Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 18.

• Nyomtatás

Részletek

2012. október 20. szombat, 04:16

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. október 18-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Ipsos legújabb közvéleménykutatása szerint erősödött a Fidesz. Igaz, az MSZP is. A teljes népességben a két párt támogatottsága húsz, illetve tizenhat százalékos. 1,6 illetve 1,3 millió ember. Értik ezt? Az LMP 3, a DK 2 százalékon áll. Vagyis mintha alakulna a kétpártrendszer. És ezt is értik?

Következő témánk, hogy a volt miniszterelnök, Boross Péter szerint nem szabad megengedni, hogy a baloldal még egyszer győzni legyen képes és kormányzó erővé váljon Magyarországon. Jöjjön inkább a jobboldali egypártrendszer?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon tovább tart a veszekedés vagy legalábbis a huzakodás a Milla-tüntetés körül. A Demokratikus Koalíció alelnöke, Bauer Tamás visszaírt Tamás Gáspár Miklósnak, és azt írta, hogy kérése ellenére sem megy el a Milla-demonstrációra. Az Index értesülései szerint pedig a szocialisták megorroltak Juhász Péterre, és nem akarnak vidékről buszokat küldeni a tüntetésre. Közben viszont a kormányzati békemenetre kétezer erdélyi iskolást hoznak állítólag. Így megy ez nálunk?

Beszéljük meg aztán ezzel összefüggésben is az újabb Matolcsy csomagot és azt, hogy a békemenet szervezői szerint azért kellett ezt bevezetni, mert az Európai Unió megzsarolta a magyar kormányt és újból meg akarta buktatni Orbán Viktort. Merkel Berlinben simogatta, Barroso Brüsszelben ütötte? Hogy van ez?

És végül mi a véleményük arról, hogy a gazdasági szakértők egyöntetű véleménye szerint nagyobb drágulás lesz a Matolcsy-megszorítások következménye, a gazdasági növekedés pedig egy időre reménytelen. Meddig és hogyan nyeli le ezt a társadalom?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A határon túli magyarok magyar nyugdíjáról
Korózs Lajos az MSZP elnökségének tagja

Bolgár György: - Tulajdonképpen egy Ukrajnában elengedett hír vagy rémhír kapcsán hívom Önt, mindjárt arra is kitérnék, de nem állom meg, hogy ne kérdezzem erről a friss Ipsos közvélemény-kutatásról, amely szerint az MSZP a választások óta még nem állt ilyen jól, 1 millió 300 ezer támogatója van a teljes népességben, a biztos pártválasztók között 33 százalék. Viszont a Fidesz is erősödött, nekik 1 millió 600 ezer emberük van és a biztos pártválasztók között 41 százalék. Miközben a hír egyrészt jó az MSZP-nek, mert azt mutatja, hogy egyértelműen kiemelkedett az ellenzéki erők között, de az Ön gyakori megszólalásait hallva, hogy micsoda botrányok zajlanak az országban és hogy bánnak kisebb-nagyobb és még nagyobb társadalmi csoportok képviselőivel, ehhez képest az ember mégiscsak meglepődik. Ezek után a Fidesz még tudja növelni a támogatását? Hogyan látja Ön ezt?

Korózs Lajos: - Én a szociológiának nem a közvélemény-kutatási részével foglalkozom jellemzően, de azt meg kell hogy állapítsam, hogy körülbelül 2007 óta nem volt ekkora támogatottsága a szocialista pártnak. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik pedig, látva ezeket az elemzéseket, azt érzékelem, hogy amennyivel csökken a Jobbik támogatottsága, annyival nőtt a Fideszé. Tehát nagy valószínűséggel ugyanazt a szavazótábort tudják megszólítani, és itt, mint egy közlekedőedény, hol ide, hol oda vándorolnak ezek a szavazók. Hol a Fideszhez, hol a Jobbikhoz, meglehetősen nagy átjárás van. Viszont olyan következtetést nem lehet ebből az elemzésből levonni, hogy a szocialisták esetleg más párt támogatói közül csábítottak volna el valakiket nagy tömegével.

- Nem, ők nyilván a Fidesztől vagy a bizonytalanokból szedték össze őket.

- Nagy valószínűséggel a szocialista párt támogatói részben a bizonytalanok. Igen, én azt látom, hogy a bizonytalanok közül szerez támogatókat..

- Meg az is lehet, hogy a Jobbiktól is, nem? Bár nem tudom, hogy ez tendencia-e ebben a közvélemény-kutatásban, de a Jobbiknál jelentős gyengülés látszik, viszont az is lehet, hogy bizonyos jobbikos szavazók visszamennek az MSZP-hez.

- Az sem kizárt, főleg az észak-kelet-magyarországi térségben, régióban. Járom a vidéket, most is éppen Mezőtúrra tartok, csak leálltam az interjúadás idejére a kocsival. Azt érzékelem ilyenkor, hogy nagyon sokan érdeklődnek a szocialista párt véleménye iránt. Nagyon sokan jönnek már el a rendezvényeinkre. A múlt héten volt olyan előadásom, ahol több mint négyszázan hallgattak és közel kétórás rendezvény volt és senki nem állt fel, nem ment.

- Ez tényleg nem akármi. Azért ez tavaly vagy tavalyelőtt nem így volt.

- Tavalyelőtt nem tudtam volna olyan fényképet feltenni a Facebook-oldalamra, ahol még a karzatról is csüngtek az emberek, és végighallgatták a mondandómat. Nekünk van azért mondanivalónk, nem hablatyolni akarunk és nem a világba beszélünk bele. Ezt ne vegye senki dicsekvésnek, igyekszem egzakt számokkal, összefüggésekkel, következtetésekkel alátámasztani a véleményemet.

- Akkor most valami konkrétumot várok Öntől, mert az interneten elkezdett terjedni egy Kárpátaljáról való híradás és valószínűleg sokan találkoztak is vele, aztán utánanéztem, mert elsőre nem hittem a szememnek, de valóban, az MTI augusztus 14-i híre arról szólt, hogy az ukrán médiában újból téma lett az egyszerűsített honosítás vagy visszahonosítás, szóval a kettős állampolgárság megadása. Márpedig Ukrajnában ez tiltva van, hogy felvegyék egy másik ország állampolgárságát. A hír érdekessége az, hogy egy országos tévécsatorna Ukrajnában azt állítja, hogy a magyar állam egyéb kedvezmények mellett háromszáz eurónak megfelelő nyugdíjat garantál ezeknek az újonnan állampolgárságot szerző mondjuk kárpátaljai magyaroknak. Az MTI-hírben nincs semmiféle cáfolat arról, hogy ez nem így van, viszont én ilyet nem hallottam Magyarországon.

- Nem az anekdota kedvéért mondom, a múlt héten Kisvárdán voltam egy ugyanilyen rendezvényen, a művelődési ház gyakorlatilag tele volt, és egy férfi felháborodva említette, hogy a rendelőintézetben – Kisvárda ugye az egyik legközelebbi város az ukrán határon – széltében, hosszában beszélik ezt az emberek, hiszen a kárpátaljai a magyarok átjárnak vásárolni, átjárnak mindenféle szolgáltatásokat igénybe venni. De nem ez a lényeg, hanem ott széltében-hosszában beszélik ezt a háromszáz eurós garantált nyugdíjat, amelyet a magyar kormány ígér azoknak, akik kérik az állampolgárságukat. Én nem ezen az internetes honlapon vagyok megütközve, hanem azon, hogy ezt gyakorlatilag változatlanul átvette a Magyar Távirati Iroda, amelyik kézi vezérlésű a kormány által. Ezt két hónap alatt a kormányzat részéről senki nem cáfolta.

- Mondjuk én nem láttam az eredeti hírt, ezért is döbbentem meg, hogy ez nem lehet. Ott volt az emailben terjedő hírben, hogy MTI, de gondoltam, hogy azt bárki odarakhatta. De nem, felkutattam, megnéztem, augusztus 14-én, kedden délután jelent meg ez a hír. Nem értem, hogy az ukrán tévécsatornának mi célja volt azzal, hogy ezt bedobta, hiszen így még kívánatosabbá teszi az ukrán állampolgároknak a magyar állampolgárság kérvényezését. A másik dolog, hogy a kormány által közelről irányított MTI pedig nem írta azt, hogy ez egy fals értelmezés vagy a magyar törvény teljes meghamisítása. Ellenben bennem felvetődött, hogy nincs valami ebben a törvényben, ami esetleg fal mentén szépen mégiscsak értelmezhető így?

- Véleményem szerint két dologról van itt szó. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy ez igaz és megtörtént, különben az MTI nem hozta volna le.

- Az ukrán tévécsatorna ezt jelentette. Az biztos. Ez így van.

- Így van. Ez a mai napig így van, kora délután beütöttem a Google keresőbe, hogy ukrán-magyar nyugdíj, és sorozatosan dobta ki ezt a tudósítást és az MTI hírt. Tehát a mai napig ott van a neten, megtalálható. Nekem vagy a szocialista pártnak az égvilágon semmi kifogásunk nincs a határon túli magyarok azon szándékával kapcsolatban, hogy magyar állampolgárságot kívánnak kérni. Itt arról van szó, hogy Magyarországnak - bizonyára még emlékeznek rá - volt a szomszédos országokkal a szocialista táboron belül egy szociális biztonságról szóló együttműködési megállapodása, ezt még 62-ben kötöttük Romániával, Jugoszláviával, a Szovjetunióval, Csehszlovákiával. Az a lényege az egésznek, hogy a szerződés értelmében, amelyik országban kéri valaki a nyugdíjának a megállapítását, akkor az az ország, függetlenül attól, hogy a kérelmező melyik országban élt, dolgozott és fizetett társadalombiztosítási járulékot, abban az országban kell megállapítani a nyugdíját, ahol ezt kéri. A szakmájának és a letöltött jogosultsági időnek megfelelő átlagnyugdíjat kell kapnia. Tehát ez volt a régi szerződésben.

- Szóba is került ez a 2004-es népszavazási kampányban.

- Igen, így van.

- Akkor még nem volt lezárva ennek a korábbi szerződésnek az ügye magyar-román viszonylatban.

- Pontosan így van, akkor még a régi szerződés volt érvényben. Még arra is emlékszem, hogy a volt Jugoszlávia államai közül Szlovéniából talán senki nem kért magyar nyugdíjat, mert természetesen Szlovéniában jobbak voltak a bérek és következésképpen a nyugdíjak is. Horvátországból talán ketten-hárman kértek magyar nyugdíjat. Ellenben mondjuk Erdélyből már akkor tízezres nagyságrendű volt ez, és határozottan emlékszem rá, hogy a népszavazást megelőző novemberben, november 1. és 28-a között 997-en kértek magyar nyugdíjat. Itt az a lényeg, hogy ha egy asztalos 42 évet dolgozott, akárhol, mondjuk Romániában, Brassóban és Magyarországon kért nyugdíjat, akkor a magyar asztalosok – akik legalább 42 évet dolgoztak – nyugdíja 70 és 90 ezer között volt.

- Igen és ez nyilván magasabb volt, mint amit Romániában kapott volna. Ezért neki érdeke volt Magyarországon megállapíttatni.

- Romániában egyharmada volt. Konkrétan emlékszem rá, olyan 15,5 ezer forint körül volt az átlag, míg nálunk már majdnem elérte akkor az 50 ezer forintot. Tehát háromszor akkora volt Magyarországon a nyugdíj, mint Romániában. Mikor a román tárgyalásokat lezártuk, ők is kérvényezték az európai uniós csatlakozásukat és át kellett hogy térjenek a pro rata elvű nyugdíjszámításra. Csehszlovákia két utódállamával, Jugoszlávia utódállamaival és Romániával elkezdtük a tárgyalásokat, a leggyorsabban Romániával kötöttük meg azért, hogy ők is be tudjanak lépni az Európai Unióba. Tehát a pro rata elvű nyugdíjmegállapítás lényege az, hogy mindenki a rá eső hányadot kell, hogy fizesse. Magyarul – ha már ezt a 42 évet hoztam példának –, ha valaki 30 évet dolgozott a brassói parkettagyárban, 12 évet meg mondjuk Debrecenben, a faipari szövetkezetben, akkor az ő nyugdíja úgy került megállapításra a szerződésmódosítás után, hogy 12-42 részt fizet a magyar társadalombiztosítás és 30-42 részt fizetett a román társadalombiztosítás. Ezt megelőzően az összeset a magyar tb fizette.

- Értem. És Ukrajnával mi a helyzet?

- Ukrajnával nem volt sürgős ezt a tárgyalást lefolytatni, anno közbejött a kormányváltás is, merthogy Ukrajna nem kérte a csatlakozását az Európai Unióhoz, neki nem volt ez sürgős, hisz annak idején Romániának sem volt az. Gondoljon bele, egyetlenegy olyan magyarról sem tudok, aki román nyugdíjat kért volna, viszont tízezrével tudok olyan erdélyit, aki magyar nyugdíjért folyamodott.

- Igen. Ukrajnánál az a különleges helyzet is fennáll, hogy ott tilos egy másik ország állampolgárságát felvenni, de mondjuk ez a lehetőség nemigen állt fent vagy csak kivételes esetben.

- Ez így van, Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét. A másik dolog az, hogy Ukrajnában nyomorultul kevés a nyugdíj, én nem is tudom, hány hrivnya, gyakorlatilag állítólag negyede-ötöde a magyar nyugdíjnak, és van, amikor ki sem fizetik.

- Magyarán, ha elterjed egy olyan hír, hogy itt 300 eurós nyugdíjat lehet kapni, ha magyar állampolgárrá válik valaki, akkor annak hihetetlen vonzereje lehet. Erről nyilván nemcsak az MTI tudósított.

- Bocsásson meg, nem akarok a szavába vágni, de ezzel a társadalmi feszültséggel egy kormánynak számolnia kell. Gondoljon abba bele, hogy Magyarországon, amikor a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata zajlik és egy rosszabb állapotú, rehabilitációs ellátásra jogosult embernek 27 900 forint és 37 200 forint között állapítják meg a jogosultságát, a másik oldalon pedig közel 90 ezer forintos garantált nyugdíjat ígérnek valakinek, nem tudom milyen hátsó szándékból…

- Azt nem tudom, hogy ígérnek-e, tulajdonképpen erre keresem a választ, hogy az rendben van, hogy ukrán részről, illetve nincs rendben, de ukrán részről – tegyük fel, hogy ez tény és való és az MTI ennek megfelelően jelentette – ilyen hírek terjedtek el és ezért sokan folyamodnak állampolgárságért. Az emberek, a folyamodók részéről ezt megértem. De erről nyilván tudnia kell az ukrajnai magyar diplomáciai képviseletnek is, ha ez a hír ott nyilvános, akkor nyilván azt is tudják, hogy hányan próbálnak állampolgárságot kérni Magyarországon, talán éppen ennek a hírnek a hatására. Vajon a magyar hatóságok, a magyar kormány erre miért nem reagál? Vagy azt mondhatná, hogy ez nincs, ez hamis, ilyen nem létezik, vagy azt, hogy ja, hát tényleg.

- Nem tudok a kormány fejével ebben a dologban gondolkodni, egyet viszont biztosan tudok: közel két héttel ezelőtt volt egy ukrán-magyar nyugdíjtárgyalás itt Magyarországon, meglehetősen szűk körben, több napig voltak itt az ukrán kollégák, ez már a többedik forduló volt a még létező ONYF Főigazgatóságán. De hogy ennek mi lett a summázata, a vége, hogy erről hoztak-e, aláírtak-e megállapodást, ezt a megállapodást a kormány előterjesztette-e, hiszen ratifikálni kell egy ilyen megállapodást, az országgyűléssel szentesíteni kell, és törvényben ki kell hirdetni, én ennek nyomát nem tudom…

- Abban lát-e valamit, hogy az Alaptörvényből kiszedték a társadalombiztosítást? A korábbi nyugdíj alapja lényegében már alkotmányban sincs biztosítva. De ha bevezetik – amiről sokszor volt már szó és rebesgetik ezt, talán már nem csak rebesgetik, hanem elő is készítik – azt a bizonyos minimálnyugdíjat, amely persze alapvetően majd a nyugdíj leértékelődésével járna, de állampolgári jogon mindenkinek járna egy bizonyos minimálnyugdíj. Nem lehet, hogy erről van szó tulajdonképpen, hogy állampolgári jogon – márpedig a külföldön élő állampolgár is állampolgár – mindenki jogosult lesz valamilyen minimális magyar állami nyugdíjra. Nem lehet, hogy ennek az előszele ez?

- Egy dologról azért nem szabad elfeledkezni, mert ez az opció természetesen benne van a lehetőségek között. A másik opció az, hogy ki fogja fizetni ennek a költségeit? Itt arról van szó, hogy ha most még van egy nyugdíjkassza, és ha a nyugdíjkasszán belül felszaporodik azok száma, akiknek nyugdíjat kell fizetni, és nincs rá több forrás, akkor ez csak azoknak a kontójára történhet, akik most is benne vannak a rendszerben. Tehát, ha pluszban jönnek be kliensek, akkor csak azoknak a kárára történhet az újak...

- Ez természetes. Azok a kliensek pedig nem fizettek be a magyar társadalombiztosításnak, máshol adóztak, máshol fizették a járulékaikat. De ha magyar állampolgárok lesznek, akkor akár egy állami minimum nyugdíj bevezetésével – amely mindenkinek állampolgári jogon járna – ők is jogosultak lehetnek nyugdíjra.

- Ebben az esetben így van, viszont a kormányzati berkekből az is kiszivárgott, hogy egy bizonyos határt húznának meg és egy bizonyos határ fölött elvennének a nyugdíjakból, és az elvett nyugdíjból finanszíroznák azok nyugdíját, akik új kérelmezőként, mondjuk állampolgári jogosultság után lépnének be egy újabb rendszerbe.

- Száz szónak meg öt kérdésnek is egy a vége, nem akarja az MSZP megtudakolni a kormánytól, a hatóságoktól, hogy létezik-e ilyen ígéret vagy létezik-e valahol valami jogi lehetőség arra, hogy a határon túl élő, de magyar állampolgárságot felvevő magyarok kaphassanak nyugdíjat vagy kaphatnak-e, vagy ez egy alaptalan híresztelés.

- Illetve, ha kapnak, milyen feltételek mellett kaphatnak.

- Igen, így van.

- Én ezt a napokban meg fogom tenni. Nézze, ez a hír kéthónapos. Két hónapja ott van az interneten, két hónapja ezt senki nem cáfolta. Azt gondolom, ez is abba a kategóriába tartozik, mint olyan sok más. Nem ide tartozik, de közel két hónappal ezelőtt nyolc kérdést tettem fel a rokkantnyugdíjak ügyében, még Önnel is beszéltem, hogy hónapokig nem kapnak ellátást. Ma is volt olyan panaszosom, aki négy hónap után kapta meg az ellátását. A mai napig nem válaszoltak rá. De lelkük rajta, én teszem a dolgom, a napokban a Magyar Szocialista Párt elnöksége nevében hivatalos levél formájában ilyen kérdéssel fogok fordulni a miniszterelnökhöz. Nem akarok levelezgeti már helyettes államtitkárokkal meg nem létező ONYF-igazgatókkal, a miniszterelnök úr adjon erre egzakt választ. Van-e ilyen, járt-e Semjén Zsolt a Kárpátalján, tett-e ilyen ígéretet a kárpátaljai magyaroknak. Hangsúlyozni szeretném, sem nekem, sem a szocialista pártnak az égvilágon semmi baja nincs senkivel, aki magyar állampolgárságot kér. Viszont azt gondolom, hogy arra azért választ kell adni, hogy közel hárommillió nyugdíjas közül több mint egymillió embert megfosztottak a nyugdíjjogosultságától 2012. január elseje után, arra való hivatkozással, hogy most már csak az öregségi nyugdíj marad, és ezt tették be az Alaptörvénybe és ezzel gyengítették a szociális biztonságot, a másik oldalon meg felelőtlen ígérgetések vannak. Azt gondolom, hogy erre a kormánynak magyarázatot kell adni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az oktatás tragikus helyzetéről
Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Ami a közoktatásban és a felsőoktatásban zajlik, az azért nem semmi. Csak az elmúlt két-három napban történt meg, hogy a közoktatásért felelős helyettes államtitkár, Gloviczki Zoltán bejelentette, távozik, aztán nyilván beszéltek a fejével és közölte, hogy távozik, de nem most, hanem majd csak tavasszal. Akkor a Matolcsy-csomag után jött egy második Matolcsy-csomag, amiből még biztosabbá vált, hogy nem lehet megkezdeni jövő ősszel ezt a bizonyos pedagógus életpálya-modellt, és főleg nem lehet béreket emelni, de Hoffmann Rózsa államtitkár azt mondta, dehogynem, lesz ez még sokkal jobb is. Akkor Orbán Viktor egy konferencián Debrecenben közölte, hogy változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy az állam ne vállaljon semmilyen szerepet a felsőoktatásban, mire a Rektori Konferencia elnöke, az ELTE rektora is azt válaszolta, hogy ő olyan országról Európában nem tud, ahol az állam teljesen kivonulna a felsőoktatásból. Ez éppen elég volna arra, hogy az ember azt mondja, hogy milyen ország ez, milyen oktatás ez, mi ez, ami ebben az országban zajlik. Itt minden a feje tetejére állt.

