rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 30.

Oszkó Péter volt pénzügyminiszter


Bolgár György:
- Ha megengedi, egy egészen friss hír kommentálására kérném, bár eredetileg azt szerettem volna, hogy a forintra nehezedő nyomásról, illetve a kormányt érő újabb nyugati médiabírálatról beszéljünk. De most Matolcsy György a kormányülés után bejelentette, hogy bizony a bankadó kőbe van vésve, és egy háromtagú tárgyaló delegációnak a napokban meg kell állapodnia a bankokkal, biztosítókkal és a többiekkel arról, hogy kifizessék-e ezt a 120, valamint 30 milliárd forintot. Az összesen 186. Matolcsy azt is mondta, hogy a 200 milliárd kőbe vésett összeg, nem tudom, honnan van a maradék 14 milliárd, de biztos összejön az is.

Oszkó Péter: - A 14 milliárd a jelenlegi bankadó.

- Ja, értem. Vajon mennyire jó lépés ez a mostani körülmények között, amikor látjuk, hogy a svájci frank milyen hihetetlenül megdrágult, hogy a devizahiteleseket és ebből következően a bankokat milyen teher fogja nyomasztani a következő hónapokban, hiszen nem fog ez a válság egyik napról a másikra elmúlni. És közben olvassuk, hogy az Európai Bankszövetségtől kezdve az Európai Központi Bankig mindenki azt mondta, hogy ezt tessék újragondolni, mert ez brutális elvonás volna.

- Haladjunk időrendben. Ugye tavaly márciusban, amikor a forint annyira gyengült, hogy lényegében politikai bizonytalanságot is okozott, és részben ez is okozta az akkori Gyurcsány-kormány leköszöntét, akkor a forint nem volt olyan gyenge a svájci frankkal szemben, mint most. Az euróval szemben gyengébb volt. És ez olyan nagy nyomást okozott a bankrendszernek, hogy akkor mindenki azon gondolkodott, nemcsak Magyarország, hanem az egész régió vonatkozásában, hogy túl fogja-e élni a régiós bankrendszer a válságot, vagy ez lesz a legnagyobb kockázati tényező Közép-Kelet-Európában. Sokan fogadtak akkoriban arra, hogy ez a bankrendszer az ilyen árfolyamgyengülésből fakadó nyomást nem fog elviselni. Ezért, amikor mi kormányra kerültünk, akkor nem arról kellett tárgyalni, hogyan lehet még megsarcolni a bankokat, hanem, hogy hogyan tudjuk egyáltalán a bankrendszer stabilitását megtartani. Nem véletlen, hogy – egyébként IMF-források felhasználásával – átmeneti hiteleket vettek fel a bankok, amit aztán nem sokkal később vissza is tudtak fizetni. Ehhez képest kétségtelen, hogy a 2009 év vége meglepetés volt. 2009 végén a bankrendszer olyan profitabilitásról adott számot, tehát olyan nyereségességet mutatott ki, ami azt jelentette, hogy messze nem volt olyan instabil korábban sem, mint gondoltuk. Sokkal stabilabb állapotban volt és a vártnál nagyobb lett a nyeresége. Ebből logikusan felvethető, és ez nemcsak Magyarországon vetődött fel, hogy ha a bankrendszer egyébként nagyobb teherviselő képességgel rendelkezik, mint gondoltuk, sok más helyen pedig forráshiánnyal küszködik az ország, akkor lehet-e és milyen mértékben lehet adóztatni a bankrendszert. Tehát a kérdésfelvetés önmagában egyáltalán nem hibás. Azt gondolom, hogy ha mi nem egy évig lettünk volna, hanem két-három évig, valószínűleg mi is feltettük volna ezt a kérdést. Nekünk más lehetőségünk nem volt, hiszen a mi időszakunk alatt, 2009 vége után már érdemben nem működött a parlament.

- Tehát az elv jó, csak valószínűleg itt most a méret a lényeg.

- Teljesen egyértelmű. A 200 milliárd lényegében a bankrendszer nyereségének a nagy része. Tehát itt nem arról van szó, hogy tíz-, tizenöt-, húszszázalékos adót vessünk ki, hanem hogy nyereségarányosan hetvenszázalékos vagy talán annál is nagyobb adót.

