Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 8.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. október 10. szerda, 02:53; Megbeszéljük

3. oldal / 4

A lipcsei konfliktusról

Dalos György, Németországban élő magyar író

Bolgár György: - Ön lesz a főszereplője annak a holnapi rendezvénynek Lipcsében, amelyen a német egyesítésre, illetve az azt megelőző békés, például lipcsei tiltakozásokra fognak emlékezni. És miután Ön Németországban él hosszabb ideje, valószínűleg sokat tud mondani arról is, hogy a németek hogyan élték meg azt az időszakot, meg talán valamit tud arról is, hogy a magyarok mennyiben és hogyan járultak hozzá a német újraegyesítéshez Németország hatalmas változásához a fal leomlásához. Szóval mindenképpen alkalmasnak látszik arra, hogy egy ilyen ünnepségen beszéljen. A mai Népszabadságban azonban azt olvastam, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, nem ilyen szép, nem ilyen idilli, ahogy megpróbáltam összefoglalni. Nem a hagyományos kölcsönös magyar-német barátság és tisztelet jegyében zajlik, hanem némi politikai huzavonával. Tudniillik a magyar kormány részéről ott lesz Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter is, és a magyar kormány azt szerette volna, ha inkább ő áll az események, a megemlékezések középpontjában. Mit tud erről?

Dalos György: - Engem ez év március elején kért fel Lipcse, hogy tartsam meg ezt a beszédet. Minden évben október 9-én, azoknak a bizonyos hétfői demonstrációknak az emlékére tartanak egy beszédet a Nicolai Kirchében amelyre a béke imádságai után került sor, és az egyre nagyobb részvételű tüntetésekre. Tavaly a lengyel nagykövet mondta a beszédet, és Lengyelország volt a fő téma, most pedig hazánk a fő téma. És én mondom ezt a beszédet. Ennek én tulajdonképpen, a nagy megtiszteltetésen kívül, különösebb aktuálpolitikai jelentőséget mindaddig nem tulajdonítottam, ameddig nagyjából egy-két hónapon belül nem kaptam az első olyan jelzéseket, hogy a kormányzat nem szeretné ezt a dolgot. Illetőleg felmerült egy olyan terv, hogy Balog Zoltánnal együtt ketten beszéd helyett egy dialógust tartanák ebben a templomban. Én ezt akkor azzal hárítottam el, hogy egyrészt műfajilag nem stimmel a dolog, hiszen itt beszédről van szó, másrészt én természetesen hajlandó vagyok Balog Zoltánnal bárhol bármikor bármiről vitatkozni, de nem itt és nem ezen alkalommal.

– Hát innét a távolból megítélve, nem is igazán illik egy ilyen eseményhez meg egy templomi megemlékezéshez, hogy na akkor vitatkozzunk egy jót.

– Hát nagyon furcsa az, ha a történelmi események egy bizonyos módon történnek, és a rájuk való emlékezés ettől némileg eltér. Hiszen ha belegondolunk abba a bizonyos 1989-es nyárba-kora őszbe, akkor Magyarországon az történt, hogy egymással egyébként nem túl jó viszonyban lévő erők, az akkori még kommunista kormány és az ellenzék, de még az ellenzéken belül is több dologról vitatkozó erők össze tudtak fogni egy ügyben. Nevezetesen abban, hogy az a szabadság, ami a magyar állampolgároknak már akkor kijárt, az megilleti az NDK állampolgárait is. És ehhez csatlakozott az akkor éppen születőben lévő civil társadalom. Most ehhez képest a megemlékezés inkább széttartó irányú, mintha minden ilyen évforduló és megemlékezés csak alkalmat nyújtana arra, hogy mi magyarok demonstráljuk, hogy nem értünk egyet és elhatárolódunk egymástól.

– De mintha nemcsak a magyarokkal lenne így ebben az esetben, mert olvastam néhány héttel ezelőtt, hogy lipcsei baloldaliak, talán szociáldemokraták is, de a baloldali párt különböző szereplői vagy képviselői mindenképpen arra szólították fel a szociáldemokrata lipcsei polgármestert, hogy ne hívja meg ezúttal Balog Zoltán minisztert, mert a magyar kormány olyan feltűnő és felháborító antidemokratikus lépések sorozatát teszi meg, hogy nem igazán vet jó fényt mindarra a demokratikus változásra, amiről itt éppen megemlékezni akarnak.

– Na most ez kétségtelenül így van, én is megkaptam ezt a felhívást. Én úgy gondolom azonban, hogy a német vendégszeretettel ez nem fér össze. És most újabban egyébként a baloldal is visszavonta, nem hangoztatja. Minden kritikáját fenntartja. Kétségkívül beleszóltunk azonban a német pártügyekbe egy másik vonalon, ugyanis a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány a békeimádság időpontjára, ez 17 órakor van délután minden évben, és az én beszédem időpontjára, ami fél hétkor kezdődik, egy ellenrendezvényt produkáltak, amelyen meg akarják védeni Magyarországot az állítólagos támadások ellen. Tehát valamilyen módon sikerült nekünk beavatkozni a német politikai csatározásokba, nem olyan szerencsétlenül, mint mondjuk az azeri és örmény ügyekbe. De a németek természetesen civilizáltan és óvatosan próbálják kezelni ezt a problémát.

– És az Ön tudomása szerint ez valamiféle magyar kormányzati ösztönzésre született? Mármint ez a Konrad Adenauer Alapítvány-féle pódiumvita, amit gondosan röviddel a megemlékezés elé tettek, hogy hát talán mégiscsak üsse azért az Ön megemlékező beszédét.

– Hát nem lehet pontosan tudni, hogy itt tulajdonképpen a farok csóválta-e a kutyát vagy fordítva, de az kétségtelen, hogy egy ilyen összejövetelt hosszan elő kellett készíteni, és már szeptember 12-én megvolt a műsorterv, nyomdába ment. A lipcsei szervezők, akik az ottani történeti hivatal emberei, tehát nem a Linke, hanem egy ellenzéki hátterű társaság, akiknek már kész program volt a kezében, hiszen ez egy egyhónapos hosszú sorozat, a lipcsei szervezők nem tudtak erről a rendezvényről, vagyis ez teljesen új. A kicsit zavart indokolása a CDU körüli társaságnak itt az, hogy aki még akar, az el tud menni az én beszédemre is. Na most megmondom őszintén, én ebből nem csinálok kabinetkérdést, én beszélek körülbelül kétszázötven ember előtt. Azonban pontosan tudom, hogy ennek következtében először valószínűleg 89 óta a békeimádságra se jön el a CDU-sok egy része, ami hát egy keresztény párt részéről kicsit furcsa.

– Ez valóban azzal fog járni… most egy kicsit jobban belegondoltam ebbe, mert hogy az alapítvány rendez egy pódiumvitát, ez egy dolog. De hát attól a CDU lipcsei vezetői miért ne jelenhetnének meg ezen a megemlékezésen és az Ön beszédén?

– A vezetők valószínűleg megjelennek valamilyen formában, a templom tele van, mint hallom, kétszázötven-háromszáz ember lesz. Tehát ott nincs probléma. Van egy másik probléma, a Magyarország tiszteletére rendezett fényünnepség, amely nyolc órakor kezdődik, és amelyet Jung főpolgármester és Balog Zoltán nyit meg. Na most itt körülbelül nyolcvanezren lesznek, nem biztos, hogy mindenki lelkes híve lesz a magyar kormánynak. De kétségkívül lelkes híve Magyarországnak.

– Valószínűleg azért a nyolcvanezer lipcsei ünneplő nincs annyira tájékozva a magyarországi fejleményekről. Azt tudja, hogy Magyarország komoly szerepet játszott a német újraegyesítésben, ezt nyilván nem is felejtik el nekünk. De hogy Orbán Viktor éppen mit csinált tegnap, tegnapelőtt vagy az elmúlt két évben, nem biztos, hogy a lipcseiek jórészét egyáltalán elérte. Nem?

– Hát amit Magyarországról körülbelül tudni lehet, az mondjuk ennek a német médiának a közvetítésében elég erősen negatív kép. És ezzel a negatív képpel a magyar diplomácia és egyáltalán a magyar kormány nem sokat tud kezdeni. Borzasztó nehéz cáfolni olyan kritikákat, amelyekkel szemben nem szoktak érveket hangoztatni.

– Mondjuk a német sajtó ebből a szempontból tényleg kivételes, mert azt hiszem, nincs olyan ország a világon, ahol ennyire alaposan és ilyen rendszerességgel és ilyen mélyen foglalkoztak volna a magyarországi fejleményekkel. Még a jobboldali konzervatív lapok is erőteljes kritikával illették és illetik az Orbán-kormányt. Ezért is lep meg engem, hogy ez az Adenauer Alapítvány, hát ha nem is konszenzust a német politikában Magyarországot illetően, de azt a fajta hallgatólagos megegyezést, hogy sem a baloldal a szociáldemokraták, sem a jobboldal a kereszténydemokraták nem nagyon szeretik azt ami Magyarországon történik, felrúgja. Itt úgy látszik, mintha azért mégis az a jobb, ha megvédjük Orbánt és kormányát.

– Van a CDU-nak, tehát a német konzervatív tábornak egy része, amelyik feltételesen ugyan és bizonyos fenntartásokkal, de támogatja az Orbán-kormányt. Én hát pláne a CSU-nak Bajorországban. Itt inkább az a probléma, hogy bármennyire támogatják, nem lehet bizonyos dolgokkal németként azonosulni. Tehát a múlt kísérteteinek azzal a mesterséges feltámasztásával, ami hazánkban, illetőleg Erdélyben nemrégiben zajlott, hát ezzel egy német ember nem tud mit kezdeni, mert ők ezt a dolgot a maguk részéről egyértelműen lezárták. Én fontosabbnak tartom azt, hogy Németország ezzel együtt is nyilván nagyon jó kapcsolatokat szeretne Magyarországgal, egyébként én csak vélem, hogy ez a mostani izgalom azzal függ össze, hogy két nap múlva Orbán Viktor Angela Merkellel fog tárgyalni. Tehát itt most a két ország viszonyában nyilván nem szeretnének semmiféle zavaró tényezőt. És én, mondjuk, a holnapi beszédemben – nem árulok el államtitkot – az alkalomnak megfelelően nem egy olcsó politikai polémiába akarok bocsátkozni, elmondom a véleményemet, de nekem semmiképpen sem lehet az célom, hogy rontsam ezeket a kapcsolatokat.

– Hiszen a magyar-német kapcsolatok független az Orbán-kormánytól, azért fontosak és alapvetőek Magyarország számára.

– Igen, és bizonyos értelemben Németország számára is, amely ezt az 1989-es nyarat természetesen nem felejtette el, és a kisemberek, akiket én akkor ismertem, könnyes szemmel beszéltek erről a magyar gesztusról. Tehát igen, itt sajnos van egy különbség Magyarország mint ország és a jelenlegi magyar kormány megítélése szempontjából. Illetve ebben van különbség. Én abban bízom, hogy azok, akik akár ezt az ellenrendezvényt is csinálják és azok, akik Magyarországot itt hivatalosan képviselik, túlteszik magukat a hazai kisszerű belső torzsalkodásaikon, és megpróbálnak úgy viselkedni, mint egy ünnepelt nemzet képviselői.

– A szervező Lipcse város vezetői, képviselői, aggódnak egy kicsit az Ön megérzése szerint vagy netán kényelmetlenül érzik magukat, hogy hű, milyen helyzetbe keveredett Ön, aki ennek az ünnepségnek a szónoka, díszvendége lesz és lám itt valamilyen politikai huzakodás részévé vált.

– Hát persze itt mondjuk a német udvariasság erősebb, mint a berlini fal volt, tehát amikor én velük beszélek, még azt is csak nagyon óvatos formában éreztetik velem, hogy meglepte őket ez a különös rendezvény, ami holnap készül. Mármint az ellenrendezvény. De én úgy gondolom, hogy itt tényleg két különböző rendezvényről lett volna eredetileg is szó, tehát a főpolgármester jelenlétében megnyitandó fényünnep valóban este nyolckor van, az én beszédemet megelőzi a hagyományos ünnep. De amennyire látom, ezen az alkalmon megjelennek a legkülönbözőbb diplomáciai képviseletek is, ott lesz például dr. Czukor József, Magyarország berlini nagykövete és ott lesz a szlovák nagykövet, a cseh, a lengyel és más diplomaták is. Ott lesznek Bundestag-képviselők, városi képviselők. Ez a városon belül is probléma, ugye, egy olyan szociáldemokrata városi tanács irányítja Lipcsét, amelyben nagyon kicsi a többsége a szociáldemokratáknak. Tizenhatan vannak. Ennél többen vannak szám szerint a baloldaliak, tizenheten, és a CDU is tizenhét emberrel képviselteti magát. De a CDU eredetileg, legalábbis ebben az ügyben és most is, hivatalosan azon a véleményen van, hogy én vagyok a szónok.

– Kíváncsi vagyok a történtekre, úgyhogy ha véletlenül valami bármilyen szempontból pozitív vagy negatív szempontból izgalmas dolog történik, akkor kérem beszéljünk még a héten.

– Igen. Mindenesetre én azt szeretném, hogy ha ezen a dolgon nem nyernék se én, se a másik oldal, hanem Magyarország külföldi képe nyerne.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!