Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. október 13. szombat, 05:27
- Megbeszéljük
Balog Zoltán azt mondta neki: templomban nem hazudunk
Nagy Navarro Balázs
Bolgár György: - Berlinből?
Nagy Navarro Balázs: - Igen, Berlinből. Még itt vagyunk.
- És sikerült-e átadnotok azt a petíciót, amiről olvastam, neked és Szávuly Arankának?
- Sikerült.
- Csak elmondom a hallgatóknak, hogy mi is ez, és aztán mondd el a részleteket. Megírtátok a német kancellár asszonynak, hogy Magyarországon továbbra is a sajtószabadság, a médiaszabadság folyamatos erodálódása figyelhető meg, és nem szabad az ezzel kapcsolatos szabadságharcot abbahagyni. Figyelmeztetni kell arra, hogy továbbra is fennállnak a veszélyek. Tehát ez volt a tervetek, hogy eljuttatjátok a Merkel–Orbán-találkozó idején ezt a petíciót a német kormányhoz. Sikerült?
- A petíciót sikerült átadnunk. Ezt úgy neveztük el, hogy lipcsei petíció, hiszen hétfőn ott volt a díjátadás, a Sajtószabadság-díjat egy német és egy mexikói újságíróval együtt mi kaptuk meg. És ezért neveztük el így. 789 aláírást sikerült összegyűjteni kicsit több mint egy nap alatt, és ezt átadtuk. Nem Angela Merkel vette át személyesen, hanem a közép-európai főosztály, referatúra vezetője és a helyettese, akik amúgy Magyarországgal foglalkoznak a kancellárián, és ugye ők részt is vettek a tárgyalásokon.
- Kihez fordultatok először, hogy egyáltalán hova menjetek? Megkérdezted a lipcsei polgármestert, aki egyébként szintén az aláírók között van – ezek szerint nem is akárkik írták alá a ti petíciótokat –, hogy mi ilyenkor a teendő? Vagy kezdjük még előbbről. Hogy jutott eszedbe, hogy forduljunk a német kormányhoz, a kancellári hivatalhoz vagy magához a kancellárhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a magyar média szabadság hányattatására?
- Ez egy elég spontán ötlet volt. Amikor a díjat átvettük 8-án, ott körülbelül 250–300 ember volt, úgymond Lipcse színe-java. Üzletemberektől, újságíróktól kezdve egyetemi oktatókig. És láttuk egyrészt a reakciót, amit a mi történetünk kiváltott, és levetítették az ARD televíziónak egy két-három perces filmjét, ami a Lomnici-ügyet emelte ki, meg a január 2-ai tüntetést, ahol a köztévé – ugye mindenki emlékszik rá – elfelejtette megmutatni a tüntetőket. Tehát ez annyira egyértelmű volt, és az egész történet mindenkit annyira megdöbbentett, hogy megkérdezték, mert egyszerűen nem értik, hogy mi van azzal a Magyarországgal, amelyik huszonhárom éve segítette a németeket is, hogy egymásra találjanak, és mi van azokkal a demokratákkal, akik most egészen más irányt vesznek? És akkora támogatást éreztünk politikai szimpátiától függetlenül ebben a tekintetben, hogy jött egy ilyen ötlet, hiszen akkor már tudtuk, hogy csütörtökön idejön Orbán Viktor miniszterelnök, és találkozni fog Angela Merkellel. És azt mondtuk, hogy nem szeretnénk, ha az európai uniós problémák közepette a német vezető elfelejtené, hogy itt vannak bizonyos alapvető értékek, amelyek veszélyben vannak. És emellett mi azért fogalmaztuk meg a petíciót, mert ezek mellett ki kell állni, és felolvastuk már a díjátadáson, ahol jelen volt a lipcsei főpolgármester, Franciaország, Németország nagykövete, aki beszédet is mondott és minket is méltatott.
- Ez érdekes. Hogyhogy a francia nagykövet ennyire nyilvánvalóan és nyíltan kiállt? Azért a diplomaták nem szoktak ilyenekbe beavatkozni. De ez egy kifejezetten figyelmet keltő csatlakozás volt.
- Ezt mi is úgy éreztük. Sőt, ő alá is írta, ugyan azt írta oda, hogy állampolgár, mert mondta, hogy hivatalos kormányfelhatalmazása nincs, hogy ebben ő állást foglaljon, de azért mégiscsak aláírta nagykövetként, és méltatott is minket. Ez is jelzi, hogy ez egy más dimenzió, itt az országhatároknak sincs jelentősége, ez egy uniós ügy, és mondom, tényleg a konzervatív politikusoktól, a helyi politikustól kezdve nagyon széles volt az a kör, aki aláírta. És ennél több is történt, hiszen Lipcsében aztán a 23. évfordulót ünnepelték, a lipcsei békés forradalom ott kezdődött a Miklós-templomnál, ahol a Stazi gyűrűjében több mint tizenötezer ember összegyűlt, és azt mondták, nem mennek haza, és ez eljuttatott végül odáig, hogy a fal is leomlott, és később egyesült Németország. És ott a templomban is az intendáns egyrészt méltatott minket, és felolvasta ő maga személyesen a petíciót egy zsúfolásig megtelt templomban, ahol körülbelül nyolcszázezer ember lehetett. Úgyhogy ez egy történelmi pillanat volt.
- Ki segített nektek ebben a petícióban, illetve annak megírásában?
- A német szövegben segített ez a német alapítvány, akiktől ezt a díjat kaptuk.
- Az is fontos, hogy ez úgy hangozzék, hogy a németek abszolút komolyan vegyék.
- Így van. De a gondolatokkal egyetértett mindenki, csak németül ők fogalmazták meg ezt úgy, hogy elfogadható legyen németségét és a konkrét tartalmat is illetően. De mondom, amikor felolvasták, mind a vendégek, mind a Miklós-templomban vastapssal fogadták, és én mondtam néhány mondatot, Arankával együtt álltunk kint, aki akkor érkezett meg, nem sokkal előtte, éppen Balog Zoltán miniszter is, és ő is hallotta. És utána sajnos volt egy nagyon kellemetlen intermezzo, ami engem, megmondom őszintén, megdöbbentett. Amikor ez befejeződött, utána Dalos György tartotta a főbeszédet a demokráciáról. Ő végigment gyakorlatilag a kelet-európai történelmen, természetesen eljutott a mai helyzetig is. Az egy elég hosszú, negyven-ötven perces beszéd volt, ezek után gyakorlatilag befejeződött ez a program. És amikor a miniszter jött kifelé, odajött hozzánk, nem is köszönt, csak azt mondta nekem, hogy a templomban van egy szabály, hogy templomban nem hazudunk. Ez teljesen megdöbbentett mindenkit, akik ott voltak körülöttünk, németek meg ottani magyarok, az egyik például egyik kulturális centrum igazgatója, hogy miket beszél. Kérdeztem, hogy miről, tehát én is megdöbbentem. És akkor egészen másról kezdett beszélni, hogy az volt a szövegben, hogy mi életveszélyben voltunk, és hogy nem is vagyunk életveszélyben. És mondtam, hogy nem tudom, hogy a miniszter úr miről beszél, én a beszédemben ilyet nem is említettem. Nem értettük, tényleg, hogy mi van. Tehát nagyon fura helyzet volt, és Aranka még köszönt is, mert azt elfelejtett a miniszter, hogy „jó estét, miniszter úr”, ugye ha már hozzánk szól. De megdöbbentő volt, tehát nem tudtuk mire vélni. Illetve tudtuk mire vélni, mert úgy gondolták, hogy Magyarország kapcsán nem hangozhat el semmifajta kritika. Illetve azzal kezdte tulajdonképpen, még a hazugság előtt, hogy ez a szokásos, hogy mi lejáratjuk külföldön Magyarországot. Mi erre válaszoltuk, hogy én nem hazudtam, és nem mi járatjuk le. Ha bele akarunk menni, akkor nézzük meg, hogy a közszolgálati média például hogyan tudósít ezekről az eseményekről, hogyan tudósít a mi díjunkról is. És azt mondta, hogy jó, azzal kapcsolatban vannak problémák, de nagyon feldúlt volt, amit nem tudtunk ott mire vélni. Hiszen mondom, amit én mondtam beszéd, abban nem volt semmi, azonkívül, hogy elmondtuk, hogy háromszázöt vagy négy napja tart ez a megmozdulás, az éhségsztrájk meg a tiltakozás, és hogy sajnos veszélyben van Magyarországon szerintünk – de a tények alapján is – a sajtószabadság. De megdöbbentem, hogy egy miniszter, aki amúgy lelkész is egy templomban, ilyet mondjon. Azt pláne nem tudtam mire vélni, hogy érti ezt, hogy templomban nem hazudunk. Szerintem általában az ember igazat akar mondani, bár tudjuk, hogy vannak olyan politikai vezetők, akik soha nem hazudnak, ahogy a kérdésben is hallottam.
- Templomban sem.
- Ott sem.
- Még egy dolgot. Lipcse polgármestere szociáldemokrata, de például Balog Zoltánt egy CDU, azaz kereszténydemokrata alapítvány látta vendégül egy vitán. Természetesen demokrácia van, a kormányban is jobboldali pártszövetség van, koalíció van. Jobboldali kapcsolataitok vagy találkozásaitok voltak-e, és ők mit gondolnak a magyarországi helyzetről, vagy mit tudnak, vagy hogyan állnak hozzá például a sajtószabadsághoz Magyarországon?
- Én azt tudom mondani, hogy például most, amikor átadtuk a petíciót és beszéltünk – ez egy harmincperces beszélgetés volt, és körülbelül félórával előzte meg a díjátadást…
-… A kancellári hivatalban?
- Így van.
- Ja, hogy nem egyszerűen átvették, hogy köszönjük Nagy Navarro úr, viszontlátásra?
- Nem, ott fogadott minket az egész közép-kelet és dél-európai kancellária hivatali vezetője és a helyettese, aki szintén ott volt a tárgyaláson később, és elnézést kért harminc perc után – ami nagyon hosszú amúgy egy ilyen petíció kapcsán –, hogy mennie kell, de el akarja mondani, amit akart, hiszen húsz perc múlva lesz ez a találkozó. Ő akkor azt mondta, hogy természetesen partnerek vagyunk, Németországot Magyarországgal szoros szövetség fűzi össze és nagyon sok dolog, de az ilyenek, mint a sajtószabadság, alapvető értékek. És ő azt mondta, hogy a tárgyalásokon nem tudja megmondani, hogy pontosan mit fog mondani a kancellár, de fel fogja vetni ezeket a kérdéseket. Amúgy én említettem ott a Klubrádió ügyét is, hogy itt nemcsak a sajtószabadság sérül, hanem például a demokrácia és az alkotmányosság is, akkor is, amikor törvényes, jogerős döntéseket hoznak a bíróságok, amit egyszerűen a a médiahatóság például nem hajt végre. És ezt is értették és tudták. Visszatérve a kérdés elejére, a főpolgármester Lipcsében valóban szociáldemokrata, és tőlem többször megkérdezte, többször beszélgettünk a vacsorán is meg a díjátadás után is, amit értékelek, mert rajta nagyon nagy nyomás volt a pártján belül is, hogy vonja vissza Balog Zoltán meghívását, pont a magyarországi események miatt. Hogy ne legyen ott a dicsfényben, amikor Magyarországot ennyi jogos kritika éri. Ekkor még nem volt ez az intermezzo, még nem találkoztam Balog Zoltánnal, és akkor én azt mondtam, hogy szerintem ez nem helyes. Ő a kormány képviselője, aki az egész országot képviseli, azt a Magyarországot, amelyik huszonhárom éve maga is nagyon jelentős szerepet játszott az eseményekben, a határok lebontásában stb. Nekik pedig az a kötelességük, hogy lehetőséget adnak, és ugyanakkor a kritikát megfogalmazzák. A főpolgármester a tízezres tömeg előtt amúgy felolvasott a petícióból részleteket, és nagyon felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtószabadság egy alapdolog, és ugyanezt a veszély-problémát is elmondta. Tehát ő mondta nekem, hogy ezt el is fogja mondani. Találkoztunk konzervatív politikusokkal, az aláírók között is vannak, akik direkt elmondták, hogy milyen a politikai szimpátiájuk. De mondom, azért volt ennek ekkora hatása Németországban, mert azt éreztük, hogy a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy például a választások tisztasága olyan kérdések, hogy ezekben nincs igazán éles ellentét bal vagy jobboldal között. Tehát ebben mindenki azt mondta, hogy ez egyszerűen elképesztő. És mondom, az ARD televízió, tehát az ottani közszolgálati televízió riportját játszották be rólunk, nem azt, amit mi készítettünk, és nagyon érdekes volt, hogy ott is és a Konrad Adenauer Alapítványnál is volt egy megbeszélésen, éppen a templomi dolog előtt Balog Zoltán, ahol olyan ötven-hatvan ember volt állítólag. És kiderült, hogy lehet, hogy az hatott a miniszterre, hogy ott megkérdezte az egyik turizmusközpont igazgatója Lipcsében, hogy éppen ő egy nappal korábban a mi díjátadásunkon volt, és ő látta ezt a filmet meg hallotta, hogy mi történt velünk, és ő nagyon szeretné megtudni, hogy mi volt a Lomnici-ügyben, hogy hogyan történhetett ez, meg mi volt a másik, a január 2-ai tüntetés ügye. Tehát a Konrad Adenauer Alapítványnál gondolom egy olyan meghívott volt, aki valószínűleg politikailag ahhoz az oldalhoz áll közelebb, és ezt a kérdést tette fel.
- De azért neki sem tetszik. Köszönöm szépen, sok érdekes újdonságot mondtál, és a díjatokhoz ezúttal is gratulálok.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő