Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 19.



Bolgár György kérdései 2012. november 19-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az LMP nemet mondott a csatlakozásra a Bajnai-féle Együtt-2014 Mozgalomnak. A párt egyenlőre nem szakad, de néhány vezetője már lemondott. Van-e esélye ezek után az LMP-nek az önálló útra vagy éppenséggel a saját sírját ásta meg. Esetleg egyik sem, mert van még idő a pályamódosításra. És nem mellesleg az Együttel mi lesz?

Másik témánk, hogy a kormánypárti békemenetet szervező civil szervezet máris megkezdte lejárató kampányát Bajnai Gordon ellen. Nyilván némi fideszes sugallatra. A plakátokon Gyurcsánnyal együtt mutatják Bajnait azzal a szöveggel, hogy együtt tették tönkre az országot. Mostantól erre készüljünk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Demokratikus Koalíció ma délután a parlament körüli élőlánccal tiltakozik a választási regisztráció tervezett bevezetése ellen. Mit lehet még tenni? Vannak egyéb eszközök is? Vagy tehetetlenek vagyunk?

És végül mi a véleményük arról, hogy a hvg.hu portál szerint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes teológiai és szociológiai szakdolgozatai aránytalanul sok szövegazonos átvételt és szó szerinti fordítást tartalmaznak. Sőt, a később írt szociológiai diploma munkájának kétharmada a teológiai dolgozat kissé átfogalmazott, átdolgozott megismétlése. A miniszterelnökség felháborodottan utasította vissza a plágiumgyanúsítást, provokációnak nevezte és bírósági eljárást is kilátásba helyezett.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Orbán előadása a spanyol katolikusoknál – egy szekularizált országban
Nemes Gábor újságíró

Bolgár György: Régi rádiós kollégám, kiváló tudósító Moszkvából, Berlinből, szóval Európa számos országából, és még azon túl is. És most éppen Madridban élsz. Úgyhogy ezért folyamodom hozzád, mert a hétvégén megjelent egy érdekes közlemény a magyar sajtóban, mégpedig a miniszterelnök sajtófőnökétől, és ez beszámolt arról, hogy a magyar miniszterelnök előadást tartott Madridban egy keresztény egyetemen? Szent Pálnak hívják.

Nemes Gábor: - Katolikus.

– Katolikus egyetemen. Remény és keresztény válasz a válságra címmel. És bár az előadás szövegét nem láttam azóta sem, azért már önmagában az is érdekes volt, hogy a sajtófőnök ad közre egy ilyen fajta közleményt. Te ott voltál, láttad, hallottad a miniszterelnököt, vagy te is a közleményből értesültél?

– Nem voltam ott, én is a közleményből, illetve ennek a konferenciának a honlapjáról értesültem. Eredetileg ugyanis úgy volt, hogy nem megy. Tudniillik ezt még október 23-án jelentette be egy interjúban Martonyi külügyminiszter, itt nekem Madridban mondta, hogy Orbán eljön erre a konferenciára. Miközben akkor sejteni lehetett, hogy senki sem fogja fogadni.

– Miből lehetett sejteni?

– Ugyanis ezen a hétvégén, tehát most péntek szombaton pont az amerikai, tehát a Spanyolország–Dél-Amerika-csúcs volt, rengeteg államfővel, aztán meg a miniszterelnök gyorsan elment Katalóniába, hogy kampányoljon az ottani tartományi választáson a néppárt mellett. És ezt nyilván Budapesten is érezték, hogy ebből nem jön ki semmi. Úgyhogy még egy héttel a konferencia megkezdése előtt én azt a hivatalos információt kaptam, hogy a miniszterelnök mégsem jön. Aztán valamiért mégis úgy döntött, hogy itt a helye, és elmondta a beszédét.

– Hát azért, mert reményre szükség van Madridban is. Tudjuk, hogy nagyok a bajok. És talán megkapták a keresztény választ is. Mi volt az információid szerint – és gondolom ebbe talán beletartozik valami más is, mint ez a közlemény –, mi volt ez a bizonyos keresztény válasz, amit a magyar miniszterelnök adott a válságra a spanyol hallgatóknak?

– Hát ugye az alapgondolat az volt, hogy azért vannak a mostani gazdasági bajok, mert Európa elfelejtette a keresztény értékeket, amelyek alapján ezek Európa felvirágzott. Mert hogy egy keresztény Európa nem engedte volna meg, hogy egész országok adósrabszolgaságba süllyedjenek. És ami érdekes, hogy figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ugyan ez nem az ő dolga, de hát azért Spanyolország nagyon közel van ahhoz, hogy maga is ebbe a rabszolgaságba zuhanjon, mert mint köztudott, két módon lehet rabszolgaságba taszítani nemzeteket. Karddal és hitellel. Na most Spanyolország éppen most kap elég nagy, körülbelül hatvanmilliárd eurós hitelt csak a bankszektor rendbehozására, és minden valószínűség szerint ennek a dupláját kéri majd költségvetési mentőcsomagként. Úgyhogy ez itt eléggé furcsán hangzott.

– Mindenesetre akkor a spanyolok a kardjukba dőlhetnek. De lehet hogy inkább mégis hitelt kérnek. Mondjuk tényleg elég meghökkentő mondat volt, hogy egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán nem engedte volna meg, hogy az emberek hitelek felvételével feléljék családjuk jövőjét, és mondja ezt egy olyan magyar miniszterelnök, aki az elmúlt hónapokban többször is kifejtette, az, hogy a felsőoktatásban ki kell fizetnie a képzési költséget, semmi problémát nem jelent, hiszen mindenki felvehet diákhitelt, és aztán fizetheti vissza évekig vagy évtizedekig azt a hitelt, amit a tanulására költött. De hát ez ugye legyen a magyar fiatalok baja. A spanyolok valamiféle információd alapján hogyan fogadták ezeket az útmutatásokat? Tudsz róla valamit?

– Hát akik ott voltak, azok biztos kalap lengetve. Ugye ez egy katolikus, úgy hívják a szervezetet, hogy propagandisták katolikus szervezete.

– Még ez is? Propagandisták.

– Igen, ezt még egy jezsuita szerzetes alapította 1909-ben, ez egy ilyen katolikus világi szervezet volt. Valaha nagyon szorosan kapcsolódott a nemzeti katolicizmushoz, amelyet aztán kiszorított még az a bizonyos opus dei. És amely azért a Franco rendszerrel volt kapcsolatban. Később persze ez is több ágra szakadt, szóval ma már ez egy teljesen bevett, normális szervezet. Azért az érdekes, hogy még én egy kormánytagot sem láttam ott. Szóval nem volt senki. Pápai nuncius, püspökök, európarlamenti képviselő, ennyi.

– Ez normális dolog? Vagy ez azt jelenti, hogy nem olyan különösebben jelentős szervezet ez, legalábbis annyira nem fontos, hogy egy kormánytag vagy akár több kormánytag is ott legyen? Különösen, hogy tudják, hogy a magyar miniszterelnök beszédet fog mondani.

– Én nem tudom, nem voltam korábbi konferenciákon, de azért azt lehet látni, hogy itt a kormányzó néppárt ugyan jó kapcsolatokat ápol a katolikus egyházzal, de nem akar túlságosan ölelkezni vele. Tehát nem szabad elfelejteni, hogy Spanyolországot mindenki mint a katolicizmus bástyáját ismeri. Nem, ez egy nagyon erősen szekularizált ország.

– Annyira, hogy olvastam egy felmérést, miszerint ugyan az emberek nagy része vallásosnak mondja magát, ez valószínűleg Magyarországra is igaz, de mindössze tizenöt százalékuk jár templomba. A mélyen vallásos Spanyolországban is.

– De egyáltalán nem mindenki vallásos. Szóval a katolikus egyház társadalmi befolyása, szerepe nem nagyobb, mint Magyarországon. Még lehet, hogy kisebb. Most nem a társadalmi vagy kormányzati, vagy politikai befolyásra gondolok, hanem a valós társadalmi hatásra, tehát amit az emberek között kifejt. Mondok egy példát. Szóval itt van a néppárt második embere, aki például leányanyaként szülte meg a gyerekét, méghozzá mesterséges megtermékenyítéssel. És itt ilyen család, haza, Isten szózatok elég furcsán hangzanak.

– De a magyar miniszterelnöktől megkapták, hogy Európában az emberi együttélés alapvető formái mint a nemzet és család váltak megkérdőjelezhetővé. Mondjuk épp Spanyolországban ugye az egyneműek házassága viszont törvényesen engedélyezett.

– Sőt, most mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy ez mindenki állampolgári joga, és igenis rendben van, és a kormányzó néppártnak ugyan ez nem nagyon tetszik, legalábbis hivatalosan, de tudomásul veszi. De az itteni katolikus egyház befolyásának meg a hitelének is rengeteget ártott, hogy nagyon nagymértékben összefonódott korábban a Franco-rezsimmel. És a rezsim bukása után gyakorlatilag folyamatosan lejtmenetben van. Úgyhogy ez egyébként a másik oldalról is magyarázza, hogy az egyház sem olyan nagyon akar azért kormánypárti lenni. Egyébként érdekes, hogy ki volt ajánlója Orbánnak.

– Na?

– Jaime Mayor Oreja. Ő egy europarlamenti képviselő, valaha volt rövid ideig belügyminiszter is. Na most ő a kivétel, tehát ő egy nagyon – hogy mondjam finoman –, szóval a néppártnak azért eléggé a szélén helyezkedik el. Elég nagy port vert fel, amikor néhány éve egy interjúban vonakodott elítélni a Franco-rendszert, mert szerinte csak mítosz az, hogy brutális megtorlások voltak. Most ezzel kapcsolatban érdekes, hogy mit mondott Orbán, és ilyenkor a félmondatokra is illik azért vagy érdemes odafigyelni. Olyasmit mondott, hogy a spanyol, amelyik ugye szabadság szerető nép, azt hiszem úgy fogalmaz, hogy büszkén tekint saját történelmére és nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel nagyapái újjáépítették a polgárháború által lerombolt hazájukat, most a Brüsszel a bürokraták és spekulánsok…

– Pénzügyi spekulánsok….

– Na most ha az ember odafigyel és elkezd számolni, ezek a nagyapák meg a polgárháború utáni újjászületés, akárhogy is nézem, inkább a Franco-rendszerre utal. És ezzel kapcsolatban itt nem nagyon divat hősi múltról beszélni. Szóval itt inkább a Franco-rendszer utáni demokratikus átmenetet szokás és illik inkább emlegetni.

– Orbánnak ez a megjegyzése arról, hogy kik és hogyan építették újjá a polgárháború után lerombolt hazájukat, talán nem volt igazán szerencsés, mert az egyértelműen a Franco-rezsimre vonatkozik, mintha azt dicsérte volna kimondatlanul is. Ha az ember belegondol, akkor végül is kimondva. És ez nem biztos, hogy ma Spanyolországban annyira nyerő. De maga Orbán Viktor sem nyerő, hiszen éppen most jelent meg az egyik legtekintélyesebb madridi lapban egy kommentár Populista offenzíva címmel [a Galamusban jelent meg – m.zs.] és Orbánt említi főbb és elsőszámú példaként, hogy ez a nemzeti populizmus gyakorlatilag nem jöhetett volna létre az európai kereszténydemokraták, jobboldali pártok valamiféle cinkos közreműködése és jóváhagyása nélkül. Márpedig ez életveszélyes. Így látják ezt mások is Spanyolországban vagy csak néhány liberálisabb felfogású újságíró?

– Erre azért nehéz válaszolni, mert szerintem Spanyolország nagy részének semmifajta véleménye és képe nincs Magyarországról. Tehát mi teljesen kiesünk a képből. Nem igazán vagyunk jelen. Szerintem Magyarországról a legtöbb spanyol azt tudja, hogy az az az ország, ahol a híres spanyol focista Francesco Puszkasz a gyerekkorát töltötte. Szóval igazából nem sokat tudnak. Az biztos, hogy ha viszont megjelenik valami, és ez most nemcsak az ilyen baloldali vagy mondjuk liberális lapra áll, mint az El Pais, az nem túl hízelgő. Az nem túl hízelgő, mert hát bizonyos dolgokat nehéz tulajdonképpen nehéz védeni, még akkor is, ha valakinek a saját párttársáról van szó. Egyébként én azt látom a spanyoloknál, hogy ők inkább hallgatnak erről, nem beszélnek. Mi nagyon távol vagyunk tőlük. Tehát ha ezt a cikket olvastad, ugye ez is igazából a németeknek szól lényegében. Vagy ahogy ők fogalmaztak, a mainstream kereszténydemokrata pártoknak. És ugye az a logikája az egésznek ami még érdekes, hogy Orbán csak egy csúcs, egy kiugró csillag ezen az égen, de csak az egyik. És vannak tőle nem függetlenül, de egészen más pártcsaládokból is ilyenek. Ugyanis a szociáldemokraták közül például Romániában, például Szlovákiában vannak hozzá hasonló figurák.

