Az egypólusú világ - Jóslat vagy ígéret
- Részletek
- 2010. február 18. csütörtök, 10:18
- Stein Á. Dániel
Stein Á. Dániel
Orbán Viktor tavalyi, kötcsei beszédét adja közre az Élet és Irodalom riválisaként fellépő (vö: Hüpomnémata) Nagyítás című hetilap (főszerkesztő Csontos János). A hetilap a nyitóoldali összefoglalójában megállapítja, hogy „Orbán beszéde, illetve cikke koncepció, vízió, sőt stratégia a kultúra jövőbeli szerepéről” . Ez a megállapítás sok mindent sűrít magába, így egy ellentmondást is: a szöveg befejező részét olvasva nyilvánvaló, hogy Orbán nem a kultúráról, hanem a politikai hatalomról beszél. Lehet, hogy a két dolog összekapcsolására az ad apropót, hogy Orbán hatalomra jutásának napja egybeesik a kultúra napjával.
„Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot” – írja Orbán. Ez eléggé egyenes beszéd, csak nem teljesen egyértelmű, ki van az alanyban, hogy Arisztotelész stílusát idézzem. Orbán nyilván úgy gondolja, hogy a magyar, aki felsőbbrendű, legalábbis különleges a cikk korábbi része szerint. Kár, hogy nem vette észre, hogy ez a szövegben nem egyértelmű, és rosszindulatú internetes fórumozók esetleg arra gondolnak, hogy maga Orbán és köre az alany.
A Nagyítás „sűrű” jellemzése azonban más tekintetben is figyelemre méltó. Igazi stilisztikai bravúr a koncepció-vízió-stratégia hármas, hiszen eljut a gondolattól (koncepció) a tettig (stratégia) ráadásul a hiten (vízió) át.
Orbán szövegét egyebek között azzal a céllal kezdtem olvasni, hogy megállapítsam, az, amit a duális politikai erőtér megszűntéről ír, jóslat-e vagy ígéret. Nos, ez nem vált egyértelművé, hiszen a fenti hármas paradigma lehet ez is, az is. Tehát dönthetünk, minek tekintjük. Ha jóslat, akkor nem érdemes vele foglalkozni. Annál inkább, ha ígéret, hiszen mind a két esetben az a lényeg, hogy vágy áll mögötte. Tekintsük hát úgy, hogy Orbán centrális erőtérre vágyik, és megígéri, hogy tesz ezért.
Duális-e az erőtér?
Ez már eleve kérdéses. Sajnos, a duális szó párjai nem közismertek, ezért átváltok magyarra. A duális kettőst jelent, ami nem kettős, az vagy egyes, vagy hármas, vagy többes. Az erőtér – úgy tűnik – inkább többes, mint kettes, de legalábbis hármas. Igaz, a cikkből az derül ki, hogy Orbán a duális erőtér ellentétének a centrálist tekinti. Bár Orbán Viktor szövege nem teljesen konkrét és világos, a duális erőteret csak a jobboldal-baloldal ellentétében lehet értelmezni, azaz Orbán víziója vagy szándéka a baloldal kiiktatása. Ez olyan, mintha valaki venne egy mágnesrudat, kettéfűrészelné, az egyik darabját eldobná, és úgy gondolnál, hogy a kétpólusú (duális) rendszer helyett sikerült egypólusút létrehozni. A fizika úgy tudja, hogy egypólusú mágnes nincs, és ezen az sem változtat sokat, hogy a legújabb kutatások szerint talán mégis van ilyen, de csak egy ritka vegyületben, a diszprózium-titanátban állítható elő. Vélhetjük, hogy Magyarország ilyen ritka vegyület lenne? Ha megpróbáljuk ezt a fizikai tényt a társadalomra illeszteni, felmerülhetnek bennünk kételyek. Úgy látszik, hogy a társadalomban csak plurális rendszerek létezhetnek, és ha nagy energiabefektetéssel sikerül is látszatra egypólusú rendszert létrehozni, azt nem lehet stabilizálni, és előbb-utóbb szétesik. Ha előbb, az a dolgok természetes rendje, ha később, akkor általában forradalom, vérontás a változás formája.
Egy az ország – fideszfigyelo.blog.hu
A centrum eltolása
Orbánnak az egyes (szinguláris) rendszer kialakításához el kell tolnia a centrumot középről a jobbközépre. Ez nem teljesen kilátástalan, hiszen aszimmetrikus struktúra is elképzelhető, akár még a mostani MSZP bizonyos populista, nép- és távfűtésbarát részeit is integrálhatja. Az szinte magától értetődő, hogy a lázadó MDF-esek is odacsapódnak, jó, Bokros, és Debreczeni (Csapody?) nem fog.
Ezzel együtt is a centrum eltolása a baloldal megszűntét vagy felszámolását vizionálja. A baloldal spontán felszámolódása csak vágyálom, ezzel nem is érdemes foglalkozni. Azonban a felszámolásra való törekvésnek nem kevés jelét látjuk. Az igazságszolgáltatás, az ügyészi tevékenység aktivizálódása a politikai szerep megjelenésére utal. Az egyébként többnyire valószínűleg jogos BKV-feljelentések jó tapasztalatot jelentenek arra, hogy az előzetes letartóztatás intézményét büntetésként, a politikai erőtér átkonfigurálására szolgáló eszközként lehet használni. Ugyancsak ennek során tapasztalhatjuk a bűnösség minden áron való bizonyításának gyakorlatát, ami például roppant hasznosnak mutatkozott a harmincas évek végén a Szovjetunióban
Entrópia
Ha mégis sikerül megszüntetni a baloldalt, az entrópiatörvény értelmében szükségszerű a maradék differenciálódása. Mint láttuk, nincs egypólusú mágnes. A politikai ellenpólus börtönnel és száműzetéssel akár hosszabb időre is blokkolható, de a területi, kulturális, jóléti feszültségek nem. Orbán Viktornak ez a cikke tulajdonképpen a kulturális feszültségek oldására irányuló törekvésből indul ki, onnan nem túl megalapozottan lép át a kormányzati szerkezet tárgyalására. Épp itt a tévedés: a kultúra szükségképpen, mondhatnám a lényegéből következően plurális, és bizakodóbb perceimben úgy hiszem, hogy baloldali is.
Altera pars
Orbán Viktor elmondta álmait, szándékait. Adiatur et altera pars? Egyelőre az a jó, ha fecseg a felszín és hallgat a mély. De csak egyelőre. Nincs értelme Orbán szavaira hisztérikusan reagálni. Bár az eddigi tapasztalatok szerint Orbán, a zseniális kommunikátor a célegyenesben képes elveszíteni az előnyét, céltalan és haszontalan lenne arra számítani, hogy nem nyer. A leendő baloldali ellenzéknek – életösztönére hallgatva – meg kellene találnia az ellenlépést.