Az oktatás szerepe a gazdasági növekedésben
- Részletek
- 2012. október 31. szerda, 08:15
- Szüdi János
Előzetes kérdések
Összefüggések az egyes rendszerek között
A foglalkoztatás, az oktatás, a szociálpolitika kérdéseinek összehangolt kezelése teremtheti meg a feltételeket az ország gazdasági növekedéséhez. Ahhoz, hogy a foglalkoztatás növekedjen, olyan munkaerőre van szükség, amelyik képes alkotó módon bekapcsolódni a termelés folyamatába, és képes arra, hogy az élete során újabb és újabb ismeretekre tegyen szert, szükség esetén pályát módosítson. Ennek a képességnek a megszerzése csak jól működő oktatási rendszer esetén biztosítható. A jól működő oktatási rendszer teremtheti meg az esélyeket arra, hogy mindenki megszerezze a képességeket a munkaerőpiaci helytálláshoz.
A társadalmi problémák és az oktatás
Jól működő oktatási rendszer elképzelhetetlen, amennyiben az ország lakosainak jelentős része nem tudja biztosítani a megfelelő feltételeket gyermekei részére az iskolába járáshoz. Az oktatás mint esélyteremtő szolgáltatás nem képes ellensúlyozni a társadalmi leszakadás problémáit, a munkanélküliséget, a nem megfelelő lakhatási feltételeket. A szociálpolitika segítséget nyújthat ahhoz, hogy a gyereknek meglegyenek azok az eszközei – tankönyv, felszerelés –, amelyek nélkül az iskolába járás nem, vagy nagyon alacsony hatékonysággal oldható meg.
A helyi társadalom szerepe
A településfejlesztés, a munkahelyteremtés, a lakhatási feltételek megteremtése szoros összefüggésben áll az adott térség, az adott település munkaerő-felvevő képességével. Ezért óhatatlanul felvetődik a kérdés, milyen szerepe lehet az adott település közösségének abban, hogy egy városban, községben, a fővárosban és kerületekben milyen a nagy ellátórendszerek kapcsolata. Nagy kérdés ezért, hogy a nagy ellátórendszerek összekapcsolása és összehangolása a településigazgatás keretei között milyen módon segíti, segítheti elő a gazdaság növekedését. További kérdés, hogy a településigazgatás kereti között folyó munkaerőpiaci, oktatási, szociálpolitikai tevékenység alkalmas-e a regionális és az országos szintű tervezés kikényszerítésére, vagy fordítva, az országos szintű döntéseket kell-e lebontani regionális és települési szintekre.
Az oktatás szerepe a társadalmi fejlődésben
Az oktatás rövid távú hatásai
Az oktatási rendszer hatása a foglalkoztatásra és ezen keresztül a gazdasági növekedésre, két szempontból is vizsgálatot érdemel. Az oktatás eredménye értelemszerűen megjelenik mindenkinél, aki iskolába járt, és eljutott arra a szintre, hogy a munkaerőpiacon hasznosítható tudásra, illetve azt igazoló bizonyítványra, oklevélre tegyen szert. Megjelenik a hatása annak is, amikor az oktatási rendszer nem ért el eredményt, és úgy lép ki valaki a rendszerből, hogy nem szerezte meg a szükséges ismereteket, képességet és jártasságot ahhoz, hogy sikeres legyen a munkaerőpiacon.
Az oktatás hosszú távú hatása
Az egyes személyeknél megjelenő eredmény mellett azonban az oktatási rendszernek hosszabb távú, az egész ország fejlődésére kiható eredménye is van. Minél több azoknak a száma, akik sikeresen járták végig az oktatási rendszert, annál magasabb lesz az ország iskolázottsági szintje. Az iskolázottsági szint emelkedése hozzájárul ahhoz, hogy egyre csökkenjen azoknak a családoknak a száma, ahol a megszületendő gyerekek, születésüknél fogva, az átlaghoz képest lényegesen rosszabb eséllyel indulnak neki az életnek. Természetesen fordítva is igaz ez a megállapítás: amennyiben nő azoknak a száma, akik nem sikeresek az iskolában, emelkedik azoknak a száma is, akiknek kevés az esélyük a munkaerőpiacon, ennek következtében kevés az esélyük arra is, hogy a gyerekük ne hátrányos helyzetből indulva lépjen be az oktatás rendszerébe. A kutatási tapasztalatok szerint a gyerek iskolai sikerességére az anya iskolázottsági szintje nagyobb hatással van, mint az apáé.
Az iskolarendszer feladatai
Az oktatási rendszer feladata ezért kétirányú: egyrészt javítani kell azoknak az arányát, akik a munkaerőpiacon való helytálláshoz szükséges ismereteket, jártasságokat, képességeket, bizonyítványokat és oklevelet szereznek, másrészről második esélyt kell biztosítania azoknak, akik bármilyen oknál fogva ezek hiányában léptek ki az iskolarendszerből.
A kormányváltás utáni célkitűzések az oktatásban
A változtatás iránya
A 2010-ben bekövetkezett kormányváltás után stratégiai célként fogalmazódott meg az oktatás rendszerének teljes átalakítása, a közoktatás rendszerének felváltása a köznevelés rendszerével. Ez nem csupán névváltoztatást jelent. A köznevelés rendszere gyökeresen megváltoztatta azokat az irányokat, amelyekben 1993-ban, a közoktatásról szóló törvény elfogadásakor, lényegében politikai egyezség született. Ennek az egyezségnek a lényege az volt, hogy növekedjen azoknak az aránya adott korosztályon belül, akik érettségit szereznek, illetőleg tolódjon minél későbbre a szülői-gyermeki pályaválasztási kényszer. Ezért a szakképzés kezdődjön a gyerek tizenhatodik életéve után, és váljon el egymástól az általános műveltséget megalapozó képzés és a szakképzés. A törvény hatályba lépését követő időszakban ezek az alapelvek kiegészültek a tankötelezettség idejének meghosszabbításával a tizennyolcadik életévig, és a tanulói munkateher csökkentése mellett az ismeretközlő oktatásról való áttéréssel a készség, képesség fejlesztésére irányuló oktatásra.
A köznevelés rendszerével olyan oktatási rendszer bevezetése kezdődött meg, amelyben nem cél, hogy minden tanuló a munkaerőpiacon jól hasznosítható tudásra, szakképesítésre tegyen szert. Csökkentették a tankötelezettség idejét a gyerek tizenhatodik életévére. A készség, képesség (kompetenciák) fejlesztésére irányuló felkészítés helyébe az ismeretek közlésére irányuló felkészítési folyamat lépett. Megfogalmazódott az érettségihez jutó tanulók arányának „visszaépítése” az 1993 előtti szintre történő. Átalakult a szakképzés rendszere: a szakiskolában a gyakorlati oktatás került a középpontba, radikálisan csökkent az általános műveltségre fordítható időkeret. A szakközépiskolai felkészítésben megszűnt a szakképzés és az általánosan művelő képzés szétválasztása, és a rendelkezésre álló négy évfolyam alatt párhuzamosan, egyidőben kell hogy elsajátítsa a tanuló az érettségi vizsga letételéhez szükséges ismereteket, valamint azokat a szakmai ismereteket, amelyekkel továbbléphet a szakképzési évfolyamra, a szakmai vizsgára való felkészülésben.
A várható következmények
Ezeknek a változtatásnak a hatása jelen pillanatban nem mérhető, hiszen a bevezetése most indul. Az azonban látszik és érzékelhető, hogy az érintett korosztály mintegy tíz százaléka nem fog bejutni a szakiskolába sem. Részükre úgynevezett HÍD-programot szervez az állam, amelynek keretei között legjobb esetben is csak rész-szakképesítés szerezhető. A korosztály fennmaradó részének mintegy ötven százaléka a szakiskolában folytathatja tanulmányait. Az itt megszerzett ismeretekkel a tanulók nem készülnek fel arra, hogy továbbfejleszthető tudást szerezzenek vagy elsajátítsák legalább egy idegen nyelv alapjait, és hogy jártasságot szerezzenek a számítógép használatában. Kétséges az is, hogy a hároméves gyakorlatorientált felkészítés során kialakulnak-e azok a készségek, amelyek megteremtik a lehetőséget a szakmai megújulásra, a pályamódosításra. Bár jogilag a szakiskola után lehetőség nyílik az érettségi vizsga letételére, erre reális esély csak akkor nyílik, ha a tanuló a középiskola legalacsonyabb évfolyamán kezdi meg újra a tanulmányait.
A tankötelezettség idejének leszállítása azzal az oktatásszervezési következménnyel jár, hogy az általános iskola után nincs olyan középfokú iskola, amelyik köteles lenne felvenni a még tanköteles tanulót. Ez korlátlan lehetőséget biztosít az intézmények bezárására, az elitképzés kialakítására.
A középiskolai felvételi rendszer, különösen a szóbeli vizsga lehetőségének megengedése megnyitotta az utat a szubjektív válogatás előtt. Az érintett korosztály mintegy húsz százalékának kíván a kormány lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy gimnáziumi érettségit szerezzen. A felsőoktatás azok befogadásához fog elsődlegesen lehetőséget biztosítani, akik a gimnáziumban szereztek érettségi bizonyítványt.
A szakközépiskolába a bejutás is felvételi eljáráshoz köthető az új rendelkezések szerint. A szakközépiskola a kiadott kormányzati elképzelések szerint az érintett korosztály mintegy harminc százalékának fog lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy úgynevezett szakmai érettségit szerezzen. A szakmai érettségi a szakirányú felsőoktatásba való bejutáshoz nyújt lehetőséget.
A felsőoktatási felvételi rendszer és az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése megteremti a lehetőséget, hogy csak azok jussanak felsőfokú végzettséghez és szakképzettséghez, akikre az állam támaszkodni kíván.
Mit kellene, mit nem kellene tenni?
A rövidtávú igények és lehetőségek
Tekintettel arra, hogy a köznevelési rendszer változásainak bevezetése részben 2012. szeptember 1-jén, részben 2013. január 1-jén indul, meglehetősen nehéz új irányokat megfogalmazni. Valójában a megkezdett folyamat leállítása és a tényleges gondok és problémák feltárása után a közoktatás rendszerének megreformálása lenne az ország számára elfogadható megoldás.
Mindenképpen sokat javítana azonban a helyzeten, ha az állam továbbra is garantálná legalább azt, hogy a tankötelezettség ideje alatt legyen olyan iskola, amelyik nem tagadhatja meg a tanuló felvételét. Ez megoldható lenne, amennyiben a kialakult gyakorlat szerint a kijelölt szakiskolák látnának el kötelező felvételi feladatot.
– Rövid távon kitűzhető célként ekkor lehetne megfogalmazni, hogy a közoktatás rendszeréből ne jöjjön ki úgy senki, hogy nem kap lehetőséget legalább egy szakiskolában szerezhető szakképesítés megszerzésére.
– Mindenképpen szükség lenne arra, hogy a szakiskolákban a tanuló megismerje a vállalkozási ismereteket, elsajátítsa a számítógép használatát, egy idegen nyelv alapjait.
– Indokolt az is, hogy a középiskolai felvételi eljárásból kizárják a szóbeli felvételiztetés lehetőségét, és megmaradjon a központi írásbeli vizsga, valamint az általános iskolai tanulmányok során elért eredményekre épülő felvételiztetést.
– Nem megengedhető, hogy a középiskolák különböző típusaiban eltérő értékű érettségi vizsgák megszervezésére kerüljön sor. Biztosítani kell a szakközépiskolai érettségi bizonyítvány egyenértékűségét a gimnáziumi érettségivel.
– A felsőoktatási tanulmányok megkezdésénél az értékmérő elsődlegesen a középiskolai tanulmányok során elért eredmények és az érettségi vizsga eredményei legyenek.
Hosszabb távú igények és lehetőségek
Hosszabb távon olyan oktatási rendszer működtetése látszik célszerűnek, amelynek középpontjában a gyerek, a tanuló képességeinek feltárása, tehetségének kibontakoztatása áll. Ez röviden megfogalmazva azt jelenti, hogy az egyes intézmények, az egyes intézményekben folyó pedagógiai munka igazodik a gyerek elvárásaihoz, személyiségéhez, és nem fordítva, a gyerek a pedagógusok igényéhez. A cél az lehet, hogy minél korábban, a korai fejlesztésben és gondozásban az óvodán keresztül feltárják a gyerek személyiségét, fejlődésének várható irányát. A pályaválasztási tanácsadás kiépítésével kapjon segítséget a szülő és gyereke ahhoz, hogy a tanuló a legoptimálisabb tanulói irányt megválasztva lépjen ki az iskolarendszerből.
Ehhez sokszínű módszerválasztási lehetőséget kell biztosítani a pedagógusnak, annak érdekében, hogy figyelembe vegye a tanulónak legmegfelelőbb fejlesztési irányokat.
Az általános iskolai nevelés és oktatás alapvetően a készségek, képességek fejlesztésére irányuljon, és a tanulók úgy lépjenek a középfokú iskolába, hogy rendelkeznek az értő írás-olvasás készségével, az egyéni tanulás képességével, a számítógépkezelésben való jártassággal, legalább egy idegen nyelv alapjaival.
Az úgynevezett többcélú komprehenzív iskolák a tanuló szándéka, képessége és készsége alapján nyújtanak választási lehetőséget a kilencedik, tizedik évfolyam után. Az iskolarendszeren belül kialakított tizenkét évfolyamos, egységes iskolák megalapozhatják az első-kilencedik, vagy az első-tizedik évfolyamon akár a felsőoktatási tanulmányokba a továbbhaladás lehetőségét, akár az érettségire épülő szakképesítés megszerzésének lehetőségét, a szakiskolai szakképzettség megszerzését.
Az iskolai rendszerű szakképzés középpontjába a széles alapú szakmai ismeretek megszerzése állítható. A szakiskolában legalább a négy évfolyamos felkészülés lehetőségét indokolt biztosítani, amely kellő időt ad ahhoz is, hogy a tanuló megszerezze mindazokat a jártasságokat, készséget és képességeket, amelyek szükségesek lehetnek az új ismeretek befogadására, a vállalkozói tevékenység megkezdésére, indokolt esetben a szakmaváltásra.
Az iskolarendszeren kívüli képzés
Az iskolarendszeren kívüli képzés építeni tud az iskolában megszerzett széles alapú ismeretekre, és rövid idő alatt felkészítheti az oktatásban részt vevőt egy-egy újabb szakképesítés megszerzésére, a gazdaság igénye szerint
A leszakadók segítése
A felnőttoktatást indokolt „visszahelyezni” az iskolarendszerbe minden olyan esetben, amikor olyan személyekről van szó, akik a megfelelő képességek, jártasságok hiányában nem tudnak új ismeretek megszerzésére vállalkozni. A felnőttoktatásban nem szabad – felesleges – konkrét szakképesítés megszerzésére felkészíteni azokat, akik az iskolai rendszerű oktatásban nem szerezték meg az alapkészségeket.
A felnőttek iskoláztatása együtt kell, hogy járjon meghatározott juttatásokkal, adott esetben az iskolában töltött idő szolgálati időként történő elismerésével.
Írásai a Galamusban:
Háború és béke
A felsőoktatás megszállása
A gép forog, az alkotó pihen
Az államnál nagyobb tolvaj nincs
Azért a víz az úr
A látszat néha csal
Gondolatok az oktatásról
Az Alkotmánybíróság tündöklése és bukása
Esély és közoktatás – I. rész
Esély és közoktatás – II. rész
Semmis törvények uralma alatt
A cimborák
Csak egy biztos a köznevelésben: a bizonytalanság – I-III.
Egy választói minimumprogram
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
