Semjén első könyve
- Részletek
- Napi apró
- 2012. november 22. csütörtök, 02:52
- Fazekas Csaba
A parlamentben minap kereszténydemokrata politikusok (Pálffy István, majd a felszólalására válaszoló Rétvári Bence államtitkár) az utóbbi időben megélénkült, kereszténység elleni támadásokról beszéltek. Az államtitkár azért igyekezett leszögezni, hogy nem olyan értelemben folyik keresztényüldözés, mint az ókori Rómában, hanem kifinomult módszerekkel. De még így sem ártana kicsit jobban meggondolni, mit beszélnek. Keresztényüldözés napjainkban egyes muszlim országokban valóban folyik, ahol Krisztus követőinek az életüket is kockáztatniuk kell, ha vállalják hitüket. Sajnos Pálffyék összetévesztik a szezont a fazonnal, a kritikát az üldözéssel, egy személy kifogásolását a vallásáéval (ez persze nem ismeretlen az egyháztörténetben), ahogy a hatalomgyakorlást is a hatalom kizárólagos birtoklásával.
A képviselő urakat ezek szerint vallási meggyőződésükben sérti, ha egy internetes portál plágiumvádat fogalmaz meg pártelnökük egykori disszertációját illetően. Merthogy erről volt szó ezúttal, és nem másról, nem középületben keresztről, fejkendőről, körülmetélésről stb., vagyis olyan kérdésekről, amelyek manapság valóban az egyház-állam viszony vitatémái Európa országaiban. Gondolkozzunk logikusan: ha a Semjén-dolgozatokkal kapcsolatos plágiumvád nem egyszerűen a KDNP-elnök vagy a pártjuk, hanem a kereszténység (= Krisztus-követés) elleni támadás, akkor bizonyára úgy gondolják, hogy Semjén doktori disszertációja az isteni kinyilatkoztatás része. Én sekélyes ismereteimmel eddig úgy tudtam, hogy az Ó- és Újszövetségbe foglalt Szentírásra igaz ez a kritérium, s a bibliai szövegek bármilyen kifogásolása valóban tekinthető a kereszténység kritikájának is. (Más kérdés, hogy ehhez van-e joga egy demokratikus társadalomban valakinek, szerintem igen, illetve miért ne?) Ezek szerint a miniszterelnök-helyettes teológiai disszertációját, illetve szociológus szakdolgozatát nevezhetjük – bibliai analógia alapján – „Semjén első és második könyvének”. Tulajdonképp csak az kérdéses, hogy műfajilag a kis- vagy a nagypróféták mellett van-e a helyük, tekinthetők-e a Királyok könyve vagy az Apostolok cselekedetei folytatásának, esetleg az apostoli levelek közé illesszük őket, vagy mindjárt az apokalipszis után kellene következniük.
De hagyjuk az élcelődést, hisz tényleg komoly dologról van szó. Arról, hogy a kormánypárt képviselői hitelt adnak az önmaguk által teremtett ellenségképnek, s azzal riogatják önmagukat, illetve híveiket. Ennek a magatartásnak vannak persze egyházias előképei (bár a keresztények gyakran tekintették igazi keresztényüldözőnek azokat, akik nem ateisták, hanem másképp keresztények voltak), de hogy Pálffyban és Rétváriban a perzekúció képzetét keltette a hvg.hu plágiumügyi oknyomozása, annak okai nem a képviselők vallási, hanem politikai hovatartozásában keresendők. Ahogy megkérdőjelezhetetlen tekintélyű miniszterelnökük szemében a politikai irányvonalát ért külföldi kritikák magyarellenes nemzetközi összeesküvéssé dagadnak, úgy Orbán követői is elkezdenek üldözést látni abban, ha felvetődik a plágiumgyanú a Semjén-disszertáció kapcsán. Nem vallási (keresztényi) meggyőződésük láttatja velük az üldöztetést, hanem a paranoid hatalomféltés. Persze nem is csoda, hisz több mint két éve a közélet számukra csak „háborúkról” szól, vallásos hívekre, illetve felszámolandó ellenségre osztható, lövészárkokat pedig már lassan oda is vizionálnak, ahová ásni még nem ástak. (Kitérő: nem tudjuk még, ennek a plágiumesetnek mi lesz a vége, de annyit már itt megjegyeznék, hogy „műfajilag” nem Schmitt-ügyről van szó.)
(Fazekas Csaba)
A szerk. megj.: A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője, Havasi Bertalan szerdai közleménye szerint „kártyavárként omlottak össze a hvg.hu irányításával koholt vádak". Felszólítja a hvg.hu-t, hogy „nyilvánosan kövesse meg” a Semjén Zsoltot. A hvg.hu válasza: a szerkesztőség fenntartja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes dolgozatai ügyében megfogalmazott állításait és nem kér bocsánatot. Fokasz Nikosz, az ELTE szociológiai tanszékének vezetője szerdán az MTI-nek azt mondta: Semjén-féle plágiumügy nincs, médiaügy van. Az igazságkeresés álcája mellett politikai támadás indult valaki ellen. Korábban Pokorni Zoltán és Hiller István nyilatkozott hasonlóképpen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
