rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 21.

Csak választási szövetségnek van esélye
Tóth Zoltán, választási szakértő

Bolgár György: - Az ATV Újságíróklub című műsorában két nappal ezelőtt felvetettem, hogy elvileg lehet olyan választási együttműködés is a demokratikus ellenzéki pártok között, hogy a pártoknak saját országos listájuk van, ugyanakkor megállapodnak közös jelöltekben. Azonban annak vannak szabályai, hogy mennyi jelölt kell egy listaállításhoz, ezért a pártok számát is korlátozza a jelöltek számának korlátozása. Hogyan működik ez pontosan? Mi az, ami ezt a lehetőséget vonzóvá vagy nehezen megvalósíthatóvá teszi? Egyáltalán melyik az a lehetőség, ami a legkézenfekvőbb a demokratikus ellenzéki pártok számára, és ami legnagyobb esélyt kínálja nekik a győzelemre?

Tóth Zoltán: - Egy adott szavazatmennyiséggel maximális képviselői helyek számát elérni. Ez a célja minden egyes pártnak. A mostani választási törvény furfangos dolgokat vitt ebbe a rendszerbe, ezért elég nehezen érthető az a szabályrendszer, amelyet beiktattak. Egyszerűsítek a dolgon, hogy érthetőbb legyen. Kétfajta mód képzelhető el. Az egyik az, amikor az úgynevezett szingli pártok önálló jelölteket állítanak. Tehát amikor egy párt az egész országban, vagy annak egy jelentős részén saját jelölteket indít, és nem közösködik senkivel.

- Az a cél, hogy elérje az ötszázalékos küszöböt, mert akkor bekerülhet a parlamentbe, illetve ha egy egyéni jelöltje nyer egy választási körzetben, akkor is.

- Így van. Most egy szigorúbb szabály lépett életbe, mégpedig az, hogy egy párt csak egyfajta formációban indulhat a választásokon. Tehát vagy önálló pártként indul egyéni jelöltekkel és ennek megfelelően önálló listával, vagy más pártokkal, közös jelöltekkel. Ez nagyon megnehezíti a dolgot azokban az esetekben, amikor a pártok nehezen tudnak egyezségre jutni a közös jelöltek és a közös országos lista ügyében. Hiszen adott mennyiségű szavazattal maximális mennyiségű képviselőhelyet lehet szerezni. Tehát meg lehet azt tenni, hogy egy párt indít közös jelölteket is, de huszonhét önálló jelöltet is indít annak érdekében, hogy önálló listája legyen. Azonban akkor azzal számolni kell, hogy a közös jelöltekre leadott szavazatok mind elvesznek.

- Próbáljuk egy kicsit konkrétabbá tenni ezt a példát. Mondjuk az MSZP úgy dönt, hogy mint a legnagyobb ellenzéki párt, neki szüksége van önálló MSZP-s listára, és állít huszonhét egyéni jelöltet. Emellett viszont megállapodik az LMP-vel, a DK-val, Bokros pártjával, akárkivel, hogy ők mind abban a huszonhét körzetben az MSZP-s jelöltet fogják támogatni. Ez azt jelenti, hogy mivel az illetőnek MSZP-s név alatt kell indulnia, nem mondhatják azt, hogy ő az MSZP valamint X és Y pártok közös jelöltje?

- Ekkor jogilag csak saját jelöltje lehet a pártnak. Politikai koalíciót köthet, mint korábban a második választási fordulóban, amikor ugye egy pártjelölt indult, de megegyeztek a többi párttal, hogy azok őt fogják támogatni.

- Tehát a praktikus együttműködés lehetséges, de akkor a huszonhét körzetben el kell magyarázni a választóknak, hogy itt nem indul például DK-s jelölt vagy LMP-s jelölt, és mindegyik párt azt kéri, hogy az MSZP jelöltjére szavazzanak, mert ő kvázi a közös jelöltjük.

- Így van.

- Viszont ez azt jelenti, hogy csak az MSZP fog ezekből a szavazatokból profitálni. Az DK, az LMP és a többi párt nem, hiába támogatták ők is a szavazataikkal ezt a közös jelöltet. Ezért aztán senki sem érdekelt abban, hogy a demokratikus ellenzéki pártok közül néhány saját jelöltet állítson. Az volna ezek szerint mindenki számára a legkifizetődőbb, ha mindenhol közös jelölt indulna, mondjuk közös pártcímen vagy akárhogyan. Ebben az esetben a jelölteket az MSZP, az LMP és a többi párt együtt kiválasztaná, egy nevet kitalálnának – mint például Demokratikus Ellenzék vagy Együtt, vagy akármi –, és akkor viszont minden ebben résztvevő párt részesedne a leadott szavazatokból?

- Ezzel van egy újabb jogi probléma, mert megszüntették az úgynevezett kapcsolt lista intézményét. A közös listára leadott szavazat közösnek számít, és nem jelenik meg sem a szavazólapon, sem a jegyzőkönyvekben, hogy ki melyik párt miatt szavazott a közös jelöltre. Ez egy politikai akadály, ami jelenleg az ellenzéket akadályozza abban, hogy közös jelölteket indítson, mert nem lehet pontosan megmondani, hogy ki hány szeletet tett bele a torta egészbe.

- Magyarán a legkifizetődőbbnek látszó taktika az, hogy mindenhol induljon egy közös jelölt. Ez a pártok számára a saját felmorzsolódásuk gyakorlati kivitelezése is lenne. Hiszen vagy megállapodnak előre, hogy az MSZP aránya mondjuk hatvan százalék, az Együtt Mozgalomé harminc, az LMP-é öt, a DK-é öt és így tovább, vagy ha nem tudnak megállapodni, akkor létre kell hozniuk egy közös pártot. Akkor a dolog tiszta és világos volna, és akkor nem vész el szavazat. Azonban, ha nem tudnak közös pártot alapítani, és megmarad az MSZP is, az LMP is, meg a többi is, akkor végeláthatatlan viták kezdődhetnek el, amelyek talán nem is érnek véget soha.

- Így van. Én ezért javasoltam, hogy még a választások előtt az együtt gondolkodó demokratikus pártoknak saját maguk között a politikai szabadságjog alapján kéne szervezni egy előválasztást. Így megmérnék, hogy adott választókerületben melyik pártnak van a legnagyobb támogatottsága, és az ellenzéki oldalról mindenki az ennek megfelelő közös jelöltre szavazna.

- Tehát az Ön javaslata szerint, érdemes volna valamiféle előválasztáson eldönteni, hogy melyik pártnak mekkora a támogatottsága egy-egy választókörzetben. Azért bármennyire jól hangzik ez – és mondjuk az Egyesült Államokban jól is működik –, Magyarországon hogyan lehetne egy ilyet megszervezni? Hiszen nemcsak az a probléma, hogy itt ennek nincs hagyománya. A pártoknak nincs rá apparátusuk, és nincs rá pénzük sem. Kik lennének azok, akik részt vennének egy ilyen előválasztáson? Mennyire lehetne biztos abban bármelyik ellenzéki párt, hogy fideszes vagy jobbikos szavazók nem akarnák tönkretenni az ő előválasztásukat, és olyanokat előtérbe állítani, akiknek valójában kisebb az esélyük? Szóval, hogyan lehetne ezt megfelelően kivitelezni?

- Ezek valóban nagyon fontos kérdések, azonban a javaslat technikai kivitelezésével akkor érdemes foglalkozni, amikor látható, hogy valakik már hajlanak egy ilyesfajta megoldásra. Visszakanyarodva egy előző gondolatra, van egy nagyon lényeges behatároltság. Ez a fajta országos listaindítási jog eléggé szűkösre szabja az ellenzék által indítható pártok számát.

- Csak három lehet.

- Így van, azonban már most több szereplő van a pódiumon, mint három.

- Elmondom, hogy mindenki tudja, hogy azért lehet három, mert százhat egyéni választókörzet lesz, és huszonhét helyen kellene egy pártnak ahhoz önálló jelöltet állítania, hogy állíthasson országos listát. Négyszer huszonhét pedig már száznyolc, ezért lehet csak három párt.

- Így van. Nagyon fura dolog, hogy olyan matematikai kényszerek teremtődtek politikailag, amelyek miatt én úgy látom, hogy nem lehet a szavazás napján megoldani ezt a dilemmát, hanem a pártoknak előre kell tisztázniuk a dolgokat. Visszatérnék arra a kérdésére, hogy hogyan lehetne kivitelezni ezt az előzetes szavazást. Ma az ország lakosságának körülbelül egy százaléka minden nap szavaz elektronikusan vagy telefonon. Önök is használják ezt a fajta szavazást a Klubrádióban, tehát tudja, hogyan működik ez. Kellő biztonsági intézkedésekkel megvalósítható, hogy egy készülékről csak egyszer lehessen telefonálni. Ez természetesen pénzbe kerül, de a politikai szabadságjogok gyakorlása ma egyébként is pénzbe kerül. Hiszen a kormány épp arra akar minket rávenni, hogy a saját pénzünkből menjünk el és regisztráltassuk magunkat, vagyis a saját energiánkat és pénzünket fordítsuk egy alkotmányos alapjog gyakorlására.

- Az Ön – még sok gyakorlati problémát tartalmazó – javaslatát próbáljuk meg továbbgondolni. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy a pártok egy előválasztáson megállapítsák, hogy ki induljon egy-egy választási körzetben. Azonban arról is meg kellene állapodniuk, hogy a pártok közösen létrehozandó listáját milyen arányban osszák majd fel maguk között. Ez pedig már nem biztos, hogy egy előválasztással megoldható.

- Megoldható, mert az előválasztás is – ahogy a normál állami választás is – kétszavazatos. Tehát lehetne szavazni egyéni jelöltre és országos listára is. Így minden párt számára feketén-fehéren kiderülne, hogy melyik országos lista milyen támogatottságú, és a közös listát a szavazatok megoszlásának az alapján kellene létrehozni.

- Tehát Ön szerint szavazatmaximalizálási szempontból az volna a legcélszerűbb, ha a demokratikus ellenzéki pártok meg tudnának állapodni, hogy mind a százhat helyen közösen egy jelöltet indítsanak, akit közösen támogatnak. Emellett abban is, hogy egy közös listát állítsanak, amelyben osszák fel majd maguk között, hogy MSZP x százalék, DK y százalék, LMP z százalék és így tovább. Akik részt vesznek ebben, azok valamilyen százalékra jogosultak, és a közös listából is juthatnak parlamenti képviselő helyhez, meg az egyéni választókörzetekben is. Tehát így lehetne a leghatékonyabban, szavazatot nem veszítve felvenni a harcot a jelenlegi fideszes többséggel?

- Így van. Ez ad lehetőséget arra, hogy mondjuk harminc százaléknál ötvenegy százalékos parlamenti többséget szerezhessen az ellenzék, vagy ha eléri a szavazatok ötven százalékát, akkor akár kétharmados, sőt háromnegyedes győzelem is előfordulhatna. Köszönhetően ennek a faramuci és igazságtalan törvénynek, amelyet a kormánypárt elfogadott.

- Ezek szerint, tisztán praktikus szempontból, ez a megoldás.

- Igen.

- Milyen hátránya volna, és körülbelül mennyi képviselői helyet lehetne azzal elveszíteni rossz esetben, ha három nagyobb párt mégis ragaszkodna ahhoz, hogy saját listát állítson legalább huszonhét-huszonhét helyen? Ezzel ugye a többieket megfosztanák attól, hogy az ott szerzett szavazatokat egy közös listára lehessen tenni. Tehát az illető pártok adott huszonhét helyen nem jutnának már plusz szavazathoz, mert ott csak az MSZP, meg a második és a harmadik huszonhét helyet állító párt juthatna szavazathoz. Ez mennyi veszteséget okozhatna a kimaradó pártoknak? Illetve mindegyiknek, mert ugye mindegyik kimarad – még a nagy párt is – azon a helyen, ahol nem állít jelöltet.

- Így van. A jelenlegi visszás választási törvény előnyeit csak a legnagyobb, a legtöbb szavazatot elért párt élvezi, hiszen keletkezik a leadott szavazatszám és az elért mandátumszám között egy húsz-huszonöt százalékos rés.

- Ez óriási.

- Igen, de a második már nem részesül ebből. Ha nem az ellenzéki pártok közül kerül ki a legtöbb szavazatot elért párt, akkor mindenki ezen a vesztes ágon osztozik. Tehát az előny, amelyben a legtöbb szavazatot elért párt részesül mandátumszámok tekintetében, egyértelmű veszteségként jelentkezik mandátumokban az ellenzéki pártok oldalán.

- Ráadásul súlyos veszteségekről van szó, hiszen ez nem egy-két mandátumot jelentene.

- Nem. Körülbelül tíz mandátumot biztosan jelentene.

- Magyarán a választási matematika a jelenlegi szabályok szerint azt sugallja, hogy meg kell állapodni közös jelöltekben is és közös listában is.

- Így van. Én választási szakértő vagyok, azonban annyit én is látok, hogy nem pusztán a választási technológia kell hogy kikényszerítse a demokratikus ellenzéki oldalon az együttműködést, hanem a józan észre, a belátásra és az a közös politikai szándékra is szükség van. Ez mind kell ahhoz, hogy tudjanak majd együtt kormányozni a győzelem után is. Hiszen egy másik nagy dilemma lehet, hogy jó, sikerül elkergetni a jelenlegi kormánypártokat, de mi van utána. Ezért szükséges a politikai együttműködés, amellyel már késésben vagyunk. Nem a választási technológia vagy az előválasztás problémái miatt, hanem a szándékok kialakításával vagyunk kicsit megkésve.

- Azt azért mégis el lehet képzelni ennek a legpozitívabb verziónak a folytatásaképp – persze a program és a megállapodás kell ehhez –, hogy ha egy közös párt győzne közös listával és az egyéni helyek többségének megszerzésével, akkor utána az új parlamentben már nyugodtan alakulhatna MSZP-frakció, DK-frakció, LMP-frakció. Hiszen akkor már nem kell feltétlenül közös pártot fenntartani, legfeljebb közös kormányt létrehozni.

- Valóban. Bár a jelenlegi házszabály azt mondja ki, hogy csak annak lehet frakciója, aki a választáson indult. Azonban gondolom, a házszabály – ahogy a DK esetében is hetek alatt megváltozott – megváltoztatható.

- Szerintem még változni is fog. Nem lesz könnyű.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!