Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 7.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. november 09. péntek, 03:08; Megbeszéljük

2. oldal / 4

Az Európai Bizottság értékeléséről és az uniós gazdasági normák kialakításáról
Andor László, európai uniós biztos

Bolgár György: - Megkaptuk a hírt, már mindenki közölte, rádiók, internetes portálok, átmentünk egy vizsgán, az Európai Bizottság úgy értékeli, hogy az idén és jövőre jó eséllyel tartani tudjuk a költségvetési hiánycélokat. Ebből a szempontból hitelesnek fogadták el a magyar kormány két megszorító programját, csomagját. De úgy érzik, úgy értékelik, hogy azért ebben a csomagban nem minden jó, nem minden számít tartósnak, és 2014-től a hiány újabb növekedésnek indul. Mit jelent ez a bizonyítvány, hogy alapjában jó, csak így tovább, a többit meg majd tessék kijavítani?

Andor László: - Hát igen, ami ma történt, abban vannak jó hírek is meg talán figyelmeztető jelek. És ami jó hír, az mindenképpen az, hogy nem szerepelt Magyarország a napirenden olyan értelemben, hogy valami fundamentális intézkedés hiányozna, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek korábban ugye vizsgálat tárgyát képezték, mint az idei és a jövő évi hiánycél. Tulajdonképpen hozzátenném azt is, amit a sajtó nem tudhat, hogy mi zajlott magán a bizottsági ülésen. Igazából Magyarország nevesítve nem is szerepelt a vitában, ami azért nagyon fontos adalék, mert ugye amikor komolyabb problémák voltak, akkor bizony nagyon hosszú percekig, esetenként óránkig folyt a vita csak Magyarországról, és ez most nem történt meg.

– És akkor mi volt az, amit az elmúlt hetekben hallhattunk a miniszterelnöktől is, hogy mondjanak egy számot Brüsszelben, és mi teljesítjük. Hogy itt néhány tízmilliárdon folyik a huzavona, tehát olyan benyomása támadt az embernek Brüsszeltől távol, hogy azért vannak itt konkrét viták, és lehet, hogy Brüsszel még valamit akar tőlünk, ami ezek szerint nem következett be. Mi van ennek a hátterében?

– Hát nézze, ugye a politikusok, részben a kormánytagok, kormányfők megnyilatkozásai ezek, és ezt nem kommentálja vagy minősíti a bizottság. Mi mindig azt mondtuk az elmúlt hetekben, hogy tessék szíves megvárni a november 7-i prognózist, és az alapján lehet majd következtetést levonni az elmúlt hetekben, hónapokban meghozott intézkedésekről. Tehát nyilván van egy technikai szintű párbeszéd a szakértők között, de az, hogy ez naponta politikai szintre emelkedjen, ezt nem tartottuk szerencsésnek, mert abból nyilván csak ad hoc minősítések származhatnak, nem valamiféle helytálló vagy tartós következtetés.

– Szóval a veszekedésnek nincs értelme, itt annak van értelme, hogy a bizottság kialakít egy szakmai álláspontot arról, hogy milyen gazdasági teljesítmény várható az Európai Unió tagállamaitól, nemcsak Magyarországtól. Ezt egyezteti végig folyamatosan a tagországok kormányaival, és aztán jut egy ilyen nyilvánosságra hozott eredményre.

– Ez pontosan így van, és még azt tenném hozzá, hogy nyilván itt nagyon fontos az, hogy legyen a felek között egyáltalán egyfajta filozófiai megértés arról, hogy milyen gazdaságpolitika alapozhatja meg a stabil és jó gazdasági teljesítményt hosszú távon. Tehát ami egyrészt a prosperitást, másrészt a fiskális stabilitást is szolgálhatja. És mi így jutunk el azokhoz a figyelmeztető jelekhez, amelyek nem 2012-ről vagy 2013-ról, hanem inkább 2014-ről szólnak, amikor a jelenlegi magyar adórendszer sajátosságaiból, a fiskális politika sajátosságaiból fakadóan adott esetben megint kiújulhatnak az egyensúlyi problémák.

– De azért van itt más is, mert Matolcsy György is azonnal nyilatkozott, miután nyilvánossá vált az Európai Bizottság álláspontja és elemzése. Mondván, hogy azért vannak itt nézeteltérések, például szerinte a magyar gazdaság jövőre nem stagnálás közeli állapotban lesz, ahogy a bizottság várja, mindössze 0,3 százalékos növekedéssel, hanem ennél jóval nagyobb mértékben, akár 1,2–1,4 százalékkal is nőhet a magyar gazdaság. Nem mintha olyan óriási volna ez a különbség, hiszen a másfél százalékos növekedés is nagyon kicsi, de azért ilyenkor még az 1 százalék is komoly különbségnek számít, például a költségvetési hiány szempontjából meg az egész gazdasági fejlődés optimista vagy negatív megítélése szempontjából. Ezek a különbségek minek tulajdoníthatók?

– Igen, én ezt az 1 százalékpontot nagyon komoly különbségnek tekintem, tehát a bizottság a stagnálás közeli helyzetet, pályát prognosztizálja a jövőre évre a magyar gazdaságban. Nyilván ez az év első felében súlyosabb, a második felében talán egy megélénkülő pályát jelent. De valóban ez komoly különbség. Ebbe a bizottság beleszámítja azt, hogy a beruházások nagyon visszaestek Magyarországon, tehát nyilván ez betudható nemcsak az általános európai helyzetnek, hanem bizonyos értelemben a hazai klímának, egyáltalán gazdaságpolitikából, szabályozásból, politikai helyzetből fakadhat, és olyan szektorális tényezőkből, mint a mezőgazdasági teljesítmény visszaesése, ami nyilván sok minden egyébbel összefügg, nemcsak a gazdaságpolitikával.

– A brüsszeli állásfoglalást megelőzően az elmúlt napokban, hetekben, itt Magyarországon sok olyan információ, értesülés, szakértői elemzés is napvilágot látott, hogy van egy komolyabb tétje is ennek a mostani végkövetkeztetésnek, hogy tudniillik ha nem tartják megalapozottnak a számainkat, akkor meg is büntethetnek bennünket. És egy másik ilyen gyakran hangoztatott vélemény vagy várakozás volt, hogy nem fognak kivonni bennünket a túlzottdeficit-eljárásból. Nem is vontak ki bennünket, de most már olyat is olvasok, hogy nem is vonhattak volna ki, mert ezt ma, ezzel az őszi gazdasági előrejelzéssel együtt, nem is csinálhatta volna meg a bizottság. Szóval mennyire voltak valósak ezek a félelmek?

– Igen. Tehát az egyiknek, hogy úgy mondjam nem most van az ideje, tehát ugye a túlzottdeficit-eljárást főleg saját jogon a bizottság egy ilyen prognózis keretében nem zárhatja le. Azt mondtuk, hogy ezen számok alapján lehet majd később értékítéletet alkotni. Ami a kohéziós pénzekkel való összefüggés, ugye visszautalva a februári döntésre majd annak nyomán az Ecofin, tehát a Pénzügyminiszterek Tanácsának a döntésére, igazából…

– Mert először ott javasolták a felfüggesztését.

– Így van.

– Ha nem tudunk megegyezésre vagy egyetértésre jutni az Európai Unióval. Aztán a pénzügyminiszterek a gyors kiigazítás láttán ezt törölték.

– Először a pénzügyminiszterek jóváhagyták a bizottság javaslatát. Majd a bizottság javaslata alapján megszívlelték ezt a tulajdonképpen fenyegetést vagy figyelmeztetést. Ez most igazából fel sem merült, már csak azért sem, mert a bizottság visszaesést prognosztizál. Tehát a bizottság nem pusztán ezekből a fő számokból következteti ki, hogy kell-e újabb figyelmeztetést adni, vagy nem. Most azért látszik egyrészt, hogy a kormány reagált, több körben is reagált azokra az elvárásokra, amelyek egyébként még a tavasszal fogalmazódtak meg. Másrészt pedig maga a visszaesés, tehát az, hogy a reálgazdasági költsége adott esetben mi lehet egy még szigorúbb kiigazításnak, a bizottság számára ez is egy olyan paraméter, amit figyelembe kell venni. Tehát soha nem önmagában egy-egy ilyen főszám az, ami iránymutató a tekintetben, hogy a bizottság hogyan lépjen, azt mindig bele kell helyezni egy tágabb kontextusba, hogy milyen a reálgazdaság dinamikája és milyen effektív intézkedéseket hozott vagy tervez meghozni az érintett kormány. Ugyanezen elbírálás alá esik egyébként jelen időszakban például Belgium vagy Hollandia, amelyeknek szintén a 3 százalék körüliként billeg a költségvetési hiánya. És nemcsak azt nézik, hogy most egy adott számítás alapján ez éppen 2,95 vagy 3,1, hanem azt is, hogy milyen a gazdasági helyzet, az általános gazdasági helyzet, illetőleg milyen a kormányzati intézkedések megalapozottsága.

– Ami a túlzott deficit eljárás alól való kikerülést és annak esélyét illeti, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter megkockáztatott egy olyan feltevést, hogy az Orbán-kormány azért próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt elérje, hogy aztán jövőre azt csináljon, amit akar, mármint a pénzügyekben, a gazdaságban, mert akkor ezzel az Európai Unió, az Európai Bizottság beleszólása a magyar ügyekben majdhogynem nullára csökkenne. Van egy ilyen konkrét összefüggés, illetve van-e Brüsszelben is egy olyan félelem, hogy ha megszűnne ez a fajta felügyelet vagy figyelem Magyarország iránt, akkor a magyarok elszabadulnának?

– Ugye ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, és amikor a gazdasági folyamatokat vagy ezeket a makroszámokat elemzi az illetékes főigazgatóság, nem a választási naptárhoz igazítja a maga értékítéletét, ez az egyik fontos szempont. A másik pedig, azt gondolom az, hogy nem ez az egyetlen együttműködési forma vagy szabályrendszer, a túlzottdeficit-eljárás, amely a tagállamok gazdaságpolitikáját EU-s mederbe tereli. Ugye a gazdasági szemeszter, amely az első félévben zajlik és országspecifikus ajánlásokban végződik, ugye mindig júniusban, ez gyakorlatilag egy olyan dinamikus folyamat, amely évről évre újraelemzi minden tagállam számára a gazdasági helyzetet, a makrogazdasági stabilitást, az Európa 2020 stratégia felé való haladást, annak végrehajtását, és konkrét ajánlásokkal, ha tetszik, beleszól a tagállamok gazdaságpolitikájába. De egy olyan keretrendszer alapján, amelyet a tagállamok maguk fogadtak el, maguk alkottak meg, és tulajdonképpen egymás teljesítményét vagy egymás helyzetét folyamatosan figyelemmel kísérik.

– Magyarán sose lehetne ez alól a fajta figyelem vagy felügyelet alól kikerülni, mert ebben a tagállamok közösen állapodtak meg és mindegyikre vonatkozik?

– Így van. Tehát tulajdonképpen az unió gazdasági fejlődése most már nagymértékben függ attól, hogy milyen koordináció zajlik, amelyekben a bizottságnak központi szerepe van. De ezt nem önhatalmúlag vagy önfejűen gyakorolja, hanem permanens párbeszédet folytatva a más intézményekkel, mint az Európai Központi Bank, de magukkal a tagállamokkal, azok illetékes minisztériumaival is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!