– Hozzá hasonló nemzeti populisták.

– Akik gyakorlatilag ugyanezt csinálják, és azért csinálhatják, mert egyrészt egymást erősítik, másrészt mert valamiért ez a nyugat-európai kulturált jobboldal kereszténydemokrata jobboldal félrenéz, eltűri, pedig – és ez a cikk konklúziója – ezzel gyakorlatilag pont azt az Európát verik szét, pont azt az európai szolidaritást verik szét, amelynek a létrehozásáért azért pont ez a jobboldal, ez a kereszténydemokrata jobboldal igen sokat tett korábban.

– Akkor a végén még egy dolgot ami most már nem függ össze Orbán Viktor rövid spanyolországi útjával. Hogy a spanyolok hogy viselik mindazt, ami történik velük? Huszonöt százalékos munkanélküliség, az azért drámai, és a komoly megszorítások: a gazdaság ott is visszaesik, nemcsak Magyarországon. De azért a huszonöt százalékos munkanélküliség lényegében egyedülálló. Nem tudom, hogy egy társadalom mennyire képes ezt tűrni, viselni, mikor szakadnak el az összetartó szálak. Vannak-e erre utaló jelek, azon kívül, hogy látjuk, vannak demonstrációk és ezek hangosak is meg viszonylag nagy létszámúak is?

– Igen. A demonstrációk korábban is hangosak voltak és korábban is nagy létszámúak voltak. Volt általános sztrájk is, ez most már, ami a múlt héten volt, ez idén már a második volt. Még néhány hónappal ezelőtt azt mondtam volna erre a kérdésre, hogy én nem látok semmit. Hogy dugig vannak a vendéglők, hogy az emberek jókedvűek, vidámak, sétálnak. Most azért valahogy észreveszem, hogy még Madridban is – és nyilván Madrid azért egy fokkal jobb helyzetben van, mint a többi spanyol nagy- meg kisváros meg főleg a vidék –, itt is mintha valami kezdene elborulni. Szóval ez most már tényleg egy olyan mértékű és olyan hosszú ideje elhúzódó válság, hogy az emberek felélték a tartalékaikat, és megkérdeztem például nem egy, több üzletet is itt a környékünkön, hogy mennyire esett vissza a forgalma az utóbbi évben. Azt mondják, harminc százalékkal.

– Az súlyos.

– Az súlyos, és még hozzátette, hogy: tudja nem is a harminc százalék a baj, hanem az, hogy az egy milliméterrel a víz szintje alatt vagy fölött, az egy minőségi különbség. Tehát ahol átmegyek mínuszba, onnantól kezdve le kell húznom a rolót. És nagyon sokan vannak ezen a ponton, és őszintén szólva nem nagyon látszik a kiút, mert hát a hivatalos verzió is az, hogy jövőre még tessék kibírni, majd aztán. Hát ezt mondták tavaly is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A plágium fogalma és a vizsgálat szükségessége
Bazsa György, a debreceni egyetem emeritus professzora, a Magyar Akkreditációs Bizottság volt elnöke

Bolgár György: - Megint van egy politikailag pikáns plágiumgyanúsnak minősített ügyünk, és ismét a hvg.hu portál hozta nyilvánosságra, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a 90-es évek elején egy teológiai doktori disszertációt írt, majd egy-két évvel később az ELTE szociológiai tanszékén is beadott egy szakdolgozatot. A teológiai disszertációban a hvg.hu elemzése szerint nagyon sok, körülbelül negyven százaléknyi az idézőjelek nélküli többé kevésbé szövegazonos átvétel más könyvekből, különböző forrásokból, és huszonöt százaléknyi az idézett mű. A második a szociológiai dolgozat pedig jórészt, körülbelül kétharmad részben az első teológiai dolgozatból való, anélkül, hogy azt említené. Ha csak ennyit tudunk erről az egész ügyről, amit ebben az egy-két mondatban összefoglaltam, és nyilván azért ez általánosítás, akkor lehet-e erről bármilyen ítéletet mondani, hogy nem szép vagy ez plágiumgyanús, vagy ezt a szabályok nem teszik lehetővé vagy az ember ilyenkor ennél óvatosabb.

Bazsa György: - Nem. Azt gondolom, hogy az ember, mármint elsősorban az egyetem, amely ezért a felelősséget vállalja mint a fokozatot kiadó intézmény és mint adott esetben –  mondhatjuk nyugodtan így – a plágiumgyanús ügy kivizsgálásáért felelős intézmény, meg fogja tenni vagy meg kell tegye azokat a lépéseket, amivel ezt a kérdést tisztázza. Nyilvánvaló a hvg.hu sem gondolja, hogy ő fog ebben az ügyben dönteni, mint ahogy egy akármennyire is a kérdéskörben járatos ember, mint magam is vagyok, az anyagok konkrét ismerete nélkül itt nem tud ítéletet mondani. Nem szabad ilyet tenni, azt vélem most is, hogy egy alapos kivizsgálásra van szükség, és az megállapíthatja a plágiumot, aminek a fogalma elég világos és egyértelmű a tudományos életben. Ha most idézem mondjuk az ELTE bölcsészkarának ma is érvényes, a honlapjukon megtalálható megállapítását, hogy minden esetben a plágium vétségét követi el az, aki az adott tartalmat a megfelelő hivatkozás nélkül, szó szerint vagy részlegesen idézi, átfogalmazza, összefoglalja vagy más nyelvből lefordítja. Szeretném mondani, hogy a negyven százalékot mint olyat én nem látom kritériumnak sem pro sem kontra értelemben.

– Nincs ilyen fajta mennyiségi határ amit meghatároznak bármilyen tudományos dolgozatnál? Mert lehet, hogy a fennmaradó hatvan vagy akár hat százalék olyan újdonság, olyan tudományos értékű, hogy az feledteti a másik kilencvennégy százalékot vagy hatvan százalékot?

– Most csak hatvanat, igen. Azt gondolom, hogy elképzelhető.

– Én most csak azt mondtam, hogyha akár csak hat százalék az újdonság, akkor is lehet tudományos értékű?

– Az már egy kicsit.... Talán még az is lehet, de mondjuk ennyire ne sarkítsuk a dolgot. Én most csak olyat mondok, amit talán valamennyien kellő távolságból tudunk nézni. Én kémikus vagyok szakmám szerint. Ha mondjuk most valaki úgy gondolja, hogy Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellájának korabeli fogadtatását dolgozza fel még egyszer, hogy az egyes recenziók vagy újságok mit írtak róla, akkor azt gondolom, hogy ebben a dolgozatban nyugodtan lehet negyven százalék olyan szövegszerű idézet, ami részben a novellából, részben az akkori sajtótermékekből származik. És a hatvan százalék az az elemzés, amit a szerző itt megfogalmaz saját következtetésként. Tehát a százalékos értéket, ahogy az előbb Ön is mondotta, nem tekintem kritériumnak. Azt tekintjük kritériumnak, hogy ténylegesen szabatosan idézze, pontosan megadja, honnan származik az az idézőjelbe tett vagy egyébként nem is feltétlenül idézőjelbe tett, de tartalmilag nyilvánvalóan átvétel, ismertetés, ami a saját dolgozatában megjelenik. Ez a kulcskérdés itt, és nem a százalékos arány.

– Ez az idézőjelek használata vagy az idézőjelek nélküli szövegátvétel ez hogy van szabályozva? Ha egyértelmű az, hogy bár nincs idézve valami pontosan, de többé-kevésbé egy beazonosítható és a szakdolgozatban is megnevezett műnek a szövegéről van szó, akkor az se baj, hogy adott esetben nem idézőjelek között szerepel?

– Nem baj, ha előtte azt mondja vagy azt írja a szerző, hogy xy erről a műről a következőket vagy erről a tényről vagy erről az eseményről a következőket állapította meg. És akkor odateszi nem szó szerinti idézéssel, mit mond az illető szerző – mert az egy hosszabb könyv, akár száz oldalakban is mérhető könyv is lehet –, és azt mondja a végén, hogy eddig tartott az az elemzés, amihez én a következőket fűzöm hozzá. Mármint szerző.

– Tehát a szakdolgozat készítője nyugodtan idézhet anélkül, hogy pontosan idézne, összefoglalhatja a számára forrásul szolgáló művet vagy műveket, és ezzel lényegében tartalmilag megismételheti azok fő mondanivalóját. A lényeg az, hogy ez egyértelmű legyen világos legyen, hogy ő ezt valakitől átvette.

– Igen. Ettől eddig tart ez az idézet, most még egyszer: nem szó szerinti, nem idézőjelbe tett idézet, és akkor világos, hogy senki nem gondolja, hogy ez a disszertációszerzőnek a munkája, hanem egyértelművé teszi, hogy ezt valahonnan ebben a formában szükségesnek tartotta felhasználni.

– Mi van akkor, ha – mint ebben az esetben is –, a doktori disszertáció készítője néhány évvel később egy másik egyetemen egy másik diplomát szerez, és ott is kell készítenie egy szakdolgozatot. És ebben a szakdolgozatban a saját korábbi munkáját is forrásként használja fel, ámde nem említi. És arra sem utal, hogy ő már ebben a témakörben egy diplomamunkát készített vagy egy doktori disszertációt készített és abból emel át bizonyos részleteket.

– Nem láttam, tehát csak az elmondottak alapján tudom mondani, ez nem szerencsés és nem is engedhető meg. De ezt most nem a konkrét dolgozatra mondom, hanem általában.

– Nem, én is általánosságban kérdeztem, hogy az ember a sajátjából sem idézhet úgy, hogy azt ne említené meg, hogy kérem szépen én ezt már megírtam valahol.

– Ez így nem engedhető meg.

– És ebből emelek át három oldalt vagy harmincat.

– Nem. Ezt akkor ott meg kell világosan jelölni vagy le kell írni. Azt gondolom, hogy akkor is ezt kell tenni, ha tényleg az ember saját munkájáról van szó. Nem kerül ez egyébként semmibe, és nem is okoz értékproblémát sem. Hiszen ha az ember saját tevékenységére, saját eredményeire ebben a formában és egy másik kontextusban is szükségesnek tartja a visszahivatkozást, és még egyszer mondom: hivatkozást, akkor megteheti. Most megint mondok egy olyan példát, amit mindenki ért. Ha a Rákóczi-szabadságharcot valaki egyszer nemzetközi politikai szempontból értékeli, máskor meg hadtudományi szempontból értékeli, akkor nyilvánvaló, hogy a második esetben is lehetnek olyan, eddig megfogalmazott eseményei vagy történései, vagy elemzései a Rákóczi-szabadságharcnak, amit az előző munkában megtett, és most a másodikban is felhasznál. De azért a különbségek nyilvánvalóan meg kell hogy jelenjenek. De hát végül is a Rákóczi-szabadságharcról van szó mindkét esetben. Idézni, hivatkozni kell pontosan.

– A beszélgetés elején már utalt rá, de azért konkrétan is megkérdezem, annak alapján, amit tudni lehet erről az ügyről a hvg.hu meglehetősen alaposnak látszó és hosszú cikkei alapján, el kell hogy rendeljenek az egyetemek valamiféle vizsgálatot? Hogy ez a tegyük fel plágiumgyanú valós-e vagy egyszerűen nincs alapja? De ez tisztázandó ügy?

– Igen. Én tisztázandó ügynek tartom most is, mint minden ilyen esetben, voltak erre már példák. Nemcsak széles körben, hanem szűkebb körben is. Az egyetemek jó hírneve megköveteli, hogy egy ilyen nyilvánosságot kapott és bizonyos értelemben dokumentált észrevétel, plágiumgyanú alapos kivizsgálásra kerüljön. Én ezt szeretném hinni, bízom benne, hogy mindkét egyetem meg fogja tenni. Az eredményt illetően természetesen én most nem tudok semmit mondani, de az, hogy a vizsgálat indokolt a közreadott információk alapján, azt egyértelműen fenntartom és megfogalmazom.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!