Révész Sándor válaszához

Révész Sándor reakcióját köszönöm, de a lényegen szerintem nem változtat.

Lovagolhatunk a szavakon, hogy joga nincs vagy hitele nincs senkinek, vagy alig valakinek fellépni a normaszegés ellen, az üzeneten nem sokat változtat. Főleg ha arra gondolunk, hogy a „kinek van hitele?”, „ki a hiteles?” típusú kérdések, az ún. hitelesség fogalma milyen kontextusokban vonult be a közelmúlt történelmébe. A most kormányra kerülő Fidesz-KDNP pártszövetség valóságos „hitelességi” háborút vívott az elmúlt években. Arra építette az egész kommunikációját, hogy hiteltelenné tegyen személy szerint egyes politikusokat, elsősorban Gyurcsány Ferencet - még ma is a Gyurcsány-korszak ellen küzdenek -, és hiteltelennek nevezett minden kormányzati lépést, mondván, hogy nincs mögötte valóságos támogatottság. Minden megkapta a „hiteltelen” jelzőt, a költségvetés számai, a hiánycél meghatározása, a válságkezelés módszerei. Legutóbb éppen a hiánycélnál derült ki, hogy igaztalannak bizonyultak az azt megkérdőjelező állítások. Sajnos nem a hazai sajtó volt elég erős ahhoz, hogy leleplezze ezt a tényt, az EU és az IMF ereje és a világsajtó kellett a valósággal való szembesítéshez. A magyar sajtó ahhoz sem bizonyult elég erősnek, hogy ne tudjon szinte akadálytalanul megfordulni a kormányzati kommunikáció három hét alatt ebben a témában anélkül, hogy legalább kellemetlen legyen szembesülni a korábbi állításokkal.

Ez csak egy példa, a hitelességi háború számtalan csatáinak egyike, de az megállapítható, hogy mindegyik csata igazi vesztesei a magyar állampolgárok. Ha ebben a légkörben egy újságíró, amikor a jogállam garanciáit éppen módszeresen leépíti a kormányzó hatalom, azzal jön, hogy senkinek nincs elég hitele és ereje ez ellen fellépni, mert mindenki hitelét vesztette már a korábbi súlyos normaszegések miatt, ezzel maga is gyengíti a jogos és szűkre szabott feltételek közt lehetséges fellépések erejét. Mondhatnám segít hitelteleníteni.

Mint ahogy a relativizálás is gyengíti minden jogos fellépés hitelességét. A kijelentés, miszerint „a kevésbé súlyos normasértések is súlyosak voltak”, konkrétumok nélkül, egyébként is kezelhetetlenek. Egyáltalán nem közömbös, hogy lebontják-e körülöttünk az alkotmányos kereteket vagy nem. Annak lenne értelme, hogy megvitassuk, konkrétan hol és milyen lépések ártottak a jogállamiságnak a Magyar Köztársaság rövid demokráciatörténetében, de az ilyen általános ítéletek szubjektívek és azt sugallják, nincs itt kinek-kinek mit egymás szemére vetni, mert ami most történik, az logikusan következik abból, ami előtte történt, mintegy közös a felelősség. De hát nincs így! Nagyon nincs így! Mi más adhat nagyobb hitelt egy fellépésnek a normaszegés ellen, mint hogy a jogállamiság garanciáinak védelmében történik? Ki és mi erősítheti az ilyen fellépés a hitelét, ha nem a szabad sajtó támogatása? Mi más adhatja vissza, erősítheti meg a demokráciában való hitet, ha nem az, hogy a demokrácia értékeinek a védelme számít elsősorban?

(Lánczos Vera)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!