Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 8.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2012. november 10. szombat, 04:54

Megbeszéljük

Miért nem fizet Demján Sándor az alvállalkozóinak?
Horváth László hallgató, Jäger Zoltán hallgató

Horváth László: - Én a Demján úrnak a nyilatkozatához szeretnék hozzászólni, ugyanis ugye a bevezetőben Ön elmondta, hogy Demján úr azt mondta, Európa éhezni fog ugye egy évtizeden belül? Vagy hogy mondta?

Bolgár György: - Tizenöt-húsz év. Hát ennyire nem súlyos a helyzet, de tizenöt-húsz év múlva Európa éhezni fog, mondta Demján egy konferencián, mert kitelepíti az élelmiszertermelést és ezzel saját hozzáférését számolja fel.

– Nos, azért furcsa tőle ez a kijelentés, és talán lehet, hogy a hallgatóság számára is kicsit új lesz ez az információ vagy talán még sokkoló is, hiszen talán kevesen tudják, és én most ezt szeretném megerősíteni, hogy Demján úrnak egyes cégei vállalkozók százait teszi tönkre azzal, hogy nem fizeti ki őket. Úgyhogy ha ez be is következik, akkor nagy részben annak lesz köszönhető, hogy a Demján úréhoz hasonló cégeknek a vezetői szándékosan teszi tönkre a kis- és közepes vállalkozókat.

– Őszintén szólva egy dologra emlékszem, talán Gyulán vagy Szentesen vagy valahol történt egy ilyen, ahol hosszú vita van Demján egyik cége és mások között. De Ön több ilyenről tud?

– Igen, nagyon sok olyan partnercégem van, amelyik Demján úr cégeinek dolgozott és – egyébként nemcsak a Demján úr cégeire jellemző módon, hanem ez már országosan, a vállalkozói körökben megszokott módon – olyan inkorrekt ajánlatokat tesznek a vállalkozóknak, Demján úr cége is egyébként, konkrétan tudok olyan cégről, amelynek ezt az ajánlatot tették és muszáj volt neki elfogadni, hogy ha beéri a számla értékének a felével, akkor azt megkapja. Ha nem, akkor egyáltalán nem kap semmit. De egyébként Magyarországra abszolút jellemző az üzleti életben ez a fajta magatartás.

– Hát ez elég drámai, miközben Demján azzal kezdte ezen a konferencián, hogy a magyarországi cégei természetesen veszteségesek, mert ő nem csal adót.

– Nem tudom, nem ismerem az ő könyvelését, nem ismerem az ő gazdasági cégeinek a gazdasági helyzetét, egyet tudok biztosan, hogy Demjánnak a neve jól hangzott az üzleti életben, hiszen garancia volt a vállalkozók számára, amikor elkezdtek neki dolgozni, hiszen Demján urat mindenki úgy ismerte meg, hogy feddhetetlen, tisztességes, és ezt nem is vonom kétségbe egyébként. Mert én úgy gondolom, hogy a felelősség az ő cégeinek a vezetőin van. De én úgy gondolom, hogy az ő részéről hanyagság, hogy elhanyagolja a cégek vezetőinek az ellenőrzését, hiszen ők azok, akik nap mint nap tárgyalnak ezekkel az al- és kis-, és közepes vállalkozókkal. Én úgy gondolom, neki kötelessége lenne tudni arról, hogy az ő cégeinél mi folyik.

– Az nem lehet, hogy ne tudjon, hiszen ha egyik-másik ügy a nyilvánosságba is bekerül, akkor neki erről már tudnia kell.

– Így van. Így van.

– Azt nem tudom, hogy kinek van igaza ezekben a vitákban, de ha Ön szerint több ilyen van, akkor...

– Nézze, én azt mondom, a teljesítésigazolások azok léteznek, tehát valósak, kifogással nem éltek a számlával kapcsolatosan, sem műszaki, sem másmilyen kifogás nem volt. Tehát befogadták a teljesítés igazolását. Ugye mindenkinek tizenöt napja van, hogy kifogással éljen. Ez nem történt meg, általában ez nem is történik meg. És bizony ennek ellenére, nem tudom milyen oknál fogva, ezeknek a cégeknek a vezetői úgy gondolják, hogy mivel egy kis cégről van szó, amelynek akár csak másfél vagy kettő vagy hárommillió forinttal tartozok, ami egyébként egy kis cégnek óriási pénz, ők mégis úgy gondolják, hogy ez annyira kis tétel, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. És nagyon sok esetben nem is állnak már a továbbiakban szóba ezekkel a kis cégekkel. Tehát egyszerűen ez a felháborító benne, hogy úgy kezelnek kis cégeket, mintha abszolút nem az életéért küzdene mind nap mint nap.

– Pedig Demján mindenhol azt mondja, hogy ezeket a cégeket és az ő munkásaikat a termelőmunkát kell megbecsülni, mert ha nem ezt tesszük, akkor óhatatlanul el fogunk süllyedni. De ahogy az Ön szavaiból kiveszem, ezek konkrét termelő, építő, szerelő ilyen cégek, nem?

Hallgató: - Pontosan. Tehát itt építő-szerelő munkákról beszélünk, külföldön és belföldön egyaránt egyébként. És bizony ezek a munkálatok nincsenek kifizetve. És egyébként ami még nagyon érdekes ebben a történetben, hogy Ön az egyetlen olyan fórum, ahol én erről beszélhetek. Ugyanis már nagyon sokszor megpróbáltunk a médiához fordulni, hogy hangot adjunk ezen felháborodásunknak vagy véleményünknek. És nincs, aki felvállalná ezt az ügyet, és azt mondaná, hogy igen, gyertek el vállalkozók, és beszéljetek erről, hogy nektek ez és ez a problémátok. Nem merik felvállalni. Tehát nem akarok most neveket mondani, de szó szerint kijelentik, hogy hát Demjánnal szemben mégsem. Tehát hogy nem vállaljuk ezt a riportot, ezt az interjút, ezt az akármit.

– Pedig akkor egy mai mondatát idézem erről a konferenciáról. Azt mondja, hogy nem működőképes egy ország, ha egy évben annyian jelentkeznek pszichológusnak, mint mérnöknek, és akinek nem elég a képessége, az legyen szakmunkás, a szakmunkásoknak pedig kezet kell csókolni. De talán fizetni is kell, nem?

– Igen. Tehát én iszom a mondatait, amikor ő nyilatkozik. Én abszolút befogadóképes vagyok arra, amit ő nyilatkozik, és mégis ezzel ellentétesen cselekednek azok a cégek, amelyek az ő neve alatt futnak. Tehát itt olyan erős kontraszt van, olyan erős ellentét van a két ember között ha mondhatom így, hogy óriási.

– Hát akkor legyünk jóhiszeműek és hívjuk fel innen a távolból a figyelmét, hogy nézze meg azokat a cégeit, amelyeknek vannak kifizetési vitáik a vállalkozókkal…

– Így van. Ezt nagyon megköszönném, ha ő a cégeinek a vezetőit elővenné akár egy megbeszélés keretein belül, hogy gyerekek mi folyik, hiszen nem hiszem el, hogy az ő füléig nem jutott még el, hogy a vállalkozók háborognak, nincsenek kifizetve a számlák. Tessék megnézni, melyik az indokolt és melyik az indokolatlan. De legyen utánanézve, hogy lehet az, hogy egy másfél millió forintos tétel számukra nem tétel, és nem fizetik ki. És ilyen, elnézést, ízléstelen ajánlatokat tesznek vállalkozóknak, hogy ha a felével beéred, azt azonnal megkapod. Ha a teljes összeget követeled, akkor nem kapsz semmit. Tehát ez felfoghatatlan számunkra, hogy ilyen megtörténik. És egyébként ez abszolút általános gyakorlat Magyarországon.

– Hát igen. Van honnan tanulni, a kormány is így jár el a bankokkal. Azt mondja, hát ha ennyivel tartoznak, érd be annyival, és akkor meg fogod kapni.

– Nagyon el vagyok keseredve, Bolgár úr, én nagyon bíztam benne, hogy Orbán olyan sok mindent ígért, ez lesz majd, az lesz majd… Mi abban reménykedtünk, hogy valaki szívügyeként fogja kezelni ezt a körbetartozást, a vállalkozók problémáit. Semmi az ég világon nem történt, sőt egyre brutálisabb és agresszív módon működik az üzleti élet. Ez elfogadhatatlan. És nem lesz egymillió munkahely. Nemhogy egymillió munkahely nem lesz, hanem annyi fog megszűnni hamarosan. Hiszen a körbetartozás miatt nem tudunk a munkásoknak bért fizetni.

– Na, ezt nem kívánom senkinek, úgyhogy remélem odáig nem jutunk.

– Szörnyű állapotok vannak.

***

Jäger Zoltán, hallgató (rövidített változat)

Jäger Zoltán: - A Jäger Bau Bt. tulajdonosa, ügyvezetője vagyok.

Bolgár György: - Csak nem Demján Sándorhoz?

– Hát bingó. Lottózzon Bolgár úr. Lottózzon.

– Jajjaj, rám férne.

– Tavaly ősszel már beszéltünk erről, hát azóta nemhogy változott volna valami, talán inkább negatív értelemben változott. Hát ma könnybe lábadt szemmel hallottuk, olvastuk a médiában Demján úr újabb idézőjelbe tett kirohanásait a fény felé, hogy mit kéne csinálni, hogy mi a hazaárulás, meg ugye a cafetéria kapcsán stb. Leginkább az maradt meg bennünk, itt többed magammal, hasonló kis cégek tulajdonosainak a nevében is beszélek, hogy ő nem adócsaló. Mondja már meg nekem…

– Ezért veszteségesek a magyarországi cégei.

– Igen. És Bolgár úr, ő itt az Újbuda Tóváros lakópark kapcsán, a 70-es út mellett, amit építettünk neki tavalyig bezárólag, a második ütemet az Arcadom nevű cégének, ott csak ennek a hat-hét kis cégnek, mint amilyen én is vagyok, tartozik több mint kettőszázmillió forinttal. Ahogy a korábban betelefonáló úr is mondta. Én nem vagyok olyan szemérmes mint ő, én néven fogok nevezni mindent, természetesen vállalom minden kijelentésemért az esetleges jogi felelősséget is. Meg lehet keresni az ügyvédünket, dr. Grespik Lászlót majd ez ügyben. Szóval az mi, ha nem adócsalás, hogy nem fizeti ki a munkák ellenértékét? Ez fordított adó alá esik, tehát neki kéne az áfát fizetni, és természetesen nekünk ugye a ránk rakódó egyéb adóköltségeket. Na most csak hat-hét ilyen kis cégről beszélek, mondom még egyszer.

– És kétszáz milliós tartozásról?

– Több mint kétszáz millióval tartozik.

– Jó. Mondjuk elvégezték a munkát, benyújtották a számlát, mennyi idő telt el azóta? Egy év?

– Kettő év, lassan kettő év. Jellemző rá, jellemző erre az egészre, hogy nekem – mert a legtöbb cégnek itt több számlából adódik össze ez a követelése –, nekem körülbelül olyan harmincmilliós követelésem van, ugye mert itt a kamatok, ügyvédi költségek, bíróság stb., még ezt növelik.

– Mi történt, amikor először nem fizetett? Lejárt a határidő, nem fizetett.

– Semmi. Nem mondanak semmit. Semmit nem mondanak.

– Ön elment reklamálni. És?

– Elmentünk reklamálni, természetesen, hogyne, kinevezett egy új elnök-vezérigazgatót az Arcadom Zrt-be, bizonyos Csapó Tamást, aki egyébként Etyeken a filmstúdióját igazgatja, meg valami honvédségi cégtől jött ide a Demjánhoz. És ott is mindenféle komoly gondjai vannak, mert ott is valami pénzügyi…

– De ezt nem tudjuk, ezt tegyük most félre.

– De, tudjuk, az interneten rajta van mindenhol.

– Igen? Hát az nem biztos, hogy igaz.

– Csak meg kell nyitni, hogy Csapó Tamás, és kész, tehát itt semmiféle prejudikálásról vagy ilyesmiről szó nincsen. Vannak gondjai. Na mindegy.

– Ugye tudjuk, hogy ez a ez a Tóváros lakópark ott maradt, ez egy szellemváros, mert nyilvánvalóan beütött a világválság, gazdasági válság.

– Nem, nem. Nem arról beszélünk.

– Nem lehetett finanszírozni.

– Nem arról beszélünk. Az új Tóváros lakópark. Amiről maga beszél ott kint az M7-es meg a tó mellett, ez nem az. Ez a 70-es út és a repülőtér út mellett van.

– Ez el is készült? Ja? Aha.

– Ahol a Sportmax is van. Az el is készült annak rendje-módja szerint. Na most, ahogy a korábban telefonáló Horváth úr is mondta, nem kifogásolták meg a munkát, tehát nem azért nem fizetnek, mert minőségileg nem jó. Nem azért, mert mennyiségileg nem stimmel, hanem egyszerűen nem fizetnek, és kész. Hát még egyszer mondom, jellemző, hogy nekem kettő éve egy száznyolcvanhétezer forintos bruttó számlám van. Ők állították ki a teljesítés igazolást. Befogadták a számlát többszörösen, mégsem fizetik ki.

– És nem érdemes felszámolási eljárást kezdeményezni?

– Mindent kezdeményeztünk. Ahogy tavaly is mondtam magának, a Grespik ügyvéd urat megbíztuk az ügyeinknek a képviseletével. Annak rendje módja szerint volt mindenféle levelezés, tehát ahogy a jog ezt előírja. Az első lépéstől kezdve a Grespik úr intézi.

– És nem lehet ezek szerint a pénzhez hozzájutni semmilyen módon? Jogi úton sem.

– Huszonhat peres eljárás van, felszámolási eljárás van az Arcadom ellen. Mert a Grespik utána nézett a bíróságon. Huszonhat. Csak itt Pesten.

– És ezek eredménytelenek?

– Hát ez ideig. Folyamatban van minden. Folyamatban van. A Vész tavaly ősszel tüntetett ellene, ez is rajta van a neten, akár a Vész honlapján is meg lehet nézni, a válasza az volt a Vész elnökének az Éliás úrnak, hogy hát neki meg ötmilliárd kintlevősége van. Hát kit érdekel, hogy neki hol mennyi kintlevősége van. Mi nem hazardírozunk, mi az elvégzett munkánk után várnánk el a jogos pénzünket. Könnyű karitatív szerepben tetszelegni, azokból a pénzekből, amiket gusztustalan módon nem fizet ki. És már évek óta. És ez Magyarország leggazdagabb embere, ez a VOSZ-nak az elnöke. […]

– Azt kell mondanom, hogy vannak gazdasági viták, biztos vannak gazdasági csalások is, vannak rosszhiszemű nem fizetések, vannak nyilván kényszerűségek, sok minden van, én azt gondolom, hogy Demjántól és cégeitől elvárható, hogy a kötelezettségeiket teljesítsék. Ha nem tudják valami miatt, akkor az várható el, hogy próbálják valahogy tárgyalásos úton megértetni a partnereikkel és megállapodni velük abban, hogyan próbálnak törleszteni és az adósságot kifizetni. Önnek is azt mondom, hogy mondja el a panaszait. […]

– Csak hát, tudja, nekünk, szó szerint vegye, az egzisztenciánkról van szó. De szó szerint vegye.

– Szó szerint mondom. És ezért mondom, hogy harcoljon is érte a jog útján és más úton is akár a nyilvánosság bevetésével is.

– A nyilvánosság. Bolgár úr, tavaly is elmondtam. Tüntettünk a Demján irodája előtt. Kijött a Vég András az MTV1-től, felvette, nyilatkozott a Grespik úr, nyilatkoztam én, ott voltak a társak vágóképnek. Este benne lesz a híradóban. Azóta is benne van a híradóban.

– De látja, itt egy élő műsor, és benne lehet lenni, mert bejelentkezik és elmondhatja.

– Igen. A Grespik annyit megtudott, hogy a tévé elnöke azt nyilatkozta a stábnak, hogy a Demján úrról negatív hír nem jelenhet meg. A Príma Primissima-díj átadásakor tiltakoztunk. Teljesen váratlanul az orrom előtt szállt ki az autójából az Orbán Viktor, kezet fogott velem, jó estét kívántunk, minden, nem tudta, hogy ki vagyok, mi vagyok, miért vagyok ott. Elmeséltem ezt tavaly. Persze nem várom el magától, hogy emlékezzen rá. Semmi nem történt ott sem. Ott is kijött a tévé, ott is felvették, megígérték a Grespiknek, hogy biztos, hogy benne lesz estére a híradóban. Azóta is. Egyszerűen agyonhallgatják. Írtunk a Népszavába egy újságíró hölgynek, az indexen a Spirk József nevű újságíró érdeklődött a dolgok után. Az átlátszó.hu-n a Ferenczi Krisztina ugye? Ha jól mondom a nevét? Neki is. Senki. Senki. Egyszerűen tényleg a Klubrádión kívül senki nem foglalkozik vele. Egyik média sem mer foglalkozni vele. Vagy nem tudjuk, hogy miért.

– Nézze. A követelésükhöz nyilván joguk van, ez biztos jogos, vagy legalábbis annak látszik mindannak alapján, amit ketten elmondtak, csak azt tudom mondani, hogy az összes törvényes eszközt használja fel.

– Szó szerint olyan dolgok vannak, hogy például van itt egy villanyszerelő cég, hatvanvalahány éves tulajdonosa, ügyvezetője van. Ugye a hatvanvalahány éve alatt munkával összegyűjtött egy kis vagyont. Azt betette ide. Mert hitelt vett fel a házára, negyven milliót stb. stb. A bank mindent elvisz a hitel fejében, ő meg mehet a híd alá.

– Annyit tudok ígérni, hogy ezek után, hogy ketten is elmondták a panaszaikat, megpróbálok kapcsolatba lépni velük, nincs az az illúzióm, hogy majd el fogják mondani nekem, de hátha.

– Na, ezt akartam kérni, hogy esetleg ha megkérdezné az ő véleményét is erről, hogy arra mit szól.

– Én boldogan, sőt itt elmondom, hogy nagyon szívesen beszélgetnék vele akár egy órát is mindenről. Európáról, mezőgazdaságról, Arcadomról.

– Gondolom, hogy nem fog Ön elé állni.

– Áh, hát ide beülhetne a stúdióba, nagyon szívesen látnám, mert nagyon sok mindenről nagyon markáns véleménye van. De talán erre is tud egy egyenes választ adni.

– Hát ez a bosszantó, ez az ember bort iszik és vizet prédikál. És ez Magyarország leggazdagabb embere, ez a VOSZ-nak az elnöke, szóval hihetetlen.

– Próbálkozzon. Jó? Megígérem.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >