rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 9.

Miért nem lehet megbuktatni Orbánt?
Bruck András, író


Bolgár György:
- A mai Élet és Irodalomban Önnek megjelent egy hosszú és nagyon szomorú cikke „Viktor nem fog elmenni” címmel. Miért nem fog elmenni?

Bruck András: - Miért nem fog elmenni? Ez egy nagy kérdés!

- Nehogy azt mondja, hogy két oldalon keresztül kereste erre a választ és nem találta meg!

- Nem ezt mondom, de azért a cím egy kis magyarázatot igényel. Október 23-án az Erzsébet hídi tüntetésen Tamás Gáspár Miklós, a neves véleményformáló, tett egy nagyon jelentős, azóta az egész magyar sajtót bejárt, kijelentést. Ez úgy hangzott, hogy nagyon szépen kérlek, Viktor, menj el. Az én cikkem címe tulajdonképpen erre rímel. Viktor nem fog elmenni.

- Önszántából természetesen nem, ezt mindannyian tudjuk, de Ön azzal kapcsolatban is szkeptikus, hogy a magyar társadalom el tudja e küldeni, vagy egyáltalán a többség el akarja e küldeni.

- A többség – erről szól a cikk – biztosan szeretné elküldeni, csak attól tartok, hogy már nem lesz rá módja, és ennek a súlyával nem foglalkozik a baloldali közvélemény. Látjuk minden nap, hogy mi történik. Szinte nem telik el úgy nap, hogy a választási rendszer vagy a regisztrációs rendszer valamilyen módon ne változna. Tehát minden arra mutat, hogy a kormány nem akarja átadni a hatalmat.

- Erre fel is figyelnek a demokratikus ellenzéki oldalon, a közvéleményben, sőt a világban is, Európában is. Az Európa Tanácstól a német szociáldemokratákig mindenki azt mondja, hogy az nem lesz jó, ha bevezetitek a regisztrációt, korlátozzátok a szavazati jogot. Az is lehet, hogy elindulnak bizonyos kötelezettségszegési eljárások, vagy olyan eljárások, amelyeknek a vége az lesz, hogy megálljt parancsolnak Viktornak.

- Ezen már rég túl vagyunk. Szerintem a hatalom eljutott arra a pontra, hogy már nem érdekli őket Merkel asszony véleménye vagy az Európai Unió véleménye. Nagyon sok most már a vesztenivalójuk, tehát nyilvánvaló, hogy mi készülődik. Egyértelműen fogalmazva, az én véleményem az, hogy Magyarországon diktatúra készülődik. Ezt a diktatúrát tankok nélkül nem lehet bevezetni egyik napról a másikra. Két és fél éve látjuk ezt a folyamatot, és ez az, amit nem veszünk elég komolyan. Hiszen ha diktatúra készül, és két és fél éve minden törvény, minden intézkedés ebbe az irányba hat, akkor nekünk valamit tennünk kéne.

- Ön szerint nem teszünk ellene? Elmentünk például az Erzsébet hídhoz, megalakult egy mozgalom, egy összefogás és egy szövetség, amelyik az első közvéleménykutatáson már a legjelentősebb ellenzéki erőként jelent meg. Szóval van várakozás is, igény is, mozgolódás is, türelmetlenség is, például a hallgatóink körében is látni ezt. Mit lehetne, vagy mit kellene még tenni?

- Azt nem tudom, hogy mit kellene tenni. Én azt a folyamatot elemzem, hogy hogyan jutottunk el idáig, és az a konklúzióm, hogy ebből a helyzetből a kiút nagyon-nagyon nehéz lesz. Itt van például a regisztráció, amiről mindenki beszél és elmondja, hogy rossz. Elhangzott egy csomó érv a kormány részéről, és a baloldal hatalmas gonddal mindegyiket pontról pontra igyekszik cáfolni. Azt mondják, hogy nem lesz több választó tőle, és a tudatosság nem egy megfontolandó szempont, de az a kormány malmára hajtja a vizet, ha a regisztrációról értelmes vitát folytatunk. Hiszen ez egy olyan intézkedés, amelynek egyetlen célja, hogy a hatalom semmiképpen ne cseréljen gazdát. Tehát erről kell beszélni, nem arról, hogy miért hamisak a kormány érvei! Hiszen, hogy lenne ettől több választó? Úgy lesz tőle több választó, ahogy több pénz a bank trezorjában bankrabláskor. Természetesen sokkal kevesebb választó lesz emiatt. Az én határozott véleményem az, hogy a potenciális szavazók fele nem fog elmenni regisztrálni. Tehát erről kéne beszélnünk. Azért nem fognak elmenni regisztrálni, mert egyszerű dolgokkal kapcsolatban sem mozgósítható a magyar társadalom, akkor miért állnának sorba a jegyzőnél? Ráadásul kiderült, hogy interneten sem lehet majd ezt elintézni.

- Úgy tudom, lehet az interneten is.

- Nem lehet. Most hallottam, hogy az Ügyfélkapu megnyitásához előbb el kell menni a jegyzőhöz.

- Nem a jegyzőhöz, hanem az önkormányzathoz.

- Igen, de akkor is, ezt komolyan gondolja valaki, hogy hárommillió ember el fog menni az önkormányzathoz?

- Nekem is vannak kétségeim efelől.

- Nem fog elmenni kétszázezer ember se. A baráti körömben mindenki testestől-lelkestől szeretné ennek a rendszernek a bukását, és mégis nagyon sokan azt mondták közülük, hogy nem mennek el. Tehát én nem tudom a megoldást, de az biztos, hogy azt az illúziót, hogy még van demokratikus választási lehetőség, ezért nincs igazán nagy baj, nagyon alaposan felül kéne vizsgálni, és nagyon alaposan meg kéne nézni, hogy tényleg van e Magyarországon választási lehetőség.

- Akkor Ön arra gondol esetleges megoldásként vagy eszközként, hogy fel kell hívni arra a figyelmet, hogy nem is szabad erről vitázni és nem szabad észérveket használni.

- Pontosan erről van szó. Ki kell mondani egyértelműen, hogy a kormány feltett szándéka, hogy a jelenlegi miniszterelnök hatalmon maradjon. Bármit mondanak, bármit tesznek, ezt az egyetlenegy dolgot készítik elő.

- Akkor csak a bojkott volna az egyetlen értelmes üzenet az országnak és a világnak. Azt kéne mondaniuk, hogy ha lesz regisztráció, akkor mi ellenzéki pártok bojkottálni fogjuk a választást, mert mélységesen antidemokratikusnak tartjuk.

- Amit eddig olvastam ebben a témában, abból azt szűrtem le, hogy kivétel nélkül mindenki gúnyos kacajjal utasítja el azt a lehetőséget, hogy az egész választási regisztrációt bojkottálni kéne. Én sem merem azt mondani, hogy mindenképp ezt kéne tenni, csak azt állítom, mert ez az egyre erősödő megérzésem, hogy ezt a regisztrációt nem tudja a baloldal sikerrel átugrani. Egyébként a regisztráció bojkottjára ugyanolyan nehéz lenne mindenkit rávenni, mint arra, hogy menjenek el regisztrálni. A baloldal most ártatlan arccal arról beszél, hogy majd lesz egy sikeres kampány a regisztráció mellett, és el fognak menni az emberek regisztrálni. Nem fognak elmenni! Hiszen például rengeteg idős ember van.

- Azonban a jobboldalon is rengeteg idős vagy lusta ember van, nem?

- Igen, de vannak bizonyos listák is. Ha valaki bemegy regisztrálni, akkor leadja a nevét. Ezek a nevek pedig könnyen összehasonlíthatók a Fidesz számtalan listájával, amelyeket a különböző konzultációkon szereztek, meg ezer egyéb módon. Vagyis pontosan követni tudják majd azt, hogy valaki milyen szavazó. Például én bemegyek regisztrálni, és megnézik, hogy az én nevemet meg lehet e találni egy korábbi Fidesz-listán, vagy nem. Ha azt látják, hogy nem vagyok ott, akkor tudják, hogy egy ember balra szavaz. Az ő rendszerük ezt így ki tudja mutatni, és látni fogják, hogy a regisztráltak között hány potenciális baloldalra és hány potenciális jobboldalra szavazó van, és ennek megfelelően fogják változtatni a szabályokat. Vagyis képtelenség, hogy ne maradjanak hatalmon.

- Igen, ezt én is így gondolom, és mondom is rendszeresen, amitől persze nem változik semmi. Öntől is kaptunk közvetve kritikát, mert azt írja, hogy hárítanak a hivatásosok is. A baloldal televíziójában és rádiójában is a kialakult etikett szerint hárítanak a műsorvezetők és a politika szakértői. Hiszen hárítás részükről egy nyilvánvalóan rosszhiszemű politikát jóhiszeműen elemezni és mindig csak pillanatfelvételeket készíteni. Emellett én a hallgatóktól is megkapom tulajdonképpen ugyanezt a kritikát. Mindig mondják, hogy miért állok szóba XY fideszes politikussal, amikor tudom, hogy kitér a kérdés elől, nem ad rá egyenes választ, elkezdi mondani a magáét és soha nem jutunk dűlőre semmiben. Bizonyos értelemben valóban azt lehet mondani, hogy én az etikettet próbálom gyakorolni még a rádiós műsorban is, mert úgy gondolom, hogy akkor is valamilyen módon beszélni kell, nekem kérdeznem kell, neki válaszolnia kell. Legföljebb kiderül, hogy nem az igazat mondja, és azért az is valami.

- Igen. Még azt is hozzátenném, hogy például az ATV-ben rendszeresek az ilyen politológiai elemzések, pedig álvitákat folytatni milliárdokkal kitömött kormányintézmények embereivel, és azt a látszatot kelteni, hogy itt kölcsönösen akceptálható érvek ütköznek, annak semmi értelme. Ez az ATV jobboldali nézőit megerősíti, a baloldaliakat pedig elbizonytalanítja. Az egyik oldalon ott vannak azok az elemzők – ők vannak egyébként többségben az ATV-ben –, akik függetlenek vagy legalábbis láthatón nem szimpatizálnak evvel a kurzussal. Ők a saját véleményüket mondják. A másik oldalon ott van például Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézettől, akiről lerí, hogy azt mondja, amiért megfizetik.

- Az is lehet, hogy valóban úgy gondolja, nem?

- Nem gondolhatja valóban úgy! Emellett ott van még például Lánczi Tamás, a Századvég Alapítvány politikai elemzője. Tudjuk, hogy ő volt Navracsics kabinetfőnöke és államtitkárhelyettes volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, vagyis biztosan nem a saját véleményét mondja! Ott ülnek mellette tisztességes baloldali vagy a függetlenség látszatát kelteni képes politológusok, és lefolytatnak vele egy vitát például a regisztrációról. Legalábbis próbálkoznak, de az említett urak már elhangzott, a kormány által megfogalmazott és kötelezően mantrázott dolgokat mondanak. Nincs semmi értelme ezeket megvitatni, hiszen ez engem is elbizonytalanít.

- Tényleg elbizonytalanítja? Nem hiszem el!

- Jó, engem nem, de nagyon sok embert biztosan elbizonytalanít.

- Lehet, hogy el kellene vágni minden ilyen vitát, csak akkor nem lenne műsor arról, hogy hogy merészelnek hozzányúlni a választási alapszabályokhoz, és bevezetni a regisztrációt, hiszen nem ezt ígérték a választási kampányukban. A programjukban egy szó nem szerepelt arról, hogy gyökeresen megváltoztatják a választási rendszert, és bevezetik a regisztrációt. Vagyis ha ezzel előjönnek, azzal tulajdonképpen megszegik a választási ígéretüket, mert abban ez nem szerepelt. Szóval mondhatnánk, hogy mivel félrevezették a közönségüket és az egész társadalmat, és visszaélnek a hatalmukkal, ezért ne is vitatkozzunk erről, csak akkor miről beszéljünk?

- Nem tudom. Nyilvánvaló, hogy valamiről minden héten beszélni kell, de olyan nagy a tét, és olyan nagyon nagy bajban vagyunk, hogy néha azt érzem, úgy zajlik ezeken a baloldali fórumokon az életünk legfontosabb kérdéséről a vita, mint egy kártyaparti. Julius Caesar azt mondta, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Átültetve ezt a mi helyzetünkre, ha szabadságot akarsz, harcolj úgy, mintha már diktatúra lenne. Azzal a felfogással, amivel a baloldal várakozik, készülődik és reménykedik, nem lehet nyerni, mert a kormány olyan nagyon messzire ment, és annyira felégetett maga mögött mindent, hogy innen már nem tud és nem is akar visszafordulni. A kormány tudja, hogy a bevezetett intézkedések és a meghozott törvények jelentős része nem állná ki a jogállamiság próbáját, ezért nem engedhetik meg, hogy egy kormányváltás után felelősségre vonásra kerüljön a sor. Nehéz erről mást mondani.

- Én azért akartam Önnel beszélni, mert a mostani cikkében is, meg egy korábbiban is, nagyon lesújtó elemzést írt arról, hogy mi folyik itt.

- Ön is tudja, hogy mi folyik, hiszen minden nap erről beszél.

- Igen, és alapvetően abszolút egyetértek Önnel, csak igyekszem nem ennyire pesszimistán és reményt vesztve látni a jövőt. Én bízom abban, hogy annyi mozgástere és lehetősége még maradt a demokratikus ellenzéknek, és egyáltalán a normális embereknek, hogy demokratikus eszközök igénybevételével meg tudják buktatni a választásokon ezt a kiépülő önkényuralmi rendszert.

- Most egy kicsit másra mondanék egy példát. Kénytelen vagyok a Klubrádió néhány nappal ezelőtti egyik műsoráról beszélni, amelyben Sárközy professzor úrral beszélgetett Rangos Katalin. Elképesztő és felfoghatatlan volt, amit hallottam. Egyszerűen hihetetlen volt Sárközy professzor mérhetetlen cinizmusa – vagy talán inkább léhasága –, amivel egy órán keresztül arról beszélt, hogy itt nem történt semmi különleges dolog, van olyan, hogy az inga egy kicsit túllendül, és korábban, az elmúlt tíz évben a törvények túl szigorúak voltak és a kormányoknak kevés mozgásterük volt.

- Azt hiszem, azt mondta, hogy túl nagy szabadságjogot adtak az embereknek, és túlburjánzott a demokrácia.

- Mindenesetre elképesztő, hogy Sárközy professzor a maga végtelen felkészültségével és jogi tudásával egy órán keresztül azt hajtogatta, hogy egy kicsit túllendült az inga, és vannak hibák, de nem olyan súlyos a helyzet. Emellett az volt a probléma, hogy Rangos Katalin egyetlenegy ellenvetést nem tett, pedig az elmúlt egy-két évben meghallgatott százötven olyan embert a saját mikrofonja előtt, akiket ő hívott be, és akik annak pont az ellenkezőjét mondták, mint amit Sárközy professzor hangoztatott. Ha az összes két év alatt elhangzott érv közül egyetlenegy nem jutott az eszébe a műsorvezetőnek, akkor nagyon nagy baj van! Az is nagyon nagy baj, hogy Sárközy professzor nyugodtan kijelenthette, hogy a háromszáz bíró elküldése érthető, és egy új kormánynak, egy új hatalomnak tulajdonképpen ez egy normális cselekedete.

- Ezt nem is hallottam. Ezt mondta?

- Igen, én hallottam.

- Pedig a bírák elküldése egy védhetetlen cselekedet, és nemcsak azért, mert az Európai Bíróság is kifogásolja, hanem azért, mert ez valóban egy totálisan önkényes beavatkozás az igazságszolgáltatásba.

- Igen, a professzor pedig nem tartotta ezt nagy dolognak, csak annyit mondott, hogy egy kicsit messzire mentek.

- Igen. Egyébként a riporterek sem egyformák, nem mindenki ugyanúgy reagál mindenre.

- Azonban, ha valaki belehallgat ebbe a műsorba, akkor az nagyon félrevezető lehet. Hiszen azt hallja, hogy egy professzor egy órán keresztül tulajdonképpen a Fidesz intézkedéseinek a jogosságáról beszél egy baloldali rádióban. Hiszen úgy nyilatkozott a professzor úr, hogy csak néhány dolgot vittek túlzásba, mert például, ha a bíráknál hatvankét évben határozták meg a nyugdíjkorhatárt, akkor miért hoztak külön törvényt valakinek, akinél hetvenkét év lesz. Úgy beszélt, mintha csak ennyiről lenne szó, és ha valaki nem él a politikában reggeltől estig, és nem követi az eseményeket napról napra, akkor azt gondolja, hogy akkor ez így van, és nem érti, hogy akkor mit ugat a baloldal, hiszen nincs is olyan nagy baj. Ezer ilyen példát tudnék egyébként mondani, nem csak erről az egy műsorról van szó. Például ma reggel hallgattam a Klubrádiót, és egy asszonyt hallottam hadoválni valamilyen oktatási dologról, aki öt percen keresztül beszélt megszakítás nélkül. Hoffmann Rózsa volt ez az asszony, de ezt csak onnan tudtam meg – mert egyetlen kérdést sem kapott–, hogy a végén elmondták, hogy Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkárt hallották. Azon gondolkodtam, hogy miért nem sorozták meg harminckét kérdéssel. Hiszen a gyerekeink jövője és az egyetemek, középiskolák, általános iskolák jövője a tét. A Klubrádió riportere pedig valahogy mintha erről nem vett volna tudomást. Ilyenekre gondolok, amikor azt mondom, hogy a baloldali médiákban is folyik a hárítás.

- Magamra is veszem ezt a kritikát.

- Rendben van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái