rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 25.



Bolgár György kérdései 2012. október 25-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Népszabadság értesülése szerint megsértődött a magyar kormány IMF-ellenes propagandája miatt a Nemzetközi Valutaalap. És lehet, hogy az idén már nem is tárgyal Magyarországgal. Vajon miért jobb az IMF-et szidni, mint megegyezni és százmilliárdokat spórolni az országnak? Önök értik?

Másik témánk változatlanul a Bajnai-Milla-Szolidaritás kezdeményezés visszhangja. Ehhez már Kuncze Gábor Szabadelvű Egyesülete is csatlakozna. Új párt vagy az MSZP-vel együttműködve egy új ernyőszervezet? Esetleg egy új demokratikus erőközpont? Mit jósolnak neki?

Ezzel is összefüggésben beszéljük meg, hogy a Belügyminisztérium nem hajlandó elmondani, minek alapján becsülte a kormány melletti ünnepi demonstrációt hússzor akkorára, mint a kormányelleneset. Vajon hogyan számolnak a Belügyminisztériumban és minek alapján?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy összevesztek a kormánypárti békemenet szervezői: a nagyiparos Széles Gábor nyílt levélben hazugozta le Bencsik Andrást, a Demokrata című hetilap főszerkesztőjét. Béke velük?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség most már véglegesen 180 ezer eurót kér Janics Natasáért. Érdemes egyre inkább húzni a kötelet sőt a köteleket?

És végül beszéljük meg, hogy a médiatanács tagjai milliós jutalmat kaptak jó munkájukért. Megdolgoztak érte?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az újabb elbocsátási tervekről
Kapuvári Gábor, az MTVA Üzemi Tanácsának elnöke

Bolgár György: - Hogy áll most fel ez az Üzemi Tanács, hogy lehet a közszolgálati média szervezeti felépítését egy pillanatra érthetővé tenni a hallgatók előtt?

Kapuvári Gábor: - Úgy, hogy valamennyi volt divízió, tehát az MTI, a Duna Televízió, a Rádió és a Magyar Televízió megválasztotta korábban a saját üzemi tanácsát. Ezek az üzemi tanácsok a saját soraikból küldtek a Központi Üzemi Tanácsba tagokat, a Központi Üzemi Tanács pedig saját tagjai közül megválasztotta az elnökét, az vagyok én.

- Na. Jó neked?

- Értem mire gondolsz. Bizonyos periódusokban nagyon rossz, és ez a periódus most éppen tegnap kezdődött.

- Ugyanis – bár nem olvastam róla, viszont hallottam, te pedig ezek szerint félig-meddig meg is erősíted – újabb nagyarányú létszámcsökkentés lesz a közszolgálati médiumoknál. Mekkora, mikor, miért?

- Csak azt tudom megerősíteni, ami tegnap történt. Tegnap egy kvázi csúcstalálkozóra ültünk össze az MTVA vezetésével különböző kérdések megtárgyalására. Ezek műsorpolitikai és gazdasági kérdések voltak. De ezekre nem került sor, mert a vezérigazgató úr bejelentette, egyelőre informálisan és nem hivatalosan, hogy újabb csoportos létszámleépítésre készülnek. 250–260 embert érint majd ez. Ilyenkor nekem, ha egy kitérőt tehetek, Nelson admirális jut eszembe. A trafalgari győztesnek az volt a szokása, hogy amikor kiadta a parancsot, hogy mindenki a helyére, és aztán a fedélzetmester jó hangosan el is ordította ezt, akkor, mint az őrült, rohantak a matrózok, mert az utolsót mindig megkorbácsoltatta. Mindig volt egy utolsó, tehát mindig volt egy szerencsétlen pára, aki aznap szenvedett. De esze ágában nem volt elbocsátani vagy kivégeztetni. Feljavítani, dolgoztatni, azt igen.

- Akkor korbácsot az MTVA vezetőinek kezébe, ez mondjuk legyen az egyik tanács.

- Sajnálom, hogy ezt olvasod ki belőle, én pont az ellenkezőjét akartam mondani.

- Komolyabbra fordítva a szót, mert ez elég komoly és elég tragikusan hangzik, hány embert bocsátottak el az elmúlt egy év során a közszolgálatban?

- A szám megközelíti az ezret.

- És 3200–3300-an voltatok összesen.

- Igen.

- Magyarán majdnem az egyharmadát elbocsátották.

- Igen.

- Ez is súlyos vérveszteség volt. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen kiváló és minden értelemben feddhetetlen újságírók, riporterek, szerkesztők, egyéb műszaki emberek kellett hogy távozzanak a közszolgálati médiából, annak mindenképpen kárára. De hogy most újabb 250-260 következzék, miközben az én emlékeim szerint megígérték, hogy ezzel lezárul a nagy elbocsátások időszaka, ez több mint meglepő.

- Nemcsak megígérték, én utánanéztem, mert levelet intéztünk a vezérigazgató úrhoz nem is olyan régen, hogy nyilatkozzon, mi a helyzet a csoportos létszámleépítésekkel kapcsolatban, és csaknem pontosan három hónappal ezelőtt, tehát július 23-án kaptunk egy levelet, ahol expressis verbis le volt írva, hogy az idén több csoportos létszámleépítés nem lesz. Ez volt három hónapja.

- Akkor lehet, hogy ez – most adok egy jó kis ötletet – január elsejétől fog érvénybe lépni. Nem?

- Nem. Kértük, hogy ne tegyen felmondólevelet senkinek a karácsonyfája alá. Erre azt a választ kaptuk, hogy ennek így kell lennie, és ez így lesz.

- De miért? Indoka volt?

- Nem. Nincs még miért. A miértekre és az ezzel kapcsolatos kérdésekre most készülünk. És érdekelne bennünket az indok is nyilván, hiszen a gazdasági helyzetünk nem kell hogy ezt indokolja, hiszen az elmúlt periódushoz képest, az elmúlt csoportos létszám leépítéshez képest semmi nem változott. Tehát akkor miért most és miért nem akkor?

- Azt nem tudom, hogy mi mennyi és mi mire elég. Illetve tudom, hogy 70 milliárd forint körüli a közszolgálati média állami támogatása, költségvetése, ebből talán valamennyit zároltak, tehát lehet, hogy most kevesebb. De ez azért több, mint ami korábban volt. Na most, ha egyharmaddal kevesebb alkalmazottat, munkatársat kell eltartani, viszont több az állami büdzsé vagy az állam által megteremtett büdzsé, akkor végképp nem értem, hacsak valami egészen különleges beruházásokra és egyebekre nem készülnek.

- Különleges beruházásokra nyilván sor kerül, hiszen meg kell vennünk a székházat és költözni fog az MTI és a rádió is Óbudára. Ezt beruházás nélkül nem lehet megcsinálni.

- Magyarán lehet, hogy téglába fektetik a munkatársakból megspórolható pénzt?

- Én ezt nem gondolom, de hogy beruházás nélkül ez a gépezet nem tud tovább működni, az nyilvánvaló. Az a tegnapi tárgyaláson is elhangzott, hogy jelentős műszaki fejlesztés az elmúlt két évben nem volt. Tehát azt nem lehet mondani, hogy mi most óriási lépést tettünk volna technikai értelemben.

- De ha székházat akar vásárolni a közszolgálat, azt biztos nem fogja tudni abból az évi apanázsból ami, a rendelkezésre áll. Ahhoz hitelt kell felvenni.

- Persze. Ez nyilván így van.

- Ahogy emlékszem, olyan 40 milliárd forint nagyságrendű hitelről volt szó korábban.

- Ez nyilván így van, és ezért is akarta, illetve akarja továbbra is a Központi Üzemi Tanács meghallgatni a gazdasági igazgatót arról, hogy is állunk most. Igazából van egy törvényi előírás, amely szerint bennünket félévenként tájékoztatni kéne minden tekintetben. Ez ebben az évben elmaradt.

- Igen? Eltelt már az év, és nem voltatok félévenként tájékoztatva?

- Egyelőre nem. De nem adjuk fel. Ha jól emlékszem, valamikor tavasszal volt egy általam csúcstalálkozónak nevezett ilyen diskurzus, de ez nem tájékoztatás. Tehát mi írásos anyagokat kérünk arról, hogy merre haladunk.

- A 250 fős tervezett leépítéssel kapcsolatban nyilván már elindultak mindenféle rémhírek, azért belül gyorsabban terjednek ezek a hírek is.

- Annyira, hogy mi nem véletlenül erőszakoltuk ki ezt a tegnapi találkozót, mi már ezt azért elég régóta tudjuk.

- Ja, értem. Szóval voltak rémhírek és akkor nagy nehezen tegnap megmondták nektek, hogy tényleg így lesz.

- Nagy nehezen vagy nem, azt nem tudom, de így történt.

- Ha nagyon könnyedén akarták volna, talán megteszik korábban. Azt lehet-e tudni – egy üzemi tanácselnök biztos nagyon sok információval rendelkezik –, hogy az a létszám, amely most rendelkezésre áll az MTI-től a Magyar Rádióig, elegendő-e? Vagy van benne feleslegesség, vagy az emberek keveset dolgoznak viszonylag sok pénzért? Vagy hogy működik ez?

- Az emberek sokat dolgoznak, és azt gondolom, hogy lassan valamiféle határhoz közelítünk. Úgy képzeld el, hogy a rendezők futnak az egyik műsorból a másikba, az előkészületeken nagy nehezen tudnak csak részt venni, mert be vannak osztva. Most már van olyan gyártásvezető, akinek hat-nyolc műsora van. Az, hogy dolgozzanak többet, jobban, ez ugye üdvös dolog mindenkinek, különösen, ha elkövetkezik valamiféle teljesítménybérezés, mert akkor még többet is lehet keresni. Erről is hallottunk az MTVA berkein belül. De egyelőre se teljesítménybér nincs, és nem látjuk az elbocsátások indokait sem.

- Lehet, hogy van olyan, amiről mi nem gondoltuk volna, hogy ez indok lehet, de az elmúlt hetekben meglehetősen nagy visszhangot keltett, hogy a hírcentrum tudósítója Berlinből Orbán Viktor látogatásáról tudósítva le „magyar származású Nobel-díjas írózta” Kertész Imrét.

- De ugye nem akarod 250 ember sorsát ezzel kapcsolatba hozni?

- Nem, csak lehet, hogy új indokok lesznek. Vagy olvasom, hogy az Este műsorvezetője volt a kormánypárti demonstráció műsorvezetője, és ez a közszolgálattal nem biztos hogy teljesen összeférhető.

- Már születik ezzel kapcsolatban egy levél, mint megtudtam.

- De lehet, hogy az elbocsátások is ennek alapján lesznek megtervezve nem?

- Azért, mert rendezvényeken szerepel egy műsorvezető?

- Nem rendezvényeken, hanem egy konkrét kormánypárti politikai rendezvényen.

- Ezt nem tudom. Ezt nyilván bele kell a vezetőknek számítani. De ez nem 250 ember.

- Nem neked akartam természetesen sem ötleteket adni, sem megjegyzést tenni, mert nem vagy ezért felelős. Csak hirtelen eszembe jutott, hogy lehet, hogy ezen az alapon fognak majd elbocsátani embereket és a 250-et így hozzák össze.

- Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a közvetlen munkahelyi vezető jelölte ki azokat az embereket, akiknek távozniuk kell. Most már azt gondolom, mint olyan ember, aki huszonöt éve ebben az intézményben dolgozik és ismeri a folyamatokat, hogy már nagyon nehéz lesz lábát lógató embert találni.

- Van, aki magától megy. Itt van Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója. Ő megy, de nem számít bele a 260-ba, ugye?

- Fel kell hívnom Csabát, hogy miért megy.

- És Németh Miklós Attila nem megy, hanem őt kivezetik?

- Németh Miklós Attilánál az volt az indok, hogy nem hívták ide. Ha te tartasz a kollégáidnak egy értekezletet, és én oda bemegyek, akkor nyilván udvariasan megkérsz, hogy távozzam.

- És aztán kivezettetlek, vigyázz Gábor. De megint csak komolyabbra fordítva a szót, azt is hallom most már hónapok óta, hogy az MTI-től a Magyar Rádióig, nyilván a televízióban is közmunkásokat alkalmaznak. Tehát egyfelől elbocsátottak ezer embert, most újból 250–260-at, és közben közmunkásokat vesznek fel. Vagyis olcsóbban elvégeztetik azt a szakmunkát, ki tudja, milyen színvonalon, amit korábban elvégeztek a közszolgálati alkalmazottak?

- Amennyire én tudom, nem olcsóbban, hanem ingyen, mert erre állami támogatást kapunk.

- Jaj, de ügyes.

- Bizonyos mennyiségű alkalmazottról van szó és meghatározott időről.

- Körülbelül mennyiről? Mit tudsz erről?

- Nem tudom. Ezzel nem foglalkoztam. Sokkal inkább azzal, hogy tegnap óta folyamatosan tárgyalok jogászokkal meg a szakszervezetekkel, hogy hogyan lehet jobban megfogni ezt a mostani helyzetet. Hogy lehet-e valamiféle olyan jogi fogást találni rajta, ami eddig nem jutott eszünkbe. Gazdasági hivatkozást nehéz elképzelni, a mi kezünkben van a vezérigazgató levele, amit ő saját maga aláírt, hogy nem lesz az idén több elbocsátás. Tehát most dolgoznak rajta a jogászok, hogy amikor majd bekövetkezik az a nap egy-két héten belül, de inkább tíz napon belül, hogy bejelentik, akkor felkészülten várhassuk.

- Hát kíváncsi vagyok. Bár nem is annyira. Szóval szomorú, ami történik a közszolgálatban.

- Még az talán fontos, hogy elmondtuk tegnap, az a véleményünk, hogy elértünk a határhoz. Tehát innentől kezdve a közmédia károsodásával jár szakemberek további elbocsátása.

- Szerintem eddig is azzal járt.

- Talán van megoldás. Lehet, hogy kiviszik a műsorokat külsőbe.

- Áhá, most mondtál valamit.

- A vezetők és köztem vita van ebben a kérdésben, mert én azt gondolom, hogy az drágább. Mert akkor a vállalkozók benzinjét és telefonszámláját is fizetni fogjuk. Olcsóbb bent tartani bizonyos műsorokat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért van veszélyben a 432 milliárdos EU-s támogatás?
Tabajdi Csaba, szocialista európai parlamenti képviselő


Bolgár György:
- Képviselő úr, kérem, magyarázza el nekünk, hogy mi folyik Brüsszel és Budapest között! Pontosabban az Európai Bizottság és a magyar kormány között. Mi ez a furcsa és bizonyos értelemben szokatlan huzavona, keménykedés, ellenszegülés, majd minden további nélkül a feltétel nélküli megadás? Kijelentette a miniszterelnök, hogy mi teljesítjük azt, amit kérnek tőlünk, mondjanak egy számot. Mi áll ennek az egésznek a háttérben?

Tabajdi Csaba: - A folyamat összetett. Az utolsó megjegyzésére reagálnék először. Azt hiszem, valamennyi politikával, közélettel foglalkozó magyar állampolgárt meglepett, hogy mennyire hangot váltott egy-két nap erejéig Orbán Viktor magyar miniszterelnök, amikor az európai állam- és kormányfők csúcstalálkozóját követően kvázi megadóan nyilatkozta, hogy megadjuk magunkat, mondjanak egy számot, és mi teljesítjük. Bár, ha megnézzük a 23-ai nemzeti ünnepen elmondott beszédét, akkor azt hiszem, leszűrhetjük, hogy lényegében semmi nem változott. Egy hosszabb folyamatról van egyébként szó, amit jó, ha mindenki tisztán lát. Nem Magyarország büntetéséről van szó, nem akarja kukoricára térdepeltetni az Európai Bizottság Magyarországot. A jobboldali orgánumok rendszeresen panaszkodnak amiatt, hogy hiszen tíz országban magasabb a költségvetési hiány, mint Magyarországon, és miért pont Magyarországot pécézték ki. Azért, mert 2004 óta mi vagyunk az egyetlen ország, amely ellen 2004 óta túlzott deficiteljárás van. Sajnos a magyar kormányok, pártállástól függetlenül, 2004 óta fegyelmezetlen költségvetési politikát folytatnak, túlköltekeznek. Az pedig nem Brüsszel érdeke, hogy legyen fegyelmezett politika, hanem a magyar állampolgároknak és az európai polgároknak az érdeke. Most is látszik a megszorító csomagon, hogy ha egy kormány rossz, felelőtlen politikát folytat, annak mindig az adófizetők állják az árát. Az Európai Bizottságnak pedig már sok élménye van Görögország miatt. Most azért nem említem Spanyolországot, mert az ő problémájuk teljesen más kérdés.

- Ott nem egy költségvetési problémáról van szó alapvetően.

- Alapvetően nem. Az autonóm tartományok esetében igen, de országosan ők egy fegyelmezett költségvetési politikát folytattak az elmúlt években, vagyis a problémák más természetűek. Azonban Görögország esetében egy teljesen fegyelmezetlen magatartásról volt szó, akár baloldali, akár jobboldali kormány volt hatalmon.

- Ők ráadásul előre is, meg visszamenőleg is folyton hazudtak. Ellentétben a magyar kormánnyal, mármint a Gyurcsány- és a Bajnai-kormánnyal, mert azt soha senki nem állította – kivéve a magyar ellenzéket –, hogy meghamisították volna az adatokat.

- Így van. Az Európai Bizottság mostani magatartásából pedig látszik, hogy van egy komoly bizalmatlanság az Orbán-kormánnyal kapcsolatosan. Hiszen az Orbán kormány össze-vissza adatokat közölt például az elmúlt egy évben. Egy konkrét példát is említenék. Júniusban az Európai Bizottság megszüntette az Orbán-kormány ígéretei alapján a kohéziós pénzek felfüggesztését, és ezt követően rögtön lazított a kormány a költségvetési fegyelmen. Tehát nincs hitelessége az Orbán-kormánynak. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke azt mondta, hogy amit Matolcsy gazdasági miniszter úr bejelentett, ezt a több mint 900 milliárdos megszorító csomagot az Európai Bizottságban úgy látják, hogy talán a fele lesz igaz. Tehát szerintük a fegyelmezett gazdálkodás eredménye nem annyi lesz, mint amennyit az Orbán-kormány mond.

- Igen, behajthatatlanok ezek a feltételezett követelések vagy állami bevételek. Visszatérnék arra, hogy megfenyegettek bennünket azzal, hogy a Kohéziós Alapból idén esedékes támogatást – 145 milliárd forintot – fel fogják függeszteni, de az utolsó pillanatban hoztunk kiigazító intézkedéseket. Azonban most megint azt olvasom, hogy veszélybe kerülhet ez a támogatás, ha november 7-éig, az Európai Bizottság üléséig nem bizonyítjuk be, hogy a költségvetési hiányunk jövőre is 3 százalék alatt marad. Csak ez a támogatás forog kockán vagy még ennél is több?

- Ennél is több forog kockán. November 7-én még nem fog végleges döntés születni. Akkor az Európai Bizottság csak áttekinti valamennyi uniós tagállam középtávú gazdasági helyzetét, az úgynevezett őszi pénzügyi félévet. A pénzügyi félév a magyar elnökség egyik vívmánya volt, és éppen a görög és az európai helyzet miatt vezették be, meg azért, mert rajtunk kívül még húsz ország folytat fegyelmezetlen költségvetési politikát. Huszonegy ország ellen folyik túlzottdeficit-eljárás. Vagyis szó sincs arról, hogy Magyarországot pécézték volna ki. A bizottság most át fogja tekinteni, hogy melyik országban mennyire tartható fenn az a gazdasági növekedési pálya, amelyet az adott országok leírtak a jelentésükben. Megnézik, és november 7-én az Európai Bizottság megfogalmazza a véleményét arról, hogy vajon hiteles-e az a gazdaságpolitikai program, amelyet az Orbán-kormány megfogalmazott vagy sem, és tesz egy javaslatot a pénzügyminiszterek tanácsának, mert a döntő szót a pénzügyminiszterek mondják ki.

- Tehát a bizottság tesz egy ajánlást. Rosszabbik esetben mondjuk azt mondja, hogy Magyarország hiába ígérget, hiába helyez kilátásba és vezetett be folyamatos megszorításokat, ez mind nem elég ahhoz, hogy a költségvetési hiányt kordában tartsák. Ráadásul ez a gazdaság növekedési pályáját elzárja, és valószínűleg nem sikerül kilábalni a válságból. Ha ez a bizottság meglátása, és ennek alapján azt mondja, hogy ezt a túlzottdeficit-eljárást folytassák továbbra is Magyarország ellen, akkor mi lesz? Ennek lesz valamilyen következménye, mondjuk a pénzügyminiszterek ülésén decemberben?

- Pontosan ez az eljárás. Tegyük fel, hogy a bizottság úgy ítéli meg, hogy nem hiteles az Orbán-kormány gazdasági előrejelzése, mert egyáltalán nem tűnik megvalósíthatónak, több oknál fogva. Egyrészt nem tűnik reálisnak a 2013-as egyszázalékos GDP-növekedés, éppen amiatt, mert azok a bevételek nem fognak bejönni, amelyeket az Orbán-kormány eltervezett. Másrészt ez a több mint 900 milliárd forintos megszorító csomag csökkenti a lakossági bevételeket. Mondanék egy példát. Az átlagfizetés Magyarországon 141 ezer forint, a bankautomata-adó pedig 0,02 százalék. Ez azt jelenti, hogy mindenkitől 3 ezer forintot elvesznek, amit ha összeadunk, akkor az országos szinten több 10 milliárdos kiesés. Tehát ez a gazdasági növekedésből kiesik, mert ezt nem fogják fogyasztásra költeni a magyar lakosok. Most csak egy példát mondtam, de sok sebből vérzik ez a jövő évi költségvetés. Visszatérve az Európai Bizottságra, ők kétféle döntést hozhatnak. Egy olyat, amely még nem javasol szankciókat az Orbán-kormánnyal kapcsolatosan, vagy ha nem lát más megoldást, akkor javasol egy újabb felfüggesztést. Például a kohéziós pénzek felfüggesztését, vagy egy részüknek a felfüggesztését 2013-ra.

- Azt a 145 milliárd forintot fogják felfüggeszteni vagy annál jóval többet?

- 2013-ra 432 milliárdot kapunk ettől a gyarmatosító Európai Uniótól.

- Ezt az összeget csak a Kohéziós Alapból?

- Így van, csak a Kohéziós Alapról van most szó. Szóval ez egy óriási összeg. Főleg ha azt nézzük, hogy ennek a megszorító csomagnak lényegében a felét mi megkapjuk az Európai Uniótól. Arra is gondoljunk, amit kormánypárti gazdaságpolitikusok is elmondanak, hogy a magántőkés beruházáson kívül ami állami beruházás történt Magyarországon az elmúlt öt-nyolc évben, az lényegében csak uniós forrásból történt, és ezekre döntően a kohéziós és strukturális alapokból volt pénz. Tehát a november 7-i ülésnek, de még inkább a decemberi pénzügyminiszteri ülésnek nagyon nagy a tétje, mert a döntést a pénzügyminiszterek fogják hozni.

- Azonban ha a bizottság mondjuk elfogadja az Orbán-kormány terveit, akkor a pénzügyminiszterek tanácsa nyilván nem fog ennek ellenére dönteni. Csak akkor várható a szigorú pénzügyminiszteri döntés, ha a bizottság elmarasztalja Orbánékat, nem?

- Így van. A bizottság tesz javaslatot. Egyébként jelezném, csak azért, hogy a mindenféle összeesküvés-elméleteket cáfoljam, hogy a 27 uniós tagállamból öt olyan ország van, ahol nincs a néppárt valamilyen formában hatalmon. Litvánia még függőben van, mert ott most volt választás. Mindenesetre a 27-ből jelen pillanatban 22 pénzügyminiszter egy olyan kormánynak a pénzügyminisztere, amelyben a néppárt, a Fidesz testvérpártja, benne van. Tehát a Fidesz által gerjesztett unióellenes propagandát figyelve pontosan tudnia kellene a magyar állampolgároknak, hogy egy jobboldali többségű pénzügyminiszteri tanács van. Vagyis nemcsak az a bizottság jobboldali többségű, amely a javaslatot teszi, hanem az is, amelyik a végleges döntést hozza.

- Még egy kicsit visszatérnék arra, amit a bankautomata-adóról említett. Azt mondta, hogy ez 0,02 százalék, vagyis az átlagfizetést nézve háromezer forintot elvesznek. Ez egy évre értendő, ugye?

- Havi háromezer forintjába kerül az állampolgároknak, és ezt meg kell szorozni 12-vel.

- Ha kétszázalékos volna, akkor jelentene ez a háromezer forintot.

- Ez kétszázalékos.

- Én úgy tudom, hogy 0,02 százalékos. Mindenesetre, ha csak ezzel elvesznek 3600 forintot évente minden egyes állampolgártól, aki ugye kénytelen használni a bankautomatát, hiszen a fizetést valahogy fel kell venni, akkor már ez is egy súlyos megszorítás. Ez pedig csak egy a sok közül. Közben az országot meg az a veszély fenyegeti, hogy ha az Orbán-kormány számait nem hagyják jóvá, akkor 450 milliárd forintot veszít.

- Igen. Már a 3600 forint is rendkívül sok. Utána fogok nézni a szakértőimmel ennek pontosan, mert ők számították ki, hogy mennyi ez pontosan. Mindenesetre ez mindenképpen egy nagy érvágás a magyar adófizetők számára.

- És ez csak egyetlenegy a sok közül.

- Igen, még itt van a csekkadó, és a legnagyobb érvágás, a 16 százalékos személyi jövedelemadó, amely több millió embert érint és sért. Ez évi 500 milliárd forintot jelent, és ehhez nem hajlandó hozzányúlni az Orbán-kormány, mert ez egy szűk gazdag rétegnek tesz jót. A gazdasági növekedéshez és a költségvetés kiegyenlítéséhez nem kellett volna bevezetni ilyen lakosságot sújtó adókat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!