rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 15.

Régen folyton tiltakoztak, mostanában miért nem?
Beliczay Erzsébet, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese


Bolgár György:
- Nem erről akartam beszélni Önnel, csak most eszembe jutott, hogy jobb ma a levegő Budapesten, mint mondjuk öt évvel ezelőtt?

Beliczay Erzsébet: - Most erre nem tudok pontos választ adni, mert a mérőállomásokkal elég sok probléma van.

- Nem is mérik?

- Mérik, de nagyon sok meghibásodás adódik, ezért nem tökéletes a mérés. Fel is vetettük, hogy ezen nagyon sürgősen változtatni kéne.

- Akkor most nem tudjuk, hogy tiszta a levegő vagy éppen egyre kevésbé tiszta, majd megtudjuk, ha lesznek hozzá mérőműszerek. Igazából azért kerestem meg, mert tegnapelőtt megjelent az internetes médiában egy építészblogon, aztán az Indexen is, hogy váratlanul eltűnt a belvárosból egy Pollack Mihály-épület vagy legalábbis annak a homlokzata, mégpedig hotelépítés miatt. Ez azért eléggé meglepő, mert Pollack mégiscsak a legnagyobb magyar építészek között van számon tartva. Ráadásul a belvárosról van szó, mert a Hercegprímás utca 5. szám alatti épülettel történt ez. Emlékeim szerint egy-egy ilyen bontás vagy városképi változás, vagy egy műemlék jellegű épület eltűnése nagy megbotránkozást szokott kiváltani olyan csoportok részéről, mint amilyen például a Levegő Munkacsoport. Most viszont nem hallottam Önöket felszólalni ezzel kapcsolatban.

- A szóban forgó épület utcaképvédelem alatt állt, és úgy szóltak a feltételek, hogy a hátsó rész átalakítható, elbontható, és helyette egy új szerkezet építhető, de a homlokzatot meg kell őrizni. Nemcsak azért, mert eredetileg Pollack Mihály tervezte – azóta már át lett építve –, hanem azért is, és ez a saját érdekünk is, függetlenül attól, hogy ki mennyire tiszteli és szereti a régi építészetet, mert egy védett területen, egy idegenforgalmi célterületen van ez az épület, és szeretném én látni, hogy ki az, aki a saját értékeit hagyja lerobbanni vagy elpusztulni. Sajnos van ilyen, de azért reménykedünk abban, hogy ez nem lesz jellemző Budapest belvárosára. Azt így nem tudjuk látatlanban megmondani, hogyan omlott le ez a fal. Azonban legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel, hogy egy műszaki problémáról volt szó. Valamit nem jól erősítettek meg annak idején, amikor ki kellett támasztani, és ezért omlott le. Abban reménykedünk, hogy pontos felmérések és fotók készültek erről a homlokzatról, hogy többé-kevésbé azonos módon vissza tudják állítani. Ennek egyébként műszakilag semmiféle akadálya nem lenne.

- Azt nem tudom, hogy véletlenül omlott-e le ez a fal vagy sem, de az Index ma délutáni jelentése szerint engedéllyel bontottak. Úgyhogy talán annyira mégsem véletlenről van szó.

- Mivel utcaképvédelem alatt állt, ezért a homlokzatot mindenképpen meg kellett volna tartani, élve vagy halva. A halva alatt azt értem, hogy helyettesíteni. Az engedélyt azért kapták meg, mert életveszélyesnek nyilvánították így az épületet. Valószínűleg valahogy rosszul rögzítették a bontásnál. Azonban ezt én csak gondolom, mert nem ismerem annyira a kivitelezés teljes menetét.

- Ezzel az üggyel foglalkoztak Önök egyáltalán korábban? Hiszen itt van egy veszélyeztetett épület, a beruházó azt ígéri, hogy megtartják az utcafrontot, és akkor, ha nem is az eredeti Pollack-féle elgondolás, de az 1870 körüli átépítés után fennmaradt korai eklektikus stílus megőrizhető. Tehát rajta tartották a szemüket ezen az ügyön, vagy Önök is csak arra figyeltek fel, hogy volt valami, ami most már nincs?

- Megmondom őszintén, hogy nem figyeltük ennek az építkezésnek a menetét, és bíztunk abban, hogy a feltételeket teljesíteni fogják. Ha már erről beszélünk, akkor megemlíteném, hogy a Király utca 40. szám alatti épület, amely szintén eredetileg egy Pollack által tervezett klasszicista épület volt, és amelyet azóta szintén átalakítottak, a mai napig is félig romos állapotban van. A teteje nincs meg, és nagy veszélye van annak, hogy össze fog dőlni. Ez egy sokkal nagyobb baj, mint amikor egy homlokzatot és az utcaképet legalább meg tudják őrizni. Emellett ott van például a Kertész utcának az egyik oldala, ahol az adóhivatal is van, közel a Király utcához, ahol szintén voltak komoly demonstrációk, mégis lebontották az épületeket. A lábazatot körülbelül két méter magasságig megtartották, ami a mai napig is romos állapotban van, és mögötte parkoló van. Én ezekkel az elrettentő példákkal csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ha nincs egy megfelelő kultúrája az önkormányzatoknak, illetve az építtetőknek, akkor nehéz tenni ezek ellen, mert egyszerűen nem vagyunk annyian, hogy mindenhez oda tudjuk magunkat láncolni.

- 2006–2007-ben például a Király utca 40. ügyében nagyon sokan megmozdultak. Nem csak a Levegő Munkacsoport, hanem sokan mások is. Láncolás is, tiltakozás is, tüntetés is volt, most meg semmi nincs.

- Meg kell nézni, hogy most milyen állapotban van az az épület.

- Ezek szerint úgy döntöttek, hogy nincs értelme tiltakozni, mert így is úgy is az történik, amit az önkormányzatok akarnak, úgyhogy hagyjuk az egészet?

- Nem. Én azt hiszem, hogy egyrészt ahány önkormányzat, annyiféle. Másrészt sokkal többet kellene erről beszélni. Például mi már két évtizede mondjuk, hogy el kellene érni, hogy ne hátrányként élje meg a tulajdonos azt, hogy neki műemléke van. Erre rendkívül sokféle nagyon jó megoldás van külföldön is. A legkézenfekvőbb az, hogy azt az összeget, amelybe egy műemlék jellegű épület felújítása kerül, ha nem is fizetik ki az egészet, valamiféle támogatással csökkentsék, adjanak rá közpénzt is, hogy ezzel elismerjék azt a többletfáradtságot és -költséget, amivel ez jár. Szintén nagyon kézenfekvő dolog, például a Bazilika környékén is ez történt, hogy a közterület felújításával felértékelődik a környék. Így az ingatlantulajdonosoknak már erkölcsi kötelessége, de érdeke is az, hogy a saját értékeiket jobban megvédjék. Vagy lehet csinálni a környéken egy olyan húzó projektet, ami a környéken szintén értéknövekedést okoz, és akkor már nincs mire hivatkozni, akkor már tényleg értékesebb a tulajdonos épülete. Az idegenforgalom, nemcsak a külföldi, hanem a belföldi is, egyértelműen visszaigazolja, hogy ezek az épületek értékesebbek. Tehát, ha egy ilyen helyre teszünk például egy kocsmát vagy kávézót, vagy bármilyen funkciót, akkor annak nagyobb az értéke, mert valamilyen módon vonzóbb.

- Én ezeket nagyon jó dolognak tartom, és gondolom, ilyesmiket próbálnak megértetni azokkal is, akik illetékesek és döntésképesek, de közben azt hiányolom, hogy az elmúlt egy-két évben nem nagyon hallani Önökről. Mi ennek az oka? Korábban nagyon aktívak voltak. Az ember néha talán túlzásnak is tartotta, hogy miért éppen olyan területen lévő fákat védenek, ahol nem biztos, hogy annyira aktívnak kellett volna lenni, de ez mind megítélés kérdése. Lehet, hogy minden fát nagyon hangsúlyosan kell védeni. Mindenesetre most a Levegő Munkacsoportról csak akkor hallok, amikor az IMF-nek írnak egy levelet, hogy ejnye, miért követelik ezt vagy azt a magyar kormánytól. Szóval miért van ez?

- Ennek több oka van. Az egyik oka nagyon prózai, egyszerűen nagyon kevés az energiánk. Például éppen a hétvégén költöztünk egy jóval kisebb irodába. A létszám csökken, a fizetéseket csökkentettük. Nagyon kevés támogatást kapnak a civil szervezetek, ezért a kapacitásunk is nagyon visszaszorul.

- A Civil Összefogás Fórumhoz kell fordulni, nem? Ők a legfőbb civil szervezet.

- Fordulni lehet hozzájuk, de ettől még nem kapunk támogatást, és ezt én egy nagyon súlyos problémának érzem. Hiszen a civil szervezetek nem azért vannak, hogy keresztbe feküdjenek meg odaláncolják magukat valahova, hanem nagyon sok ügyben az érem másik oldalát is ismerik, és lehet, hogy bizonyos közösségi ügyeket sokkal jobban tudnak védeni, mint azok, akik az íróasztal mögül döntenek. Másik oka is van, hogy miért vagyunk kevésbé aktívak. Ez nagyon nyilvánvaló, és azt mondanám, hogy bizonyos szempontból szerencse, hiszen arról van szó, hogy a válság idején jóval kevesebb a bontás és jóval kisebb a beruházók aktivitása. Persze az nem jó, hogy amikor dübörög a gazdaság, akkor aztán minden buldózer is elkezd dolgozni, de nem feltétlenül kell ennek így lennie. Például a Király utca elején van egy nagyon aranyos kisebb épület, amelyben egy nyelviskola működik. Ezt akkor hozták rendbe mintaszerűen, amikor mi össze-vissza tiltakoztunk a zsidónegyedben a rombolások és a buldózeres városfelújítás ellen. Tehát, amikor jó irányba megy a gazdaság, akkor is vannak olyan emberek vagy olyan tulajdonosok, akik hosszú távon gondolkozva megvédik az értékeket. Visszatérve az Ön eredeti kérdésére, sajnos tényleg az is probléma, hogy gyengülnek a civil szervezetek. Egyszerűen nem bírják kapacitással, mert akármerre nézünk, mindenütt problémákat látunk, ugyanakkor egyre kevesebben vagyunk, akik ezekben operatívak tudnak lenni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái