rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 19.

A plágium fogalma és a vizsgálat szükségessége
Bazsa György, a debreceni egyetem emeritus professzora, a Magyar Akkreditációs Bizottság volt elnöke

Bolgár György: - Megint van egy politikailag pikáns plágiumgyanúsnak minősített ügyünk, és ismét a hvg.hu portál hozta nyilvánosságra, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a 90-es évek elején egy teológiai doktori disszertációt írt, majd egy-két évvel később az ELTE szociológiai tanszékén is beadott egy szakdolgozatot. A teológiai disszertációban a hvg.hu elemzése szerint nagyon sok, körülbelül negyven százaléknyi az idézőjelek nélküli többé kevésbé szövegazonos átvétel más könyvekből, különböző forrásokból, és huszonöt százaléknyi az idézett mű. A második a szociológiai dolgozat pedig jórészt, körülbelül kétharmad részben az első teológiai dolgozatból való, anélkül, hogy azt említené. Ha csak ennyit tudunk erről az egész ügyről, amit ebben az egy-két mondatban összefoglaltam, és nyilván azért ez általánosítás, akkor lehet-e erről bármilyen ítéletet mondani, hogy nem szép vagy ez plágiumgyanús, vagy ezt a szabályok nem teszik lehetővé vagy az ember ilyenkor ennél óvatosabb.

Bazsa György: - Nem. Azt gondolom, hogy az ember, mármint elsősorban az egyetem, amely ezért a felelősséget vállalja mint a fokozatot kiadó intézmény és mint adott esetben –  mondhatjuk nyugodtan így – a plágiumgyanús ügy kivizsgálásáért felelős intézmény, meg fogja tenni vagy meg kell tegye azokat a lépéseket, amivel ezt a kérdést tisztázza. Nyilvánvaló a hvg.hu sem gondolja, hogy ő fog ebben az ügyben dönteni, mint ahogy egy akármennyire is a kérdéskörben járatos ember, mint magam is vagyok, az anyagok konkrét ismerete nélkül itt nem tud ítéletet mondani. Nem szabad ilyet tenni, azt vélem most is, hogy egy alapos kivizsgálásra van szükség, és az megállapíthatja a plágiumot, aminek a fogalma elég világos és egyértelmű a tudományos életben. Ha most idézem mondjuk az ELTE bölcsészkarának ma is érvényes, a honlapjukon megtalálható megállapítását, hogy minden esetben a plágium vétségét követi el az, aki az adott tartalmat a megfelelő hivatkozás nélkül, szó szerint vagy részlegesen idézi, átfogalmazza, összefoglalja vagy más nyelvből lefordítja. Szeretném mondani, hogy a negyven százalékot mint olyat én nem látom kritériumnak sem pro sem kontra értelemben.

– Nincs ilyen fajta mennyiségi határ amit meghatároznak bármilyen tudományos dolgozatnál? Mert lehet, hogy a fennmaradó hatvan vagy akár hat százalék olyan újdonság, olyan tudományos értékű, hogy az feledteti a másik kilencvennégy százalékot vagy hatvan százalékot?

– Most csak hatvanat, igen. Azt gondolom, hogy elképzelhető.

– Én most csak azt mondtam, hogyha akár csak hat százalék az újdonság, akkor is lehet tudományos értékű?

– Az már egy kicsit.... Talán még az is lehet, de mondjuk ennyire ne sarkítsuk a dolgot. Én most csak olyat mondok, amit talán valamennyien kellő távolságból tudunk nézni. Én kémikus vagyok szakmám szerint. Ha mondjuk most valaki úgy gondolja, hogy Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellájának korabeli fogadtatását dolgozza fel még egyszer, hogy az egyes recenziók vagy újságok mit írtak róla, akkor azt gondolom, hogy ebben a dolgozatban nyugodtan lehet negyven százalék olyan szövegszerű idézet, ami részben a novellából, részben az akkori sajtótermékekből származik. És a hatvan százalék az az elemzés, amit a szerző itt megfogalmaz saját következtetésként. Tehát a százalékos értéket, ahogy az előbb Ön is mondotta, nem tekintem kritériumnak. Azt tekintjük kritériumnak, hogy ténylegesen szabatosan idézze, pontosan megadja, honnan származik az az idézőjelbe tett vagy egyébként nem is feltétlenül idézőjelbe tett, de tartalmilag nyilvánvalóan átvétel, ismertetés, ami a saját dolgozatában megjelenik. Ez a kulcskérdés itt, és nem a százalékos arány.

– Ez az idézőjelek használata vagy az idézőjelek nélküli szövegátvétel ez hogy van szabályozva? Ha egyértelmű az, hogy bár nincs idézve valami pontosan, de többé-kevésbé egy beazonosítható és a szakdolgozatban is megnevezett műnek a szövegéről van szó, akkor az se baj, hogy adott esetben nem idézőjelek között szerepel?

– Nem baj, ha előtte azt mondja vagy azt írja a szerző, hogy xy erről a műről a következőket vagy erről a tényről vagy erről az eseményről a következőket állapította meg. És akkor odateszi nem szó szerinti idézéssel, mit mond az illető szerző – mert az egy hosszabb könyv, akár száz oldalakban is mérhető könyv is lehet –, és azt mondja a végén, hogy eddig tartott az az elemzés, amihez én a következőket fűzöm hozzá. Mármint szerző.

– Tehát a szakdolgozat készítője nyugodtan idézhet anélkül, hogy pontosan idézne, összefoglalhatja a számára forrásul szolgáló művet vagy műveket, és ezzel lényegében tartalmilag megismételheti azok fő mondanivalóját. A lényeg az, hogy ez egyértelmű legyen világos legyen, hogy ő ezt valakitől átvette.

– Igen. Ettől eddig tart ez az idézet, most még egyszer: nem szó szerinti, nem idézőjelbe tett idézet, és akkor világos, hogy senki nem gondolja, hogy ez a disszertációszerzőnek a munkája, hanem egyértelművé teszi, hogy ezt valahonnan ebben a formában szükségesnek tartotta felhasználni.

– Mi van akkor, ha – mint ebben az esetben is –, a doktori disszertáció készítője néhány évvel később egy másik egyetemen egy másik diplomát szerez, és ott is kell készítenie egy szakdolgozatot. És ebben a szakdolgozatban a saját korábbi munkáját is forrásként használja fel, ámde nem említi. És arra sem utal, hogy ő már ebben a témakörben egy diplomamunkát készített vagy egy doktori disszertációt készített és abból emel át bizonyos részleteket.

– Nem láttam, tehát csak az elmondottak alapján tudom mondani, ez nem szerencsés és nem is engedhető meg. De ezt most nem a konkrét dolgozatra mondom, hanem általában.

– Nem, én is általánosságban kérdeztem, hogy az ember a sajátjából sem idézhet úgy, hogy azt ne említené meg, hogy kérem szépen én ezt már megírtam valahol.

– Ez így nem engedhető meg.

– És ebből emelek át három oldalt vagy harmincat.

– Nem. Ezt akkor ott meg kell világosan jelölni vagy le kell írni. Azt gondolom, hogy akkor is ezt kell tenni, ha tényleg az ember saját munkájáról van szó. Nem kerül ez egyébként semmibe, és nem is okoz értékproblémát sem. Hiszen ha az ember saját tevékenységére, saját eredményeire ebben a formában és egy másik kontextusban is szükségesnek tartja a visszahivatkozást, és még egyszer mondom: hivatkozást, akkor megteheti. Most megint mondok egy olyan példát, amit mindenki ért. Ha a Rákóczi-szabadságharcot valaki egyszer nemzetközi politikai szempontból értékeli, máskor meg hadtudományi szempontból értékeli, akkor nyilvánvaló, hogy a második esetben is lehetnek olyan, eddig megfogalmazott eseményei vagy történései, vagy elemzései a Rákóczi-szabadságharcnak, amit az előző munkában megtett, és most a másodikban is felhasznál. De azért a különbségek nyilvánvalóan meg kell hogy jelenjenek. De hát végül is a Rákóczi-szabadságharcról van szó mindkét esetben. Idézni, hivatkozni kell pontosan.

– A beszélgetés elején már utalt rá, de azért konkrétan is megkérdezem, annak alapján, amit tudni lehet erről az ügyről a hvg.hu meglehetősen alaposnak látszó és hosszú cikkei alapján, el kell hogy rendeljenek az egyetemek valamiféle vizsgálatot? Hogy ez a tegyük fel plágiumgyanú valós-e vagy egyszerűen nincs alapja? De ez tisztázandó ügy?

– Igen. Én tisztázandó ügynek tartom most is, mint minden ilyen esetben, voltak erre már példák. Nemcsak széles körben, hanem szűkebb körben is. Az egyetemek jó hírneve megköveteli, hogy egy ilyen nyilvánosságot kapott és bizonyos értelemben dokumentált észrevétel, plágiumgyanú alapos kivizsgálásra kerüljön. Én ezt szeretném hinni, bízom benne, hogy mindkét egyetem meg fogja tenni. Az eredményt illetően természetesen én most nem tudok semmit mondani, de az, hogy a vizsgálat indokolt a közreadott információk alapján, azt egyértelműen fenntartom és megfogalmazom.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái