rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 25.

Az újabb elbocsátási tervekről
Kapuvári Gábor, az MTVA Üzemi Tanácsának elnöke

Bolgár György: - Hogy áll most fel ez az Üzemi Tanács, hogy lehet a közszolgálati média szervezeti felépítését egy pillanatra érthetővé tenni a hallgatók előtt?

Kapuvári Gábor: - Úgy, hogy valamennyi volt divízió, tehát az MTI, a Duna Televízió, a Rádió és a Magyar Televízió megválasztotta korábban a saját üzemi tanácsát. Ezek az üzemi tanácsok a saját soraikból küldtek a Központi Üzemi Tanácsba tagokat, a Központi Üzemi Tanács pedig saját tagjai közül megválasztotta az elnökét, az vagyok én.

- Na. Jó neked?

- Értem mire gondolsz. Bizonyos periódusokban nagyon rossz, és ez a periódus most éppen tegnap kezdődött.

- Ugyanis – bár nem olvastam róla, viszont hallottam, te pedig ezek szerint félig-meddig meg is erősíted – újabb nagyarányú létszámcsökkentés lesz a közszolgálati médiumoknál. Mekkora, mikor, miért?

- Csak azt tudom megerősíteni, ami tegnap történt. Tegnap egy kvázi csúcstalálkozóra ültünk össze az MTVA vezetésével különböző kérdések megtárgyalására. Ezek műsorpolitikai és gazdasági kérdések voltak. De ezekre nem került sor, mert a vezérigazgató úr bejelentette, egyelőre informálisan és nem hivatalosan, hogy újabb csoportos létszámleépítésre készülnek. 250–260 embert érint majd ez. Ilyenkor nekem, ha egy kitérőt tehetek, Nelson admirális jut eszembe. A trafalgari győztesnek az volt a szokása, hogy amikor kiadta a parancsot, hogy mindenki a helyére, és aztán a fedélzetmester jó hangosan el is ordította ezt, akkor, mint az őrült, rohantak a matrózok, mert az utolsót mindig megkorbácsoltatta. Mindig volt egy utolsó, tehát mindig volt egy szerencsétlen pára, aki aznap szenvedett. De esze ágában nem volt elbocsátani vagy kivégeztetni. Feljavítani, dolgoztatni, azt igen.

- Akkor korbácsot az MTVA vezetőinek kezébe, ez mondjuk legyen az egyik tanács.

- Sajnálom, hogy ezt olvasod ki belőle, én pont az ellenkezőjét akartam mondani.

- Komolyabbra fordítva a szót, mert ez elég komoly és elég tragikusan hangzik, hány embert bocsátottak el az elmúlt egy év során a közszolgálatban?

- A szám megközelíti az ezret.

- És 3200–3300-an voltatok összesen.

- Igen.

- Magyarán majdnem az egyharmadát elbocsátották.

- Igen.

- Ez is súlyos vérveszteség volt. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen kiváló és minden értelemben feddhetetlen újságírók, riporterek, szerkesztők, egyéb műszaki emberek kellett hogy távozzanak a közszolgálati médiából, annak mindenképpen kárára. De hogy most újabb 250-260 következzék, miközben az én emlékeim szerint megígérték, hogy ezzel lezárul a nagy elbocsátások időszaka, ez több mint meglepő.

- Nemcsak megígérték, én utánanéztem, mert levelet intéztünk a vezérigazgató úrhoz nem is olyan régen, hogy nyilatkozzon, mi a helyzet a csoportos létszámleépítésekkel kapcsolatban, és csaknem pontosan három hónappal ezelőtt, tehát július 23-án kaptunk egy levelet, ahol expressis verbis le volt írva, hogy az idén több csoportos létszámleépítés nem lesz. Ez volt három hónapja.

- Akkor lehet, hogy ez – most adok egy jó kis ötletet – január elsejétől fog érvénybe lépni. Nem?

- Nem. Kértük, hogy ne tegyen felmondólevelet senkinek a karácsonyfája alá. Erre azt a választ kaptuk, hogy ennek így kell lennie, és ez így lesz.

- De miért? Indoka volt?

- Nem. Nincs még miért. A miértekre és az ezzel kapcsolatos kérdésekre most készülünk. És érdekelne bennünket az indok is nyilván, hiszen a gazdasági helyzetünk nem kell hogy ezt indokolja, hiszen az elmúlt periódushoz képest, az elmúlt csoportos létszám leépítéshez képest semmi nem változott. Tehát akkor miért most és miért nem akkor?

- Azt nem tudom, hogy mi mennyi és mi mire elég. Illetve tudom, hogy 70 milliárd forint körüli a közszolgálati média állami támogatása, költségvetése, ebből talán valamennyit zároltak, tehát lehet, hogy most kevesebb. De ez azért több, mint ami korábban volt. Na most, ha egyharmaddal kevesebb alkalmazottat, munkatársat kell eltartani, viszont több az állami büdzsé vagy az állam által megteremtett büdzsé, akkor végképp nem értem, hacsak valami egészen különleges beruházásokra és egyebekre nem készülnek.

- Különleges beruházásokra nyilván sor kerül, hiszen meg kell vennünk a székházat és költözni fog az MTI és a rádió is Óbudára. Ezt beruházás nélkül nem lehet megcsinálni.

- Magyarán lehet, hogy téglába fektetik a munkatársakból megspórolható pénzt?

- Én ezt nem gondolom, de hogy beruházás nélkül ez a gépezet nem tud tovább működni, az nyilvánvaló. Az a tegnapi tárgyaláson is elhangzott, hogy jelentős műszaki fejlesztés az elmúlt két évben nem volt. Tehát azt nem lehet mondani, hogy mi most óriási lépést tettünk volna technikai értelemben.

- De ha székházat akar vásárolni a közszolgálat, azt biztos nem fogja tudni abból az évi apanázsból ami, a rendelkezésre áll. Ahhoz hitelt kell felvenni.

- Persze. Ez nyilván így van.

- Ahogy emlékszem, olyan 40 milliárd forint nagyságrendű hitelről volt szó korábban.

- Ez nyilván így van, és ezért is akarta, illetve akarja továbbra is a Központi Üzemi Tanács meghallgatni a gazdasági igazgatót arról, hogy is állunk most. Igazából van egy törvényi előírás, amely szerint bennünket félévenként tájékoztatni kéne minden tekintetben. Ez ebben az évben elmaradt.

- Igen? Eltelt már az év, és nem voltatok félévenként tájékoztatva?

- Egyelőre nem. De nem adjuk fel. Ha jól emlékszem, valamikor tavasszal volt egy általam csúcstalálkozónak nevezett ilyen diskurzus, de ez nem tájékoztatás. Tehát mi írásos anyagokat kérünk arról, hogy merre haladunk.

- A 250 fős tervezett leépítéssel kapcsolatban nyilván már elindultak mindenféle rémhírek, azért belül gyorsabban terjednek ezek a hírek is.

- Annyira, hogy mi nem véletlenül erőszakoltuk ki ezt a tegnapi találkozót, mi már ezt azért elég régóta tudjuk.

- Ja, értem. Szóval voltak rémhírek és akkor nagy nehezen tegnap megmondták nektek, hogy tényleg így lesz.

- Nagy nehezen vagy nem, azt nem tudom, de így történt.

- Ha nagyon könnyedén akarták volna, talán megteszik korábban. Azt lehet-e tudni – egy üzemi tanácselnök biztos nagyon sok információval rendelkezik –, hogy az a létszám, amely most rendelkezésre áll az MTI-től a Magyar Rádióig, elegendő-e? Vagy van benne feleslegesség, vagy az emberek keveset dolgoznak viszonylag sok pénzért? Vagy hogy működik ez?

- Az emberek sokat dolgoznak, és azt gondolom, hogy lassan valamiféle határhoz közelítünk. Úgy képzeld el, hogy a rendezők futnak az egyik műsorból a másikba, az előkészületeken nagy nehezen tudnak csak részt venni, mert be vannak osztva. Most már van olyan gyártásvezető, akinek hat-nyolc műsora van. Az, hogy dolgozzanak többet, jobban, ez ugye üdvös dolog mindenkinek, különösen, ha elkövetkezik valamiféle teljesítménybérezés, mert akkor még többet is lehet keresni. Erről is hallottunk az MTVA berkein belül. De egyelőre se teljesítménybér nincs, és nem látjuk az elbocsátások indokait sem.

- Lehet, hogy van olyan, amiről mi nem gondoltuk volna, hogy ez indok lehet, de az elmúlt hetekben meglehetősen nagy visszhangot keltett, hogy a hírcentrum tudósítója Berlinből Orbán Viktor látogatásáról tudósítva le „magyar származású Nobel-díjas írózta” Kertész Imrét.

- De ugye nem akarod 250 ember sorsát ezzel kapcsolatba hozni?

- Nem, csak lehet, hogy új indokok lesznek. Vagy olvasom, hogy az Este műsorvezetője volt a kormánypárti demonstráció műsorvezetője, és ez a közszolgálattal nem biztos hogy teljesen összeférhető.

- Már születik ezzel kapcsolatban egy levél, mint megtudtam.

- De lehet, hogy az elbocsátások is ennek alapján lesznek megtervezve nem?

- Azért, mert rendezvényeken szerepel egy műsorvezető?

- Nem rendezvényeken, hanem egy konkrét kormánypárti politikai rendezvényen.

- Ezt nem tudom. Ezt nyilván bele kell a vezetőknek számítani. De ez nem 250 ember.

- Nem neked akartam természetesen sem ötleteket adni, sem megjegyzést tenni, mert nem vagy ezért felelős. Csak hirtelen eszembe jutott, hogy lehet, hogy ezen az alapon fognak majd elbocsátani embereket és a 250-et így hozzák össze.

- Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a közvetlen munkahelyi vezető jelölte ki azokat az embereket, akiknek távozniuk kell. Most már azt gondolom, mint olyan ember, aki huszonöt éve ebben az intézményben dolgozik és ismeri a folyamatokat, hogy már nagyon nehéz lesz lábát lógató embert találni.

- Van, aki magától megy. Itt van Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója. Ő megy, de nem számít bele a 260-ba, ugye?

- Fel kell hívnom Csabát, hogy miért megy.

- És Németh Miklós Attila nem megy, hanem őt kivezetik?

- Németh Miklós Attilánál az volt az indok, hogy nem hívták ide. Ha te tartasz a kollégáidnak egy értekezletet, és én oda bemegyek, akkor nyilván udvariasan megkérsz, hogy távozzam.

- És aztán kivezettetlek, vigyázz Gábor. De megint csak komolyabbra fordítva a szót, azt is hallom most már hónapok óta, hogy az MTI-től a Magyar Rádióig, nyilván a televízióban is közmunkásokat alkalmaznak. Tehát egyfelől elbocsátottak ezer embert, most újból 250–260-at, és közben közmunkásokat vesznek fel. Vagyis olcsóbban elvégeztetik azt a szakmunkát, ki tudja, milyen színvonalon, amit korábban elvégeztek a közszolgálati alkalmazottak?

- Amennyire én tudom, nem olcsóbban, hanem ingyen, mert erre állami támogatást kapunk.

- Jaj, de ügyes.

- Bizonyos mennyiségű alkalmazottról van szó és meghatározott időről.

- Körülbelül mennyiről? Mit tudsz erről?

- Nem tudom. Ezzel nem foglalkoztam. Sokkal inkább azzal, hogy tegnap óta folyamatosan tárgyalok jogászokkal meg a szakszervezetekkel, hogy hogyan lehet jobban megfogni ezt a mostani helyzetet. Hogy lehet-e valamiféle olyan jogi fogást találni rajta, ami eddig nem jutott eszünkbe. Gazdasági hivatkozást nehéz elképzelni, a mi kezünkben van a vezérigazgató levele, amit ő saját maga aláírt, hogy nem lesz az idén több elbocsátás. Tehát most dolgoznak rajta a jogászok, hogy amikor majd bekövetkezik az a nap egy-két héten belül, de inkább tíz napon belül, hogy bejelentik, akkor felkészülten várhassuk.

- Hát kíváncsi vagyok. Bár nem is annyira. Szóval szomorú, ami történik a közszolgálatban.

- Még az talán fontos, hogy elmondtuk tegnap, az a véleményünk, hogy elértünk a határhoz. Tehát innentől kezdve a közmédia károsodásával jár szakemberek további elbocsátása.

- Szerintem eddig is azzal járt.

- Talán van megoldás. Lehet, hogy kiviszik a műsorokat külsőbe.

- Áhá, most mondtál valamit.

- A vezetők és köztem vita van ebben a kérdésben, mert én azt gondolom, hogy az drágább. Mert akkor a vállalkozók benzinjét és telefonszámláját is fizetni fogjuk. Olcsóbb bent tartani bizonyos műsorokat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!