- De az átlagember azt mondja, hogy ha van miből, akkor tessék elvenni tőlük. Most miért olyan nagy baj, hogy elveszik a nyereségük nagy részét? Még mindig marad egy kevés.

- Azt a nyereséget a bankrendszer működése során felhasználják. Abból hiteleznek a bankok, abból biztosított a tőkeellátottságuk. Tehát az hiányozni fog a rendszerből. Azért az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bankrendszer nem arra szolgál, hogy a saját zsebében tartsa a pénzt, hanem arra szolgál, hogy hiteleket helyezzen ki. Ha pillanatnyilag nagy kockázati averzióval is – tehát ha figyeli is a bank, hogy kinek szabad adni, és kinek nem –, mégiscsak a meglévő pénzét forgatja. Ha azt a 200 milliárdot valaki kiveszi a bankrendszerből, akkor az valójában a gazdaságból fog hiányozni. Tehát annál kevesebb hitelt tudnak kihelyezni, vagy annál drágábba tudják kihelyezni a hiteleket.

- Szóval ez nem egy gazdaságösztönző, hanem gazdaságvisszafogó lépés.

- Egyértelműen gazdaságvisszafogó lépés. És ha megnézzük, hogy ehhez képest 2010-re nagyságrendileg egy 70 milliárdos adócsökkentés van beígérve, miközben itt van a 200 milliárdos plusz, akkor a gazdaságból elvont adó összességében emelkedik és nem csökken 2010-ben.

- Sőt, Varga Mihály egy nyilatkozatban elismerte, hogy 350 milliárdos a megtakarítás. Akkor ez egy megszorító csomag, amiben van bizonyos gazdaságösztönzési lépés is.

- Azt, hogy egy százmilliárd fölötti költségvetési takarékoskodási intézkedéscsomagot kell csinálni, mi is jeleztük. Ezt, ugye, az átadás-átvételi dokumentációba is beleraktuk. Ehhez nem kellenek külön intézkedések, ehhez vigyázni kell, hogy az egyes intézmények ne költekezzenek túl. És nyilván a bérgazdálkodásban konzervatívnak kell lenni stb.

- Szóval ez nem plusz lépés, hanem ez már az Önök tervében is benne volt.

- Így van. Csak a mi időszakunkban már érdemben nem működött a parlament, sok intézkedést nem tudtunk meghozni. A 200 milliárdos bankadó ehhez képest plusz, és nyilván abból jön vissza valamennyi az adócsökkentések fedezeteként. Csak hát kevesebb, mint amennyit összességében a gazdaságból elvon az új kormány. Tehát nem a bankadó ötletével van baj, hanem azzal, hogy a bankadó akar helyettesíteni egyébként sok szükségszerű reformot. Valójában az önkormányzatokon kéne spórolni meg a közintézményeken. De nyilván politikailag népszerűbb elvenni a bankoktól, csak aztán később, amikor az emberek már látják, hogy magasabb kamatokon fognak tudni hitelt felvenni, vagy egyáltalán nem fognak tudni hitelt felvenni, a vállalkozásaik még rosszabb likviditási helyzetbe kerülnek, akkor majd értetlenül nézik, hogy ez vajon miért van. Úgyhogy vannak ebben veszélyek. Meglátjuk, a tárgyalási folyamat hova fog vezetni.

- Akkor térjünk át a frank-válságra, amely nem a franknak a válsága sajnos, hanem a forinté. Bizonyos értelemben ez nem válság, de hát az eurót is sújtja. Szóval vajon minek tulajdonítható, hogy ilyen mértékben romlott a forint árfolyama és hogy minden jel szerint nagyobb mértékben és ütemben, mint például a többi régiós valutáé, a cseheké, lengyeleké? Annak, hogy nem állt helyre a bizalom a Kósa-Szijjártó féle nyilatkozatok után és a 29 pont ellenére?

- Nyilvánvalóan nem állt helyre, hiszen most már az új kormány végrehajtott intézkedésekkel tudja helyreállítani a bizalmat, és nem ígéretekkel. Képzelje csak magát egy olyan befektető vagy bárki más helyébe, aki jó ideig azt hallja, hogy hétszázalékos lesz a hiány és aztán egyszer csak másnap azt mondják Önnek, hogy nem, eddig csak vicceltünk, elismerjük, hogy a 3,8 százalékos hiányt fogjuk tartani. Melyik nyilatkozatnak ad inkább hitelt, vagy melyiknek fog hinni? Elhiszi rögtön elsőre, hogy a 3,8 százalékos hiányt tartani fogja az ország, miközben egy nappal előtte még az ellenkezőjét mondta ugyanaz az ember, vagy ugyanazok az emberek? Nyilván kialakult egy bizalmatlanság, amit le lehet dolgozni. Részben meghirdetett programokkal, ha azok kellően részletesen és kidolgozottan vannak meghirdetve. Ilyen részletesen kidolgozott programokat még nem láttunk, sőt először elhangzott, hogy tizenöt százalékos bértömegcsökkenés lesz, aztán visszakorrigálta mindig a politika ezeket a nyilatkozatokat. Hogy elbocsátások nem lesznek, meg fizetéscsökkentés sem. Akkor meg hogy lesz bértömeg csökkentés? Tehát az a baj, hogy a részletek továbbra sem látszanak, és ez egyre inkább bizalmatlanságra ad okot.

- És az egyetlen plusz bevételi forrás, az a 200 milliárdos bankadó is, az első pozitív jelzés ellenére, kezdi egyre jobban idegesíteni éppen a nemzetközi pénzügyi piacokat, mert azt mondják, hogy ennek könnyen lehet ellenkező hatása is.

- Ez így van. Tehát az látszik, hogy a bankadó kidolgozásra vár, az egyéb megtakarítási lehetőségekből pedig még nem látszanak a részletek. A bizalom akkor fog visszatérni, ha majd látszik, hogy 2010-ben milyen részletes intézkedéscsomaggal tartja a kormány a hiánycélt, és esetleg ezeket az intézkedéseket be is vezetik. Segíthet az is, ha a Valutaalappal a jövő héten tartandó tárgyalásokon sikerrel jár a kormány, és a Valutaalap visszaigazolja, hogy a kormánynak jó a terve. Ez már segíthet helyreállítani a bizalmat. De valójában hosszú távon Magyarországgal szemben akkor fog visszaállni teljes egészében a bizalom, ha egyrészt az időközi számokból is látszik, hogy jó irányban haladunk és tartható a hiánycél, másrészt már a 2011-es költségvetési pálya is látszik. Ehhez két dolog kéne. Precízen, fegyelmezetten be kellene számolni a költségvetési folyamatokról, és prognózist kellene közzétenni. Ez ugye elmaradt május végén, és mindenki hiányolja. Ezt a korábbi kormány csinálta, az új kormány pedig valamiért nem. Nem tartott sajtótájékoztatót az államháztartási folyamatokról és nem csinált prognózist az év második felére várható folyamatokról. Illetve olyan törvényjavaslatok kerültek a parlamentbe, amelyek arról szólnak, hogy szeptemberben nem is szeretné benyújtani a költségvetési tervet. Ami megint csak aggodalmakra ad okot.

- Egyrészt a magyarországi költségvetési tanács meglehetősen éles hangnemben bírálta ezt, de megint megindultak a nyugati aggodalmaskodó cikkek is a Dow Jones hírügynökségtől a Bloombergig, a Financial Timesig, hogy az új magyar kormány megpróbálja fellazítani a költségvetési törvényt, mert mozgásteret akar a maga számára teremteni. Ez, a jelek szerint, megint a bizalmatlanságot kezdi növelni.

- Nyilván, ha egy olyan kormány működését figyelik, amely először 7-7,5 százalékos hiánnyal és csontvázakkal fenyegetett, majd másnap bejelentette, hogy konszolidált a költségvetés és a 3,8 százalékos hiánycél tartható és tartani is fogják, majd ezek után olyan törvényjavaslatok születnek, amelyek arra irányulnak, hogy mégse kelljen pótköltségvetést csinálni, illetve ne kelljen szeptember végéig benyújtani a 2011-es költségvetést, valamint az állami vállalatok veszteségét mégse kelljen elszámolni a költségvetésben, akkor ez hogyne okozna bizalmatlanságot! Amikor még mindig azt figyeli a piac, hogy a magas vagy az alacsony hiánnyal fenyegető nyilatkozatok voltak-e a helyesek?

- Mivel lehetne azt a sommás kritikát elhallgattatni, amit például az Economist egyik vezető szerkesztője, aki egyben egy washingtoni európai kutatóintézet munkatársa is a napokban közölt a cikkében: megállapított, hogy zűrzavaros gazdaságpolitika otthon, ügyetlen populizmus külföldön, ezek a politikai szellemek, amelyek Orbán Viktort kísértik. Mit lehet ez ellen tenni?

- Nyilván fel kell hagyni a szerencsétlen és bizalmatlanságot okozó tervekkel, intézkedésekkel. Legyen az az Állami Számvevőszék körüli perpatvar, a költségvetési tanáccsal előidézett konfliktus vagy az államháztartási törvény módosítása. Ezeket el kellene felejteni. És összerakni egy részletesen kidolgozott, ütőképes gazdaságpolitikai programot, amely nemcsak a bankadón alapul, hanem szerkezeti reformokon. Amelyekről hallottunk már ígéreteket, csak még mindig nem látjuk őket. Ezt meg kell tárgyalni a Valutaalappal. Legyen egy közös sajtótájékoztató a Valutaalappal, ahol meggyőzően mindegyik fél azt tudja mondani, hogy igen, kidolgozottak a reformtervek, végrehajthatóak és a kormány elkötelezett amellett, hogy végre is fogja hajtani. Utána, megmondom őszintén, még azt is megtenném, bár most nincs szüksége a kormánynak további külföldi kibocsátásra, mert mi januárban megcsináltuk az egész éves külföldi kibocsátási igényt, hogy csinálnék egy úgynevezett magyar gazdaságpolitikai programbemutatót, amit érdemes lenne bemutatni a világban is.

- Hogy bemutassák, mit csinálnak és felmérjék, hogy van-e bizalom?

- Nemcsak felmérni lehet, ezzel meg is lehet teremteni a bizalmat. Tehát, ha van egy jobb program, és azzal körbeutazik a nemzetgazdasági miniszter és az ő delegációja, és bemutatja konferenciákon, akkor azzal vissza lehet állítani a bizalmat. Azzal be lehet mutatni, hogy igen, ennek a kormánynak igenis van ütőképes programja. Közre kell adni, prezentálhatóvá kell tenni, hihetővé kell tenni és utána érdemes lenne bemutatni. Ez jót tenne a forintárfolyamnak, az ország kockázati besorolásnak, az állampapírpiacnak, és még sok mindennek.

- Ez azt jelenti, hogy akkor ennek nyomán akár vissza is mehetne a korábbi szintre ez a 216-217 forintos svájci frank?

- Biztos, hogy legalábbis nem a jelenlegi szinten stabilizálódna, mert azt gondolom, hogy az nem fogja megnyugtatni a devizahiteleseket, ha egyszerűen csak nem gyengül tovább és a jelenlegi szinten stabilizálódik. Mert ez messze nem az a szint, amire nagyon sokan felvették a hiteleket.

- Milyen következményekkel jár az, ha 216-218 forint között marad a svájci frank hosszú ideig?

- Ez egyrészt egy óriási nyomás a lakossági jövedelmi viszonyokon. A devizahiteleket legnagyobb arányban svájci frankban vették fel. Ez a lakosság igen széles körében jövedelemfogyást okoz. Elsősorban nekik okoz sérelmet. Másrészt pedig ez óriási nyomás a bankrendszeren. Ez azt is jelenti, hogy a bedőlő, meg nem térülő hitelek aránya növekedni fog, így a banki veszteségek növekedhetnek. Tehát, szemben a korábbi várakozásokkal, esetleg mégsem lesz tartalék a hazai bankrendszerben 2010-ben.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái