rss      tw      fb
Keres

A suszter és az ő kaptafája



Néhány héttel ezelőtt memoártöredékeimben megemlékeztem az én általános iskolai padtársamról, az azóta világhírű cigánymuzsikusról, Lakatos Misiről. Az írás megjelenése után néhány nappal felhívott telefonon, megköszönte a szép emlékezést, és meghívott élete első színpadi debütálására a József Attila színházba, október 6-ára. Ez volt egyben a premier napja, és az új vezetésű színház évadnyitó előadása.

Talán az olvasók emlékeznek rá, hogy itt is voltak botrányok, de nem olyanok, mint az Újszínházban. Itt éppenséggel Koltay Gábor, a jobboldalhoz kötődő rendezőt nevezték ki igazgatónak, majd három hónap múlva leváltották, és helyette Nemcsák Károly színművészt bízták meg a József Attila színház vezetésével.

Az első bemutató egy igen érdekes és tanulságos színdarab volt: Hunyadi Sándor Feketeszárú cseresznye című színműve, amely a trianoni időkben készült, és bőségesen szolgált mindazokkal a kellékekkel, amelyekkel a mai politika operál, idegengyűlölettel, egymás ellen uszított népekkel, besúgókkal, szolgából lett úrral és úrból lett szolgálóval, és persze mindeközben dzsentri és huszáros mulatságokkal, cigányszerenáddal és szerb harmonikással, szerb mulatságokkal, meg persze a cigányokkal kapcsolatos rasszista sztereotípiákkal, amelyekkel sajnos Jókai, Petőfi, Móricz is operált. Mindezt persze a cigányzenésszel folytatott párbeszédek is híven tükrözték. A cigánybűnözésről szóló évszázados hagyomány mint köznapi „tréfálkozás” hangzik el, amelyet kínosan nevetve utasít el a cigány hegedűs, mint a büdös zsidó a büdösséget, bár ilyesmi, legalábbis a színpadon, nem hangzik el. Kitűnő előadás volt, kiváló színészekkel. Olyan „tükörbe-nézéses” darab, amely után a mai politika csinálóinak érdemes elgondolkodniuk, hogy mi mindent csináltak rosszul, amikor kiengedték a gonosz szellemet 2006-ban a palackból. Hunyadi Sándor az egyik legnagyobb írója és színműírója volt a 20. század első felének, érdemes lenne még több darabját elővenni, de…

Ezt az előadást Kerényi Imre rendezte, méghozzá kiválóan, de…

Nem tudom, hogy az is rendezői instrukció volt-e, hogy az előadás előtt kijött a színház igazgatója, és mondván, hogy ez itt egy évadnyitó előadás, felállította a közönséget, hogy énekeljék el együtt a Himnuszt, majd elszavalt egy gyönyörű Szép Ernő verset, és csak ezután indulhatott a darab.

Már a színházba indulás előtt mondtam a feleségemnek, hogy ezen a premieren ott lesz a „nagy vezér”. Igazam lett. Előttünk két sorral ült a földszinten, a 9. sor közepén. Nem a páholyban, nem az első sorban, nem elsőnek érkezett és nem is utolsónak. Látszólag egyedül jött, a szünetben is – bár nem dohányzik – egyedül sétált ki a színház elé, és hagyta, hogy beszédbe elegyedjenek vele a hívek. Önfeledten „vastapsolt”, de vajon mire gondolt előadás közben, mennyire érintették meg a látottak, és mit szűrt le belőle? Lehet, hogy semmit, mert vakon bízik feltétlen hívében, Kerényíben, aki viszont rendezőként nem tagadhatja meg önmagát, és nem írhatja át Hunyadit.

Az előadás után gratuláltam Lakatos Misi barátomnak. Jólesett neki.

(Erdei Grünwald Mihály)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!