rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 17.



Bolgár György kérdései 2012. október 17-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy két héten belül már a második súlyos gazdasági megszorító csomagot jelentette be Matolcsy György. Így összességében már 770 milliárd, fejenként 77 ezer forintos bevételnövelésről, illetve kiadáscsökkentésről döntött a kormány. Miután az Európai Unió nem hitt az első költségvetési kiigazításban. Matolcsy azt mondta, az unió kettős mércét alkalmaz velünk szemben. A szakértők szerint a magyar gazdasági növekedésnek ezek után lőttek. De a történtek alapján nyilvánvaló a kormány szavahihetősége is. Egy számunkat sem hiszi el Brüsszel. Vajon miért?

Másik témánk, hogy Orbán Viktorral egy páholyban nézte végig a tegnapi magyar-török focimeccset Bajnai Gordon. De ott volt még Schmitt Pál, Kövér László, Navracsics Tibor és Csányi Sándor is. Jó társaságba keveredett a volt miniszterelnök, a Milla-gyűlés egyik szónoka? Nem kínos egy kicsit?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy indulni akar a választáson Dopeman, az ismert rapper, akit a Milla alternatív köztársasági elnökké választott márciusban. Mint a Népszabadságnak elmondta, a demokratikus ellenzéki oldal minden vezetője túl puha. Orbán viszont kemény pali, akivel szemben valódi harcosokra van szükség. A Klubrádió nagyon aranyos, de Bolgár György ehhez már kevés. A fiatalokat kell meggyőzni, új célokat, ideákat, álmokat kell nekik adni. Ehhez pedig a baloldali tőkének is versenybe kell szállnia. Mondta Dopeman. Rappeljünk együtt?

És végül beszéljük meg, hogy még az ombudsman is elítélte a közszolgálati televízióban néhány hónapja sugárzott Pesty-féle Fekete Dobozt, amely a magyar-cigány együttélésről szólt, meglehetősen elfogultan. Szabó Máté szerint a Médiatanács csak formálisan vizsgálta a bepanaszolt műsort, és nem őrködött az egyenlő méltóság tiszteletben tartása fölött. Na ugye, hogy nem is alkalmazza a Médiatanács a súlyos büntetéseket, amelyekre lehetősége volna a médiatörvény szerint? Na ugye, hogy nálunk milyen nagy a médiaszabadság?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az újabb Matolcsy-csomag következményeiről és Bajnai gazdaságpolitikájáról
Róna Péter közgazdász, jogász az oxfordi Blackfriars tanára


Bolgár György:
- Újabb megszorító csomag érkezett. Matolcsy szerint Brüsszelből, de azért látjuk, hogy mégiscsak Budapesten találták ki és jelentették be. Ráadásul két héttel az után, hogy egy szintén nagy számokat tartalmazó kiigazító csomagot már letettek az asztalra. Úgy látszik, az Európai Unió nem hitt ezeknek a számoknak, mint ahogy a szakértők sem. Önnek mi az első benyomása arról, amit most az Orbán-kormány és a miniszterelnök jobb keze előterjesztett?

Róna Péter: - Nekem két első benyomásom is van. Az első egy régi történés, amit még a Gyurcsány-kormány idején bejelentett konvergenciaprogrammal kapcsolatban fogalmaztam meg. Ez pedig az, hogy azok a megszorító csomagok, amelyek nem tartalmazzák a növekedés lehetőségét, csak újabb megszorító csomagokhoz vezetnek.

- Erre ugye az első magyarországi szakértői reakciók is olyanok voltak, hogy akkor a növekedésnek vége, erre keresztet vethetünk.

- Igen. Ezzel én egyetértek. De ez nem új. Tehát alapjában véve itt egy nagyon egyszerű és Magyarországon széles körben fel nem ismert elméleti hiányosságról van szó, amit – mint mondom – már a Gyurcsány-kormány idején is megtapasztalhattunk, és a mai napig is fennáll. Nevezetesen az, hogy a megszorító csomagok csak akkor működnek, ha a gazdasági növekedés elemeit is tartalmazzák. Nem lehet csak spórolni. Na most, ez a legutolsó, most bejelentett csomag durva példája annak, amikor a megszorítás már kifejezetten a növekedés kárára történik. Tehát ez a legutolsó csomag egy szélsőséges rossz példa.

- Látszik is rajta, hogy olyan, mintha 24 óra alatt elővettek volna egy tollat meg egy papírt, és belefirkálták volna az újabb és újabb ötleteket. Akkor ez a pénzügyi tranzakciós adó most mennyi?

- Egyről kettőre emelkedett.

- Igen, akkor a bankokra kivetett adót mégsem fogjuk megfelezni, hanem marad.

- Igen. A földalatti vezetékeket megadóztatjuk és így tovább. És ha a másik benyomást emelem ki, ami a növekedéssel áll összefüggésben, ott ugye ők most már rendre azt a stratégiát folytatják, hogy a megszorításokat elsősorban a vállalatokon át vezetik be a gazdaságba. Tehát nem a lakosságot direktben szorítják meg, hanem a vállalatokat, amely vállalatok aztán a megszorítás hatásait áthelyezik a lakosság vállára.

- De hát ez egy nyilvánvaló politikai trükk azért, hogy ne lehessen azt mondani a kormányra, hogy az ígéretei ellenére a lakosságot terheli meg. Majd ha meglátja a számláin a lakosság, az egy más dolog, akkor szidhatja majd a vállalatokat.

- Igen, de ennek van egy nagyon jelentős szakmai jellegzetessége is. Nevezetesen az, hogy az efféle megközelítés növeli az inflációt. Tehát nemcsak megszorít, hanem ráadásul még az inflációt is növeli, hiszen a vállalatok ezeket a megszorításokat az áremelésen keresztül terhelik a lakosságra.

- Nem lehet, hogy egyebek között ez célja is az Orbán-kormánynak? Már az első Orbán-kormány alatt is szívesen játszadoztak az inflációval, mert ez elvileg nagyobb bevételt jelent az államkasszában, ha csak az áfát nézzük. Ha nő az árszínvonal, akkor több áfát is kell befizetni, hogy csak egy dolgot említsek.

- Én is szívesen játszadoznék az inflációval olyan négy és öt százalék között, ha az infláció okozója a növekedés lenne. De itt teljesen hiányzik a növekedés, tehát ez egy puszta árinfláció.

- És akkor következik be az úgynevezett stagnálás és az infláció egyszerre?

- Igen.

- És az miért veszélyes?

- Mert egyszerűen növekedés közben elszabadulnak az árak az infláción keresztül, és belekerülünk az elszegényedés spiráljába.

- Egy olyan csapdába, amiből nem tudunk növekedéssel sem kikerülni, mert nincs a növekedésnek semmiféle motorja.

- Így van.

- Mit gondol arról, ahogy ez lezajlott? Hogy először is két héttel ezelőtt bejelentették ezt a majdnem 400 milliárdos csomagot, és Brüsszelre mutogatnak ujjal, hogy nahát, nem fogadták el, pedig nekünk biztos igazunk van, ez majd ki is fog derülni. Ennyire megromolhatott a normális bizalmi viszony, vagy esetleges korábbi bizalmi viszony Magyarország és az unió között, hogy már napok alatt kiderül, hogy beszélhettek ti akármit, ez nem lesz így, ezt nem fogadjuk el, ez nem hiteles, csináljatok már valamit? Én ilyet még nem láttam, hogy pillanatokon belül odaállnak, összecsapják a sarkukat, és azt mondják, hogy tisztelettel jelentjük, itt a következő csomag.

- Igen. Most már Brüsszel és a Valutaalap számára is a magyar számok és a magyar makrogazdasági adatok közötti összefüggések az elmúlt év folyamán annyira ismertté váltak, hogy amikor a magyar fél valamilyen csomagot bejelent, akkor az elemzés számukra már nem egy nagy feladat, mert tudják, hogy ezek a számok hogyan működnek. Ismerik a számok minőségét és jól tudják, hogy melyik szám valós, komoly szám, és melyik szám becsült szám.

- De ezek szerint már nem tudunk időt húzni sem, mert pillanatok alatt teljesíteni kell.

- Igen. Ez az elmúlt év természetes folyamata, hogy megismerték, hogyan működik a magyar gazdaság, mert állandóan tanulmányozzák, állandóan levélváltás, beszélgetések, tanácskozások vannak stb. És most már sokkal nagyobb önbizalommal tudják kezelni a kormány által szolgáltatott információkat.

- Magyarán ez a második Matolcsy-csomag legfeljebb arra jó, hogy Brüsszel végre rábólintson arra, hogy nahát, akkor úgy látszik, 3 százalék alatt marad a költségvetési hiány, de a növekedési lehetőségeink el vannak parentálva. Ellenben tegnap egy gazdasági konferencián megszólalt Bajnai Gordon volt miniszterelnök is, aki az ellenzék egyik reménysége látszik lenni, és ő is kifejtett egy gazdasági koncepciót, hogy nem arra kell menni természetesen, amerre az Orbán-kormány megy, hanem helyre kell állítani a bizalmat és megteremteni a növekedés feltételeit. Abból, amit látott, olvasott, hallott, egyet lehet ezzel nagy vonalakban érteni?

- Én nagyon csalódtam ebben az előadásban. Ez a régi Gyurcsány-Bajnai kurzus restaurálását jelentette be. Egy olyan modellt, ami szintén működésképtelen.

- Miért?

- Mert itt a kérdés az, hogyan lehet összeboronálni a növekedést és a megszorítást, nem? Na most, erre a klasszikus válasz az, hogy a leértékeléssel. Ez volt a Bokros-csomagban, és ezért működött a Bokros-csomag. Volt egy megszorítás, és a növekedést az produkálta, hogy leértékelte a forintot, ami beindította a külkereskedelmet és visszaszorította az importot. A Bajnai-modellben a beindító tényező a külföldi tőke. Tehát ő úgy formálja össze a megszorítást és a növekedést, hogy számít a külföldi tőkére, ha sikerül a bizalmat visszaállítani.

- De ebben van valami, hiszen a külföldi tőke lökte meg a fejlődést a Horn-kormány alatt.

- Igen. Hadd fejezzem be. Ez teljesen így van, ha a külföldi tőke ára, tehát a kamatok, az osztalékok és a különböző jogcímen az országból kivitt összegek nem haladják meg a külföldi tőke által előteremtett, kitermelt, hozzáadott értéket. Ez ténykérdés. Magyarországon vannak olyan vállalatok, ahol ez így van, nagyon dicséretre méltó multinacionális cégek, amelyek vigyáztak arra, hogy hozzáadott érték Magyarországon is legyen. De van nagyon sok olyan vállalat, amelyik ebben egyáltalán nem érdekelt. Összességében tehát a gond a multikkal Magyarország esetében nem az, hogy multik, nem az, hogy a multik rosszak, hanem az, hogy a magyar kormány ezeket a tárgyalásokat nagyon rosszul csinálta.

- Na de miért gondolja, hogy egy esetleges következő Bajnai-kormány nem fog erre figyelni és nem kezdi el finomhangolni, hogy rendben van, jöjjön a külföldi tőke, megteremtem hozzá az alapvető feltételeket, bizalmat, kiszámíthatóságot, és aztán majd nézzük meg, hogy ki mibe fektet be és hogyan működik?

- Két okból kifolyólag. Bajnai Gordon volt az, aki letárgyalta a kecskeméti Daimler-befektetést, ami nagyon rossz.

- Mert?

- Az nekünk egy nagyon drága befektetés, és nagyon sokára fogja kitermelni azt a vagyont, azt az értéket, ha egyáltalán kitermeli, amibe a kedvezmények és támogatások, amit mi a Daimlernek adtunk, megtérülnek.

- Tehát túl sok volt a nekik adott kedvezmény?

- Igen.

- De máskülönben nem jöttek volna be.

- Hát nem baj. Ne jöjjenek be. Azon nincs százalék, hogy ők bejönnek, de mi ráfizetünk. Az miért jó nekünk?

- Mert abban bízunk, hogy tartós befektetés lesz a tartós jelenlét. Tartós munkaerő- vagy munkahelyteremtés és még presztízs is, hogy Mercedes készül az országban.

- De ha a munkahelyek, amiket megteremtünk, csak azért jöttek létre, mert azok létezését a költségvetés kárára, terhére hoztuk létre, akkor alapjában véve ugyanazt csináljuk, mint a közmunkával.

- Értem, akkor elköltjük a közpénzt, csak nem hatékonyan használjuk fel.

- Így van. Én nagyon reméltem, hogy Bajnai Gordon két év reflexiója után a tegnapi előadásában revideálja a korábbi modellt. Ezt nem tette meg.

- Értem. Szóval Ön egy koncepcióváltást várna el tőle.

- Igen.

- Hogy nem elég helyreállítani a korábbi, a mostaninál egyébként azért sok szempontból mégiscsak normálisabban működő rendszert. Már csak azért sem lehet ezt egy az egyben helyreállítani, mert megváltoztak az európai feltételek is.

- Így van. Tehát ezeket mind figyelembe kell venni.

- Akkor mit kellene csinálni Ön szerint? Mi volna az Ön koncepciója?

- Igen. Szerintem a lényeg a belföldi tőkeformáció ösztönzése, aminek révén belföldi forrásokból is létrejön a beruházás.

- De mi késztetné a magyar tőkéseket arra, akiknek kevesebb tőkéjük van persze, mint a nyugatiaknak, hogy egyre többet ruházzanak be Magyarországon, ahol abszolút nagy a bizonytalanság?

- Ez egy nagyon komplikált és összetett kérdés. Hogy a legegyszerűbb példát mondjam, az Orbán-kormány a szerencsétlen munkahelyvédő programja helyett, ami 300 milliárd forintba kerül a költségvetésnek, jobban tette volna, ha annak a 300 milliárd forintnak egy részét olyan adókedvezményekre fordítja, amelyek a beruházásokat ösztönzi.

- Szóval célzottan meg kellene lódítani a gazdaság növekedését, ezt kellene ösztönözni a magyar tőkések számára, és lehetne a külföldiek számára is, de bizonyos feltételekkel.

- Igen.

- Tehát Bajnaitól egy módosítást várunk ezek szerint.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A földtörvény-tervezet a politikáról szól
Raskó György agrárközgazdász

Bolgár György: - Megkezdődött az új földtörvény vitája a parlamentben. Az első összefoglalások szerint mintha az volna a törvény lényege, hogy igyekeznek a családi vagy középbirtokokat megerősíteni a nagybirtokok rovására és gyakorlatilag lehetetlenné tenni a külföldiek földvásárlását. Ha valóban ez a célja és lényege, akkor jó-e ez a törvény? Vagy nem is egészen ez a célja és nem is biztos, hogy ennyire egyértelműen jó, mint ahogy a kormány ezt beállítja?

Raskó György: - Látszólag ez az agrárgazdaságot érintő törvényi szabályozás, de valójában inkább belpolitikai jellegű lépésről van szó, a 2014-es választási kampány előjátékának is nevezhetném. Ízig-vérig politikai töltetű törvényről van szó. A közgazdasági és agrárgazdasági racionalitása egészen elenyésző, bár kétségtelen tény, hogy hangzatos szavakat hallunk arról, hogy kiket kívánnak helyzetbe hozni. Azért a fő hangsúly azon van, hogy itt külföldi nem fog tudni földhöz hozzájutni.

- Ez politikailag jól hangzik Magyarországon, ugye?

- Ez politikailag nagyon jól hangzik, de ez sem igaz, mert a törvény – egyelőre csak javaslat – egyértelműen fogalmaz, hogy az uniós állampolgárok mint magánszemélyek, amennyiben megfelelnek a törvényi előírásoknak, Magyarországon ugyanúgy, mint a magyar földművesek, háromszáz hektárig földet vásárolhatnak. Tehát ha idejön egy osztrák, egy német, esetleg egy angol földműves, aki mezőgazdasági főfoglalkozásban megfelelő szakképzettséggel ilyen tevékenységet kíván folytatni és letelepedik Magyarországon, akkor őt nem lehet kizárni a földszerzésből, és hozzáteszem, hogy körülbelül ezer ilyen külföldi állampolgár már itt van, akiknek most ezzel a földtörvénnyel legálisan lehetőségük nyílik ilyen nagyságrendű földbirtok megvásárlására.

- Ezt a politikai szempontot azt hiszem sokan értik, valószínűleg sokan egyet is értenek vele, tehát nyilvánvaló választási célok lehetnek mögötte. A másik, hogy tudniillik a háromszáz hektáros, illetve hozzátartozókkal együtt ezerkétszáz hektáros maximumon belül lényegében a családi és középgazdaságokat akarják megerősíteni, még a nagybirtokok rovására is. Lényegében az is célként van kitűzve, hogy a nagybirtokok számát, méretét csökkentsék és ez alól csak bizonyos kivételeket határoznak meg. Ennek mi lesz a következménye és egyáltalán jogilag ez hogyan kivitelezhető?

- Ez egyenes beszéd és ez is egyértelműen politikai töltéssel bír. Egy bizonyos rétegnek, akik feltehetően rám fognak szavazni majd 2014-ben, ezzel a törvénnyel egy ígérvényt adok, hogy majd a földbirtokukat növelni tudják 2014. május elseje után, már a választás utáni időszakban.

- Vagy még populistábban fogalmazva, majd a tiétek lesz a föld 2014 után és nem a gazdagoké.

- Igen, ennek aztán, ha jól belenézünk, számos jogi buktatója is van. Nem hiszem, hogy Alkotmánybíróság előtt a törvény több passzusa megállja majd a helyét, például a tulajdon védelme, hogy csak egyet mondjak. Ugyanis itt ez úgy jól hangzik, hogy a gazdagok és a nagyvállalkozók rovására hozlak benneteket helyzetbe, de ezt mondjuk egy piacgazdaságban és egy demokráciában különösen úgy lehet megvalósítani, hogy van egy olyan politikai szándék, hogy a kormány leül a nagybirtokosokkal vagy nagyvállalkozókkal, és kompenzációt ígér nekik, hogy most ugyan tőletek el fogjuk venni a termőföldet, de értékeljük azokat a befektetéseket, amelyeket megvalósítottatok a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. Ezt kompenzáljuk. Például, hogy konkrét legyek a saját gazdaságom esetében, ahol mi az elmúlt tíz évben körülbelül 1,2–1,3 milliárd forintot invesztáltunk saját erőforrásból, gyakorlatilag hitel nélkül gazdálkodunk. A beruházásunk eredményeként teljesen megújult az ezerkocás sertéstelep, megfelel az uniós normáknak. Van kiváló minőségű szárítónk, tisztítónk és most nem sorolom tovább. Ha ez a törvény életbe lép, akkor a mi esetünkben a vagyoncsökkenés meg fogja haladni a félmilliárd forintot. De rajtam kívül van több száz, illetve nagyjából olyan ezer ilyen középvállalkozás, amelyet nagyon hátrányosan érint az új törvény. Ha átlagban mindegyiknél 500 millió forint vagyonvesztés történik, akkor az nagyjából 500 milliárd forintnak felel meg. A kormány egyelőre semmiféle gesztust nem tett ennek a vállalkozói körnek, hogy kompenzációban kívánja majd részesíteni.

- Azért ez egy furcsa kormányzati einstand, hiszen ezek a közép- vagy nagyvállalkozások azért nyilván a legkorszerűbbek közé tartoznak az országban, a magyar mezőgazdasági termeléshez nagymértékben járulnak hozzá. Ha ezeket részben lefejezik, az az egész mezőgazdaságot hozza kínos helyzetbe. Nem?

- Igen. De mint mondottam, ez nem agrárgazdasági szempontokat követő törvény, hanem politikai, ahol nem számít az, hogy ennek következményeképp jelentős visszaeséssel kell hogy számoljon elsősorban az állattenyésztés. Tehát mindenki, aki állattartó, különösen a szarvasmarhatartóknál nagyon nagy a veszélye, hogy olyan mértékű területcsökkenésük lesz, ami miatt az a milliárdos nagyságrendű befektetés, ami mondjuk egy szakosított tehenészeti telepben van, kárba vész, mert másra nem lehet aztán használni. Tehát a vagyonleértékelődés az egyik, ami rendkívül aggályos, a másik az, hogy az én számításaim szerint ha ez a törvény valóban életbe lép, akkor körülbelül 1 milliárd euróval csökkenteni fogja évente a magyar mezőgazdaság teljesítményét.

- Ez egy szörnyű szám.

- Óriási összeg, igen.

- Ezt hogy viseli majd a magyar gazdaság? Akkor ebből munkanélküliség növekedés is kell hogy következzen. Ha kevesebb lesz a megtermelt érték, akkor kevesebben fogják előállítani.

- Igen, ha most valaki az űrből jön és elolvassa ezt a törvényt, akkor ugyanezekre a következtetésekre jut, mint amit Ön mondott.

- Már a Marsról sugárzunk majdnem.

- Igen. A valóság az, hogy ez a törvény 2014-ben fog csak életbe lépni és nem visszamenőleges hatályú. Tehát azok a mezőgazdasági nagyvállalkozások, amelyeknek hosszú távú bérleti szerződése van az állammal – lásd a Fidesz-időkben ötven évre megkötött földbérleti szerződéseket, lásd a Medgyessy-kormány alatt huszonöt évre – kiesnek ebből a kötelezettségből, mert addig, amíg a földbérletük érvényben van, nem vonatkoznak rájuk ezek az előírások. Nem kell szembesülniük azzal, hogy a földjüket esetleg elveszik a környékbeli gazdák. De amikor lejár majd a földbérleti szerződésük, 2030 táján vagy később, akkor természetesen ez a probléma számukra is létezni fog. Viszont vannak azért olyan volt termelőszövetkezetek és kisebb részben privatizált állami gazdaságok – a számuk körülbelül nyolcszáztól ezerig tehető –, amelyek bérleti szerződése 2014-15-16 táján lejár. Náluk lesz a jelentős vagyonvesztés.

- Ezek mekkora területen gazdálkodnak körülbelül?

- Ez körülbelül olyan másfél millió hektárt jelent.

- Az komoly.

- Jelentős területről van szó. Az így felszabaduló föld a becslésem szerint évente olyan száz-százötvenezer hektár lesz, ami azért nagyon jelentős. Azt már lehet osztogatni, lehet a médiában látványosan demonstrálva bemutatni, hogy most akkor itt ezeken a földeken új mezőgazdasági vállalkozások és kis- és középvállalkozások jönnek létre.

- Ha ekkora föld kerül a piacra, az azt jelenti, hogy nyilvánvalóan van egy eladói nyomás, és ha a kereslet ráadásul korlátozott, mert csak bizonyos emberek szerezhetnek földet, akkor ez a földárak csökkenésével fog járni. Nem?

- Pontosan ez fog bekövetkezni. Nem véletlen, hogy a magyar jogalkotás példaként vette a francia rendszert. Az ottani intézménynek komoly jogosítványai vannak arra vonatkozóan, hogy a francia földpiacba beavatkozzon. Az unión belül a legalacsonyabb földárak Franciaországban vannak, hiszen ott most 8-9 ezer euró egy hektár szántó, miközben Hollandiában 40 ezer, Németországban 25-30 ezer euró, Belgiumban is 25 ezer körül van. Tehát a környékbeli országokban legalább duplája vagy két és félszerese az átlagos földár, mert a franciáknál a politikai akarat ezen a rendszeren keresztül az, hogy alacsony földárak legyenek. Magyarországon ez valószínűleg a mostani földtulajdonosokat igen kellemetlenül fogja érinteni.

- De például jól jöhet azoknak a külföldieknek, akik mégiscsak megfelelnek a szigorú magyar feltételeknek, és olcsón veszik meg majd a magyar földet.

- Ez fog történni.

- Ráadásul ennek van egy másik nem kívánt vagy nem jó hatása, hogy abban a pillanatban, hogy valaki fejleszteni akarja mondjuk a családi gazdaságot, a földjét mint a jelzálog alapját veti be a hitel biztosítékaként. Ha az a föld felét éri csak, mint korábban, akkor a bankok kevesebb hitelt fognak neki adni. Nem?

- Igen. Tehát mint mondottam és amit Ön is példaként így sorozatban felhozott, mind arra utal, hogy ez nem gazdasági, hanem politikai töltetű törvény. Igazából mindennek nevezhető csak annak nem, hogy a magyar mezőgazdaság külpiaci versenyképességét, hatékonyságának javulását és egyáltalán, a magyar vidék fejlődését segítse. Ez vele az én legnagyobb bajom. Azon túlmenően, hogy személyesen az én vállalkozásaimat is erősen sérti ez a törvényjavaslat.

- Ha most megint csak az űrből nézzük, de elég ha csak Brüsszelből vagy európai versenyképességi szempontból nézzük, fel lehet építeni egy olyan korszerű magyar mezőgazdaságot, amely maximum háromszáz hektáros személyi tulajdonban lévő és ezerkétszáz hektáros összes hozzátartozóra érvényes birtokokra épül? Nem egy olyan mesterséges határ ez, amelyik lehetetlenné teszi az ésszerű, korszerű, versenyképes gazdálkodást? Van, amiben ez a birtokhatár jó és van, amiben talán nem jó. Lehet így egyfajta versenyképes magyar mezőgazdaságot létrehozni?

- Közép- és rövidtávon biztos hogy nem. Ha az állam minden évben részben uniós pénzeket, részben a sajátját beteszi néhány milliárd eurós nagyságrendbe, akkor ötven év alatt ez elérhető.

- Van rövidebb út? Mi volna az ésszerű út? Mi volna az, amelyik a magyar mezőgazdaságnak nemcsak presztízst ad, hanem a versenyképességi előnyeit megfelelően ki tudja használni és még munkát is ad sok embernek?

- Az ésszerű út az lenne, ha a professzionális termelői kört nem ekkora ellenszenvvel kezelné a mostani agrárkormányzat vagy akár éppen a mindenkori, hanem meglátná benne azt a lehetőséget, hogy pontosan ez a professzionális termelői kör lenne képes arra, hogy a kisgazdaságokat megszervezze részben szövetkezésen keresztül, részben pedig integráción keresztül.

- Tehát nem megszüntetni kell a kisgazdaságokat, hanem be kell őket vonni egy ésszerű együttműködési körbe.

- Bevonni egy vertikális integrációba, amely lehet tulajdonosi érdekeltségbiztosítás, lehet sima kooperáció is. Mindkettőnek megvannak az előnyei, de azt gondolom, hogy a magyar falu békéjét hamarabb megteremtené. Nagyon sok agrárvállalkozó – történetesen jómagam is – kezdeményezte az ilyen vertikális integrációt a környékbeli gazdákkal, és nagyon sokan ma is tagjai ennek az együttműködésnek. Ez nemcsak nálunk van így, hanem az ország más részein is, ők is látják ennek az előnyeit, számunkra is előnyös, hiszen nagy tételben tudunk jó minőséget exportra értékesíteni. Valójában az a magyar gazdaság érdeke, hogy a mezőgazdaság fejlődjön, mert rettentően alulteljesít jelen pillanatban, a nyolcvanas évek végéhez képest több mint ezermilliárd forinttal kisebb termelési értéket állít elő jelenleg, ami szégyen-gyalázat. Körülbelül ez a dolog rövid summázata.

- Nem ezermilliárddal kevesebbet, hanem ezermilliárddal többet kéne előállítania.

- És még lehetne ezermilliárddal többet termelni, ahhoz viszont a legkisebb egységnél is egyfajta professzionális hozzáállásra lenne szükség. Óriási befektetésre, mert egy modern, versenyképes mezőgazdaság rendkívül tőkeigényes, oda először invesztálni kell, és azt gondolom, hogy ilyen vertikális, integrációs rendszerek a bankokkal sokkal hamarabb tudnának bizalmi kapcsolatot kiépíteni. Nem utolsósorban a piaccal is, mert a piac látná azt, hogy itt a jó minőséget nagy tételben, megbízható szállítói partnerek szolgáltatják számukra. Biztos, hogy így akár a külföldi, akár a belföldi áruházi láncok hamarabb kötnének bizalmi alapon hosszú távú megállapodásokat velük.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Orbánék gazdaságpolitikájáról és Róna Péter elméletéről
Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter

Bolgár György: - Neked nagyon sok tapasztalatod van, de el tudtad volna képzelni néhány nappal ezelőtt, hogy két héten belül jön a második trabális megszorító csomag?

Békesi László: - Ha így kérdezed, akkor ez egy provokációnak számító kérdés. Ha szabad, egy kicsit messzebbről kezdem. Ha a kérdés mögött kimondatlanul az húzódik meg, hogy az elsőt reálisnak tekintettem-e, akkor azt kell válaszolnom, hogy természetesen nem. Ebből következhet ugye az a válasz, hogy a kiegészítés elkerülhetetlen. A második megjegyzés, hogy azért időközben két apróság is lejátszódott. Ugye Orbán Viktor találkozott a német kancellárral, és ennek a találkozónak az ő interpretációjában az egyik funkciója és témája az volt, hogy lobbizzon az Európai Unió következő, 2014–21-es költségvetésében a jelenleg tervezett kohéziós alapok nagyon jelentős, 30 százalékos csökkentése ellen. Ami Magyarországot nagyon élénken érintené. Nem voltam ott és Orbán sem mondott ilyet, de el tudom képzelni, hogy a kancellár szakértői azt tanácsolták, hogy ha ezt felveti a magyar miniszterelnök, akkor a válasz az kell, hogy legyen, hogy először Magyarország tegye rendbe a saját költségvetését. Érje el, hogy a túlzott deficit-eljárás alól az EU mentesítse, és ha ezt megtette, amire ugye 2004 óta nem volt példa, akkor majd lehet szó arról, hogy a következő költségvetésről tárgyaljunk.

- Szóval ilyen egyenes összefüggést vélsz felfedezni a német tárgyalások és a megszorító csomag között?

- Igen. Mélyen meg vagyok róla győződve, hogy ez, ha nem is így, de...

-… De lényegileg valahogy így történt.

- Itt azért két dolgot látni kell. Az egyik, hogy Magyarországon az elmúlt két év gazdaságpolitikájának következményeként – persze ez nem kis mértékben az Európában létező szuverén adósságválság eredménye is – lényegében leálltak a beruházások. Gyakorlatilag nincs beruházás. Még a használt állóeszközök megújítása sem valósul meg.

- De azért ebben sokkal rosszabbak vagyunk, mint a többi közép- és kelet-európai ország.

- Persze. Ezt akartam mondani. Pontosabban ezzel kezdtem, hogy az elmúlt két év gazdaságpolitikája a döntő ebben. Lényegében egyetlen forrásból van Magyarországon infrastruktúra-fejlesztés, és az a kohéziós alapok. Ha ezt most a következő két évre felfüggeszti az Európai Unió azon az alapon, hogy se a 2012-es, sem a 13-as költségvetés nem biztosítja a 3 százalék alatti hiányt, akkor a ciklus hátralévő évében, 2013–14-ben Orbánék gyakorlatilag nem tudnak beruházni Magyarországon. Ez ugye trabális méretű visszaesés. De azért van még egy politikai megfontolása is ennek a mai bejelentésnek, ahogy én ezt látom, de lehet, hogy tévedek. Nem kizárólag az a célja, hogy meggyőzze Brüsszelt, hogy 3 százalék alatt vagyunk és leszünk, és ezáltal valóban mentesüljünk a túlzott deficit eljárás alól, hanem még egy dolog. Orbánék azt pontosan láthatták, hogy az előző csomagban a pedagógus életpálya-modell bevezetésének elhalasztása súlyos politikai áldozatokkal, a saját bázis egy részének megrendülésével jár. Vagy úgy, hogy elveszti az ottani szavazóit, vagy úgy, hogy átlöki őket az ellenzéknek a táborába. Ezt mindenféleképp meg kell akadályozni.

- Sőt, nyilvánvaló példa lesz mindenki számára, hogy egy ekkora ígéretet is hagytak veszni és hazudtak.

- Neki túl kellett lőni egy kicsit a 3 százalékos célon. És az a meggyőződésem, hogy ez az újabb bejelentett csomag természetesen fedezetet nyújt jövő szeptemberben a pedagógus életpálya modell, tehát az ígért béremelés bevezetésére. És akkor azt lehet mondani, hogy bár minket egy lehetetlen helyzetbe kényszerít a kettős mércével mérő Európai Unió, de mi még így is kiálltunk és megvalósítottuk, mert ennek politikai haszna van. No, ezt a kettőt nekem össze kellett ahhoz raknom, hogy a bevezető, kicsit provokatív kérdésedre tudjak válaszolni.

- De akkor mégiscsak talált a provokatív kérdésem, amikor a Te nemcsak közgazdasági, hanem politikai tapasztalataidra is utaltam. Hiszen pontosan erről lehet szó, és nagyon meggyőzően érveltél amellett, hogy igen, itt számos politikai meggondolás, például a pedagógus béremelések elhalasztásának esetleges visszavonása van amögött, hogy bejelentették ezt a meghökkentőnek látszó, nagyon súlyos megszorító csomagot. De közben, ha van egyetlenegy reális vagy ésszerű, vagy támogatható része az Orbán-féle gazdaságpolitikának, akkor az az, hogy 3 százalék alatt akarják tartani a költségvetési hiányt.

- Persze.

- Ez támogatható volna. Csak a módszerek tűnnek nemcsak unortodoxnak, de néha elégtelennek, néha butának, vagy néha csak ködösítőnek.

- A módszerek kifejezetten károsak a gazdaságra nézve. De ha nagyítóval keressük a pozitívumokat, akkor talán még egyet lehet mondani, mert azért a nagy pofonok után közelednek a realitások felé. Azt, hogy fokozatosan csökkentik az irreális növekedési várakozásokat jövőre, hogy az idén belátják, hogy recesszióba fordult a magyar gazdaság, hogy a 3 százalék alatti hiány tartásához nem elég az előző csomag. Ezek azért arra utalnak, hogy lassan fordulunk az unortodoxiából az ortodoxia felé, ami azért mindenféleképpen, ha nem is 180 fok, de 120.

- De közben a gazdaságot meg teljesen lebénítják. Ez a saját céljaiknak is látványosan ellentmond.

- Ami a lényeg, hogy ezek az intézkedések kivétel nélkül tovább erodálják a magyar gazdaság növekedési képességét. Tehát lényegében recesszióban tartják vagy stagnáló állapotban tartják a magyar gazdaságot, tovább fokozzák az inflációs nyomást, azaz a további célok a 3 százalékos hiány tartása mellett, mint a gazdaság dinamizálása, a munkahelyek számának növelése, a jólét emelése, a foglalkoztatás bővítése, ez mind-mind elmarad. Sőt, nemcsak a ciklus hátralévő két évében marad el, hanem ezek a lépések hosszú távú hatásúak a beruházások csökkentésénél és a tovább halmozódó inflációs nyomáson keresztül, és a 2014-et követő ciklusban is éreztetni fogják a hatásukat. Tehát Orbánék elérik azt, amit valószínűleg nem akartak, de intézkedéseik következményeként törvényszerűen bekövetkezik, hogy Magyarország hosszú távon leszakadó pályára kerül. Nemcsak az Európai Unióhoz képest, hanem a szomszédaihoz képest is. Többek között ez a hatása ennek a mostani kiegészítő csomagnak is.

- A műsor elején beszéltem Róna Péterrel, akit megkérdeztem Bajnai tegnap a Portfolió-konferencián elmondott beszédéről. Nem tudom, hogy Te mit láttál, olvastál, hallottál belőle.

- Ismerem a szöveget.

- És ő csalódottságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy szerinte ez visszatérés volna a korábbi Bajnai-Gyurcsány gazdaságpolitikához, pedig a megváltozott körülményekben másfajta gazdaságpolitika kellene. Neked mi a benyomásod?

- Róna Péter ezt régóta mondja. Ő egy nem létező harmadik utas figurát szeretne látni, de ez nem létezik. Vannak benne persze reális elemek is, de összességében, koncepcióját tekintve az egy nem létező gazdaságpolitika. Azokkal az elemekkel, amelyeket ő és harmadik utas társai hangsúlyoznak, a magyar gazdaságot nem lehet kirángatni a bajból. Nem lehet tőkeellenesen, multiellenesen, bankellenesen, kisvállalkozásokra, az úgynevezett előnyökkel rendelkező magyar ágazatok erőltetett fejlődésére építeni a növekedési modellt, amely Magyarország számára erőforrások és piac hiányában elképzelhetetlen. Ha tehát a Róna Péter-féle kritikának az a lényege, hogy Bajnai szövege azért keltett csalódást, mert ez a 2010-ben a kormányváltás során megszakadt stabilizációs program folytatásának ígéretét jelezte, akkor ez a legnagyobb elismerés Bajnainak.

- Mondott ő egy konkrét példát is. Azt mondta, hogy nem a külföldi beruházások ellenzője, sőt nagyon sok jó multi működik Magyarországon. De azt meg kéne nézni, hogy melyik az, amelyik itt többlet értéket termel, és aztán nem viszi ki. Tehát, hogy nem visz-e el többet, mint amennyit itt befektet és előállít. És a Mercedes beruházást egy rossz példának nevezte, mert szerinte túl nagy volt hozzá a kormányzati támogatás, és nem elegendő érv mellette, hogy ez egy fontos beruházás, nagy értéket állít elő, exportkapacitást növel, több ezer vagy akár tízezres nagyságrendű munkahelyeket teremt közvetve, mert túl sokba kerül nekünk. Tehát nem hatékonyan használjuk fel az adóforintokat a gazdaság és a vállalkozók támogatására.

- Igen. Hát ez a régi szöveg, ezt Róna Péter valóban gyakran mondja. Ugye ez egy ellentmondás. Ő azt gondolja – biztos vagyok benne egyébként, hogy hisz is ebben –, hogy az a gazdasági duális szerkezet, amely nálunk az elmúlt húsz évben kialakult, káros. És ez Magyarország számára elsősorban azért káros, mert lényegében a valóban modern, nagy termelőképességű, exportképes termékeket előállító multinacionális cégek, amelyek itt kapacitásokat hoztak létre, az itt foglalkoztatott munkaerő bérmunkájára építenek, ahelyett, hogy a kiemelkedően nagy hozzáadott értéket termelő cégek kapacitásait bővítenék. Ez egyszerűen nem így van. Először is ezeknek a cégeknek a valóban meglévő kvázi-beruházás támogatása, amely részben adókedvezmény, részben a szakemberek kiképzésének az állami támogatása, vagy esetleg valamilyen infrastrukturális közmű támogatása, sokszorosan visszatérül. Pont az a dolog lényege, hogy ha normális a magyar gazdaságpolitika – és voltak ilyen esztendők az elmúlt húsz évben, ha nem is ez volt a domináns –, akkor az itt realizált multinacionális nyereséget ezek a cégek kivétel nélkül itt fektették be és nem vitték ki.

- Itt van mondjuk hasonló iparágban az Audi ittléte, folyamatos bővülése.

- Az Audinak, az Opelnek, és mondhatnám tovább, csak hogy a gépjárműszektorban maradjunk. De nemcsak a gépjárműszektorban, a közműszektorban is ez történik, amit most újra agyonvágnak Orbánék ezzel a közműadóval.

- Meg egy visszaállamosítási sorozattal is.

- Igen. Tehát az egyszerűen úgy nem működik, ahogy ő tulajdonképpen egy kicsit alátámasztja az Orbáni szövegeket, hogy vannak jó multik meg rossz multik. A jó multik azok, akiket mi szeretünk, a rossz multik azok, akiket mi nem szeretünk. Az úgy elképzelhetetlen, hogy egy alapvetően tőkehiányos ország elkezd válogatni a befektetők között, mondván, hogy te ne gyere ide, mert te bérmunkára kárhoztatod a magyar munkaerőt. Csak akkor gyere ide, ha a kutatóközpontodat is idehozod és csak magyar mérnököket alkalmazol.

- Miközben én kiszállok a felsőoktatás állami támogatásából úgy, ahogy vagyok.

- Többek között igen. De én most csak reagálni szerettem volna Róna Péternek a felvetésére. Elméletben ez gyönyörű, és én is szívesen azonosulnék egy ilyen nézettel, ha nem Magyarországon lennék. De van egy magyar valóság. Az nem úgy van, hogy mi fogjuk diktálni, hogy milyen befektető és milyen feltételekkel jöjjön Magyarországra.

- Ha nem jön a Mercedes, akkor nem lesz ott semmi Kecskemét mellett és kész.

- Hát erről szól a történet.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!