pénzünkből menjünk el és regisztráltassuk magunkat, vagyis a saját energiánkat és pénzünket fordítsuk egy alkotmányos alapjog gyakorlására.

- Az Ön – még sok gyakorlati problémát tartalmazó – javaslatát próbáljuk meg továbbgondolni. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy a pártok egy előválasztáson megállapítsák, hogy ki induljon egy-egy választási körzetben. Azonban arról is meg kellene állapodniuk, hogy a pártok közösen létrehozandó listáját milyen arányban osszák majd fel maguk között. Ez pedig már nem biztos, hogy egy előválasztással megoldható.

- Megoldható, mert az előválasztás is – ahogy a normál állami választás is – kétszavazatos. Tehát lehetne szavazni egyéni jelöltre és országos listára is. Így minden párt számára feketén-fehéren kiderülne, hogy melyik országos lista milyen támogatottságú, és a közös listát a szavazatok megoszlásának az alapján kellene létrehozni.

- Tehát Ön szerint szavazatmaximalizálási szempontból az volna a legcélszerűbb, ha a demokratikus ellenzéki pártok meg tudnának állapodni, hogy mind a százhat helyen közösen egy jelöltet indítsanak, akit közösen támogatnak. Emellett abban is, hogy egy közös listát állítsanak, amelyben osszák fel majd maguk között, hogy MSZP x százalék, DK y százalék, LMP z százalék és így tovább. Akik részt vesznek ebben, azok valamilyen százalékra jogosultak, és a közös listából is juthatnak parlamenti képviselő helyhez, meg az egyéni választókörzetekben is. Tehát így lehetne a leghatékonyabban, szavazatot nem veszítve felvenni a harcot a jelenlegi fideszes többséggel?

- Így van. Ez ad lehetőséget arra, hogy mondjuk harminc százaléknál ötvenegy százalékos parlamenti többséget szerezhessen az ellenzék, vagy ha eléri a szavazatok ötven százalékát, akkor akár kétharmados, sőt háromnegyedes győzelem is előfordulhatna. Köszönhetően ennek a faramuci és igazságtalan törvénynek, amelyet a kormánypárt elfogadott.

- Ezek szerint, tisztán praktikus szempontból, ez a megoldás.

- Igen.

- Milyen hátránya volna, és körülbelül mennyi képviselői helyet lehetne azzal elveszíteni rossz esetben, ha három nagyobb párt mégis ragaszkodna ahhoz, hogy saját listát állítson legalább huszonhét-huszonhét helyen? Ezzel ugye a többieket megfosztanák attól, hogy az ott szerzett szavazatokat egy közös listára lehessen tenni. Tehát az illető pártok adott huszonhét helyen nem jutnának már plusz szavazathoz, mert ott csak az MSZP, meg a második és a harmadik huszonhét helyet állító párt juthatna szavazathoz. Ez mennyi veszteséget okozhatna a kimaradó pártoknak? Illetve mindegyiknek, mert ugye mindegyik kimarad – még a nagy párt is – azon a helyen, ahol nem állít jelöltet.

- Így van. A jelenlegi visszás választási törvény előnyeit csak a legnagyobb, a legtöbb szavazatot elért párt élvezi, hiszen keletkezik a leadott szavazatszám és az elért mandátumszám között egy húsz-huszonöt százalékos rés.

- Ez óriási.

- Igen, de a második már nem részesül ebből. Ha nem az ellenzéki pártok közül kerül ki a legtöbb szavazatot elért párt, akkor mindenki ezen a vesztes ágon osztozik. Tehát az előny, amelyben a legtöbb szavazatot elért párt részesül mandátumszámok tekintetében, egyértelmű veszteségként jelentkezik mandátumokban az ellenzéki pártok oldalán.

- Ráadásul súlyos veszteségekről van szó, hiszen ez nem egy-két mandátumot jelentene.

- Nem. Körülbelül tíz mandátumot biztosan jelentene.

- Magyarán a választási matematika a jelenlegi szabályok szerint azt sugallja, hogy meg kell állapodni közös jelöltekben is és közös listában is.

- Így van. Én választási szakértő vagyok, azonban annyit én is látok, hogy nem pusztán a választási technológia kell hogy kikényszerítse a demokratikus ellenzéki oldalon az együttműködést, hanem a józan észre, a belátásra és az a közös politikai szándékra is szükség van. Ez mind kell ahhoz, hogy tudjanak majd együtt kormányozni a győzelem után is. Hiszen egy másik nagy dilemma lehet, hogy jó, sikerül elkergetni a jelenlegi kormánypártokat, de mi van utána. Ezért szükséges a politikai együttműködés, amellyel már késésben vagyunk. Nem a választási technológia vagy az előválasztás problémái miatt, hanem a szándékok kialakításával vagyunk kicsit megkésve.

- Azt azért mégis el lehet képzelni ennek a legpozitívabb verziónak a folytatásaképp – persze a program és a megállapodás kell ehhez –, hogy ha egy közös párt győzne közös listával és az egyéni helyek többségének megszerzésével, akkor utána az új parlamentben már nyugodtan alakulhatna MSZP-frakció, DK-frakció, LMP-frakció. Hiszen akkor már nem kell feltétlenül közös pártot fenntartani, legfeljebb közös kormányt létrehozni.

- Valóban. Bár a jelenlegi házszabály azt mondja ki, hogy csak annak lehet frakciója, aki a választáson indult. Azonban gondolom, a házszabály – ahogy a DK esetében is hetek alatt megváltozott – megváltoztatható.

- Szerintem még változni is fog. Nem lesz könnyű.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Minden tizedszázalék 730 millió euró pluszt jelent
Kovács László, MSZP-s országgyűlési képviselő, volt európai uniós biztos

Bolgár György: - Bizonyos értelemben meglepő sajtótájékoztatót tartott ma, mert támogatásáról biztosította az Orbán-kormányt. Legalábbis abban, hogy sikerüljön neki lehetőleg minél nagyobb európai uniós támogatást kiharcolni az e heti brüsszeli csúcsértekezleten. Mi vezeti az MSZP-t ebben? Legyünk egy kicsit patetikusak, a haza sorsa a legfontosabb, és ebből a szempontból nem számít, hogy Orbán Viktor lesz az a miniszterelnök, akinek esetleg sikerül valamennyivel több euromilliárdhoz juttatnia az országot?

Kovács László: - Az elmúlt huszonkét évben voltunk többször is kormányon és ellenzékben is. Ellenzékben nem gondoltuk azt, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb az ellenzéknek, mert könnyebb akkor leváltani a kormányt. És kormányon is igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy például a válság idején a terheket igazságosan, méltányosan osszuk meg. A Fidesz ennek az ellenkezőjét csinálta. Most azt látjuk, hogy a terheket elsősorban a nehezen élők vállára rakja, és azt láttuk, amikor ellenzékben voltak, hogy akkor pedig úgy gondolkoztak, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek, mert annál könnyebb lesz leváltani a szocialista kormányt. És éppen ezért akadályoztak meg – akár népszavazással is – minden olyan lépést, amely segítette volna az ország helyzetét. Ebből kiindulva mi azt mondjuk, hogy egyáltalán nem lenne méltányos, hogy az Orbán-kormány két és féléves ámokfutása miatt, amit a gazdaságban, a demokrácia felszámolásban és az Európai Unióval való viszony kiéleződésében tett, most a tízmillió magyar állampolgárt büntessék azzal, hogy lényegesen kevesebbet, legrosszabb esetben akár hétmilliárd euróval kevesebbet kapjon Magyarország a kohéziós alapokból a 2014–20 közötti hétéves időszakban, mint amit a 2007 és 13 közötti, jelenleg is tartó időszakban.

- Az rengeteg pénz, körülbelül kétezer milliárd forint, ezt még az átlagember is el tudja képzelni, hogy ez sokba kerül.

- Ezzel tulajdonképpen egyharmadát veszítenénk el a támogatásnak, és ez a fejlesztéseket lehetetlen helyzetbe hozná. Egyetlen adat: az állami beruházások kilencvenhét százaléka az uniós forrásokból valósul meg. Tehát óriási veszteség lenne és ezt az ország évekig nem tudná kiheverni.

- Csak hogy világossá tegyük, ez a lépés vagy tervezett lépés nem kifejezetten Magyarország ellen irányul, csak mi is beleesünk abba a körbe, amelyet ez hátrányosan érint.

- Ugye ezek a kohéziós pénzek azt a célt szolgálják, hogy a kevésbé fejlett, tehát a nettó kedvezményezett országok, akik több pénzt kapnak a közös alapokból, mint amennyit befizetnek, felzárkózása gyorsuljon. Mégpedig tulajdonképpen a nettó befizetők terhének növekedésével, vagyis az átlagnál gazdagabb, fejlettebb országok járulnának ehhez hozzá. Egy olyan helyzetet hoz létre a mostani javaslat, ami az asztalon van, hogy egységesen minden ország a nemzeti össztermékének, a GDP-nek maximálisan 2,4 százalékát kaphatná meg kohéziós támogatásként. Ez azt jelenti, hogy minél gazdagabb egy ország, ez a 2,4 százalék annál nagyobb összeg. Minél kisebb a nemzeti össztermék, annál kevesebb ez az összeg. Tehát azokat sújtaná, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Ez egy igazságtalan dolog. Korábban, az előző időszakban volt lehetőség differenciálásra és érdemes megemlíteni, hogy 2006-ban, amikor a 2007–13-as hétéves időszakról született döntés, akkor Magyarország nemzeti összterméke 3,5 százalékát kitevő plafont kapott, tehát ennyi lehet a támogatás. Ez a második vagy harmadik legjobb volt az uniós országok közül.

- És annak idején emlékszem, hogy Gyurcsányt még többen dicsérték is, hogy nagyon keményen küzdött és sikerült olyan szövetségeseket szereznie, talán elsősorban az akkori angol miniszterelnököt, Blairt, akiknek a segítségével fel lehetett tornászni a Magyarországnak szánt pénzeket. Ugye?

- És hadd tegyek hozzá még valamit. Akkor Magyarország megítélése összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint napjainkban. A korábbi magyar vezetés, ugye a 2004. május elsejei csatlakozást követően a Medgyessy-kormány, azután a Gyurcsány-kormány, de folytathatom a sort a Bajnai-kormánnyal is, nem tette meg azt, amit az Orbán-kormány két és fél éve folyamatosan tesz. Azt, hogy szembefordul az uniós értékrenddel, hogy cinikus módon és pökhendi módon megsérti az uniós közös szabályokat. Azt mondja, hogy semmi köze az Európai Uniónak hozzá, senki nincs olyan helyzetben, hogy nekünk előírja, hogy milyen legyen az alaptörvény, a médiatörvény, a bírák mikor menjenek nyugdíjba és így tovább. Tehát egyszerűen nyíltan sérti meg a közösen elfogadott és mindenki által betartott szabályokat.

- És ennek most milyen következményei lehetnek?

- Ennek az a következménye, hogy most kilátástalannak tartom, hogy Magyarország a többi felzárkózásra törekvő országhoz képest kedvezőbb besorolást kapjon, tehát mondjuk egyedi elbírálásban jobb feltételeket kapjon. Most csak arra van esély, hogy a 15 kohéziós ország, ez a 15 kevésbé fejlett, nettó kedvezményezett ország együtt érjen el kedvezőbb dolgot, és a Szocialista Párt erre hatalmazta fel és kérte fel az Európai Parlamentben kint lévő magyar szocialista képviselőiket, hogy ezért harcoljanak. És ezt kérte az MSZP a szocialista frakció egészétől. Ugye napokkal ezelőtt itt járt Hannes Swoboda, a szocialista frakció osztrák szociáldemokrata párti vezetője, és hozzá is elhangzott ez a kérés, hogy segítsék azt, hogy a kohézió barátai a jelenleginél kedvezőbb besorolást kapjanak. Van egy dán javaslat egyébként az asztalon, ez azt mondja, hogy azok az országok, amelyek a válság következtében több mint egy százaléknyi nemzeti összterméket vesztettek el – Magyarországnál ez a visszaesés nagyobb volt jóval egy százaléknál…

-… Lehet, hogy ezért tesznek rá még egy kicsit Orbánék, hogy ebben az évben is nagyobb legyen egy százaléknál a visszaesés. Hátha ez még jól fog elsülni. Nem?

- Én nem hiszem, nagyon morbid taktika lenne. De a dán javaslat szerint a 2,4, a felső határ akár 2,99-ig emelhető lenne. Egy ilyen javaslat van az asztalon. Ebben minden tizedszázalék, amit sikerül elérni, az 730 millió euró pluszt jelent. Vagy fogalmazzunk szerényebben, kevesebb veszteséget jelent, mert a 7 milliárdból minden egyes 0,1 százalékos emelés a 2,4 fölött 730 millió euróval csökkentené a veszteséget. Ha el lehet érni, hogy a 15-ök mondjuk 2,99-ig menjenek fel a 2,4-ről, akkor az azt jelentené, hogy a 7 milliárd euró helyett ennek csak körülbelül a felét veszítenénk el. Ez is nagyon érzékeny veszteség, de fele akkora, mint ami egyébként most a fő javaslat.

- Tehát itt várható egy kellemetlen megszorítás az Európai Unió részéről. De jönnek a pofonok is, nem mintha nem számíthattunk volna ezekre már akkor is, amikor az Orbán-kormány meghozta azokat az intézkedéseit, amelyekkel megsarcolta a külföldi, elsősorban multinacionális vállalatokat. Itt látom a mai hírek között, hogy kaptunk egy ultimátumot Brüsszeltől, amiben a telekommunikációs meg a kiskereskedelmi szektor különadóinak a módosítására kaptunk két hónapot. Ha pedig nem fogjuk az intézkedéseinket megváltoztatni, akkor megy ez is az Európai Bíróságra. Mi forog itt kockán? Mibe kerülhet ez?

- Ugye amikor a kormány szembesült azzal, hogy az egykulcsos adórendszer, amelyet ilyen csodafegyverként említettek, évente 500 milliárd forintot von el a költségvetésből, tehát nemcsak igazságtalan, hanem még ráadásul a költségvetés egyensúlya szempontjából is roppant káros lépés, akkor ennek az 500 milliárdnak a hiányát próbálta többek között azzal pótolni, hogy kivetette ezeket az extra adókat a bankszektorra, a telekommunikációs szektorra, az energia szektorra és a kiskereskedelmi áruházláncokra. Az is problémát okozott, hogy ezt váratlanul tette, előzetes konzultációk nélkül. Nem a profitra, hanem az árbevételre, vagy a bankok esetében a mérlegfőösszegre, és így a mértéke jóval nagyobb, mint azoknak a különadóknak a mértéke, amelyeket egyes régebbi uniós tagországok vezettek be például a bankszektornál. További problémát okozott ezek mellett, hogy például a telekommunikációs szektornál van egy olyan uniós szabály – és ezt számon kérték Spanyolországon is és Franciaországon is,  és mind a kettő emiatt eljárás alá került, és Magyarország is azt csinálta –, hogy nem használható fel semmiféle különadóból származó bevétel másra, mint a telekommunikációs szektor, a szabályozás fejlesztésére. És semmiképpen nem költségvetési hiányok betömésére. Na most, a magyar kormány fütyült erre az egészre, ők bizony ezt erre használták fel. Kaptak figyelmeztetést, és elindult a kötelezettségszegési eljárás ezekben az ügyekben. A legnyilvánvalóbb az volt, hogy amennyiben Magyarországot elmarasztalják a telekommunikációs szektornál, akkor az így beszedett és költségvetési hiánycsökkentésre fordított összeget vissza kell fizetni az adóalanyoknak, tehát a telekommunikációs szektor vállalatainak. De már az ilyen módon beszedett, túlzott mértékű adó visszafizetésére is sor kerülhet.

- Márpedig van olyan számítás, hogy ez 2010–11–12-ben majdnem 300 milliárd forintnyi volt. Vagyis, ha ezt visszafizettetné velünk az Európai Bíróság, abból óriási költségvetési problémák lennének megint és újabb megszorító csomagok.

- Ez pontosan így van. Na most ugye, az eljárás mindig azzal indul, hogy kap az illető kormány egy levelet az Európai Bizottságtól, mert tájékozódni kíván, hogy mi is pontosan a helyzet. Ez egy érdeklődés, de jelzi azt, hogy felfigyelt erre a bizottság, hiszen az a dolga, hogy a szerződések, a szabályok betartását figyelemmel kísérje, ellenőrizze. Most Magyarország is nyilván megadta a kért tájékoztatást, és eljutott a következő lépésig. A tájékoztatás nem elégítette ki az Európai Bizottságot, pontosabban nem cáfolta azt, hogy ez egy jogtalanul bevezetett lépés. Ilyenkor a második lépése az eljárásnak az, hogy elküldik az indoklással ellátott véleményt. Ez jött meg a mai napon, illetve erről adott hírt a hvg.hu.

- Vagy a Népszabadságban is ezt láttam.

- És ez azt jelenti, hogy megérkezett ez a levél, amelyben most két dolgot vetettek fel az előbb felsorolt négyből. A kiskereskedelmi láncoknak ezt a különadóját, és a telekommunikációs szektornak ezt a nemcsak hogy nem feltétlenül jogosan kivetett, de mindenképpen jogszerűtlenül felhasznált adóbevételét.

- Igen. Meg még van egy, hogy az étkezési utalványokkal kapcsolatban egy hónapon belül szüntessék meg a megkülönböztetést a külföldi cégekkel szemben. Ez már nagyon szigorú.

- Igen. Mind a három esetnél az a probléma, hogy ezek elsősorban a külföldi cégeket érintik, különböző okai vannak és a kormány ezt próbálja ezzel magyarázni. Elég bonyolult és átlátszó magyarázat. Ha valamit nagyon szigorúan vesz az Európai Unió az egységes belsőpiac védelme szempontjából, akkor az az, hogy semmiféle megkülönböztetés nincs uniós tagállamok állampolgárai között a szerint, hogy angolokról, franciákról vagy magyarokról van szó. És semmiféle megkülönböztetést a cégek között a szerint, hogy brit vagy holland vagy magyar cégről van szó, nem lehet tenni. Ez a származási, ország szerinti vagy állampolgárság szerinti diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés lenne. És itt az Európai Bizottság véleménye szerint ez az eset áll fenn, hogy ezek a különadók, amikről most szó van, másképp sújtják a különböző uniós tagállamok tulajdonában lévő nagy monopóliumokat, cégeket, bankokat, illetve a telekommunikációs és a kiskereskedelmi forgalmi szektort, és másképp – sokkal enyhébben – a magyart. Mondjuk itt el szokták mondani, hogy a CBA-t alig érinti, vagy egyáltalán nem érinti, míg a Tescót meg a Matchot meg egyéb nagy kiskereskedelmi áruházláncokat sokkal súlyosabban érint. Ez lépett be ebbe a második szakaszba, és kapott a kormány egy határidőt.

- Ami az egyiknél egy hónap, a másiknál kettő, és ha nem teljesít, akkor megy a bíróságra az ügy.

- Igen, akkor a bíróság ítéli meg végül, hogy igaza van-e a magyar kormánynak vagy a bizottságnak. Na most, az esetek több mint 90 százalékában a bizottságnak szokott a bíróság igazat adni. Nem azért, mert részrehajló, hanem a bizottság, mint a szerződés őre, jogosult elbírálni azt – legalábbis első fokon –, hogy történt-e szabálysértés vagy nem. Ha a bíróság megítéli a szabálysértést, akkor természetesen jön a büntetés. Ez minimális esetben a beszedett adó visszafizetése, de adott esetben ezt még megfejelhetik egy büntetéssel is.

- Akkor ez súlyos fenyegetés.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!