Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 10.



Bolgár György kérdései 2012. október 10-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor is beszélni fog október 23-án, a fővárosban pedig legalább három nagygyűlés lesz. A millás tüntetésen kívül egy kormánypárti békemenet és egy Jobbik demonstráció. Egymásnak feszülnek-e az indulatok? Érik a balhé?

Ezzel kapcsolatos témánk, hogy minden előzetes értesülés szerint Bajnai Gordon is felszólal a demokratikus ellenzék megmozdulásán, a civil Milla gyűlésen. Bejelenti, hogy továbbra is civil marad vagy épp ellenkezőleg, beszáll a politikai ringbe?

Beszéljük meg aztán, hogy az egyik nagy hitelminősítő arra figyelmeztette a magyar kormányt, ne próbálkozzék tovább lavírozni IMF-hitel nélkül. Majd válaszul kapnak egy jó kis kormányzati reklámkampányt, hogy tiszteljék Magyarországot?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy máris puhul a Matolcsy-féle megszorító csomag. Tudniillik az egészségügyi és a felsőoktatási dolgozókra valószínűleg nem vonatkozik majd az a szigorítás, amely szerint a közszféra alkalmazottai nem vehetnének fel a nyugdíj mellett fizetést is. Ezen az alapon ugyanis összeomlana az egészségügy, valamint számos egyetem is. Az orrukig sem látnak a Nemzetgazdasági Minisztériumban?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Csányi Sándor az OTP vezére cégének most felavatott korszerű sertéstelepén foglalkoztatná a földbérletek miatt a kormánnyal szembefordult volt államtitkárt Ángyán Józsefet. A nemzeti együttműködés rendszerében mindenkinek van helye?

Beszéljük meg, hogy éleződik a feszültség Magyarország és Horvátország között, miután Orbán Viktor megfenyegette a Mol-t kritizáló horvátokat. Írja egy zágrábi lap. A legjobb barátainkkal is össze tudunk veszni?

És végül ne gyűlöljetek. Így búcsúzott sírva magyar sporttársaitól Janics Natasa, a többszörös olimpiai bajnok kajakozónő, aki Szerbiába távozik. Gyűlölnénk őt?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A KDNP-s kizárásról és a pedagógus-béremelés elhalasztásáról
Pálffy István, a KDNP parlamenti frakciójának szóvivője

Bolgár György: - Tegnap vagy tegnapelőtt derült ki, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vagy kizárta tagjai sorából, vagy törölte két képviselőtöket - az egyik ráadásul államtitkár - mert nem fizették a tagdíjat. Hát elég kínosan hangzik.

Pálffy István: - Kínosan hangozna, hogyha igaz volna, csakhogy nem igaz.

- Na. Ki hazudott?

- Én nem állítom, hogy a XIII. kerület vezetősége hazudik. Azt állítom, ezt viszont alappal, hogy a két képviselő, akik ennek az alapszervezetnek a tagjai, kifizették a 2010-es kötelezettségeiket. És tekintve, hogy ezt az évet már mindenki ellenőrizte, a pártközpont, az ÁSZ, meg az atyaúristen is ellenőrizte, ezért ezen túlvagyunk. Itt valami olyan koncepciózus támadás zajlik a XIII. kerületi vezetés részéről a két képviselő ellen, aminek a magyarázatával vagy a hátterével érdemes foglalkozni.

- Pártütők lennének a KDNP-ben?

- A pártokban, és ez világjelenség, mindig vannak furcsa emberek, küldöttek és küldöncök, dezertőrök és mindenféle alakok. És a KDNP, különösen a 2000-es évben bizony meg volt verve jó néhány ilyen alakkal. Giczy György vagy Bartók Tivadar nevére sokan emlékeznek. Mi meg különösen. Egy érdekességet ajánlok az ügyben, a XIII. kerületi szervezet vezetője egy olyan személy fia, aki Giczy György korábbi elnök –  aki szétverte a KDNP-t – tanácsadója volt. Én úgy érzem, hogy ez elég alap arra, hogy valami olyasmit sejtsen az ember a háttérben, ami teljesen nem idevaló, és ezért egy felépített, koncipiált ügyről beszéljünk.

- Tehát valami olyasmire gondolsz te meg a párt vezetése, hogy a kereszténydemokraták soraiból eltávolított, mondjuk úgy, hogy baloldalhoz közeledő korábbi vezetés próbál meg valamilyen teret nyerni megint?

- Szerintem itt a baloldalt nem kell belekeverni. Nem érdemes odahelyezni a vádat.

- Na jó, akkor csak a Giczy-szárny újból.

- Az a szárny vagy az a néhány ember sokkal inkább korábbi, talán egészségtelen titkosszolgálati kapcsolatok révén sokszor pénzért, sokszor elvtelenül végeztek feladatokat. Ennek a részleteit ma már nem kell emlegetni, mindenesetre nagyon könnyen lehet, hogy valami elemi, személyes bosszú vezérelte a mostani ügyet és a főszereplőit. Úgy értem, a vezetőséget vagy a szervezet vezetőjét. De mondom, ezek feltételezések, csak elmondtam.

- Értem. Így érdekesebb a dolog, meg talán van is valami érthető magyarázata. Még azt is hajlandó vagyok egy pillanatra megfontolni, hogy tán a kádári titkosszolgálat tovább élő búvó patakja most felszínre jött és hirtelen szét akar csapni a KDNP-ben. De mondjuk az alapkérdés az, hogy fizetett-e tagdíjat Soltész Miklós és Spaller Endre, vagy nem fizetett?

- Állításuk szerint fizettek, és nincs okunk megkérdőjelezni az állításukat.

- A kérdés az, hogy ezt könyvelték-e, és ha nem, akkor ki a hibás.

- Természetesen mindent könyvelnek, úgyhogy itt sokkal inkább egy másik ügy keletkezhet, az pedig a párt alapszabálya szerinti 15-ös paragrafusban van, hogy ki lehet zárni azt a tagot – és ez most már a vezetőségre vonatkozik –, aki az alapszabállyal ellentétesen működik, azt súlyosan megszegi, a szervezet békéjét, belső összhangját súlyosan megzavarja, párttitkokat illetéktelenek tudomására hoz. Ezek mind olyan ügyek, amelyek megállhatnak akkor, ha azt sikerül bizonyítani, hogy itt bizony pontosan az ellenkezőjéről van szó, hogy azt ne mondjam, sikkasztásról. Szóval álljon már meg a menet, itt azért egy komoly vizsgálat következik, amit a párt le fog folytatni, és addig erről nem érdemes nyilatkozni és többet mondani.

- De amennyit mondtál már, az más arculatot ad az egésznek. Akkor térjünk át az ennél talán több embert érintő és érdeklő Matolcsy-csomagra, és annak is arra a részére, amely a kereszténydemokratákat valószínűleg különösen súlyosan érintheti. Tudniillik az elhalasztott pedagógus életpályamodell bevezetésre és annak nyilvánvalóan a legjobban várt részére, a jövő szeptemberre előirányzott béremelésre. Vagyis, hogy minden jel szerint ez elmarad, és legjobb esetben 2014 elejére tolódik át. Tudom, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ebbe még nem nyugodott bele, feltételezem a KDNP vezetése sem, de a helyzet mégiscsak így áll e pillanatban. Azon kívül, hogy nem nyugszik bele a KDNP, még mit tud csinálni? Mit tud tenni és egyáltalán megkérdezték-e a pártot, amikor ezt az elég súlyos lépést megtette a Nemzetgazdasági Minisztérium?

- Nagyon sok mindent tud tenni a párt, hiszen addig még majdnem egy év van. De legalábbis tíz aktív hónap. Vegyük sorba a dolgokat. Nem a kereszténydemokratákat érinti ez a legsúlyosabban, hanem a pedagógusokat érintené, ha ezzel tényként kellene számolni. Amíg olyan egyértelmű módon ez meg nem jelenik, hogy nincs mód 2013. szeptember 1-jén elindítani a pedagógus életpálya-modellt úgy, hogy az ahhoz kapcsolódó juttatás-bérezés rendezve legyen, addig erről ne beszéljünk. Addig az a kezelendő helyzet, hogy igen, van egy olyan szükséges lyuk a költségvetésben, ami nyolcvanmilliárdos nagyságrendben érintheti ezt a bérkeretet, és esetleg az elhalasztását jelenti a pedagógus életpálya-modellnek és bevezetésének 2014 januárjától. De addig ezért küzdeni kell. Hogy mit lehet tenni?

- Pénzt kell találni valahol.

- Egy tizenhárom-tizennégy ezer milliárdos mérlegfőösszegű költségvetésben ez a tétel körülbelül öt-hat ezrelék. Kell, hogy tudjon egy ország költségvetése öt-hat ezreléknek mozgásteret biztosítani, és külön reméljük, hogy annak okán pláne tud, hogy a jövőben és a 2013-as évben a megváltozó feltételek – ehhez még egy IMF megállapodás is hozzájárulhat – biztosítják azt a többletet, amit az olcsóbb törlesztés, az alacsonyabb kamatok révén a költségvetés megtakarít az államadósság kifizetésekor.

- Akkor itt közbevetőleg hadd kérdezzem meg, ha már megemlítetted az IMF-et, hogy ha egy IMF-megállapodás is segíthet, akkor vajon a KDNP pártszövetségben a kormányon belül harcos híve annak, hogy egyezzünk meg az IMF-fel? Mert e pillanatban csak pávatáncot látunk, meg reklámkampányt az IMF ellen, de igazi megállapodási szándékot, készséget nem. Holott te is azt mondod, hogy az használna.

- Én a következőt mondom. Egy olyan megállapodás használ, aminek a feltételei jók, biztosítják azt, hogy egy elővigyázatossági hitelkeret nagyobb bajok esetén – mert egyébként nincs baj – rendelkezésre álljon. De ez az európai kérdés, hogy ha nagyobb baj van és turbulens az eurógazdasági környezet. Itt a legnagyobb eredmény az, hogy fel tudjuk mutatni, Magyarország tudja magát finanszírozni a piacról. És ajánlok egy számolást a kedves hallgatók figyelmébe. Lehet, hogy nem én fogom meggyőzni a Klubrádió hallgatóit, de egyszer vegyük ezt végig. Ha teszem azt tizenöt milliárd euró ez az elővigyázatossági hitelkeret, akkor ez szinte kísértetiesen ugyanannyi, mint mondjuk az államadósság devizában fennálló mértéke. Ha a jelenlegire mondjuk átlag – persze különböző feltételek vannak, de – hat-hét-nyolc-kilenc- és tízszázalékos kamatokat fizetünk, és ha az IMF elővigyázatossági hitelért még kettő százalékot kell fizetni, az azt jelenti, hogy egy olyan pénzért fizetünk, amit nem veszünk fel. A kérdés az, hogy esik-e két százalékkal a CDS-felár és a jegybanki alapkamat, és aztán majd a magyar devizakötvények, ha azokat kibocsátjuk, elkelnek-e olyan áron, hogy még kettő százalékkal jobb pozícióba kerülünk, mint most. Ugyanis az IMF-megállapodásnak ez a kulcsa. Mert ha egy-, másfél-, kétszázalékos rendelkezésre állási kamatot kifizettet velünk a Nemzetközi Valuta Alap, és nem esnek olyan mértékben a kamatszintek, amikor mi eladunk devizakötvényt, akkor nem éri meg.

- Akkor mondok egy alternatívát. Vegyük igénybe azt a hitelt, és használjuk. Nem kell a piacokon felvenni olcsóbb, alacsonyabb kamattal, tudjuk finanszírozni magunkat. Mellesleg a tizenöt milliárd az körülbelül harmada az államadósság devizában fennálló részének, mert az olyan negyven milliárd euró lehet.

- Nem, nincsen annyi. Mindegy.

- De ugye huszonegyezer milliárd forintnyi az államadósság, az most euróban meg nem mondom hirtelen, mennyi lehet, mondjuk olyan nyolcvan milliárd euró és körülbelül a fele van devizában.

- Így, igen.

- Tehát maradjunk akkor a negyven milliárdnál. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én értem, hogy elegánsabb nem felvenni. Viszont száz-százötvenmilliárd forint megspórolható azonnal, ha azt vesszük fel, és senki nem fog minket hibáztatni. Sőt, ugye a Fitch hitelminősítő most mondta, hogy jó lesz vigyázni, inkább vegyük fel, mert különben tovább minősítenek le bennünket. Mi a fenének kockáztatni ezt?

- De kedves Gyuri. Most mondom el, hogy ha felvesszük, akkor már kifizetünk érte nem másfél-kettő százalékot, hanem még többet. Kizárt dolog, hogy a CDS-felár, az alapkamat nem hozható olyan mértékben a jegybanknál, hiszen az inflációs célt is tartani kell. Tehát képtelenség olyan kamatcsökkenést elérni, hogy az IMF pénze jobb pozíciót jelentsen a végelszámolásnál. Ezért hamis tehát a szocialisták beállítása, hogy ez ennyibe meg annyiba kerül az országnak, hogy nincs IMF-hitel. Egy fenét.

- Ez nem is szocialista beállítás, ezt mondja az általatok állandóan bírált és támadott Magyar Nemzeti Bank is, meg a nemzetközi elemzők is.

- Igen, csakhogy a másik oldalát nem mondják el. Pontosan azt, hogy ha ezt az elővigyázatossági hitelkeretet megnyitjuk, kifizetjük érte azt, amit ki kell, akkor korántsem biztos, hogy a másik oldalon jobb pozíciót eredményez, amikor esetleg csökkennek a CDS-felárak, de nem olyan mértékben, mint amennyit mégis ki kell fizetnünk.

- Jó, akkor azt mondom, hogy zárjuk be ezt a zárójelet, mert értem a pozíciótokat, meg a tiédet is, de térjünk vissza az oktatásra, mert azt mondod, hogy nem olyan nagy összeg az, amit ne lehetne előteremteni.

- Ott járunk ugye, hogy durván öt-hat ezrelék ez az összeg és egy ilyen költségvetésben ennek remélhetőleg meglesz a fedezete.

- Hát látod, hogy egymás után jön ki még a megszorító csomagból is az, amit beleszámoltak. Hogy akkor ne lehessen nyugdíjat, fizetést együtt felvenni orvosnak vagy egyetemi tanárnak, de akkor meg az orvosok otthagyják a szakmát, több ezer orvos esik ki, összeomlik az egészségügy. Ugyanez történne egyetemi tanszékekkel is. Ha itt vagy ott nem lehet megspórolni x milliárdot, akkor végképp nem marad a pedagógus-béremelésre.

- Én azt hiszem, hogy a pedagógus-béremelés egy – mondjuk úgy – vörös vonal. Szóval ez egy nagyon jelentős, és az egész oktatási, köznevelési, közoktatási és egyben a felsőoktatáshoz is kapcsolódó kérdés, hiszen a kimenet ott van. A gyerekek az általános és a középiskolából kerülnek a felsőoktatásba. És ez a rendszer átalakításnak egy olyan fontos eleme, amely egy iskolai évben meg kell hogy történjen. Mi azért fogunk elmondani minden érvet annak érdekében, hogy ez legyen szeptember elsejétől 2013-ban, és ha tetszik, ennek vagy annak a terhére hetvenmilliárdot biztos hogy össze lehet gereblyézni hat-hét területről. Ennek prioritást kell élveznie.

- Ha már mindent felforgattok, vagy majdnem mindent az oktatásügyben, akkor legalább legyen meg ennek az ellentételezése a fizetésben.

- Nem ide kötném. Tehát nem az a feltétele, mert nyilván nem felforgatásról van szó. Ez egy olyan átalakítás, amelyiknek racionális és ésszerű lépése az, hogy egy tanév megnyitásakor induljon el egy program. Minden ilyen, az összes felmenő rendszerben induló, például a testnevelés vagy az érettségi megváltoztatása is mindig az iskolarendszernek megfelelően kezdődik el. Ennek is így kell elkezdődnie. A pedagógus erre számol, így gondolkozik, így rendezi be az életét. A pedagógus éve szeptemberben kezdődik és júniusban végződik.

- Tehát a fizetését is akkor kell emelni.

- Igen. Én azt mondom, hogy ez a kettő összekapcsolódik és ebből nem kell visszajönni, és nagyon bízom abban, hogy több helyről összehozható ez az összeg, és hogy a magyar költségvetés 2013-ban állni tudja majd. IMF-megállapodás ide vagy oda, mert korántsem biztos, hogy egyik vagy másik teremt jobb helyzetet. Ezt át kell számolni. És visszatérve még egyszer az IMF-re, nagyon fontos, hogy a kormány elmondja és érzékelhetővé tegye ezeket a számokat. Mert nem arról van szó, hogy nekünk most többe kerül a piaci finanszírozás. Lehet, hogy akkor kerülne igazán többe a kettő együtt, ha még az IMF-nek is fizetni kéne. Korántsem biztos, hogy annyival hozza lejjebb a mi kamatainkat, amennyit attól remélünk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Médiatanács újabb húzásáról és a parlament visszamenőleges törvényhozásáról
Arató András elnök-vezérigazgató


Bolgár György: - Ma megint pereskedtünk egy jót. Mesélj!

Arató András: - Igen. Azt gondolom, hogy egy ilyen ügyről, mint a Klubrádióé, napi tájékoztatást kell adni, mármint amikor valami történik, még ha nem is egetverő jelentőségű eseményről van szó.

- Akkor is, ha például nem született ítélet.

- Igen. Nem született ma ítélet, mondhatni, hogy a mi kezdeményezésünkre. Mi elnapolást, halasztást kértünk, mert az utolsó pillanatokban kaptuk meg a Médiatanács nyolcoldalas periratát.

- Mielőtt elmondod, hogy mi van ebben a nyolc oldalban, összefoglalom, hogy jól tudom e miről is van szó. Tehát nem a most a most használt frekvenciánkkal kapcsolatos ez a per, amelyről legutóbb a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntést hozott, és most a Médiatanács döntése, hogy mit kezd vele. Egyelőre úgy tűnik, semmit. Most egy másik frekvenciáról van szó, amelyet 2010 elején nyertünk meg, mert egy elsőfokú bírósági ítélet lényegében nekünk juttatta, mondván, hogy az akkori választás után létrejött új médiahatóság elmulasztotta megkötni velünk a szerződést, ezért helyette megkötötték. Azonban másodfokon azt mondták, hogy rendben van, de az ítélet indoklása nem megfelelő, ezért tessék elsőfokon újra megtárgyalni az ügyet. Itt tartunk most, ugye?

- Nagyon jól összefoglaltad. Az elsőfokú bíróság lényegében létrehozta a Médiatanács és a Klubrádió közötti szerződést. Ezt az ítéletet megfellebbezte a Médiatanács, és másodfokon hozta azt az ítéletet a bíróság, hogy újra kell tárgyalni elsőfokon, mert az indoklás nem elégséges. Mi kikövetkeztettük, hogy ez az indoklási hiány arra vezethető vissza, hogy az ítélet végrehajtásának mikéntje azért nem tiszta, mert – gondolom a Médiatanács kezdeményezésére – a törvényt közben módosították. Ez a törvénymódosítás kettő nappal a másodfokú ítélet előtt született meg. Méghozzá ez egy olyan törvénymódosítás, amely visszamenőleges hatályú, tehát tulajdonképpen megváltoztatta azokat a jogi kereteket, amelyek között zajlott a múltban egy esemény.

- Azonban, ha ők 2010-ben mulasztották el azt a kötelezettségüket, hogy szerződést kössenek velünk az elnyert frekvenciára, akkor egy visszamenőleges hatályú törvény sem törölheti el ezt. Hiszen visszamenőleges hatályú törvény elvileg nem létezhet az Európai Unióban. Egyszerűen nem törölhetnék el azt az akkor elmulasztott kötelezettséget, amit a bíróság helyreállított, és úgy döntött, hogy jog szerint akkor ők kötik meg a szerződést, ha már a hatóság ezt nem tette meg.

- Ez így van. A mi jogi álláspontunk szerint is ez egy egyértelmű ügy. Tehát nem lehetséges megakadályozni elvileg, hogy megnyerjük. Mi jogot szereztünk 2010-ben arra, hogy egy ingyenesen használható frekvencián műsort sugározzunk. Ezen egy picit túllépve, tételezzük fel, hogy van valamilyen jogi bizonytalanság. A Médiatanács egy olyan közpénzen működtetett intézmény, amelynek az a feladata, hogy biztosítsa Magyarországon a médiaszolgáltatás, vagyis a rádiós műsorszolgáltatás és a televíziós műsorszolgáltatás feltételeit. Én azt gondolom, hogy itt már súlyos szereptévesztés van jogi tekintetben is. Az egy pertaktikai kérdés a jog keretein belül, hogy mikor adják be a periratot. Mondjuk, a szomszédoddal vitatkozol azon, hogy átlóg-e a cseresznyefa, és neked pertaktikai okokból módod van egy picit játszani, ez még egy elfogadható dolog. Azonban jelen esetben közszolgákról van szó, és közpénzen működtetett intézményről, amelynek nem az a dolga – legalábbis az én elképzelésem szerint –, hogy lehetőleg mindenképpen akadályozza meg a Klubrádió működését.

- Éppen az volna a dolga, hogy a működés feltételeit minél inkább megkönnyítse. Nekik az a dolguk, hogy egyrészt a frekvenciát kihasználják, másrészt a médiaszabadságot lehetőleg bővítsék.

- Már a 2010-es médiatörvény, amely ugye a korábbi médiatörvény helyébe lépett, felépítése is olyan volt, hogy a lehető legtöbb hatalmat adta a Médiatanács kezébe. Vagyis az a cél, hogy a Médiatanács minél inkább maga dönthesse el, hogy ki rádiózik, és ki televíziózik. Valamilyen hiba csúszott a törvényalkotásba, mert a Klubrádió tudott frekvenciát nyerni, meg pert is tudott nyerni elsőfokon. Ezután módosították a médiatörvényt, méghozzá kifejezetten úgy, hogy azt valóban „Klub-szabálynak” lehet nevezni. A másodfokú ítélet meghozatala előtt megszüntették az úgynevezett átmeneti rendelkezéseket. Egy normális világban az történik, ha megváltozik a törvény, hogy akkor az új törvény rendelkezik azokban az ügyekben, amelyekre még a korábbi feltételek vonatkoztak. Ez az, amit megváltoztatott idén nyáron a parlament, és ezt nyugodtan lehetne „Klub-szabálynak” nevezni. Van még egy-két kisebb vidéki adó, amelyeket ez érint, de igazán nagy horderejű ügy a Klubrádió körül alakult ki.

- Végül is hatszáz napja már folyamatosan megkapjuk a Médiahatóságtól az ideiglenes frekvenciaengedélyt, úgyhogy egy szavunk sem lehet.

- Nem szívesen javítok ki kollégát, de hatszáz napja nem folyamatosan kapunk frekvenciaengedélyt. Hatvan naponként kapjuk.

- Értelek.

- Például múlt hét szerdán még nem tudhattuk biztosan, hogy szombaton sugározhatunk.

- Benne van az a törvényben, hogy nem lehet szívatni a frekvenciák használóit?

- A törvényben ezzel a kifejezéssel nincs benne, azonban azt gondolom, hogy a morális törvényekben feltétlenül benne van. Az benne van a törvényben, hogy segíteni kell a tájékoztatást, valamint a sokszínű rádiós és televíziós szolgáltatást. Itt nem arról van szó, mint a rossz emlékű Autórádió Kft. esetében, akik egy teljesen alkalmatlan anyaggal pályáztak, bár ők is perelhettek volna egyébként. Arról van szó, hogy most már sokszor bebizonyosodott az, hogy egy nagyon komoly rádióról van szó. Hiszen több százezer hallgatónk van, nagyon komoly jogkövető magatartást tanúsítunk, és ez a médiahatalom mégis mindent megtesz annak érdekében, hogy ne tudjunk tovább működni. Nehéz ebben az ügyben a szándékosság vélelmét kizárni.

- Visszatérve a mai eseményekre, ugye az utolsó pillanatban adtak be egy nyolcoldalas anyagot erre a perre, ami azt mutatja, hogy nem akartak nekünk időt adni arra, hogy felkészülhessünk az ő jogi érveikre.

- Igen. Nekünk ezek után kellett kérnünk, hogy napolják el a mai tárgyalást. November 14-ére tűzte ki a bíróság az új tárgyalás napját. Azonban nekünk azért minden végleges eredményt nem hozó nap hátrányt jelent. Tehát az idő nem nekünk dolgozik. Ráadásul a Médiatanács folyamatosan kapja a költségvetéstől azt a pénzt, amelyből ő működik. Mi pedig folyamatosan fizetjük az adónkkal ezt a dolgot, miközben meg vagyunk gátolva abban, hogy a reklámpiacon megfelelő bevételekhez jussunk.

- Mi történt a mai tárgyaláson? Csak annyi, hogy kértünk egy elnapolást?

- Volt egy beavatkozói felvetés az alperesi – tehát az állami – oldalról, de ezt elutasította a bíró.

- Ki akart volna beavatkozni?

- Egy résztvevője a néhai 2010-es pályázatnak, de ebbe nem érdemes nagyon belemenni.

- Úgy gondolta két és fél évvel később, hogy neki ott tényleg lett volna keresnivalója?

- Igen, de miután semmilyen jogot nem szerzett volna ezzel, a bíró elutasította a beavatkozói részvételt. Különösebb jelentősége nem lett volna ennek a dolognak. Ez történt, aztán néhány perc szünet után felperesi – azaz klubrádiós – kérelemre elnapolta a bírónő a tárgyalást november 14-ére.

- Nyilván konzultáltál Bárándy Péterrel, aki képvisel bennünket az ügyben. Az a médiahatósági beadvány, amelynek az alapos tanulmányozására ezek szerint nem jutott idő, de azért biztos vetettek rá egy pillantást, tartalmaz valami forradalmian újat?

- A megítélésünk szerint nem tartalmaz forradalmian újat. Nagyobb hangsúlyt kap benne az, hogy megváltozott közben a törvény, és ennek vannak konzekvenciái. Tehát a visszamenőleges törvényváltoztatás erőteljesebben jelenik meg ebben az anyagban.

- Kiderül belőle egyértelműen, hogy nem szeretnék, ha a 92,9-es frekvenciát a Klubrádió nyerné?

- Ezek jogi anyagok, ezért ilyen érzelmi kitörések nincsenek benne. Azonban erre szerintem már komoly következtetéseket vonhattunk le az elmúlt két és fél évben. Hiszen az elmúlt két és fél évben a Médiatanácsnak két igazán fajsúlyos ügye volt, az egyik a Klubrádió ügye, amely már az egész világot bejárta, a másik a negyedik telefonszolgáltató ügye.

- Amelyben szintén visszamenőleges törvénymódosításra készülnek.

- Ezek a legeklatánsabb példái a köz szolgálatának, ennek az intézménynek az ügyében.

- Még egyet kérdeznék a 95,3-as frekvenciáról. Miután megszületett az ítélet, van bármiféle időbeli kötelezettsége a Médiatanácsnak, hogy akkor most erre hogyan reagáljon, milyen határozatot hozzon, eredményt hirdessen vagy megismételje az eddig bíróság által törvénytelennek tartott lépéseit?

- Azt tudom, hogy mi lenne a kötelessége. Ezek után az lenne a kötelessége, hogy a Klubrádió számára a lehető legjobb feltételekkel és törvényes keretek között tartós frekvenciát biztosítson. Az ítélet írásban egyébként még nem érkezett meg. Nem akarok tippelni a Médiatanács reakciójára vonatkozóan, de egyértelmű volt az ítélet. Azt nem tudom, hogy most kitalálnak-e bármit is a határidőre vonatkozólag. Vannak határidők, de ezek nem számítanak. Volt olyan vidéki frekvencia-ügy, ahol megállapította a bíróság, hogy több mint kétszáz napos törvénysértő késésben van a Médiatanács, de ennek semmilyen jogkövetkezménye nincs. Azonban ha mi a nyolc napot egy perccel túllépjük, akkor minden jogunkat elvesztjük. Ezt már sokszor elmondtam, de azt gondolom, hogy érdemes sokszor hangsúlyozni, hogy nagyon messze vagyunk a jog előtti egyenlőségtől, és sajnos a tendencia rossz. Távolodunk tőle, és nem közeledünk hozzá.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az azeri kiadatás jogi körülményeiről
Lattmann Tamás nemzetközi jogász

Bolgár György: - Megint visszatérnék az azeri átadási ügyre, már csak azért is, mert az elmúlt napokban Azerbajdzsán megint sokat szerepelt a hírekben. Itt volt egy kilencventagú azeri gazdasági küldöttség, szóval fellendültek a magyar-azeri gazdasági kapcsolatok. Ez nem jogi kérdés, de Répássy Róbert igazságügyi államtitkár adott egy érdekes interjút, amelyből az derült ki, vagyis egyértelműen így fogalmaz az államtitkár, hogy Magyarország nem tehetett mást, a nemzetközi egyezmény értelmében át kellett adnia a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. Ez így van?

Lattmann Tamás: - Nem. A nemzetközi jog általában sem ismeri az államok olyan jellegű kötelezettségét, hogy átadják az ilyen személyeket, vagy hogy egyáltalán kiadjanak olyan személyeket, akikkel szemben büntetőeljárás van kilátásba helyezve. Ez nem új dolog, már az 1920-as évekből tudjuk, a nemzetközi jog egyik klasszikus alapvitája volt a 20-as években Franciaország és Törökország között a Lotus-ügy. Amikor az Hágai Nemzetközi Bíróság eljárt, egyértelművé lett téve, hogy amennyiben több államnak is van joghatósága, akkor nincsen kiadatási kötelezettség. Franciaország eredménytelenül kérte, hogy Törökország adja ki neki a francia állampolgárt. Egyébként pedig nagyon egyszerű, az igazság nem egy rejtett dolog, meg lehet nézni az Egyezmény szövegét, és rá lehet mutatni arra a cikkre, amely kimondja, hogy kötelesek lettünk volna átadni. Ilyen cikk az Egyezményben sincsen.

- Nem, úgy fogalmaznak, hogy átadható vagy átszállítható.

- Igen, ez egy lehetőség, de nem köteles az állam átadni. Millió és egy lehetséges oka van annak, amiért egy állam teljesen legitim módon nem ad át vagy nem ad ki egy személyt egy másik államnak. Ha két állam egymással külön megállapodik vagy több állam egy nemzetközi egyezményben külön beleírja, akkor van rá lehetőség, akkor lehet kötelező. De ebben az esetben szó sincs ilyenről.

- Egyébként maga Répássy Róbert is bizonyos ellentmondásba keveredett az interjúban, tudniillik amikor az interjúkészítő arról faggatta, hogy mi is volt ez a most nyilvánosságra került e-mail, amely szerint a kormány 2011 elején már döntött a Safarov-ügyről, akkor Répássy Róbert azt mondta: és mi van, ha akkor elutasította a kormány ezt a kérést. Majd kifejtette ezt a kijelentését, hogy az azeriek többször megkeresték informálisan a magyar kormányzatot úgy, mint az előző kormányok idején. Azért informálisan és azért vártak mostanáig a hivatalos kéréssel, mert Répássy szerint ilyet csak egyszer lehet kérni. Ha a magyar kormány elutasítja, akkor nincs második lehetőség. Magyarán, benne volt az elutasítás lehetősége a hivatalos kérésben és ezért próbálták először nyilván nem hivatalosan kipuhatolni, hogy mi lenne a reakció?

- Ha lenne ilyen átadási kötelezettség, akkor miért kellett volna attól félniük az azerieknek, hogy nem adjuk át?

- Pontosan. Én is erre gondolok.

- Tehát ez teljesen logikátlan. Ha pedig volt ilyen kötelezettség, akkor ezek szerint 2010 óta konstans nemzetközi jogsértésben lenne Magyarország azért, mert csak most adtuk át? Ez nem igazán logikus. Az Egyezménynek nem az a célja, hogy kiadatási vagy átadási kötelezettséget írjon elő, hanem az, hogy ha az államok úgy döntenek, hogy átadásra kerül sor, akkor a részletes szabályokkal kapcsolatban már egy kész kodifikáció, joganyag álljon rendelkezésükre. Tehát az Egyezményből nem fakad az, hogy nekünk bárkit is át kellett volna adnunk, vannak a magyar börtönökben olyan személyek, akiket ugyancsak nem adtunk át mind a mai napig. Miért is kellene hogy átadjunk?

- Van ebben a bizonyos Strasbourgi Egyezményben, amely valamikor a nyolcvanas évek elején született, egy úgynevezett barátságos rendezésről szóló cikk és engem az foglalkoztat egy ideje, hogy ezt vajon alkalmaztuk-e. Tudniillik úgy szól, hogy „az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen egyezmény alkalmazásáról. A Bizottság szükség esetén megkönnyíti az egyezmény alkalmazásából adódó bármely nehézség barátságos rendezését.” Itt van, volt és talán lesz még nehézség, az biztos. A cikkely célja nyilván az, hogy elősegítse egy esetleges konfliktus normális rendezését, tájékoztatni kell az Európa Tanács illetékes bizottságát ilyen esetben. Ha ez így van, akkor felvetődik a kérdés, megtörtént ez? Én még nem hallottam senkit felvetni ezt a kérdést.

- Ez egy klasszikus nemzetközi jogi megoldás. A nemzetközi szerződésekben nagyon sokszor találunk olyat, hogy a viták rendezésére maga a szerződés egy ilyen baráti, közvetítői egyeztető fórumot vagy formát ír elő. De vannak olyan esetek, amikor kötelező a nemzetközi bíróság igénybevétele is, viszont ez nem olyan. Ebben az esetben elvileg, ha az a hivatalos magyar álláspont, hogy Azerbajdzsán megsértette az Egyezményt, ez egy teljesen érvelhető pozíció, hiszen ha Azerbajdzsán a 12. cikkhez fűzött fenntartásával kizárta a kegyelem megadásának a jogát, akkor abban az esetben jelenleg úgy néz ki, hogy megsérthette az Egyezményt. Akkor a Bizottság elé meg kell tenni a vita rendezésével kapcsolatos lépéseket. Ilyenekről én sem hallottam. Hogy történtek-e ilyenek az elmúlt néhány napban vagy egy-két hétben, azt természetesen a minisztériumtól kellene megkérdezni.

- Tehát utólag mindenképpen tájékoztatni kellett volna a Bizottságot. Én még akár úgy is tudnám értelmezni ezt a cikket, hogy amikor megállapodtunk Azerbajdzsánnal, de még nem adtuk át a gyilkost az azeri hatóságoknak, már akkor is – hiszen az Egyezményt akkor alkalmazták – tájékoztatni kellett volna a Bizottságot, még nem tudva azt, hogy mi lesz ennek a vége.

- Amennyiben az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban nem merül fel vita a felek között – márpedig akkor még szó sem volt semmilyen vitáról –, akkor a Bizottság nem kerül képbe.

- De itt nem szerepel az, hogy vita esetén. Azt mondja, hogy az egyezmény alkalmazásáról tájékoztatni kell a Bizottságot.

- Jó, ez alapvetően egy vitarendezési megoldás.

- Tehát azt mondja, hogy értelemszerűen így kell ezt felfogni és nem betű szerint?

- Igen, azt, hogy milyen konkrét, technikai jellegű kiegészítő lépéseket kellett volna adott esetben megtenni, igazából úgy gondolom, hogy az előállott helyzet kényessége és kellemetlensége okán majdnem lényegtelen. A Bizottság szerepe most azért lehet érdekes, mert minden jel szerint a két érintett fél között – így Magyarország és Azerbajdzsán között – a szerződésalkalmazással van egy vita. Utalnék azokra a kormányzati nyilatkozatokra, amelyek szerint Azerbajdzsán átvert minket, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy úgy kell értelmezni, hogy ez a szerződés alkalmazásával kapcsolatban egyfajta vita. Akkor, ha ezt komolyan gondolja a kormányzat, meg kell tenni a lépéseket a vita rendezésének irányába. Különösen azért, mert a magyar pozíció a vitában eléggé jó. Érvelhető és bizony megállapítható Azerbajdzsán oldalán egyfajta szerződésszegés, amennyiben a 12. cikkhez fűzött fenntartás létét elfogadjuk, és érvényesnek látjuk. Tehát amennyiben ez igaz.

- Magyarán, ha a magyar álláspont az, amit mondanak, hogy tudniillik mi erre nem számítottunk és minket átvertek, akkor kötelezően az Európa Tanácshoz kellene fordulni.

- Nem kötelező, mert egy állam nem köteles utána menni a saját vitájának. Egy állam bármikor dönthet úgy, hogy nem fogja vita tárgyává tenni, hogy őt átverték, ez nem kötelező. Fogalmazzunk úgy, hogy a kormányzati nyilatkozat hitelességét alátámasztja, ha utána megteszi azokat a lépéseket, amelyek az állítólagos átveréssel összefüggésben állnak.

- Nem akarok egy nemzetközi jogásszal vitatkozni úgy, hogy nincs is jogi diplomám, csak akkor viszont az az értelmezés marad, hogy ha az Egyezmény úgy fogalmaz, hogy az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen egyezmény alkalmazásáról, függetlenül attól, hogy mi lett a következmény – Safarovot azonnal elengedték, büntetését nem kell letöltenie – már az átadás pillanata előtt tájékoztatni kellett volna.

- Arról nekem nincs információm, hogy egészen pontosan mikor, kit, hogyan és miképpen tájékoztattunk ebben az ügyben. Az egész ügy kipattanása óta az egyik dolog, amit én szóvá szoktam tenni. pont az, hogy konkrétan semmit nem tudunk az egész ügyről, és ez azért egy nehéz helyzet, mert láthatóan a kérdések labdaként pattognak előttünk és nagyon nehéz válaszokat adni rájuk, úgyhogy súlyosan információhiányos állapotban vagyunk.

- Sötétben teniszezünk, nem látjuk, hogy hol a labda, ki, mit, hol üt, csak halljuk, hogy mi van.

- Persze és közben mindenféle, időnként egymásnak ellentmondó nyilatkozatok születnek és egymással semmilyen konzisztens viszonyban nem álló magatartások is megjelennek. Ez az ügy sajnos továbbra sem tisztább, legalábbis az én szememben semmiképpen.

- Akkor még egy kérdés, amit Önnek már a vita kirobbanásakor feltett valaki, akkor emlékeim szerint úgy nyilatkozott, hogy ez nem egészen egyértelmű. Tudniillik Azerbajdzsán a Strasbourgi Egyezményhez fenntartásokkal csatlakozott, és a fenntartásai között az szerepelt, hogy ha Azerbajdzsán kiad egy nála elítélt és fogvatartott embert egy másik országnak, akkor fenntartja magának a jogot, hogy beleszóljon abba, hogy az illető kap-e mondjuk elnöki kegyelmet, ami itt, Safarov esetében megtörtént. Ahhoz a feltételhez kötötte Azerbajdzsán a részvételét, ha neki ráhatása lehet majd arra, hogy mi történik az illetővel a másik országban. Erre mondja azt néhány jogász, hogy ha viszont Azerbajdzsán ilyen feltétellel vagy fenntartással csatlakozott, akkor a vele szemben álló másik országnak meglesz ugyanez a joga vele szemben, és alkalmazhatja ugyanezt.

- Így van. Erre utaltam az előbb, hogy amennyiben elfogadjuk az azeri fenntartás érvényességét jogi szempontból, tehát elfogadjuk, hogy ez egy érvényes fenntartás, amely ténylegesen joghatást is gyakorolhat a szerződés alkalmazására, akkor ezzel a magyar fél számára megnyílik egy olyan lehetséges érvelési pozíció, hogy állíthatjuk, Azerbajdzsán megsértette az Egyezményt. Ha azt mondjuk, hogy Azerbajdzsán átvert minket, akkor ez az érvelési lehetőség megnyílik, egy vitarendezési eljárásban ezt elő lehet venni, ezzel lehet érvelni.

- Magyarán ezt még el is lehet kezdeni, még semmiről sem maradtunk le.

- Így van, tehát ez egy abszolút nyitott lehetőség. Annyiban fejeztem ki egyfajta óvatosságot az azeri fenntartással kapcsolatban, hogy amennyiben Azerbajdzsán látja, hogy egy ilyen vitában hirtelen, a fenntartás következtében „vesztes” pozícióba kerülne, akkor megteheti, hogy megpróbál a saját fenntartása érvényessége ellen érvelni. Nyilván nagyon fura helyzet lenne, hogy egy állam a saját maga által megtett fenntartás érvényessége ellen érvel, de ha ezen múlik egy vitában a vesztesség, akkor az államok gond nélkül megteszik. Miért ne tennék? A fenntartás érvényességén egy nagyon érdekes jogi vitát lehetne lefolytatni, és utána a vita eredménye döntené el, hogy a fenntartás létezik-e vagy nem, és hogy a vitában kinek van igaza. A lépéseket ehhez meg lehet tenni. Ilyenkor, ha a kormányzat komolyan gondolja, hogy őt átverték, akkor erre adottak a lehetőségei.

- Magyarán egy ilyen eljárás elindításával a kormány is bebizonyíthatná vagy világossá tehetné, hogy mit gondol komolyan és mit nem.

- Úgy gondolom igen, a lehetőség adott, élni kellene vele.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!