Hiller István: - Így van, ahogy mondja. Egyébként ezek a témák lehetnének akár vitatémák is, de ami folyik, az nem vita, hanem fejetlenség. Vagy félig fejetlenség, mert név szerint van feje, például a közoktatásnak Gloviczki úr személyében, de aztán meg nincs is, mert lemondott, de úgy mondott le, hogy majd talán márciusban megy el. Mindenki, akinek már volt főnöke, tudja, hogy mennyire hiteles főnök az, mennyire lehet elfogadni annak az utasítását az elkövetkező hetekben, akinél lehet tudni, hogy meghatározott idő után már nem ő lesz az adott terület vezetője, hanem jön egy új ember, akiről még nem nagyon lehet tudni, hogy ki, aki majd másféle utasításokat ad. Így megy ez az egész. De ha egy személy lenne a probléma, akkor boldogok lehetnénk. Egyébről van szó.

- Arról egyébként nincs semmi tudomása, hogy vajon Gloviczki miért akar menni? Mondjuk a financiális háttérrel lehet problémája, hogy tudniillik ő is úgy látja, hogy reménytelen a dolog és nem lesz pénz se életpályamodellre, se béremelésre, se egyébre? A közoktatás amúgy is totális átalakítás közepette van, ahhoz is pénz kellene inkább, nem pedig pénzelvétel. Vagy pedig valamilyen más okból, hogy ő ezt már nem tudja kezelni és ez meghaladja az ő teherbíró képességét?

- Úgy látom, hogy az egész oktatási államtitkárság nem ura a helyzetnek, a szónak abban az értelmében, hogy kell hogy vezényelje valaki az oktatásügyet. Még akkor is, ha nem terveznek ilyen átalakításokat, amelyek egyébként teljesen eszement átalakítások. Mert a dolognak van egy nagy átfogó jellege, és vannak a teljesen hétköznapi dolgok. Az oktatást a kormány igazából az ifjúság ideológiai formálásának eszközeként fogja fel. Énszerintem nem hazudnak, amikor a közoktatást és a közoktatási törvényt átkeresztelték és köznevelési törvénynek hívják. Tudniillik az ő számukra a közoktatás nem a legfiatalabb nemzedék tudásátvétele, illetve közösségi nevelése és oktatása, hanem egy olyan eszközrendszer, amelyen keresztül a legfiatalabbakat, hattól tizennégy éves korig a diákokat, gyermekeket lehet arra nevelni, amit mi mondunk. Az lesz a fejetekben, azt szokjátok meg, az lesz a gondolkodásmódotok, amit belétek táplálunk. Erre jó ez a nemzeti alaptanterv, amelyhez jelzőt nem kívánok hozzáfűzni. Az egész egy eszközrendszer. És van ennek egy másik, hétköznapi része. Ma például egy ismerős édesanyától, akinek kisgyermeke van elsős másodikos általános iskolában, kaptam egy e-mailt, amiben azt írta, hogy tájékoztatták őket, hogy januártól államosítják az iskolát. És itt van az ebédpénz befizetése, ami egy végtelenül apró dolog, de ilyen apró dolgokból áll össze a rendszer. Az iskola nem lesz gazdálkodó intézmény, ezért aztán készpénzben nem lehet befizetni, csak csekken.

- Magyarán eddig befizethették Szabó néninek az iskolában, de most már nem fizethetik be?

- Nem, mert nem gazdálkodó intézmény az iskola, így aztán az iskola nem fogadhatja a készpénzt. Lehetne például számlája, mert akkor mondjuk banki befizetéssel vagy kártyával meg lehetne oldani. De számlája sem lehet, mert nem gazdálkodó intézmény. Így aztán majd valami nagy kezelőközpont által meghatározott napokon – ennek a valóságértékét kérem figyeljük meg – kiszállítanak egy bankterminált.

- Nem mondja? Ez komoly?

- Ez komoly. És majd a szülők sorban állnak ez előtt a terminál előtt és végrehajtják az átutalást. Itt van a telefonomon az e-mail, ha gondolja, felolvasom, nem én találom ki. És akkor ez az átutalás készpénzfizetés nélkül ott egy terminálon keresztül befejeződik, aztán a terminál odébb áll egy másik iskolába.

- Na de azért így is pénzbe fog kerülni, készpénz vagy nem készpénz, akármilyen banki átutalás, de azért rajta lesz a tranzakciós illeték.

- Ezt be is jelentették egyébként.

- Igen?

- Ahogy mondja. Mintha Bolgár úr olvasta volna az e-mailemet. Történetesen szinte szó szerint ez van benne. Ha Orwell nem írta volna meg és adta volna ki 49-ben a könyvét, az 1984-et, ide jönne tanulmányozni, hogy végül is mit akar írni.

- De majd talán bele fogja venni Kerényi Imre a nemzeti könyvtárba, amelyik viszont nemcsak a hat-tizennégy évesek köznevelésére való, hanem hattól kilencvenhatig tart, szóval az egész olvasni tudó korosztály köznevelésére szolgál. Hátha az 1984 is bele fog kerülni.

- Ráadásul háromszor drágábban, mint amennyiért egyébként egy normál könyvsorozat megjelenne Magyarországon, ahogy olvasom a Magyar Könyvtárosok és Kiadók Egyesületének közleményét.

- Szóval az üzletet és a köznevelést ne válasszuk el egymástól. Van az a pénz.

- Kétségkívül, mint ahogy egyébként én abban látom a másik gondot, ha már itt pénzről és finanszírozásról beszélünk, hogy nincs olyan átalakítás, ami ne kerülne pénzbe. Az csak az államtitkár asszonynak volt még egy korai időszakban a véleménye, hogy az államosítás nem kerül semmibe, csak költségvetési sorok közötti átcsoportosítás. Aztán megélt most már másfél költségvetést és látja, hogy ilyen tényleg a világon nincs. Én azt gondolom – és kérem, hogy kérjék rajtam számon, mert jó lenne, ha nem lenne igazam –, hogy ez a nagy átalakítósdi többek között arra is lehetőséget biztosít, hogy nehéz legyen összehasonlítani majd egyik évről a másik évre a költségvetést, mert itt több mint százmilliárd forintot vonnak ki a közoktatásból. Nemhogy beletennének, hanem kivesznek belőle.

- Tehát nemcsak a felsőoktatásból vesznek ki, hanem a közoktatásból is?

- Azt legalább elismerik, mert az már teljesen nyilvánvaló, hogy 2010-ben a felsőoktatási költségvetés átadása 196 milliárd forinttal történt meg, ami jelen pillanatban 123 milliárd forint. Ebből vonnak ki a jövő évben, tehát 2013-as terveik szerint még 20-at, vagyis durván marad 100. Ez közel a fele. Ez viszont teljesen kitapintható, hogyan megy, ez az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkentése. Ezért kerül kevesebbe. Az pedig, amiről a miniszterelnök úr Debrecenben beszélt, kétségkívül világcsoda lenne. Ezt csak olyan emberrel lehet megoldani, mint a közoktatásért felelős államtitkár, aki egyébként a szakmájában elismert bűvész. Csak ő tudná ezt megoldani, mert számokkal és tényekkel foglalkozó ember ezt nem bírja megoldani. Az önfenntartó felsőoktatás nem jelent mást, mint hogy egyetlenegy államilag finanszírozott hely sincs egyetlen területen sem. Nemhogy jogászok meg közgazdászok, semmi nincs.

- Ilyen még Amerikában sincs.

- Ilyen valóban sehol nincs, ráadásul az önfenntartó felsőoktatás azt jelenti, hogy a hallgató a saját tanulmányi költségeit teljes egészében és az intézmény működési költségének rá eső részét is befizeti. Megjegyzem – három felkiáltó jel –, tandíj nincs, ez nem tandíj. Tehát amikor a saját felsőoktatási költségedet te magad fizeted, az nem tandíj. Zárójel bezárva.

- Az annál sokkal több.

- Erről van szó. Viszont megteremtődik a lehetőség, hogy ezt neked nem kell készpénzzel fizetni, hanem mire elvégzed az egyetemet, jó kis hitelt veszel a nyakadba. És ezzel a hitellel indulsz neki a pályádnak. Ugye sokat beszélünk egészségügyről, orvosképzésről. Az általános orvosképzés, ha már Debrecenben vagyunk, a debreceni egyetemen 980 ezer forint félévente. Az egy tanévben, akárhogy is nézem, közel 1 millió 900 ezer forint. Az orvosképzés osztatlan képzés, ami azt jelenti, hogy hat évig tart. Hatszor durván 2 millió forint. Vagyis 12 millió forintba kerül, plusz kamat, az orvosképzés egy önköltséges – mert tandíj nincs – helyen. Nem az a kérdés, szerkesztő úr, hogy keretszámokat be lehet-e tölteni, hanem az a helyzet, hogy erre nemhogy a középosztály, hanem még a középosztály felső része is alig képes. Márpedig a tehetség nem feltétlenül oda születik, ahol pénz van. Itt az a helyzet, hogy azok, akik szüleinek nem vastag a pénztárcája, a felsőoktatástól gyakorlatilag – legalábbis meghatározott területeken – elesnek. Hiába tanulnak, hiába vágyakoznak. Sokan közülünk az én nemzedékemből, akik az 1970-es, 80-as években voltak egyetemisták, ha ilyen rendszer lett volna, soha nem tanulhattak volna egyetemen, legalábbis nem lett volna diplomájuk.

- És ez a miniszterelnökre is igaz. Egy dolgot kérdezek még, hogy azért az elmúlt hónapokban, sőt az elmúlt több mint egy évben láttuk, hogy Pokorni Zoltán, egykori fideszes oktatási miniszter nehezen viseli azt, ami a közoktatásban és a felsőoktatásban zajlik. Többször ki is fejezte ellenvéleményét konkrétan is, általánosságban is, még a szavazatával is. Nem próbálnak valamilyen – ne áruljon el titkokat, ha véletlenül így volna, de mégiscsak erre próbálok rákérdezni – szövetséget kötni? Nem azzal a reménnyel, hogy ezt meg lehetne állítani, de hogy valami ésszerű megoldás felé próbálják kényszeríteni a jelenlegi oktatási kormányzást? Hiszen kellenek hozzá olyan jobboldali politikusok is, akik ezzel alapvetően nem értenek egyet. Hátha nekik több az esélyük arra, hogy változtassanak.

- Értem, hogy most valami kulisszatitok elárulását várná tőlem, de nincs abban kulisszatitok, amit mondok. Nekünk egymással sok vitánk volt. Akkor is, amikor ő volt a miniszter, és akkor is, amikor én, és másokkal is. De az irányban a 90-es évek elejétől, sőt korábbról, baloldaliak, liberálisok és konzervatív demokraták egyetértettek. Ez az irány különböző hangsúlyokkal bírhatott, attól függően, hogy baloldali, konzervatív vagy éppen liberális volt a miniszter. De az irányunk egy volt. Ez azt jelentette, hogy a közoktatásban a gyerek érdeke az elsődleges. Ezt betettük a törvénybe. És bár voltak kormányváltások, soha egyikünknek a fejében nem fordult meg, hogy ezt kivegye a törvényből. 2011 decemberében úgy kidobták azt a mondatot, hogy a közoktatásban a gyermek érdeke áll legelöl, hogy csak úgy zúgott. Ketten is adtunk be módosítót. Az egyiket a kormánypártiak, és egyébként ezt Pokorni Zoltán nevével is fémjelezték, a másikat én ellenzékként. A kettő azért volt szó szerint ugyanaz, mert ugyanazt a tartalmat akartuk visszatenni. Mind a kettőt kivágták. Még csak nem is engedték plenáris ülésre. Ez a valóság.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >