rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 31.

Az önkormányzatok adósságának átvételéről és az IMF-megállapodásról
Mihályi Péter közgazdász


Bolgár György: - Múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány átveszi az önkormányzatok adósságának körülbelül a felét. Ezt részben úgy lehet értékelni, hogy ezzel megmentette az adósságcsapdában vergődő önkormányzatokat, de úgy is lehet értékelni, hogy valami másik bajt szabadít ezzel az országra. Tudniillik a miniszterelnök is célzott rá, mások szintén, hogy ez nem biztos hogy azt jelenti, hogy akkor majd az állam fogja kifizetni az önkormányzatok helyett az adósságot, hanem majd elkezdődik egy tárgyalási folyamat. Mire lehet ebből következtetni?

Mihályi Péter: - Tulajdonképpen két lehetőség van. Volt erre már példa az elmúlt évben, amikor a megyei önkormányzatok adósságát vette át az állam, akkor fenyegetőzött azzal, hogy nem fogja teljes mértékben kifizetni, de aztán a végén mégiscsak kifizette legjobb tudomásom szerint, tehát ott nem lett baj. Igaz, hogy akkor 200 milliárdról volt szó, most meg körülbelül 600 milliárdról. Ha komolyan gondolja a miniszterelnök és Rogán Antal – aki ilyen fenyegetéseket megfogalmazott –, hogy a kormánynak nem áll szándékában teljesíteni a szerződéseket, ez csőddel való fenyegetőzés, ami szerintem életveszélyes.

- Hogy kell azt érteni, hogy a csőddel való fenyegetőzés? Ki és miért minősítené csődnek azt, hogy a kormány megint elkezd a bankokkal veszekedni, nyomást gyakorolni, hogy rájuk fog pirítani, hogy most akkor ebből a 600 milliárdból nehogy már visszaköveteljék mind a 600-at, hanem elégedjenek meg csak 400-zal? Eddig is nagyjából hasonló viták folytak a kormányzat és a bankok között, egy mai számítás szerint legalább ezermilliárdot vesztett a bankrendszer ezzel. Akkor lesz hozzá még 200 milliárd. Mitől lesz ettől csőd?

- Ez nem ugyanaz az eset, mint amikor a kormány azzal fenyegetőzik vagy meg is csinálja, hogy emeli az adókat ilyen vagy olyan jogcímen. Most a kormány azt mondja, hogy átveszi a bank és az önkormányzat között megkötött szerződést, és erről meg sem kérdezi a bankot. Ezt elvileg nem csinálhatja meg a kormány, hacsak nem törvényalkotás útján, hiszen a bankoknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a szerződést átvegye az állam. Ha eközben elhangoznak olyan mondatok, hogy a kormánynak nem áll szándékában teljes mértékben helytállni, azt bizony a minősítő intézetek, a bankok tulajdonosai, a pénzügyi világ szakértői értelmezhetik úgy, hogy a kormánynak nem áll szándékában fizetni. Nem arról van szó, hogy a kormány nem tud fizetni, hanem arról, hogy nem akar fizetni.

- Ez ugyanolyan csődnek minősül, mintha nem tudna fizetni?

- Természetesen. Gondoljunk egy vállalatra vagy egy magánszemélyre, aki elmegy a bankhoz, és azt mondja, hogy nem fogok fizetni. A bank számára édes mindegy, hogy az ügyfél tényleg nem tud fizetni vagy csak azt mondja, hogy nem tud fizetni. Ha azzal fenyegetőzik, hogy nem fizet, az bizony csődfenyegetettséget jelent. Nincs módja ellenőrizni senkinek azt, hogy a magyar állam akar-e vagy nem fizetni. Egyfelől még az is fokozza a félreérthetőséget és a veszélyt, hogy itt elsőszámú politikai vezetők nyilatkoznak, nem újságkommentátorok. Másfelől az önkormányzatok adósságának egy része devizaadósság, amire nem is tudja mondani a magyar kormány olyan könnyen, hogy nekem annyi devizám van, amennyi csak kell. A forintadósság esetén ezt még mondhatja. Tehát ez szerintem nagyon sokakat arra a helyzetre fog emlékeztetni, ami 2010 nyarán volt, amikor szintén az államcsőd rémével fenyegettek magyar pártvezetők, illetve magyar állami vezetők.

- Meg is ijedt ettől a nemzetközi pénzpiac annak idején, ez a Kósa–Szijjártó-ügy volt.

- Ehhez hasonlít a helyzet, és ez a tűzzel való játék nagyon-nagyon veszélyes esete. Ismétlem, azok után, hogy egyszer ezt már eljátszották a megyei önkormányzatok adósságával, de akkor nem váltották be a fenyegetést.

- Nem valami hasonló volt ez a bizonyos devizaadósságok egy részének elengedtetése a bankokkal, illetve kedvezőbb árfolyamon való előtörlesztés megteremtése? Hiszen ez is egy egyfajta, ha tetszik, csődnek minősíthető. Nem fogjátok tudni behajtani az adósságokat az előre tervezett és a létező valódi árfolyamon, csak azért, mert én azt mondom, hogy nem.

- Igen, hasonlít a dolog arra is, hiszen adósságról van szó. Én azt látom fontosnak a pillanatnyi helyzetben, hogy a magyar állam vezetői esetleg azt mondják, ők nem kívánnak fizetni.

- De eddig is megúsztak egymás után hasonló eseteket.

- Ez lehetséges és kívánjuk a magyar adófizetők és a magyar polgárok érdekében azt, hogy ezt is ússzák meg. Szívemből ezt kívánom. Nagyon nagy baj lenne, ha nem úsznák meg.

- Mi következne abból, ha nem úsznák meg, ha a világ mégis valamiféle csődnek értékelné azt, hogy a kormány átveszi ugyan az önkormányzatok adósságának felét, de azt nem hajlandó csak részlegesen kifizetni? Csődként értékelik és..?

- Sok mindent csinálhatnak. Először is azok, akiknek magyar állampapír van a kezükben, ezt a másodpiacon azonnal eladhatják, ami pánikreakciót indíthat be. De megcsinálhatják a bankok azt is, hogy azt mondják, ha néhány magyar város esetében fenyeget az a kockázat, hogy az állam nem fizeti ki az adósságot, amit átvett, akkor mi van Budapesttel. Esetleg felmondják a bankok Budapest hitelét erre való hivatkozással vagy akár csak fenyegetőznek ezzel. Ez is egy nagyon kellemetlen dolog lenne, hiszen Budapestnek igen jelentős adóssága van. Az is nagyon kellemetlen, ha minősítő intézetek tesznek olyan nyilatkozatokat, hogy Magyarországnak – amely amúgy is a bóvli kategóriában van – tovább romlott a helyzete.

- A bóvlinál is lehetünk bóvlibbak?

- Persze. Önmagában a negatív kilátás is egy nagyon negatív hír. Nem is kell a minősítő intézeteknek megmagyarázni részletesen, hogy összességében miért tartják rossznak a helyzetet. Történik mindez akkor, amikor Magyarország amúgy is – pénzpiaci szempontból – különlegesen bizonytalan helyzetben van. Az Európai Unió minősítése bármelyik nap megérkezhet. Az IMF-fel és az Európai Unióval való tárgyalások húzódnak. Ez megint a legrosszabb időpontban egy életveszélyes, kockázatos fenyegetés, ami reméljük, hogy csak kommunikációs trükk, és valójában a kormány ki fogja fizetni az önkormányzatok adósságát úgy, mint ahogy a múltkor tette. A hírek szerint a kormány pénteken fog hivatalosan ebben az ügyben állást foglalni, szerintem mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a kormány jelentse ki, hogy természetesen az önkormányzatok megmentése úgy történik, hogy a kormány százszázalékos mértékben helytáll minden adósságért. Ez lenne mindenki számára a legmegnyugtatóbb.

- Nem tudom látta-e azt a mai értesülést – azt hiszem az origo.hu-n jelent meg –, hogy Brüsszelben nagy multicégek és bankok lobbiznak az Európai Unió bizottságánál, hogy ne nagyon büntesse már Magyarországot, mert rajtuk csattan az ostor. Tehát még az is elképzelhető, hogy a sokat támadott külföldi intézmények, cégek, vállalatok mentik meg az Orbán-kormányt az Európai Unió sokszor jogosnak és a szabályoknak megfelelő haragjától, nehogy még jobban sújtsa őket az Orbán-kormány valamilyen válasza?

- Láttam ezt hírt, nekem nagyon spekuláció-szagúnak tűnik. Ezt tényleg nincs módom érdemben kommentálni, minősíteni.

- A világon minden elképzelhető, akár még ez is.

- Így van.

- Ami nem spekuláció, viszont annál érdekesebb, hogy Varga Mihály tárca nélküli miniszter Veres Jánosnak adott írásos válaszában egy az egyben elismerte, hogy a kormányzat nyilatkozatai, majd 200 milliós reklámkampánya arról, hogy nem engedünk az IMF-nek, nem csökkentjük a nyugdíjakat, nem csökkentjük a béreket, hazugságra alapul. Vagyis az IMF nem követelt tőlünk ilyesmit. Ugyanis Varga felsorolja tételesen, hogy az IMF mit kért vagy mit javasolt a magyar kormánynak, milyen intézkedéseket, például az egykulcsos adórendszer átalakítását és így tovább. Azért ez egy egészen meglepő fejlemény, hiszen nem szoktak így kilépni vagy kiszólni a kormányból vezető felelős politikusok.

- Igen, ez valóban meglepő hír, bár engem leginkább az lepett meg, hogy miközben ezt a hírt olvastam az újságban, kipillantottam az autóbuszról, és láttam, hogy a másik autóbuszon megjelentek ezek a Valutaalap elleni hirdetések.

- Ez azért egész elképesztő.

- Mert őszintén szólva én abban reménykedtem, hogy megjelentek az újságban ezek a hirdetések, aztán ennyi is volt, elmúlt, hiszen senki nem olvas múlt heti újságokat. De most egyszer csak megjelentek a budapesti buszokon, nem tudom a kedves hallgatók közül ki, mikor vette észre, én ma vettem észre, hogy nagy csuklós buszok tele vannak ezzel a hirdetéssel. Ez érdekes kontraszt.

- Akkor, hogy visszakanyarodjak egy sok hónappal ezelőtti beszélgetésünkhöz, Ön volt az első vagy egyike az elsőknek, aki azt jósolta, hogy a magyar kormány nem akar megállapodni az IMF-fel. Ezek a fejlemények, amik az elmúlt hetekben és akár a mai nap is zajlanak, történnek, vajon melyik verziót támasztják alá? Akarunk vagy nem akarunk?

- Továbbra is azt gondolom, hogy a kormánynak nem áll szándékában megállapodni. Ez nagyjából tényleg az első perctől kezdve kikövetkeztethető volt, és azóta a kormány több olyan akciót is indított – pontosabban ezeket nyilván a miniszterelnök találta ki –, amelyek lehetetlen helyzetbe hozzák mindazokat, akikről én feltételezem, hogy őszintén, szakmai meggyőződésük alapján akartak megállapodni. Fellegi miniszter úrról azt gondolom, hogy ő meg akart állapodni, még Varga Mihályról is feltételezem, hogy úgy vállalta el a feladatot, hogy ez egy valódi feladat és nem a pávatáncban háttérsegédi funkció. Közben a kormány nemcsak ezt a mostani hirdetési kampányt indította el, hanem pár hónappal ezelőtt beindított egy média- és parlamenti támadást a korábbi IMF-megállapodás ellen. Erre semmi szükség nem volt, ezzel is ásta tovább az árkot egyre mélyebbre Magyarország és az Európai Unió, illetve a Valutaalap között.

- Ahhoz a feltételezéshez mit szól, hogy természetesen a Valutaalap megállapodását el akarjuk kerülni, mert akkor az IMF rendszeresen belenézhet a pénzügyeinkbe, a költségvetésünkbe, ellenőrizheti a gazdasági folyamatokat, a kormány gazdaságpolitikáját, lépéseit, és ezt semmiképpen nem akarják? Az Európai Uniónak meg látszólag azért teljesítjük a követeléseit, javaslatait vagy figyelmeztetéseit – mondjanak akármilyen számot, azt mi teljesítjük, közölte Orbán Viktor –, mert ki akarunk kerülni a túlzott deficiteljárás alól, ami lehetőséget ad az uniónak arra, hogy belenézzen a pénzügyeinkbe. Ha mind a kettőtől megszabadulunk, akkor aztán csinálhatnak, amit akarnak.

- Ezt lehet, hogy Orbán Viktor így gondolta meg így gondolja, de ez egyszerűen a technikai részletek nem ismeretéből fakad. Ez már akkor is világos volt, amikor 2010 őszén kipateroltuk az IMF-et, akkor is minden szakember mondta, hogy bocsánat, az IMF minden évben így is, úgy is visszajön. Pusztán azért, mert tagok vagyunk, részesei vagyunk egy ilyen megállapodásnak, a Nemzetközi Valutaalap amúgy is belenéz a könyvekbe, és állást foglal. Ez egy rossz érv, még akkor is, ha a miniszterelnök vagy Matolcsy György annak idején ezt komolyan gondolta. Belelátnak a könyvekbe, és el is mondják, hogy mit gondolnak. Az Európai Unióval kapcsolatban ugyanez a helyzet. Az Eurostat szakemberei negyedévenként megnézik a számokat, vitatkoznak, elmondják az eredményeiket. Tehát teljesen téves érvelés, hogy így nem látnak majd bele a dolgainkba.

- Csak akkor lehetne ezzel érvelni, ha ki akarnánk lépni az Európai Unióból is meg az IMF-ből is.

- Így van.

- Akkor azt csinálnánk, amit akarnánk, viszont már nem sok lehetőségünk maradna bármire is.

- Így van, szóval ez teljesen hamis érv. De nagyon könnyen elképzelhető, hogy a miniszterelnököt a gazdasági kérdések különösebben nem érdekelik, ezeket a részleteket nem ismeri, és nem is gondolja végig.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái