rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 19.

A Bajnai-egyesületről és a majdani gazdaságpolitikáról
Felcsuti Péter, a Bankszövetség korábbi elnöke


Bolgár György:
- Ön most a Bajnai Gordon-féle új egyesület egyik alapító tagja, ugye?

Felcsuti Péter: - Most már kár lenne tagadni.

- Az a neve, hogy Haza és Haladás Egyesület, és ez a Haza és Haladás Alapítványnak tulajdonképpen a gyereke.

- Így van.

- Miért született egy ilyen gyerek?

- Egyértelműen politikai céljai vannak ennek az egyesületnek. Nem tudom, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb arra, hogy ennek az egyesületnek a politikai céljairól beszéljek, mivel én inkább a gazdasági és pénzügyi területen érzem magam illetékesnek. Azonban annyit biztosan el lehet mondani – ezt még a magamfajta gazdasági szakember is látja –, hogy van egy nagy igény az ellenzéki összefogásra. Ez az igény megvan, de valahogy mégsem akar az összefogás megszületni. Én azt gondolom, hogy ennek az egyesületnek és a vezetőjének, Bajnai Gordonnak, nyilván az a célja, hogy közreműködjön ennek az összefogásnak a létrehozásában.

- Csak éppen az ördög a részletekben lakozik, és nem mindegy, hogy milyen formában és milyen eszközzel történik mindez. Az egyik lehetséges megoldás, hogy az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy először egyesületként, majd esetleg pártként adjon alkalmat a jelenlegi pártkínálattal elégedetlenek számára arra, hogy megtalálják az igazit, és aztán egy megerősödött pártként nyújtsa a kezét a többi demokratikus ellenzéki pártnak. A másik verzió, hogy nincs szándékukban párttá alakulni, maradnának egyesület, tehát mindenki nyugodtan fordulhatna hozzájuk ellenzéki oldalról. Hiszen ők nem párt, nem veszélyeztetnek senkit, de azért egy komolyan vehető egyesület, úgyhogy tárgyalnak velük és akár összefogásra is sor kerülhet Bajnai Gordonnal.

- Ezek olyan stratégiai és taktikai kérdések, amelyekre a választ csak az idő fogja megadni. Én azt látom, hogy van egy együttműködési kényszer, amit szavakban mindenki elismer, de keveset tesz ténylegesen annak érdekében, hogy létre is jöjjön az együttműködés.

- Az együttműködési kényszer a választási törvény megváltoztatása miatt van?

- Így van. Azt gondolom, hogy ez most már egy axiomatikus dolog. Mindenki tudja, hogy az Orbán-kormány leváltásáról nem lehet szó összefogás nélkül. Azt én elismerem, hogy ennek az összefogásnak számos technikai, emberi, politikai és ideológiai akadálya van. Én nem akarnám vitatni ezeket a nehézségeket. Azt gondolom, hogy ennek a közpolitikai egyesületnek az lenne a célja, hogy az akadályok elhárításában működjön közre.

- Arról van már nyilvánosságra hozható elképzelésük, hogy milyen módszerekkel szeretnék ezt az együttműködést elősegíteni? Most nem a stratégiára gondolok, hanem például arra, hogy gyakran tartanának egyesületi rendezvényeket, vagy hogyan képzelik ezt el?

- Én most nem lőhetem le a poént. A volt miniszterelnök keddre egy nagy beszéddel készül a Milla-tüntetésen. Abban egészen biztos vagyok, hogy ő sok információt el fog mondani magáról az egyesületről is meg a szándékokról is. Biztosan el fogja azt is mondani, hogy hogyan lehetne a célokat elérni. Én azt egy picit szerénytelennek tartanám, ha a volt miniszterelnök előtt én próbálnám osztani az észt.

- De azért Ön már tudja, mi a terv?

- Az ember nyilván beszélget más alapítókkal, és vannak valamilyen elképzelések, de véleményem szerint az nem lenne helyes ha én most mindent elmondanék.

- Igen. Nem is akarnám Önből kipréselni a választ természetesen.

- Egyébként is, én magamat továbbra is alapvetően gazdasági szakembernek látom, és úgy érzem, hogy sokkal autentikusabb vagyok és leszek, ha főleg ilyen kérdésekről beszélek. Kétségtelen, hogy most egy másik színtérre léptem. Mármint egy olyan színtérre, ahol nem tartózkodtam az elmúlt huszonöt évben. Tehát én nem vitatom, hogy velem szemben politikai természetű kérdések megfogalmazhatók, de azért úgy gondolom, hogy amiben igazán kompetens leszek a jövőben is, azok alapvetően a gazdasági-pénzügyi kérdések.

- Akkor térjünk át a gazdaságra! Az ellenzéki összefogásnak nem kis akadálya lehet az, hogy megpróbálják összeegyeztetni a gazdaságpolitikai elképzeléseket, de nem sikerül. Ha csak a Magyar Szocialista Pártot hasonlítjuk össze a Lehet Más a Politikával, már akkor is nagy különbségeket látunk. Az LMP egy régi szocialista típusú vagy újbaloldalinak minősíthető, az állam kifejezetten erős szerepére koncentráló gazdaságpolitikát látszik elképzelni, és a piacot visszaszorítaná. Az MSZP pedig alkalmazkodna az európai szabadpiaci viszonyokhoz, és csak kisebb mértékben avatkozna be. Ámde vannak olyan népszerűnek ható vagy a baloldali szolidaritásnak politikailag megfelelő elképzelései is, amelyeket nem biztos hogy gazdaságilag ésszerűen alá lehet támasztani. A DK pedig lehet, hogy egy liberálisabb gazdaságpolitikát fogalmazna meg, ahol több volna a gazdasági ésszerűség és kevesebb az egyébként jogos ígéret. A Bajnai-féle Haza és Haladás Egyesület pedig – annak alapján amit eddig megfogalmazott - technokratának is minősíthető. Egy ésszerű, szigorú, de azért a társadalmi hatásokat sem figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitikai koncepciót hozott elő. Szóval nem könnyű ezeket összeegyeztetni.

- És akkor még nem beszéltünk a civil szervezetekről, amelyeknek szintén részt kell adni ebben az összefogásban, és amelyek között nem egynek kifejezetten antikapitalista nézetei vannak. Szóval valóban csak megerősíteni tudom, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, mert valóban a programok összeegyeztetése lesz végső soron a kulcskérdés. Illetve az egyik kulcskérdés, mert azért az jól látható, hogy a pártok mégiscsak pártok maradnak, és a pártvezetők is pártvezetők maradnak. Tehát nyilván vannak partikuláris meg személyi érdekek is, de én szeretnék abban bízni, hogy mindenki felnő ehhez a feladathoz, és végső soron képes lesz a közös érdekre koncentrálni. Azonban, még ha mindez meg is történik, akkor is ott van az, amit Ön mond, hogy bizony a programok összeegyeztetése egy kőkemény feladat. A Haza és Haladás Egyesület közreadott egy szociálpolitikai, szakpolitikai anyagot, amiből körülbelül látható, hogy mi az egyesület mögött álló emberek megközelítése. Én egyébként nagyjából elfogadom azt a jellemzést, amit Ön adott. Alapvetően a szakmai igazságokat szem előtt tartva, de a társadalmi érzékenységeket, amennyire csak lehet, figyelembe véve akarják a lecsúszást és a társadalom szétszakadását megakadályozni. Egyébként például a szociálpolitikai anyagra LMP-s politikusok mondták azt, hogy akár ők is írhatták volna. Jelenleg pedig folyamatban van egy gazdaságpolitikai, makrogazdasági anyag összeállítása, ami reményeim szerint nagyon színvonalas anyag lesz. Ennek így kell történnie! Mindenki adja közre a saját elgondolásait, és utána keressék meg a közös pontokat!

- Igen. Megjelent az egyesületről egy hír a mai Népszabadságban, és nyilván a hír gyorsan terjed, főleg a politika iránt érdeklődő körökben. Azt már lehet érzékelni, hogy mi az első reakció akár demokratikus pártok, politikusok részéről, akár szimpatizánsok részéről?

- Nem.

- Nem? És milyen visszajelzéseket kapott az Ön ismeretségi körétől?

- Azok az emberek, akik engem kedvelnek – nyilván ezek nem tömegek – a legjobbakat kívánják. Hiszen kedves emberek és szeretnek engem, de ez semmilyen formában nem reprezentatív. Tehát én nem mernék nyilatkozni ebben a kérdésben. Egyébként is, én ennek az egyesületnek egy ilyen talajmenti tagjaként képzelem el magam.

- Az a fontos, talajmentinek lenni! Mindig azt szokták a politikusok szemére hányni, hogy messze vannak, magasan.

- Igen. Én itt leszek a talajon, valószínűleg mind a két lábammal.

- Jól van. Akkor még maradjunk még a gazdaságnál! Nem lehet könnyű kidolgozni egy tartós – vagy legalábbis tartóssággal kecsegtető – gazdasági programot, amikor azt látjuk, hogy a magyar kormány kétszeri megszorító csomaggal sem képes elhitetni az Európai Unió bizottságával, hogy rendbe tudja tenni a költségvetést. Vagyis a helyzet bizonyos szempontból egészen drámai, hihetetlen és abszurd, hiszen borzasztó méretű megszorító csomagok sora jön egymás után. Kiszámolták, hogy két Bokros-csomagnak felel meg az, amit Matolcsy itt az elmúlt két évben összehozott, és ez még mindig nem elég. Ha ez így van, és ha a válságból nem tudunk kikecmeregni, akkor lehet, hogy a Haza és Haladás Egyesület hiába dolgoz ki egy koncepciót, mert lehet, hogy a helyzet a következő hónapokban vagy a következő másfél évben olyan drámaian fog romlani, hogy egészen mást kell csinálni.

- Ezzel kapcsolatban tényleg csak a magánvéleményemet tudom elmondani. Én valamikor másfél évvel ezelőtt valahol azt írtam egy internetes portálon, hogy Magyarországon szeretünk kétféle forgatókönyvben gondolkodni. Vagy virágzik a gazdaság vagy összeomlik. A harmadikat – ami sajnos legalább ennyire gyakori –, hogy stagnál, ezt valahogy az emberek figyelmen kívül hagyják. Én akkor azt írtam, hogy szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv Magyarországon a stagnálás lesz. Ez egyáltalán nem tölt el engem örömmel, de úgy néz ki, mintha ez a jóslat valóra válna. Én azt gondolom, hogy bárki, aki gazdaságpolitikai programot vagy választási programot fog készíteni, csak egyetlenegyet nem tehet, hogy mást ígér, mint a realitás, hogy tudniillik itt rövidtávon csak könnyek lesznek meg izzadság, meg vér, merthogy rövid távon nincs igazán jó lépés. Ugyanis a potenciál jelentős részét az elmúlt két év elvette ettől az országtól, vagy megsemmisítette. A magánnyugdíjpénztári vagyon felélésével gyakorlatilag a jövőnket éltük fel. Az a gazdaságpolitika, ami itt két éve folyik, lényegében a növekedési tartalékokat kimerítette, és még mindig nem vagyunk sehol. Tehát én azt gondolom, hogy nem a nulladik ponttól kell majd elindulni annak, aki ezt folytatni akarja, hanem bizony a mínusz ötödikről vagy mínusz tizedikről!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái