rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 16.



Bolgár György kérdései 2012. november 16-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor szerint az európai gazdaság egész gépezete bedöglött, és már soha nem fog működni, újat kell helyette létrehozni. A jóléti rendszernek vége – mondta a magyar miniszterelnök. Irány az új vadkapitalizmus – magyar feltalálóval az élen?

Másik témánk, hogy a kormányfő eközben újabb megszorító csomagot is bejelentett, heteken belül már a harmadikat. Ez állítólag csak hatvanmilliárd forintos lesz, bár még nem tudni, miből áll pontosan. Vajon mitől ez a felfokozott megfelelési kényszer az uniónak, mit akar ezzel Orbán Viktor?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy szénszünetet kell tartaniuk az egyetemeknek a költségvetési elvonások miatt?

Aztán beszéljük meg, hogy száztizenkétezer családot fenyeget a kilakoltatás, márpedig a hiteltörlesztés tartós elmaradása nyomán. Most akkor mégse mentették meg őket? Pedig eddig úgy tudtuk!

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint az ázsiai származásunkra büszkének kell lennünk, gyermekeink fenekén – ahogy mondta – az első hat hétben százból harminc esetben kis piros pont van, ugyanúgy, mint a japán gyerekeknek Ezt nekem japán tudósok mondták – fejtette ki egy hódmezővásárhelyi fórumon a miniszter. Ezzel csak azt akartam mondani – tette hozzá –, hogy sokszor mások többet tudnak rólunk, mint mi magunk. Kínai tárgyalópartnerei például rendszeresen azt mondják neki, hogy mély-mély rokonság köti össze őket.

És végül mondják meg nekem: kell-e nemzeti jelmondat Magyarországnak, ahogy azt Gerő András történész javasolta a Galamus.hu-ban? Szerinte így lenne teljes a nemzeti szimbolika.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért fontos szerinte a nemzeti jelmondat?
Gerő András történész

Bolgár György: - A galamus.hu-n tegnap megjelent egy cikked arról, hogy nemzeti jelmondat kellene, ezzel válhatna teljessé a magyar nemzeti szimbolika, ez az, ami hiányzik belőle. Hadd kezdjem egy kicsit profánul. Neked éppen ez hiányzik, hogy legyen jelmondatunk? Miért gondolod, hogy ez fontos?

Gerő András: - Ennek több oka van. Az én szakterületem a szimbolikus politika, és átnézve a magyar nemzeti szimbólumok rendszerét, számomra az kiderült, hogy míg sok európai országban van jelmondat, tehát törvénybe iktatott, ilyen-olyan jogi státusú egyetlen mondat, ami bizonyos értelemben kifejezi az ország vagy az adott nemzet misszióját, önképét a világban, addig a magyaroknak nincs ilyen. Akkor elkezdtem utánanézni, hogy ez hogy van Európában, meg hogy volt eddig a magyar történelemben, és kiderült, hogy a magyar történelemben uralkodói jelmondatok voltak. Ferenc Józsefnek volt, Károly királynak volt jelmondata, ami nem lett különösebben közismert. A Horthy-éra nem csinált állami jelmondatot, de lényegében volt egy mondat, amit pályázat útján fogadtak el, amely esszenciálisan, lényegileg kifejezte a Horthy-korszak elképzelését, világképét. Utána a szocialista vagy kommunista időszak is, nem hivatalosan ugyan, de kanonizált, beemelt a maga szimbolikus világába egy jelmondatot. Aztán megnéztem, hogy mi van az Európai Unióval, és kiderült, hogy egy 99-es pályázat nyomán 2000-ben elfogadott egy jelmondatot. Az unió jelmondata egyébként „egység a sokféleségben”, tehát lényegében ők is ebben a teljes szimbolikus világba gondolkodtak. Az uniónak is van himnusza, zászlója, jelmondata. Elgondolkoztam azon, hogy a magyaroknak miért nincsen. Félállami jellegű jelmondataink voltak, amikkel az volt a baj, hogy mindig kurzushoz kötődtek. A Horthy-érában a revízió tekintetében fogalmaztak meg mondatot…

- Csonka Magyarország nem ország… erre gondolsz?

- Igen, csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország. A szocialista érában minden újságnak ott volt a fejlécén, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek”. Ezek mind ideológiai kurzusokhoz kötődtek, és el is tűntek. Ferenc József jelmondata az volt, hogy „Viribus unitis”, azaz egyesült erőkkel, magyar uralkodói minőségében gyakorta használta a „Bizalmam az ősi erényben” mondatot, és lényegében az jutott eszembe, hogy miért ne lehetne egy ilyen, ha Európa negyvenhárom országából huszonhatnak van, a mi történelmünkben ilyen-olyan módon szintén jelen volt, csak most nincsen.

- De ha lehetne, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy legyen is.

- Így van.

- Miért lenne jó, ha mégis lenne?

- Először negatív szemszögből kezdeném a dolgot, tehát megvagyunk nélküle, nem életszükséglet, nem emeli vagy csökkenti az életszínvonalat. Jelentősége annyiban van, hogy a demokratikus Magyarország a szabad emberek közössége, és én úgy gondolom, hogy a demokratikus Magyarországra spirituálisan, lelkileg, hogy így mondjam, ráférne, hogy tudunk-e egy olyan mondatot találni, mi, mint Magyarország vagy mi, mint magyar nemzet, amiben egyet tudunk érteni, amire jó szívvel rá tudunk bólintani, amire azt tudjuk mondani, hogy ez tükrözi a mi missziónkat a világban. Ez önmagában szerintem – ha nem értik félre ezt a szót – pedagógiailag pozitív tapasztalat lenne, hogy sikerül-e olyan mondatot találni, ami kifejezi a lényegét ennek az országnak, ennek a nemzetnek ma.

- Lehet, hogy sikerülne ilyet találni, az európai országok többségében ilyen-olyan apró eltéréssel használnak jelmondatokat, Belgiumban például, ahol leginkább kétségben van az erő, mégis azt mondják, hogy egységben az erő. Ilyesmit lehetne mondani bal- és jobboldaliaknak, konzervatívoknak, liberálisoknak, nacionalistáknak, nemzetieknek, hazafiaknak, kozmopolitáknak egyaránt, mert mégiscsak valamiféle pozitívumot és bizonyos értelemben kívánatosat fejez ki. De van-e a dolognak értelme? Ráadásul még egy kérdésem van ehhez, azonkívül, hogy van-e értelme. Attól függ az egész, hogy a mondjuk az „egységben az erő” vagy hasonló jelmondatot ki fogja előterjeszteni. Mert ha Orbán Viktor, akkor nyilván a másik oldal mondja azt, hogy na nem, köszönöm, nem kérem, ha Mesterházy Attila, akkor a másik oldal mondaná, ha Bajnai Gordon, akkor nem tudom, ki mondaná, de sokan, hogy nem. Politikailag beazonosíthatatlan, de tekintélyes embereknek kellene mondaniuk, hogy minden oldalról azt mondják rá, hogy jó, tulajdonképpen ezt lehet.

- Arra, hogy mi értelme van, azt tudom mondani, hogy mondjuk adott esetben mi értelme annak, hogy egy nőnek virágot viszünk.

- Hogy elnyerjük a szívét!

- Igen, na de itt is a szívünkről és a lelkünkről van szó, pont ezért mondtam ezt a példát, ez nem pénz kérdése. Arról van szó, hogy mi az, amiben megfogalmazzuk önmagunkat egy mondatban, ami olyan, aminek örülni tudunk, amit aztán használni tudunk. Azért sokkal jobb lenne, ha a közintézményekbe nem a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat lógna kinn például, hanem az a jelmondat, amivel a magyar emberek egyetértenek. A Monarchiában a korona peremfeliratán ott volt a „Viribus unitis” jelmondat, nagyon jó lenne, ha például a magyar pénzeken is ott lenne ez a felirat. Miért jobb az, hogy a Magyar Nemzeti Bank változó elnökeinek és alelnökeinek minden papírpénzen ott van a változó aláírása?  Egy ilyen nemzeti jelmondat abszolút elférne.

- Akkor egy kis latintanítás is kellene hozzá, az legyen az első kötelező nyelv, nem?

- Ezt nem mondtam, nem kell, hogy latin legyen a jelmondat, lehet az is, lehet más, magyarán szólva ez a szívünkről meg a lelkünkről szól, egy kohéziós, egy többletösszetartó pontot tudna teremteni, mert ilyen alapon azt is megkérdezhetnéd, hogy mi értelme annak, hogy van himnuszunk. Az az értelme, hogy ettől ismerünk rá arra, hogy magyarok vagyunk és egy közös kulturális, politikai közösséghez tartozunk.

- Jó, akkor még mindig egy zárójeles kérdés ehhez, hogy hol tudnánk használni? Mondjuk mondtad, hogy a pénzen akár lehetne, de azt másra használjuk, nem a jelmondatot nézzük rajta. Van-e ennek praktikusabb, összetartóbb hatású ereje, mert a Himnusznak van, győz egy magyar az olimpián, megszólal a Himnusz, valószínűleg mindenki átérzi ennek a súlyát, jelentőségét, még valami egységet is érez, támogatást, szolidaritást, örömet, de egy jelmondatban mit érzünk, vagy milyen alkalmakkor érezhetünk bármit?

- Emelkedettséget érezhetünk benne, persze ha olyan lesz a jelmondat, de szerintem ilyen lesz, ha lesz. Azt tudom mondani, hogy rengeteg praktikus – idézőjelbe – használata lehetséges. Magyarországon a köztisztviselőknek esküt kell tenni, nagyon sokan vannak, lehet az esküszöveg része, a professzionális katonák – mert most már professzionális hadsereg van – is esküt tesznek, ez a jelmondat lehetne a katonai eskü része. Kifejezetten ilyen emelkedett, ünnepélyes szimbólumokra gondolok, az én világképembe az is belefér, hogy mondjuk adott alkalommal a magyar államot képviselő egyén Magyarországon és külföldön a Magyarországot szimbolizáló jelmondattal fejezzen be minden beszédet. Ennek nem olyan praktikus értelme van, hogy könnyebb lesz egy villanykörtét becsavarni, hanem az a praktikus értelme, hogy egy emelkedettség-érzést jelenthetne, egy spirituális kultúrának lehetne az egyik tartópillére.

- Az utolsó példád tetszett, megragadta a képzeletemet az, hogy mondjuk magyar miniszterelnökök azzal fejezik be – ha ez volna a jelmondat –, hogy „hass, alkoss, gyarapíts”, ahogy egyik hallgatónk fantáziáját máris megmozgatta a dolog, és telefonált, hogy például ez milyen jó volna, hozzátéve azt, hogy „s a haza fényre derül”. Ez valamiféle összetartozást jelentene, hogy van folytonosság, hogy lehet, hogy különböző politikai erők nagyon nem szeretik egymást, de egyik miniszterelnök is, majd a másik miniszterelnök is Brüsszelben vagy bármilyen csúcson, egy nemzetközi értekezleten azzal fejezi be, hogy „hass, alkoss, gyarapíts, és a haza fényre derül”, mindegyik vállalja ugyanazt, tehát lehet ennek valamiféle összetartó ereje, még valami békítő ereje is.

- Így van, és az az igazság, hogy egy dologban biztos hogy közösek vagyunk, politikai állásponttól függetlenül, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Ennek egyetlenegy igazi kritériuma van, hogy ez az a nyelv, amelyet a legjobban beszélünk, ez az a nyelv, amelyben élünk, amelyben az érzéseinket, a gondolatainkat megfogalmazzuk, ez az a nyelv, amely teljes mértékben összeköt minket, mert ha el is szakad valaki Magyarországról, akkor is kötődni fog a magyar nyelvhez. Ez az egyik. Kettő, hogy ez nem egyszerűen egy politikai közösség, ez egy kulturális közösség, és minden kulturális közösségnek szüksége van közös pontokra, és most hadd próbáljak válaszolni. Ebben az írásban – amire egyébként a galamus.hu-n lehet javaslatokat tenni, és szeretném, ha ebből lenne valami – megírtam, hogy úgy gondolom, ebben a magyar közjogi rendszerben ha – hangsúlyozom, ha - komolyan vesszük ezt a dolgot, egyetlenegy pozíció van, ahonnan elindulhatna egy ilyen hivatalos elképzelés, és ez a köztársasági elnök. A köztársasági elnök dönthetne arról, hogy mi az, amit ő az Országgyűlésnek aztán javasolna. Egy ilyen javaslat csak úgy állhat elő, ha a javaslat megtételében mindenki részt tudna venni, aki akar, erre van az internet egyébként. Bárki beírhatna az interneten, hogy ő milyen mondatot gondolna megfelelőnek. Arra gondoltam – és ezt írtam bele ebbe a szövegbe is –, hogy mondjuk a köztársasági elnök fölkérhetne egy zsűrit, hogy döntse el, melyik mondatot tartja a leginkább jellemzőnek a magyarokra, ez a zsűri pedig a még élő Kossuth-díjas írókból és költőkből állna. Ezzel bizonyos értelemben kivédhető lenne az egyik politikai oldal, a másik politikai oldal, mert az élő Kossuth-díjasok között nagyon sokféle felfogású ember van, de mindannyian ilyen-olyan időszakban elértek egy olyan teljesítményt, ami költészetükért, szépirodalmi mondandójukért méltóvá tette őket a Kossuth-díjra.

- Lehet, hogy ez az elképzelés kivitelezhető, mert az első része, hogy csak a köztársasági elnöktől indulhat ki, praktikusan persze nyilván így van, hiszen ő rendelkezik azzal a közéleti, közjogi súllyal, amitől ebből lehetne valami, csak ugye...

- De ennél többről van szó! A magyar alkotmány, most már Alaptörvény szerint a köztársasági elnök az, akinek foglalkozási kötelezettsége, hogy a nemzet egységét megtestesítse.

- Ez így van, csak éppen azért, mert úgy választották ki a köztársasági elnököt, ahogy, bár tudjuk, hogy a választási rendszer nem változott, de hogy végül is ki jelölhetett, milyen alapon, és hogy egy régi fideszes politikusról van szó, Orbán Viktor harcostársáról, ezért aztán sokan feltételezhetnék, hogy azt a jelmondatot Orbán Viktor diktálná Áder Jánosnak. Ha mondjuk valóban egy olyan megoldás születne, hogy Kossuth-díjas írók egyaránt részt vennének minden oldalról egy ilyenben és ők meg tudnának egyezni egy jó mondatban, aztán ezt a köztársasági elnök átveszi, akkor talán már a dolog eme hátulütője is kivédhető.

- Így van, miért ne lehetne így? Az Európai Unió úgy választotta ki a jelmondatát – most nem mennék be a javaslattételi módszerbe –, hogy volt egy előzsűri, akik végül is hét mondatot hagytak benne a pakliban, ez a hét jelmondat versengett egymással a végső versenyben, aztán egy európai zsűri – amelyben benne voltak az akkori Európai Unió vezetői is egyébként, mindenféle irányból – döntött erről. Magyarországon én ezt úgy képzelem el, hogy a még élő Kossuth-díjas írók, költők alkotnák a zsűrit, mindenki javasolhatna, mert muszáj, hogy konszenzusos legyen egy ilyen mondat, mert egyébként semmi értelme nincsen. Ahogy a Horthy-érában se volt értelme ennek a félállami mondatnak, a kommunista érába se volt értelme ennek a „világ proletárjai egyesüljenek” mondatnak. A köztársasági elnöknek is – bárki ül abba a pozícióban – van egy szabott útja, nagyon jeles, a nyelvhez értő és a a magyar nép lelkéhez értő emberek ennyi és ennyi mondatot tartanak méltónak arra, hogy Magyarország vagy a magyar nemzet jelmondata lehessen belőle.

- Attól nem tartasz, hogy azt fogják mondani kormányoldalon vagy a jobboldalon, hogy mit akar ez a Gerő András, mit akarnak ezek ott a másik oldalon, a nemzet a miénk, minden egyes részletével, kicsivel, naggyal, szimbolikájával, nem létező jelmondatával együtt, nehogy már beleszóljon Gerő András ebbe?

- Abszolút jogos a kérdésed, de először is azt gondolom, hogy ez egy furcsa helyzet, ami most a kétezres évek elejére, 2012-re előállt. Tudniillik úgy látom, hogy a magyar köztérben vagy közvilágban ami nemzet, az ma egyértelműen a jobboldalhoz kötődik. Annyira a jobboldalhoz kötődik – egyébként ezt megmondhatom –, hogy ezt a cikket, amely a Galamuson jelent meg, eredetileg a Népszabadságnak szántam, ott akartam megjelentetni, s a Népszabadság illetékes szerkesztője nem tartott rá igényt. Ez velem harminc éve nem fordult elő egyébként, ebből arra következtettem, hogy a baloldal nagyon ridegen bánik ezzel a nemzeti kérdéssel, amit nagy hibának tartok, mert az egyik hibája idézheti elő azt, hogy a másik bizonyos értelemben uralni tudja ezt a teret.

- Átengedik a terepet, azt mondod?

- Igen, abszolút, én meg úgy gondolom, hogy a nemzet – és most nem a faji értelembe felfogott, hanem a kulturális, politikai értelemben felfogott nemzetre gondolok – nem egy politikai oldalé.

- Hogy volna, hiszen a baloldal is a nemzet része meg a liberális oldal is.

- Igen, így van, ezt lehet deklarálni természetesen, de azt látom, hogy a baloldal idegenkedik ettől a történettől. Az igazság az, hogy hosszú idő óta először olvastam kifejezetten nemzeti elkötelezettségű deklarációt, ez a Bajnaiék programjába volt, akik leírták, hogy a nemzeti közösség számukra milyen fontos. Nagyon örülök neki és nagyon örülök, amikor a jobboldal is ezt mondja, és ha ketten ugyanazt mondják, akkor ez arról szól, hogy mind a kettőnek fontos a nemzeti jelmondat-javaslat, ami nem alaptalan ötlet, mert Európa negyvenhárom országából huszonhatba létezik különféle jogi státusokban. Ez egy olyan ötlet, ami össze tud hozni embereket, és közös pontokat tud kijelölni egyfajta gondolkodásban, ez – ha úgy tetszik – az idézőjelbe vett pedagógiai célja.

- Kíváncsi vagyok, hogy összébb hozod-e az embereket Magyarországon, vagy megint lesz egy kisebb összekoccanás ebben, hogy kinek mi köze ehhez vagy éppen az érdektelenség kútjába hullik az egész.

- Egyetértek veled ebben is, én legalább olyan kíváncsi vagyok erre, mint te. Azt szeretném tudatni mindenkivel, hogy ez a megítélésem a saját szándékaim szerint egy jóindulatú elképzelés, egy olyan elképzelés, ami segítene a magyaroknak ezekben a nagyon nehéz, válságos időkben abban, hogy egy kicsit melegebbnek érezzék ezt az országot, hogy inkább otthon érezzék magukat benne, de nagyon-nagyon fontos, hogy mindenki részt vehessen a folyamatban, ha ez valóban elindul. Senki ne érezze magát kizártnak a tekintetben, hogy akár egy új mondatot találjon ki, akár a magyar kultúra eddigi kincsesházából kibányásszon egy mondatot és azzal – hogy így mondjam – jelölje magát ebbe a nagyon nemes mondatkompetícióba.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Lesz hétfőn élőlánc
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke és országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Kisebb zavart okozott a hallgatóink körében az, hogy a friss hírek szerint mégsem fognak szavazni hétfőn a parlamentben a választójogi törvény összevissza manipulálásáról, hanem leghamarabb egy héttel később teszik ezt meg. Önök viszont egy élőláncot terveztek, és hirdetik is például a mi műsorunkban, hétfőre, vagyis a szavazás feltételezett napjára. Én ugyan mondtam már negyedórával ezelőtt itt, hogy tudomásom szerint megtartják, de azért mégis csak az a biztos, ha Öntől kérdezem meg, tartják-e, és ha igen, miért?

Molnár Csaba: - Ön nagyon jól tudja, igen, megtartjuk ezt az élőláncot, mert most már nem lehet követni azt az állandó halasztást és módosítgatást, amit a fideszes politikusok a választási eljárási törvénnyel csinálnak. Ha visszaemlékszünk rá, eredetileg mi 12-én szerettük volna az élőláncot, mert eredetileg arról volt szó, hogy 12-én lesz a végszavazás. Ezt módosították 19-ére, tehát jövő hétre, akkor mi áttettük az élőláncunkat, és most pedig kiderült, hogy a 19-e sem igaz, hanem várhatóan csak egy hét múlva lesz. Jól láthatóan a Fideszben már nem nagyon tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, totális káosz és zűrzavar van a regisztrációs törvény elfogadása kapcsán, ezért mi nem várunk tovább, eredeti terveinknek megfelelően hétfőn, most hétfőn, 19-én a Kossuth téren megtartjuk az élőláncot a Parlament körül.

– Próbáltak a többi parlamenti pártnál, pontosabban a demokratikus ellenzéki pártoknál szövetségeseket keresni, vagy egyszerűen csak bejelentették, hogy Önök ezt teszik?

– Ez nekünk már egy régi bejelentésünk. Ha a kedves hallgatók visszaemlékeznek rá, még szeptember elején a választási regisztráció ellen egy éhségsztrájkkal tiltakoztunk a Kossuth téren, ez egyhetes, a Demokratikus Koalíció politikusai részvételével zajló éhségsztrájk volt, és az azt befejező budapesti tüntetésen, ez egy tízezres nagy demonstráció volt, ott jelentettük be, hogy az elfogadás napján élőlánccal fogjuk körbevenni az országgyűlést, vagyis ebben semmi újdonság nincsen, ezt már lassan másfél-két hónappal ezelőtt megmondtuk. Természetesen várjuk ide valamennyi demokratikus ellenzéki pártnak akár a politikusait, képviselőit, akár pedig szimpatizánsait is. Közös ügyről van szó. Azt sajnos nem sikerült elérnünk, hogy a teljes demokratikus ellenzék bojkottálja a választási eljárási törvényt, így csak a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselői hirdettek és tartottak bojkottot a választási eljárási törvény kapcsán, de hát talán ennél szélesebb körű lesz az összefogás jövő hétfőn, amikor élőlánccal vesszük körül az Országgyűlés épületét.

– Úgyhogy elsősorban a saját szimpatizánsaikra és aktivistáikra számítanak hétfőn?

– Elsősorban természetesen igen, de hát mindenkit várunk. Úgy számolunk, hogy az országgyűlést ezer-egynéhányszáz aktivista már körbe tudja venni élőlánccal, de még jóval többen jelentkeztek és regisztráltak nálunk, tehát arra számítunk, hogy talán egy ilyen szélesebb, vastagabb – hogy ezzel a képzavarral éljek – lánccal is körbe tudjuk majd venni az Országgyűlést, de az teljesen bizonyos, már több mint ezerötszázan regisztráltak nálunk, tehát nemcsak azt mondták, hogy talán jönnek, hanem névvel, címmel, telefonszámmal jelentkeztek, hogy részt vennének az élőláncban. Ezt már elhalasztani nem érdemes, azt hiszem, mindegy, hogy ezen a hétfőn, vagy jövő hétfőn tiltakozunk a választási regisztráció ellen, a lényeg az, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla, minél erősebb és képszerűbb legyen a tiltakozás.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Tanácskoztak az európai szocialisták képviselői
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke

Bolgár György: - Budapesten ma érdekes konferenciát tartott egy európai szocialista alapítvány és ezen Ön is felszólalt, meg felszólalt Massimo D’Alema volt olasz miniszterelnök, aki ennek az alapítványnak a vezetője, aztán Szergej Sztanisev, az Európai Szocialista Párt elnöke, Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője. Szóval szinte mindenki itt van, aki az európai szocialisták között ma számít valamit, méghozzá nem is keveset, és a téma pedig az volt: demokrácia és szabadság Közép- és Kelet-Európában. Gondolom, nem véletlenül hozták ide ezt a konferenciát ezzel a tematikával.

Mesterházy Attila: - Egyáltalán nem. Úgy is mondhatnám, hogy sajnos nagyon aktuális ez a téma ma itt Magyarországon, és az európai szocialisták jelenléte egyfajta szolidaritást is jelentett, és azt is jelentette, hogy ők is úgy látják, nagyon sokat kell tenni azért, nagyon sok bátor cselekedet kell ahhoz, hogy Magyarországon ismételten egy nyugat-európai, modern értelemben vett demokráciáról beszélhessünk, és hogy egyáltalán Magyarország ki tudjon lábalni a válságból és be tudjuk gyógyítani azokat a sebeket, amit az Orbán-kormány ejt Magyarországon és a magyar demokrácián.

- A vezető felszólalók, akiket fel is soroltam az előbb, lényegében nagyon hasonló dolgokat mondtak. Egyrészt súlyosnak nevezték mindazt, ami Magyarországon történik, másrészt arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarország sajnos nincs egyedül, mert több más közép- és kelet-európai országban is vannak hasonló jelenségek. Ráadásul még arra is fölhívták a figyelmet, hogy Nyugat-Európa sem mentes a populizmustól, a demagógiától, a demokrácia különböző korlátozási kísérleteitől, vagyis itt az európai szociáldemokratáknak, az igazi demokratáknak sok dolguk és felelősségük van.

- Ez teljesen egyértelmű. Én is úgy fogalmaztam, hogy ma Magyarországon egy ilyen párbeszéden és egyfajta konszenzuson alapuló parlamenti berendezkedést, demokráciát az Orbán-kormány felváltott egy erőn alapuló rendszerrel, ezért beszélek én mindig arról, hogy Magyarországon parlamenti diktatúra van, hiszen a kétharmad egyszerűen minden más véleményt elhallgattat vagy eltöröl. Az előbb kicsit hallgattam a műsort, volt szó a politikai szlogenekről, és azt mondanám, hogy ma az Orbán-kormány filozófiája az, hogy aki ellenünk van, az nincs, magyarul minden más véleményt le akarnak törölni a színpadról. És Magyarországon nemcsak gazdasági válság van sajnos, hanem politikai és demokratikus válság is, és van egy nagyon komoly társadalmi válság is. Úgyhogy ilyen értelemben a kihívás itt Magyarországon sokkal nagyobb, mint adott esetben Nyugat-Európa néhány országában.

- Milyen választ tudnak adni erre a sokféle válságra, amelyek közül a gazdasági is rendkívül súlyosan érinti Magyarországot, köszönhetően az Orbán-kormány nem áldásos tevékenységének? És a politikai válság is talán a legsúlyosabb Magyarországon, mert ilyen durva és kíméletlen önkényuralmi próbálkozás és kísérlet – ami sok szempontból meg is valósult – sehol máshol nem tapasztalható, nem követhető nyomon Európában. Szóval milyen választ tud adni erre az európai szociáldemokrácia, és milyen támogatást Önöknek mint demokratikus baloldali ellenzéknek? És milyen fajta harcmodorra képes a válságokkal szembeni küzdelemben az európai szociáldemokrácia egységesen?

- Én úgy fogalmaztam, hogy ha valamikor igazán nagy szükség van a baloldali progresszív politikára, akkor az éppen egy ilyen válsághelyzet, hiszen itt az együttműködéssel, a szolidaritással, a különböző országok tapasztalatainak összevetésével lehet jó megoldásokat találni. Mi azt mondjuk, hogy például a szabadságkorlátozás helyett több szabadságra lenne szükség Magyarországon, a demokratikus problémák vagy az Európai Unió demokratikus deficitjével szemben nem a korlátozottabb demokrácia, hanem a több demokrácia, a jobban a részvételen alapuló demokrácia tud orvosság lenni. A politikai válságra egy új politikai kultúra, ami nem az erőn alapul, nem azon alapszik, hogy az ellenfelemet ellenségnek tekintem és egyszerűen meg akarom semmisíteni, nem egyszerűen legyőzni akarom, hanem tönkre akarom tenni az utolsó jelét és nyomát is a politikai ellenfeleinknek. Én azt látom, és ezt nem tudtam másképpen megfogalmazni, csak ilyen nagyon durván, hogy Magyarországon nemcsak egyfajta politikai versengés zajlik a demokratikus jobbközép, balközép pártok között, hanem ennél sokkal rosszabb a helyzet. Itt egyszerűen két kultúra, két értékrend, két vízió, két világnézet harca zajlik már – tudatosan használom ezt a szót – és nem versengés, mert látható módon a miniszterelnök minden határt túllépett. Sokak várakozása az volt, hogy na, eddig elmegy, aztán megáll majd és azon már nem mer túllépni, de naponta bizonyítja, hogy mindenen túl mer lépni, most éppen a regisztrációval. És sok minden más kezdeményezésével is azt mutatja, hogy egy a fontos, az ő személyes érdeke meg a hatalom, semmi más.

- Tehát ő nyilvánvalóan a háborútól sem riad vissza, a politikai háború értelmében, akár országon belül, akár országon kívül a szövetségeseinkkel szemben is, és ezt is nap mint nap látjuk.

- Nézze, az egészen elképesztő, hogy mi azok ellen harcolunk – már nem mi, hanem a kormány és a miniszterelnök –, akik egyébként a barátaink és a szövetségeseink. Gondoljon bele, mi magunk akartunk csatlakozni a rendszerváltás óta az Európai Unióhoz, és éppen talán ma is arról beszélt még a miniszterelnök, hogy őneki éppen harca, konfliktusa van az Európai Unióval. Tehát egészen elképesztő, hogy ott, ahol egyébként a barátaink, szövetségeseink vannak, akik a mi valós nemzeti érdekeink megvalósulását tudnák segíteni, folyamatosan konfliktust és ellenségképet keres a magyar miniszterelnök. És ezen a mai megbeszélésen volt is egy nagyon találó gondolat erre. Az a kérdésfeltevés fogalmazódott meg, hogy mi lesz akkor Magyarországgal, ha például az Európai Unió nettó befizetői, tehát akik az európai uniós költségvetésbe többet fizetnek be, mint amennyit onnét ki tudnak venni, ugyanezt a nacionalista, protekcionista és befelé forduló politikát fogják alkalmazni, mint amit Orbán itt Magyarországon. Akkor honnét lesz Magyarország fejlesztéséhez, a válságból való kilábalásához megfelelő forrás? Hiszen ma már talán azt mindenki tudja, hogy szinte kilencven százalékban nem hazai, hanem európai uniós forrásokból fejlesztjük az országot. Tehát, hogy életveszélyes ez a fajta protekcionista, nagyon nacionalista, befelé zárkózó politika, mert ez közép- és hosszú távon visszaüthet, mégpedig nagyon keményen, és aztán az egész magyar nemzet szenvedi el ennek a kárát.

- Bizonyos értelemben a magyar helyzet, bár jóval nehezebb, mint a többi európai országban, de a megoldása is egyszerűbb, mert helyre kell állítani a demokráciát, a jogállamot, a gazdaságban józan, ésszerű, kiszámítható és igazságosabb politikát kell folytatni, tehát tulajdonképpen a fő irányok nagyon egyszerűen megfogalmazhatók. Európában nem ennyire egyszerű, holott a szociáldemokraták a küszöbén állnak annak, hogy több országban is átvegyék a választások után a hatalmat, tehát a dolog neheze esetleg, hogy van-e közös szocialista, szociáldemokrata üzenet? Van-e közös stratégia, hogy mit kell változtatni Európában ahhoz, hogy ezt a válságot könnyebben vészelje át minden európai ország?

- Abszolút, sőt arra nagyon büszkék vagyunk, hogy mi is nagyon aktív részesei és formálói voltunk az elmúlt két évben ennek a közös politikának. Ugye ez a gazdaságban azt jelenti, hogy nemet kell mondani a megszorításokra, tehát arra, amit ma Orbán Viktor egy ilyen fél mondatban bejelentett. Ugye, amikor találkozott Fico miniszterelnök úrral, utána egy fél mondatban bejelentett egy újabb megszorító csomagot.

- Hogyne, volt erről is szó, meg arról is, hogy az európai gazdasági rendszer bedöglött, ennek már vége, ezt nem lehet újraéleszteni, egész más kell csinálni.

- Igen. Hát lassan ott tartunk, mint a kommunizmus idején. Ugye a Coca-Colát is meghagyjuk a hanyatló kapitalizmus mákonyának. De a viccet félretéve, mert sajnos sokkal komolyabb dologról van szó, igen, van ilyen stratégia. Mi azt mondjuk, hogy a növekedés és a foglalkoztatás bővítése az, ami segíthet abban, hogy az ország és Európa kilábaljon a válságból. Tehát nem újabb és újabb megszorító csomagok kellenek, hanem egy új paradigma a gazdaságpolitikában, ami a növekedést és a foglalkoztatást ösztönzi. És ebben komoly egyetértés van. Ma egy elég sűrű nap volt, hiszen Fico miniszterelnök úrral nekem is volt lehetőségem majdnem egyórás egyeztetésre, és itt is egyértelműek a szándékok és az együtt gondolkodás. És ebben kértem Swoboda frakcióvezető urat, aki az európai szocialisták frakciójának vezetője, hogy segítsen bennünket abban – mint ahogy ezt egyébként Martin Schulz, a parlament elnöke is megtette és megígérte –, hogy pont azok az országok, amelyek a leginkább rá vannak szorulva ezekre az európai uniós forrásokra ahhoz, hogy a válságból kilábaljanak és fejlődni tudjanak, pont ők legyenek az elszenvedői ennek a vitának. Tehát abban egyeztünk meg itt a mai fórumon is és Fico miniszterelnök úrral is, hogy ebben közös lépésekre van szükség, és most teljesen mindegy, hogy a pártpolitika melyik oldalán állunk, úgy kellene tárgyalni a magyar kormánynak, hogy egyetlenegy eurócentet se veszítsen a magyar költségvetés. És erre egyébként most a Fidesznek jobb esélye van az ilyen tárgyalásokon, hiszen ahogy Ön is tudja, az Európai Unió kormányainak jelentős többsége egyelőre még jobboldali, tehát itt mi arra kértük a kormányt, hogy vesse latba a pártpolitikai kapcsolatrendszerét is. Annyira büszke mindig Orbán Viktor arra, hogy ő milyen jó pozícióban van az Európai Néppárton belül, sőt mindig azzal büszkélkedik, hogy már mindenki őt követi egész Európában. Hogyha ekkora sikersztorit jelent az ő kormányzása és ennyire fantasztikusan sikeres ember, akkor biztos hallgatnak a szavára, azt az apró dolgot tegye már meg, hogy elintézi Magyarországnak, hogy ne veszítsünk forrásokat, mert az bizony nagyon sok ember életét nehezíti meg, ha hatalmas forrásoktól esik el az ország. Tehát ebben kértem és ajánlottam is segítséget, hogy ha bármilyen tárgyaláson ebben kell partnerség a kormánynak, akkor természetesen minden további nélkül segíteni fogunk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!