Ernyőválasztás előtt
- Részletek
- Napi apró
- 2012. október 25. csütörtök, 03:03
- Fazekas Csaba
Bajnai Gordon valóban jelentős mérföldkőnek számító október 23-i beszéde kapcsán sokakban talán az fogalmazódott meg, hogy ne szaladjunk annyira előre, hagyjuk kiforrni az ellenzéki összefogás ügyét. Én épp az ellenkezőjét javaslom, mert bármennyire örömteli az új, kiforrott programmal rendelkező és elszánt politikai szereplő zászlóbontása, a demokratikus ellenzék szövetségi vitái csak új irányt kaptak, de meg nem oldódtak, s jobb előbb, mint utóbb túlesni a szereposztás elkerülhetetlen kialakításán.
Egyetértek Lángh Júliával, a „ki kivel” / „ki kivel nem” című huzavonának véget kell vetni, az ilyen típusú torzsalkodás több mint vétek. Bár az Orbán-rendszer leváltásáról szóló érveket és az ellenzéki összefogás szükségességét korábban már mások is felvetették, Bajnai beszéde eddig messze a legigényesebb és legalaposabb érvelés az orbáni világgal szemben, továbbá az összefogás alapjait képező pontok megfogalmazása mellett. Bajnai színre lépése eddig valóban a legsúlyosabb és legkomolyabb lépés a demokrácia helyreállítását célzó politikai folyamatban, ráadásul kimondatlanul megjelölték az Orbánnal egy súlycsoportot képviselő kihívót is a 2009–2010-es miniszterelnök személyében.
Akárhogy is alakul, ez mindenképp új kezdet, új lendület a 2014 tavaszáig tartó, valóban hosszú távú döntést megalapozó választásokra való felkészülésben. Bajnai ünnepi beszédében megfogalmazott precíz és meggyőző diagnózisának azonban a folytatás ad igazi értelmet. Vagyis az, hogy a gyakorlatban (ha úgy tetszik: technikailag) hogyan valósul meg az újabb rendszerváltás igényével fellépő összefogás. Elsősorban a most parlamenti képviselettel rendelkező demokratikus pártokkal a szereposztás kialakítása a fontos, az MSZP nélkül ugyanis aligha van esély a Fidesz legyőzésére, de még a frissen legkészségesebbnek mutatkozó DK és a hezitáló LMP nélkül is kétséges a dolog. Márpedig – leszállva a Bajnai-beszéd emelkedettségének magaslatáról a politika hétköznapi gyakorlatába – meg kell állapítanunk, hogy 2014-ben 106 egyéni választókerületben lehet mandátumot szerezni, s amilyen örvendetes a sokszínű összefogás, annyi aprómunkával jár a szűk létszám (potenciális mandátum-) felosztása, nem is beszélve az esetleges közös listaállítás bonyolult problémájáról. Bajnai arról is beszélt, hogy a „kormányváltás nem elég, rezsimváltás kell”, ehhez pedig tényleg mindenkire szükségük lesz.
Az ünnep utáni hétköznapon pedig adódik a kérdés: nem termelődik-e újra az előkészületeket beárnyékoló Milla-vita az MSZP és a DK részvételéről, sikerül-e és hogyan összeegyeztetni az átfogó kurzusváltás igényét a korábban már kormányzó politikusok (megváltozott?) szerepvállalásával, különösen a nagy támogatottságú MSZP mostani ellenzéki és majdani választási stratégiájával. A Bajnai-alapítványból, Millából, Szolidaritásból formált Együtt 2014 Mozgalom saját identitása szerint „választói” összefogás, amely „ernyő”-szerepet kíván játszani a változást akaró, Orbán-ellenes civil- és pártmozgalmak számára: a kiábrándult fideszes szavazók megnyerésétől a baloldali szimpatizánsok mozgósításáig terjedő széles, demokratikus alapon álló együttműködést, kifinomult és szervezett tevékenységet, jó kommunikációt szorgalmaz. Nagyon szimpatikus és nagyon progresszív gondolat ez 2012 Magyarországán. De azért rögzítsük: még csak a gondolat született meg, miszerint ernyőt kellene tartani, viszont arról csak ezután születik döntés, hogy mekkora legyen ez az ernyő, hányan férjünk meg alatta, kinek a keze fogja az ernyő nyelét tartani, továbbá hogyan lehet elkerülni, hogy a már esővédett helyen szorongók ne kezdjenek el lökdösődni. Mert az biztos, hogy nagy zápor fog arra az ernyőre zúdulni. Jól kell tehát a paraplét kiválasztani. Különben mindannyian bőrig ázunk.
(Fazekas Csaba)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
