Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 19.



Bolgár György kérdései 2012. október 19-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük az október 23-ra tervezett demonstrációkat, Milla kontra békemenet. Mit bizonyít, mit jelez majd 23-ika, ha egyáltalán valamit? És Önök mit tesznek, figyelnek, részt vesznek, vagy bosszúsan elmennek pár napra pihenni az őszi nyárban?

Részben ezzel is kapcsolatos, hogy egyesületté alakult Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványa. A Milla is így tett néhány napja, de vajon mi következik ebből, új pártok jelennek meg a színen hamarosan? Mire lesz ez jó?

Következő témánk, hogy Orbán Viktor szerint az Európai Bizottság a második Matolcsy-csomagot sem tartja megfelelőnek és elegendőnek. A miniszterelnök Brüsszelben nyilatkozott, ahonnét ma reggel az európai uniós csúcs ideje alatt telefonos kormányülést is tartott, és ennek eredményeképp arra kérik az Európai Bizottságot: mondjon pontos számot arról, mekkora megtakarítást várnak még Magyarországtól? Akármennyit mond az Európai Bizottság, azt mi elő fogjuk teremteni! – közölte a miniszterelnök. Miért engedünk az uniós nyomásnak, mert esetleg igazuk van?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Tarlós István bocsánatot kért Kálmán Olgától, mint nőtől, de nem kért elnézést mint riportertől, amiért a tegnapi ATV-s interjúban megjegyzéseket tett rá? A főpolgármester közleményében azt írta, hogy Kálmán Olga riporteri magatartását minősíthetetlennek tartja, és az régóta feltűnő számára, hogy Kálmán Olga terelgeti és alázza jobboldali interjúalanyait.

Aztán azt is megbeszélhetjük, hogy Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke nem volt hajlandó fogadni a Szerbiába távozó Janics Natasa többszörös olimpiai és világbajnok kajakost, nincs miről beszélnünk – üzente. Tényleg?

És végül, bocsánat, ezt előbb kellett volna mondanom, mert összefügg az Európai Unió és Magyarország közötti huzavonával, hiszen ez is egyike azoknak: mi a véleményük arról, hogy a Telekom cégekre kivetett különadó miatt az Európai Bíróság elé került Magyarország, mibe kerül nekünk ez a szabadságharcos kormány? Ebben az esetben mellesleg kerülhet akár kettőszázmilliárdba is!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Bajnai-egyesületről és a majdani gazdaságpolitikáról
Felcsuti Péter, a Bankszövetség korábbi elnöke


Bolgár György:
- Ön most a Bajnai Gordon-féle új egyesület egyik alapító tagja, ugye?

Felcsuti Péter: - Most már kár lenne tagadni.

- Az a neve, hogy Haza és Haladás Egyesület, és ez a Haza és Haladás Alapítványnak tulajdonképpen a gyereke.

- Így van.

- Miért született egy ilyen gyerek?

- Egyértelműen politikai céljai vannak ennek az egyesületnek. Nem tudom, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb arra, hogy ennek az egyesületnek a politikai céljairól beszéljek, mivel én inkább a gazdasági és pénzügyi területen érzem magam illetékesnek. Azonban annyit biztosan el lehet mondani – ezt még a magamfajta gazdasági szakember is látja –, hogy van egy nagy igény az ellenzéki összefogásra. Ez az igény megvan, de valahogy mégsem akar az összefogás megszületni. Én azt gondolom, hogy ennek az egyesületnek és a vezetőjének, Bajnai Gordonnak, nyilván az a célja, hogy közreműködjön ennek az összefogásnak a létrehozásában.

- Csak éppen az ördög a részletekben lakozik, és nem mindegy, hogy milyen formában és milyen eszközzel történik mindez. Az egyik lehetséges megoldás, hogy az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy először egyesületként, majd esetleg pártként adjon alkalmat a jelenlegi pártkínálattal elégedetlenek számára arra, hogy megtalálják az igazit, és aztán egy megerősödött pártként nyújtsa a kezét a többi demokratikus ellenzéki pártnak. A másik verzió, hogy nincs szándékukban párttá alakulni, maradnának egyesület, tehát mindenki nyugodtan fordulhatna hozzájuk ellenzéki oldalról. Hiszen ők nem párt, nem veszélyeztetnek senkit, de azért egy komolyan vehető egyesület, úgyhogy tárgyalnak velük és akár összefogásra is sor kerülhet Bajnai Gordonnal.

- Ezek olyan stratégiai és taktikai kérdések, amelyekre a választ csak az idő fogja megadni. Én azt látom, hogy van egy együttműködési kényszer, amit szavakban mindenki elismer, de keveset tesz ténylegesen annak érdekében, hogy létre is jöjjön az együttműködés.

- Az együttműködési kényszer a választási törvény megváltoztatása miatt van?

- Így van. Azt gondolom, hogy ez most már egy axiomatikus dolog. Mindenki tudja, hogy az Orbán-kormány leváltásáról nem lehet szó összefogás nélkül. Azt én elismerem, hogy ennek az összefogásnak számos technikai, emberi, politikai és ideológiai akadálya van. Én nem akarnám vitatni ezeket a nehézségeket. Azt gondolom, hogy ennek a közpolitikai egyesületnek az lenne a célja, hogy az akadályok elhárításában működjön közre.

- Arról van már nyilvánosságra hozható elképzelésük, hogy milyen módszerekkel szeretnék ezt az együttműködést elősegíteni? Most nem a stratégiára gondolok, hanem például arra, hogy gyakran tartanának egyesületi rendezvényeket, vagy hogyan képzelik ezt el?

- Én most nem lőhetem le a poént. A volt miniszterelnök keddre egy nagy beszéddel készül a Milla-tüntetésen. Abban egészen biztos vagyok, hogy ő sok információt el fog mondani magáról az egyesületről is meg a szándékokról is. Biztosan el fogja azt is mondani, hogy hogyan lehetne a célokat elérni. Én azt egy picit szerénytelennek tartanám, ha a volt miniszterelnök előtt én próbálnám osztani az észt.

- De azért Ön már tudja, mi a terv?

- Az ember nyilván beszélget más alapítókkal, és vannak valamilyen elképzelések, de véleményem szerint az nem lenne helyes ha én most mindent elmondanék.

- Igen. Nem is akarnám Önből kipréselni a választ természetesen.

- Egyébként is, én magamat továbbra is alapvetően gazdasági szakembernek látom, és úgy érzem, hogy sokkal autentikusabb vagyok és leszek, ha főleg ilyen kérdésekről beszélek. Kétségtelen, hogy most egy másik színtérre léptem. Mármint egy olyan színtérre, ahol nem tartózkodtam az elmúlt huszonöt évben. Tehát én nem vitatom, hogy velem szemben politikai természetű kérdések megfogalmazhatók, de azért úgy gondolom, hogy amiben igazán kompetens leszek a jövőben is, azok alapvetően a gazdasági-pénzügyi kérdések.

- Akkor térjünk át a gazdaságra! Az ellenzéki összefogásnak nem kis akadálya lehet az, hogy megpróbálják összeegyeztetni a gazdaságpolitikai elképzeléseket, de nem sikerül. Ha csak a Magyar Szocialista Pártot hasonlítjuk össze a Lehet Más a Politikával, már akkor is nagy különbségeket látunk. Az LMP egy régi szocialista típusú vagy újbaloldalinak minősíthető, az állam kifejezetten erős szerepére koncentráló gazdaságpolitikát látszik elképzelni, és a piacot visszaszorítaná. Az MSZP pedig alkalmazkodna az európai szabadpiaci viszonyokhoz, és csak kisebb mértékben avatkozna be. Ámde vannak olyan népszerűnek ható vagy a baloldali szolidaritásnak politikailag megfelelő elképzelései is, amelyeket nem biztos hogy gazdaságilag ésszerűen alá lehet támasztani. A DK pedig lehet, hogy egy liberálisabb gazdaságpolitikát fogalmazna meg, ahol több volna a gazdasági ésszerűség és kevesebb az egyébként jogos ígéret. A Bajnai-féle Haza és Haladás Egyesület pedig – annak alapján amit eddig megfogalmazott - technokratának is minősíthető. Egy ésszerű, szigorú, de azért a társadalmi hatásokat sem figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitikai koncepciót hozott elő. Szóval nem könnyű ezeket összeegyeztetni.

- És akkor még nem beszéltünk a civil szervezetekről, amelyeknek szintén részt kell adni ebben az összefogásban, és amelyek között nem egynek kifejezetten antikapitalista nézetei vannak. Szóval valóban csak megerősíteni tudom, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, mert valóban a programok összeegyeztetése lesz végső soron a kulcskérdés. Illetve az egyik kulcskérdés, mert azért az jól látható, hogy a pártok mégiscsak pártok maradnak, és a pártvezetők is pártvezetők maradnak. Tehát nyilván vannak partikuláris meg személyi érdekek is, de én szeretnék abban bízni, hogy mindenki felnő ehhez a feladathoz, és végső soron képes lesz a közös érdekre koncentrálni. Azonban, még ha mindez meg is történik, akkor is ott van az, amit Ön mond, hogy bizony a programok összeegyeztetése egy kőkemény feladat. A Haza és Haladás Egyesület közreadott egy szociálpolitikai, szakpolitikai anyagot, amiből körülbelül látható, hogy mi az egyesület mögött álló emberek megközelítése. Én egyébként nagyjából elfogadom azt a jellemzést, amit Ön adott. Alapvetően a szakmai igazságokat szem előtt tartva, de a társadalmi érzékenységeket, amennyire csak lehet, figyelembe véve akarják a lecsúszást és a társadalom szétszakadását megakadályozni. Egyébként például a szociálpolitikai anyagra LMP-s politikusok mondták azt, hogy akár ők is írhatták volna. Jelenleg pedig folyamatban van egy gazdaságpolitikai, makrogazdasági anyag összeállítása, ami reményeim szerint nagyon színvonalas anyag lesz. Ennek így kell történnie! Mindenki adja közre a saját elgondolásait, és utána keressék meg a közös pontokat!

- Igen. Megjelent az egyesületről egy hír a mai Népszabadságban, és nyilván a hír gyorsan terjed, főleg a politika iránt érdeklődő körökben. Azt már lehet érzékelni, hogy mi az első reakció akár demokratikus pártok, politikusok részéről, akár szimpatizánsok részéről?

- Nem.

- Nem? És milyen visszajelzéseket kapott az Ön ismeretségi körétől?

- Azok az emberek, akik engem kedvelnek – nyilván ezek nem tömegek – a legjobbakat kívánják. Hiszen kedves emberek és szeretnek engem, de ez semmilyen formában nem reprezentatív. Tehát én nem mernék nyilatkozni ebben a kérdésben. Egyébként is, én ennek az egyesületnek egy ilyen talajmenti tagjaként képzelem el magam.

- Az a fontos, talajmentinek lenni! Mindig azt szokták a politikusok szemére hányni, hogy messze vannak, magasan.

- Igen. Én itt leszek a talajon, valószínűleg mind a két lábammal.

- Jól van. Akkor még maradjunk még a gazdaságnál! Nem lehet könnyű kidolgozni egy tartós – vagy legalábbis tartóssággal kecsegtető – gazdasági programot, amikor azt látjuk, hogy a magyar kormány kétszeri megszorító csomaggal sem képes elhitetni az Európai Unió bizottságával, hogy rendbe tudja tenni a költségvetést. Vagyis a helyzet bizonyos szempontból egészen drámai, hihetetlen és abszurd, hiszen borzasztó méretű megszorító csomagok sora jön egymás után. Kiszámolták, hogy két Bokros-csomagnak felel meg az, amit Matolcsy itt az elmúlt két évben összehozott, és ez még mindig nem elég. Ha ez így van, és ha a válságból nem tudunk kikecmeregni, akkor lehet, hogy a Haza és Haladás Egyesület hiába dolgoz ki egy koncepciót, mert lehet, hogy a helyzet a következő hónapokban vagy a következő másfél évben olyan drámaian fog romlani, hogy egészen mást kell csinálni.

- Ezzel kapcsolatban tényleg csak a magánvéleményemet tudom elmondani. Én valamikor másfél évvel ezelőtt valahol azt írtam egy internetes portálon, hogy Magyarországon szeretünk kétféle forgatókönyvben gondolkodni. Vagy virágzik a gazdaság vagy összeomlik. A harmadikat – ami sajnos legalább ennyire gyakori –, hogy stagnál, ezt valahogy az emberek figyelmen kívül hagyják. Én akkor azt írtam, hogy szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv Magyarországon a stagnálás lesz. Ez egyáltalán nem tölt el engem örömmel, de úgy néz ki, mintha ez a jóslat valóra válna. Én azt gondolom, hogy bárki, aki gazdaságpolitikai programot vagy választási programot fog készíteni, csak egyetlenegyet nem tehet, hogy mást ígér, mint a realitás, hogy tudniillik itt rövidtávon csak könnyek lesznek meg izzadság, meg vér, merthogy rövid távon nincs igazán jó lépés. Ugyanis a potenciál jelentős részét az elmúlt két év elvette ettől az országtól, vagy megsemmisítette. A magánnyugdíjpénztári vagyon felélésével gyakorlatilag a jövőnket éltük fel. Az a gazdaságpolitika, ami itt két éve folyik, lényegében a növekedési tartalékokat kimerítette, és még mindig nem vagyunk sehol. Tehát én azt gondolom, hogy nem a nulladik ponttól kell majd elindulni annak, aki ezt folytatni akarja, hanem bizony a mínusz ötödikről vagy mínusz tizedikről!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért nevezte rablóvezérnek Orbánt?
Stephan Ozsváth, német rádiós újságíró


Bolgár György: - Azért gondoltam, hogy beszélek Önnel, mert néhány nappal ezelőtt a Westdeutsche Rundfunk német közszolgálati rádió és televízió egyik rádiójában közölt egy kommentárt Magyarországról és a magyar kormányról. Már a címe is meglehetős meghökkenést váltott ki Magyarországon, amely így szól: Hogyan lehetséges az, hogy Orbán rablóvezér kifosztja az országot? Hogy gondolta azt, hogy ilyen kifejezést használ a magyar miniszterelnökre? Ez még Magyarországon, a magyar mainstream médiában is szokatlan volna, Németországból nézve pedig, egy német közszolgálati adóban azt gondolná az ember, hogy ennél mérsékeltebb vagy finomabb kifejezést szoktak használni.

Stephan Ozsváth: - Volt egy kép a fejemben, mindig hallottam híreket a magyarságról, hogy hogyan viselkedett Orbán Viktor az IMF-fel meg az EU-val, és akkor gondolkoztam el azon, hogy ennek mi lehet az oka. Pénzt akar, utána meg fenékbe rúgják, de azért megkapja a pénzt. Ezen gondolkodtam, hogy lehet ez, például a múltkor Sopronban voltam, ott a város közepén láttam egy táblát, hogy ez az épület EU-forrásokból készül.

- Igen, rendszeresen lehet látni Magyarország-szerte, hogy az Európai Unió támogatásával készült egy-egy beruházás. Magyarországon mintha ennek nem igazán lenne tudatában a társadalom, vagy ezt mintha természetesnek venné, és sokakban van egy olyan kép, hogy az Európai Unió kizsákmányol bennünket, holott rengeteg pénzt ad. Németországból nézve mi lehet ennek az oka, hogy sikerült az emberek egy részét Európa ellen fordítani, mi lehet a baj?

- Szerintem az a baj, hogy a szocialisták üres kasszát adtak át, és ezért mérges Orbán Viktor.

- Ha valakin ki kell töltenie a mérgét ez a valaki az Európai Unió lenne?

- Igen, úgy látszik, kell egy bűnbak, mert Magyarországon meg kell szólítani az embereket. Persze kell a bűnbak, magyar tradíció, hogy az mindig külföldön van.

- Nem tudom, hogy melyik kifejezés a durvább vagy erősebb Németországban, az-e, amit Ön használt, vagyis hogy Orbán egy rablóvezér – és a Fidesz-kormányt is rablóbandának nevezte ebben a kommentárban –, vagy az, amit jó egy-másfél évvel ezelőtt az egyébként jobboldali Die Welt címében olvastam, hogy Führerstaat Ungarn. Lehet, hogy ennek a Führerstaatnak, Führer-államnak még rosszabb a csengése Németországban, mint a rablóvezérnek?

- Ha rossz publicista verseny lenne, akkor Bayer Zsolt simán megnyerné. Az, amiket a Magyar Hírlapban szokott írni meg néha a tévében mondani, tényleg gyűlöletbeszéd, nem? Nagyon furcsa nekem, hogy a Médiahatóság nem lép fel ez ellen Magyarországon.

- A Médiahatóság szerencsére nem szólhat bele abba, hogy egy újságban mit írnak, de abban igaza van, hogy azzal kapcsolatban, hogy például egy televízióban mi hangzik el, a Médiahatóság is mondhatna valamit. Mindenesetre az talán nem baj, hogy tartalmi ügyekbe a Médiahatóság nem szól bele. Inkább azt gondolom, hogy az volna a baj, hogy a magyar médianyilvánosság és a politika, a közélet nem szólal meg ilyenkor, hogy ez tűrhetetlen, nemcsak a baloldalon vagy ellenzéki, liberális oldalon, hanem jobboldalon is, hiszen a jobboldalnak sem lehet érdeke, hogy ilyen hangnemet használjanak a nagy nyilvánosság előtt. Szóval hiányzik az a fajta nyilvánosság előtti önmérséklet és a nyilvánosságnak az a fajta értékelése, ami, gondolom, Németországban azonnal megszületne, ha ilyen hangnemben szólalna meg valaki egy televízióban vagy egy újságban, ugye?

- Már nem is lenne a tévében, meg nem is lenne újságíró, az biztos, és nem adtak volna neki egy kultúrdíjat, az is biztos.

- Azért, ha valaki Magyarországon megengedné magának azt, hogy Orbán Viktort rablóvezérnek nevezze, a közszolgálati rádióban természetesen szó se lehetne róla, hogy ilyet mondjon bárki, de mondjuk egy magánrádióban vagy egy újság megírná, vagy pláne cím lenne, akkor szerintem jó eséllyel bíróságon találná magát. A magyar politikusok mintha érzékenyebbek volnának az ilyenfajta minősítésekre!

- Kumin Ferenc államtitkár egy Hír TV-interjúban szólt ehhez hozzá, nem utasította vissza az alaptényeket, hogy fideszes cégek két év óta tényleg gazdagítják saját magukat.

- Az Ön írásának tulajdonképpen ez volt a témája, hogy a Fidesz a kétharmados parlamenti többség eszközével élve gyakorlatilag a saját vazallusainak adja a megfelelő részt a zsákmányból, ezért nevezte a Fidesz-kormányzatot rablóbandának és a miniszterelnököt rablóvezérnek, ugye?

- Ezt a kifejezést használtam, mert én úgy fogtam föl, hogy jön egy rablóvezérnek való ember, aki pisztollyal a kezében azt mondja, hogy na, ide a pénzzel, aztán fenékbe rúgják. Ez történt az Európai Unióval és Magyarországgal kapcsolatban.

- Igen, csakhogy Magyarországon a kormány meg a kormányhoz hű sajtó éppen fordítva interpretálja: hogy az Európai Unió mondja nekünk, hogy mit csináljunk, a mi fenekünkbe rúg az Európai Unió és a kormányon követeli a megszorításokat, vagyis ha el nem is veszi tőlünk a pénzt, de a kormányt rákényszeríti arra, hogy a magyar néptől vegye el a pénzt.

- Igen, de az a propaganda, nem?

- Én is úgy gondolom.

- Ez pontosan fordítva van, mert nagyon sok pénz jön Brüsszelből Magyarországra. Ha nem lenne így, akkor Magyarország még rosszabb helyzetben lenne, az biztos. Mondjuk évenként több mint négymilliárd jut Magyarországnak, és azért ez nem kis pénz. Csak az a baj, hogy ha Orbán Viktor azt mondja, hogy az EU vagy az IMF a bűnbak, akkor ő kiesik a játékból, nem ő lesz a felelős a megszorítások miatt, hanem valamilyen külföldi hatalom.

- Igen. Az elmúlt két és fél évben, azt hiszem, a német sajtó volt az, amelyik a legalaposabban, a legpontosabban, a legélesebben tárta fel és kritizálta a magyar kormány működését. A németek mindent nagyon jól a helyére tettek, értékeltek és nagyon keményen bírálták az Orbán-kormányt, ehhez képest tulajdonképpen meglepő volt, hogy a múlt heti Merkel-Orbán találkozón a német kancellár mintha elfogadni látszott volna Orbán Viktor magyarázatait arról, hogy mit miért tesz. Igaz, hogy nyugtázta azokat a változtatásokat, amelyeket a magyar kormány megtett az Európai Unió kifogásai és kritikái nyomán, de nem feddte meg a magyar miniszterelnököt a nyilvánosság előtt. Miért van ez, hogy a kancellár ennyire finom és megértő volt, miközben az egész német sajtó a baloldaltól a jobboldalig folyamatosan és nagyon keményen bírálja, ami Magyarországon történik?

- Nem tudhatjuk, hogy mi folyik a zárt ajtók mögött, csak azt tudjuk, amit a nyilvánosságban nyilatkoznak. Tényleg furcsa volt, hogy Merkel nem kritizált, mert a szóvivője kritikusabb volt nála. Nem értem, ez egy konzervatív barátság, az egyik konzervatív a másikat nem kritizálja.

- Egyik holló a másiknak nem vájja ki a szemét, mondja a magyar szólás.

- Igen.

- Az egyik konzervatív nem bírálja nyilvánosan a másikat, valószínűleg így van, igen.

- Lehet, hogy az volt, de tényleg nagyon sokan mondták azt, hogy miért nem mondott semmit például a média a sajtószabadság miatt vagy ilyesmi dolgok miatt, ráadásul vannak cégek, amelyek nagyon félnek most. Én személyesen is ismerek német embereket, akik befektettek Magyarországon, és akik félnek, hogy milyen új törvényt hoznak ki most, hogy mi lesz belőle.

- Magyarországon nagy feltűnést keltett ez a kemény hangú kommentárja, de például a főnökei a Westdeutsche Rundfunknál nem húzták a föl a szemöldöküket, hogy azért ez talán túlzás, Stephan, nem kéne egy baráti, uniós ország miniszterelnökével így elbánni?

- Nem volt ilyen.

- Egyéb kritikát, esetleg magyaroktól nem kapott?

- Persze, sok e-mailt kaptam az egyik és a másik oldalról is, és láttam, hogy nagyon nagy volt a visszhang a magyar publicisztikában és nagyon sok internetportálon voltak hozzászólások minden oldalról, de ez az egész lényege, nem?

- Ez így van, ki kell hogy váltsa az egyetértők vagy az egyet nem értők valamiféle reakcióját. Köszönöm az interjút és remélem, hogy alkalmanként tudunk beszélni arról, hogy mondjuk Németországban hogyan ítélik meg a magyar kormány politikáját, külpolitikáját, a magyar-német viszonyt, nem árt, ha tudjuk, hogy Németországból hogyan tekintenek ránk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Gripen jelentés, amely állítólag eltűnt
Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja

Bolgár György: - Ön volt honvédelmi államtitkár, amit csak azért említek, mert azt olvastam a Népszabadság online-on, hogy eltűnt az a jelentés, amelyet Ön és néhány munkatársa készített a Gripen vadászgépek beszerzéséről. Én ilyet még nem hallottam! Ön ezt el tudja képzelni?

Vadai Ágnes: - Már most már súlyosabb a helyzet, mert azt mondta a Honvédelmi Minisztérium, hogy nemcsak hogy eltűnt, hanem nem is létezett és egyébként meg rosszul minősítettük.

- Azt honnan tudják? Ha nem is létezett, akkor hogy lehetett rosszul minősíteni?

- Ezért kezd érdekes lenni a dolog. Egyébként az, hogy nem létezett, nyilván kizárt, hiszen a korabeli sajtóban fellelhető, hogy erről többször beszéltünk, átadtuk. Azt, hogy rosszul lett minősítve, bárki csak akkor tudja megállapítani, ha látta ezt a jelentést, ugyanis a jelentés előlapján található meg a minősítés, hiszen a minősítést minden esetben a fedőlapra kell rakni. És azt is mondják, hogy itt valahol útközben a Miniszterelnöki Hivatal és a honvédelmi tárca között veszett el a jelentés. Ez így nincs rendjén. Két évébe telt a honvédelmi tárcának ezt a remekbe szabott, James Bond típusú mondatot összerakni és a Hír TV-n előadni. Nagyon el vagyok keseredve és el vagyok képedve, mert az a dokumentáció nagyon súlyos államtitkokat tartalmaz, elég hosszú időre volt minősítve az én emlékeim szerint, több mint negyven, talán negyvenöt évre.

- Igen, mintha még kifogásolták volna is a sajtóban, hogy miért kellett ezt ilyen hosszú időre minősíteni.

- Igen. Mi a beérkezett dokumentumokból dolgoztunk, és ez esetben a minősítés úgy történt, hogy a leghosszabb ideig titkosított dokumentum minősítését vezettük rá erre a jelentésre. Szeretném remélni, hogy csak trehányságról van szó, és valahol az éterben azért ott kering az a jelentés, amely, még egyszer mondom, nagyon súlyos államtitkokat tartalmaz, nem pedig arról van szó, hogy valamit el szeretnének titkolni. A miniszternek az a mondata, amely szerint rosszul lett minősítve, sőt már olyat is olvastam épp a Népszabadság oldalán, hogy nem lett minősítve ez az anyag, ezek mind érthetetlen kijelentések, hiszen az anyagnak két verziója készült el, volt egy nyilvános része, ahol különválogattuk az államtitok-részeket, ezért ez nagyon kevés információt tartalmazott, és volt ez a negyvenöt évre minősített rész. Összevissza beszél a honvédelmi tárca ebben az ügyben és egyébként szerintem nem a honvédelmi tárcának kéne beszélni, ez egy összkormányzati döntés volt 2001-ben.

- Egyáltalán miért beszél most a Honvédelmi Minisztérium az egészről, miért nyúlnak hozzá a Gripen-ügyhöz, mikor látszólag vagy legalábbis úgy tesznek, mintha semmi közük nem volna hozzá? Nem volt itt semmi bűnügy, semmi gyanú, az ügyészségnek sem kell vizsgálódnia, akkor mi a fenének kezdenek el kutakodni, hogy megvan-e egyébként ez a Vadai-jelentés vagy nincs meg.

- Nem tudom, hogy miért éppen a honvédelmi tárcára esett a választás. Még egyszer mondom, ez egy összkormányzati döntés volt. Talán a kedves hallgatók emlékeznek arra, hogy személyesen az akkori miniszterelnök – aki most is éppen miniszterelnöki posztot tölt be – és a szereplők, akik akkor ott voltak 2001-ben, Varga Mihály, Matolcsy György, Pintér Sándor, döntött abban az ügyben. Tényleg azt szeretném remélni, hogy csak valami trehányságról van szó, de élnem kellett volna a gyanúperrel már korábban is, hogy lehet, hogy egy felépített, szisztematikus kampány lesz ebben az ügyben.

- Na de mit építenek itt fel?

- Még a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke voltam, amikor egyszer csörgött a telefonunk, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból hívtak bennünket azzal, hogy adjuk át nekik a Nemzetbiztonsági Bizottság által készített Vadai-jelentést. Mire mondtuk, hogy ilyen típusú jelentés nincs. Valóban van egy általam készített jelentés, de annak ott kell lennie náluk.

- Akkor Ön még nem volt a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke?

- Akkor már a bizottság elnöke voltam. Ez 2010, a kormányváltás után volt.

- A jelentés készítésekor?

- A jelentés készítésekor nem, akkor államtitkár voltam. De amikor keresték ezt a jelentést, akkor már a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke voltam és akkor mondtam, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottságnak az előző ciklusban nem készült ilyen jelentése, van egy kormányzati jelentés, legyenek szívesek azt megkeresni. Nyilvánvalóan senki nem kereste. Több kérdés vetődött fel, én magam is kértem, hogy oldják fel a jelentés – amennyiben lehetséges – titkosítását. Nyilván a hadászati, harcászati részét nem lehet, hiszen ott magából a szerződésből emeltünk át információkat, tehát vannak olyan részek, amiket akkor se lehet nyilvánosságra hozni, ha egyébként nagyon szeretnénk, és én ezt el tudom fogadni. Viszont amit a miniszter nyilatkozik, hogy a rosszul minősített iratot – ami szerintük egyébként nem is létezik –, aki megtalálja, az hozza nyilvánosságra, merthogy ez nem államtitok, azzal abszolút nem értek egyet, megbolondultak a minisztériumnál.

- Ha nem is tudja, hogy mi van benne, akkor milyen alapon hozná bárki nyilvánosságra, hiszen ezzel első ránézésre is, akármi van rajta, az ilyesmi valószínűleg államtitkot tartalmaz, tehát legfeljebb azt mondhatná a minisztérium, hogy tessék, hozzák már ide, és megnézzük, hogy mi van benne. De vegyük komolyabbra egy kicsit a dolgot, amikor Önt megbízták ezzel a jelentéssel és néhány munkatársával együtt ezt összeállította, akkor ez hogyan történt konkrétan, milyen formában? Nyilván számítógépben rakták össze, kapcsolták össze az iratokat és valamilyen logikai elven készítettek belőle egy jelentést. Ha van egy számítógépes verzió, akkor mit jelent az, hogy a Népszabadságban az olvasható, hogy egyetlen példány készült belőle és ez tűnt el?

- Valóban egy nyomtatott példányt készítettünk.

- És a számítógépet megsemmisítették utána?

- Egyetlenegy nyomtatott példányt készítettünk, és nincsen más példány belőle.

- De a számítógépben valami nyoma kell, hogy maradjon, nem?

- Az én emlékeim szerint egy titkosított számítógépen készítettük el a jelentést, de mivel annyira olyan információk szerepeltek benne, amelyek nemcsak magyar államtitkot képeztek, hanem nemzetközi államtitkot is, nemzetközi minősített adatot, ezért mindent, még a saját jegyzeteimet is, amiket én írtam, megsemmisítettem, nehogy bárhova kikerüljön.

- Azt értem, hogy az Ön retiküljében ne találjanak államtitkot, rendben van, de egy titkosított számítógéppel mit csinálnak, elássák vagy mi lesz vele?

- Nem. Kinyomtattuk azt az egy példányt, összetűztük – még egyszer mondom, mert olyan információk szerepelnek benne, amelyek nyilvánosságra hozatala nagyon súlyosan sértené, és szeretném hangsúlyozni, hogy súlyosan sértené a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit –, azt az egy példányt pedig átküldtük a miniszterelnökhöz. De azt, hogy egyébként ez milyen formában történt, megmondom őszintén, ilyen időtávból már nem tudom megmondani.

- Mi a rendje ilyenkor, milyen irattárba kerül egy ilyen titkosított példány?

- Ezért nem értem én sem a Honvédelmi Minisztérium ténykedését, mert ez nem a Honvédelmi Minisztérium dokumentuma, én nem mint a Honvédelmi Minisztérium államtitkára készítettem ezt a jelentést, hanem mint a Gripen-vizsgálóbizottság elnöke. Az csak egy véletlen egybeesés, hogy éppen a Honvédelmi Minisztérium államtitkára voltam.

- Kinevezhettek volna mondjuk egy bírót is a vizsgálóbizottság élére, akkor sem a bíróságra küldik vissza az iratot, mert egy kormányzati iratról van szó ugyebár.

- Arra meg már végképp nem emlékszem, hogy a jelentés leadását követően állítólagosan visszakerült – mondja a miniszter – egy olyan dokumentum, amely nem is létezett, mint tudjuk, és rosszul lett minősítve vagy nem is lett minősítve: erre a részre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha nem lett minősítve, meg rosszul lett minősítve, ezt csakis akkor tudhatják, ha látták a dokumentumot.

- Mi érdekük lehet abban, hogy letagadják a létezését? Van valami kínos az Orbán-kormányra nézve ebben az iratban? Hiszen annak idején Önt kérdezték erről és igazából nem mondta azt, hogy bizonyítható volna, hogy az Orbán-kormány bármilyen vitatható vagy törvényellenes lépést tett. Lehet a dolgot szakmailag bírálni, de a Gripen-ügybe bevonni az Orbán-kormányt ezen adatok alapján nem lehet.

- Mi mindig azt állítottuk és ma is ez az állítás, hogy a korrupciót nyilvánvalóan összeszedett kormányzati anyagokból vizsgálni nem tudtuk, de azt soha nem állítottuk, hogy nem volt probléma a beszerzéssel. A legfőbb ügyész világított legutóbb rá arra, hogy tulajdonképpen én rosszul gondolom, mert ő például azt írta, hogy attól, hogy nem volt közbeszerzés ebben az ügyben, még ha kellett volna is, ez akkor sem alapoz meg bűncselekményt a Legfőbb Ügyészség szerint. Tehát ha szabálytalan is volt az, hogy nem volt ebben az ügyben közbeszerzés, és például ez egy kifogás volt, ez akkor sem jelent a jelenlegi legfőbb ügyész szerint problémát.

- Márpedig egy közbeszerzésben mégis csak az a cél, hogy a lehető legkedvezőbb árat és feltételeket érjék el.

- Azért azt ne felejtsük el – és erre szeretném felhívni a hallgatók figyelmét is –, hogy azért amikor mi ezeket a dokumentumokat összeszedtük és összeállítottuk a jelentést, már akkor sem volt meg a teljes Gripen-anyag. Volt olyan információ – például ajánlatok –, amit onnan tudtunk, hogy valamikor valaki erről írt egy dokumentumban. Tehát, amikor mi kormányra kerültünk, a Gripen-dokumentáció szanaszét hevert a kormányzat különböző pontjain, már akkor eltűntek dokumentumok. Ez azért legalábbis aggodalomra ad okot, az pedig, hogy most már azt állítják a Fidesz politikusai, hogy nincs is ilyen vagy ha mégis van, akkor azt nem minősítették vagy rosszul minősítették, azt gondolom, hogy kimondhatjuk nyugodtan, hogy ez a Gripen-legenda folytatódni fog a következő húsz-harminc évben, míg Magyarországon Gripenek fognak repülni.

- Ne idegesítsen! Annyit mondjon meg még, emlékszik-e arra, hogy az Ausztriában vád alá helyezett és bíróság elé kerülő Alfons Mensdorff-Pouilly neve előkerült-e a jelentésben?

- Most nehezet kérdez, mert mi nem ezt az oldalt vizsgáltuk, nem így néztük.

- De valakin keresztül csak ideérkezett ez a Gripen-ajánlat és ez a valaki jó eséllyel vagy sokszor éppen Mensdorff-Pouilly volt.

- Ilyenfajta dokumentációk azért nem voltak fellelhetők a 2001–2002-es fideszes kormányzás idején.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!